HTML

websas.hu
MapFree counters! Free counters! Free counters! ">

„ Jézus szent vére, melyet a kereszten kiontottál értünk, áldd meg ezt a hajlékot és vedd oltalmad alá!”

uzenek.blogol.hu helyett uze-k.blog.hu

október 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31

Friss topikok

Locations of Site Visitors ">

HonlaprendszerüNK

2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

Kadarkúti Égi Üzenetek 192-255. : Mennyei Atya-Jézus-Szentlélek -Szűzanya: Jézus élete

2018.06.03. 04:13 :: lowoa

ÉGI ÜZENETEK

2014.06.03

Jézus: Jézus élete XXXIII.  A Miatyánk

Jézus: Drága Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok a ti szerető Megváltótok, Jézus Krisztus és eszközömön keresztül szólok hozzátok. Nagy szeretettel köszöntelek benneteket.

Az előző tanításokból már tudjátok, hogy a jeruzsálemi sátoros ünnepekre igyekeztem. Most azt fogom elmondani, hogy mi minden történt még, mielőtt úticélom végéhez értem. Miután Betániában elbúcsúztam a vendégszerető Mártától és Máriától, a legkedvesebb imádkozó helyemhez, az Olajfák Hegyéhez közeledtem. Megtelt a szívem Atyám iránti mély áhítattal, hálával és egy belső késztetést éreztem, hogy egy kicsit elkülönüljek kedves tanítványaimtól. Csak édes-kettesben kívántam lenni Vele. Gondolom, ezzel ti is így vagytok, Gyermekeim, rejtekbe vonultok, ahol senki sem zavar, és megosztjátok legbensőbb gondolataitokat Istennel. Nekem ez a legkedvesebb rejtek a getsemani kert barlangja volt. Apostolaim, akik mindenhová kísértek, szerényen és megértően magamra hagytak. A barlangban térde borultam imádott Atyám előtt és meghatódva elkezdtem Vele beszélgetni. Lelkendezve mondtam Neki, közeledik a nagyjelentőségű és fenséges feladatom megvalósítása, a MEGVÁLTÁS. Kértem, hogy óriásira növelje bennem az emberiség iránti szeretetet, Szentlelkünk töltsön be bátorsággal, elszántsággal. Felfedtem Előtte Szent Szívem izzó vágyát, hogy megmentselek benneteket, a rám bízottakat, és ezzel teljesítsem az Ő akaratát. Tanítványaim türelmesen vártak, míg újra közéjük mentem. Lukács evangélista így írt erről nektek: „Történt egyszer, hogy valahol éppen imádkozott. Amikor befejezte, egyik tanítványa kérte:

-Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is megtanította a tanítványait.

Erre így szólt hozzájuk:

-Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk! Szenteltessék meg a neved. Jöjjön el az országod. Add meg a mindennapi kenyerünket minden nap. Bocsásd meg a bűneinket, amint mi is megbocsátunk minden ellenünk vétőnek. És ne vígy minket kísértésbe.”

Drága Engesztelőim! A Miatyánkról itt egyszer már hosszú tanítássorozatot kaptatok. Csak emlékeztetőül mondom, hogy Istent „Atyának” kell szólítanotok, mert Ő nem bosszúálló, haragvó hatalom fölöttetek, hanem egy jóságos, irgalmas, igazságos és gondoskodó Mennyei Édesapa, aki mindig lelketek javát akarja. Azzal, hogy „Szenteltessék meg a Te neved”, azt kéritek, hogy minden ember szívében megszentelődjön Isten neve. Ez csak úgy teljesedhet be, hogy az evangéliumot nemcsak hallgatjátok, hanem élitek is. Ha viszont nem követitek az evangéliumot, a Tízparancsolatot és a gonoszra hallgattok, akkor káromló szavakkal és tettekkel megszentségtelenítitek az Atya nevét. Ha kéritek, hogy „jöjjön el a te országod”, az három dolgot jelent: a reálisan létező Mennyországot, az Új földi Paradicsomot, és jelenti az Irántam, Üdvözítőtök iránt való vágyakozást. A „mindennapi kenyér”, amiért könyörögtök, a napi betevő falat és a megélhetés lehetősége, valamint a legszentebb táplálék: az Oltáriszentség. Belefoglaltam a legszebb imádságba a bocsánatkérés fontosságát is és a megbocsátást is. Vigyázzatok, Kicsinyeim, mikor ezt kéritek, mert bizony-bizony mondom nektek, csak akkor nyertek Tőlem bűnbocsánatot, ha nincs bennetek harag. Aki nem  hajlandó kiengesztelődni haragosával, az hiába imádkozza a „Miatyánkot”, szava nem jut el Atyámhoz, az hiába megy gyónni, bűnei nem nyernek bocsánatot. Az ördög nem alszik, a legjámborabb, legimádságosabb gyermekeimet is kísértik. Kérjetek Engem, hogy legyek veletek a kísértés idején. A kísértés önmagában még nem bűn, de ha a rossz, bűnös gondolaton elméláztok, vagy egyenesen tettre váltjátok, azzal már vétkeztek. Amikor érzitek a csábító támadást, azonnal hívjatok Engem, Édesanyámat, Szent Mihály arkangyalt, és mi elűzzük a kísértőt. Figyeljétek meg, hogy a Miatyánkban nincs semmi fölösleges kérés! Mi más kell az embernek, mint kenyér, megbocsátás, és a bűntől való védelem?

Attila, egy vallását gyakorló családapa nem így látja. Fizetésének csaknem a felét szerencsejátékra költi. Mindenáron meg akar gazdagodni, hogy szerény hivatali állását felcserélhesse egy sikeres vállalkozásra. Ehhez induló tőke kellene. Minden esti ima alkalmával ostromolja Istent, hogy nyerjen egy nagy összeget. A Mennyei Atya látja, hogy a gazdagság lelke tönkretenné, gőgössé, önteltté válna. Először elszakadna Istentől és hamarosan családjától. Jolán, egy 55 éves vasárnapi templombajáró, szintén nem helyesen értelmezi a kérő imát. Számára legfontosabb az egészség. Szeretné, ha semmi baja nem lenne, de egymás után jönnek a problémák. Sorba romlanak el a fogai, sokat szenved vele, epegörcsök kínozzák, műteni kell. Magas a vérnyomása, és többször fájdalmas idegszálbecsípődése van a gerincében. Mindenkinek panaszkodik és szinte minden imáját az ő gyógyulásáért ajánlja fel. Eszébe se jut, hogy hitetlen férje és gyermekei megtéréséért is imádkozzon. Volt három abortusza fiatal korában, amiket meggyónt. Szegény gyermekem nem is tudja, hogy ezek után a bűnök után járó tartozásaiért sokat kell vezekelnie a tisztítótűzben. Azért nem gyógyítom meg, mert szenvedéseivel enyhítheti az ottani büntetésért, vagy el is kerülheti a purgatóriumot.

Drágáim! Atyám és Én minden imát meghallgatunk, és gyakran teljesítjük kéréseteket és pontosan akkor, mikor leginkább szükségetek van az égi segítségre. Mi minden kéréseteknél mérlegeljük, hogy mi válik a lelketek hasznára. A két felhozott példa ezt világosan illusztrálja nektek.

Isten, aki mindenütt jelen van és minden könyörgést hall, odafigyel szavaitokra. Nem utasít vissza benneteket. Mikor erről beszéltem apostolaimnak, akkor egy nagyon jó földi apához hasonlítottam. Ezt Lukács evangélista így örökítette meg nektek:

„Kérjetek, és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak. Közületek melyik apa ad a fiának követ, amikor kenyeret kér? Vagy ha halat, akkor hal helyett tán kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, akkor talán skorpiót ad neki? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.”

Mikor e tanítások után tanítványaimmal lementem az Olajfák-hegyéről, ünnepi ragyogásban tárult elénk Jeruzsálem, a szent város. Sajnos a régi zsidó vallásos ünneplés úgy elfajult, hogy pogány ünnepekre hasonlított: vásári hangulat, lármás zaj töltötte be a templom környékét. E látvány elszomorított Engem. Ma csak ennyit mondok a sátorok ünnepéről, a többit a jövő héten fogjátok hallani.

Drága Kincseim! Engem kicsi koromban Édesanyám tanított imádkozni. Most titeket is Rá bízlak. Itt áll Mellettem, úti ruhában. Széttárja karjait és így szól hozzátok:

-Kicsinyeim, akarjátok-e, hogy megmutassam, hogy kell imádkozni? … Akkor gyertek velem. Kimegyünk az utcára. Benézünk egy szegényes ház ablakán. Idős asszony ül a fotelben, lába keresztbe rakva. Előtte az asztalon egy gyertya ég, és egy kicsi Szűzanya szobor. Kezében rózsafüzér és mintha imádkozna. Előtte egy bögre teával és egy tál, valami ropogtatni való csipsszel.

