HTML

websas.hu
MapFree counters! Free counters! Free counters! ">

„ Jézus szent vére, melyet a kereszten kiontottál értünk, áldd meg ezt a hajlékot és vedd oltalmad alá!”

uzenek.blogol.hu helyett uze-k.blog.hu

október 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31

Friss topikok

Locations of Site Visitors ">

HonlaprendszerüNK

2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek: 2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek: 2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

Kadarkúti Égi Üzenetek 192-255. : Mennyei Atya-Jézus-Szentlélek -Szűzanya: Jézus élete

2017.10.07. 03:01 :: lowoa

ÉGI ÜZENETEK

 

2014.10.07

Jézus:Jézus élete XLVII.Példabeszéd a szőlőmunkásokról

Jézus: Nagy öröm számomra, hogy újra Én, Jézusotok taníthatlak benneteket. Szent Szívem összes melegével köszöntelek mindannyiatokat. Ma a szőlőmunkásokról szóló példabeszédemet fogom elmagyarázni nektek, mert ez könnyen félreérthető. Ehhez először hallgassátok meg Máté evangélistát!

„A mennyek országa hasonlít a gazdához, aki kora reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe. Miután napi 1 dénárban megegyezett a munkásokkal, kiküldte őket a szőlőbe. A harmadik óra körül megint kiment, és látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piacon. Megszólította őket: Menjetek ki ti is a szőlőmbe, és majd megadom nektek, ami jár. Azok ki is mentek. A hatodik és kilencedik órában újra kiment, s ugyanígy tett. Amikor a tizenegyedik óra tájában is kiment, megint talált ott ácsorgókat. Megkérdezte tőlük: Mit ácsorogtok itt egész nap tétlenül? Nem fogadott fel minket senki. –felelték. Menjetek ki ti is a szőlőmbe – mondta nekik. Amikor beesteledett, így szólt a szőlősgazda vincellérjéhez: Hívd össze a munkásokat és add ki bérüket, kezdje az utolsókon az elsőkig. Jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra tájban álltak munkába, és fejenként egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy ők majd többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen. - Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, s ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik viseltük a nap terhét és hevét. – Barátom, -felelte egyiküknek - nem követek el veled szemben igazságtalanságot. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? Fogd, ami a tied és menj! Én az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Vagy nem tehetem a sajátommal azt, amit akarok? Rossz szemmel nézed, hogy jó vagyok? Így lesznek az utolsók elsők, az elsők meg utolsók.”

Drága Gyermekeim! Első hallásra sokan megdöbbennek, és kérdik, hol van itt az igazság? Hiszen aki egész nap fáradozott nem többet érdemel, mint aki csak egy órát dolgozott? Bizony ezzel a példabeszéddel tanítványaimnak sem a szociális igazságszolgáltatást mutattam be, hanem valami magasztosabbat, bölcsebbet. Hogy megértsétek, a mai életből merítek példát erre. A családban két gyermek van. Az egyik szótfogadó, segítőkész, tisztelettudó, a másik engedetlen, feleselő, lusta. Ebédhez szólítja őket édesanyjuk. Vajon a haszontalan fiának kisebb adagot ad a tányérjára, mint a rendesebbiknek? Bizony, nem, hanem egyformán porciózza ki nekik. Mert mind a kettőt szereti.

Van két vallását gyakorló asszony. Kati minden nap 4 rózsafüzért elmond, és naponta szentmisére jár. Egyedülálló, nyugdíjas, senkije sincs, se férje, se gyermeke, se unokája. Edit csak egy tized rózsafüzért mond el minden nap, és csak vasárnap tud templomba járni. Fiával és annak népes családjával lakik. Talán Katinak nagyobb dicsősége lesz a mennyben a sok imával és szentmisével, mint Editnek, aki kevés imát és szentmisét tud felmutatni, de fáradhatatlanul és szeretettel szolgálja családját? Földi szemmel nézve Katié az elsőbbség. De ti emberek rövidlátók vagytok, és nem láttok bele egymás lelkébe. Én figyelembe veszem a két asszony körülményeit és mindent, ami bennük van.

Most térjünk vissza a szőlősgazdára és munkásaira. A szőlősgazda a Mennyei Atya szimbóluma. Induljunk ki abból, hogy Isten végtelenül jóságos. Nagy szeretetében nem zárja ki országából azt a gyermekét se, aki csak az utolsó órában fordult Hozzá, tehát ugyanúgy üdvözülhet, mint aki hűségesen kitartott Mellette kicsiny korától kezdve haláláig. Ezt a jóságát nem kritizálnotok kell, hanem csodálni. Isten országa, inkább a jóság és könyörület, mint az igazságosság hazája. Az ember, ameddig Isten nem hívja, csak tétlen munkás, de mikor hívják, tenni kell a dolgát. A Mennyei Atya igazságosan megfizeti a bérét: megkapja az üdvösséget a munkása. De nem tesz különbséget, hogy a tizenegyedik vagy az első óra munkása, hogy eleitől fogva szolgálta Őt, vagy csak élete vége felé. Fontos, Gyermekeim, hogy elfogadjátok az Ő hívását, és hűek maradjatok Hozzá. Bizony, bizony mondom nektek, sokan vannak a meghívottak és kevesen a választottak. Azért van így, mert nagyon sokan alszanak, elmerülnek a világ dolgaiban és élvezeteiben. Nem hallják meg a hívó isteni szót, így azután nem lesz belőlük választott. Többféle módon próbáljuk hívogatni gyermekeinket: egy-egy mélyen vallásos, apostolkodó, hívő barát, rokon, ismerős által, egy lélekre ható vallásos könyv vagy film által, egy zarándokúttal, egy váratlan, szenvedéssel járó betegségen keresztül, egy sikeres prédikáció egyik szívet megérintő mondatával, karizmatikus összejövetelekkel, égi üzenetek olvasásával, stb. Ezek mind a kegyelem megnyilvánulásai, melyeket vagy képesek befogadni gyermekeink, vagy mereven visszautasítják. A szőlősgazda csak azt veszi fel, aki hívó szavára odafigyel, és engedelmesen beáll a szőlőjébe. Aki továbbra is dologtalanul ácsorog, az kint reked és nem lesz bére. Az Atya bizony csak azt üdvözíti, aki hallgat rá, és rálép a szűk, rögös útra és teljes erővel szent akar lenni. Aki jól érzi magát a bűnös világ zajában, és még az utolsó órában se Istent választja, az a tágas, széles úton halad a kárhozat felé.

