">
ÉGI ÜZENET 2010.11.24. szerda
Jézus: „Bocsásd meg vétkeinket…”
Jézus: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ma a „Miatyánk”-nak számotokra egyik leglényegesebb kérésével foglakozunk: „Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.”
Mindnyájatok életében vannak rossz és sajnálatraméltó lépések, kapott és adott sebek, melyek hátráltatják a lelki életben való előrejutást. Ezért második nagy adomány, amit Istentől kértek a „Miatyánk”-ban a kenyér után a „bocsánat”, amely Isten újjáteremtő szereteténél fogva lehetővé teszi nektek, hogy elesésetekből fölálljatok. Ha Én Máté evangéliumában adóságról beszélek, akkor emberi bűnökre, hibákra gondolok. Ebben az elbeszélésben a király elengedi a szolga adósságát, az viszont már nem engedi el a neki alárendelt szolga adósságát. Azt olvassátok, hogy a szolga 1000 talentummal tartozott a királynak. Tudjátok mennyi lenne ez most? Több mint 60 millió dollár. A szolga pedig mennyit is nem engedett el szolgatársának a tartozásból? 100 dénárt, ami 200 dollárnak felel meg. A példabeszéd királya maga a Mennyei Atya már rengeteg bűnt megbocsátott nektek. És ti azt a keveset se tudjátok megbocsátani felebarátotoknak, amivel megbántott? Egy mai példát is elétek állítok arra nézve, hogy milyen nehéz nektek egymás között megbocsátani. Kató és Rozika régóta szomszédok. Munka után gyakran hosszasan elbeszélgetnek. Ha valamelyiküknek hiányzik valami a főzéshez, csak átugranak egymáshoz kölcsönkérni. Kató csirkéket nevel, már szép rántanivaló méretük van. A kerítésen alul van egy kis lyuk, bizonyára Rozika nagy kutyája ásta ki. Történt egyszer, hogy ezen a lyukon átsétált Kató csirkéje a szomszédba. Rozika kutyája elkapta és pillanatok alatt széttépte. Kató és Rozi szemeláttára. Kató iszonyú dühvel üvöltötte: Miért nem kötöd meg a kutyát? Miért nem javítjátok ki a kerítést! Azt hiszed, lopom a pénzt? –Te csak hallgass! Inkább tanítsd meg a gyerekeidet, hogy ne az utcán focizzanak. 2 hete betörték a szobaablakomat. Az is pénzbe kerül ám! Többe, mint ez a nyomorult csirke. Szó-szót követett, aztán bementek a lakásba. Attól kezdve nem szóltak egymáshoz. És képzeljétek csak, keresztény, templombajáró asszonyok voltak. Néhány nap múlva Rozika kutyája rosszul lett, nem evett, csak feküdni tudott. Kihívták az állatorvost, aki megállapította, hogy megmérgezték. A gyanú Katóra terelődött, de letagadta. A harag gyűlöletté változott. Rozika finomabb lelkű volt, nem sokáig tűrte ezt az állapotot, a haragtartás miatt lelkiismeret furdalása volt. Elment gyónni. Elmondta az esetet a papnak, aki azt tanácsolta, menjen át Katóhoz és kérjen bocsánatot. Bizony ez nehéz volt, hiszen ő csak annyiból volt hibás, hogy nem vette észre a lyukat a kerítésen. Kató viszont megmérgezte a kutyáját bosszúból, ő bizony bűnt követett el. És mégis neki kell bocsánatot kérni. Először letérdelt a kereszt elé és Jézustól megbocsátó szeretetért könyörgött, majd átment. Kató fagyosan fogadta. Odaállt elé és alázatosan mondta: „Katókám! Bocsáss meg, hogy nem javítottuk meg a kerítést és Bodri széttépte a csirkédet.” A szomszédasszony megrendülve hallgatta és megszólalt az elaltatott lelkiismerete: „Te kérsz bocsánatot tőlem, aki nagyobb bűnt követett el? Hiszen gyűlöletemben megmérgeztem a kutyádat.” De ezt már sírva mondta. Sőt a betört ablakodat se fizettük ki. Meg tudsz nekem ezek után bocsátani? Én nem haragszom – mondta Rozika – Én sem. És a két asszony sírva összeölelkezett.