-Gyertek, bemegyünk. Mivel csak gondolatban vagytok ott, nem lát titeket. Én, Édesanyátok láthatóvá teszem magamat előtte. Köpenyemet levetem, és ott állok világoskék hosszú ruhában, fehér fátyollal és ragyogó fénnyel töltöm meg a szobát. Először megijed, moccani sem mer. Dörzsöli a szemét és csodálkozva néz rám.

-Talán elaludtam a rózsafüzér közben és álmodok- gondolja.

De Én megszólok:

- Nem álmodsz. Én vagyok, a te mennyei Édesanyád. Látom, még nem egészen jól imádkozol. Ha éhes vagy, nyugodtan fogyaszd el, ami előtted van. Ha imádkozni akarsz, rakd el ezeket innét.

Szégyenkezve feláll, elteszi az asztalról az ételt. Arra kérem, tegyen a szobor mellé egy feszületet, üljön vissza a helyére és figyeljen. Felétek fordulok és megkérdezem egyiketeket, hogy mivel kell kezdeni az imádkozást. Így válaszol a jó engesztelő: -Dicsőítéssel.

Felé nézek, így szólok: - Kislányom, tudsz-e valami dicsőítő éneket? Csak hallgat. Segítsetek neki! …Atyám, tied vagyok…. Képzeljétek csak, Jézus megengedte neki, hogy hallhassa amint énekeltek.

Így folytattam: -Helyezd magad a Szentháromság jelenlétébe, mert itt vannak! Jézus szembe áll veled és mosolyog. Az Atya jobbról fogja a válladat, a Szentlélek a hátad mögött van az őrangyalod mellett. Ezután, ha tudsz, térdelj le Jézus előtt, mélyen bánd meg elkövetett bűneidet és kérd, mossa le Szent Vérével lelkedet. Most már visszaülhetsz a helyedre. Ó, ne tedd keresztbe a lábaid, az illetlenség ilyenkor. Képzeld el, hogy te a porszem a leghatalmasabb Úrral beszélgetsz. Köszönd meg, hogy ép és egészséges vagy, hogy családod és barátaid vannak. Sorold fel imaszándékaidat!

-Az asszony így kezdi: -Uram, segíts, hogy visszakapjam az unokámtól a 100.000 Ft-os kölcsönt. Segíts, hogy meggyógyuljon a bal térdem…

-Állj! Te mivel kezdenéd a szándékokat, kérdezem közületek az egyik engesztelő fiamat.

-Uram, én először lelki dolgokat kérnék. Családtagjaim megtérésért, magam számára nagyobb alázatot, áldozatosságot, felebaráti szeretetet, hitetlen, közömbös barátaim, szomszédaim, ismerőseim megtérését, halottaim kiszabadulását a tisztítótűzből.

-Gyermekem, most már elkezdheted a rózsafüzért - mondom az asszonynak.

Tudja, mint a vízfolyás, hadarva, folyamatosan mondja.

-Ó, Kicsim! Lassabban és odafigyelve a szavakra! Most pedig nyugodtan szakítsd meg az egyik Üdvözlégyet, és mondj valamit nekem, aki a Szentlélektől fogantam Szent Fiamat!

Az asszony megbátorodik, és így szól hozzám, akit lát: -Ó, Édesanyám! Milyen bátor voltál, hogy nem féltél a megkövezéstől és vállaltad az áldott állapotot. És milyen engedelmesen igent mondtál. Segíts engem, hogy utánozni tudjalak!

-Gyermekem, ez a néhány elmélkedő szó nagyon tetszik nekünk. A Szentháromság csupa mosoly. Így mondd végig a rózsafüzért, meg-megállva, beszélgetve velünk. Ne törődj vele, hogy tovább tart és nem fér bele az idődbe minden ima.

Drága Engesztelőim! Átveszem a szót Édesanyámtól: Mondjátok el a „Most segíts meg Máriát” ezért a kedves imádkozni tanuló asszonyért és magatokért, hogy az ima mindig örömet okozzon neki és nektek, és nem utolsósorban Nekünk, Égieknek. Most segíts meg, Mária..”

És most Én, a ti Jézusotok, aki tartotta ezt a mai tanítást, megáldalak benneteket az áhítatos ima ajándékával az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.


ÉGI ÜZENETEK

2014.06.10

Mennyei Atya: Jézus élete XXXIV.  Az élő víz forrása

Mennyei Atya: Szeretett Gyermekeim, ma Én szólok hozzátok eszközöm hangján. Előző tanításunkban Szent Fiam és legszentebb leányom, Szűz Mária az imádkozás fontosságáról és módjáról beszélt nektek. Én ma arról fogok szólni, hogy Jeruzsálemben, a templomban, a sátoros ünnepen hogyan tanított Jézus, és hogyan viszonyult ehhez az ottani nép és a papi fejedelmek.

