">
ÉGI ÜZENETEK
2013.01.21
Mennyei Atya: Jézus élete XVII. A bélpoklos és az inaszakadt
Én: Drága Mennyei Atyám! Hálásan köszönöm, hogy te Ég és Föld leghatalmasabb Királya leszállsz közénk, porszem gyermekeidhez és égi szavaiddal ajándékozol meg minket. Jöjj Szentlélek Istenem, hogy Atyánk bölcs szavait méltóképpen tudjam közvetíteni! Szent Mihály arkangyal, védelmezz…
Mennyei Atya: Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok a ti Mennyei Atyátok, Teremtő és Gondoskodó Istenetek, és eszközöm hangján szólok hozzátok. Nagy szeretettel köszöntelek benneteket. Öröm számomra, hogy újra az Én kedves egyszülött Fiamról beszélhetek nektek. Folytatom nyilvános működésének eseményeit. A kafarnaumi ördögűzés után a genezáreti tavat környező többi várost is végigjárta. Legtöbbet Betszaidában és Korazimban tartózkodott. Betszaida egy kis halászfalu volt, ott született Péter. Ezt a várost egy fontos karavánút keresztezte, mely a Földközi tengert összekötötte Damaszkusszal. Ma már csak a romjai vannak meg. A másik város, ahol sokat tanított, gyógyított Jézus: Korazim. Kafarneumtól északra épült a tó partján. A jelenlegi romokból lehet látni, hogy volt zsinagógája is. E két városban és a többi tóparti településen is sokat tevékenykedett Jézus. Lenyűgöző beszédeivel, csodáival, gyógyításaival nagy hírnévre tett szert. Bármelyik városba belépett tanítványaival, csak úgy özönlött felé a lelkes nép apraja-nagyja. A Genezáreti tó körüli eseményekből az evangélium csak egy történetet jegyez fel, azt, amikor meggyógyította a bélpoklost. Ez egy ragályos betegség, és még ma is felüti fejét Palesztinában. A zsidók a bélpoklosságot Isten büntetésének tekintették, és átkozódásaikban is csak a leghalálosabb ellenségeiknek kívánták. Az ilyen beteg bőre tele van pikkelyekkel, hámlik, szemük vörös gyulladásban van, fülük és orruk csupa fekély, bőrük fehér és fényes. Szegények nagyon szánalmasak és visszataszítóak.
Az ördögűzést követően Szent Fiam Kafarnaumból igyekezett a tóparti városok felé, hogy az ott élő honfitársait is taníthassa. Már besötétedett, csak az apostolai voltak vele. A város szélén egy ilyen visszataszító bélpoklos közeledett felé félve, térdre borult előtte és alázatosan kérte, hogy gyógyítsa meg. A tanítványok rettegve hátrébb léptek, és figyelmeztették Mesterüket, hogy hozzá ne érjen, mert elkapja a betegséget. Jézus hátrafordult, rámosolygott tanítványaira, megköszönte féltő szeretetüket, és kérte, hogy bízzanak benne. Mélyen meghatotta a beteg alázatos hite, pikkelyes, sebes arcát megsimogatta és így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” És még hozzátette: „Vigyázz, ne mondd el senkinek, hanem menj, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel a Mózes rendelte áldozatot bizonyságul!” Az apostolok nem győztek csodálkozni, mert az érintés után az ember teljesen egészséges lett. A bélpoklos gyógyítása volt a legnagyobb csodák egyike, mely az Ő korában igazolhatta messiási küldetését. Az egész Ószövetségből csak Mózes és Illés tett ilyet. Mózes a nénjét, Miriámot, Illés pedig a szíriai Námánt gyógyította meg.
Hiába tiltotta meg Jézus a meggyógyultnak, hogy beszéljen róla, ujjongó boldogságát nem tudta magába zárni és mindenütt hirdette. Ennek azután az lett a következménye, hogy Fiam elhagyta a várost. Még korainak tartotta, hogy a farizeus főpapok vádló szemei elé kerüljön. Ettől kezdve nagyon sok bélpoklost meggyógyított, mindet, aki csak hittel és bizalommal fordult felé.
