1998. december 27.

 

Dicsértessék  a Jézus Krisztus! Áldott vagy testvérem a mi Urunk Jézus Krisztus szent kegyelméből, Ámen.

Ármin vagyok ne félj!

 

Imádkozzunk testvérem és testvéreim, kik Krisztuséi vagytok. Áldjuk és imádjuk és felmagasztaltassék a dicső Szentháromság, most és mindörökké, Ámen. Imádunk mennyei Atyánk, örök Istenünk, áldjuk gondviselő szeretetedet. Köszönjük neked irgalmas szeretetedet szent Fiadban; Jézus Krisztusban, kit mint megváltót küldted a világba felül nem múlható irántunk érzett szereteted által, hogy a te tékozló fiaidnak üdvösségük legyen általa, kereszthalála és dicsőséges feltámadása legyen általa és Őbenne.

Testet öltése által földre szállt az Atya egyszülöttje, gyermekként – a bűnt kivéve – hogy befogadja a világ. Ezzel megszentelted születésünket, megszentelted gyermekségünket, mi isten-gyermekséget jelent az ember számára. Példát, eleven példát adtál az embernek, hogy őt kövessék, az ő tanítását szívükbe véssük és tettre is váltsuk azokat. Életével bemutatta hogyan kövessük őt, hogy visszataláljon az ember  – a másodszülöttek – teremtő Istenükhöz, hogy életük legyen mindörökké. És végül eleven áldozatként rettenetes kínokkal lerótta és kiérdemelte, hogy az emberiség rettenetes bűne, az első emberpártól, az ős-szülőktől kezdve az utolsó emberig, a bűnbánat szentsége által bocsánatot nyerjenek.. Ő volt az eleven áldozat a bűnök kiengesztelésére. Megnyitotta a mennyek országának azt a kapuját, mit az isteni irgalmasság kapujának neveznek, mert mit mondott Uratok: „A juhok aklának kapuja én vagyok.”  Mindez azért történt, mert a ti mennyei Atyátok végtelenül szereti azt az embert, kit saját képére és hasonlóságára teremtett, a másodszülötteket, kikért az Isten egyszülöttje mutatta be keresztáldozatát. Mert az a szeretet lángolt benne először mennyei Atyja iránt és ugyanaz a szeretet értetek, a bűnötökbe belevakult emberekért. Így lett ő megváltó Istenetek, jó Pásztorotok, testvéretek, barátotok, üdvözítő Istene  mindazoknak, kik tanítását meghallgatják és tettre is váltják azokat, mert szívükbe zárták. Mert Isten Szentlelke köztetek van és munkálkodik az idők végezetéig, a bölcsesség, az igazság, a tisztánlátás lelkét a világosság lelkét adja és szétosztja köztetek, miért nem arannyal, pénzzel, földi kincsekkel kell fizetni, hanem bűnbánó, szerető szívvel, ki Urában; Jézus Krisztusban látja szerető Istenét, megváltóját, testvérét, barátját embertestvérein keresztül élete értemét, irgalmas Istenét. Az Isten végtelen szeretete kitárja előtte az irgalmasság kapuját, mert élete keresztjét végigvitte egész életén át, ha eleinte szabadulni is akart tőle, de végül mégis hősiesen a vállára vette, hogy ezt élete melyik szakaszában tette azt senki nem kérdezi meg tőle, csak egy a fontos: mikor megérkezik a vállán legyen, és kapu nyittatik neki, és ott érezni fogjátok, hogy mennyire szeret az Isten. Ezért áldjátok, magasztaljátok, imádjátok testvéreim az Atyát, a kereszthordozó megváltó Isteneteket; Jézus Krisztust és Isten Szentlelkét a Szentlélek  Istent, ki lángra lobbantja szíveteket és bevilágítja utatokat, hogy ne sötétben járjatok, hanem Krisztus világosságában és tudatosan követitek a jó Pásztort, ki életét adta juhaiért, Ámen.

 

Testvérem és testvéreim! Reményetek Krisztusban van. Olvassátok az Újszövetségi Szentírást. Bízzátok magatokat Krisztusra. Az igazság lelke megvilágítja elméteket, a bölcsesség lelke felismeri bennetek Isten akaratát, mert szívetekben él, kinyitottátok szívetek ajtaját. Mert nem vendégként érkezett, mert a vendég előbb utóbb elmegy, mert ti szállást készítettetek és ő onnan el nem távozik, csak ha ti is úgy akarjátok. Mert oly sokszor figyelmeztettelek benneteket, hogy a kegyelmet könnyebb megkapni, de viszont nagy lelki összeszedettséget követel a megtartása. Vigyázzatok lelketek tisztaságára, mert a gonosz, mint már oly sokszor figyelmeztettelek benneteket, rátok irányítja a figyelmet, nagy falatok vagytok a számára, mindent elkövet, hogy elaltassa lelketeket; nehogy közömbössé tegye lelketeket, lelkesedéseteket Isten és embertársaitok iránt leállítsa.