Milyen vigasztaló számotokra ez a példabeszéd! Milyen végtelenül irgalmas is a ti Istenetek! Ahelyett, hogy a szociális igazságosságot kutatnátok e szentírási részben, erre a nagy irgalomra gondoljatok. Még akkor is elnyerhetitek ti, vagy családtagjaitok a Mennyországot, ha csak életetek vége felé tértek meg. Gondoljatok bele, mi lett volna, ha egy régi, súlyos halálos bűn állapotában talált volna benneteket a halál? Nem! Isten ezt nem engedte meg. Előre látta, hogy elérkezik megtérésetek órája, és fordulatot vesz az életetek. Elfordultok a bűntől és szíveteket, lelketeket Neki ajánljátok. Mindnyájan benne vagytok üdvözítő terveiben. Ezért engedi meg, hogy a későn érkezők is elfoglalhassák helyüket. Csak az nem kerülhet be az Örök Dicsőségbe, aki szánt-szándékkal keresztülhúzza az Ő isteni akaratát, és aki az utolsó pillanatban a külön ítéleten hátat fordít Nekem, az örök Bírónak és kárhozatra ítéli magát.

Drága Engesztelő Gyermekeim! Most egy misztikus kép következik. Két életutat mutatok be nektek jelképesen, és mindegyiken halad egy-egy ember. Az egyik út keskeny, rögös és felfelé halad, tele van akadályokkal, gödrökkel, sziklákkal, fönt a hegy tetején messziről valami fény látszik. Ezen a nehéz úton halad egy férfi kereszttel a hátán. Időnként elesik, visszacsúszik, de feláll, és újra próbálkozik. A messzi fényből merít erőt magának. A másik út széles, sima, kétoldalt illatos virágok övezik és a szélén, italboltok, presszók, cukrászdák, szórakozó helyek vannak, és csinos nők kínálják bájaikat. Ezen az úton is megy egy férfi elegáns ruhában, fényes lakkcipőben. Az út vége nem látszik, mert egy darabig fölfelé megy, de a vége felé bukkanó van. Ez a két út egymás mellett fut a bukkanóig és átjárók vannak köztük. Az első átjárónál megáll egy pillanatra ez a jól öltözött ember, és ámulva nézi, hogy mennyire gyötrődik az a másik. Átszól hozzá: - Hé! Dobja le azt a nehéz keresztet, adja a kezét, jöjjön át erre az útra!

-Nem mehetek – feleli a másik – mert az a Fény a végcélom. Fel kell jutnom. Azok az Örök Élet fényei és Jézus Krisztus vár ott rám, de csak akkor, ha ezen a nehéz úton maradok, a szeretet, és szenvedés útján.

-Hát akkor, csak maradjon, Barátom!

-Inkább maga jöjjön át, mert a mag útja könnyű és szórakoztató egyelőre, de nem láthatja a végét. Ki tudja, mi vár ott magára?

-Ugyan már, csupa öröm és kényelem ez az élet. Nézze, most leülök ennek a pazar presszónak a teraszán és gyönyörű, hófehér ruhás leányok hozzák nekem a kávét, és konyakot. Nézze, már megint van itt egy átjáró, jöjjön át, fizetek magának egy röviditalt vagy egy korsó sört. Hiszen csorog a verítéke. Biztosan szomjas.

-Nem mehetek. Várnak rám, ott fönt.

Lassan megy az idő, évek telnek el. Az úriember nemsokára a bukkanóhoz ér. Hirtelen megszédül, fejéhez kap és felkiált: Istenem, mi van velem. Kimegy belőle minden erő és összeesik. Agyvérzés és teljes bénulás. Látja ezt a kereszthordozó. Letérdel és imádkozik érte. A beteg kezdi visszanyerni erejét, és néhány lépést tesz előre az úton. Rettenetes látvány tárul eléje: az út egy szakadékba torkollik, melynek mélyén tűz lángol. Egy utolsó átjáró vezet a keskeny, rögös út felé. A beteg látja, hogy ott botorkál keresztjével a szenvedő ember és így kiált át neki:

-Kedves Uram! Most átmennék a maga Krisztusához, de jártányi erő sincs. Segítene?

-Természetesen. Adja a kezét. Na mondja csak, mit látott a bukkanó után?

-A poklot, és a Sátán várakozott rám.

-És maga Jézust választja?

-Igen, ha elfogad engem. –s közben hull a könnye a bűnbánattól.

-Akkor most térdeljen le és kérje Tőle bocsánatot, hogy a bűnös, világi utat járta eddig!

Engesztelő Gyermekeim! Nézzétek, hogy mit teszek most nagy szeretetemben. Megindulok a hegy tetejéről és lemegyek a két küszködő gyermekemhez. Az egyik válláról leveszem a keresztet és magam viszem tovább, a másik térdeplő, későnérő bűnbánó fiamat felsegítem és kézenfogva felvezetem. Megérkeztünk ragyogó, szivárvány színekben pompázó fénypalotámba. A kitartó, keresztjét cipelő gyermekemet beengedem országomba, a másikat szívemre ölelem és így szólok hozzá: Szeretett Fiam! Az igaz, hogy elég későn találtál Rám, de bűnbánatodnak és az Én Szent Véremnek köszönhetően a tisztítóhelyen levezekelheted tartozásaidat. Az utolsó órában érkezőknek is megkegyelmezek.

Hívtam az őrangyalát, hogy vezesse le a helyére.

Ezzel be is fejezem mai tanításomat. Köszönöm, hogy figyelemmel kísértetek.

Megáldalak benneteket a rögös úton való állhatatos kitartás kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK 2014.10.14 Szentlélek: Jézus élete XLVIII. Zakeus

Szentlélek: Drága Engesztelő Gyermekeim! Én vagyok a Szentlélek Isten, a 3. isteni személy, és eszközömön keresztül szólok hozzátok. Áldottak legyetek, amiért eljöttetek meghallgatni Minket és engesztelni, lelkeket menteni. Mindannyiatokat nagy szeretettel köszöntelek, a közelről és távolról érkezőket egyaránt. Ma Én folytatom Jézus életéről szóló tanításainkat.

Jézus Krisztus, a ti Megváltótok mire tanítványaival Jerikóba érkezett, már csak 30 km távolság választotta el a fővárostól. Jerikó vonzó hely volt tágas utcáival, szép ápolt kertjeivel. A húsvéti ünnepek előtt mindig zsúfolásig tele volt itt megpihenő zarándokokkal, akik innen Jeruzsálembe igyekeztek. Egyre nagyobb tömeg vette körül a Mestert, már itt is elterjedte a híre. Most is mindenkin segített, aki rászorult. Egy vak koldus ült az út szélén, és mikor mondták neki, hogy a názáreti Jézus vonul arra, hangos szóval felkiáltott:

-Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam! Többször is kiáltozott, hiába csitítgatták. Jézus megállt előtte és megkérdezte: -Mit akarsz, hogy veled cselekedjem? – Uram - könyörgött a vak – tedd, hogy lássak! –Láss! – mondta neki – A te hited megszabadított téged. A vak azonnal látott és követte Jézust, magasztalván az Istent. És az egész nép, mely ezt látta, dicsérte az Urat. Ujjongva kísérte a sokaság és csodálták tetteit.

