">
A kezdők nagyon félnek a halálos bűnöktől, ha mégis előfordul azonnal meggyónják, de a bocsánatos bűnt nem veszik olyan komolyan. A haladóknál szinte már nem is fordul elő halálos bűn, viszont a bocsánatos bűnök közül még a legparányibbakat is mélyen megbánják. Gyermekemet nagyon megbántotta valaki, de nem vágott vissza. A szobájába leborult, és sírt-sírt, kb. 2 óra hosszat bánkódott, azért az igazságtalanságért, hogy őt így megalázták, teljesen tönkretették a hírnevét. Egyszer csak eszébe jutott neki egy jó lelki testvére, felhívta telefonon és elpanaszolta neki, hogy ki bántotta, és hogy miket mondott neki. Egy kicsit meg is vigasztalódott, de ahogy letette a telefont, abban a pillanatban belevágott a gondolat: -Jézusom, én most ítélkeztem, megmondtam a nevét, annak, aki megbántott engem, elmondtam a rossz tulajdonságait, félek, hogy ez most ítélkezés volt. Ó, Jézusom, bocsáss meg nekem könyörgök! Eszébe jutott, hogy az őt bántó ember nem csak neki okozott fájdalmat, hanem Jézus szívébe is tövist szúrt. Drága Gyermekeim, amikor egy lélek idáig fejlődik, hogy nemcsak azt bánja, hogy őt megbántották, önsajnálatból, hanem mert Jézust bántotta meg az illető, akkor ez a lélek hamarosan a fejlődés 3. szakaszába kerül. A nyugalom, a béke jellemző még a haladó lélekre. A kezdők nem tudnak nyugodtak lenni, egy kis problémától rögtön elkeserednek, panaszkodnak, zúgolódnak, kiabálnak. De a haladók Istenre bízzák magukat, Isten akaratába belesimítják a sajátjukat, és a gyermeki ráhagyatkozást igyekeznek kifejleszteni magukban. Két tanárnő beszélget egymással a tanári szobában. –Nem értem, hogy van az, hogy amikor te kijössz az órákról, te mindig mosolyogsz, megsimogatod a gyerekek fejét, beszélgetsz velük, mosolyogsz rájuk, mi pedig holt fáradtak vagyunk, alig várjuk, hogy kilépjünk az óráról. Bosszankodunk, hogy már megint milyen érthetetlenek, buták, és fegyelmezetlenek voltak. Azután otthon van négy gyermeked, mennyit kell dolgoznod, otthon fekszik beteg édesanyád, akit ápolnod is kell. A múlt héten megállapították, hogy a melledben rákos daganat van, és te most sem panaszkodsz, te csak mosolyogsz ránk, a mi problémáinkkal foglalkozol, beszélgetsz velünk. Miért vagy te ilyen? Honnan ez a hatalmas erő benned?- kérdezi az egyik. A kolléganő így válaszol: Hát, én Isten szemével nézem ezt a földi világot, felülről nézek mindent. Látom, hogy a földi élet milyen rövid az örök élethez képest, és Isten szemével nézem az embert, mert az ember teste elhamvad, de a lelke örökké megmarad, hát akkor a lelket kell ápolni. A sok gondot, bajt, bánatot, szenvedést, a problémákat megint csak Isten szemével nézem, mert ezek értékes kincsek, el kell fogadni őket, és fel kell ajánlani a saját lelkünk üdvösségéért, hogy oda kerüljünk a Mennyországba és más lelkekért, hogy megtérjenek. Hát ilyen csodálatos dolog, ha valaki hinni tud, ti is támaszkodjatok a hitetekre. Bízzatok Istenben, és nyerjétek el a gyermeki ráhagyatkozás kegyelmét, mert annál fontosabb nincs a világon. Ez már a lelki fejlődés 3. szakasza.
