HTML

websas.hu
MapFree counters! Free counters! Free counters! ">

„ Jézus szent vére, melyet a kereszten kiontottál értünk, áldd meg ezt a hajlékot és vedd oltalmad alá!”

uzenek.blogol.hu helyett uze-k.blog.hu

március 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Friss topikok

Locations of Site Visitors ">

HonlaprendszerüNK

2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

Kadarkúti Égi Üzenetek 192-255. : Mennyei Atya-Jézus-Szentlélek -Szűzanya: Jézus élete

2019.03.04. 08:47 :: lowoa

ÉGI ÜZENETEK     2014.03.04  Mennyei Atya: Jézus élete XXII.  Példabeszédek

Mennyei Atya: Drága Gyermekeim! Édesapai szeretetem minden melegével köszöntelek benneteket. Én azt szeretném megmagyarázni nektek, hogy Szent Fiam miért használta oly sokszor a példabeszédeket tanításaiban.

Az ókorban minden népnek megvolt a maga előadás stílusa. A hinduknak a meseszerű, fantasztikus hősi mondakörük, a görögöknek és rómaiaknak a mese és a hitregék világa, a zsidó szónokok pedig, a példabeszédekben és közmondásokban tanították a hallgatóikat. Jézus is így tett, de a régi rabbik, a farizeus papok fellengzős, hangzatos beszédeit nem utánozta. Magát a példabeszédet, mint népszerű előadásformát felhasználta, de leegyszerűsítette. Megtöltötte józan életbölcselettel, természetes logikával és igazsággal. A példabeszéd nem más, mint jelkép, allegória, a lényege az összehasonlítás. Az elvont dolgokat és igazságokat látható, kézzel fogható dolgokhoz hasonlítja. Jézus, mint legkiválóbb szónok, tudta, hogyan kell a nép elé tárni az igazságot. Tapintatosan, óvatosan, nehogy a konkrét megfogalmazást közömbösen, vagy megvetéssel hallgassák. Hogy megértsék, egy példát hozott fel rá, a Magvető példáját. A világvégi igazságszolgáltatásról kellett felvilágosítania a köré sereglett népet. Nem így szólt: Reszkessetek, mert hamarosan itt a világvége és a bűnös, gonosz emberek az örök tűzre vettetnek, a jók pedig üdvözülnek. Ő a világ végét aratáshoz hasonlította, a rosszakat a konkolyhoz, a jókat a búzakalászokhoz, az ellenségét, aki a rossz magot veti a Sátánhoz, azt aki a jó magot veti az Emberfiához hasonlította. Gyakran hozzátette, hogy akinek füle van a halláshoz, az fel tudja fogni a példabeszéd rejtett értelmét. Figyeljétek meg, kedves engesztelő Gyermekeim, hogy a mai idők prófétáin keresztül már sokkal konkrétabban szólnak az Égiek. Pl. La Salett-ben Melániának mondja a Szűzanya: „A Földet mindenféle csapások érik a járványok és éhínségek mellett… háborúk sorozatai lesznek az utolsó háborúig, az Antikrisztus egyeduralkodója lesz a Földnek… Az évszakok megváltoznak. A föld nem terem mást, csak rossz gyümölcsöt. A csillagok eltérnek megszokott pályájuktól. A Hold elmosódott, pirosas fényt ad ki…” Borzalmas földrengések lesznek, amelyek elnyelnek hegyeket és városokat. Róma elveszti hitét és az Antikrisztus székhelye lesz… Rettenetes jégesőben állatok fognak a földre hullani… az emberek halálukért esdekelnek.

Jézus kortársai nem akarta lesújtani a meztelen nyers igazság erejével, mert akkor még nem jött el annak az ideje, hanem szelíd fénnyel árasztja a világosságot, ezért tanított rejtélyes szavakkal, példabeszédekben. De mikor beesteledett, eloszlott a tömeg és egyedül maradt apostolaival, pihenés közben kitárta előttük legbensőbb gondolatait, bölcsességének és szentségének kincseit, melyekről a világnak sejtelme sem volt. Ugye, kedves Engesztelőim, ti is úgy vagytok, hogy legrejtettebb lelki titkaitokat csak itt beszélitek meg egymás között, hiszen nem tartozik a világra. Szent Fiam miért is beszélt volna nyíltan, kendőzetlenül a Mennyország kimondhatatlan gyönyörűségeiről és a pokol elviselhetetlen szenvedéseiről a köré sereglő népnek, mikor ők csak a látható, megérinthető világról tudtak képet alkotni magukban, a láthatatlanról, a természetfelettiről nem.

