ÉGI ÜZENETEK         2012.05.15  Mennyei Atya: A Szűzanya életének kezdetei
Szülei Anna és Joákim. Anna Áron leánya volt, Joákim Dávid törzséből való. Jó házasság volt az övéké, szeretetben, békességben éltek, csak nem volt gyermekük. Mikor Anna 50 év körüli volt, a templomban buzgón imádkoztak gyermekáldásért. Isten teljesítette kérésüket, és Anna áldott állapotba került. Mária volt az egyetlen emberi lény a világon, aki az eredeti bűn nélkül fogant meg. Bizony, abszolút tisztának kellett lennie, mert így tervezte a Szentháromság, hogy Ő lesz Isten anyja. Képzeljétek el, milyen másképpen alakult volna az emberiség élete, ha Ádám és Éva nem estek volna bele az engedetlenség bűnébe. Utódaik teljesen tisztán, az áteredő bűn nélkül születtek volna. Mentesek lettek volna a bűnök elkövetésétől, hiába kísértette volna őket a gonosz. Csak szeretet és béke uralkodna ma is az emberek között, a Szűzanyához hasonló tisztaságban élnétek.
A kis Mária megszületett. Csodálatosan szép, szőke, kékszemű, formás kisbaba volt. Hamarosan elvitték a templomba a szülei, Zakariás és Erzsébet kíséretében, azért, hogy egészen a Úrnak szenteljék. A papok megígérték Annának, hogy kislányát, ha majd belép a templomba 3 éves korában, az őszhajó, idős Anna fogja tanítani. Erre a szertartásra Joákimék 2 bárányt vittek ajándékba a templomnak.
Máriát szülei nagy szeretettel, kedvességgel nevelték. Még nem volt 3 éves, mikor kérdezgette édesanyját, hogy mikor jön már el a Messiás, és megígérte, hogy sokat fog ezután imádkozni az eljöveteléért. Még azt is mondta, hogy egészen Istené akar lenni és megfogadta, hogy szűz lesz. Úgy gondolta, hogy az a leány, aki a Messiás anyja lesz, már megszületett és ott nevelkedik majd a templomban, ahova ő is kerül nemsokára. Társa és szolgálóleánya lesz, és ha megszületik majd a Fia, őt, a Messiást is szolgálni fogja. Eljött az ideje, hogy a szülők a 3 éves kis Máriát elvigyék a Jeruzsálemi templomba. Mindhárman szomorúak voltak. A kicsi leány letérdelt előttük és áldásukat kérte. Ők megáldották és össze-vissza csókolgatták. Erzsébet és Zakariás elkísérték őket. Egy díszes öltözékű főpapnak adták át, aki rábízta Anna prófétanőre. Szépen növekedett jóságban, bölcsességben. Már 12 éves lett. Volt egy kicsi szobája a templomban, ahol varrt valamit és közben énekelt. Anna prófétanő bement hozzá és boldogan mondta tanítónőjének, hogy ő gyakran beszélget szívében Istennel. Annának is mondta, hogy ő szűz akar maradni, hiszen Isten a bensőjében ezt nyilvánítja ki: „Én akarlak téged.” Persze tudja, hogy a törvény azt kívánja tőle, hogy legyen jegyese, férje, és hogy anya legyen. Anna prófétanő ezt kérdezte: „Csak nem azért akarsz szűz lenni, hogy te legyél a Messiás anyja?” Ő alázatosan így felelt: „Ó, nem! Én nyomorúság és por vagyok. Vannak nálam érdemesebbek.”
Mikor 15 éves volt, a főpap maga elé hivatta, megdicsérte buzgóságáért, szelídségéért és mondta, hogy már nem gyermek és jegyest kell választania. Szeme megtelt könnyel és Anna prófétanő közölte a főpappal, hogy már egész kicsiny gyermekkorában elhatározta, hogy szűz marad. A főpap annyit mondott, hogy majd Isten választ neki jegyest. Imádkozz, hogy jövendő jegyesed elfogadja szüzességi fogadalmadat.
Hamarosan, Én a Magasságbeli valóban választottam Máriának jegyest. A főpap összehívott néhány 30 és 50 év közötti férfit, és mindegyiknek a kezébe adott egy száraz faágat. Józsefnek, az ácsnak is. December volt. József kezében a faág kivirágzott. Ez volt a jel, hogy ő lesz a Szűz Mária jegyese. József 30 éves, szép férfi volt, rövid barna hajjal, szakállal. A pap hívta Máriát, hogy lépjen elő. Bemutatta őket egymásnak és ünnepélyes szavakkal megáldotta őket. Majd az ifjú pár egyedül maradt. Kedvesen elbeszélgettek egymással, és Mária kissé aggódva elmondta Józsefnek, hogy ő egészen az Úrnak szentelte magát. A végtelenül szelíd és jóságos jegyes azt mondta, elfogadja, és kettőjük tisztaságát felajánlja az Örökkévalónak, hátha ettől hamarabb eljön a Messiás. Majd József elhatározta, hogy készít Máriának Názáretben egy házat, ahol lakhat, ugyanolyat, mint régi házuk volt.