Útja megint Kafarnaumba vezetett. Alighogy megérkezett, rengetegen vették körül. Már alig várták, hogy visszatérjen. Egy emeletes ház felső ablakába állt és onnan szólt a néphez, akik széles gyűrűbe vették körül az épületet. Nemcsak egyszerű emberek gyűltek ott össze, hanem farizeus papok, írástudók, Júdea tartományaiból, még Jeruzsálemből is eljöttek. Egyesek nem annyira azért voltak jelen, hogy tanuljanak tőle, hanem hogy cáfolják, belekössenek szavaiba. Miközben beszélt a tömeghez, egy inaszakadt beteget akartak eléje vinni. Mivel a ház körül oly sokan voltak, hogy képtelenség volt átfurakodni az emberek között, egy két ügyesebb közülük a padlásra vezető létrán fölmászott a tetőre, lebontották a Jézus feje fölötti tetőrészt, és kötélen eresztették eléje a beteg, béna ember ágyát. Az Én drága Fiam jó Szíve nagyon meghatódott ekkora hit buzgóságának a láttán. Hogy mit tette erre, azt eszközöm fogja felolvasni nektek Márk evangéliumából:
„Hitüket látva, Jézus így szólt a bénához: „Fiam, bűneid bocsánatot nyertek.”Néhány írástudó is ott ült. Ezek ilyen gondolatokat forgattak magukban: „Hogy beszélhet ez így? Káromkodik. Ki bocsáthatja meg a bűnt más, mint az Isten?” Jézus lelke mélyén rögtön belelátott gondolataikba. „Miért gondoltok ilyet magatokban?”-kérdezte. „Mi könnyebb, azt mondani a bénának : Bűneid bocsánatot nyertek, vagy azt mondani: Kelj fel, fogd az ágyadat és menj? Tudjátok, hát meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására. Ezzel odafordult a bénához: „Mondom neked, kelj fel, fogd az ágyadat és menj haza.” Az felkelt, fogta a hordágyat és mindenki szeme láttára elment. Mindnyájan ámultak, dicsőítették az Istent s hozzáfűzték: „Ilyet még nem láttunk soha!” ”
Drága Gyermekeim! Ezzel az evangéliumi részlettel szeretném felhívni figyelmeteket Szent Fiam bölcsességére. Hogyan, milyen sorrendben gyógyította az inaszakadtat? Először a lelkét, azután a testét. Nektek is szabad gyógyulást kérni magatok vagy betegeitek számára, mint a bénának, de ha helyesen akartok imádkozni, akkor először bánjátok meg bűneiteket, és kérjetek bocsánatot magatoknak és azoknak, akiknek gyógyulást kértek, és csak utána könyörögjetek a testetek egészségéért, vagy más fizikai gyógyulásáért.
Van egy asszony, Marika, akit súlyos, hátsófali infarktussal műtöttek. Mélyen hívő sógornője éjjel-nappal imádkozott a műtét sikeréért, életben maradásáért. De bizony valahogy eszébe se jutott, hogy ateista lelkének megtérésért kérje. E buzgó gyermekem kérését teljesítettem, az orvosok ámulatára sikerült visszahozniuk a klinikai halálból, ma is él, dolgozik, végzi a háztartását. Változatlanul nem hisz Bennem, gúnyosan mosolyog, mikor sógornője emlékezteti csodálatos gyógyulására, az ima erejére. Gőgös és folyton elégedetlen, hálátlanul hátat fordít Nekem. Jelenleg a pokol felé halad. Jobb lett volna az imát a lelkével kezdeni. Csak azért gyógyítottam meg, hogy irgalmamban időt adjak neki a megtérésre, mert ha a műtőasztalon hald volna meg, a Sátán markába került volna.
Az evangéliumnak ebben a szakaszában bölcsességén kívül szerénysége is kiviláglik: Emberfiának nevezi magát. Pedig még soha nem élt ember, aki ilyen fönséges szavakat mert volna kiejteni, mint Ő: „Fiam, bűneid bocsánatot nyertek.” Bizony a bűnt csak Isten bocsáthatja meg. Ő azért mert jogot formálni erre, mert Én, az Atya lakozom benne, Velem egyenlő. Olyan tökéletes, hatalmas, mindenható és irgalmas, mint Én vagyok. Bizony nem káromkodás volt ez Tőle, hanem isteni igazság. Ő, mint Emberfia, Isten fia is, és mint ilyen, bemutatja erejét, hatalmát és meggyógyítja az inaszakadtat.
