ÉGI ÜZENET 2010.12.01. szerda
 
Szűzanya: Ne vígy minket a kísértésbe…”
 
 
Szűzanya: Drága Engesztelő Gyermekeim! Édesanyai szeretetem összes melegével köszöntelek benneteket. Örülök, hogy újra taníthatlak titeket. Eszközömnek csak a hangját vettem kölcsön. A valóságban itt állok az ő baloldalán kitárt kezekkel és Én beszélek hozzátok. Elég nehéz kérés megmagyarázása jutott nekem: „És ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól… .” A kérés első fele megütközést vált ki sok emberből. Hogy-hogy? Hát Isten visz bele minket a kísértésbe? Nem az ördög? Egy életből vett példával szeretném ezt megvilágítani. Három régi barátnő: Ica, Vali és Julika összejönnek Valinál egy kicsit beszélgetni. Régen osztálytársak voltak, de évek óta nem látták egymást. Telik az idő, már 45 évesek. Valinak két iskolás gyermeke van, férje és egy beteg ágyhoz kötött anyósával ápolási segélyből és férje fizetéséből élnek. Juli gyermektelen elvált asszony, de mindig van barátja. Ica tanít egy iskolában, nem ment férjhez, szüleivel él. Őszintén feltárják egymásnak problémáikat.
Ica, a tanárnő a legkeserűbb: – Azért maradtam magamra, mert válogattam. Az egyik fiú műveletlen volt hozzám, a másik ateista, hitetlen ember volt. Hiszen tudjátok, hogy én vallásosan nevelkedtem. A harmadiknak kiállhatatlan, önző természete volt. Mégsem jó egyedül. Apám egy megrögzött alkoholista, goromba és nem hajlandó elvonó kúrára menni. Szegény anyám sokat szenved miatta. Az iskolában sem érzem jól magam. A mai gyerekek kezelhetetlenek, alig bírok velük. Az igazgatónő részrehajló és szőrszálhasogató. De mindez, amit elmondtam semmi, ahhoz képest, hogy egy hónapja megállapították, hogy leokémiás vagyok. Tehát az én életemnek nincs értelme.
Juli, aki váltogatja a barátokat így szól: – Látod, Icám, mire való is a te nagy vallásosságod: először is nincs Isten. De ha lenne, lehet, hogy másokat szeret, de nem téged. Ha szeretne, nem engedte volna, hogy mindez, amit elmondtál, megtörténjen veled. Nézz rám! Én nem hiszek Istenben és kutya bajom, élem az életemet. Nem kínzom magam az önmegtartoztatással mint te, ha valamelyik barátom nem úgy viselkedik, ahogy kell, kiteszem a szűrét. Egyetlen gondom, hogy nálunk megszüntették a postahivatalt és nincs munkám, de amíg vannak kiéhezett férfiak, akik eltartanak, addig nincs baj. Hogy öregkoromban mi lesz velem, arra még nem gondolok.
Vali mindkettőjüket figyelmesen végighallgatja, és miután behozta a süteményt, kistányérokat és üdítőt, átveszi a szót:
- Julikám! Feltételezem, hogy te nem ismered az Úr imádságát: a Miatyánkot.
- Dehogynem, hiszen hittanórán tanultuk.
- Ennek utolsó kérése: „És ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól”
- Na látod Valikám, ebben is benne van, hogy Isten visz kísértésbe, Ő akarja, hogy Ica apja részeg legyen, ő engedi, hogy a gyerekek rosszak legyenek az iskolában. Ő engedi a Sátánnak, hogy Icát megbetegítse és idő előtt halálba sodorja.
- Juli, nagyon rosszul értelmezed a Miatyánk záró kérését. A Miatyánk legősibb változata görög nyelven maradt ránk. Jézus nem görögül, hanem saját nyelvén mondta ezt az imát, valahogy így: „ne vezess be a kísértésbe…” És így fordították görögre: „Ne vigyél be …” De így is mondhatjuk: Őrizz minket a belépéstől. Tehát Jézus az imájában nem olyannak mutatja Istent, aki örül, ha nehézségeket, betegségeket és bűnöket okoz nekünk, hanem arra hív minket, hogy kérjük Isten segítségét, hogy elkerüljük a bajt, kísértést. Tehát Ica apja nem azért alkoholista, mert Isten vitte bele az ivásba és Ica nem azért beteg, mert Isten nem szereti, hanem mindez azért történhet, mert Isten valami magasabb célból megengedi a gonosznak, hogy kísértsen.