Ebből a példából láthatjátok, drága Gyermekeim, hogy a bocsánatkérésnél nem számít, hogy ki követte el a nagyobb bűnt, hogy ki a hibás. Ha már megtörtént a veszekedés, valakinek meg kell tenni az első lépést a kiengesztelődésre. Csak így tudjátok megszerezni magatoknak a lelki békét.
Sok, vallását gyakorló keresztény gyermekem csak hajtogatja a szeretet és megbocsátás szavait, normálisnak tartja, ha az ember szereti azt, aki őt is szereti, jót tesz annak, aki vele is jót tesz. Az ilyenek szeretik mondogatni, hogy ők nem haragszanak, bennük nincs gyűlölet, de közben kikerülik, aki megbántotta őket, esetleg nem is köszönnek neki és nem is beszélnek vele. Tehát tagadják, de ott a harag a szívükben. Ha így találná őket a halál, legjobb esetben a tisztítóhely legmélyére jutnának. Azt tanácsolom nekik, fontolják meg a „Miatyánk” 5. kérését: „Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”. Mit is kértek ebben, Gyermekeim? Azt, hogy Isten, ha bűnt követtek el, legyen irgalmas hozzátok és bocsásson meg, de csak akkor, ha ti is megbocsátotok másoknak, ha ti is irgalmasak vagytok a többiekhez. Ugye milyen nagy felelősség ezt kérni? Tulajdonképpen azt kéritek ezzel a mondattal, hogy csak akkor bocsásson meg nektek a Mennyei Atya, ha nincs bennetek semmi harag az emberek iránt. Ha képesek vagytok szeretni a titeket gyűlölőket, megbocsátani azoknak, akik folyamatosan keresztbetesznek nektek, akkor már több van bennetek, mint emberi, a lelketekben maga Isten van jelen, Ő cselekszik bennetek és általatok. A testvéreitek iránti szeretetetek és megbocsátásotok Isten iránti szeretetetek hitelességének jele, ezen lehet lemérni, hogy mennyire fogjátok fel Isten megbocsátó szeretetét irántatok.
Sajnos, Kicsinyeim, még köztetek engesztelők között is látok olyanokat, akik csak szóval tudják kimondani a megbocsátást, de valójában a szívükben van a neheztelés, a harag. Megbocsátani annak, aki megsebzett, megbántott, sokszor hosszú, benső folyamat eredménye. Amikor úgy érzitek, hogy képtelenek vagytok szívből megbocsátani vajon jó-e ha a Miatyánkot imádkozzátok? Igen, jó, mert ezzel a megbocsátás szándékának a vágyát fejezitek ki és kéritek Isten erejét a megbocsátáshoz. Neki nincs lehetetlen. Azonkívül azért is kell a Miatyánkot imádkozni, mert ezzel kéritek az Ő bocsánatát, aki kérésetekre mindig kész megbocsátani.
Kicsinyeim! Most is itt vagyunk köztetek. Egy megrendítő képet képzeljetek most magatok elé: Egy nagy fakereszt áll előttetek az Én felfeszített véres testemmel. Töviskoronámból, kezeimből, lábaimból folyik piros vérem, mely megfesti egész testemet és a keresztfát. Ott áll lábaim előtt az Én fájdalomba merül Édesanyám és átöleli keresztemet. Drága tisztalelkű, megváltott Engesztelőim! Most egy pillanatra elhallgatok, és ti addig kutassatok lelketekben van-e családtagjaitok, rokonaitok, ismerőseitek, lelkitestvéreitek közül olyan, akire egy kicsit is haragszotok? ……… Nézzétek Szent vérző Sebeimet! Ha szívetekben van harag vagy neheztelés, azzal fokozzátok Sebeim fájdalmát. Ha csak béke és szeretet van bennetek, akkor enyhítitek szenvedéseimet. Most kérlek titeket, hogy képzeletben jöjjetek ide, öleljétek át a 7 tőrrel megsebzett Édesanyámat az Én keresztemmel együtt és kérjétek Tőlünk a megbocsátó szeretetet minden embertársatok iránt, aki ellenszenves vagy közömbös nektek. Aki ez közületek szívből kéri, annak lelkéből eltűnik a harag és könnyű lesz neki a bocsánatkérés.
Megáldalak titeket a teljes kiengesztelődés lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen
