HTML

websas.hu
MapFree counters! Free counters! Free counters! ">

„ Jézus szent vére, melyet a kereszten kiontottál értünk, áldd meg ezt a hajlékot és vedd oltalmad alá!”

uzenek.blogol.hu helyett uze-k.blog.hu

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Friss topikok

Locations of Site Visitors ">

HonlaprendszerüNK

 

 

 

2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

2020. március 6-a óta szerkeszthetlenek:

 

Kadarkúti Égi Üzenetek 192-255. : Mennyei Atya-Jézus-Szentlélek -Szűzanya: Jézus élete

2020.07.22. 02:49 :: lowoa

ÉGI ÜZENETEK

2014.07.22

Szűzanya: Jézus élete XXXIX. A bűnbánat fontossága

Szűzanya: Édesanyai szívem forró szeretetével köszöntelek benneteket, Drága engesztelői Kicsinyeim! Örömmel folytatom Szent Fiam életét, mert gazdagítani akarom ismereteiteket Róla.

Jézus, mikor tanítja kortársait, buzdítja őket, hogy higgyenek benne és szavaiban. Érzi, hogy érdeklődve hallgatják, de látja, hogy még gyengék a hitben és a bűnbánatban. Nem csoda, hiszen gyermekkoruk óta a farizeus papoktól Izrael dicsőségéről hallanak, és Isten ígéreteit rózsaszín ködbe burkolva látják. Nem gondolnak arra, hogy ezek az ígéretek a bűn és hűtlenség miatt csak szenvedés és bűnbánat árán teljesülhetnek.

Gyermekeim! A bűnbánat szükségességéről Lukács evangéliumában ezt olvashatjátok: „Épp jött néhány ember, és azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus az áldozat vérével vegyítette. Erre megjegyezte: Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, azért, hogy így jártak? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, épp úgy elvesztek ti is mind. Vagy az a 18 ember, akire rádölt Siloámban a torony és agyonzúzta őket, azt hiszitek, hogy bűnösebbek voltak, mint Jeruzsálem lakói közül bárki? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, épp úgy elvesztek ti is mindnyájan.”

A farizeusok és a szadduceusok nem vették komolyan e jövőbe látó szavakat. Megmosolyogták a Mestert, mert annyira vakul hittek Izrael győzelmében. Ezt szuggerálták a népnek is. De 40 év múlva a rómaiak valóban felégették Jeruzsálemet, és az égő házak úgy dőltek rá a zsidókra, mint egykor Siloe tornya.

Egy találó hasonlattal mutatja be Jézus saját népének, hogy ami késik, nem múlik, hogy Isten türelme eltart egy darabig, de ha nem lát bűnbánatot, lesújt. Szintén Lukácsot idézem nektek, a terméketlen fügefáról ír: „…Egy embernek a szőlőjében volt egy fügefa. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt vincellérjéhez. Három év óta mindig jövök, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? De az így válaszolt: Uram, hagyd még egy évig. Körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre. Ha mégsem, akkor majd kivágod.”

Kicsinyeim! Hallgassatok ide! Elmondom nektek, hogy ebben a példabeszédben mi mit jelent. A szőlő tulajdonosa a Mennyei Atya. A fügefa a zsidó nép. A gyümölcs, ami nem termett rajta: a bűnbánat és a hit. A farizeus főpapok csak beszélnek az Írásról, a törvényekről, de nem hisznek Isten küldöttjében, a megérkezett Messiásban, inkább rágalmazzák, üldözik és megölik. A népet is erre buzdítják. Az ő hitük nem terem gyümölcsöt a nép lelkében. Dicsekednek a külsőséges szertartásaikkal, imáikkal, véres állatáldozataikkal, de nem verik mellüket bűnbánatukban. Ebben a hasonlatban a szőlősgazda még vár egy évet a fügefa kivágásával. Isten is vár még egy darabig a keménynyakú nép büntetésével.

Ez a két evangéliumi idézet, melyet elétek tártam, vészesen emlékeztet a mai időkre. Miközben Szent Fiam a Jelenések könyvében és mai igaz prófétáin keresztül emlékeztet titeket a bűn elterjedésének következményeire, és beszél az emberiségre váró közeli jövőről: a nagyfigyelmeztetésről, az elragadtatásról, a keresztényüldözésről, járványos betegségről és háborúról, a 3 napos sötétségről, addig az emberek legnagyobb része ezt hallva befogja a fülét, és egy szenvedés nélküli világbékéről beszél. Nyugtatgatják egymást, hogy e sok szörnyűség csak 1000 év múlva, vagy millió év múlva lesz. Közben elfeledkeznek a tízparancsolatról és elmerülnek a bűnök tengerében. A bűnbánatnak még a csíráját is eltapossák magukban. Nem veszik észre Isten figyelmeztető ujját a rengeteg katasztrófában és háborúkban. Talán azt hiszik, velük ilyen nem történhet? Talán azt hiszik, hogy bűnösebbek voltak azok az amerikaiak, akiket a két hatalmas torony maga alá temetett? Fiamat idézem: „Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.”

És most Én, Édesanyátok a terméketlen fügefa hasonlatát a mai, 21. századi emberiségre konkretizálom. A fügefa mely nem terem semmit: a mai emberiség. Mihaszna tömeg, mely elvesztette a hitét és bűnbánatát. Az emberek többségének hite alszik. Nem szeretik, nem ismerik és nem hiszik Teremtőjüket és a túlvilágot. Csak saját magukban hisznek és bíznak. Az önteltség és gőg tölti be őket. Nem tudják megkülönböztetni a jót a rossztól. Ami valamikor erény volt, elismert, megbecsült erkölcsi norma, az ma nevetséges, maradi, konzervatív és gúnyolnivaló. Azokra a mai leányokra és fiúkra, akik vallási megfontolásból önmegtartóztató életet folytatnak, úgy tekintenek, mint valami csodabogarakra, fekete bárányokra és megalázzák, csúfolják őket. Azután a fajtalankodás, amely Isten szemében undorító, taszító bűn, ma nem szégyen, hanem inkább kérkednek vele, nyilvános tüntetéseken hencegnek jogaikkal. Bezzeg régen – akik ebben az elferdült, beteges bűnben éltek, azt se tudták, hogyan takargassák. 100 évvel ezelőtt vagy 50-60 évvel ezelőtt még rossz szemmel néztek azokra, akik vasárnap vagy ünnepnap nem jártak templomba, ma azokat szólják meg, akik a tízparancsolat szerint az Úr napját megszentelik. A múltban azokról a párocskákról, akik házasság nélkül csak úgy összeköltöztek, megbotránkozva suttogtak az emberek. A mai fiatalok úgy beszélnek barátjukról vagy barátnőjükről, akivel együtt élnek, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, pedig halálos bűn, mocskos paráznaság, amely a kárhozatba vezet. Tehát mélyen alszik a lelkiismeret, bűnbánatnak sehol semmi nyoma. Semmivel se jobb az erkölcs, mint Sodoma és Gomora idejében, sőt még romlottabb. Szent Fiam és Atyja sürgősen rendet akar teremteni. Nem akarják, hogy e szegény lesüllyedt emberiség elvesszen. Mint ahogy a szőlősgazda vár még egy évig, hátha a gondozástól teremni fog a fügefa, úgy vár Isten, hogy igaz prófétáin keresztül küldött üzeneteire még talán felfigyelnek az emberek és megváltoznak. Talán a helyi természeti csapások: árvizek, cunamik, földrengések, orkánok, közúti szerencsétlenségek, gyógyíthatatlan betegségek felnyitják a sokaság szemét, hogy rossz úton járnak. Ha mégsem, akkor elkezdődnek a beígért események.

