HTML

websas.hu
MapFree counters! Free counters! Free counters! ">

„ Jézus szent vére, melyet a kereszten kiontottál értünk, áldd meg ezt a hajlékot és vedd oltalmad alá!”

uzenek.blogol.hu helyett uze-k.blog.hu

december 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Friss topikok

Locations of Site Visitors ">

HonlaprendszerüNK

2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek: 2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek: 2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

Kadarkúti Égi Üzenetek 192-255. : Mennyei Atya-Jézus-Szentlélek -Szűzanya: Jézus élete

2017.11.18. 08:39 :: lowoa

ÉGI ÜZENETEK

2014.11.18

Jézus: Jézus élete LI.  Jézus utolsó átkai a farizeusokra

Jézus: Drága Engesztelő Gyermekeim! Dicsőségem teljességében, ragyogásában, hófehér ruhában, aranyövvel a derekamon állok itt előttetek. Szent Szívem fölött kissé széthúzom a ruhámat, és a lándzsa által okozott Sebhelyből annyi kegyelemsugarat árasztok rátok, ahányan itt ültök. Ó, Kicsiny, megváltott Engesztelőim! Érezzétek valóságos jelenlétemet! Szeretettel köszöntelek mindannyiatokat, a közelről és távolról érkezőket egyaránt. Ma Én folytatom életem történetét.

A Szahedrin küldöttei már abbahagyták faggatásomat és üldözésemet. Kezdtek félni Tőlem, mert oktalan kérdéseik miatt megszégyenítettem őket. A templomban és az utcán egyaránt valóságos uralkodóként ünnepelt a nép Engem. Meg akartam győzni a népet és a farizeusokat, akik körülvettek, hogy az Írás alapján Én jogosan nevezem magam Isten Fiának. Ezért ezt kérdeztem tőlük:

-Mit tartotok ti Krisztus felől? Kinek a fia?

-Dávidé. -felelték az írástudók.

Viszont arról, hogy mit jelent ez: „Dávid fia”, arról helytelen felfogása volt a népnek, a farizeus papok tanítása erről hamis volt. Bizony nem úgy mondták a népnek, hogy „Dávid fia” egyenlő Isten Fiával. Elfogadtam a „Dávid fia” megszólítást a nép fiaitól és a farizeusoktól is, mert az emberi származásomat fejezte ki, de most istenségemre akartam célozni előttük. Ezért így folytattam:

-Ha Krisztus, ahogy mondjátok, valóban Dávid Fia – kérdeztem a farizeusokat – miképpen hívja tehát Őt Dávid lélekben urának az Írás szerint: „Mondá az Úr az én Uramnak: Ülj az Én jobbomra, míg ellenségeidet lábaid zsámolyává teszem.”?

Világos, hogy ha a Krisztus Ura Dávidnak, és az Atya Isten a jobbjára ülteti, akkor Krisztus nem más, mint Isten Fia. Így próbáltam a zsidó írástudóknak megmagyarázni, hogy ha Engem „Dávid fiának” neveznek, akkor azt is fogadják el, hogy Én Krisztus vagyok, az egyetlen, élő Isten Fia. Sajnos erről a magyarázattól sem világosodtak meg, mert a zsidó teológia merev egy-isten hitébe nem fért bele a próféták igaz jövendölése az Isten Fiáról. Hiába hagyta rájuk Izaiás a Messiás istenségét azzal, hogy Engem „a Fiúnak, aki nekünk született, a csodálatosnak, erős és hatalmas Istennek” nevezett. Mikeás pedig megjövendölte, hogy Betlehemben fogok születni és származásom nemcsak emberi, hanem isteni is. Így szól Mikeás: „De te, Betlehem, bár a legkisebb vagy Júdea nemzetségei közül, mégis belőled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett. Származása az ősidőkre, régmúlt időkre nyúlik vissza.” A konok, megkövesült farizeus papok hiába olvasták az Írásban a prófétákat, nem világosodott meg előttük, hogy a várva-várt Messiás Én vagyok és már elérkeztem, nem kell tovább várniuk rám. Utódaik átvették tőlük ezt a nagy tévedést, és még ma, 2000 év elteltével is várják a Messiást.

Tudtam, hogy Istenfiúságom bizonygatásával most írom meg halálos ítéletemet, mégis meg kellett tennem. A farizeusok nem hittek Nekem és dühösen otthagytak. Ezután a sokasághoz szóltam, aki ottmaradtak. Lukács evangélista így emlékezik meg Rólam: „Az egész nép füle hallatára így szólt tanítványaihoz: Óvakodjatok az írástudóktól! Szeretnek pompás öltözékben járni, szeretik, ha a tereken köszöntik őket. Szívesen elfoglalják a zsinagógákban az első székeket, a lakomákon az első helyeket, felfalják az özvegyek házát és színleg nagyokat imádkoznak. Annál súlyosabb ítélet vár rájuk.”

Akik még nem mentek el a farizeusok közül, és ott rejtőzködtek, hallgatóztak a tömeg között, azoknak a szemükbe mondtam átkaimat:

-Jaj nektek képmutató írástudók és farizeusok, jaj nektek, kik bezárjátok a Mennyek országát az emberek előtt, mert ti nem mentek be, és a befelé menőket se hagyjátok bejutni.

