ÉGI ÜZENETEK
 
2012-09-25
 
Szentlélek: Az ember egyéni sorsa
 
 
Szentlélek: Drága Gyermekeim! Egy beszédsorozat kezdődik az Üdvösség beteljesedéséről. Mégpedig arról, hogy milyen az ember egyéni sorsa itt az élete végén és a túlvilágon, és arról, milyen lesz a világ sorsa. Ma elkezdünk foglalkozni az ember sorsával, azzal, mi lesz veletek földi életetek végén.
Kivétel nélkül minden ember sorsa egyenként a következő: halál, különítélet és a túlvilág. Ezek közül mai témánk: a halál. Ez az, amiről a közömbös, hitetlen, bűnben megátalkodott emberek nem szeretnek hallani. Hiába dugják be a fejüket a homokba, mint a strucc, akkor is meg fognak halni. Minden embert szorongás tölt el, mikor elérkezik haldoklásának ideje. De mekkora különbség van a hívő és a hitetlen ember haldoklása között! Erről leginkább a kórházi ápolónők és orvosok tudnak tanúbizonyságot tenni. Az egyik ápolónő így nyilatkozott: „Itt nálunk, az elfekvő kórház egyik kórtermében egyszerre 2 idős asszony haldoklott. Kati néni mellett éppen ott ült a lánya. Fogta a kezét, simogatta a homlokát, de ő csak rángatódzott, jajgatott, szitkozódott, káromkodott. A lánya kérdezte: -Anyuka, akarod, hogy hívjak egy papot hozzád? Ő így felelt: Isten ments! Nem akarok meghalni, megsemmisülni, szétoszlani. Én élni akarok. Utána már nincs semmi. Folyton az orvost hívta, hogy csináljon valamit. Arckifejezése tele volt gyűlölettel és félelemmel. Úgy rettegett a haláltól, hogy egész testében reszketett, majd egy ívben megfeszült és kiadta a lelkét.” Jézus ítélőszéke elé került. Bűnnel teli lelke lázadó és dacos volt, ott is. Ellenségem megragadta és elvitte.
Gizi néni volt a másik haldokló. Ott feküdt mozdulatlanul, nyugalomban és összekulcsolt kezei között a rózsafüzért fogta. Nem volt mellette hozzátartozó. A kórházba járó atya éppen tegnap gyóntatta és áldoztatta meg. Benne is volt egy kis szorongás az ismeretlentől, de ugyanakkor szíve tele volt szent örömmel és vágyakozással, hogy végre találkozhat hőn szeretett Jézusával. Most, a nagy út előtt gondolatban felajánlotta Neki fizikai fájdalmait és mindjárt bekövetkező halálát közömbös gyermekei megtéréséért. Mély bűnbánatot érzett régi botlásai miatt. Teljesen Isten akaratára bízta magát, hogy tegyen lelkével, testével, amit csak akar. Hirtelen kinyitotta a szemét, és földönkívüli, boldog mosoly jelent meg az arcán. Jézust látta, ahogy kitárt karral, széles mosollyal állt előtte. Majd egy hosszút és nagyot sóhajtott és lelke kirepült belőle. Ott állt a különítéleten, Üdvözítője a szívére ölelte és a Mennyországba küldte. Mindebből az ápolónő csak annyit látott, hogy a néni egy pontra szegezi a tekintetét és nagy öröm van az arcán, majd félrehanyatlik a feje.
Most vizsgáljuk meg közelebbről a halált!
Miért kell meghalni? Isten halhatatlanságra teremtette az embert. Ha az első emberpár nem követte volna el az engedetlenséget, akkor nem lett volna áteredő bűn, melyen minden ember örököl, és még ma is élnétek a paradicsomban. Tehát a halál a bűn következménye. Nemcsak az öröklött áteredő bűn miatt kell meghalnotok, hanem ez hajlamokat ültetett lelketekbe a többi bűn elkövetéséhez.
Minden embernek meg kell halnia, de vannak kivételes esetek. Az egyik Szűz Mária, aki testestül-lelkestül a Mennybe vétetett. A másik kettő, aki nem halt meg, két régi próféta: Hénok és Illés. Ők ketten a világ vége előtt visszajönnek Jézus Krisztusról tanúságot tenni, de megölik őket. Viszont az Úr feltámasztja őket és sokak szeme láttára felmennek a Mennybe.
A halál háromféle dolgot jelent:
1.) Az ember halálát: a test és lélek szétválása, a test elenyészik, a lélek tovább él, hiszen halhatatlan.
2.) A lélek halálát: a kegyeleme állapotának elvesztése a halálos bűn által.
3.) Az örök halált: a kárhozatot.
Nézzük az elsőt, az ember halálát. Nemcsak azért halandó az ember, mert az első bűn miatt az Isten elvette a halhatatlanságot tőle és halállal büntette, hanem természeténél fogva is halandó, úgy mint minden más élőlény, részeire bomlik, elenyészik. A biológiai halál pillanatában a testből eltávozik a lélek, hogy tovább éljen örökkön örökké. Milyen sokan nem gondolnak arra, hogy lelkük örök sorsa azon múlik, hogy hogyan élte le ezt a „nyúfaroknyi”, rövid földi életet. Mert aki 100 évig él, az az időtartam is elenyészően kevés a lelke örök életéhez képest. Ha csak a földi élvezeteknek élt másokat kihasználva, bűnben fetrengve, szeretet nélkül, akkor a pokol vár rá, véget nem érő szenvedés. Ha viszont szeretettel, áldozatokkal teli, irgalmas és buzgó ember volt, betartotta Isten parancsait, akkor kimondhatatlanul boldog örök élet vár a lelkére.