Drága Engesztelőim! Rátok komoly feladat hárul. Minden időtöket és erőtöket az emberiség megtérésére kell fordítanotok. Sok ima, böjt, virrasztás, engesztelés – ez legyen életetek. Arra vigyázzatok, hogy ti magatok egészen tisztítsátok meg lelketeket, hogy ne csupán a kegyelem állapotában éljetek, hanem még a legparányibb bocsánatos bűntől is mentesek legyetek. Minél tisztább az ember, annál több lelket tud menteni.

Nézzétek, mi történik! Itt áll mellettem Szent Fiam kezében egy égi kehellyel, melyben Szent Vére lakozik. Csukjátok be a szemeteket, mert végigmegy köztetek, és Szent Vérével egy piros keresztet rajzol kicsi szívetekre. Ezzel egészen megtisztított benneteket, az előttetek álló lélekmentési útra. Hirtelen eltűnik a mennyezet, és fentről egy hatalmas átlátszó gömb ereszkedik le elétek. Kívülről látom, hogy Szent Mihály arkangyal érkezett vele, vállán egy hófehér galambbal, melynek feje körül ragyogó glória van. A nagy gömb ajtaját kinyitom. Az arkangyal kinyújtja felénk karjait, és így szól: „A Mennyei Atya parancsa, hogy jöjjetek velem.” Gyermekeim! Akartok-e lelkeket menteni? …Akkor gondolatban egyenként lépjetek be eme égi járműbe! Jézus és Én utolsóként szállunk be és becsukjuk magunk után az ajtót. Már indulunk is. A kék égben száguldunk, és sorba hagyjuk el a felhőket. Még a Föld légterében vagyunk, de nagyon magasan, és egy nagy fényes felhőn megállunk. Mindenki kilép, utoljára Szent Mihály. Mindenkivel ott van az őrangyala és fogja a vállát. Friss, üde levegő csapja meg az arcunkat. A Szentlélek, mint galamb fölöttünk köröz, Ő okozza az enyhe fuvallatot. Tekintsetek le a földre Kicsinyeim! Olyan aprók az épületek így messziről, mint a makettek. A Szentlélek sugarakat bocsát értelmetekbe és megkapjátok a kegyelmet, hogy innen messziről lelássatok a házakba és az emberek lelkébe. Iszonyú sötétséget, tisztátalanságot és zűrzavart érzékeltek. A Szentlélek kegyelméből láthatjátok a Sátánt, ahogy vastag, zöldes-barna kígyó formájában tekergőzik a földgolyón és nagyra tátja a száját, hogy elnyelje áldozatait. Pikkelyeiből undorító démonok emelkednek ki és ellepik az embereket. Ravasz, kellemesnek tűnő sugallataikkal kísértik őket a legkülönbözőbb bűnökre. Gyűlöletet, szeretetlenséget szítanak a családok és közösségek tagjai között, bűnös testi vágyakat gerjesztenek a házasokban, hogy megcsalják egymást, nőkben, hogy papokat, szerzeteseket csábítsanak el, szerencsejátékokra bíztatnak sokakat, hogy a mammon megszállottjai legyenek, abortuszt javasolnak az anyáknak, alkohollal és kábítószerrel kötözik meg az arra hajlamosokat. Nem is sorolom tovább. Mindenféle bűnnek más és más démona van, és a bűnöktől, melyeket e gonosz lelkek okoznak, sötétnek látjátok az emberek szívét. Bizony a pokol felé haladnak. Most itt áll közöttetek a felhőn Szent Mihály. Imádkozzatok hozzá! … Szent Mihály arkangyal… Máris támadásba lendül. Kihúzza kardját hüvelyéből, és villámgyorsan repül a Föld felé. Csak megérinti a többmillió démont kardja hegyével, és azok eszeveszetten menekülnek a kígyó pikkelyei közé. Ezután legerősebb ellenségével, a Sátánnal száll szembe. A harc elhúzódik közöttük. A kígyó tátott szájával hadonászik, a kardját akarja elvenni tőle, lángot fúj a torkából, hogy eleméssze az arkangyalt, de Ő fürgébb és erősebb. Száján keresztül kardjával a torkába fúr, és ettől a gonosz porrá válik. Szent Mihály visszarepül hozzánk. A démonoktól megszabadult emberek valami változást érzékelnek, valami csömör félét, undort attól, amit eddig csináltak. Levertek, kedvetlenek, a bűnbánat alszik bennük. Gyermekeim! Segítsetek. Hívjátok a Szentlelket, hisz itt repdes a fejetek fölött… „Jöjj, Szentlélek Úr Isten…” A dicsőséges fehér galamb kiterjeszti szárnyait, és a fény sebességével repül már, ott is lebeg a Föld fölött. Minden bűnösre egyenként fénysugarat bocsát, mely nem más, mint a mély bűnbánat sugara. A sok bűnbeesett felebarátotok most térdre borul és mellét verve bánja tetteit. De bizony a megátalkodottak nem nyitják meg szívüket a Szentlélek irgalomsugarának, folytatják útjukat a pokol felé.