Úgy képzeljétek el, hogy Krisztus születése után 29-et írunk. Jézus már kora reggel érkezik. Lelkesen tanítja a köré sereglő városi népet, beszélget, vitatkozik a farizeus papokkal és írástudókkal, esténként pedig fölmegy az Olajfák hegyére pihenni, imádkozni, aludni. Tanítványai mindig vele tartanak. Itt Jeruzsálemben már más jellegű a hallgatóság, mint Galileában. Már nem tanulatlan, egyszerű emberek lesik a szavát, hanem műveltebbek, otthonosak az Írásban, nagy tekintélynek tartják a főpapokat és azok előírásait, sokat adnak a véleményükre. Sőt a leghíresebb tanítómesterek, írástudók, zsidó farizeus papok is hallgatják Őt, még a főtanács tagjai is elvegyülnek a sokaság közé. Vajon ezek mit keresnek körülötte? Hiszen ellenségei Neki. Egyrészt kíváncsiságból, hogy vajon mivel igézi meg a hozzá tóduló népet. Másrészt vigyázni akarna arra a jelenlétükkel, hogy az emberek el ne távolodjanak a papok megszokott, hagyományos tanításaitól. Harmadszor közbeszólásaikkal arra törekednek, hogy a Messiás ellen hangolják a köré gyülekezőket. Szent Fiam bölcsességénél fogva máshogy tanított itt a templomban, mint a galileai falvakban, hegyekben, pusztákban. Mivel itt sok volt az Írás-ismerő, nem példabeszédekben beszél, hanem inkább a régi prófétákra, az Írásra hivatkozik. Így aztán a júdabeliek csodálták az Írásban való jártasságát. Sehogy se fért a fejükbe, hogy egy tanulatlan ács fia, hogyan tett szeret ennyi tökéletes ismeretre. Bőven túlszárnyalta a farizeus papok, írástudók és ismert szónokok képességeit, tájékozottságát. Csodálkoztak a tudósok, hogy még a legrégibb igazságokat is hűen tudta idézni a prófétáktól, és az Írás szavaival igazolva magát elnémította a közbeszóló ellenfeleit. Akkoriban az volt a divat, hogy a szónokok kiválasztottak egy-egy régi híres mestert, és az ő követőiként beszéltek. Az írástudók és farizeus papok Őt hallgatván felháborodtak azon, hogy Jézus egyetlen régi mesterre se támaszkodik. Ugyanis Ő egyetlen tekintélyt érzett a háta mögött, Engem, Mennyei Atyját. Ellenségei gyűrűjében bátran hirdette, hogy Ő a Messiás, kinek az a feladata, hogy tökéletesítse a törvényt. Hangsúlyozta mindenki előtt, hogy Őt Isten küldte, és a tanítás, ami belőle árad nem az Övé, hanem Isten. Márpedig akit Isten küld, annak nincs szüksége semmiféle földi tekintélyre, példaképre. A papok azt is felhánytorgatták neki, hogy Messiásnak nevezve magát, Isten fiának hirdetve magát, saját dicsőségét keresi és nem Isten Igéjéről beszél. Gyermekeim! János evangéliumában olvashatjátok, hogy Jézus hogyan felelt meg erre:

„-Aki magától beszél, a saját dicsőségét keresi. Aki azonban annak dicsőségén munkálkodik, aki Őt küldte, az igaz, és nincs benne hamisság…”

A jeruzsálemiek közül néhányan megjegyezték:

„-Ugye ez az, akit halálra keresnek? S mégis teljesen nyíltan beszél, s nem szólnak rá semmit. Csak nem győződtek meg róla az elöljárók, hogy Ő a Messiás? Róla tudjuk, honnét származik, a Messiásról azonban, ha eljön, senki nem fogja tudni, honnan való…”

Jézus a templomban tanítva, ezt felelte rá:

„-Igen, ismertek, és azt is tudjátok, hogy honnan való vagyok, noha nem magamtól jöttem, hanem az Igaz küldött, akit ti nem ismertek. Én azonban ismerem, mert tőle vagyok és ő küldött.”

Drága Engesztelőim! Bizony egyre jobban megérett a farizeusokban és írástudókban, hogy Jézus nyilvános szereplése mindig nagyobb veszélyt jelent számukra. Nyugtalanította őket, hogy a jeruzsálemi sokaság, akik összejöttek a sátoros ünnepre, többségben Jézus felé fordul. Elhatározták, hogy a főtanács papjait értesítik Jézus jelenlétéről a templomban. A Szanhedrin megegyezett abban, hogy néhány emberüket odaküldik, hogy kémkedjenek utána és alkalomadtán fogják el, és állítsák eléjük. Jézus megérezte, hogy már elkezdődött az üldöztetése, és így szólt szomorúan a néphez:

„-Még kevés ideig maradok veletek, és ahhoz megyek, aki engem küldött… Keresni fogtok majd engem, de nem találtok, és ahol Én vagyok, ti nem jöhettek oda.”

Erre a nép közül a farizeusok és szadduceusok így élcelődtek:

„-Hová akar ez menni, hogy nem találjuk őt? Csak nem akar a pogány világba menni és a pogányokat tanítani?”

Az akkori szokás szerint az ünnep minden reggelén a bárány áldozat után a papok vezetésével a nép lement a Siloe forráshoz. A pap lemerítette aranykorsóját a forrásvízbe és az ünneplő tömeg kíséretében, zeneszó mellett az áldozati oltárhoz lépett. Felemelte a teli korsót és a nép zúgva mondta Izaiás énekét:

„Örömmel merítsetek vizet az üdvözítő kút forrásaiból! …Ezek a prófétai szavak a várva-várt Messiás forrásait jelentették.”

Az ünnep utolsó napján Jézus, aki tudta, hogy Izaiás őrá céloz, így kiáltott:

„-Ha valaki szomjas, jöjjön énhozzám és igyék! Aki hisz énbennem, mint az Írás mondja: élővíz folyói fakadnak majd őbelőle.”

Gyermekeim! Jézus az igazi szikla, belőle fakad az élő víz. Mióta bennetek és köztetek lakozik az Oltáriszentség színeiben, Szentséges Szívéből eredő Élő Vízzel itat titeket. Hogy ez hogyan történik, azt misztikusan, titokzatosan, láthatatlanul kívánom szemléltetni előttetek.

Kicsinyeim! Csukjátok be földi szemeteket és nyissátok ki lelki szemeiteket. Itt áll előttetek a ti megdicsőült, feltámadt Megváltótok isteni dicsőségében. Ragyogó sugaraival titeket is beborít és bevilágítja az egész termet. Ő, ha látnátok! Arca tündöklik, mint a Nap, ruhája fehér, mint a napsütésben szikrázó hó. Azon is ámulnátok, ha most magatokra, vagy egymásra tekinthetnétek. Fénnyel elárasztott alakotok, visszatükrözi az Ő dicsőségét. A legintenzívebben Szent Sebei ragyognak, úgy hogy a briliáns fénye is elhalványodik mellette. Kezében egy arany, mennyei kehely. Ruháját a mellén széthúzza és Szent Szíve kilátszik. Szíve Sebéből, ahonnan a lándzsát kihúzták, egy vakítóan fehér vízsugár permetezik alá, és Ő ezt felfogja a kelyhébe. Majd fenséges ajkán e szavak csendülnek fel:

„Drága megváltott és kiválasztott Gyermekeim! Itt adom nektek az Élő víz forrásvizét, mely Szent Szívem Sebéből fakad. Aki ebből iszik, eltelik, és soha nem lesz szomjas többé.”

Megindul felétek, és egyenként ajkatokhoz tartja a kelyhet és mindegyiketekhez nagy szeretettel így szól:

„Nyisd ki a kis szád, Gyermekem és igyál egy kortyot az Élet Vizéből. Nyeld le! Ezzel az értékes vízzel az Üdvösséget adom neked. Ez a korty a lelki örömök, a béke és nyugalom túláradó érzését biztosítja neked. Ez az Én forrásvizem a mély együttérzés kegyelmét ajándékozza neked, Irántam és minden felebarátod iránt. Ez a csöpp víz a Szívemből a könnyek ajándékát ülteti beléd. Ez azt jelenti, hogy könnyeidet nem az önsajnálat váltja ki, hanem az irántad érzett szereteted örömkönnyeket fakaszt. Ezután elég, ha elmész egy templom előtt, rátekintesz a torony keresztjére, és kicsordul a könnyed. Elég, ha valaki kiejti előtted a nevemet, és te mélyen elérzékenyülsz. A szenvedésemmel kapcsolatos rózsafüzéreket és egyéb imákat nem tudod sírás nélkül végigmondani, e korty által sírva bánod bűneidet. Mindezt megkapod, ha most megízleled az örök élet vizét. Ígérem neked, hogy ahányszor szívből fakadó szavakkal kérsz, hogy újra itassalak meg, Én már is ott állok előtted e kehellyel. Hívogass, mert minden korty e vízből növeli a mennyei dicsőséged fokát. Ott, az Örök Hazában, ez a szent forrásvíz a mindennapi italod lesz. Búcsúzásul homlokodra egy forró szeretetcsókot lehelek.”