Jézus tanításának alapeszméje Isten országa volt. Városról-városra, faluról-falura haladva mindenütt a mennyek országát hirdette. Apostolai mindenhová követték. Szent asszonyokat állítottam Neki segítségül. Ilyen volt az Ő Édesanyja, Mária, Mária Magdolna, Johanna, aki Heródes felügyelőjének a felesége volt, és Zsuzsanna. Ők hárman gazdagok és bőkezűek voltak, fedezték utazásai költségeit, gondoskodtak a kis társaság élelmezéséről és kiválasztották a házakat, ahol vendégszeretettel fogadták őket. Isten országának evangéliumát vagy egyik hegyen, vagy a genezáreti tó partján egy bárkából vízen ringatózva hirdette a Mester. Egyszer így szólt:

-Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, melyet az ember elvetett a földjébe; mely kisebb ugyan minden magnál, de mikor felnő, nagyobb minden veteménynél, fa lesz belőle, az égi madarak eljönnek és ágai között laknak.

Bizony ez igazi jelképe Krisztus Egyházának. Ott, az utolsó vacsorán, mikor megalapította, még kicsiny volt, mint a mustármag, de az évszázadok során egyre erősödött, növekedett és a Föld nemzetei megpihennek és boldogan laknak ágai között.

-Hasonló a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz – magyarázza Szent Fiam tanítványaimnak – mindenféle halat összefog. Kihúzzák a partra, leülnek, kiválogatják a javát edényekbe, a selejteset pedig kivetik. Így lesz a világ végén is. Majd kimennek az angyalok és az igazak közül kiválasztják a gonoszokat és a tüzes kemencébe vetik őket. Ott lészen aztán sírás és fogak csikorgatása.

-Hasonló a mennyek országa a szántóföldön elrejtett kincshez, melyet az ember, aki megtalálta, eldugott, és azon való örömében megy, és eladja minden vagyonát, és megveszi a szántóföldet.

-Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz, ki szép gyöngyöket keres. Találván pedig egy drágagyöngyöt, elment és eladta minden vagyonát és megvette azt.

Bizony, Gyermekeim, ha a Mennyországba akartok jutni, fel kell áldozni önmagatokat, minden világi dologról le kell mondanotok, hogy megvehessétek a szántóföldbe ásott kincset vagy a drágagyöngyöt, mely nem más, mint az Örök Élet. Vizsgáljátok meg lelketeket este, mikor egyedül vagytok. Soroljátok fel magatokban, miről sikerült eddig lemondanotok, amihez ragaszkodtatok, és kedves számotokra. Vannak-e még olyan élvezeti cikkek, melyekhez erősen kötődtök? Kávé, szeszesital, üdítőital, édességek, cigaretta, üres, de szórakoztató TV filmsorozatok, túlzott internetezés, számítógépezés, szerencsejátékok stb. Ide tartozik a felesleges időtöltés haszontalan, végnélküli fecsegésekkel, személyesen vagy telefonon. Nem egyszerre kell mindenről lemondani, hanem fokozatosan. Ha csak az édességet tekinted, először a csokoládét kell mellőzni, majd a fagylaltot. És ha ehhez sikerült hozzászoknod, jöhet a jégkrém, a gyümölcsjoghurt. Ha ez már jól megy, elmaradhatnak a krémes-habos sütemények. Hidd el, Gyermekem, csak a kezdet nehéz. Egyszer csak szokásoddá válik a lemondás, és kincseket szerzel vele magadnak a Mennyben. Persze csak akkor válik áldozattá, ha felajánlod valami nemes célra. Pl. lélekmentésre, valaki megtéréséért, halottaid szabadulásáért, engesztelésül a világ bűneiért, stb.