Ezután mindannyian beszállunk a gömbbe és visszatérünk ide, az engesztelő terembe. Újra a helyeteken ültök. Mi Égiek nagyon boldogak vagyunk, hogy segítettetek Nekünk a lélekmentés nagy feladatában. Megáldunk benneteket a bűnbánat és a felebaráti szeretet kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

 

ÉGI ÜZENETEK 2014.07.29 Szentlélek: Jézus élete XL. Utolsó próbálkozás a fővárosban

Szentlélek: Drága engesztelő Gyermekeim! Én vagyok a Szentlélek, a 3. isteni személy és eszközömön keresztül tanítalak benneteket. Meghatottan tapasztalom, hogy következetesen, újra és újra összejöttök engesztelni, hallgatni Minket, Égieket és lelkeket menteni.

Múlt héten Jézus a bűnbánat fontosságát hangsúlyozta honfitársai előtt és ti előttetek. Ma a Jeruzsálemben tett utolsó kísérleteiről lesz szó. Elhatározta egy pár hetes távollét után, hogy még egyszer visszamegy a fővárosba, ugyanis vágyódott arra, hogy a farizeusok hatása alatt álló, hamis ábrándokban élő zsidó népet kijózanítsa. A többség előtt rózsaszín köd lebegett. A messiási kor boldogságát úgy tekintette, mint az egész Izraelnek kijáró kiváltságot, hogy a választott népből kivétel nélkül mindenki üdvözülni fog, mert ha jön a Messiás, megváltja és felszabadítja mindnyájukat. Bizony sokan meglepődtek, mikor Jézus ezt megcáfolta. Lukács evangélista így írt erről nektek: „A városokban és falvakban, amelyeken áthaladt, mindenütt tanított, így tette meg az utat egészen Jeruzsálemig. Valaki megkérdezte tőle: -Uram, ugye kevesen üdvözülnek? Ezt válaszolta neki: -Igyekezzetek a szűk kapun bejutni, mert mondom nektek, sokan akarnak bemenni rajta, de nem fognak tudni. A ház ura feláll, és bezárja az ajtót, ti meg kint maradtok és zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyisd ki nekünk! Akkor azt fogja nektek mondani: Nem tudom, honnan valók vagytok. Ti bizonygatjátok: A szemed láttára ettünk és ittunk, a mi utcáinkon tanítottál. De Ő megismétli: Nem tudom, honnan valók vagytok. Távozzatok egy szálig, ti gonosztevők! Lesz sírás és fogcsikorgatás, amikor Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és a prófétákat mind az Isten országában látjátok, magatok meg kirekesztve. Jönnek majd keletről, nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az Isten országában. Vannak utolsók, akik elsők lesznek és vannak elsők, akik utolsók lesznek.”

Gőgösen gondolkoztak Jézus honfitársai. Úgy vélekedtek, hogy ők majd mind egy szálig a Mennyországba jutnak, mert ők a választott nép, a pogányok viszont mindannyian el fognak kárhozni. A Mester e példabeszéddel rávilágított arra, hogy a kapu, mely a mennybe vezet, a Jézusba vetett hit, az Ő igéinek elfogadása. Aki nem hisz benne, azelőtt bezárul a kapu. Bizony a zsidó farizeusok, írástudók és az általuk befolyásolt emberek megmaradtak saját merev szertartásaikban, bűneikben, nem hittek a Megváltó, a nagy próféta szavában, nem is jutottak be Isten dicsőségébe. Amikor arról beszél nekik Jézus, hogy jönnek majd a különböző égtájakról, akkor a sok millió kereszténnyé vált pogányokra gondol, például rátok, a jövő nemzedékeire, akik majd üdvözülni fognak. Ott már nem fogják kérdeni tőlük, hogy a választott nép fiai-e vagy máshonnan valók. Egy a fontos, hogy elfogadta és magáévá tette az Üdvözítő igéit, és eszerint élt itt a földön.

Ez a szentírási idézet a szűk kapuról azokra a vallási csoportokra is vonatkozik, akik nem hisznek Jézus Krisztusban, mint Isten fiában, mint 2. isteni személyben. Bizony, míg meg nem térnek, nem juthatnak be Isten országába. De azokat is érinti, akik konokul ragaszkodnak meggyőződésükhöz, hogy Jézus nem volt több, mint egy jóságos, áldozatos történelmi személy. Csak akkor üdvözülhetnek, ha haláluk előtt elismerik Jézus istenségét.

A Megváltó nyilvános működése alatt gyakran tapasztalhatta, hogy a zsidó nép egészen máshogyan értelmezte a „Messiás” fogalmát, mint Ő maga. Nem volt benne semmi politikai jelleg, semmi földi vagy világi elem. Azt hirdette, hogy a Messiás Isten fia, maga Isten az emberben, aki nem keresi a dicsőséget, kerüli a pompát, ünnepeltetést, világi hivalkodást, az alázatosokat gyűjti maga köré, rájuk támaszkodik, és nemcsak Izrael fiait üdvözíti, hanem az egész emberiséget. És hogyan magyarázták a „Messiás” kifejezést ezzel ellentétben zsidó kortársai? Szerintük a várva várt Messiás azért jön, hogy Izraelt felszabadítsa a római zsarnokság alól. Katonának, hódítónak képzelték, aki fegyverrel vívja ki a zsidó népnek a szabadságot és a világuralom dicsőségét. Mások, akik rabjai voltak a zsidó szertartásoknak, a törvénynek, azt várták a Messiástól, hogy a pogányokat Izrael ősi vallására fogja téríteni. Mivel a zsidók egyik ábrándjukat se látták Jézus fellépésében, szavaiban, szelíd jellemében, türelmetlenül faggatni kezdték. János evangéliumában így írt erről: „A zsidók körülvették és kérdezték tőle: -Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Messiás, mond meg nekünk nyíltan! –Mondtam már nektek – felelte Jézus – de nem hisztek. A tettek, amelyeket Atyám nevében véghezviszek, tanúságot tesznek mellettem. Mégsem hisztek, mert nem vagytok a juhaim közül valók. A juhaim hallgatnak szavamra, ismerem őket és ők követnek engem. Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, nem ragadja ki őket a kezemből senki. Atyám adta őket nekem, s ő mindenkinél nagyobb: Atyám kezéből nem ragadhat ki senki semmit. S én és az Atya egy vagyunk.