Drága Gyermekeim! Lehet, hogy néha megfordul fejetekben, hogy milyen jó lett volna akkor élni, amikor Jézus, és ott lenni a közelében. Odamenni Hozzá betegségeitekkel és odakísérni hozzá betegeiteket, szenvedő testvéreiteket. Semmi akadálya! Nem választhat el Tőle ez a 2000 év! Itt áll előttetek, mint feltámadt, megdicsőült Jézus és így szól hozzátok: Köszöntelek benneteket, drága Testvérkéim. Lélekben egyenként járuljatok Elém! Mutassátok szíveteket, hadd tekintsek bele. Ó, egyik-másik gyermekem szívében túláradó örömet látok. Neked, Gyermekem, béke és nyugalom árassza el lelkedet… Téged szomorúnak látlak, új seb van benned, egészen közeli szeretted ütötte rajtad. Engedd, hogy megsimogassam! … Te, kicsim, úgy érzed, kihasználnak. Ne aggódj, ez növeli az alázatodat… Benned is, Fiam, ott az apai fájdalom, mert gyermekeid, mire felnőttek lettek, eltávolodtak a hitüktől… Te, leányom, ugyanabban a cipőben jársz. Vallásos nevelést adtál nekik, és most még csak nem is imádkoznak… Ó, mit látok? Ez a szív magányos. Egy megértő, jó társra vágyakozik. Egyelőre szeretetemmel próbálom pótolni ezt a hiányt… Hát, te miért sírsz, Gyermekem? Mert a fiataljaid már nem törődnek, beszélgetnek veled? Ők a saját családjukkal vannak elfoglalva. Gyere, sírd ki magad a vállamon… Te, kicsi lányom, reszketsz a félelemtől. Ezt ellenségem kelti benned, nem engedem, hogy bántsanak. A gonosz csak ijesztget, de nincs hatalma rajtad… Te pedig, Gyermekem, mindig fáradt vagy. Túl sok terhet veszel magadra. Lazíts!... Ó, te Engem követő Harcos gyermekem! A családban mindenki túlbuzgónak tart, túlzásnak tartják a napi szentmisére járásodat. Ne búsulj, majd követnek… Úgy örülök, hogy te, aki most elém álltál, tele vagy hálával, derűvel és mosollyal. Mindenkit ilyennek szeretnék látni! … Téged nyomaszt, hogy nem tudsz eleget imádkozni, mert folyton zavar a család. Ne feledd, első a szeretet gyakorlása. A szeretetszolgálat is imának számít. …Kislányom, elém hoztad fizikai fájdalmaidat. Megsimogatom fájós derekadat, lábadat. Ez az állandó szenvedés, ha elfogadod és felajánlod, mennyei kincseket biztosít neked… Neked pedig Fiam, köszönöm, hogy nem magadra gondoltál, és idehoztad szenvedő betegeidet. Közülük azt gyógyítom meg, akinek az lelki hasznára válik… Kislányom! A te szívedben egy nagyon mély sebet látok. Leányod együtt él valakivel, de nem szentségi házasságban. Mivel hiába figyelmezteted, imádkozz mindkettőjükért. Az anyák imája ragyogó fénysugárként érkezik egyenesen Atyám szívébe. … Gyermekem! Amióta döntöttél Szent Szavaim mellett, az IGAZSÁG mellett, látom megsebezték a szívedet. Azok a lelki testvéreid, akik eddig egyetértettek veled, húzódoznak tőled, és alig köszönnek. Ne ítéld el őket, hanem imádkozz szegény megtévesztett hittestvéreidért…. Ó, te szegény édesanya! Még mindig elhunyt fiadat siratod? Hidd el, Velem van és boldog… Hogy kerül ide ez a sok pap Elém? Te hoztad őket, Gyermekem? Köszönöm, hogy felszentelt szolgáimra gondoltál. Különösen közülük ezekre a lanyhákra. Nemcsak a te lelked fáj értük, hanem az Enyém is. Próbálom megérinteni őket…
