2011. január 12.
Jézus: „…Mindenható Atyában…” (Hiszekegy)
Jézus: Drága engesztelő Gyermekeim! Nagy szeretettel köszöntelek benneteket. Köszönöm, hogy újra eljöttetek engesztelni. Ma folytatom a „Hiszekegy”-ről megkezdett tanítássorozatunkat. A második rész: Hiszek … a mindenható Atyában.
Egy életből vett példával kezdem, amely ezzel a szóval foglalkozik: „mindenható”. Két barátnő, Jutka és Krisztina együtt szoktak szentmisére járni. Az aznapi szentbeszédben Jutka fülét megütötte ez a szó: MINDENHATÓ. Hazafelé sétálva így beszélgettek:
- Mondd, Kriszti, te érted, mit jelent ez a kifejezés, hogy Isten mindenható?
- Szerintem azt jelenti, hogy számára nincs lehetetlen. Mindent meg tud tenni, el tud érni, ami akar.
- Akkor Kovács Jóskát, az én hitetlen, gúnyolódó kollégámat is meg tudja téríteni?
- Igen, feleli Kriszti, de ha visszautasítja a kegyelmet, nem téríti meg erőszakosan, hanem tiszteletben tartja a szabad akaratát.
- És a tüdőrák utolsó stádiumában szenvedő unokatestvéremet is meg tudja menteni a haláltól?
- Igen. De csak akkor, ha gyógyulása a lelke javát szolgálja. Nem is egy csodálatos gyógyulás tanúskodik Isten mindenhatóságáról. Azután figyeld meg, Jutkám, hogy most a végső időkben mennyi különleges kegyelmet osztogat az embereknek: Szűzanya- és Jézus-jelenések, próféciák, a látás, a hallás és a benső szó ajándéka. Ezek is Isten mindenhatóságának jelei.
E két buzgó gyermekem párbeszédét örömmel hallgattam. Most pedig szeretném nektek kiegészíteni ezeket a gondolatokat.
Isten mindenhatóságát bizonyítja hatalmassága és végtelensége. Istent nem szabad nagyon nagynak, óriásinak gondolni. Ő nem nagy, hanem végtelen. Végtelenségénél fogva pedig semmiféle mértékkel nem mérhető, nem meríthető ki, még gondolatban sem. Senki se tudja az Ő mélységeit felmérni. Ő betölt és felülmúl mindent, felölel mindent, és minden elől elrejtőzik. Őt soha senki nem látta. Nagyságát nem lehet a világmindenség méreteihez mérni, mindennél nagyobb és mindenben benne van, tehát végtelen. Erre a végtelenségre kell gondolnotok akkor is, amikor az ő tudása, akarata, szentsége vagy jósága kerül szóba. A tudása is mindenhatóságáról tanúskodik. Neki nem kell tanulni, ismereteket szerezni, hanem Ő eleve mindent tud, mindent egészében egyszerre átfog. Isten nem felületesen nézi a dolgokat, hanem tekintete mindent összefüggéseiben és lényegében lát. Legyen számotokra megnyugtató, gyermekeim, hogy titeket sem úgy néz, mint jó vagy rossz cselekedeteitek gyűjteményét, hanem teljes egészében a legigazibb valóságotokban.
Mindenhatóságát jelenti az is, hogy mindent betölt, mindent áthat, mindent lát, mindenütt ott van. Képzeld el, mész az utcán, bedobsz egy hajléktalan sapkájába egy százast, Ő ott van és látja. Szobád rejtekében kitárt karokkal hívod ima közben, hogy megölelhesd, és Ő máris ott áll előtted. Kiabálva veszekszel a férjeddel, és ő végignézi. Nem tudsz elbújni előle, mert még a koromsötétben is élesen lát. Meghatódva nézi, mikor könnyek között átéled Szent Fia szenvedéseit a fájdalmas rózsafüzér alatt. Hálás szeretettel nézi, mikor türelmesen ápolod tehetetlen öreg, beteg édesanyádat. Gyermekeim, mélyen higgyetek Isten valóságos jelenlétében életetek minden pillanatában! Most itt van ebben a teremben, lát benneteket, ahogy figyelmesen hallgattok és lát engem, ahogy tanítalak titeket. Az is a mindenhatóságát támasztja alá, hogy számára nincs lehetetlen. Ő a rosszból is tud jót kovácsolni. Elmondok erre egy ideillő esetet az életből.