A zsidók újra meg akarták kövezni. Jézus megkérdezte tőlük: -Láthattátok mennyi jó vittem végbe Atyám erejéből. Melyik jótettemért akartok megkövezni? – Nem jótettedért kövezünk meg – felelték a zsidók – hanem a káromlásért, azért, hogy ember létedre Istenné teszed magadat. Jézus folytatta: - Hát nincs megírva törvényetekben: Én mondtam: Istenek vagytok? Ha már azokat is isteneknek mondta, akikhez az Isten szólt – és az Írás nem veszítheti érvényét -, akkor hogy vádolhatjátok káromlással azt, akit az Atya megszentelt és a világba küldött azért, mert azt mondtam: Isten fia vagyok? Ha nem Atyám tetteit viszem végbe, ne higgyetek nekem. De ha azokat viszem végbe, akkor ha nekem nem hisztek, higgyetek a tettekben, hogy végre lássátok és értsétek: az Atya bennem van és én az Atyában vagyok.

Erre ismét el akarták fogni, de kiszabadult kezük közül.”

Drága Gyermekeim! Ahogy az ókorban Jézusnak nem hittek, elítélték, bolondnak tartották, csodáit, tetteit szemfényvesztésnek tekintették, így fogadják a mai kor választottjait is. Nincs az a tény, érv, csoda, mely képes meggyőzni azt az embert, aki elveit, saját vallását vagy hitetlenségét csalhatatlannak vagy tévedhetetlennek tartja. Önteltsége annyira elvakítja, hogy meg se akarja hallgatni a nála bölcsebb vagy nagyobb kegyelmekkel megáldott gyermekeink véleményét. Felszentelt szolgáim között is szép számmal akad olyan, aki úgy gondolja, hogy őt teológiai képzettsége feljogosít arra, hogy az Egyház tisztaságának megvédése ürügyével minden égi üzenetet és jelenést válogatás és felülvizsgálat nélkül elvessen. Minél magasabb fokon áll az ilyen pap az egyházi hierarchiának, annál inkább gátat vet a magán-kinyilatkoztatásoknak. Megakadályozza, hogy sok fontos égi üzenet eljusson a széles tömegekhez. Ó, Kicsinyeim! Mekkora öröm számunkra, mikor látunk alázatosan és felelősségteljesen működő püspököket, akik veszik a fáradságot, felkeresik választottjainkat, és alapos, lelkiismeretes vizsgálódás után meggyőződnek hitelességükről. Ők a mi igaz és hőn szeretett fiaink, akik a hívek sokaságát előkészítik Jézus második dicsőséges eljövetelére. Általuk, az ő engedélyükkel akadálytalanul terjedhet égi Szavunk, mely megtérésre, imára, böjtre, kiengesztelődésre buzdítja az emberiséget. Ők nem tartják félelemben egyházközösségükben szolgáló papjaikat, nem fenyegetik áthelyezéssel, felfüggesztéssel, amiért elmennek egy jelenésre, vagy egy igaz látnokukhoz.

E hosszú kitérő után visszakanyarodok Jézusra. Elhagyta Jeruzsálemet, de még egyszer hátratekintett, hogy lássa a várost és keserűen így szólt:

-Jeruzsálem, Jeruzsálem, mely megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akiket hozzád küldenek: hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat… és te nem akartad. Íme pusztán hagyatik nektek a ti házatok. Mondom pedig nektek, hogy nem láttok engem, mígnem eljön az idő, mikor mondjátok: „Áldott, aki az Úr nevében jő!”

Itt győzelmes bevonulására gondolt, mikor hozsannázás, és virágos ágak kíséretében ünnepelte a nép: „Hozsanna Dávid fiának! Áldott, ki az Úr nevében jő.”

Ezután már csak meghalni tér vissza Jeruzsálembe.

Drága Engesztelőim! Csukjátok be szemeteket, egy misztikus és szimbolikus képet mutatok nektek:

Balról félhomályt láttok és a közepén egy püspök fekete sziluettje, alatta sok-sok templom. Hétköznap délután van, a templomok zárva vannak és üresek. Egyik templomban öt asszony ül, egyik sekrestyés, van kulcsa. A négy nagy rózsafüzért imádkozzák, gépiesen, elmélkedés nélkül. Erre van engedélyük. A távolban lakóházak, és az egyikben egy 10 tagú, lelkes engesztelőcsoport énekel, imádkozik. A vezetőjük egy választottunk, aki közvetíti az égiek szavát. A testvérek nemcsak rózsafüzért mondanak, hanem elmélkedve, szemlélődve is tudnak imádkozni. Egy asszony elmegy a nyitott ablak alatt és hallgatózik. Telekürtöli a falut, hogy az egyik házban szekta működik. Vasárnap a szentmise után elmondja suttogva a plébánosnak, aki kötelességének érzi, hogy felvilágosítsa a püspököt. A püspök nem hajlandó kivizsgálni, inkább elhiszi a vádat, és papjával betiltja az engesztelő közösséget. A bátor kis csoport nem ijed meg. Az egyik testvérnek a közelben van egy tanyája. Szépen kitakarítja, és mivel két autós is van közöttük, ott minden szerdán összejönnek. Az Úr Jézus rengeteg kegyelemmel árasztja el üldözött kis követőit. Valóságosan közöttük tartózkodik, ők nem láthatják, de Én, a Szentlélek igen.

Gyermekeim! Egy derűsebb kép következik. Csukjátok be testi szemeiteket és a lelkieket nyissátok nagyra!

Jobbról, Én a Szentlélek Isten fényt, világosságot látok, a közepén fehér fényes sziluettje egy másik püspöknek. Alatta templomok sokasága. Az egyik falu templomában örökimádás folyik. 48 asszony egymást váltva 1-1 órát kettesével szentségimádást végez. Most éppen éjszaka van. Lakóhelyükért, a lakosság megtéréséért, a katasztrófák elkerülésére végzik a sok imát. Másfelé egy város templomában heti egy alkalommal karizmatikus engesztelés folyik. A helyi plébános minden alkalom előtt szentmisét tart a közösségnek. Gyóntat is áldoztat is. A foglalkozásokat egy választottuk vezeti, akit a benső szó kegyelmével áldottunk meg. Az atya egy alkalommal meghívja a püspök urat, hogy vegyen részt az engesztelésen és mondjon véleményt. A csoport előtt fejti ki, hogy itt a szentírással megegyező, tiszta tanítások, imák, énekek hangzanak el, és szeretettel megáldja a közösséget. És képzeljétek, mit látok Én, a Szentlélek! Mi hárman, a Szentháromság, és a Szent Szűzanya ott jár, kel a templomban gyermekeink között, megölelik, homlokon csókolják őket és Ők mondják a szép tanításokat.

Papfiaim és vezetőik bizony sokat tehetnek a hitéletért. Ahol gátakat állítanak, ott elsorvad. Ahol örülnek a kezdeményezéseknek, engedik és vezetik a zarándoklatokat, az engeszteléseket, szentségimádásokat, ott kivirágzik a hit.