Megtörtént Jeruzsálemben az ünnepélyes eljegyzés. A főpap Mária és József kezét egymásra tette, gyönyörű szavakkal megáldotta őket. Utána elbúcsúztak a vendégseregtől. Egy kocsi vitte őket Názáretbe. József megmutatta Jegyesének, milyen sokat dolgozott a házzal és a kerttel. Egy kicsit beszélgettek, azután József hazament a saját házába, de lelkére kötötte Máriának, hogy csak hívja, ha valamire szüksége van. Megegyeztek abban, hogy Máriának nem kell dolgoznia, József majd a munkájából mindent előteremt kettőjük számára. A kis fiatal Mária otthonában rendet tartott, szőtt-font és imádkozott. Hirtelen egyik nap nagy fény támadta a kicsi szobában és megjelent neki Gábriel főangyal. Megijedt, de az angyal megmutatta, hogy Isten küldte, mert Őt választotta ki a Messiás anyjának. Megkérdezte, teljesíti-e az Örökkévaló akaratát. Az engedelmes és alázatos Mária „igen”-t mondott így: „Íme, az Úr szolgáló leánya, legyen nekem az Ő akarata szerint.” Ekkor a Szentlélek reá szállt, és a Magasságbeli ereje beárnyékolta. És ebben a percben az Ige testté lett, megtörtént Jézus Krisztus emberré-válása.
Képzeljétek el, Gyermekeim, hogy abban a Krisztus születése előtti régi időben Anna és Joákim gyermekáldásért esengő imája fényes sugárként érkezett az Én atyai trónom elé, az egész Szentháromság elé. Akaratunk találkozott az ő kérésükkel és Anna méhébe leküldtünk egy tisztaságtól ragyogó „csillagot”, egy áteredő bűntől mentes lelket, melyhez hasonló makulátlan lélek nem volt, és nem lesz sohasem a Földön. Ezt a kegyelemmel teljes lelket egyesítettük a szülők által előkészített testtel. Ezt nevezzük szeplőtelen fogantatásnak, mely a Szűzanya egyedülálló kiváltsága.
Gyermekeim! Ha nem is láthatjátok, higgyétek el Nekem, hogy itt áll térdem előtt – miközben beszélek – a kicsi 3 éves Szűz Mária. Két kis karját felemelve ölembe kérezkedik: Atyám, emelj fel engem, mert onnan szeretnék szólni az Én kedves Gyermekeimhez. Így kezdi:
Drága Engesztelőim! El kell mondanom nektek, hogy én nem voltam tudatában szeplőtelen fogantatásomnak. Egyáltalán nem tartottam magamat különbnek, tisztábbnak vagy tökéletesebbnek a többi leánynál. Én csodálkoztam a legjobban, hogy a Magasságbeli Engem tartott alkalmasnak az Isten-anyaság-ra. Ma már tisztában vagyok vele, hogy mivel mentes voltam az áteredő bűntől, ezért nem volt Bennem bűnre való hajlam sem. Nem zaklattak bűnös vágyak és kísértések. Olyan bűntelen voltam, mint amilyennek Isten Ádámot és Évát teremtette. Ilyennek tervezte Atyánk az embereket, de sajnos az engedetlenség mindent elrontott. Mind egytől-egyik örököltétek az áteredő bűnt és a bűnre való hajlamot. De Szent Fiam kereszthalála lehetővé tette számotokra, hogy a keresztséggel megszabaduljatok az áteredő bűntől, és a bűnbánat szentségével mindig újra megtisztuljatok. Ha tisztán akartok élni, gyermekeim, forduljatok Hozzám bizalommal. Én, aki bűn nélkül születtem és éltem ezen a világon, segítelek titeket, hogy bűn nélkül távozzatok ebből a földi életből az örök életre. Kérlek, jó Atyám, így az öledben vigyél körbe gyermekeim között. Nézzétek, van nálam egy üvegtál, tele Jézusom Szent Vérével, melyet oldalsebéből gyűjtöttem össze. Vegyétek ki szíveteket, és Én egyenként megmosom e tálban. Szent Fiam vércseppjei letörlik bűneiteket és hozzám hasonlóvá, szeplőtelenné tesznek titeket. Most visszaadom szíveteket, tegyétek a helyére! Búcsúzásul átölelem nyakatokat, és mindkét arcotokra egy csókot adok. Végtelenül szeretlek benneteket. Ezután átadom a szót a Mennyei Atyának.
Drága, engesztelő Gyermekeim! Legyetek hálásak, hogy ilyen jóságos, szerető és tiszta, tökéletes Édesanyát adtam nektek. Megáldalak benneteket az Iránta való szeretet, tisztelet és bizalom lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.