Most drága, szeretett Engesztelőim, elégedjetek meg azzal, hogy láthatatlanul állok előttetek és Szent Szavaimat egyenként küldöm nektek. Hamarosan elérkezik az ideje 2. dicsőséges eljövetelemnek, mikor nem eszközömön keresztül, hanem fönséges, királyi hangomon szólok hozzátok. Az Én hangom olyan méltóságteljesen zengő, mint a legszentebb mennyei zene, olyan édesen szeretetteljes, mint a kicsinyét altató édesanya dala és olyan lágy és meleg, simogató, mint a nyári éjszaka enyhe fuvallata. Aki hallhatja, elolvad a boldogságtól. De nemcsak hallani fogtok Engem Eljövetelemkor, hanem látni is. Még a látnokaim is csodálkozni fognak, hogy a legelragadóbb látomásaiknál is felülmúlhatatlanabb vagyok. Mert akkor úgy jelelnek meg nektek, mint ahogy a Mennyben látnak a megdicsőültek, színről színre. És most búcsúzom tőletek, kegyelmem sugaraival beburkolva benneteket.
Újra Én, Mennyei Atyátok szólok. Ezennel befejezem mai égi tanításomat és megáldalak titeket Jézus Krisztus iránti szeretetetek növekedésének kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
ÉGI ÜZENETEK
2014.02.04
Mennyei Atya: Jézus élete XVIII. A farizeusok növekvő gyűlölete
Mennyei Atya: Drága Gyermekeim! Ne féljetek, Én állok előttetek a ti, Teremtő és Gondoskodó Istenetek, szerető Mennyei Atyátok. Örömmel tekintetek végig rajtatok, hogy ti, a leghűségesebbek, újra eljöttetek meghallgatni tanításunkat és menteni a lelkeket. Nagyon alaposan meg kell ismernetek az én szeretett Fiam földi életét, hogy majd alkalmas időben ezt a tudást átadhassátok az újonnan megtért gyermekeimnek. Meglátjátok, éhezni és szomjazni fognak minden szavatokra. Ugyanis Szentlelkem kiáradása után a tömegeknek felébred a hite, de tudatlanok lesznek. Tőletek várják majd a segítséget. Ezért, Kicsinyeim, alaposan véssétek értelmetekbe és szívetekbe, amit Jézus Krisztus életéről hallotok. Közben szorgalmasan olvassátok otthonaitokban az Újszövetséget, hogy a sok ismeretanyag még jobban elmélyüljön bennetek!
Legutóbb az inaszakadt meggyógyításáról volt szó. Ma azt szeretném kifejteni előttetek, hogy minél több jót tett Jézus a köré sereglő néppel, annál inkább növekedett ellene a farizeusok gyűlölete. Hát nem így van veletek is, Engesztelőim? Mivel nemcsak vasárnap, hanem naponta jártok szentmisére, áldoztok, gyóntok, órákig imádkoztok a TV nézés helyett, böjtöltök, áldozatokat hoztok, sok mindenről lemondotok, ezek miatt eltávolodnak tőletek a többi hívők, családtagjaitok, rokonaitok, szomszédaitok. Túlzásnak veszik, amit tesztek, régi barátaitok, ismerőseitek elszakadnak tőletek. Miért? Mert lelketek – az Én irgalmamból – előbbre jár, mint az övéké. Ha veletek ezt teszik, ne csodálkozzatok, hogy Szent Fiam sorsa is ez volt a hithű farizeusok részéről, hiszen hol van a ti jóságotok, istenszeretetetek és áldozataitok az Övétől?
Jézus nyilvános működése alatt a nép sorai közé vegyülve állandóan ott settenkedtek a kíváncsiskodó farizeusok, és várták, mikor lehet belekötni szavaiba, tetteibe.