Most még azt szeretném, drága Kicsinyeim kifejteni előttetek, hogy mi mindent jelent a Mennyek Országa, amit Jézus példabeszédekben mutatott be. Először is magát a Mennyországot jelenti, ahol lakik a Szentháromság, és ahol laknak a Szentek és az angyalok. Másodszor Isten földi országát, a Paradicsomot, amit Szent Fiam második dicsőséges eljövetelekor ad nektek. Harmadszor a tiszta, áldozatos, alázatos gyermekeim szívében is ott van a Mennyek Országa. Ott trónol benne a Szentháromság, akit az ő szívében dicsőítenek az angyalok és szentek.

Drága Engesztelő Gyermekeim! Most egy nagyon kedves, ünnepélyes élményben szeretnélek benneteket részesíteni. Eljönnétek-e Velem jövendő otthonotokba? … Fogjátok meg a kezemet, és már indulunk is. Az Oltáriszentség hirtelen elkezd növekedni, 2 m átmérőjű körlappá változik. Van rajta egy ajtó két szárnnyal és Én, Atyátok kitárom előttetek. Szépen sorban lépjetek be rajta. Én leszek az utolsó és becsukom magam után az ajtót. Egy hosszú tündöklő szivárvány úton lépkedünk. Ugye milyen puha? Az ég nem kék, hanem aranyló sárga. Az út két oldalán arany színben játszó selymes fű van tele egészen különleges színekben pompázó virágokkal. A fű is és a virágok is hajladoznak, mintha minket köszöntenének. Egy magas dombhoz közeledünk, melynek a tetején kerítéssel körülvett hatalmas kristálypalota látható. A szivárványútról rálépünk egy hófehér végelláthatatlan, hosszú lépcsősorra, mely puha felhőkből készült. Jobbról-balról mosolygós angyalok állnak, mindegyik karján a megszentelő kegyelem fehér ruhája. Csak az léphet be a Mennyországba, akin ilyen ruha van. Emeljétek fel a karotokat, hogy rátok adhassa az angyal. Nézzétek rá van hímezve a nevetek, de nem az, amit most hordotok, hanem az új név, amit Én adok majd nektek üdvözülésetekkor. Ez a név csak a tiétek lesz, mást nem neveznek így. Ez a név magába foglalja teljes egyéniségedet, személyiségedet, a Hozzám való viszonyodat, Istenszereteted fokát. E palotának sok kapuja van és mindegyik bejárat előtt két gyönyörű angyal áll. A kapuk fényből vannak, nem kell kinyitni, mert akadálytalanul át lehet hatolni rajtuk. Az angyalok térdet hajtanak előttem, és mi bevonulunk. Először egy halványkék fényben úszó terembe lépünk be. Nézzétek ki fogad benneteket?! Mennyei Édesanyátok. Boldogan mosolyog és köszönt titeket. Mellette gyermekangyalok pompás virágkoszorúkat tartanak és egyenként nyújtják a Szűzanyának, aki megölel benneteket és fejetekre illeszti az ajándékot. Így szól: Ezt azért kaptátok, drága Kincseim, mert az utóbbi időben többszázezer lelket mentettetek nekünk. Mindnyájatok homlokára egy kis keresztet rajzol, így búcsúzik tőletek. Tovább megyünk és benyitunk egy piros fénnyel teli szobába. Azonnal észreveszitek, hogy a fény forrása egy nagy piros szív, tetején szeretetláng lobog. Hatalmas töviskoszorú fut körbe rajta, és lejjebb ott van Jézus Szívsebe, melyből kihúzták a lándzsát. E Szent Sebből árad szüntelenül a piros fény, mely betölti az egész termet. Gyermekeim! Aki ide belép, az feltöltődik a Megváltó szenvedése iránti együttérző szeretettel, és e szentséges Szívből áradó piros fény lelkéről minden homályt eltüntet.

