2011. február 16.
Szentlélek: „…született Szűz Máriától…” (Hiszekegy)
Szentlélek: Drága, Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én szólok hozzátok, a 3. isteni személy, a Szentlélek Isten. Túláradó szeretetemmel köszöntelek benneteket. Köszönöm, hogy félretéve otthoni dolgaitokat eljöttetek engesztelni, lelkeket menteni.
Ma a „Hiszekegy”-nek egy nagyon kedves mondata következik: „született Szűz Máriától”. Ha ennek a szép imátoknak az előző mondatát elhiszitek, tehát azt, „aki fogantatott Szentlélektől”, akkor azt is el kell hinnetek, hogy Mária szüzen szülte az Ő isteni Gyermekét. Mint ahogy Jézus fogantatása természetfeletti volt, így születése is az volt, hiszen Isten Fia nem születhetett úgy, mint az ember. Máriának fájdalmak nélkül, vajúdás nélkül, csodás módon kellett megszülnie Szent Fiát. Elragadtatásba esett, és az alatt távozott tőle a kicsi Jézus. Arra ébredt, hogy ott fekszik reszketve, kapálózva, hangosan sírva újszülött gyermeke, lent a térde előtt.
Ezt ti emberek megérteni, felfogni nem tudjátok, csak elfogadni. Anélkül jött a világra, hogy megsértené Édesanyja szűzi tisztaságát. Úgy mint ahogyan a napfény áthatol az ablaküvegen, anélkül, hogy betörné az ablakot.
Higgyétek el nekem, hogy a születésnek ezt a természetfeletti módját elfogadni még mindig könnyebb, mintha azt kellene elhinni, hogy az Isten Fia egészen azon a megszokott úton érkezett közétek, mint a közönséges emberek gyermekei, hiszen ez a születési mód nem lett volna méltó az Ő Istenségéhez.
Márpedig, ha szent hitünknek ezt a fönséges tanítását elfogadjátok, akkor Mennyei Édesanyátokban valóban mély alázattal tisztelhetitek egyszerre a szüzet és az anyát. Sajnos nem mindenki van így ezzel.
Egy példán keresztül világítom meg. Képzeljétek el egy rokoni összejövetelt Karácsony másnapján. Erzsike és családja vendégül látják öccsét Pistát és felségét Katit, 3 éves kisfiukkal. Körülállják a karácsonyfát, eléneklik a „Mennyből az angyal”-t és kiosztják az ajándékokat. Tudnotok kell, hogy Katiék nem gyakorolják a vallást, a kisfiút, Zolit se nevelik ilyen alapon. Ezért feltűnik neki a betlehem a fa alatt és kérdezi: „Ki ez a kisbaba?” Erzsi így felel: „a Kis Jézus.” És ki ez a néni mellette? „Szűz Mária” Kati közbeszól: „Ez Mária, Jézus anyja. Különben miért nevezitek Szűz Máriának, mikor szülés után senki sem szűz? Arról nem is beszélve, hogy utána még több gyermeke is volt neki.”
Drága Gyermekeim! Fájdalmas hallani, mily diadalmas fölénnyel szokták ezt társaságokban a hűséges, Mária-tisztelő katolikusoknak a szemébe vágni, mégpedig a Szentírásra hivatkozva.
Az igaz, hogy a Szentírás Jézus testvéreit emlegeti. Pl. Márk 6.3, Mt 13,56 az ő anyjáról és atyafiairól beszél. Máténál ezt olvashatjuk: „Nemde ez az ács fia? Nemde anyja Mária? És atyafiai Jakab és József, Simon és Júdás? Bizony a bibliában Krisztus testvéreiről esik szó. De vajon úgy kell-e ezt érteni, hogy itt Szent József és Mária fiairól, Mária további gyermekeiről írnak? Szó sincs róla!
Aki a Szentírásra hivatkozik, annak illik ismerni is azt. Lukács ezt mondja: A kereszt alatt állott az Ő anyja és anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége. Tehát Szűz Máriának volt egy rokona, szintén Mária, akinek fia volt a fiatalabb Jakab. Már pedig Márk ezt is Krisztus „testvérének” nevezi, holott világos, hogy unokatestvére volt. A keleti nyelvhasználat ugyanis testvérnek nevezte és nevezi ma is az egy családhoz tartozó távoli rokonokat is. De egyébként is, ha az Úr Jézusnak valóban voltak édestestvérei, azaz Máriának fiai, ki érti akkor azt a fönséges jelenetet, mikor a haldokló Krisztus édesanyját Szent János apostolra bízza? Ha Máriának több fia volt, kellett-e akkor Őt idegenre bízni? Nem! Szűz Máriának csak egy gyermeke volt, egyetlen egy: Jézus Krisztus. És ezért az egyetlen fiáért tiszteljük Máriát.