Gyermekeim, bizony mondom nektek, ma 2014-ben is vannak olyan vallási vezetők, szektavezérek, akik hazug tanításaik miatt a pokol felé haladnak, és híveiket is elfordítják az igaz úttól, a Szentírást elferdítve, megcsonkítva tanítják nekik, hogy eltérítsék őket a Mennyek Országától. Ó, hányan vannak, akik mézes-mázas szavak hatására ott hagyják hagyományokon alapuló igaz vallásukat és beállnak egy hamis gyülekezetbe. Ezek a civilruhás szónokok álszent hazugságokkal a kárhozatba viszik naiv követőiket. Az egész világon gomba módra szaporodnak a magukat kereszténynek nevező csoportosulások és elcsábítják a hívőket a templomokból. Így folytattam a farizeusok és törvénytudók felé fordulva:

-Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Kik tizedet adtok a mentából és kaporból és köményből, de elhagyjátok, ami a legfontosabb a törvényben: az ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget. Ezeket cselekedni kellett és amazokat el nem hagyni.

Bizony van a hívő, templombajáró gyermekeim között, aki nagy perselypénzeket ad, a hajléktalanok sapkáját teletömi, látványosan látogatja a kórházban vagy otthon fekvő beteg hittestvéreit, de minden jóban, ami tesz, van valami önmutogatás. A jócselekedeteiben mindig van valami érdek: hogy őt jónak, nagylelkűnek, önzetlennek lássák. Közben gátlástalanul ítélkezik, gyűlölködik, mindenkiről a háta mögött vagy egy-egy rossz szava. Látjátok? Neki is szól, ami annakidején a farizeusoknak mondtam.

Majd ezeket a vádló szavakat intéztem hozzájuk:

-Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Mert megtisztítjátok a pohár és tál külsejét és belül tele vagytok ragadmányokkal és szennyel…Te vak farizeus! Tisztítsd meg előbb a pohár és tál belsejét, hogy külseje is tiszta legyen!

-Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Mert hasonlók vagytok a fehérre meszelt sírokhoz, melyek kívülről ékesnek látszanak az emberek előtt, belűl pedig tele vannak holtak csontjaival és minden undoksággal.

Eszembe jut erről a mai korotok egyik papja. Összeszedetten, színlelt áhítattal tartja a szentmisét. Gitáros zenekart szervezett. Remek szónoki képességeivel elkápráztatja a híveit. Meghívja a TV-t, szerepel nyilatkozataival a rádióban. Ugyanakkor távol lakhelyétől, hívei tudta nélkül, titokban felrúgva a 6. parancsolatot, a bűn mocskában hempereg. Nem is egy, hanem különböző helyeken több barátnője is van. Az ilyen kiruccanások után, gyónás, és bűnbánat nélkül érinti Szent Testemet és Véremet. Lám, ő az, aki kívül fehér, belül mocskos fekete. A pokol felé halad. A gonosz elhitette szegénnyel, hogy nincs kárhozat, mert Isten jósága ezt nem engedi. Így nem kell félnie semmitől, a tisztítóhelyen majd mindent levezekel.

Ahogy ott álltam a nép gyűrűjében és ostoroztam a farizeusokat, arra gondoltam, hogy miattuk hamarosan elfognak, megkínoznak és megölnek Engem, mint elődeik tették a prófétákkal, és így szóltam hozzájuk:

-Jaj nektek, kik a próféták sírjait építitek és ékesítitek az igazak emlékeit, és mondjátok: -Ha atyáink napjaiban éltünk volna nem lettünk volna bűntársaik a próféták vérében!

-Tehát magatokról tesztek tanúságot, hogy fiai vagytok a próféták gyilkosainak. Töltsétek be hát ti is atyáitok mértékét.

Bizony, Gyermekeim, ezek a farizeusok ugyanazt tették velem, amit őseik az igaz prófétákkal. Megkínoztak és meggyilkoltak.

-Kígyók, viperák fajzata – kiáltottam nekik szent haragomban –hogyan kerülitek el a gyehenna ítéletét?

Drága Követőim! Vigyázzatok, mert ma is vannak gonosz farizeusok, akik gyűlölnek titeket, aki az igazságot, az Én örökérvényű tanításomat, a szent hagyományokat, a Szentírást tisztelik és védik, de nem hisznek abban, hogy Istennek ma is vannak prófétái, akik az Ő szent üzeneteit tolmácsolják. Támadják ezeket a mai üzeneteket, és azt állítják, hogy a Biblia utolsó lapjaival lezárultak a kinyilatkoztatások. Szerintük az a magánkinyilatkoztatás, ami a Szentírás után született, az mind hazugság, eretnekség. Azt gondolják, hogy a hit tisztaságát védik azzal, ha üldözik a mai prófétáktól kapott tanításokat, és gátolják azok terjesztését. Akik a jövőben üldözőitek lesznek, erősen hasonlítanak az Én korom farizeusaihoz és törvénytudóihoz. Teológiailag képzettek, a szertartásokon látszólag nagy lelkiismeretességgel vesznek részt, vagy külsőséges tisztelettel vezetik, ugyanakkor lenézik és megvetik az őszintén és mélyen vallásos híveket, különösen azokat, akik valami különleges ajándékot, karizmát kaptak a Szentlélektől. „Fejlett a fantáziája, idegbeteg vagy a gonosz vezeti félre”-mondogatják. Mikor a keresztényüldözés tetőfokára hág, ezeket a választottjaimat fogják először vallatni, kínozni és megölni. Vértanúságukkal nagy dicsőséget nyernek a Mennyben. Akkor már nemcsak hittestvéreitek közül lesznek ellenségeitek, hanem az idegenek közül beáramló vallási fanatikusokból álló katonailag kiképzett csoportokból is. De ne féljetek! Édesanyám, Mennyei Atyám és Én állandóan veletek leszünk. Most is és majd akkor is rendületlenül imádkozzatok, böjtöljetek, engeszteljetek. Ezek a ti hathatós fegyvereitek a gonosz támadásai ellen.