Az egész Mennyországot nem fogom megmutatni nektek, de egy fontos helyet még megtekinthettek: a könyvtárszobát. Itt Szent Fiam várakozik ránk. Nagyon örül nektek. Mindenkit Szívére ölel és rámutat a könyvekkel teli polcokra: „Nézzétek, itt tartom az életkönyveket, a tiétek is itt sorakoznak a polcon.” Egy pillanat alatt végighordozza tekintetét a ruhátokra hímzett neveken és levesz annyi könyvet, ahányan vagytok. A kezetekbe adja. A tetején arany színnel ugyanaz az új név van, ami fehér mennyei ruhátokon. Elkezdtek lapozni a könyvben. Különböző színű írások vannak benne. Kékkel a bocsánatos bűnök, pirossal a felajánlott szenvedések, lemondások, önmegtagadások vannak feljegyezve, arannyal az imádságok. „Tudjátok, gyermekeim – folytatja Jézus – az életkönyvekben szoktak lenni fekete írások is, ezek a halálos bűnök, de ti a könyvetekben egy sincs ilyen, mert a meggyónt bűnöket örökre eltöröltem. Mi, amint látjátok, mindent rögzítünk, ami történik veletek földi életetek folyamán. A piros és arany bejegyzésekért sok mennyei kincset fogtok kapni. Boldog vagyok, hogy Atyám elhozott ide benneteket, és örülök, hogy mindezt megmutathattam nektek.”

Üdvözítőtök szívére ölel mindenkit, és szeretetcsókot lehel homlokotokra. Észreveszi, hogy közületek egyik engesztelőnek elered a könnye. Odamegy, letörli szemét egy fehér selyemkendővel és így szól: „Ezek örömkönnyek-drágagyöngyök.”

Kedveseim! Mai tanításomnak vége. Köszönöm figyelmeteket. Hazaérkeztünk a csodálatos utazásból. Megáldalak titeket édesapai kezemmel az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Mennyei Atya: Drága Gyermekeim! Édesapai szeretetem minden melegével köszöntelek benneteket. Én azt szeretném megmagyarázni nektek, hogy Szent Fiam miért használta oly sokszor a példabeszédeket tanításaiban.

Az ókorban minden népnek megvolt a maga előadás stílusa. A hinduknak a meseszerű, fantasztikus hősi mondakörük, a görögöknek és rómaiaknak a mese és a hitregék világa, a zsidó szónokok pedig, a példabeszédekben és közmondásokban tanították a hallgatóikat. Jézus is így tett, de a régi rabbik, a farizeus papok fellengzős, hangzatos beszédeit nem utánozta. Magát a példabeszédet, mint népszerű előadásformát felhasználta, de leegyszerűsítette. Megtöltötte józan életbölcselettel, természetes logikával és igazsággal. A példabeszéd nem más, mint jelkép, allegória, a lényege az összehasonlítás. Az elvont dolgokat és igazságokat látható, kézzel fogható dolgokhoz hasonlítja. Jézus, mint legkiválóbb szónok, tudta, hogyan kell a nép elé tárni az igazságot. Tapintatosan, óvatosan, nehogy a konkrét megfogalmazást közömbösen, vagy megvetéssel hallgassák. Hogy megértsék, egy példát hozott fel rá, a Magvető példáját. A világvégi igazságszolgáltatásról kellett felvilágosítania a köré sereglett népet. Nem így szólt: Reszkessetek, mert hamarosan itt a világvége és a bűnös, gonosz emberek az örök tűzre vettetnek, a jók pedig üdvözülnek. Ő a világ végét aratáshoz hasonlította, a rosszakat a konkolyhoz, a jókat a búzakalászokhoz, az ellenségét, aki a rossz magot veti a Sátánhoz, azt aki a jó magot veti az Emberfiához hasonlította. Gyakran hozzátette, hogy akinek füle van a halláshoz, az fel tudja fogni a példabeszéd rejtett értelmét. Figyeljétek meg, kedves engesztelő Gyermekeim, hogy a mai idők prófétáin keresztül már sokkal konkrétabban szólnak az Égiek. Pl. La Salett-ben Melániának mondja a Szűzanya: „A Földet mindenféle csapások érik a járványok és éhínségek mellett… háborúk sorozatai lesznek az utolsó háborúig, az Antikrisztus egyeduralkodója lesz a Földnek… Az évszakok megváltoznak. A föld nem terem mást, csak rossz gyümölcsöt. A csillagok eltérnek megszokott pályájuktól. A Hold elmosódott, pirosas fényt ad ki…” Borzalmas földrengések lesznek, amelyek elnyelnek hegyeket és városokat. Róma elveszti hitét és az Antikrisztus székhelye lesz… Rettenetes jégesőben állatok fognak a földre hullani… az emberek halálukért esdekelnek.

