ÉGI ÜZENETEK

2013.08.13

Szűzanya: A Szív-ima

Szűzanya: Édesanyai szeretetem összes melegével köszöntelek benneteket, kedves Engesztelőim. Felétek nyújtom tenyeremen élő, dobogó Szent Szívemet, melyet fehér virágkoszorú övez, és a tetején szeretetlángom lobog. A virágkoszorú a ti egymással összefonódott, imádságos, tiszta lelketeket jelképezi, az égő szeretetláng pedig azt a soha meg nem szűnő, válogatás nélküli, megbocsátó és feltétel nélküli szeretetet fejezi ki, melyet értetek és minden gyermekem iránt érzek. Azért mutatom így kiemelten a Szívemet nektek, mert ma a SZÍV-IMÁRÓL foglak titeket tanítani.

A katolikus Egyház híveinek gyakorlatában ma is leginkább elterjedt és használatos a kötött szövegekhez alkalmazkodó szóbeli ima. Ilyen a rózsafüzér, a litánia és a különböző előre megszerkesztett és leírt imák.

Mindezek nagyon szépek, fontosak, hasznosak, áldozatosságot igénylők és alkalmasak a lélekmentésre. Ezért szorgalmasan kell gyakorolni őket. De amint egyre magasabbra kerültök a lélek tökéletesedésének útján, ezek mellett a fontos imák mellett, el kell jutnotok a szív-imáig.

Első lépés ehhez az elmélkedés, a második a szemlélődés, a harmadik a spontán, bensőtökből fakadó fohászok és imák Isten felé.

Az elmélkedésről már beszéltem nektek. Pl. saját szavaitokkal megfogalmazzátok a Szentírás egyik mondatát: „Hát nem tudjátok, hogy Atyám házában kell lennem?” Ezt a kérdést nekem és Szent Józsefnek tette fel a 12 éves kis Jézus. Erről így elmélkedjetek: Ez a mondat aggódó szüleinek szólt, akik 3 napig félelemmel eltelve keresgélték, míg végre rátaláltak a jeruzsálemi templomban. Ezzel azt magyarázta meg nekik, hogy Ő elsősorban a Mennyei Atya gyermeke, és az Ő dolgaiban kell munkálkodnia. Azután hozzánk emberekhez is szól Jézus.

Figyelmeztet minket a következő értékrend betartására: első helyet foglalja el szívünkben Isten, utána a családunk, a munkánk és a szórakozás. Az ilyen elmélkedések ima vagy Szentírásolvasás közben felkeltik érdeklődéseteket a vallásos téma iránt, és mélyítik hiteteket. Nemcsak ima közben lehet elmélkedni, hanem valami mechanikus munka közben (pl mosogatás) vagy este elalvás előtt: felteszed magadban a kérdést, hogy minek élek? Mi a célom? Hogy meggazdagodjak? Nem, mert halálom után semmit se vihetek magammal. Hogy híres legyek? Nem, mert megöregszem, megbetegszem, meghalok és senki sem fog emlékezni rám. Hogy egészséges legyek?

Nem. Mert mit számít, ha a testem virul az egészségtől, de a lelkem belülről romlott, bűnös. Egyetlen értelmes célom lehet, amiért érdemes élni, az örök élet elnyerése. Az efféle elmélkedés is ima, ami jelentősen érleli az ember lelkét. Ezt követi egy még fejlettebb imaforma: a szemlélődés. Van, amikor ez hozzátapad a szóbeli imához. Ez már igazi szív-imának nevezhető. Mivel itt már a Szentlélek működik, ő irányítja, vezeti a lelket, természetfeletti imáról van szó. Mikor ebben a ti közösségetekben saját szavaitokkal engesztelitek Szent Fiam 5 szent Sebét, akkor nem egyszer látom, hogy alkalmazzátok ezt az imaformát. Pl. egyik testvéreteknek Jézus Szívsebét kell engesztelni. A Szentlélek segítségével ezt mondja: Testvéreim! Lelki szemeimmel látom magam előtt Jézus töviskoszorús, szeretettől lángoló, lándzsától megsebzett Szentséges Szívét. Nyújtom a kezem, és lassan leereszkedik a tenyerembe. Érzem, hogy él és dobog ez a drága szív. Eszembe jut, hogy életemben hány és hány tövist szúrtam bele saját bűneimmel. Egyenként húzom ki a töviseket és közben bocsánatot kérek Istenemtől. Irgalmáért hálából megcsókolom a nagy nyitott Szívsebét. Erre e sebből vér és vízsugár permetez le engem, a vér megtisztítja lelkemet, a víz, az örök élet vize mennyei boldogságomat ízlelteti velem. E vér és vízsugár elé tartom elhunyt hozzátartozóim lelkét.