Drága Kicsinyeim! Gyertek velem megint a jövőbe! Két héttel ezelőtt ízelítőt adtam nektek a csodálatos Új Világról. Láttátok, ahogy megérkeztem második dicsőséges eljövetelem pompájában, ahogy túláradó, tomboló lelkesedéssel dicsőítenek Engem a nemzetek maradékai a Föld minden tájáról. Azt még nem mondtam el nektek, hogy ezt megelőzőleg Szent Mihály arkangyallal és fényes seregével összefogva kemény harcot vívtunk a Sátánnal, az Antikrisztussal és a hamis prófétával. Természetesen az ő táborukban sok millió bukott angyal tartozott és kárhozott lelkek. Ez szellemi összecsapás a jó és rossz között, olyan mérvű volt, amely egyik világháborúhoz sem hasonlítható. A nehéz harcot fölényes győzelemmel megnyertük. A gonosz oldal vezéreit: a kígyót és a két vadállatot, az antikrisztust és a hamis prófétát megkötöztük és elevenen bevetettük a kénköves, tüzes tóba. Azok, akik a vadállat bélyegét viselték és képmását imádták, szintén a pokol mélyére kerültek, miután meghaltak. E komoly és végzetes harc azalatt történt, míg ti a rejtekben tartózkodtatok a szentelt gyertyák fényében imádkozva. Így tisztítottuk meg a világot a gonosztól, és Új Eget, Új Földet teremtettünk Atyámmal. Ti a szellemi háborút a múltkori időutazásban nem tapasztalhattátok, csak az Én dicsőséges eljövetelemet. Most, hogy újra itt vagytok velem a gyönyörűséges Új Világban, csukjátok be a szemeteket, és a lelki szemeteket nyissátok meg!

Megmutatom nektek, hogy a Velem érkezett szentekből kik állnak a legközelebb hozzám, szoros gyűrűt alkotva körülöttem: a vértanúk százezrei. Homlokukon az Én Szent Véremmel rajzolt piros kereszt díszeleg. Fejükön aranykorona van, égi rubintkövekkel kirakva. Vállukon derékig érő piros, gazdagon díszített palást, alatta hosszú, fehér ruha. Körülöttük állnak a szüzek, akik megőrizték érintetlenségüket. Fejükön hófehér liliom koszorú és hosszú fehér, bő ruhában vannak. És most nézzétek csak, mi történik? Elhunyt hozzátartozóitok közül hófehér ruhában, aranykoronával kitárt karokkal sietnek elétek többen, és átölelnek titeket. Ezután olyan lelkek sokasága igyekszik közeletekbe jönni, akiket imáitokkal kimentettetek a tisztítóhelyről. Ismerősök is vannak közöttük. Hálásan ölelgetnek és csókolgatnak titeket, alig tudtok kibontakozni ölelésükből. Ígérik, hogy együtt fognak lakni veletek ebben a csodálatos Új Világban és addig is könyörögnek értetek a Mennyei Atyához, hogy elkerülhessétek a tisztítótüzet. Ma, Kicsinyeim, ennyit láthattatok az Új Világból. Hajtsatok térdet, vessetek keresztet e szent helyen és most képzeletünk szárnyán visszarepülünk a jelenbe.

Köszönöm, hogy ilyen türelmesen végighallgattatok Engem. Megáldalak benneteket a bátorság és a Belém vetett gyermeki bizalom lelkületéve az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK     2014.11.25 Szentlélek: Jézus élete LII.  Az utolsó vacsora

 

Szentlélek:  Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok a Szentlélek Isten és eszközömön, Éván keresztül szólok hozzátok. Nagy szeretettel köszöntelek mindannyiatokat. Azokat is, akik fáradságot nem tekintve nagyon messziről idejöttek Hozzánk, és azokat a gyermekeimet is, akik a környékről érkeztek és félretéve családi, otthoni és munkahelyi kötelezettségeiket, újra itt vannak, mert első helyre tesznek Minket a szívükbe. Emberi alakban állok itt, glóriával a fejem fölött és földig érő hosszú szárnyakkal, mellyel azt érzékeltetem veletek, hogy test nélküli, tiszta Lélek vagyok. Dicsőségem sugarai áradnak Belőlem, melyekkel egészen beborítalak benneteket.

 

Folytatom Jézus Krisztus életét az utolsó vacsora történetével. Tanítványaival Betániából Jeruzsálembe vezető úton haladt, és azt tervezte, hogy a húsvéti vacsorát a fővárosban fogják elkölteni. A tanítványai kérdezték Tőle:

 

-Hol akarod, Mester, hogy előkészítsük neked a húsvétot? A társaság ellátásáról rendszerint az iskarióti Júdás szokott gondoskodni, de most Jézus nem hozzá fordult, hanem Péterhez és Jánoshoz:

 

-Menjetek a városba és találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel. Kövessétek őt, és ahova bemegy, abban a házban mondjátok a házigazdának, hogy ezt üzeni a Mester:

 

„-Hol van az én szállásom, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elköltsem?” És ő majd nagy ebédlőt fog mutatni nektek: ott készítsétek el nekünk a húsvéti bárányvacsorát.

 

Jézus előre tudta, hogy az ismeretlen családapa emeleti nagy szobáját készségesen rendelkezésére fogja bocsátani.  A szent Hagyomány ebben a jólelkű emberben aritmatiai Józsefet sejteti. A két megbízott apostol úgy tett, ahogy Jézus kérte. Elmentek a kiválasztott házba és szereztek egy egyéves, hibátlan bárányt, melyet a papok áldoztak fel a templomban, azután megsütötték, és keserű füvekkel fűszerezték. Elkészítették a kovásztalan kenyeret és a keserű salátát. A vacsora termét szőnyegekkel és kárpitokkal díszítették. Középen állt az asztal, melyre ráhelyezték a sült bárányt, a kovásztalan kenyeret és a bort. A salátás tálat is odatették rá. Gyermekeim! Az utolsó vacsorát ábrázoló festmények asztal körül ülő alakokat ábrázolnak, kevésbé ismervén a kor szokásait: akkoriban nem ülve, hanem félig fekve étkeztek. Az asztal körül voltak elhelyezve a kissé lejtős ágyak. A vendégek a bal oldalukra dőltek, bal karjukra támaszkodva jobb kezükkel ettek. Középre a főhelyre Jézus ült, Péter tőle balra, János pedig a jobbján foglalt helyet, és sorba következett a többi tanítvány. Ott evett köztük Júdás is. Jézus közben így szólt:

 

-Vágyva vágytam ezt a húsvéti vacsorát enni véletek, mielőtt szenvedek. Mert mondom nektek, hogy soha többé nem eszem azt, míg be nem teljesedik az Isten országában.

 

Majd kezébe vette a teli poharat, és ezt mondta:

 

-Vegyétek ezt és osszátok el magatok között, mert mondom nektek, hogy mostantól fogva már nem iszom a szőlő terméséből, míg el nem jön Isten országa és ott újat iszom veletek.

 

Hamarosan megszólalt szomorú hangon:

 

-Bizony mondom nektek, hogy egy közületek, elárul engem.

 

Az apostolok nagyon megdöbbentek, hogy közöttük van az áruló. Egymás után kérdezgették, hogy „Vajon én vagyok-e, Uram?” Ő pedig így válaszolt:

 

-Aki velem kezét a tálba nyújtja, az árul el engem. Jaj, annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát! Jobb lett volna neki, ha nem született volna meg.

 

Sajnálja Júdást, szeretné megmenteni, többször figyelmezteti, de a bűnös nem tágít. A többiek példájára ő is kérdezi ártatlanságot színlelve: „Vajon én vagyok-e?” Jézus csak így felel neki: -Te mondtad. Ezt a többiek nem hallották.

 

Gyermekeim! Most következik az utolsó vacsora leggyönyörűbb, legmeghatóbb jelenete. Jézus Szíve lángolt a tanítványai iránti szeretettől, amikor vacsora közben kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megszegte, kezükbe adta és így szólt:

 

-Ez az Én Testem, mely értetek adatik, ezt cselekedjétek az Én emlékezetemre. Nemsokára a vacsora után kezébe vette a kelyhet, hálát adott, tanítványainak adván ezt mondta:

 

-Igyatok ebből mindnyájan, ez az Én Vérem, az Újszövetségé, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.

 

Drágáim! Ezek a fenti szavak az emberi értelem számára felfoghatatlan, emberi ésszel meg nem fejthették. A kenyér már nem kenyér többé, hanem az Ő Teste, a bor már nem bor többé, hanem az Ő Vére. Ó, ha láttátok volna, Kedveseim, hogy azok az egyszerű emberek mekkora gyermeki hittel rendelkeztek. Egy pillanatra se kételkedtek abban, hogy Mesterük a saját Testét és Vérét adta nekik. A világ legelső szentáldozásában Jézus a szemük láttára egyszerre teremt meg két Szentséget: a papságot és az Oltáriszentséget. Mert Ő az áldozó pap és Ő az áldozat egy személyben. Az utolsó vacsorán megmagyarázza apostolainak, hogy miért kell a szenvedésben és halálban kiszolgáltatnia Testét és kiontania Vérét. Az Emberfiának az a rendeltetése, hogy áldozat legyen, mely elveszi a világ bűneit, kiengesztelje az Atyát a emberiség bűneiért. Isten igazságossága megköveteli az elégtételt a sok rosszért, ami a teremtményekben van, és ezt Jézus nyújtja helyettetek az Atyának. Ő az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit. Hogyan egyesülhettek ti gyermekeink a személyes elégtétel jutalmában? Úgy, hogy bűnbánó, tiszta lélekkel magatokhoz veszitek Jézus Testét és Vérét, mintegy egyesülve az elégtételt adó Megváltótokkal. Jézus hatalmas szeretetében és jóságában azt akarta, hogy az ember teste és lelke a legteljesebb valóságban egyesüljön az Ő lényével. Hogy is történik ez az egyesülés, mely legboldogabb perce életeteknek? Először is fizikailag egybeolvadtok vele, mert a kenyérben és a borban, melyet a nyelvetekre tesz a pap, az átváltoztatás pillanatában benne foglaltatik az Ő Teste és Vére. Amint lenyelitek a kicsi Szentostyát, biológiailag és fizikailag elkezdi táplálni testeteket. Belekerülve a vérkeringésbe, minden sejteteket átjárja. Azonkívül lelketek is egyesül az Ő végtelenül tökéletes Lelkével, hogy átadva nektek lelki tulajdonságait, tisztítsa, formálja, csiszolja, nevelje a ti gyarló lelketeket. Így a szentáldozás nemcsak boldogabbá és kiegyensúlyozottabbá tesz benneteket, Kicsinyeim, hanem jobbá, tisztábbá és tökéletesebbé. Az Oltáriszentség vétele az üdvösséget hozza el nektek. Jézus az utolsó vacsorán az Oltáriszentség elrendelésével megszüntette az addig működő, hiába való állatáldozatokat. Az állatok vére nem Istennek tetsző áldozat, mert nem tisztíthatja meg a lelkiismeretet, nem törölheti le a bűnöket, nem adhat semmilyen elégtételt a Mennyei Atyának. Csak egyetlen igaz áldozat és elégtétel van, és ez nem más, mint a keresztre feszített Üdvözítő Szent Teste és Szent Vére, tehát az Oltáriszentség. Drágáim! Lobogjon a szívetekben szüntelenül a hála, hogy ilyen nagyszerű és könnyű feltétele van üdvösségeteknek. Hiszen többször megígérte nektek Jézus: „Aki eszi az Én Testemet és issza az Én véremet, annak örök élete van.”

 

Mielőtt megtörténik elfogatása, kínszenvedése és kínhalála, élete utolsó estéjén előre megörökíti az Oltáriszentséget és mint egy hatalmas búcsú-ajándékot adja apostolainak, és rajtuk keresztül az emberiségnek. Így aztán a papok engedelmesen folytatják, amit az apostoloknak Jézus parancsolt: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” Szentáldozáskor mindenki előtt felemelik a kis hófehér Szentostyát és mondják: „Krisztus teste”

 

Minden szentmisében és minden templomban az utolsó vacsora titokzatos áldozata újul meg.

 

Amikor Jézus megáldoztatta az apostolokat, iskarióti Júdás is evett a kenyérből és borból, melyet a Mester átváltoztatott Testévé és Vérévé. Pedig lelke fekete volt a bűntől, az álnokságtól, az árulás terve ott lapult a szívében, értelmében. Tehát szentségtörően áldozott, végtelenül megbántva vele Jézust. Gyermekeim! Ma is vannak ilyen árulók az áldozók sorában. Lelkük tele van gyűlölettel, haraggal, ítélkezéssel, rágalmazással, szentmise-mulasztásokkal stb. Egyetlen bűnbánó gondolat sincs bennük, eszük ágában sincs gyónni, és így veszik magukhoz a ti drága Üdvözítőtöket. Jézus azt a nagy szomorúságot érzi a bűnös lelkébe térve, mint Júdásnál.

 

Mikor vége lett a vacsorának, a Mester fölkelt, levette felső ruháit, kendőt kötött maga elé, azután vizet öntött a mosdótálba, és mosni kezdte a tanítványok lábait és megtörölte kendővel. Ez szokatlan és szolgai munka volt, egy családapa se végzett efféle dolgot. Nem csoda, ha Péter tiltakozni kezdett:

 

-Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!

 

-Ha meg nem moslak, nem lesz részed énvelem.

 

-Uram, akkor hát nemcsak a lábamat, hanem mosd meg a kezemet és a fejemet is.

 

-Aki meg van mosva, elég neki, hogy lábát mossák meg, akkor egészen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.

 

Itt Júdásra gondolt. A lábmosással alázatosságra neveli tanítványait. Szeretettel nevelgetve őket így szólt hozzájuk, mikor újra asztalhoz ültek:

 

-Ha Én, az Úr és Mester megmostam a ti lábaitokat, nektek is mosnotok kell egymás lábait… Bizony, bizony mondom nektek, nem nagyobb a szolga az uránál, sem az apostol nem nagyobb annál, aki küldte.

 

Jézus többször szomorúan ismételgeti, hogy tanítványai közül valaki elárulja Őt. Erre Péter feláll, odamegy Jánoshoz, és arra kéri, kérdezze meg ki az áruló. Jézus halkan János fülébe súgja:

 

-Az, akinek én a bemártott falatot adom.

 

Júdás elfogadta tőle és azonnal indult, hogy végrehajtsa aljas akaratát. Az apostolok még mindig nem gyanakodtak az árulóra. Jézus szava halk volt. Azt hitték, Júdást megbízta, hogy vegyen valamit az ünnepekre. Mikor az iskarióti távozott, megnyugtatta a tizenegyet, hogy ők mind hűséges hívei.

 

Drága Gyermekeim! A következő alkalommal arról foglak tanítani benneteket, hogyan készítette föl a Mester apostolait az elválásra. Köszönöm, hogy végighallgattatok.

 

Most én a Szentlélek Isten kérem, hogy hunyjátok be földi szemeiteket, mert egy misztikus dolog következik. Meghívlak benneteket egy templomba. Eljöttök-e Velem?...

 

Képzeletünk szárnyán repülünk, és ott vagyunk egy népes város templomában. Elkéstünk. Éppen az áldoztatás folyik. Nézzétek csak, ki áldoztat! Jézus Krisztus áll szemben a sorral, a ti főpapotok. A fehér papi ingruha fölött aranyszínű, díszes miseruha. Barna, hosszú haja lágyan omlik a vállára. A szentmisén résztvevők csak annyit látnak, hogy a miséző pap áldoztat, és egy diakónus segédkezik neki. Jézus bal kezében tartja a szentostyákkal teli cibóriumot és jobbjával a hívek nyelvére helyezi a Szentostyát. Szeretettel mosolyog és minden áldozónak az arcát megsimogatja. Vannak, akik letérdelnek Előtte és így veszik magukhoz az Oltáriszentséget. Ó, mennyire örül, ennek a kedves, külső tiszteletadásnak. Egy idős néni küszködik a térdeplésből való felállással. Ő lehajol hozzá, és karját megfogva segít neki. Hallgassátok csak, mit mond mindegyik áldozónak, mikor felemeli a kicsi Szentostyát?!

 

-Ez az Én Testem.

 

Mutatom nektek, Gyermekeim, hogy mikor helyükre mennek ezek az áhítatos hívek, ragyogó fény sugárzik belőlük. Ez mindig így van, ha tiszta lélekkel áldozik valaki, ugyanis Jézusnak nemcsak Teste és Vére van a szívünkben, hanem teljes isteni dicsősége. Jaj, mit látok? Közeledik valaki a sorban, és mikor odaér, kezét nyújtja a Szentostyáért. A Megváltó szeméből egy könnycsepp gördül végig az arcán, mosolya eltűnik, de azért beleteszi kezébe az Oltáriszentséget. Beletörődik Egyháza változtatásába, és ennek a gyermekének is megsimogatja az arcát. Figyeljétek, most szomorú dolog következik. Egy asszony áll előtte feldúlt arccal, gyűlölet és harag lobog a szemében. Ő belelát a lelkébe. Egy órával ezelőtt otthon a férjével összeveszett, ordítva szitkozódott, káromkodott és a bűnbánat szikráját se érzi, nem volt hajlandó gyónni a szentmise előtt. A ti szeretett Megváltótok sír, zokog, csakúgy ömlik a könnye. Bűnbánatot vár e gyermekétől az utolsó percig, de hiába. Leküzdve a bűntől való undorát, őt is megáldoztatja. Ez az asszony a helyére menve le se térdel a padban. Nézzétek! Démonok ugrálnak a fején, vállán és szítják a gyűlöletet benne. Ez volt az utolsó áldozó. Jézus megfordul és a tabernákulum felé megy, és közben hátulról is látszik, hogy vállát rázza a zokogás. Segítsetek, Engesztelőim. Mondjátok el ezért a szegény felebarátotokért a „Szent Mihály arkangyal…” kezdetű imát! … Szent Mihály arkangyal… Az angyal fehér lovon tüzes karddal érkezik. Az asszony körüli gonoszokat a pokolba küldi. Nahát, mit látok? A bűnös nő letérdel, sírva bánja bűneit és Jézust hívja, aki máris odament hozzá a padba. Letörli könnyeit, felállítja, Szent Szívére szorítja, és így szól hozzá:

 

-Bűnbánó Leányom! Megbocsátom neked. Minél hamarabb gyónj meg, és békülj ki férjeddel. Nagyon szeretlek, ne vétkezz többé!

 

Drága Kicsinyeim! E hosszú tanítás után búcsúzom tőletek. Szárnyaimmal beborítalak benneteket és megáldalak titeket az Oltáriszentség iránti szeretet és hódolat lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.





ÉGI ÜZENETEK     2014.12.02 Mennyei Atya: Jézus élete LIII.  Útban Getszemán felé

Mennyei Atya:  Drága Engesztelő Gyermekeim! Itt állok eszközömtől jobbra, kitárt karokkal, mintha át akarnálak ölelni benneteket. Atyai Szent Szívem hangosan dobog az örömtől, hogy újra szólhatok hozzátok. Nagyon kedvesek vagytok a Számomra, lélekmentő kis Csapatom.

Ma arról fogok beszélni nektek, hogy mi történt az utolsó vacsora után. Jézus és tanítványai felálltak az asztaltól és zsoltárokat énekeltek az egyiptomi kivonulásról, a törvény kihirdetéséről, a Vörös-tengeren való átkelésről, a Messiás kínhaláláról és föltámadásáról. Az éneklés után az Olajfák hegyére mentek. Jézus még az utolsó percekben is tanította az övéit. Miközben egy szőlőskert mellett haladtak el, így szólt hozzájuk:

-Én vagyok a szőlőtő, s Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt, lemetsz rólam, azt pedig amelyik terem, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok hát bennem, és akkor én is bennetek maradok. Amint a szőlővessző nem teremhet maga, csak ha a szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők… Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt… Aki nem marad bennem, azt kivetik és elég… Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek…Az az Én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért… Nem ti választottatok Engem, hanem Én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Ezt a parancsot adom nektek: Szeressétek egymást!

Ezzel a példabeszédével Szent Fiam meg akarta értetni tanítványaival, hogy Ő az élet forrása, az éltető Erő. Ha Őt elhagyják, elvesznek. Ez rátok is vonatkozik, Kicsinyeim. Ha leszakadtok Jézusról, a szőlőtőről, a lelketek nem kap erőt, kegyelmet az élet forrásától, kiszárad, és elkárhozik. De ha megmaradtok Benne, szorosan hozzákapcsolódtok, a Kezét fogva haladtok az életutatokon, akkor érett, egészséges szőlőfürtöket hoztok, erényekben növekedtek és elnyeritek az Örök Életet. Egy példát mondok erre a mindennapi életből. Zsolt kicsi korától kezdve szüleivel együtt buzgó templomba járó volt. Szorgalmasan ministrált, nagymamájával litániákra is eljárt, elsőáldozó lett, bérmálkozott. Mindennap együtt imádkozott szüleivel és kistestvéreivel. Mind a négy nagy rózsafüzért betéve tudta. Ha öröme, bánata volt, ha jól sikerült a felelete, ha valaki megsértette, beszaladt a kis szobájába, letérdelt a feszület előtt és kiöntötte szívét-lelkét az ő szeretett Jézusának. A nyolcadik után középiskolába került, kollégiumban lakott. Egyszer-kétszer elment a vasárnapi szentmisére, esténként rejtve, csak a paplan alatt mert imádkozni, mert csúfolni kezdték, kinevették, szentfazéknak nevezték. Néhány hónap alatt teljesen elszakadt vallásgyakorlataitól, olyanná vált, mint osztálytársai, cinikussá, közömbössé, hitetlenné. Zsolt leszakadt Jézusról, a szőlőtőről, és száraz, égetnivaló venyigévé vált. Édesanyja és nagymamája sírva imádkozik érte, mert vesztébe rohan. Ó, kicsiny Teremtényeim, ne hagyjátok el soha szent Fiamat, még akkor sem, ha követése miatt üldöznek, megbélyegeznek benneteket. Tartsatok ki tanításai mellett, rendszeresen gyakoroljátok vallásotokat, gyakran gyónjatok, áldozzatok és szeressétek egymást, mint ahogy Ő szeret titeket. Csak így tudtok sok gyümölcsöt teremni, csak így tudtok erényekben gazdagodni.