Lukács evangélista szintén egy jerikói esetről írt az utókornak. Hallgassátok meg!

„Aztán odaért Jerikóba és végigment rajta. Élt ott egy Zakeus nevű tehetős ember, a vámosok feje. Szerette volna látni Jézust szemtől-szemben, de a tömeg miatt nem tudta, mert alacsony termetű volt. Így hát előrefutott és felmászott egy vadfügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia. Mikor Jézus odaért, felnézett, és megszólította: - Zakeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom. Erre gyorsan lemászott, és boldogan fogadta. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték, hogy bűnös emberhez tér be megpihenni. Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: - Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette. Jézus ezt felelte neki: - Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, aki elveszett.”

Gyermekeim! Ebben a történetben kimagaslik Jézus válogatásnélküli, előítéletek nélküli, határtalan szeretete és irgalma. Tudta, hogy olyan embert választott ki, akinek sok haragosa van, akit mindenki elítél. Egy bűnös vámost. De nem törődött az emberek véleményével. Vajon miért Zakeushoz tért be, miért nem tisztaéletű, vallását buzgón gyakorló zsidó emberhez? Mert ennek nem volt Rá olyan nagy szüksége, mint annak, aki tele van bűnnel, lop, csal, hazudik. A betegnek kell az orvos, nem az egészségesnek. Megszállhatott volna egy főpapnál is, akinek tekintélye van a jerikóiak előtt, de ő a társadalom kirekesztettjét választotta. Mennyire igazak szent Pál apostol szavai: „…azt, ami a világ előtt gyönge, választotta ki Isten, és azokat, akik semmik, hogy azokat, amik valakik, megsemmisítse, hogy egy test se dicsekedhessék az Ő színe előtt.” Nézzétek végig a szentek sorát! Mindegyik életében lenézett, megvetett, kigúnyolt ember volt, a többségük alacsony származású. A Szűzanya jelenések látnokai nagyon egyszerű, alig iskolázott gyermekek voltak. Gondoljatok a lourdesi Bernadettre és a fatimai kis látnokokra. És kik e végső idők választottjai, prófétái? Vezérigazgatók? Vezető politikusok? Miniszterelnökök? Bíborosok? Teológia professzorok? Bizony nem. Egyszerű, gyermeklelkű, teológiailag képzetlen emberek, akik között vannak, akiket a bűn mocskából emelt fel Jézus, megtisztított és nagy kegyelemmel árasztott el. Az Ő módszere az Általa meghívottakkal a következő: Van, akit először nagy szellemi örömökben részesít, ezek az érzelmek váratlanul érik, szeretetet és mély hálát éreznek Isten iránt. Majd türelmesen és fokozatosan megtanítja az áldozatokra és lemondásokra. Ha már ez lélek rálépett az életszentség útjára és imáival, áldozataival a lelkek sokaságát menti, és ha elég erős a hite, megtanítja a szenvedés érelmére és annak zokszó nélküli viselésére.

Mást egészen sajátos úton vezet: Alig, hogy kiemeli a halálos bűn állapotából és megtért, megigazult, átmenet nélkül elhalmozza csodálatos, megrendítő látomásokkal, láthatja, hallhatja Jézust, a Szűzanyát, az angyalokat és szenteket, és lelkét elviszi a túlvilágra, hogy ízelítőt kaphasson belőle. Bármelyik módon közelíti meg Jézus az Ő kiválasztott gyermekét, az nem győz csodálkozni, hogy miért éppen ő? Hiszen vannak nála buzgóbbak, áldozatosabbak. Mindegyikük érdemtelennek tartja magát. A válasz mindig ugyanaz: Azért téged emeltelek ki, mert gyenge, kicsi, gyámoltalan, gyarló, mellőzött, lenézett gyermekem vagy a többi között. Neked igényed, hogy Rám támaszkodj, és bízni tudjál Bennem. Az öntelteknek, a gőgösöknek, a dúsgazdagoknak és hatalmon lévőknek nincs szüksége Rám, csak önmagukban bíznak.

Zakeus, a megtért és megigazult vámos példaképe minden korszak bűnöseinek, mert látják, hogy van kiút a sötétségből a fény felé. Ők is eljuthatnak Istenhez, ha megbánják bűneiket, mint Zakeus. Jézus náluk is szállást akar venni. Jézus utolsó állomása Jeruzsálem előtt Betánia volt. A feltámasztott Lázár, Mária és Márta házában szállt meg apostolaival. Másnap már a bélpoklos Simon hívta meg vacsorára, Lázárék is a vendégek között voltak. Márta szolgált fel, és hamarosan Mária egy drága nárdusz-olajjal teli alabástrom edénnyel megjelent és tartalmát Jézus fejére és lábára öntötte és hosszú hajával törölgette meg. Voltak, akik méltatlankodtak, hogy miért kellett így elpazarolni ezt a kenetet. Különösen Júdás fakadt ki e cselekedet miatt, mert szerinte ezt az olajat 300 dénárért el lehetett volna adni, azután az árát kiosztani a szegényeknek. Ez részéről képmutató humanizmus volt, mert ő bizony, mint pénztáros, el szokta sikkasztani az adományokat. Jézus védelmébe vette Máriát:

-Hagyjatok neki békét, mert az én temetésem napjára cselekedte azt. A szegények mindenkor veletek vannak, én pedig nem vagyok mindig nálatok.

A vendégeket elszomorította, hogy Jézus közeli halálára célzott. El se tudták képzelni, hogy ez megtörténhet.

Drága Kicsinyeim! A következő tanításunk Jézus diadalmas bevonulásáról fog szólni Jeruzsálembe. De előtte még egy szép misztikus jelenet résztvevői lehettek.

