">
1992. augusztus 24.
ITT A FÖLDÖN LEVEZEKELHETITEK MINDEN BŰNÖTÖKET
Dicsértessék a Jézus Krisztus! Áldott vagy testvérem a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen. Ármin vagyok, ne félj!
Köszöntelek testvérem a mi Urunk szent nevével: az Atya, a Fiú és a Szentlélek közreműködése által.
Imádkozzunk testvéreim. Áldott legyen a mennyekben élő Örök Atya, az ő jobbján ülő megváltó Jézus Krisztus, az egyszülött Fiú Isten. A lelkeket betöltő Szentlélek Úr Isten, ki munkálkodik lelketekben. Ámen.
A kérdésre a válasz, mit a te testvérem és az én testvérem tett fel, a következő: Először is, hogy Krisztus testét és szent vérét a legszentebb alázatban magához vette, adjon hálát a mindenható Úrnak, a Húsvéti Báránynak, mert végtelenül nagy kegyelmet kapott az Úrtól.
Először is befogadta lelkében az Úr hívó szavát, de ne feledje, hogy először az szólott hozzá.
Vigyázzon, mert a kegyelmet befogadni könnyebb, mint megtartani, mert ez kötelez. Mikor megbánjuk bűneinket, akkor azt is megfogadjuk, hogy többé nem vétkezem és a bűnre vezető alkalmat elkerülöm. Ezt tartsa szem előtt, ha elolvassa a Szent Írást, az evangéliumi részt, ezt mondotta az Úr: “AZ ÉN TESTEM VALÓBAN ÉTEL AZ ÉN VÉREM VALÓBAN ITAL. KI ESZI AZ ÉN TESTEM ÉS ISSZA AZ ÉN VÉREM, AZ BENNEM ÉL ÉS Ő ÉNBENNEM.” De viszont azt is mondotta az Úr, a kereszthordozó, ki külön ő érte is szenvedett és külön az ő bűneit is felvitte a keresztfára, hogy üdvössége legyen: “MERT AKI MÉLTATLANUL ESZI AZ ÉN TESTEM, ÉS MÉLTATLANUL ISSZA AZ ÉN VÉREM, KÁRHOZATOT ESZIK ÉS KÁRHOZATOT ISZIK.” Ezen elmélkedjen. De ne féljen, mert az Úr végtelenül irgalmas és szerető Istene, mert ha botlasz is szívesen megbocsájt, mert a Bűnbánat Szentsége mindenkor elérhető számotokra. Ezt jegyezd meg testvérem.
Isten még a hajad szálát is számontartja, csak egyet nem, hogy hányszor bocsájtott meg. Ez nem azt jelenti, hogy nyugodtan vétkezhettek. Mert úgy nem lehet vétkezni, hogy majd úgyis meggyónom. Keresse életében az egyenes utat – Krisztus törvényei szerint – és Isten végtelen kegyelmével mellette lesz.
A második kérdésre:
Azok a segélykiáltások, miket hallott – nagy kegyelem – mi nem mindenkinek adatik meg. Az igenis a szenvedő lelkek kiáltása felétek, hogy imádkozzatok érettük, mert nagy kegyelmeket eszközöltök ki az Úrtól. Imádkozzatok egyben az összesért, mert így igazságos Isten előtt.
De van ennek egy másik oldala is, a figyelmeztetés: hogy ti itt a földön levezekelhetitek minden bűnötöket, hogy nektek ne kelljen kiáltanotok, mert nem biztos, hogy lesz, aki meghallja.
Azt a vonzást, mit a templomban érzel testvérem, az mind a te üdvözítő Jézusod kegyelmének, az ő szeretetének a hívogatása. Mert Urad és Istened szomjazik a te lelked után. Ezért engedi meg, hogy bepillanthass már most abba világba, mi nem a ti világotok.
Testvérem és a te testvéredtől és az én testvéremtől búcsúzom és azt mondom: áldjon meg benneteket az örök Atya, az ő Szent Fia, a ti Megváltótok, az üdvözítő Jézus Krisztus. A lelketeket betöltő Szentlélek Isten, és legyen közbenjárótok a szeplőtelenül fogantatott Szent Szűz, hogy üdvösségtek legyen mindörökké. Ámen.
Én pedig Isten alázatos szolgája imádkozom értetek és veletek. Ármin.