Jézus kortársai nem akarta lesújtani a meztelen nyers igazság erejével, mert akkor még nem jött el annak az ideje, hanem szelíd fénnyel árasztja a világosságot, ezért tanított rejtélyes szavakkal, példabeszédekben. De mikor beesteledett, eloszlott a tömeg és egyedül maradt apostolaival, pihenés közben kitárta előttük legbensőbb gondolatait, bölcsességének és szentségének kincseit, melyekről a világnak sejtelme sem volt. Ugye, kedves Engesztelőim, ti is úgy vagytok, hogy legrejtettebb lelki titkaitokat csak itt beszélitek meg egymás között, hiszen nem tartozik a világra. Szent Fiam miért is beszélt volna nyíltan, kendőzetlenül a Mennyország kimondhatatlan gyönyörűségeiről és a pokol elviselhetetlen szenvedéseiről a köré sereglő népnek, mikor ők csak a látható, megérinthető világról tudtak képet alkotni magukban, a láthatatlanról, a természetfelettiről nem.

Jézus tanításának alapeszméje Isten országa volt. Városról-városra, faluról-falura haladva mindenütt a mennyek országát hirdette. Apostolai mindenhová követték. Szent asszonyokat állítottam Neki segítségül. Ilyen volt az Ő Édesanyja, Mária, Mária Magdolna, Johanna, aki Heródes felügyelőjének a felesége volt, és Zsuzsanna. Ők hárman gazdagok és bőkezűek voltak, fedezték utazásai költségeit, gondoskodtak a kis társaság élelmezéséről és kiválasztották a házakat, ahol vendégszeretettel fogadták őket. Isten országának evangéliumát vagy egyik hegyen, vagy a genezáreti tó partján egy bárkából vízen ringatózva hirdette a Mester. Egyszer így szólt:

-Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, melyet az ember elvetett a földjébe; mely kisebb ugyan minden magnál, de mikor felnő, nagyobb minden veteménynél, fa lesz belőle, az égi madarak eljönnek és ágai között laknak.

Bizony ez igazi jelképe Krisztus Egyházának. Ott, az utolsó vacsorán, mikor megalapította, még kicsiny volt, mint a mustármag, de az évszázadok során egyre erősödött, növekedett és a Föld nemzetei megpihennek és boldogan laknak ágai között.

-Hasonló a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz – magyarázza Szent Fiam tanítványaimnak – mindenféle halat összefog. Kihúzzák a partra, leülnek, kiválogatják a javát edényekbe, a selejteset pedig kivetik. Így lesz a világ végén is. Majd kimennek az angyalok és az igazak közül kiválasztják a gonoszokat és a tüzes kemencébe vetik őket. Ott lészen aztán sírás és fogak csikorgatása.

-Hasonló a mennyek országa a szántóföldön elrejtett kincshez, melyet az ember, aki megtalálta, eldugott, és azon való örömében megy, és eladja minden vagyonát, és megveszi a szántóföldet.

-Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz, ki szép gyöngyöket keres. Találván pedig egy drágagyöngyöt, elment és eladta minden vagyonát és megvette azt.

Bizony, Gyermekeim, ha a Mennyországba akartok jutni, fel kell áldozni önmagatokat, minden világi dologról le kell mondanotok, hogy megvehessétek a szántóföldbe ásott kincset vagy a drágagyöngyöt, mely nem más, mint az Örök Élet. Vizsgáljátok meg lelketeket este, mikor egyedül vagytok. Soroljátok fel magatokban, miről sikerült eddig lemondanotok, amihez ragaszkodtatok, és kedves számotokra. Vannak-e még olyan élvezeti cikkek, melyekhez erősen kötődtök? Kávé, szeszesital, üdítőital, édességek, cigaretta, üres, de szórakoztató TV filmsorozatok, túlzott internetezés, számítógépezés, szerencsejátékok stb. Ide tartozik a felesleges időtöltés haszontalan, végnélküli fecsegésekkel, személyesen vagy telefonon. Nem egyszerre kell mindenről lemondani, hanem fokozatosan. Ha csak az édességet tekinted, először a csokoládét kell mellőzni, majd a fagylaltot. És ha ehhez sikerült hozzászoknod, jöhet a jégkrém, a gyümölcsjoghurt. Ha ez már jól megy, elmaradhatnak a krémes-habos sütemények. Hidd el, Gyermekem, csak a kezdet nehéz. Egyszer csak szokásoddá válik a lemondás, és kincseket szerzel vele magadnak a Mennyben. Persze csak akkor válik áldozattá, ha felajánlod valami nemes célra. Pl. lélekmentésre, valaki megtéréséért, halottaid szabadulásáért, engesztelésül a világ bűneiért, stb.