Imádkozzatok buzgó, áhítatos, Isten szerető papokért! . Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

 

ÉGI ÜZENETEK 2014.08.12 Mennyei Atya: Jézus élete XLI. A meghívottak

Mennyei Atya: Drága engesztelő Gyermekeim! Atyai szívem összes szeretetével köszöntelek benneteket. Ma Én folytatom, a ti Mennyei Atyátok Szent Fiam életének történetét, de előtte még körbejárok köztetek és homlokotokra egy arany háromszöget rajzolok, az „egység” jeléül. Legyetek egyek Velem, Szent Fiammal, a Szentlélekkel és legyetek egységben egymással.

Jézus elhagyta Jeruzsálemet, és a Jordánon túl, Betharabában telepedett le, ahol János 2 évvel ezelőtt megkeresztelte. Már csak 3 hónap választotta el elfogatásától. A nép örömmel fogadta, és látta benne beteljesülni a Keresztelő jövendölését: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit.” Még nem tudták, hogy milyen kínszenvedés és halál vár rá, de érezték, hogy tanításai magasabbrendűek minden eddigi prófétáénál, és úgy beszél az igazságról, mint akinek hatalma van. De a farizeusok ebben a városban sem voltak tétlenek. Igyekeztek tőrbe csalni rafinált kérdéseikkel. Elhívták vendégségbe magukhoz, hogy közelebbről megfigyelhessék és gonosz vádjaikat rábizonyíthassák. Jézus el is fogadta ezeket a meghívásokat, de nyitott szemmel figyelte mesterkedéseiket. Lukács evangélista így ír erről: „Amikor Jézus szombaton egy vezető farizeus házába ment, hogy nála egyen, figyelték. Állt ott egy vízkóros ember. Jézus megkérdezte a törvénytudókat és farizeusokat: -Szabad szombaton gyógyítani, vagy nem szabad? Azok hallgattak. Erre megérintette kezével, meggyógyította, és útnak bocsátotta. Aztán hozzájuk fordult: -Ha valamelyiketeknek a fia vagy az ökre kútba esik, nem húzza-e ki rögtön, akár szombaton is? Erre nem tudtak mit felelni.”

A szeretet fontosságára tanította őket, hogy első a szeretet és nem a merev, lelketlen szabályok. Ma is vannak köztetek, gyermekeim között olyanok, akik elfelejtkeznek erről. Egy 5 éves kisfiú szülei külföldi útra mentek és a kicsit rábízták a nagymamára. Napokig semmi probléma nem volt, de vasárnap reggel a gyerek belázasodott. Ilonka, a nagymama megmérte a lázát, ágyba fektette, odakészített neki egy bögre teát, beadott neki egy lázcsillapítót, rázárta az ajtót, és elment a kilenc órai szentmisére. Gondolta, nem lesz baj, majd siet haza. Egy óra múlva arra érkezett, hogy a kis beteg piros, mint a rózsa és eszméletlen. Telefonált az orvosnak, aki azonnal kijött és egy injekcióval levitte a lázát és jobban lett. Ilonka megrendült és bűnbánattal a szívében gondolt majdnem végzetes tettére: a gyerek mellett kellett volna maradnia, mert ilyenkor indokolt a vasárnapi szentmisemulasztás. Helyes és fontos, hogy az Úr napját megszenteljétek, de a 3. parancs betartása nem mehet a szeretet rovására. A beteg ápolása komoly indok, de a házi, és kerti munka, a főzés, a vendéglátás, kirándulás, TV nézés már nem. Halálos bűnt követ el, aki ilyesmi miatt elhanyagolja a vasárnapi és ünnepnapi szentmisét.

Jézus, amikor vendégségeken részt vett, nemcsak a szabályok merev, szeretetlen betartásáról beszélt, hanem több dologra tanította a kortársait. Például az alázatosságra.

Szintén Lukács evangéliumában olvashatjátok: „A meghívottaknak egy példabeszédet mondott, mert észrevette, hogy válogatják az első helyeket. –Amikor lakodalomba hívnak, ne telepedjél le a főhelyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is. Ha megérkezik, jön, aki meghívott benneteket és felszólít: Add át a helyedet. És szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod… Foglald el az utolsó helyet, hogy a házigazda ezt mondja neked: Barátom, menj följebb. Így megtiszteltetésben lesz részed az egész vendégsereg előtt. Mert aki magát felmagasztalja, azt megalázzák, aki magát megalázza, azt felmagasztalják.”

Szent Fiam ezzel a régi példázattal titeket is tanít, Kicsinyeim. Nem egyszer produkál az élet olyan helyzeteket, hogy fény derül arra, hogy ki a szerény és ki a gőgös. Aki egy társaságban megállás nélkül beszél mindarról, ami őt érdekli és másokat nem hagy szóhoz jutni, aki a legkényelmesebb helyre ül, aki a legszebb és legnagyobb falatokat veszi ki a tálból, aki gúnyosan élcelődik másokon, hogy nevetségessé tegye, aki a buszon mindenkit felöklelve elsőnek száll fel, aki az ÁBC-ben a pénztárnál veszekszik, ha valaki elé áll a sorba, aki az imaórán megsértődik, ha olyat énekelnek, amit nem ismer, aki folyton méltatlankodik, ha valaki hiányzik a litániáról vagy hétköznapi szentmiséről, akik dühbegurul, ha valaki gyorsan vagy lassan mondja a rózsafüzért, vagy szóvá teszi, ha más hamisan énekel – az gőgös, öntelt ember. Ó, milyen kedves a szememben, aki alázatos! Közösségben nem akar főszereplő lenni. Illően hallgat, mikor más beszél. A zarándokbuszon a legkényelmetlenebb, rázós, hátsó széken foglal helyet. Nem dörömböl, ha azonnal nem nyitnak ajtót, hanem csendbe vár. A sorban maga elé engedi a fájós lábú idős nénit, vagy várandós kismamát. Ha tudja, hogy valakinek árt a huzat, még ha csorog róla a víz, akkor sem nyit ablakot. Mivel szerénységében minden területen háttérbe szorítja önmagát, hogy a többieknek jobb legyen, tehát megalázza magát – jutalomból, Nálam, a Mennyben nagy dicsőségben lesz része, ott majd felmagasztaltatik.