Ahogy az utolsó éjszakán haladt a Mester apostolaival, így folytatta:

-Míg egymást szeretitek, a világ gyűlölni fog titeket, de tudjátok meg, hogy Engem előbb gyűlölt nálatok. Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé, de mivel, hogy nem vagytok e világból valók, hanem én választottalak ki titeket e világból: azért gyűlöl benneteket a világ.

Amikor a világról beszélt Szent Fiam, az Istentől, hittől távol élő, bűnben, gőgben, önzésben, zsarnokoskodásban, érzékiségbe süllyedt emberekre gondol. Drága Engesztelőim! Hol vannak a régi barátaitok, kollégáitok, munkatársaitok, eltávolodott rokonaitok? Elhagytak benneteket? El, bizony. Mert nem követitek az ő hitetlen, közömbös, romlott életformájukat. Szégyellnek benneteket, mert gyakorolni meritek vallásotokat. Mert bátran beszéltek hitetekről, Istenről és a túlvilágról. Az ő szemükben ez mind tabu, nem kedvelt téma. Különcnek és bigottnak tartanak titeket, túlzásnak veszik vallásosságotokat. Nem e világból valók vagytok-mondja nektek is Jézus. Gyűlöl és üldöz benneteket ez a mai erkölcstelen világ. Tanítványainak és nektek, szeretett követőinek egyszerre mondja ugyanazt:

-Nem nagyobb a szolga az uránál. Ha engem üldöznek, titeket is üldözni fognak…

Drága, hűséges kicsi Engesztelőim! Soha ne szomorkodjatok – mondom Én, Atyátok – hanem legyetek boldogok, hogy az üldöztetésben is követhetitek Őt, Fiamat. Ugyanis, ha egyek lesztek vele az üldöztetésben, szenvedésben, akkor egyek lesztek vele a mennyei dicsőségben is.

Ezen az utolsó éjszakán megjövendölte apostolainak a vigasztaló Szentlélek eljövetelét. Mikor látta rajtuk a rohamosan közelgő elválás feletti fájdalmukat, így szólt hozzájuk, ahogy János evangélista rátok hagyta:

-Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok a Vigasztaló… Amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és ítéletről. A bűnről, amiért nem hittek bennem. Az igazságról, hogy az Atyához megyek, s többé nem láttok. Az ítéletről, mivel a világ fejedelme ítélet alá esett… Amikor eljön az Igazság Lelke, Ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra.

Kedveseim! Az első Pünkösd nagy változást hozott az emberiség életében. Eddig is ott volt az ősatyákkal, a prófétákkal és minden jóravaló emberrel, aki nyitott volt Isten felé, de Jézus halála után, mikor rászállt a Szűzanyára és az apostolokra lángnyelvek formájában, attól kezdve minden emberbe beleköltözött. Ott él lelketekben és onnan irányítja gondolataitokat, érzelmeiteket és cselekedeteiteket. A második Pünkösdkor, a Nagyfigyelmeztetéskor Én, Atyátok küldöm el hozzátok a Szentlelket. Ó, mekkora változást hoz majd bennetek! Mint ahogyan a gyáva, félénk apostolok megbátorodtak, terjesztették Mesterük tanításait, beszéltek Róla, sokakat megkereszteltek, úgy fogtok ti is felállni, lelkesen tanítani, téríteni, menteni a sok szegény eltévelyedett lelket. Ámulni fogtok az ékesszóláson, ahogy majd tanítjátok a frissen megtért felebarátaitokat. Szent Lelkem nyitja majd meg ajkatokat és forgatja nyelveteket.

Közvetlen elfogatása előtt Jézus, föltekintett az Égre és buzgón imádkozni kezdett apostolaiért. Ez áll János evangéliumában:

-Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid, hiszen ami az enyém, az a tied, s ami a tied, az az enyém, és én megdicsőültem bennük. Én nem maradok tovább a világban, de ők a világban maradnak, én meg visszatérek hozzád. Szent Atyám! Tartsd meg őket a nevedben… hogy egy legyenek, mint mi. Megőriztem őket… senki más nem veszett el közülük csak a kárhozat fia, így beteljesedett az Írás. Nem azt kérem Tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem, hogy óvd meg őket a gonosztól. Szenteld meg őket az igazságban, mert hiszen a tanításod igazság… Amint te a világba küldtél, úgy küldöm én is őket a világba…

Majd a hívőkért imádkozott Hozzám, Atyjához, tehet a jövendő generációkért és kortársaiért. János evangélista így folytatta:

-De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Legyenek mindnyájan egy. Amint te, Atyám bennem vagy és én benned, úgy legyenek ők is bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem… Megosztottam velük a dicsőséget, amelyben részesítettél… Atyám azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok, s lássák dicsőségemet, amelyben részesítettél… Megismertetem velük nevedet és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel szeretsz, bennük legyen és én is bennük legyek.