Most még azt szeretném, drága Kicsinyeim kifejteni előttetek, hogy mi mindent jelent a Mennyek Országa, amit Jézus példabeszédekben mutatott be. Először is magát a Mennyországot jelenti, ahol lakik a Szentháromság, és ahol laknak a Szentek és az angyalok. Másodszor Isten földi országát, a Paradicsomot, amit Szent Fiam második dicsőséges eljövetelekor ad nektek. Harmadszor a tiszta, áldozatos, alázatos gyermekeim szívében is ott van a Mennyek Országa. Ott trónol benne a Szentháromság, akit az ő szívében dicsőítenek az angyalok és szentek.

Drága Engesztelő Gyermekeim! Most egy nagyon kedves, ünnepélyes élményben szeretnélek benneteket részesíteni. Eljönnétek-e Velem jövendő otthonotokba? … Fogjátok meg a kezemet, és már indulunk is. Az Oltáriszentség hirtelen elkezd növekedni, 2 m átmérőjű körlappá változik. Van rajta egy ajtó két szárnnyal és Én, Atyátok kitárom előttetek. Szépen sorban lépjetek be rajta. Én leszek az utolsó és becsukom magam után az ajtót. Egy hosszú tündöklő szivárvány úton lépkedünk. Ugye milyen puha? Az ég nem kék, hanem aranyló sárga. Az út két oldalán arany színben játszó selymes fű van tele egészen különleges színekben pompázó virágokkal. A fű is és a virágok is hajladoznak, mintha minket köszöntenének. Egy magas dombhoz közeledünk, melynek a tetején kerítéssel körülvett hatalmas kristálypalota látható. A szivárványútról rálépünk egy hófehér végelláthatatlan, hosszú lépcsősorra, mely puha felhőkből készült. Jobbról-balról mosolygós angyalok állnak, mindegyik karján a megszentelő kegyelem fehér ruhája. Csak az léphet be a Mennyországba, akin ilyen ruha van. Emeljétek fel a karotokat, hogy rátok adhassa az angyal. Nézzétek rá van hímezve a nevetek, de nem az, amit most hordotok, hanem az új név, amit Én adok majd nektek üdvözülésetekkor. Ez a név csak a tiétek lesz, mást nem neveznek így. Ez a név magába foglalja teljes egyéniségedet, személyiségedet, a Hozzám való viszonyodat, Istenszereteted fokát. E palotának sok kapuja van és mindegyik bejárat előtt két gyönyörű angyal áll. A kapuk fényből vannak, nem kell kinyitni, mert akadálytalanul át lehet hatolni rajtuk. Az angyalok térdet hajtanak előttem, és mi bevonulunk. Először egy halványkék fényben úszó terembe lépünk be. Nézzétek ki fogad benneteket?! Mennyei Édesanyátok. Boldogan mosolyog és köszönt titeket. Mellette gyermekangyalok pompás virágkoszorúkat tartanak és egyenként nyújtják a Szűzanyának, aki megölel benneteket és fejetekre illeszti az ajándékot. Így szól: Ezt azért kaptátok, drága Kincseim, mert az utóbbi időben többszázezer lelket mentettetek nekünk. Mindnyájatok homlokára egy kis keresztet rajzol, így búcsúzik tőletek. Tovább megyünk és benyitunk egy piros fénnyel teli szobába. Azonnal észreveszitek, hogy a fény forrása egy nagy piros szív, tetején szeretetláng lobog. Hatalmas töviskoszorú fut körbe rajta, és lejjebb ott van Jézus Szívsebe, melyből kihúzták a lándzsát. E Szent Sebből árad szüntelenül a piros fény, mely betölti az egész termet. Gyermekeim! Aki ide belép, az feltöltődik a Megváltó szenvedése iránti együttérző szeretettel, és e szentséges Szívből áradó piros fény lelkéről minden homályt eltüntet.