Drága Gyermekeim! Szeretném elmondani, hogy van most itt jelen a Szentháromság. Én, a Mennyei Atya hosszú fehér ruhában vagyok, egy aranyöv van a derekamon, csak úgy ragyogok a fénytől, mert dicsőségem teljességében vagyok jelen. Ezeket a fénysugarakat rátok bocsátom, fogok a kezembe egy csodálatos, dúsan díszített, aranyszínű faragott keretű kézi tükröt. Végig megyek vele köztetek, néhány helyen megállok vele, felétek tartom a tükröt, és egyszercsak egy homály keletkezik a tükrön, mert ez lelki tükör, a lelketekből jött rá ez a homály, mégpedig az ítélkezés homálya. -Úgy látszik, gyermekem, valakiről rosszat gondoltál, vagy mondtál. Töröld le ezt a homályt, ezt csak egyféleképpen teheted, bánd meg mélyen, és ígérd meg, hogy soha többé nem teszed. És majd ha alkalom adódik, menj és gyónd meg. Egy másik gyermekemhez lépve, az irigység homálya keletkezik a tükrön. A szomszédod családja nyugodt, békés, szeretik egymást, soha nincs veszekedés. Bezzeg a te családodban mindig van valami zűr. Nem egyszer gondoltál rá, hogy miért van az ő szívükben ilyen béke, miért nincs nálunk is ilyen béke. Vagy arra gondolsz, hogy vannak körülötted olyanok, akik látják az Úr Jézust, és a Szűzanyát, és a hangjukat is hallja, te pedig nem. Igazságtalannak tartod, hiszen te többet imádkozol, mint ők. Gyermekem, mélyen bánd meg az irigységedet, és máris letörölted a foltot a tükörről. Tovább lépek, egy másik gyermekem előtt tartva a tükröt a paráznaság homálya keletkezik rajta. Néztél egy jó filmet, egy izgalmas, jó filmet, nem is volt benne semmi rossz dolog, de egyszercsak egy szexjelenet következett. Ki kellett volna kapcsolni, de te nem kapcsoltad ki, hanem végignézted a filmet. És bárkinél megállnék a tükörrel, mindenhol találnék egy kis homályt, ezért ezt a tükröt megsokszorosítom, egy keresztet rajzolok rá. A sok kicsi tükröt kiosztom köztetek, a szívetekbe helyezem, vigyétek haza, és amikor este lesz, vegyétek elő gondolatban, és vizsgáljátok meg lelketeket, hogy vajon a mai napon mit követtetek el. Megáldalak benneteket a tisztaság lelkületével. Most pedig az Úr Jézus következik, gyönyörű királyi ruhában jelent meg köztetek, ő is dicsősége teljében van, annyira ragyog a fény, hogyha láthatnátok, megvakulnátok. A fején egy aranykorona van, piros rubintkövekkel, a hátán egy piros palást, egy piros rubintkő fogja össze a nyakánál, vaj színű ruhában van, aranyszínű szegélyekkel. Így szól: -Köszöntelek benneteket, kicsi Gyermekeim, Én vagyok a ti szívetek Királya. Én most megállok előtted gyermekem -és most mindenki érezze úgy, hogy előtte állok- szeretnék belépni szíved hajlékába, szeretném egészen elfoglalni a szívedet, de drága Gyermekem, nem tudok belépni, mert tele van kacatokkal. A túl sok világi fecsegés kacatja, a nem sokat érő, értéktelen tv sorozatok, vagy könyvek kacatja, vagy benne van a túl sok édesség, vagy fekete kávék. Ezért most arra kérlek benneteket, engedjétek, hogy Én legyek a szívetek Királya, ne ezek a kacatok. És ha majd a szívetek üressé vált, akkor fogok belépni. Leülök a díszes aranytrónra, amit nekem készítettetek. Kezemben a kormánypálca, és irányítani foglak benneteket, a gondolataitokat, a szavaitokat, a cselekedeteiteket, az érzelmeiteket, a szereteteteket és az akaratotokat.
És most, Én Mennyei Atyátok a Szent Lélekről mondok néhány szót. A Szent Lélek ma nem emberi alakban jött el, hanem lángnyelv formájában. Mindenkinek a feje fölött van egy lángnyelv, úgy mint a Szűzanyának és az apostoloknak volt Pünkösdkor. Ezzel a lángnyelvvel a Szent Lélek áttüzesíti a szíveteket, lelketeket, értelmeteket, hogy a vallásgyakorlatokat szívvel-lélekkel végezzétek, hogy sokat apostolkodjatok, hogy lángoló szívvel tudjatok imádkozni. A Szűzanyának hófehér ruhája van, világos kék öv van rajta, a fején pedig egy tüllfátyol van apró pici csillagokkal. A kezében fél literes kis műanyag flakon tele vízzel. Fölemeli magasra és így szól, drága Kicsinyeim, ez nem más, mint a nagyfalui forrás vize, higgyétek el megszenteltem, megáldottam ezt a forrást a Szentháromság jelenlétében. És most azért hoztam el ide közétek, hogy meglocsoljalak vele benneteket, és mindenkire ráhull egy-két csepp belőle. Ez a csepp megújítja lelketeket, tisztára mossa, megváltoztat benneteket, meggyógyítja lelketeket, testeteket egyaránt. Kérlek benneteket sokszorosítsátok ezt a vizet, amit kaptatok, hoztatok. Akármilyen keveset tesztek egy félliteres vízbe, és teleteszitek vízzel, az ugyanolyan értékes, mint amit a forrásból merítettetek. Adjátok tovább minél több testvéreteknek, akik hisznek benne. Már vannak csodálatos gyógyulások, az én Évám már kapott visszajelzéseket. Csak használjátok bátran!
Most pedig Én, Mennyei Atyátok atyai szeretetemmel Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