Gyermekeim! Tovább folyt ez a vita, de most itt befejezzük. Ha a példabeli Juli eszmefuttatását követnénk és azt állítanátok ebből a kérésből, hogy „ne vígy minket kísértésbe”, hogy Isten azt kívánja, hogy az útról letérve elbukjatok a kísértésbe, szörnyű istenkáromlást követnétek el. Isten pontosan az ellenkezőjét, a mind teljesebb életet kívánja számotokra, kimondottan azt akarja, hogy a benne való bizalmatoknak és az Ő segítségének köszönhetően minden nehézségen felülkerekedjetek, és végre elérkezzetek az Örök Életre. Így amikor azt imádkozzátok, hogy „ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a Gonosztól”, nem azt kéritek, hogy tartson távol tőletek minden nehéz helyzetet. Inkább Isten szeretetét kéritek, hogy megadja az erőt a megpróbáltatások alatt. Lehet, hogy ti azt a bizonyságot szeretnétek kapni, hogy jövőtök problémától mentes legyen, de Isten ígérete más. Hűségét ígéri, hogy a nehéz élethelyzetekben is veletek lesz, és megmutatja a kiutat. Csakhogy ez az út nem tárul föl előre, csak az adott helyzetben. Akik bizalmukat Istenbe vetik, azoknak sem ígér az Úr könnyű életet, de Isten jelenlétéről és támogatásáról biztosítja őket. A példában szereplő leokémiás Ica szenvedéseivel hite egyre mélyebb lesz és nagyon bensőséges kapcsolatba fog kerülni Szent Fiammal. Imájára apja kigyógyul az alkoholizmusból és lelke a betegségének felajánlásával elkerüli a tisztítóhelyet és hamarosan egyenesen a Mennybe kerül. És mi lesz a sorsa az életet habzsoló, mindig egészséges, Istennek mindig hátatfordító Julinak? Ha visszautasítja kegyelmeinket: örök kárhozat. Az apostolkodó, Istent szerető Vali jó úton jár, a szíve a Miénk.
A Miatyánk utolsó kérésének másik fele: „…de szabadíts meg a gonosztól…” Ki vagy mi is ez a gonosz? Van, aki elködösítve a világban lévő rossz dolgokat, bűnöket, tragédiákat, rossz embereket képzeli bele. Az igazság az, hogy a Gonosz a Sátán. Ezt alátámasztja János evangéliumában, amit Jézus mond: „Nem azt kérem Tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem, hogy óvd meg őket a gonosztól.” Itt kifejezetten a Sátánra gondol. Drága Gyermekeim! A gonosznak nagy hatalma van. Különösen most, a végső időkben mutatja ki erejét: megtévesztésekkel, üldöztetésekkel, hamis messiásokkal, hamis prófétákkal, jelekkel és csodákkal, és ádáz kísértésekkel. Szétfúrja a családokat, összeveszejti a munkatársakat, szomszédokat, hittestvéreket, lelkipásztorokat. Ne essetek abba a hibába, hogy ti egyedül, emberi értelemmel el tudjátok távolítani a gonoszt magatoktól és a világból. Sokkal erősebb tőletek. Egyedül Isten képes a vészthozó szellemi hatalmakat megtörni és legyőzni. Nektek csak egy a feladatotok: Imádkozzatok és könyörögjetek, hogy a gonosz tűnjék el a világból. Joggal mondhatjátok a „Miatyánk”-ban: „…, de szabadíts meg a gonosztól.” Ebből a kifejezésből érezhetitek, hogy az Atya képes megszabadítani és megóvni titeket a Sátántól, mert sokkal erősebb nála és az Ő kezében van minden hatalom az Égen és a Földön.
Drága Kicsinyeim! Nektek nincs félnivalótok. Ha közeledik felétek a gonosz kísértéseivel, akkor egy olyan hatalmas 3-as egységgel találja szembe magát, mint az Úr Jézus, Szent Mihály arkangyal és Én, Szűz Mária. Itt állunk mind a 3-an veletek szemben: Jobboldalamon az Irgalmas Jézus, baloldalamon Szent Mihály arkangyal és középen Én. Jézus Szent Szívéből, kézsebeiből ragyogó piros fénysugár árad rátok, Szent Vérével tetőtől talpig lepermetez benneteket. Ez a Vér megvéd titeket a gonosz minden ártó erejétől. Szent Mihály kivont karddal, harci öltözékben fölétek repül és hatalmas kitárt szárnyait kiterjeszti fölöttetek. Nincs az a démon, amelyik közeletekbe merne menni így. Én most egy gyönyörű, végelláthatatlan nagy világoskék, csillagokkal gazdagon díszített palástban állok itt. Leveszem a nagy palástomat és letakarlak vele benneteket. Így óvlak meg kicsi engesztelőim mindannyiatokat a kísértéstől. Ha otthon vagy bárhol érzitek a gonosz közeledését, csak hívjatok mindnyájunkat és mi ott termünk.
Megáldalak benneteket az Égiekbe vetett bizalom lelkületéve az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.