Én, a Szentlélek Isten látom, hogy egy trón ereszkedik le az Égből, és rajta ül az Úr Jézus királyi öltözékben, arany koronával a fején, és hófehér palásttal. A lábain arany saru van. Feláll, körbe megy köztetek, és fejetekre ráteszi átszegezéstől sebhelyes kezét. Ebben a pillanatban 4-5 éves kisfiúkká és kislányokká váltok. Leül a helyére, és egyenként szólít, hogy járuljatok Elé. Egy angyal ál mellette, arany tintásüveggel és tollal. Kiemeli kicsi élő, dobogó szíveteket, és arany színnel ráír mindenkinek egy szót, mely egy lelki ajándékot jelent. Ezek a következők: alázat, szerénység, böjt, szorgalom, tisztaság, bátorság, állhatatosság, mértékletesség, önmegtagadás, ima, zarándoklás, megbocsátó szeretet, ellenségszeretet, bűnbánat, válogatás nélküli szeretet, együttérzés, virrasztás, bőkezűség, feltétel nélküli szeretet, istenszeretet, szegénység-szeretete, rendszeretet, összeszedett imádkozás, hála, hűség, áldozatkészség.

Az Úr Jézus – miután helyetekre ültetek – így szól hozzátok: „Drága, kicsi Gyermekeim! Mindannyiatokat kiválasztottalak, mert kicsinyek és gyarlók vagytok, és vágyódtok Utánam, mint Zakeus. Nálatok akarok megszállni, de ehhez még hiányzik belőletek valami szép erény. Amit szívetekre írtam, nem láthattátok, mert nem kaptátok meg a látás kegyelmét. De mindegyiketekkel a benső szó kegyelmével megéreztettem, hogy melyik erényt írtam a szívére. Tehát melyik az a jótulajdonság, amit még fejlesztenetek kell. Arra a szándékra, hogy lelketek erősödjön ebben a fontos erényben – arra kérlek benneteket – forduljatok Édesanyámhoz, aki itt áll Mellettem, és kérjétek ehhez a közbenjárását: Most segíts meg Mária… Ó, Kicsinyeim! Mit látok? Mennyei Édesanyátok letérdel előttem, és összetett kezével könyörög Hozzám az erények teljesüléséért, amit szívetekre írtam arany betűkkel. A végén lehajolok Hozzá, kezénél fogva felemelem, és hálás fiúi szeretettel homlokon csókolom. Meghallgattam imáját, és segíteni fogok nektek.”

Most újra Én szólok, a Szentlélek Isten. Jézus Krisztus, a Szűzanya és Én dicsőségünk fényével beburkolunk benneteket, és ebben a ragyogásban újra felnőtté váltok, de lelketek olyan marad, mint a gyermeké: tiszta, őszinte és ragaszkodó. Megáldunk benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK 2014.10.21 Mennyei Atya: Jézus élete XLIX. Bevonulás Jeruzsálembe

Mennyei Atya: Drága, Engesztelő Gyermekeim! Atyai szívem összes melegével köszöntelek benneteket. Köszönöm, hogy időt, fáradságot nem sajnálva eljöttetek, hogy hallhassatok minket, és engesztelésetekkel mentsétek a lelkeket. Amikor letekintek a földre és végignézek az emberiségen, a temérdek bűn, gonoszság, a közömbösség és hitetlenség mélyen elszomorít, de ha köztetek vagyok, kicsi buzgó Nyájam, lelkem megvigasztalódik és örömmel telik el.

Ma Szent Fiam diadalmas bevonulásáról fogok szólni. Jézus tanítványaival egyre jobban közeledett Jeruzsálemhez. Ezen a napon nagy zarándoktömegek vonultak a szent városba a húsvét alkalmából. A júdeaiak, a galileaiak és a Jordánon túlról jövők tudták, hogy köztük van a híres próféta, és igyekeztek a közelébe tódulni. Különösen Lázár feltámasztásának csodája izgatta fantáziájukat, és alig várták, hogy találkozhassanak Vele, aki még erre is képes. A nép, főleg a galileaiak még mindig Jézus személyét tekintve – álmaik Messiását látták benne, aki majd megszabadítja őket a római elnyomás alól. Ezért elhatározták, hogy hangos, zajos, látványos tüntetéssel fogják bekísérni a fővárosba.

Az úton Jézus megállt, és így szólt két tanítványához: „Menjetek be ebbe a faluba, találtok ott egy megkötözött szamarat, oldjátok el és hozzátok ide nekem! Ha valaki szól, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rá, és ő azonnal bele fog egyezni.” Minden úgy történt, ahogy Jézus megmondta: ott állt a szamár egy kapun kívül megkötve. Eloldozták és odavitték neki. A szamár vemhére ráterítették ruhájukat, felültették rá a Mestert és tovább mentek. A tanítványok és a tömeg nagy rajongással, kiáltozással kísérték. Levették köpenyüket, és a próféta lábai elé terítették. A fák lombjáról ágakat törtek, a mezőről virágokat szedtek, és behintették előtte az utat. Mikor a szamár hátán közelükbe ért, örömrivalgásba törtek ki és hangosan köszöntötték: „Hozsanna Dávid fiának! Áldott a király, ki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban… Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!”

Drága Gyermekeim! Azt már hallottátok, hogy Fiam mindig kerülte a nyilvános ünneplést, minden tüntetést, aminek politikai színe van, és nem akart földi király lenni népe felett. Most mégis elfogadta ezt az ünnepélyes hódolatot, rajongást, mert tudta, hogy ez az Én akaratom, hogy Ő elfogatása, szenvedése és halála előtt diadalmenetben vonuljon be keresztrefeszítése színterére, Jeruzsálembe. Azzal is tisztában volt, hogy teljesülnie kell Zakariás próféta jövendölésének, mely így szól: „Ujjongj, Sion leánya, Zengj éneket Jeruzsálem leánya! Nézd, közeleg királyod: Igaz és győzedelmes. Alázatos, szamáron jő, szamár hátán, szamárnak csikaján. Szétzúzza Efraimban a harci szekereket, Jeruzsálemben a méneket. Széttöri a harci íjakat, és békét hirdet a népeknek, Uralkodik tengertől tengerig, a Folyótól egészen a föld határáig. (Zakariás 9: 9,10)”

Látjátok, Engesztelőim, hogy micsoda meglepő összefüggés van az Ószövetség és az Újszövetség történetei között? Figyelitek, hogy milyen pontos azonosság van a Krisztus előtt évszázadokkal élt Zakariás próféta által leírt diadalmas jeruzsálemi bevonulás és az újszövetségi Lukács evangélista szavai között? Pedig korban több, mint 500 év volt közöttük.