Az ilyen és ehhez hasonló szemlélődő szív-imák nagyok kedvesek az Úr Jézus előtt. Ilyenkor az imádkozót kegyelme sugarával beborítja, és ettől fizikailag érzi végtagjain a finom, boldogító, bizsergő, isteni érintéseket.

Drága Kicsinyeim! Nagyon sok lehetőségetek van ezekre a bódító, édes, felemelő szemlélődő imákra, melyek csodálatos találkozások a Szentháromsággal. Otthon, mikor már alszik a család, csend van és elvonultál saját szobádban, gyertyát gyújtasz. Senki nem zavar, hívod a te Uradat, Istenedet, Jézusodat és Ő abban a pillanatban ott áll előtted láthatatlanul, hófehér ruhában, dicsfénnyel körülvéve, mosolyogva, bátorítóan. Lelkileg leomolsz a lábai elé, átöleled a térdeit, és könyörögve kéred a mai elkövetett bűneidért, mulasztásaidért, bocsánatát. Te ugyan nem láthatod, de Én, Édesanyád igen. Lehajol hozzád, megfogja a két kezedet, felemel, szívére szorít és visszaültet a helyedre. Itt így folytasd a szívbéli imát: „Uram! Köszönöm szeretetedet. Szent Véreddel töröld el vétkeimet, hogy tiszta lélekkel kezdhessek hozzád imádkozni!” Erre Ő jobb kezét áldólag a fejedre helyezi, sebes bal kezét pedig a szívedre simítja, hogy kézsebének Szent Vére behatoljon a lelkedbe. Ha nem is hallod, de hidd el Nekem, hogy közben e szavakat intézi hozzád: „Szent Vérem és a te bűnbánatod megtisztított téged. Kezdj imádkozni, Kicsi Lélek!” Miután lelkedről még a bűn árnyékát, a legkisebb porszemeket is eltávolította, a dicsőítéssel vezesd be imádat: „Dicsőítelek téged, Megváltó Istenem, hogy hívó szavamra eljössz hozzám, gyarló, esendő gyermekedhez. Dicsőítelek, hogy mindig újra megbocsátasz és megtisztítasz engem. Dicsőítelek, hogy életed adtad értem és minden emberért. Hogy kínszenvedéseddel és kínhaláloddal megmentettél a kárhozattól. Köszönöm neked a kegyelmeket, amivel elhalmoztál, egészen érdemtelenül. Köszönöm a lelki örömöket és szenvedéseket, melyekkel meglátogattál. Köszönöm családomat, egészségemet. Köszönöm jóakaróimat és ellenségeimet.” A dicsőítés és hálaszavak után tárd elé szándékaidat. Hiszen Ő szokta mondani, hogy zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek, kérjetek és kaptok. Még az is a szívbeli imához tartozik, hogy nagy szeretettel hívjátok meg a rózsafüzér előtt a Mennyei Atyát, a Szentlelket, Engem, Édesanyátokat, Őrangyalotokat, Szt. Mihály arkangyalt, a védőszenteket és az összes angyalokat és szenteket. Mire ilyen szépen összegyűltetek, neki lehet fogni a szóbeli imának. A keresztvetést és a Dicsőségeket ne hamarkodjátok el, hanem közben szívből kívánjátok az Atya, a Fiú és a Szentlélek dicsőségét. Mielőtt a Hiszekegyet és a Miatyánkot elkezdenétek, gondoljatok bele, hogy nem akárkivel beszélgettek, hanem Istennel, az égi Királlyal, aki hatalmasabb minden földi méltóságnál. Lassan mondjátok az imákat, mert ha elhadarjátok, elterelődik a figyelmetek. Istennel társalogtok, akinél nincs nagyobb vendég. Képzeljétek csak el, hogy érezné magát nálatok az a földi vendég, akit miután leültettetek, eldarálnátok neki egy hosszú verset, és közben rá se néztek, nem szóltok hozzá. Valahogy ez történik az Úr Jézussal, ha odafigyelés és szeretet nélkül, hadarva imádkoztok. Ha azt akarjátok, hogy nálatok örömben legyen része, akkor a rózsafüzér alatt, az Üdvözlégyek között álljatok megy egy-egy szóra, a titeket hallgató Jézust szólítsátok meg. Pl. így: „Uram! Köszönöm, hogy érezteted jelenlétedet. Nagyon szeretlek, de fokozd ezt a szeretetet.” Vagy a Világosság rózsafüzérnek annál a tizedénél, hogy aki Kánában megmutatta isteni erejét, kérd, ha már ilyen csodálatosan átváltoztatta a vizet a legnemesebb borrá, akkor változtassa át a te gyarló, hibákkal, bűnökkel teli szívedet áldozatossá, jóvá, tisztává. Bármikor megszakíthatod az Üdvözlégyeket, és szólhatsz Jézushoz vagy Hozzám szívből jövő, kedves, egyszerű, őszinte szavakkal. Ezek mind-mind úgynevezett szív-imák, amit mi nagyon, de nagyon szeretünk. Természetesen ezt akkor lehet, mikor egyedül vagy. Közösségben zavaró lenne.