 

De ti testvéreim annál erőszakosabban ragaszkodjatok Krisztushoz! Kérjétek nap, mint nap Isten szent Lelkének kegyelmi erejét! Szaladjatok mennyei Édesanyátokhoz, a szeplőtelenül fogantatott szent Szűzhöz, Isten anyjához, a boldogságos Szűzhöz, Máriához és semmitől se féljetek! Sok-sok kegyelmet eszközöl ki a ti számotokra az ő anyai szíve.

 

       Imádkozni, engesztelni a megbántott Istent és semmitől sem féljetek! Védjétek egymást a gonosszal szemben. Ne magatoknak éljetek, hanem Istennek! „Keressétek Isten országát, s többi majd hozzáadatik nektek!” A testet munkával kell lefoglalni, a lelket imával. Beszélgessetek a szívetekben lakozó lélekkel, hisz tudjátok: „Benned az Isten, beszélgess vele.” Arra már oly rég felhívtam figyelmeteket, ne a mulandónak éljetek, hanem a maradandónak, mert a mulandó a földé, a maradandót, a lelki  értékeket pedig magatokkal viszitek. Mert jaj annak a léleknek, ki talentumait nem kamatoztatja. Mit mondott Uratok, Istenetek? „Dobjátok ki a külső sötétségre, ott lesz sírás és  jajgatás!” – Hát aki eltékozolta? Erről szól  a tékozló fiúról szóló példabeszéd, ki eltékozolta atyjától kapott talentumait. Testvéreim! Jézus Krisztus milyen csodálatosan és véges elméteknek érthetően magyarázza meg nektek a mennyei Atya megbocsátó, irgalmas szeretetét. Mert mit tett az Atya? Gyermeke eltékozolta talentumait, felismerte rettenetes bűnét, visszatért Istenéhez. Töredelmesen megbánta bűneit; „Atyám vétkeztem az ég ellen és Te ellened. Ne fiadként, csak béreseid közé fogadj vissza.” De az Atya messziről meglátja és eléje  megy. Felrója bűnét? – Nem! A legszebb ruhába öltözteti, gyűrűt húz az ujjára és lakomát készít fiának. Visszakapja eltékozolt talentumait. Mi által? A bűnbánat által. Testvéreim, míg úton vagytok itt a földön, lehet újrakezdeni, lehet a keskeny a tövisekkel teli utat járni, de ebben kitartani mindvégig, az utolsó leheletig. Ez az üdvösség titka. De egyet nem lehet, vétkezni úgy, majd úgyis megbánom, van még rá időm. Erre mondotta Uratok Istenetek, Jézus Krisztus; ”Nem tudott sem az óra, sem a perc, mikor szólít Uratok.” Ezért figyelmeztetlek benneteket oly régóta a készenlétre, mert nem tudott mikor szólít Uratok. Nem mondhatjátok, várj még Uram! Az eltékozolt kegyelmeket vissza kell szereznem. A menyegzős köntösömet beszennyezte a bűn, várj, míg kitisztítom. Az idő lejárt, úgy távozik a lélek, ahogy az utolsó perc elérkezett, abban az állapotban, ahogy ez találta. Ezen elmélkedjetek, kik ezt olvassátok! Ti, pedig testvérem és testvéreim ezért imádkozzatok és engeszteljetek, hogy veletek ne így legyen. És minél több lélek legyen felkészítve erre a nagy útra, erre a gyönyörű találkozásra, Ámen.

 

Most búcsúzom testvérem és testvéreim. Áldjon meg benneteket az örök Atya, ki várja tékozló gyermekeit, Jézus Krisztus, a bűnbánat-szerző megváltó Isten, és Isten szent Lelke őrködjön lelketek felett. A szeplőtelenül fogantatott Szűz, Mária oltalmazzon benneteket, Szent Mihály főangyal Isten minden szentjei és angyalai imádkozzanak értetek.

Én, pedig Isten alázatos szolgája imádkozom érted, veled és értetek és veletek.  Ármin.