A kehely kiürült és Szent Fiam ideáll mellém. Mindketten felemeljük áldást osztó jobb kezünket és megáldunk benneteket a valóságos Messiásba vetett hűséges, állhatatos, kitartó hit kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

 

ÉGI ÜZENETEK

2014.06.17

Szentlélek: Jézus élete XXXV.  Jeruzsálemi tanítások

Szentlélek: Drága Gyermekeim! Eszközömön keresztül szólok hozzátok, Én a Szentlélek Isten, a harmadik isteni személy.

Jézus életének ismertetésében ott tartunk, hogy még mindig Jeruzsálemben tartózkodik, a számára legveszélyesebb helyen, és nem törődve ellenségeivel, bátran apostolkodik. Hallottátok legutóbb, hogy milyen fenséges szavakkal hirdette, hogy Belőle az élővíz folyói fakadnak, mint élő sziklából és ez a víz felüdíti az egész népet. Bizony a sokaságból rengeteg ember lelke megmozdult erre, és lelkesen kiáltozták: „Nézzétek, ez a próféta, ez a Messiás, akit vártunk!” Mások kételkedve az ellenkezőjét állították félrevezetve a farizeusoktól: istenkáromlónak hitték, és el akarták fogatni. Ott voltak a nagytanács kémei is. Minden szavát figyelték, és kiforgatták, mégsem merték elfogni Őt. A tanács vezetői, a főpapok dühösen kérdezték: „Miért nem hoztátok elénk Őt? Talán titeket is elbűvölt?” Ezek a megbízott figyelők kénytelenek voltak bevallani a farizeusok előtt, hogy soha senki így nem beszélt, mint Ő, ekkora hatalommal. Az az igazság, hogy mélyebben hatott lelkükre Jézus ékesszólása, igazmondása és méltóságteljes megjelenése, mint az írástudó papok tekintélye. A Mennyei Atya tervei szerint, még várni kellett az elfogatással. A sok dühödt és vérszomjas farizeus pap között akadt egy jóakarója és védelmezője Jézusnak, mégpedig a már említett Nikodemus, aki egyszer már egyik éjjelen elment Jézushoz. Mikor a Szanhedrin tagjai szidták Jézust és el akarták fogatni, ezekkel a szavakkal védte őt:

„-Vajon elítélt-e valakit a mi törvényünk, mielőtt kihallgatja és meg nem tudja, mit cselekedett?”

Ezzel még inkább növekedett gyűlöletük a papoknak, és Nikodemusra támadtak:

„-Talán csak nem vagy te is galileai? Lásd, hogy az írások szerint Galileában próféta támad.”

Persze tévedtek, mert Jónás is Galileából való volt. Azután Izaiás szerint is úgy volt megjövendölve, hogy ez a föld fogadja majd be a Messiás tanításait. A Mester utolsó nap reggelén a sátorok ünnepe után még ott volt a templomban. Tódult hozzá a sokaság. Leült közöttük tanítani. A farizeusok aljas csellel akarták elveszejteni. Odahoztak elé egy házasságtörő asszonyt és így szóltak János evangélista feljegyzései szerint:

„-Mester, ezt az asszonyt röviddel ezelőtt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?”

Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék és vádolhassák. Jézus lehajolt, az ujjával írni kezdett a földön. De tovább faggatták, azért fölegyenesedett és azt mondta nekik:

„-Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek! Aztán újra lehajolt és tovább írt a földön, ők meg ennek hallatára elódalogtak, egyikük a másik után, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középütt álló asszonnyal. Jézus fölegyenesedett és megszólította:

-Asszony, hová lettek? Senki sem ítélt el?

-Senki, Uram. –felelte az asszony.

Erre Jézus azt mondta neki:

-Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”

Gondolkozzatok el, Gyermekeim! Vajon ez a történet mire figyelmeztet benneteket? Az ítélkezés bűnére. Jézus ezzel nyíltan kimutatja nektek, mennyire nem tetszik neki ez a lépten-nyomon előforduló bűn. Bizony, még veletek, mélyen hívő követőimmel is előfordul, hogy egymás között szóvá teszitek más botlását. Nem jut eszetekbe, hogy talán ugyanazt a vétket már egyszer ti is elkövettétek, és most mégis hogy meg vagytok botránkozva. Ha nem ezt, akkor más bűnt követtek el. Nincs bűntelen, tökéletesen tiszta ember, aki követ dobhatna a másikra.