Röpke szív-imákat bármikor küldhettek hozzánk, Égiekhez a nap folyamán. Gondolatban is történhet, azt is érzékeljük. Pl. mész az utcán, rekkenő hőség van, csorog rólad a víz. Ha jó keresztény vagy, nem méltatlankodsz, hogy jaj de szörnyű ez a meleg, hanem gondolataidon keresztül megköszönöd Istennek e lehetőséget az áldozatvállalásra és csekély kényelmetlenségedet felajánlod a hitetlen lelkek megmentéséért, vagy a tűzben égő tisztuló lelkek szabadulásáért. Vagy egy tömött buszon utazva így szólsz: „Jézusom irgalmasságod által kérlek, e sok ember közül, aki itt van körülöttem, egyet se engedj elkárhozni, mikor ítélőszéked elé kerül.” Kinézve a buszablakon, egy temető mellett robogtok el és te közben keresztet vetve ezt gondolod: „Ezt a sok-sok ezer lelket, akit ide temettek évszázadokon át, ha még nem üdvözült mind, szabadítsd ki a tisztítótűzből.” Kertedben kapálás közben megállsz egy pillanatra, rátámaszkodsz a kapanyélre és ezt mondod: „Nézd, Uram milyen nagy darabot megkapáltam már! Köszönöm, hogy erőt adsz hozzá, segíts, hogy ma még végezni tudjak vele!” Ilyenkor, ha nem is látod, az Én Szent Fiam ott terem veled szemben. Végignéz a kész munkán, majd letörli homlokodról a verítéket, és mosolyogva megsimogatja az arcodat.

Látjátok, Gyermekeim, ilyen egyszerű a Szív-ima. Nem kell hozzá idő, cikornyás virágnyelv, csak mély hit és Isten-szeretet. Nem az a fontos, hogy 24 órás engesztelő légy, hogy árkon-bokron keresztül elvégezd az imamennyiséget, amit kitűztél mára, hanem hogy nem múljon el egyetlen óra se anélkül, hogy Istenhez szólj egy-egy keresetlen, egyszerű szót. Aki így él, az nagy lépésekkel fog haladni a tökéletesedés felé.

Megáldalak benneteket a gyakori Szív-ima ajándékával az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.