Látjátok Kicsinyeim? Már csak 1-2 óra választotta el Jézust elfogatásától, és nagy szeretetében nem a jövendő szenvedésére gondolt, hanem volt ereje apostolaiért és értetek, hívő emberekért imádkozni. Mekkora önzetlenség!

Most pedig, Gyermekeim egy misztikus ajándékba szeretnélek benneteket részesíteni. Nekem, Atyátoknak a földgolyó egy nagy szőlőskert, angyalaim művelik. Szent Fiam, mint mondta, Ő a szőlőtő és ti vagytok a szőlővesszők. Angyalaimat küldöm szüretelni. Vannak jó szőlővesszők, melyek bő termést hoztak, tele vannak egészséges, érett, ragyogó gyümölcsökkel. Vannak, melyeken beteg, rothadt, hibás szőlőfürtök lógnak. És vannak száraz vesszők, melyek egyáltalán nem teremnek gyümölcsöt. Az angyalok visznek egy nagy, díszes, mennyei aranytálat és az érett, szép szőlőfürtöket ebbe gyűjtik össze. A tele tálat leteszik a földre. Hoznak egy nagy kosarat is, a romlott, hibás gyümölcsöt ebbe rakják. A száraz, terméketlen venyigéket, melyek hasznavehetetlenek, tűzre vetik. Az aranytálat a gazdag terméssel felhozzák a Mennyországba és nagy örömömre az ölembe helyezik. Ezek az érett, duzzadó, hibátlan szőlőfürtök a ti erényeiteket jelentik. Csak nézem ajándékaitokat: szereteteteket, hűségeteket, alázatotokat, imáitokat, böjtjeiteket és áldozataitokat, mint csillogó szőlőszemeket, és gyönyörködöm bennük. Meghívlak benneteket égi lakomámra, hogy megjutalmazzam jól felhasznált földi életeteket. Üljetek asztalhoz, Drágáim. E végelláthatatlan, hosszú asztal egyik végén Szent Fiam ül, másik végén Én, Atyátok. Az asztalt gazdagon megterítették az angyalok égi eledelekkel. Mindenki feláll imára összetett kézzel, és kérésetekre mindenkit megáldok. Jézus egyenként kínál titeket a mennyei Kenyérből és Borból. És most a vigadozás közben tekintsetek le a Földre, szőlőskertemre! Mit láttok? A kosárban lévő rothadt szőlőfürtöket, mivel nem alkalmasak semmire, az angyalok kiöntik egy gödörbe, és földdel befedik. Ezt a gyümölcsöt azok a gyermekeim hozták, akik folyton bűnökbe esnek, botladoznak, közömbösek és hitetlenek. A ti imáitok hatására megmenekülnek a kárhozattól, a tisztítóhelyre kerülnek. És mi lesz az egészen értéktelen kiszáradt venyigékkel, melyek a megátalkodott bűnösök jelképei? Az örök tűzre, a pokolba hullanak. Rajtuk már senki sem tud segíteni.

Drágáim! Most még csak egy misztikus kóstolót kaptatok az égi lakomából, fogjátok meg atyai kezemet, mert visszavezetlek benneteket az engesztelés helyére. Életetek hátralévő részében csak teremjétek továbbra is értékes gyümölcseiteket, hogy égi asztalomnál örökös vendégeim lehessetek.

Köszönöm, hogy türelmesen végighallgattatok. Megáldalak benneteket a szeretet és tisztaság lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.


ÉGI ÜZENETEK     2014.12.09 Szűzanya: Jézus élete LIV.  Vérrel vertékezés és elfogatás

Szűzanya:  Én állok itt előttetek, Mennyei Édesanyátok, és Éva hangján szólok hozzátok. Advent második hetében nagy szeretettel köszöntelek benneteket. Készítsétek a kis szíveteket a Karácsonyra, az Úr eljövetelére mély bűnbánattal, lemondásokkal, önmegtagadásokkal!

Drága Gyermekeim! Fájdalomtól összeszorult szívvel tudok csak beszélni nektek Szent Fiam gyötrelmeiről, melyek a gecemáni kert barlangjában történtek. Az utolsó vacsora után fájdalmas búcsút vettünk egymástól: Anya és Fia. Hiába könyörögtem, hogy hadd kísérjem el, hadd legyek vele utolsó éjszakáján, nem engedte. Meg akart óvni engem attól, hogy lássam rettenetes félelmét, emberi gyengeségét, borzalmas vérrel verítékezését. Így aztán a szent asszonyok hazakísértek otthonomba. De előtte még legszentebb Fiam elém térdelt, és kérte, hogy áldjam meg, mielőtt elmegy teljesíteni az Atyja akaratát. Én egy keresztet rajzoltam homlokára és átölelve Őt elhalmoztam anyai csókjaimmal. Ezután Én omoltam térdre előtte, és kértem isteni áldását magamra, hogy el tudjam viselni a rám váró szívettépő fájdalmakat és aggodalmakat. Ó, Kicsinyeim! Ti is anyák vagytok. Próbáljátok elképzelni, mit érezhettem, mikor egyetlen imádandó Kinc