A béna meggyógyítása után a Mester elhagyta a házat. Tanítványaival és egyre több Őt követő emberrel sétálgatott a Genezáreti tó partján, útközben tanított. Megállt egy vámszedő hivatala előtt, akit Lévinek hívtak, csak ránézett elbűvölő, átható tekintetével, és ennyit mondott neki: -Kövess Engem! Puszta szavai, melyek előbb meggyógyították a bélpoklost, talpra állították az inaszakadtat, most tanítványává, apostolává tették a hitetlen vámost, aki Máté néven a Szentírás evangélistája lett. Lévi e pár szóra ott hagyott mindent, fölkelt, és követte Őt. Egyik nap nagy lakomát rendezett Neki, melyre meghívta barátait, ismerőseit, akik bizony többségükben nem voltak vallásos, hívő emberek. Drága Gyermekeim, tudnotok kell, hogy a farizeusok, törvénytudók, és az őket vakul követő buzgó lelkületű zsidók szóba se álltak azokkal a vallástalan emberekkel, akiknek társasága felfogásuk szerint beszennyezte volna őket, mivel egyedül magukat tartották tisztának, mert ők vakbuzgón követték az előírásokat. Milyen másképpen gondolkodott Jézus. Ő nem tett különbséget tanult és tanulatlan, tiszta és bűnös, szegény és gazdag között. Az Ő szemében mindenki ember, akit meg kell váltani. Szerinte két csoportba lehet osztani az emberiséget: az egyik kitárja a szívét Isten igéje előtt, a másik nem hajlandó meghallgatni Isten hívását, és a kárhozat széles országútján tévelyeg. Kicsinyeim! Nektek Szent Fiam példáját kell követni. Nehogy a farizeusokhoz hasonlóan lenézzétek a közömbös és hitetlen felebarátaitokat! Inkább segítsetek nekik az igaz útra lépni, imáitokkal, áldozataitokkal és apostolkodásaitokkal.
Tehát a farizeusok, mikor látták, hogy Jézus egy asztalról eszik a vámosokkal és bűnösökkel, megbotránkoztak rajta, és tanítványaitól kérdezgették, hogy tehet ilyet. A Mester tanítványai helyett így felelt nekik:
Nem az egészségesek szorulnak orvosra, hanem a betegek. Mert nem jöttem az igazakat hívni, hanem a bűnösöket… Máté így folytatja a Szentírásban: „Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot.” Az Én Szent Fiam szemében az erény kedvesebb a szertartásnál, és a jóság többet ér, mint az áldozat. Itt a zsidó vallás állat-áldozataira gondol. Ahogy éppen ezeket mondta tanítványainak, az utána tóduló embereknek és a közéjük vegyülő farizeusoknak, a zsinagóga egyik elöljárója, Jairus lépett hozzá. A 12 éves kislánya haldokolt. Odaborult a Mester lábai elé, és így könyörgött: -Leánykám halálán van, Mester. Jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen! Jézus azonnal követte őt. Rengetegen tolongtak körülötte, és közben egy már 12 éve vérfolyásban szenvedő asszony mögötte megérintette a ruháját. Szegény, mindenét ráköltötte az orvosokra, de senki se tudott rajta segíteni. Azt gondolta, ha csak ruháját megérintheti, meggyógyul. Úgy is lett, abban a pillanatban elállt a vérfolyása. Lukács ezt az esetet így folytatja a Szentírásban: „-Jézus megkérdezte: - Ki érintett? Mindenki tagadta. Péter pedig megjegyezte: -Mester! A tömeg szorongat és lökdös. Jézus azonban megismételte: -Valaki megérintett, mert éreztem, hogy erő áradt ki belőlem. Az asszony látva, hogy nem titkolhatja tovább, remegve előlépett, eléje borult, és az egész nép füle hallatára megvallotta, hogy miért érintette meg, és hogy meggyógyult abban a pillanatban. Jézus megnyugtatta: -Leányom, hited meggyógyított. Menj békével.”