A Messiást egy alkalommal vendégségen valaki megszólította: „Boldog, aki asztalhoz ülhet az Isten országában.” Erre ezt válaszolta Lukács leírása alapján: „-Egye ember nagy vendégséget rendezett. Sokakat meghívott. Amikor eljött a vendégség kezdetének ideje, elküldte szogáit, mondják meg a meghívottaknak: Gyertek már, minden készen van. De elkezdtek mentegetőzni. Az egyik azt üzente neki: Földet vettem és el kell mennem megnézni. Kérlek, ments ki! A másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, megyek őket kipróbálni. Kérlek, ments ki! Ismét más ezt mondta: Megnősültem, azért nem mehetek. Visszatért a szolga, és átadta urának az üzeneteket. Megharagudott a házigazda és megparancsolta szolgájának: Fogd magad, és eredj ki a város tereire és utcáira és hívd ide a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat. A szolga jelentette: A parancsod teljesült, de még mindig van hely. Az Úr erre ráparancsolt a szolgára: Menj ki az országutakra és a sövények mentére, és beszélj rá mindenkit, jöjjön el, hadd teljen meg a házam. Mondom nektek, azok közül, akik hivatalosak, senki sem lesz a lakomámon.”

Drága Gyermekeim! Elmagyarázom nektek, mit is jelent ez az evangéliumi tanítás a lakomáról, és az arra meghívottakról. Az Úr, aki lakomát rendez: Én, a Mennyei Atya. A meghívottak a választott nép, Izrael. Közülük sokakat leköt a világ, az érdekek, a földi javak, nem hallgatnak a szolgára, aki hívja őket, és aki nem más, mint Jézus Krisztus, a Messiás. Nem hisznek szavaiban és visszautasítják Isten meghívását az Ő dicsőséges országába. Pedig a próféták már az előző századokban elkészítették a lakomát, a mennyei asztal már terítve van. A városok utcáiról, tereiről elhívott szegények a farizeusok és írástudók által elnyomott és félrevezetett egyszerű zsidó gyermekeim, akik lelkesedtek a Messiásért, csüngtek a szavain és ámultak cselekedetein, akikből az első keresztények lettek. Az országútról összeszedett idegenek a pogány népek, akik Jézus és apostolai tanítása nyomán megtértek, ide tartoznak a 2000 éve megtért nemzetek. Ti is, kicsiny Gyermekeim a meghívottak között vagytok, Isten országának örökösei. Égi lakomára várlak benneteket. Kívül marad az Én Országomon mindenki, aki gazdag, hatalmas, okos, büszke és erős, ha csak önmagát szereti, gőgös, öntelt, hitetlen, a földi örömök és bűnök rabja, és nem hallgat az őt hívó szolgára, Krisztusra. Viszont tárt karokkal várom lakomára azokat, akik hisznek bennem és szeretnek Engem, minden földi jóról lemondanak, áldozatosak, gyermeki lelkületűek és nagyon alázatosak.

Most, miután befejeztem tanításomat, Én szerető Mennyei Atyátok egyenként elétek állok, karjaimat kitárom, és Szent Szívemre ölellek benneteket. Emeljétek fel fejeteket, mert homlokotokra egy arany keresztet rajzolok, mely belépő jel az Én Mennyei lakomámra. Ezután felemelkedek és felszállok az Égbe. Elfoglalom királyi trónomat és leküldöm hozzátok Szent Fiamat, hogy mint ahogy a példabeszédekben az Úr szolgája tette, gyűjtse össze a vendégeket Nekem.

Jézus: Drága Testvéreim, Követőim, áldozatos Engesztelőim. Én állok előttetek, a ti Megváltótok. Azt a megtisztelő feladatot kaptam Atyámtól, hogy látogassam meg és hívjam meg az Égi Menyegzőre azokat a Gyermekeimet, akik már készen állnak, érett búzakalászok, akik mennyei aratásra várnak. Akartok-e segíteni ebben?... Fogjátok meg őrangyalotok kezét, és körbeszáguldjuk a Földet. Először felkeressük az engesztelő csoportokat és virrasztó közösségeket. Mindannyiatok kezébe egyenként adok egy aranyfestéket tartalmazó tégelyt. Magyarországgal kezdjük, hiszen ti vagytok a világ engesztelésének kiinduló pontja. Minden városban és községben megállunk és a lakóhelyeken imádkozó összes gyermekemet megjelöljük. Ujjatokkal nyúljatok bele az aranyfestékbe, és egyenként rajzoljatok egy keresztet a homlokukra. Ne hagyjuk ki az egyedül imádkozó öregeket, betegeket. Őket is jelöljétek meg. Most pedig gyertek tovább a plébániákra, templomokba, kolostorokba, és a Nekem szentelt lelkek közül megmutatom nektek a már érett búzakalászokat. Ők is kapnak aranykeresztet. Jöjjetek! Megmutatom nektek az Én magyar választott Gyermekeimet. Néhány megtévesztett kivételével Őket is megjelöljük. Magasra emelkedünk hazátok fölé. Most segítek az éretlen búzakalászokon, hogy el ne késsenek a megtéréssel. Nézzétek! Keblemből kiemelkedik lándzsával megsebzett, töviskoszorúval körbevett, lángoló Szent Szívem. Szívsebemből gazdagon árasztom Szent Vérem tisztító sugarait azokra, akik még nem készültek fel: közömbösekre, hitetlenekre, megtévesztettekre és megátalkodottakra, mert Én mindenkit üdvözíteni akarok. Majd újra eljövök láthatatlanul a Nagyfigyelmeztetés után, hogy megajándékozzam őket is a belépővel, az arany kereszt jegyével. Folytatjuk a feladatot a szomszédos és távolabbi országokkal, Európán túl Ázsiával és a többi földrésszel. Szent Véremmel kifogyhatatlan Szívsebemből, minden ország éretlen termését megöntözöm.

Drága Követőim, akik hűségesen hallgattok Szavamra, az Igazság Szavára, imádkozzatok az egész emberiség megtéréséért, hogy mindenki fogadja el irgalmasságom kezét, mert Szentlelkem eljövetele oly közel van, hogy nem is álmodjátok. Könyörögjetek azokért, akik akkor még mindig halálos bűnben lesznek, hogy el ne kárhozzanak, és azokért, akik e nagy történelmi pillanatban meg fognak térni. Kérjétek, hogy vissza nem essenek a gonosz karmaiba! Ezt a szándékot naponta legalább egyszer tegyétek imátok elé. Most pedig szélvész-sebesen visszatérünk kiinduló pontunkra, az engesztelés helyére. Segítségetekért ajándékot adok egyenként mindenkinek. Nyissátok ki szívetek ajtaját, egy érett Búzakalászt teszek bele, mely szimbóluma a lelketeknek. Erre a kalászra Szent Véremből egy cseppet ráhullajtok, ezzel lelketeket tisztán tartom, megvédem a kísértésektől. A kalászra egy könnycseppemet is ráejtem, hogy együtt érezzetek fájdalmammal, amit Teremtésem bűnei miatt érzek.

Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

 

ÉGI ÜZENETEK

2014.08.19

Szűzanya: Jézus élete XLII. A tékozló fiú

Szűzanya: Drága engesztelő Gyermekeim! Újra nagy szeretettel köszöntelek benneteket és örömmel nyugtázom, hogy már megint eljöttetek mindent félretéve, hogy meghallgassatok bennünket és mentsétek a lelkeket.

Jézus Krisztus, az Én szeretett Fiam, ma egyik legszebb és legelragadóbb példabeszédét mondja el a vámosok és bűnösök gyülekezetében, hogy irgalmasságra hangolja a fölfuvalkodott, gőgjükben megkeményedett szívű farizeusokat.

A jól ismert tékozló fiú történetét hallhatjátok Lukács evangéliumából: „Egy embernek volt két fia. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott léha életet élve eltékozolta vagyonát. Amikor már mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára sertéseket őrizni. Örült volna, ha éhségét azzal az eledellel csillapíthatta volna, amit a sertések ettek, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Apám házában a sok napszámos bővelkedik kenyérben – mondta – én meg éhen halok itt. Útra kelek, hazamegyek apámhoz és megvallom: Apám, vétkeztem az ég ellen és te ellened. Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó, csak béreseid közé fogadj be.

Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta. Erre a fiú megszólalt: -Apám, vétkeztem az ég ellen és te ellened. Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó. Az apa odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyűrűt és a lábára sarut. Vezessétek elő a hizlalt borjút és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt, és életre kelt, elveszett és megkerült. Erre vigadozni kezdtek. A idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és megkérdezte, mi történt. Megjött az öcséd, és apád levágta a hizlalt borjút, hogy egészségben hazakerült. -felelte. Erre az megharagudott és nem akart bemenni. Ezért az apa kijött és kérlelte. De ő szemére vetette apjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy egyet mulathassak a barátaimmal. Most meg, hogy ez a fiad megjött, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, hizlalt borjút vágattál le neki. Azt mondta neki: -Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. S illett vigadnunk és örülnünk, mert ez az öcséd halott volt, és életre kelt, elveszett és megkerült.”

Kedves Gyermekeim! A farizeusok, akik hallották ezt a példabeszédet bizony magukra ismerhettek a tékozló fiú irigy bátyjában. Ők, a szemet-szemért, fogat-fogért elv követői nem tudják magukévá tenni a megbánást, a megbocsátást. Irigyek és féltékenyek azokra a vámosokra és bűnösökre, akik bánva eddigi életüket a Mestert követik, aki feloldja őket bűneik alól és szeretetét árasztja rájuk. De nemcsak Jézus régi kortársai, hanem a ma élő, örökségen marakodó testvérek is elgondolkozhatnak ezen a példabeszéden.

Nemrég történt, hogy egy asszonynak, Erzsikének meghalt a férje. Két leánya van, a nagyobbik Kriszti és a kisebbik Andrea. Mindkettő férjnél van és gyermekeik vannak. Kriszti és családja együtt lakik édesanyjával, békében, szeretetben, egymás segítésében. A másik leány egy távoli városban lakik, csak ritkán jön haza. Erzsi a haláleset után összehívja a családot, és megbeszéli velük, hogy kettőjükre iratja a családi házat és ő csak a haszonélvezetre tart jogot. Egy ideig nincs is semmi baj. De a gonosz elrejti az irigység gyíkocskáját Krisztibe és férjébe. Így kísérti őket: -Nekünk több járna a házból, hiszen 15 éve itt élünk, kivűl-belül a renoválást anyával felesbe fizettük, mi vittük a kórházba anyát, látogattuk és az epeműtét után mi ápoltuk. Andi csak vendégségbe jön ide a családjával és csak felforgatják a rendet, még a füvet se nyírják le, mikor hazajönnek. A feszültség egyre nő, és mikor Andiék családostul megérkeznek, még barátságosan köszöntik egymást, de az ebéd után beszélgetéskor felmerül az örökség-probléma. Krisztiék kifejtik, hogy nekik a házból 2/3 rész jár, ezt megindokolják, és nem tágítanak. Andi keserűen gondol arra, hogy ők kispénzű emberek, hónapról-hónapra élnek, nincs mindig munkahelyük. Bezzeg Krisztiék mindketten vezető beosztásúak, jó módban élnek, rengeteg pénzük van a takarékban. Az édesanya az eredeti állásponton van: az örökséget meg kell felezni. Ettől kezdve vége a család nyugalmának. Kriszti és férje letámadják Erzsit. Andiék hajtogatják, hogy nincs igazság, hiszen ők sokkal nehezebben élnek. Hosszú, elmérgesedett veszekedés után másnap kora reggel nagy dirrel-durral hazautaznak. Azóta dúl a harag és gyűlölet a két testvér között. Az édesanya sír és imádkozik.

Ó, Kicsinyeim! Hány ilyen feldúlt család van, ahol a pénz, az anyagi javak utáni sóvárgás tette tönkre a szeretetet. Ezek a veszekedő testvérek tanulhatnának a példabeszéd „édesapjától” megtérést, irgalmat, megbocsátást, bűnbánatot, szeretetet.

„A tékozló fiú” fejezete azért olyan megható, mert óriási vigasztalást nyújt minden idők bűnös emberének. Az irgalmas atya magát a Mennyei Atyát személyesíti meg. Az isteni irgalom számotokra, gyermekeik számára, a legreményteljesebb, a legfontosabb és leggyönyörűbb tulajdonság. Ha Isten nem lenne irgalmas, az első súlyos bűn után elkárhoznátok. Igaz, hogy szent Fiam mondja, hogy aki az eke szarvát fogja, csak előre nézzen, ne hátra, mégis most azt kérem, egy pillanatra gondoljatok vissza életetek eseményeire, gyermekkorotoktól elkövetett bűneitekre. Közületek egyetlen egy se mondhatja el, hogy semmi bűne se volt. Ó, mi is lenne veletek, hogyha Isten csak igazságos lenne, és az irgalom hiányozna Belőle? Egyiketek sem üdvözülhetne. De ez nem lehetséges, mert Ő Szentlelkével bűnbánatot kelt szívetekben, majd atyai karjaival átölel benneteket, felemel, Szívére szorít és csókjaival borít be. Ismeri gyengeségeteket, gyarlóságotokat, mindent megbocsát nektek, mert célja, hogy mindannyian részesei lehessetek az Ő országának. A megbocsátás után a legdrágább ruhát adja rátok, mint a tékozló fiúra az apja, a megszentelő kegyelem hófehér ruháját. Gyűrűt húz az ujjatokra, sarut a lábatokra. Ez azt jelképezi, hogy a lelketeket a megtisztító kegyelem után értékes erényekkel díszíti fel, és az életszentség keskeny és göröngyös útjára állít titeket, a jóra való útra, a megigazulás útjára.