Jézus szóról-szóra beteljesítette Zakariás jövendölését. Tudta, hogy ez az ünneplés halálba viszi Őt. Örült a tömeg ujjongásának, lelkesedésének, de ugyanakkor keserűség is vegyült érzéseibe. Farizeusok is voltak közöttük. Figyelmeztették a Megváltót, hogy állítsa le ezt a hangos ünneplést. Egyrészt irigyelték a nagy rajongást Tőle, hogy Őt, egy egyszerű ács fiát királyhoz illó hódolattal magasztalják, másrészt attól féltek, hogy tüntetés lesz belőle, meglátják a rómaiak és megtorolják az egész zsidó népen. Bizony Szent Fiam nem állította le e diadalmas kiáltozást, hiszen az Én akaratom kellett, hogy teljesüljön. Így ezért egyre jobban nőtt a lelkesedés zaja. Közben a tanítványok szították a hangulatot, mert ujjongva mesélték a tömegnek Jézus csodatételeit. A gőgös, öntelt farizeusok egyre nagyobb haragra gerjedtek, mert látniuk kellett, hogy ugyanaz a nép, amelyet eddig orruknál fogva vezettek, most hatalmasabbnak, vonzóbbnak találja ezt az alacsonyszármazású názáretit és jobban tiszteli, mint őket, sőt királlyá akarja tenni.

Mikor a menet az Olajfák hegyének tetejére ért, Jézus letekintett, mert ott látta szépségében és fenségében Jeruzsálemet. Szamarát megállította egy percre és mégy szomorúság töltötte be Szívét. Nem az előtte álló szenvedéseire és kínhalálára gondolt, hanem a városra, mely a jövendölés szerint pusztulásra van ítélve. Látta honfitársait, zsidó férfiakat, nőket, gyermekeket halomra gyilkolva. Erre a gondolatra megindultak a könnyei. Még ezt az utolsó, egynapos örömét is, amit halála előtt ajándékba kap Tőlem, Atyjától, megkeseríti hálátlan népének borzasztó végzete. Az is fáj neki, hogy a főpapok, az írástudók, akik a hit hagyományainak őrzői, miért nem hisznek neki, miért fordulnak ellene. Még mindig meggondolhatnák magukat, elfogadhatnák Őt Messiásnak és így megmenthetnék Izraelt. Lelki szemei előtt leperegtek a zsidó nép történetének évszázadai, ahogy az idők végezetéig hamis tévúton járnak, még mindig várva a Messiást, háborúkba keverednek, és szétszóródnak az egész világban, nagy zsidóüldözéseket kell átélniük, és a kereszténység, a Megváltás megtagadásával csak hosszú, tisztítóhelyi szenvedés után nyerik majd el az örök boldogságot.

Tévedtek a farizeusok. Ez a békés, örömteli bevonulás egyáltalán nem bosszantotta a várost megszálló rómaiakat, de annál jobban a főpapokat. Magas palotáikból gyűlölettel tele szívvel tekintettek le az alattuk hömpölygő diadalittas, lelkendező áradatra. Azon tanakodtak, hogy veszélyes felforgató ez az ember, minél hamarabb kézre kell keríteni. Féltek attól, hogyha erőszakosan, nyilvánosan elfogják, a nép, amely annyira rajong érte, fellázad. Ebbe a lázadásba pedig fegyverrel beleavatkozhatnak a rómaiak, és a vérontás majd őket, a papokat fogják felelősségre vonni. A törvényesség és igazság leplébe akarták burkolni gonosz terveiket. Elhatározták, hogy Jézust ravasz kérdésekkel olyan kijelentésekre bírják majd, melyeket felhasználhatnak Ellene, mint vádakat. Úgy akarják beállítani Őt a nép előtt, mint olyan embert, aki a törvény és az államrend ellen izgat.

Jézus éppen a templom tornácai alatt sétált és tanította a körülsereglőket, mikor a farizeus papok küldöttsége Elé állt és kérdőre vonták, hogy mi jogon meri állítani, hogy Ő a Messiás.

-Micsoda hatalommal hirdeted ezeket? – kérdezték – Ki adta neked ezt a hatalmat? Mivel nem a főtanács, ezért zavargó, bitorló, és a törvények ellen lázadó vagy.

Azt várták, hogy Jézus kijelentse, – mint máskor is – hogy Ő a Messiás, az élő Isten Fia. Tudták ők, hogy Jézus ezt állította magáról, de most tanúk előtt akarták, hogy kimondja ezt. Szent Fiam túljárt az eszükön, és felelet helyett kérdést intézett hozzájuk:

- Ha megfeleltek nekem, én is megmondom, kitől kaptam a hatalmamat. Mondjátok meg tehát, hogy János keresztsége honnan való volt: mennyből-e, avagy az emberektől?

A küldöttek így tanakodtak magukban:

- Ha azt feleljük, hogy a mennyből, akkor a Mester megkérdezheti, hogy miért nem hittünk benne. Ha pedig azt mondjuk, hogy az emberektől, akkor a vele szimpatizáló tömeg felbőszül, és megkövez minket, mert közülük mindegy egy szálig prófétának tartotta Jánost.

A farizeus küldöttek kiértek a válasz elől és csak ennyit szóltak: -Nem tudjuk.

- Akkor Én sem mondom meg nektek, hogy miféle hatalommal cselekszem ezt.- felelte nekik.

Elgondolkoztató, Gyermekeim, hogy a Szanhedrin főpapjai nem tudták, hogy keresztelő Szent János valóban Isten küldötte volt, hiszen évszázadokkal előbb Izaiás és Makaiás megjövendölte János mennyei hivatását. Talán nem ismerték eléggé az Írásokat? Ezzel a gyáva válasszal önmagukat ítélték el.

Különös, hogy az egyszerű nép elfogadta Jézust és Jánost, mint Isten küldöttét, de a főpapok és írástudók nem.

Drága Engesztelőim, ma éppen ez a helyzet. A Mennyből érkező kinyilatkoztatásokat, a mai próféták által közölt üzeneteket csak az egyszerű, gyermeklelkű emberek fogadják el. A teológiailag képzett, a Szentírást alaposan ismerő egyházi vezetők közül és felszentelt gyermekeim közül sokan elítélik, eretnekségnek tartják, akik terjesztik, azokat hiszékenynek, naivnak nevezik, gúny tárgyává teszik őket.