Gyermekeim! Lássátok be, hogy ebben az esetben Jézus nagyon bölcsen reagált! Ha azt felelte volna a farizeusoknak, hogy kövezzétek meg, akkor lázításnak minősítették volna a római hatalom ellen, mert a megszállók a halálbüntetés jogát maguknak tartották fenn. Ha pedig azt mondta volna, hogy ne kövezzétek meg, akkor a mózesi törvény megcsúfolását fogták volna rá, és bevádolták volna a Szanhedrin előtt, mint hamis prófétát. Ezzel az okos porba-írással megtörte az álnok cselt. Megértette a farizeusokkal, hogy a törvény hivatalos képviselője a bíró ítélhet és bírálhat, még ha magánéletében bűnös is, de senkinek sincs joga arra, hogy ítélkezzen és büntetést végrehajtson, mint egyszerű, mindennapi bűnös ember.

Mivel Jézus felületesnek, ingadozónak érezte a jeruzsálemi zsidók hitét, tovább tanította őket. A faji gőgjüktől akarta megszabadítani honfitársait. János evangéliumában ezeket olvashatjátok erről:

„-Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket.

-Ábrahám utódai vagyunk- felelték- és nem szolgáltunk soha senkinek. Miért mondod hát, hogy szabadok lesztek?

Jézus így válaszolt: - Bizony, bizony mondom nektek: Mindenki szolga, aki bűnt követ el… Ha a Fiú szabaddá tesz benneteket, akkor valóban szabadok lesztek. Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok, mégis az életemre törtök… Ha Ábrahám fiai vagytok, azt tegyétek, amit Ábrahám tett. Ha Isten volna az atyátok, akkor szeretnétek engem. Mert az Istentől való vagyok, tőle jöttem… Hisz nem magamtól jöttem, hanem Ő küldött… A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdetektől fogva gyilkos… hazug és a hazugság atyja… Bizony, bizony mondom nektek, aki megtartja tanításomat, az nem ízleli meg a halált örökre.

-Csak nem vagy nagyobb Ábrahám atyánknál? Mert hisz ő meghalt… Ábrahám is, a próféták is meghaltak. Mivé teszed magad?

Jézus így válaszolt:

-Ha én dicsőíteném meg magamat, mit sem érne a dicsőségem. Atyám dicsőít meg, akiről azt mondjátok ugyan, hogy Istenetek, de nem ismeritek… Ábrahám, a ti atyátok örült, hogy megláthatja napomat. Meg is látta és örült neki.

A zsidók felháborodtak:

-50 esztendő se vagy, s láttad Ábrahámot?

Jézus így válaszolt:

-Bizony, bizony mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.

Erre követ ragadtak, s meg akarták kövezni, de Jézus eltűnt előlük, és elhagyta a templomot.”

Gyermekeim! Jézus hiába magyarázta kortársainak, hogy közel se olyanok, mint atyjuk, Ábrahám volt, mert a régi pátriárka tisztelte Isten küldötteit, de ők bűnökben élnek, gyűlölik a prófétákat, megölik őket és neki, Isten Fiának is az életére törnek.

Mikor Jézus az elkorcsosult zsidó kortársainak szemére veti, hogy nem Isten az atyjuk, hanem a sátán, a mai bűnös nemzedékekhez is szól. A ma élő gyermekeink sokasága nem figyel Isten hívó szavára, nem ismeri és eltaszítja magától a Tízparancsolatot. A sátánt szolgálja, az ő gyermekévé válik. Nemcsak a fiatalok és középkorúak között látok Istentől elrugaszkodott, közömbös, hitetlen, megátalkodott embereket, de még az öregek között is. Például a 86 éves Kati néni éli a maga keserű, magányos életét, két bottal vonszolja magát, panaszkodik, tele van ellenséggel, rosszakaróval, de soha nem gondol a lelkére, Istenre és a túlvilágra. Be nem tenné a lábát a templomba. Hemzsegnek benne a bűnök, de soha nem megy gyónni. Szomszédja egy középkorú engesztelő, zarándokló imádságos lelkületű asszony. Próbál Istenről beszélni neki, de ilyenkor elborul a kedve és gyűlölködő, lázadó szavakkal illeti Teremtőjét.

„-Kati néni! Hát nem fél, hogy odaát a túlvilágon mindenért felelni kell? – kérdezi a szomszéd.