Egy lány önmegtartóztató tiszta életet élt, szűzen ment férjhez. Óvakodott még a bocsánatos bűnöktől is. Egyre büszkébb lett, hogy ő milyen tiszta életű és kezdte megszólni azokat, akik kicsapongók voltak. Történt egyszer, hogy felbukkant egy régi udvarlója. Titokban találkozott vele és a test ördöge működésbe lépett és megcsalta rendes, jó férjét. Rögtön megbánta, meggyónta, és gyötrelmes, hosszú betegséggel levezekelte. Isten, mikor látta, hogy elesett, bűnét használta fel arra, hogy felnyissa szemét az ő esendőségére, emberi gyengeségére és megóvja az önteltségtől és hiúságtól. Látjátok, Kicsinyeim? Ennek az asszonynak a bűnét használta fel arra, hogy megmentse a pokol felé vezető úttól, ahová a büszkesége, önteltsége vitte volna.
Az sem lehetetlen Isten mindenhatóságának, hogy a mai rengeteg közömbös, hitetlen és megátalkodott teremtménye megmeneküljön az örök haláltól. Ezért tervezte be a Nagy Figyelmeztetést. Ezért kér benneteket Édesanyámon keresztül az imára, böjtre, engesztelésre, felajánlásokra, mert a bűnnek, szennynek folyamából, ami az egész Földön elterjedt egy ragyogóan tiszta, tündöklő Új Világot akar teremteni.
Drága Gyermekeim! Így folytatódik az apostoli hitvallás: „hiszek…a mindenható Atyában”. Az előző sorozatban, ami a „Miatyánk”-ról szólt, már sokat beszéltünk erről, Isten atyaságáról. Ezért most csak röviden szólunk róla. Az Atyától származik minden közösség a Mennyben és a Földön. Ő az élet örök forrása, atyasága, az ős-lét. Az Ő gyermekei vagytok mindnyájan, az Ő családjába tartoztok. Ti, Kicsinyeim, keveset láttok a teremtés nagy rendjéből és nem látjátok világosan az Atya kegyelmének, irgalmának és igazságosságának értékét, csak a végítéleten látjátok majd, hogy a fizikai és erkölcsi világrend mennyire magán hordozta Isten atyaságnak bélyegét, a gyermekeit nagyon szerető, megbocsátó, jóságos atya sajátosságait. Akkor majd érteni fogjátok, miért engedte meg a háborúkat, a forradalmakat, a holokausztot, a gyilkosságokat, az abortuszokat, a keresztényüldözéseket, stb. Akkor majd látni fogjátok az ő végtelen bölcs előrelátását, igazságosságát és atyai szeretetét az emberiség felé. Higgyetek a mindenható Atya jóságában, aki mindig javatokat akarja, őrködik felettetek, a kicsi és nagy dolgokban egyaránt veletek van, és a tenyerén hordoz benneteket.
Drága Engesztelő Gyermekeim! Újra jelenlétünket szeretném éreztetni veletek. Míg tartom ezt a beszédet, itt áll egyik oldalamon a Szentlélek Isten, a másik oldalamon Édesanyám. A Mennyei Atya most oly hatalmas, hogy betölti a termet. Figyeljetek, mi történik! Édesanyám boldogan emeli az Atya felé a medjugorjei rózsafüzért, melynek minden szeme fehér rózsából áll, emlékeztetve Őt arra, hogy ti mindig szorgalmasan imádkoztok hozzá a tisztuló lelkekért. Én Megváltótok és a Szentlélek szép fonott kosarat tartunk a kezünkben, tele színes virágszirmokkal és gazdagon meghintünk vele benneteket, így szórjuk rátok kegyelmeinket. A Mennyei Atya lehajol, két hatalmas tenyerét összeillesztve felvesz mindnyájatokat a kezébe és így szól hozzátok: Kicsi lelkes és hűséges engesztelő seregem! Boldoggá tesztek Engem, Teremtőtöket, hogy rendszeres lélekmentésetekkel hozzájárultok üdvtervem megvalósításához. Szívetek lángoló fényével és imáitok, áldozataitok és énekeitek csengő hangjával ébresszétek fel az alvókat, hogy felkészülhessenek a közelgő nagy eseményre, a Figyelmeztetésre, mely atyai irgalmam legnagyobb megnyilvánulása lesz.
Most újra Én szólok hozzátok, Üdvözítőtök. Atyám most a magasból lassan szívére emel benneteket, csókot lehel rátok, és óvatosan, gyengéden visszahelyez titeket a földre. E szép szózat után Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.