E csodálatos gyógyítás után alig tett néhány lépést az elöljáró után, hogy siessen lányát meggyógyítani, odaért hozzájuk egy hírvivő, hogy Jairus ne fárassza a Mestert, mert kislánya meghalt. Innen eszközöm, Éva Lukács szavaival folytatja a történetet: „Ennek hallatára Jézus így szólt hozzá: -Ne félj, csak higgy! Megmenekül. Amikor odaértek a házhoz nem engedett be senkit, csak Pétert, Jakabot, Jánost meg a lány apját és anyját. Mindenki sírt, jajgatott, gyászolta a leányt. –Ne sírjatok, szólt rájuk, nem halt meg, csak alszik. Kinevették, mert tudták, hogy meghalt. De Ő megfogta kezét és emelt hangon megszólította: „Leány, kelj fel!” Erre visszatért a lelke, és rögtön fölkelt. Ezután meghagyta, hogy adjanak neki enni. A szülők nem tudtak hová lenni az ámulattól. Megparancsolta nekik, hogy senkinek se szóljanak a történtekről.” Ezután kedves engesztelőim a csodák sorozata következett. Két vak járult elé gyógyulásért könyörögve. Ezt kérdezte tőlük: -Hisztek-e, hogy megtehetem, amit kértek? – Hisszük mester - felelték áhítattal. Jézus megérintette a két vak szemét és mondta: -Legyen nektek a ti hitetek szerint! Figyelmeztette őket, hogy erről senkinek se szóljanak. Azután eléhoztak egy némát és egy megszállottat. Meggyógyította mind a kettőt: az ördöngösből kiűzte a gonoszt, a némának megnyitotta a nyelvét. A csodák hatására a galileai tömeg egyre jobban lelkesedett, egészen lenyűgözték a Mester tettei. A farizeusok azonban kételkedtek, és elferdítették a csodákat. Azt híresztelték róla, hogy az ördög nevében űzi ki az ördögöket. Ahol csak lehetett belekötöttek. Például egyik szombaton búzatáblában vonult át tanítványaival. Mivel éhesek voltak letéptek egy-egy érett búzakalászt, a szemeket kidörzsölve belőle, megették. A farizeusok ezt látván fölháborodtak. Szombati napra teljes nyugalmat parancsol Mózes törvénye. Még a kalászból sem szabad leszakítani, nem szabad semmit dolgozni, még gyógyítani sem. Jézus megvédte tanítványait. Emlékeztette a farizeusokat Dávidra, és akik vele voltak, hogy bementek Isten házába, és ettek a kitett kenyérből, ami csak a papok számára volt ott. Mégsem kárhoztatják őt. A szükség fölött áll az előírásoknak.
Mikor Jézus újra a zsinagógába ment tanítani megint éppen szombat volt. Új alkalom kínálkozott, amivel megint maga ellen haragította a farizeusokat. Egy elszáradt kezű ember könyörgött hozzá gyógyulásért. Azonnal meggyógyította. Az írástudók ezután megkérdezték tőle: Szabad-e gyógyítani szombaton.
Ő a farizeusok felé fordult és megkérdezte: -Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat? Életet menteni vagy veszni hagyni? Azok csak hallgattak. Szent Fiam ezt a kérdést is nekik szegezte: -Ha valakinek közületek egyetlen juha van és az szombaton gödörbe esik, nem ragadja-e meg és nem húzza ki azt? Pedig mennyivel többet ér az ember a juhnál. Ennélfogva szabad szombaton jót cselekedni. A farizeusok a csodától nem hatódtak meg. Jézus szavaitól megszégyenültek és elteltek gyűlölettel. Kezdtek azon tanakodni, miként veszíthetnék el Jézust.
Drága Engesztelőim! Nagyon vigyázzatok lelketekre, hogy a farizeusi gondolkodásnak még a csírája se üsse fel a fejét bennetek. Ne vessétek meg azokat a lelki testvéreket, akik csak vasárnap járnak a szentmisére! Lehet, hogy állapotbeli kötelességeik, lehet, hogy kényelemszeretetük, lehet, hogy családtagjaik ellenállása tartja vissza őket. Ne tegyétek szóvá, hogy a hétköznapi szentmisékre, a közös imaórákra, szentségimádásokra és engesztelésekre rendszeresen járó lelki testvéreitek néha miért nincsenek ott. Ne botránkozzatok meg a temetési szentmiséken résztvevők tudatlan viselkedésén! Lelketek mélyén ez a farizeusi, öntelt érzés lehet ilyenkor úrrá rajtatok: „Lám, én tudom, mikor kell felállni és letérdelni, leülni, hogy mit kell a papnak felelni. Bezzeg ők semmit se tudnak, úgy ülnek, mint a moziban.” Az is farizeusságnak számít, mikor lelki testvérednek büszkén sorolod, hogy naponta hány rózsafüzért és litániát mondasz el. A böjtöket, áldozatokat, lemondásokat is magatokban kell tartani, csak Én, az Isten és te tudjál róla. Így nem veszít értékéből.