-Ugyan már! Itt a földön van a pokol, és itt van a Mennyország is. Még senki sem jött onnan vissza.”

Hogy fog csodálkozni ez a szegény, hitetlen gyermekünk az örök Bíró előtt, mikor el kell számolnia az elpocsékolt évtizedekkel. Ő bizony a „sátán szolgája”, ahogyan Jézus nevezte bűnös, gőgös zsidó honfitársait. Titeket, drága Kincseim, a Fiú szabaddá tett. Vérével és kegyelmeivel megszabadított a bűn rabságából. Isten gyermekei vagytok, arcotok sugárzik a tisztaságtól, békétől, nyugalomtól. Szívetekből szeretet árad Isten felé és felebarátaitok felé. Imáitokkal, szentmiséitekkel, szentgyónásaitokkal és szentáldozásaitokkal, szenvedéseitek elfogadásával, lélekmentéseitekkel, áldozatos életetekkel kitartóan haladtok a tökéletesség, az életszentség felé. Harcoljatok a Kati néni féle hitetlen, közömbös és megátalkodott felebarátaitokért, hogy megmeneküljenek a kárhozattól!

Kicsinyeim! Én, a Szentlélek Isten meghívlak benneteket egy igazi, misztikus lélekmentő útra. Jöttök-e velem?....

Lélekben elmegyünk egy kietlen, kopár pusztaságba. Már ott is vagyunk. A közepén egy nagy bekerített helyet látunk. Közelről nézve az nem is kerítés, hanem sűrűn egymás mellett álló, fekete démonok alkotják. A pusztaság felett sötét felhő, mely beárnyékol mindent.
A bekerített földön rengeteg sok ember áll. A szélén álló gonosz fekete lelkek és az emberek összeköttetésben vannak egymással. Ugyanis a démonok markában vékonyabb és vastagabb láncok, kötelek vannak, melyekkel fogva tartják, és magukhoz kötözik a bennlévőket.

Vannak itt férfiak, nők, gyermekek, fiatalok, középkorúak, öregek. Nézzétek! Ők mind kiszolgáltatott rabszolgák. A démonok kötelekkel, láncokkal úgy rángatják őket, ahogy nekik tetszik. A legkülönbözőbb bűnökkel hálózzák be a lelküket. Van, akit csak éppen körültekertek lazán, van, akit szorosan átkötöztek, és egyeseket sűrűn, áthatolhatatlanul befontak, hogy moccanni se bírnak, attól függően, mennyi idő óta engedtek a gonosz kísértéseinek. Vannak itt alkoholisták, szerencsejátékosok, a szex rabjai, paráznák, házasságtörők, gyilkosok, tolvajok, rágalmazók, ítélkezők, pénzhajhászók, közömbösök, hitetlenek, reikis gyógyítók, szellemidézők, jógázók, jósok, varázslók, hazudozók, csalók, szélhámosok, káromkodók, stb. Lelkiismeretük alszik, jól érzik magukat a kötelékeikben.

Drágáim! Segítsetek! Emlékeztek, hogy ebben a mai tanításomban Jézus szavait idéztem nektek? „Ha a Fiú szabaddá tesz benneteket, akkor valóban szabaddá lesztek.” Ezért most arra kérlek titeket, hogy a sok bűnben megkötözött gyermekeinkért mondjatok el egy tizedet a „Megszabadítás Rózsafüzér” -ből: Jézus, könyörülj rajtunk, Jézus gyógyítsd meg őket, Jézus mentsd meg őket, Jézus szabadítsd meg őket… Már itt is van a ti feltámadt, megdicsőült  Üdvözítőtök. Tündöklő fénye bevilágítja ezt az egész homályba borult helyet. Felemeli jobb kezét, és sebéből egy vakító fénysugarat bocsát a kerítésként körbeálló fekete démonok szemébe és a kötelékeikre. A láncok és kötelék szétpattannak, a gonosz lelkek pedig, eszeveszetten menekülnek vissza a pokolba, ahová Jézus küldi őket. Bűnös gyermekeim még vergődnek a kötelékeikben, de nem sokáig. Jézus Szent Szívéből egy ragyogó piros fénysugarat küld, mellyel az összes kötelet, láncot eltünteti. E fénynyaláb szívüket, lelküket átjárja, és mély bűnbánatot kelt bennük.

Látjátok, mekkora ereje van az imátoknak, mikor kérésetek meghallgatásra talál? Köszönöm segítségeteket és megáldalak benneteket a felebaráti szeretet lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.