Elgondolkoztatok-e már azon, kedves Gyermekeim, hogy vajon miért döntött így a Szentháromság és maga Jézus Krisztus, hogy emberré váljon, hogy megszülessen a Földön.
A Mennyei Atya, Jézus és Én mind a hárman láttuk, hogy az emberiség eredeti, szép elképzelésünktől milyen messze jár, mindenütt bűn, szenny, mocsok árasztja el a földet. Éreztük, hogy segíteni kell. Lett volna arra is lehetőség, hogy Jézus egy csodatévő angyal képében érkezik közétek, és az emberiség ámulatában megtér. Megtehettük volna, hogy nagy világkatasztrófákkal a rengeteg bűnös embert elpusztítjuk és kárhozatba küldjük. De mi, a Szentháromság szeretjük az embereket és meg akarjuk menteni.
Jézus Krisztus, mint Isten, ember-közelbe akart kerülni, Ő nem azt akarta, hogy nagy csodák útján térjenek meg, vagy a rosszak pusztuljanak, hanem meg akarta mutatni, hogyan kell emberként leélni az életet. Hogyan kell dolgozni, szeretni, megbocsátani, tűrni, szenvedni és meghalni. Tervében benne van, hogy minden ember lelkét megmentse. Nincs a szenvedésnek, a nélkülözésnek, az üldözésnek, az áldozatoknak olyan fajtája, amit Ő előzetesen át nem élt volna előttünk.
Azért kellett közénk születnie, hogy küzdelmünkhöz erőt meríthessünk belőle. Mivel most a születéséről van szó, élete állomásaiból csak az újszülött-korát emelem ki. Született-e valaki nála szegényebb helyre: istállóba, állatok közé? A jászol kényelmetlenebb volt minden bölcsőnél, gyermekágynál. Gyenge kis bőrét szúrta a szalma, remegett a hidegtől. Csak akkor melegedett fel, ha édesanyja ölbe vette. Oly picike volt a körülmetéléskor, ahol fájdalmát és első vércseppjeit felajánlotta értetek. Csecsemőként kellett menekülnie Egyiptomba gyilkosai elől. Felnőtt korában történt megpróbáltatásait a későbbi tanításokban fogjátok hallani a „Hiszekegy” tárgyalásakor.
Ahogy Én, a Szentlélek Isten ezt a tanítást tartom, mind a négyen jelen vagyunk. Én eszközöm, Éva jobboldalán állok. Szűz Mária a baloldalán áll karjai közt az újszülött Kis Jézussal. Az isteni Kisded így szól: Édesanyám! Nézd, milyen hűségesen és lelkesen jönnek engesztelni az Én Kistestvéreim. Szeretném megajándékozni őket valamivel, mert nagy segítségünkre vannak a lélekmentésben.
Most felétek fordul, Gyermekeim, kedvesen rátok mosolyog, 2 kis kezét ajkához emelve puszit hint felétek. Majd magasba emeli pici kezeit, úgy hogy tenyere felfelé néz és tenyeréből rengeteg kicsi piros szívecske jön elő. Akkorára nőnek, mint egy csöpp gyermekszív és mindnyájatok szívébe szállnak. Majd így szól hozzátok:
„Kistestvéreim nyissátok ki felnőtt-szívetek ajtaját egészen sarkig, mert az Én szelíd, szeretettől lángoló, gyermeki bizalommal teli gyermekszívemet szeretném belétek ültetni. Ezután soha ne aggódjatok, ne féljetek a jövőtől, ne gondoljatok a múlt fájdalmaira, csak a mának éljetek, mint a kicsi gyermek. Gyermekszívetek legyen tele tisztasággal és szeretettel. Ezzel a megújult szívvel várjátok Szentlelkem kiáradását, mely bármikor bekövetkezhet.”
És most, Kicsinyeim, újra Rám, a Szentlélekre figyeljetek. Eljövetelem valóban közel van. Azoknak, akik oly régóta várnak Engem szívükbe kimondhatatlan nagy örömet és boldogságot hozok. Csak lelkükben ne legyen semmi szeretetlenség, harag.
Akik nem várnak, ők is az Én szeretett gyermekeim. Fájdalmasan, de meg fognak tisztulni és meg fognak térni. Megáldalak titeket az újszülött Kis Jézus iránti szeretet lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.