Eddig olyan enyhébb farizeusi viselkedésről beszéltem, amelyek még veletek, legbuzgóbbakkal is előfordulhatnak. Most a súlyosabb farizeusi lelkületet szeretném bemutatni nektek.
Ugye ismeritek Szent Fiam elvét, hogy nem az nyeri el Isten Országát, aki mondogatja, hogy Uram! Uram! Hanem az, aki a szeretet alapján cselekszik. Van egy idős asszony, aki napi áldozó. Gyónni nem szokott menni, mert neki a koránál fogva már „nincs semmi bűne”. Amúgy mindenkiről van egy-egy rosszindulatú megjegyzése a szemében, a háta mögött. Családja életét parancsolgatásával, veszekedéseivel pokollá tette. Öregkorára teljesen egyedül maradt. Leesett a lábáról, idegei tönkrementek és egy öregotthonba került. A templomban nála senki se tette össze szebben a kezét. Senki se mondta hangosabban és kifejezőbben a rózsafüzéreket. Az ilyen mai farizeusok nagyon távol vannak tőlem, a széles, pokol felé vezető úton haladnak. Sokat kell imádkozni értük, hogy megváltozzanak.
Vagy másik gyermekem, aki szintén élenjár az imádkozásban, szíve mélyéből, saját szavaiból szól Hozzám, de ugyanakkor több ember felé haragot táplál magában. Nem képes megbocsátani, minduntalan ítélkezik és rágalmaz. Ezek a vallásukat gyakorló, mai, farizeus lelkű gyermekeim nagyobb fájdalmat okoznak nekem, mint a hitetlenek és közömbösök.
Egy szomorú, megdöbbentő, misztikus képet mutatok nektek, melyet csak lelki szemeitekkel láttok. Én a ti szerető Atyátok, itt állok előttetek eszközöm jobb keze mellett. Piros palást borítja vállamat a szenvedés jelképeként. Keblemből kiemelem fájdalmas atyai Szent Szívemet. E piros, lüktető, dobogó szív feketéllik a tövisektől. Nagy és kis tövisek borítják, egy négyzetcentiméternyi üres hely sincs rajta. Ezek most nem a legnagyobb bűnök, hanem a ma élő farizeus viselkedésű gyermekeim bűneinek a szimbólumai. Akarjátok-e enyhíteni szenvedésemet? … Köszönöm. Akkor lélekben gyertek elém! Nézzétek, minden tövis alól egy piros vércsepp folyik a földre. Gondoljatok azokra, akik álszent módon viselkednek és közben gonoszkodnak, rágalmaznak, ítélkeznek. Azután gondoljatok azokra, akik napi áldozók és közben haragot tartanak. Reggel szentáldozáshoz járulnak, és otthon átkozzák családtagjaikat. Azok is jussanak eszetekbe, akik szentmiséről kijövet szidják-hordják a papot. Miután összegyűjtöttétek e sok farizeusi bűnt, melyet Én annyira utálok, húzzátok ki e bűnök jelképeit fájdalmas szívemből és csorgó véremet töröljétek le. Ó, Gyermekeim, minden tövis eltűnt! Mekkora megkönnyebbülés ez Nekem. Magasra emelem örömtől sugárzó Szentséges Szívemet és annyi fénysugár árad rátok, ahányan vagytok. E fény egyenként mindnyájatok kicsi emberi szívébe behatol, körüljárja és átmelegíti. Ezzel az Én atyai szeretetemet és hálámat sugároztam belétek. Mai tanításom véget ért. Köszönöm figyelmeteket! Megáldalak benneteket az őszinte, alázatos vallásosság és áhítatos hit kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
