">
1993. szeptember 23.
KI GYŰLÖLETTEL LÉP BE AZ ISTEN HÁZÁBA, ANNAK IMÁJA NEM ÉR FEL ISTENHEZ
Dicsértessék a Jézus Krisztus! Áldott vagy testvérem a mi Urunk, Jézus Krisztus szent kegyelméből. Ámen. Ármin vagyok, ne félj!
Köszöntelek testvérem az Atyának és a Fiúnak és a Szentlélek Isten szent kegyelméből, a mi Urunk, Jézus Krisztus irgalmas szeretetéből.
Imádkozzunk testvérem! Dicsőség neked mennyei Atya, te mindenható Örök Isten. Dicsőítessék a te szent neved, most és mindörökké. Aldassék és magasztaltassék az Atya egyszülöttjének a neve, az elsőszülötté, a Fiúé, Jézus Krisztusé, ki mondotta “ÉN ÉS AZ ATYA EGYEK VAGYUNK”.
Imádtassék Isten Szentlelke a harmadik isteni személy, ki az emberi szívekben él és munkálkodik. Ki itt a földön építi Isten országát, ki a megszentelő kegyelem hordozója. Ki szent Lelke erejével világosságot gyújt elmétekben, hogy aki keresi a világosságot az ne sötétségben járjon, mert ő a világ világossága. Mert aki az ő fényében jár, az el nem téved, az célba ér. Mert akit a Szentlélek megajándékoz a tisztánlátás kegyelmével, az felismeri a bűnt, bármennyire elfedi a hazugság atyja a jó látszatával. Minden tisztelet és dicsőség, imádás és magasztalás és áldás a dicső szentháromságú egy igaz Istennek, az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek Istennek, mindörökké. Ámen
Adjunk hálát Urunknak és Istenünknek végtelen jóságáért, irgalmáért és nem utolsó sorban a szeretetéért. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta üdvösségetekért. Ki alászállt a mennyből, ki emberré lett értetek – maga a felséges Isten – egy lett közületek. Ki elétek állt és utat mutatott, tanított. Ki magára vette az emberi testnek minden szenvedését, ki úgy érezte a földi életnek minden örömét, bánatát, fájdalmát, megaláztatását, pont úgy mint bárki közületek. Ő, ki maga a halhatatlan Isten, alávetette magát – mit Ádám bűne jussul hagyott az utódoknak – a test halálának, mégpedig abból is a legrettenetesebbet, a kereszten függő kínhalált. Hogy életetek legyen Ő benne és Ő általa a mennyei dicsőségben, mindörökké. Ámen.
Testvéreim! Milyen sok embernek eszébe sem jut, hogy ezt alázatos szívvel megköszönje nap, mint nap. Itt azokról beszélek, kik azt hiszik magukról, hogy hitük van. Kik elhitetik magukról már, hogy a tökéletesedés felé haladnak. Kik el vannak telve magukkal. Kik nagyra vágynak és azt hiszik, hogy valakik Isten szemében. Pedig csak olyanok, mint az a farizeus, ki dicsekedni és saját magát magasztalni megy a templomba. Nem olyan, mint a vámos, ki bűneit megvallani tér be Ura házába és bocsánatot esd le az égből Urától Istenétől.
Mondom nektek testvéreim, ki gyűlölettel lép be szívében Isten házába, annak az imája nem ér fel Istenhez. Mert ki gyűlöletet táplál felebarátja iránt – és eszébe sem jut, hogy Isten segítségét kérje e rettenetes bűn leküzdésére – nemcsak felebarátját gyűlöli. Az arcul üti Krisztust a keresztfán, ki ellenségeiért is imádkozott.
Isten kőtáblába véste Mózesnek a tíz parancsolatot, mi a három főparancsban benne foglaltatik, a másik hetet pedig azért részletezi, vagy inkább magyarázza, nehéz felfogásotok miatt. Sőt, mi több, még úgy sem értették az emberek, vagy inkább nem akarták. Ezért az Atya elküldte egyszülött Fiát, Jézus Krisztust, ki eleven példa volt, ki megélte az isteni törvényeket, hisz mondotta Uratok, Jézus Krisztus: “ÉN NEM ELTÖRÖLNI JÖTTEM A TÖRVÉNYEKET, HANEM BETELJESÍTEN!” Még azt is mondotta: “ÉN PÉLDÁT ADTAM NEKTEK. “
Testvéreim! Vizsgáljátok meg lelketeket a Szentlélek fényében. Ti mennyire követitek ezt az isteni törvényt. Mennyire vagytok követői Krisztusnak. Ti ne essetek abba a hibába, mint a farizeus, aki eldicsekedett saját jócselekedeteivel és felsorolta a szegény vámos bűneit.
Testvéreim! Nagyon vigyázzatok, mikor azt hiszitek magatokról, hogy milyen jók vagytok. Mikor Uratoknak Jézus Krisztusnak azt mondták: “Jó Mester” mit felet a ti Uratok? – “CSAK AZ ATYA JÓ”.