Kicsinyeim! Akartok-e ennél jóval nagyobb dicsőítést és hozsannát látni, mint Jézus Jeruzsálembe való bevonulásakor? … Akkor gyertek Velem, Atyátokkal! Elviszlek benneteket a jövőbe, Jézus 2. dicsőséges eljövetele színhelyére. Túl vagyunk a Nagyfigyelmeztetésen, Nagy Csodán és Büntetésen. Maradék gyermekeim remegve, hunyorogva bújnak elő rejtekeikből a 3 napos sötétség után. Az Új Világ, ami eléjük tárul leírhatatlanul gyönyörűséges: Erdőkkel borított hegyóriások között végelláthatatlan mező, virágokkal, üde zöld fűvel borítva. Ezüstösen csillogó patakok, folyók. Tiszta kék égbolt itt-ott szelíd bárányfelhőkkel. A magasból, felhőkön, vakító fényesség ereszkedi alá, és rajta áll Jézus Krisztus ragyogó, fénylő isteni dicsőségében, hatalmában, fenségében és rálép az Új Földre. Karjait kitárja felétek. Nem egyedül érkezik. Vele van a Szent Szűz hófehér ruhában, földig érő palástban, fején csillogó aranykoronával. Két kis kezével rózsaszirmokat szór a csodálkozó, térdeplő, megilletődött maradék gyermekeire. Jézus Uratokkal rengetegen érkeznek szentek és angyalok. Ők mindnyájan térdre borulnak az Új Világ királya előtt és a megmaradt igaz Egyház tagjaival együtt ujjongó, harsogó hozsannázással köszöntik. Gyertek, Kincseim, gondolatban ti is térdeljetek le és dicsőítsétek Őt a szentekkel, az angyalokkal. A boldog és tisztalelkű maradék testvéreitekkel együtt. Jézus Krisztus most felemelkedik egy kicsit, hogy mindenki láthassa. Kezeit magasra emeli, amelyeknek Sebeiből gazdagon áradnak kegyelme sugarai. Ti, drága Engesztelőim egy nagy csokor virágot szedtek a rét félig égi, félig földi növényeiből Jézusnak, és egy másik nagy csokorral Mennyei Édesanyátoknak. Mikor készen vagytok vele, magasra emelitek, de a sokaság miatt nem tudjátok odavinni Nekik. Jézusotok ezt meglátja, megfogja a Szűzanya kezét, felemelkednek, a tömeg fölött idelebegnek hozzátok, és leszállnak elétek. Üdvözítőtök most csak nektek szól: „Drága kis Engesztelőim, hát itt vagytok? Soha nem felejtem el nektek a sok-sok millió lelket, akiket megmentettetek. Ezért egyenként megajándékozlak titeket. Tartsátok homlokotokat, egy láthatatlan fénylő csillagot helyezek rá, mely azt az erőt biztosítja nektek, hogy ha valakit, aki közömbös vagy hitetlen, meg akartok téríteni, akkor ebből a csillagból az Én kegyelmem fog sugározni rá. Édesanyám pedig, anyai szeretetével egyenként átölel benneteket, és csókot hint arcotokra.”

Most miután átadtátok a virágcsokrokat Jézusnak és a Szűzanyának, visszavezetlek benneteket engesztelő helyetekre. Csak ennyit mutattam meg nektek e csodálatos eseményből. Készüljetek, mert dicsőséges 2. eljövetelem nagyon közel van! Megáldalak benneteket a türelmes, boldog várakozás kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

 

ÉGI ÜZENETEK

 

2014.10.28 Szűzanya:

 

Jézus élete L. Ravasz kérdések

Szűzanya: Drága, Gyermekeim! Mennyei Édesanyátok vagyok, és Éva hangján szólok hozzátok. Hófehér ruhám fölött bő, virágmotívumokkal díszített, égszínkék palást van rajtam, a földig ér. Egy mozdulattal levetem magamról ezt a gyönyörű, hatalmas palástot, felemelkedem fölétek, és rátok borítom. Meg akarlak védeni benneteket ebben a kísértésekkel teli, zűrzavaros időkben. Így óvlak meg titeket a gonosztól és csatlósaitól. Imádkozom értetek Szent Fiamnál, hogy vegyen el tőletek minden félelmet, aggodalmat, adjon nektek tisztánlátást, hogy a körülöttetek zajló hazugságok között el ne tévedjetek. Most újra itt állok eszközöm jobboldalán és folytatom a tanítást Szent Fiam életéről.

A főpapokat erősen felingerelte, hogy Jézust ujjongó, hozsannázó tömeg kísérte be Jeruzsálembe. Mindenáron el akarták veszejteni. Ők maguk a háttérben maradtak, és egy küldöttséget választottak a farizeusokból és heródiánusokból, akik majd ravasz kérdéseikkel tőrbe csalják, azután bevádolják a Főtanács előtt. Legszívesebben azonnal elfogták volna, de féltek a rajongó tömeg bosszújától. Tudnotok kell, hogy a farizeusok és a heródiánusok egymás politikai ellenfelei voltak. Míg a farizeusok a nemzeti függetlenségért, a római elnyomás ellen szónokoltak, addig a heródiánusok zsidó voltuk ellenére Heródes támogatói voltak, akiben nem volt semmi zsidó vér, a közel keleti Edom államból származott, Nagy Heródes fia, akinek nevéhez fűződik a betlehemi gyermekgyilkosság. Szóval ez a két csoport most félretette politikai ellentétét, összefogtak és megállapodtak a cselvetésben. Odaálltak a Jézust áhítattal hallgató nép közé és hízelegve így szóltak Hozzá:

-Mester – tudjuk, hogy igazmondó vagy, és igazságban tanítod Isten útját… Mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?

Akkoriban veszélyes kérdés volt, mert minden izgató az adóval lázította a közvéleményt. A küldöttek abban reménykedtek, hogy a galileai, mint a nép barátja, elítéli az adófizetést. Ha ezt megteszi, fel lehet jelenteni a római hatóságoknál, mint a római hatalom, a császár elleni lázítót. De az én Szent Fiam átlátott rajtuk, és azt mondta nekik: -Mutassátok meg nekem az adópénzt! Kié ez a kép és fölírás?

-A császáré. –felelték neki.

-Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami Istené – válaszolta.

Amíg független volt Izrael, addig államformája teokrácia volt, melyben a vallás egy volt az állammal. A római megszállástól kezdve Izrael csak egyház volt. Minden zsidó az idegen politikai hatalom alattvalója lett, de mivel vallásukat gyakorolhatták, Isten alattvalója is voltak. Él a vágy a nemzetben, hogy felszabaduljanak, és újra teokráciában élhessenek. Ennek az új országnak megalapítását várták a tömegek a Messiástól. Ezzel a válaszával, amit a küldöttségnek mondott az adóról, véget vetett a hiú politikai reményeknek és rávilágított, hogy ő lelki országot akar, melyben nem a bosszú és gyűlölet van a nép fiaiban, hanem szeretet, béke és megbocsátás. Ez a bölcs mondat, nemcsak Jézus kortársainak ad útmutatást, hanem az utána követő századok és évezredek nemzeteinek is. Amikor a ránehezedő politikai hatalom miatt lázadást, forradalmat akar egy nép, neki szól ez a mondat: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré.” Ne ontsatok vért, ne gyűlöljétek elnyomóitokat, inkább imádkozzatok értük, mert Isten előtt zsarnokságukért keményen meg kell fizetniük. Mikor a fennálló politikai hatalom – itt gondoljatok a kommunizmusra – erőszakosan elnyomja a lelkiismeretet, a hitet és vallásos meggyőződést, akkor igenis ki kell állni Isten és tanításai mellett, mert Üdvözítőtök így fejezte be a válaszát: „… és adjátok meg Istennek, mai az Istené.” Mert ti, drága Gyermekeim, mindnyájan az Övé vagytok és nincs az a zsarnokság, ami elszakíthatna Tőle. Hitetekért küzdeni kell, akár életetek árán is.