Aki olvassa ezt az evangéliumi példabeszédet, az tapasztalhatja, hogy minden sora mély, szívekig hatoló gondolatot ébreszt benne. Mikor már majdnem éhen hal a bűnös életet élő tékozló ifjú, eszébe jut apja, hogy van még kihez fordulni. Amikor ti, gyermekeink elestek, a mélyponton vagytok, már senki nem segít, mindenki elfordul tőletek, kiüresedett a szívetek, senkiben nem tudtok bízni, akkor egyszer csak megmozdul lelkiismeretetek és bűnbánatotok, felcsillan a remény, és ezt gondoljátok: Fölkelek, és Atyámhoz megyek. Az igaz, hogy nem vagyok méltó lelki ajándékaira, mint a szentéletű emberek, de bízom benne, hogy megbocsát nekem és elrontott életemet elölről kezdhetem. Valamikor gyermeke voltam, mikor még tisztán éltem, most azzal is beérem, ha legutolsó szolgája lehetek.

Csakhogy Isten hasonlít a tékozló fiú atyjához. Ha megtérve, könnyhullatások között hozzá fordultok, nem szolgájává fogad, hanem igaz gyermekévé. A bűnben halottak voltatok, de a bűnbánatotok után a lelketek feltámadt. Végtelenül örül a Mennyei Atya, hogy egy időre elvesztetek ugyan, de megtalált benneteket.

Drága Kicsinyeim! Most hunyjátok be testi szemeteket és nyissátok ki a lelkieket, mert a legmagasabb isteni irgalom és megbocsátó szeretet allegóriáját szeretném bemutatni nektek. Megnyílik a mennyezet és az égből fényesség ébred, mely betölti az egész termet. Én, Édesanyátok először csak az erős fényt látom, majd lassan kirajzolódik benne Mennyei Atyánk fenséges és ragyogó alakja. Feje fölött lebeg a Szentlélek, mint galamb és mellette áll jobbról Jézus Krisztus, mintha most támadt volna fel, hófehér lepel lebeg körülötte, és szent Sebei kezein, lábain, oldalán valósággal tündökölnek. A Szentlélek feje körül glória, és fehér szárnyait nyitogatja. A Mennyei Atya vállát aranyszínű palást borítja, fején égi drágakövekkel kirakott aranykorona. Ég és Föld leghatalmasabb Ura, ajkát most szólásra nyitja:

Drága Engesztelő Gyermekeim! Ma nem hatalmamat, mindenhatóságomat és igazságosságomat mutatom be nektek, hanem végtelen irgalmamat, mely eddig mindig jelen volt életetekben, ma is és a jövőben is körülölel benneteket.

Megbocsátó szeretetemet, mely irgalmam megnyilatkozása, szeretném kiterjeszteni családtagjaitokra, rokonaitokra, barátaitokra, ellenségeitekre és szomszédaitokra. Mindnyájan tékozló fiúk vagytok, csak a különbség köztetek, és a hozzátok tartózók között, hogy ti a kisebb bocsánatos bűneitek révén már nem távolodtok el messzire Tőlem és csak rövid időre, addig közülük sokan súlyos bűneikkel kiesnek a kegyelem állapotából, és Rólam elfelejtkezve belemerülnek a világba. Akartok-e rajtuk segíteni? …. Akkor most hozzátok Elém ezeket a szegény tékozló, eltévedt lelkeket, mert maguktól nem találnak ide Atyjukhoz. Köszönöm, Gyermekeim, már itt is vannak körünkben családtagjaitok, rokonaitok, barátaitok, szomszédaitok, ellenségeitek közül a tékozló lelkek. Ó, milyen sokan vannak! Csak mi Égiek látjuk őket. Kérjétek a Szentlelket, aki itt lebeg a fejem fölött, az ismert éneketekkel: „Jöjj, Szentlélek Úristen…” A Szentlélek már el is kezdte áldott működését: egyenként minden általatok hozott lélek feje fölé száll, és beborítja őket a mély bűnbánat fényével. Nézzétek! Térdre borulnak és sírnak. Ezután Szent Fiam következik: kinyújtva karjait, két sebes tenyerét feléjük fordítja és piros fénysugárral pásztázza végig őket, így mossa fehérre Szent Vérével lelküket. Végül az Én atyai Szent Szívem megtelik irgalommal: mindegyikük elé odaállok, lehajolok hozzájuk, felemelem őket a térdeplésből, karjaimat kitárom – mint a tékozló fiú apja – és irgalmas Szívemre ölelem őket. Ne féljetek, buzgó Engesztelőim, szeretteiteket gyermekeimmé fogadom. Közülük egy sem veszhet el. Hálából, amiért lehetővé tettétek, hogy irgalmammal beborítsam őket, szeretetemben megajándékozlak titeket. Nyissátok ki szívetek ajtaját! Kezemben tartok egy díszes ékszerdobozt, a Mennyből hoztam: pici drágakövekkel díszített aranykoronákkal van tele. Ez nem más, mint a szentek koronájának jelképe, mely a tiszta, buzgó, áldozatos lélekmentő gyermekeim jutalma. Ilyet fogtok kapni Tőlem természetes méretben, miután átléptétek a Mennyország kapuját. Most ezt a kis szimbólum-ajándékot helyezem a szívetekbe. Homlokotokra egy kis keresztet rajzolva búcsúzom tőletek.

Újra Én szólok hozzátok, Édesanyátok. Köszönöm, hogy csendes áhítattal végighallgattatok Minket. Legyetek egymáshoz irgalmasok, mint ahogy Isten is irgalmas hozzátok. Édesanyai Szívem összes szeretetével áldalak meg benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen

 

komment

süti beállítások módosítása