A lélek halála azt jelenti, hogy az ember kiesik a megszentelő kegyelemből, mert halálos bűnben van. Tehát a teste él, eszik, iszik, dolgozik, szórakozik, de a lelke halott. Ezért szokta Jézus mondani választottjainak, hogy örülj, mert felemeltelek a halottak közül. Gondolkozzatok el ezen, Gyermekeim, hogy ameddig súlyos bűnben vagytok, Isten szemében halottak vagytok, bűzlő hullák. De a bűnbánatotok, a szentgyónás és Jézus tisztító vére által újra éltek ragyogó tisztaságban.
Az örök halál a visszavonhatatlan, legnagyobb rosszat jelenti: a poklot. Halálnak nevezzük, holott ez korántsem megsemmisülés. Ha a pokolban meghalhatna a lélek, az nem is lenne büntetés neki. A pokolban az a legborzalmasabb, hogy nem lehet szabadulni onnan. Sötétség, félelem, fájdalom, gyűlölet, reménytelenség a kárhozottak sorsa. Gyűlölik a gonosz lelkeket, akik bántják, kínozzák őket, gyűlölik Istent, hogy oda taszította őket, gyűlölik egymást és gyűlölnek titeket, akik még élnek, és hibáztatnak, amiért odakerültek.
A halállal véget ér az ember földi zarándokútja, a neki szánt kegyelem és irgalom ideje. Még egy életet már nem lehet leélni a földön, nincs reinkarnáció. Aki elpazarolta ezt az egyetlen földi életet, az a halál után már semmit sem tud tenni, már nem tud megtérni. Alapvető tanítása a Szentírásnak, hogy a túlvilági jutalmazás vagy büntetés a földi élet jócselekedetei vagy bűnei szerint történik, úgy ahogy megérdemli az ember. És még valami véget ér a halállal: az érdemszerzés. Se magatoknak, se másoknak a túlvilágon már nem tudtok érdemeket szerezni. Ezért okosan használjátok ki ezt a hátralevő rövid időtöket, hogy mennyei kincseket gyűjtsetek magatoknak!
Drága Gyermekeim! Most, hogy tanításomat befejeztem, megint a hitetekre lesz szükség, hogy amit Én látok, elhiggyétek. Egy 25 éves fiatalember véres, haldokló teste fekszik az úton. Kicsit távolabb összetört biciklije. Ott áll az út jobb szélén a balesetet okozó autó. Körülötte kíváncsiskodó emberek gyülekeznek. A mentőre vár mindenki. Láthatatlanul Jézus ott térdel mellette. A feje fölött szomorúan áll az őrangyala. Ott, a baleset színhelyén tartja Jézus az ítéletet. Így szól: „Drága Fiam, ne félj, Jézus Krisztus vagyok, a te Megváltód” A fiú azt gondolja: „Nem ismerlek, hagyj békében!” Jézus így folytatja: „Segíteni akarok, hallgass rám!” Közben a fiatalember lelke elválik testétől és szembe áll az Üdvözítővel. Ott terem mellette egy feketeöltönyös, elegáns úriember. Úgy látszik biztos a dolgában és nyugodtan vár. Jézus kezében tartja a lélek életkönyvét és megmutatja a fiúnak: „Látod, Fiam ezzel bizonyítom, hogy Én vagyok, aki szól hozzád. Feljegyeztem életed minden pillanatát. Elsodort az élet, a tömeg után mentél. Cigaretta, ital, kábítószer, szex. Látod az alkohol okozta a halálodat.” A feketeöltönyös kárörvendő vigyorral ölelte át a vállát. De Jézus ezt mondta: Látod, van itt két aranybetűs felirat az életkönyvedben. Súlyos beteg nagymamádnak vettél egy rózsafüzért és bevitted neki a kórházba. Egyszer a szomszéd Kovács Pista bácsinak, aki már nagyon öreg, összevágtad a tűzifáját és lehordtad a pincébe. Nem fogadtál el érte semmit. Sajnos más jócselekedetet nem találok. Ha megbánod bűneidet, és bocsánatot kérsz tőlem, e két jócselekedet fejében megmentelek a pokoltól. A feketeöltönyös megrázza a vállát: „Ne hallgass rá! Nincs is pokol. Gyere velem, én meggyógyítalak, új életet adok neked, és gazdaggá teszlek, dúskálhatsz az örömökben.” És egy marék drágakövet nyújtott felé. Jézus könyörgően felétek fordul és így kérlel titeket, engesztelőket: „Segítsetek! Mondjatok el ezért az ingadozó lélekért egy Miatyánkot! Köszönöm, Gyermekeim! Imátok minden szavából egy fénysugár esett rá, Atyám és Én kegyelemmé, bűnbánattá alakítottuk. Térdre borulva kért bocsánatot Tőlem. Ellenségem egy érintésemre eltűnt és a fiút őrangyala már vitte is a tisztítóhelyre. Ezt láttam. Most pedig megáldalak titeket az állandó készenlét lelkületéve az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.