Látjátok, Gyermekeim? Nem sikerült Szent Fiamat tőrbe csalni a ravasz küldötteknek. Ezután a mindenben kételkedő szadduceusok próbálkoztak Vele. Ez egy olyan párt volt, amely nem hitt a másvilágban, a feltámadásban, csak a törvényt fogadták el a zsidó vallásból, a mózesi törvény bölcsességét, mert az ember életének szabályozását látták benne. Jézus elé álltak és az Írásból idézték Neki Mózest: „Ha valakinek a fivére meghal, kinek felesége van és gyermektelen, akkor vegye el azt annak fivére feleségül és támasszon magzatot testvérének.” Példát is mondanak, hogy van 7 testvér és az egyik megnősül, de a felesége magtalan, nem lesz gyermekük. Ez a férj meghal, és az egyik testvére elveszi az özvegyet, ez is meghal. A többi testvér is így jár. A 7. utána az asszony is meghal. – Mester, -kérdezték – Feltámadáskor kinek a felesége lesz az asszony? Mert hát mind a hétnek felesége volt.

Jézus így válaszolt e szőrszálhasogató kérdésükre: - Ennek a világnak fiai házasodnak és férjhez mennek, azok pedig, akik méltók lesznek elnyerni ama világot és a halálból való föltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek; mivel többé már meg se halhatnak, mert hasonlók az angyalokhoz és az Isten fiai, a föltámadás fiai lesznek.

Ezek a szadduceusok azért tettek fel ilyen kérdést, mert anyaghoz ragadottan képzelték el a túlvilágot. A farizeusok is hallották ezt a kioktatást a Mestertől, és tetszett nekik, hogy ellenfeleiket, a szadduceusokat okos válaszával így megszégyenítette.

Kicsinyeim! Jézusnak ebből a bölcs feleletéből nehogy arra következtessetek, hogy a Mennyben azok, aki házastársak voltak itt a földön, már nem is találkozhatnak, hanem külön életet fognak élni! Ellenkezőleg! Ott a lelki kapocs sokkal erősebb lesz közöttük, a sokszorosára nőtt szeretet egészen összefűzi őket. Ez a vonzalom sokkal magasabbrendű lesz, mint a földi szerelem, mely nem mentes a testi kapcsolattól, és mindenféle lehúzó indulatoktól. Gondoljatok arra, mekkora szerelmet éreztek Szent Fiam iránt, de ez az érzelem végtelenül tiszta lelki síkon van. Valahogy így lesz ott fent a családtagok között. Így szeretik most is egymást, akik már elmentek közületek és üdvözültek.

Miután Jézus okos válaszaival leszerelte a farizeusokat, herodiánusokat és szadduceusokat, elhagyta a templomot, tanítványaival leült a várossal szemben az Olajfák hegyének lejtőjén, és oktatta, bátorította őket. Megjövendölte nekik Jeruzsálem pusztulását, és beszélt a nagyon közeli eseményekről, arról, hogy ellenségei kezébe kerül. Ekkor már megvilágosodott előtte apostolkodásának kudarca. Ékesen szóló tanításai, csodái hiábavalónak látszottak előtte. Azt látta, hogy a nép hitt benne, de ez a hit befolyásolható, és megbízhatatlan. Nem a Megváltót látta benne, hanem a nemzeti szabadítót a római iga alól. Nagyon fájt neki, hogy minden igyekezete ellenére nem tudta a begyöpösödött farizeusokat meggyőzni Isten-fiúságáról, arról, hogy Ő a várva-várt Messiás.

A farizeus papok már nagyon izgatottak és nyugtalanok voltak. Kaifás udvarában gyűltek össze, és azon tanakodtak, hogy valami ügyes csellel mihamarabb el kellene fogni Jézust. Nem akarták az ünnepnapon,- látva a nép rokonszenvét – hanem majd utána. Akkor még nem sejtették, hogy nincs szükségük cselre, mert a Mestert előre nem sejthető, aljas árulás adja a kezükre.

Miközben az apostolok szomorúan hallgatták Jézus jövendöléseit, egyiküknek, Júdásnak a fejében született meg az árulás alávaló gondolata. Ennek az embernek egész élete gonoszság és képmutatás volt. Ő kezelte az adományokat, és gyakran lopott belőle. Tolvaj volt. Az árulásban az anyagi érdek vezérelte, a gonosz irányította gondolatait. Mialatt Júdás elmegy a főpapokhoz, és 30 ezüstpénzért elárulja Mesterét és a Szanhedrin azon tanakodik, hogyan kerítse kézre, Jézus Betániába megy és előkészíti tanítványait közeli halálára. Ott tölti a szerdai napot. Máté evangélista így ír erről:

„- Tudjátok, hogy két nap múlva Húsvét lesz, és az Emberfiát elárulják, hogy megfeszítsék.”

Ezeket a szavakat az apostolok hitetlenkedve, megrendülve és aggódva hallgatták. Szinte megbotránkoztak rajta, pedig Mesterük már nem először beszélt nekik erről. Ilyesmi gondolatok jártak a fejükben: Ez nem történhet meg, hiszen Ő Isten fia, az igazi Messiás. Isteni erővel bír. Ha egy mozdulatával le tudta csendesíteni a vihart a tengeren, ha halottakat támasztott, akkor most miért ne bírna el ellenségeivel? Képtelenek voltak felfogni, hogy Jézus csak úgy tudja beteljesíteni Atyja akaratát, az emberiség megváltását, ha a szelíd bárányhoz hasonlóan engedi magát elfogni, és önként elviseli a kínszenvedést és kínhalált. Folyton ez a kínzó kérdés ágaskodott bennük: -De miért kell az Emberfiának meghalnia?