Mit jelent ez: nem mintha Krisztus nem lett volna jó, hiszen Isten volt: “ÉN ÉS AZ ATYA EGY VAGYUNK” – mondotta. Mert minden szava, minden tette – bizony mondom nektek: példa, mit nektek követni nem lehet, hanem kell!
De Uratok ismeri az embert, hisz Ő is mint ember élt köztetek, mint eleven példa, hogy ti is meg tudjátok érteni. Parancsokat, szózatokat intézhetett volna hozzátok, hisz megtehette volna, nem ezt tette. Emberi testet öltött, hogy közvetlenül szólhasson hozzátok, cselekedetei példaként álljon előttetek, mit követni kell. És ismerte esendőségeteket is.
Lehozta nektek kimondhatatlan szeretetéből a szentháromságú igaz Istennek a megbocsájtást is, a bűnbánat szentségét, mi Krisztus szent Vére által bőven ömlik a világra, de csak azok érik el, kik alázattal megvallják és megbánják bűneiket, kik felismerik, nincs dicsekedni valójuk Istennel szemben, mert mi az mit nem tőle kaptok?
Mondom nincs az a sötét bűn, mit a bűnbánat szentsége által Krisztus vére tisztára ne mosna. Nem véletlen volt, mikor Uratok, Jézus Krisztus a keresztfán függött emberfeletti kínok között és kínjai között is meghallotta a jobb lator bűnbánatát, ha úgy tetszik, gyónását és ott a keresztfán oldotta meg bűnei láncát, bocsátotta meg bűneit. Vagy emlékezzetek Péterre, az első pápára, aki háromszor tagadta meg Urát és Istenét. De Péter felismerte bűnét és a bűnbánat szentsége által Krisztus vére tisztára mosta lelkét. Mikor a feltámadott Krisztus megjelent a tónál, meg sem említette Péter hűtlenségét, csak háromszor kérdezte meg: “Péter, Simon fia, szeretsz-e engem?” Ez is egy példája annak, hogy mennyire esendők vagytok, és Isten mennyire irgalmas szerető Atyátok!
Él egy másik példa is előttetek: Júdás, az áruló. Júdás ugyan megbánta vétkét, de nem Krisztusnak, mit mutat az is, hogy bűnét tetézte, s kezet emelt önnön életére. Tetézte bűnét a lélek elleni bűnnel. Mert mit mondott Uratok Istenetek a megváltó “Minden bűn bocsánatot nyer, csak a lélek elleni bűn nem.”
Testvérem és testvéreim! Szívleljétek meg mindezeket. Mert ti is hajlamosak vagytok arra, hogy másoknál jobbnak tartsátok magatokat. Tirátok a felebarátaitok hibái csak annyiban tartoznak, hogy figyelmeztessétek őket tévedéseikre, semmi több!
Mert aki a másik hibáival foglalkozik, sőt mi több a saját szemében a gerendát nem látja meg, a másik szemében a szálkát keresi, mint mondotta Uratok: “Hajlamosak vagytok rá, hogy magatokat jobbnak tartsátok és megelégesztek magatokkal és ilyenkor sütkéreztek a sátán hamisságában és leálltok, mert mindenkinél jobbak vagytok. “
Ez a fő fegyvere a gonosznak, hogy elhiteti veletek, hogy különbek vagytok másoknál. A második világháborúnak is ez volt a mozgató rugója. Itt aztán bottal van tiporva a szeretet, az alázat, az irgalmasság, az Isten és emberszeretet. De kivirágzik a gőg, a kevélység, a gyűlölet, az öldöklés és a hatalomvágy. De ezek az emberek is hisznek, de nem Istenben, hanem önmagukban, szeretnek is, de csak önmagukat, remélnek is az ördögi győzelemben. Látjátok testvéreim a sátán mennyire ki tud forgatni mindent a visszájára. Ezért fokozottan felhívom figyelmeteket, legyetek megelégedettek – ne magatokkal, hanem – Isten akaratával.
Szeressetek, de először Istent és embertársaitokat, csak utána magatokat!
Higgyetek Istenben, és ne magatokban! Reméljetek, de ne a földi dolgokban, hanem Isten végtelen szeretetében és irgalmában.
Maradjatok meg kicsinek, Isten kicsi gyermekének. Járjátok a nehéz utat, mi a mennyek országába visz és Uratok Istenetek, Jézus Krisztus veletek lesz, hol utatok olyan nehéz lesz, mi erőtöket meghaladja. Jézus, a jó Pásztor vállára vesz és átvisz benneteket a túlsó partra, hol Atyátok várja a jöttötöket és öröm lesz a mennyben. Ámen.
Most pedig búcsúzom és azt mondom: áldjon meg benneteket testvéreim és testvérem az Atya, ki várja jöttödet, a Fiú, a megváltó Jézus Krisztus, ki a nehéz utatokon veletek volt, a Szentlélek Úristen, ki bevilágosítja utatokat, hogy ne sötétben járjatok. A szeplőtelenül fogantatott Szűz, Isten anyja Mária legyen közbenjárótok, oltalmatok és menedéktek, Szent Mihály főangyal, ki győzelemre vitte kűzdelmeiteket. Ámen.
Én pedig Isten alázatos szolgája imádkozom érted, értetek, veled és veletek. Ármin.