-Bizony, bizony mondom nektek: ha csak a földbe esett gabonaszem el nem hal, egymaga marad, ha pedig elhal, sok termést hoz.

Most, hogy már csak 1-2 nap választotta el halálától, szorongani kezdett a lelke. Tudta, hogy eljött a Megváltás dicső órája és Atyjának engedelmeskednie kell, mégis félelem kerítette hatalmába. Félt a kínzatásoktól és haláltól. Így kiáltott fel: -Atyám, ments meg ettől az órától. De az életösztön érzését, rögtön elnyomta az akarata: -Atyám, dicsőítsd meg nevedet!

Isten válaszolt azonnal: - Meg is dicsőítem, és újra meg fogom dicsőíteni.

Jézus felszólítja tanítványait, hogy kövessék őt a szenvedésben, és a szeretetben. Ez a felszólítás minden megváltott gyermekének szól. Nektek is, Kicsinyeim.

Drága Gyermekeim! Meghívlak benneteket egy különös utazásra. Átlépünk a közeljövőbe. Egy idegen európai országban vagyunk. Mindenütt füst, korom, égő házak, fegyverropogás. Éppen most száll el felettünk egy harci repülőgép, kegyetlenül bombázza a várost. Nem találunk menedéket, de ne féljetek! Velem van a hatalmas kék palástom, amelyben a tanításom előtt érkeztem közétek. Rátok borítom, és ez teljes védelmet ad a feketeruhás terrorista csoport támadásaival szemben. Különben sem látnak minket, mert a képzelet szárnyán repültünk ide. Nézzétek, mit történik! A helység két templomát: a katolikust és a reformátust bombatámadás érte, lángokban állnak. Jöjjetek utánam. A katolikus templom előtt állunk, a torony bármikor ránk zuhanhat. Nem tudunk bemenni, mert a kapu zárva van. Felnézek az Égre és kérem a Mennyei Atyát, hogy segítsen. Ebben a pillanatban feltárul a kapu két szárnya. Öt alakot látunk homályosan a füstben: egy papot és négy asszonyt. A váratlan támadás előtt engesztelni jöttek ide ebben a háborús időben. Recsegnek a gerendák, valahogy ki kell innen menekülniük. Felszentelt szolgánk kivette a tabernákulumból az átváltoztatott Szentostyákkal teli kelyhet, a cibóriumot, és kezébe vette a nagy Oltáriszentséget, ami a szentségtartóban volt. Ruhája alá rejtette. Az egyik asszony összeesett a füstmérgezéstől, fekszik ájultan. A másik három viszi ki, sietve futnak ki az égő templomból. Nagy robaj, lezuhan a lángoló torony mögöttük egy méterrel. Az egyik asszonynak nagy pincéje van, oda menekülnek. Az ájult lassan, nagy köhögések közben magához tér. A pap kihelyezi az Oltáriszentséget egy fásládára. Mind az öten leborulnak előtte, és hálát adnak az életükért. Nem sokáig tart az örömük, mert hangosan dörömbölnek az ajtón. Feltörik és két fegyveres feketeruhás sötétbőrű terrorista alak áll az ajtónyílásban és mögöttük a szomszéd, aki tudta, hogy ebben a házban egy „túlbuzgó”, templomba járó nő lakik. A katonák keresztényeket kerestek, és ő, az áruló, segített nekik. Az egyik fegyveres a papot és a ház lakóját betuszkolta az autóba. A másik a három remegő asszonyt érzéketlen, gépies módon főbelőtte. Nézzétek! Vakító fény tölti be a pincét. Szent Fiam isteni dicsőségében áll a három áldozat holtteste fölött. Pillanatok alatt lelkül elhagyta a testüket, és ott állnak leborulva Jézus ragyogó alakja előtt. Ő gyengéden felsegíti őket és így szól hozzájuk:

-Drága szeretett Gyermekeim! Köszönöm, hogy követtetek engem a szenvedésben és halálban. Mint hős vértanúk véretek ontásával sok ezer felebarátotokat mentettétek meg a kárhozattól. Jöjjetek, áldozatos Kicsinyeim. Fejetekre aranykoronát helyezek rubintokkal díszítve, homlokotokra pedig véremmel keresztet rajzolok. Atyám vár titeket és nagy dicsőséggel ajándékoz meg mind a hármatokat. Őrangyalaitok már indulnak is veletek a Mennybe. Nekem még sok dolgom van itt.

Most újra Én szólok hozzátok, édesanyátok. Gyertek, menjünk az autó után. Éppen akkor érünk oda, mikor a kocsi megáll egy középület előtt. Kirángatják a papot és az asszonyt. Tolmács segítségével vallatni kezdik őket. Egyre gorombább módszerrel próbálkoznak, de egy keresztény nevet sem tudnak kicsikarni belőlük. Imádkozzunk értük! Mondjátok Utánam: „Drága Atyám, küldj segítséget e két bátor gyermekednek! Neked nincs lehetetlen. Amen.”

A papnak még van annyi ereje, kiveszi ruhája alá rejtett szentségtartót az Oltáriszentséggel. Az üveg eltört rajta az ütésektől. Magasra emeli, és a Szentostyából 3 fénysugár lövel ki, egy a parancsnokra, aki irányítja a vallatást, a másik kettő pedig, a kínzást végző katonákra. Mind a hárman ájultan esnek össze. Majd Jézus kilép az Oltáriszentségből, és megható, együttérző szeretettel átöleli őket és kivezeti ebből a veszélyes házból. Egy biztos rejtekhelyre viszi őket, ahol zavartalanul segíthetnek a bujdosó keresztényeknek. Papfiamnak feladatul adja, hogy szentmiséket mutasson be, és szentségeket szolgáltasson ki. A bátor idős asszonyt arra kéri, gyűjtsön össze a pincékben bujdosó megbízható híveket ide a titkos rejtekhelyre.

Jöjjetek velem, Édesanyátokkal. Visszaviszlek benneteket a jelenbe. Látjátok, Kicsinyeim? Így lesz ez mindenütt a szorongattatások alatt. Egyházatok fennmarad a világ végezetéig. Szent Fiam sorsa és a tiétek egy. Ő szenvedésével és kínhalálával megdicsőítette Atyja nevét. Nektek is meg kell dicsőíteni az Atyát. Van, akinek vértanúsággal, van, akinek szenvedéssel, betegséggel, van, akinek apostolkodással, van, akinek igehirdetéssel.

Búcsúzom Tőletek, körbejárva mindenkinek egy keresztet rajzolok a homlokára. Újra itt állok eszközöm mellett. Felemelem jobb kezemet és édesanyai szeretetem összes melegével, és a bátorság kegyelmével megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.