Az egész Mennyországot nem fogom megmutatni nektek, de egy fontos helyet még megtekinthettek: a könyvtárszobát. Itt Szent Fiam várakozik ránk. Nagyon örül nektek. Mindenkit Szívére ölel és rámutat a könyvekkel teli polcokra: „Nézzétek, itt tartom az életkönyveket, a tiétek is itt sorakoznak a polcon.” Egy pillanat alatt végighordozza tekintetét a ruhátokra hímzett neveken és levesz annyi könyvet, ahányan vagytok. A kezetekbe adja. A tetején arany színnel ugyanaz az új név van, ami fehér mennyei ruhátokon. Elkezdtek lapozni a könyvben. Különböző színű írások vannak benne. Kékkel a bocsánatos bűnök, pirossal a felajánlott szenvedések, lemondások, önmegtagadások vannak feljegyezve, arannyal az imádságok. „Tudjátok, gyermekeim – folytatja Jézus – az életkönyvekben szoktak lenni fekete írások is, ezek a halálos bűnök, de ti a könyvetekben egy sincs ilyen, mert a meggyónt bűnöket örökre eltöröltem. Mi, amint látjátok, mindent rögzítünk, ami történik veletek földi életetek folyamán. A piros és arany bejegyzésekért sok mennyei kincset fogtok kapni. Boldog vagyok, hogy Atyám elhozott ide benneteket, és örülök, hogy mindezt megmutathattam nektek.”

Üdvözítőtök szívére ölel mindenkit, és szeretetcsókot lehel homlokotokra. Észreveszi, hogy közületek egyik engesztelőnek elered a könnye. Odamegy, letörli szemét egy fehér selyemkendővel és így szól: „Ezek örömkönnyek-drágagyöngyök.”

Kedveseim! Mai tanításomnak vége. Köszönöm figyelmeteket. Hazaérkeztünk a csodálatos utazásból. Megáldalak titeket édesapai kezemmel az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.



ÉGI ÜZENETEK

2014.03.11

Szentlélek: Jézus élete XXIII.  A farizeusok megbocsáthatatlan rágalma

Szentlélek: Drága Engesztelőim! Ne féljetek, Én vagyok a 3. isteni személy, és Éva hangján szólok hozzátok. Fehér ruhás ifjú alakjában állok előttetek és tenyeremen lobogó szeretetlángomat nyújtom felétek. Lángra lobbantom vele szíveteket, hogy tanításom alatt lángoljon, hiszen a számotokra oly forrón szeretett Üdvözítőtökről fogtok hallani Tőlem.

Kafarnaum, a tóparti város egyre híresebbé vált Jézus nyilvános működése során. A nép csodálta és lelkesedett az új próféta iránt. Messzi vidékről tódultak az emberek, hogy láthassák és hallhassák Őt. Viszont tanításai és csodái az itteni farizeusokban és írástudókban is hódolat és elismerés helyett gyűlöletet, féltékenységet keltettek ellene. A gyűlölet legravaszabb és leghatásosabb eszköze a rágalom. A lelkendező tömeg között elterjesztették a leggyalázatosabb rágalmat, hogy ne hallgassák Jézust, mert nem Isten lakozik benne, hanem az ördög. Ez a fogás kísértetiesen hasonlít ahhoz az aljas rágalomhoz, amivel egyesek a ti engesztelőcsoportotokat megnyirbálták: „Ne menjetek oda, mert ott már nem a Szentlélek működik!” Ha valakinek tekintélye és jó rábeszélő készsége van, akkor a rosszat könnyen elhiszik neki. Így történt Kafarnaumban is. Volt, aki elmaradozott a Mester mellől, de azért megmaradt a hűséges, hívő serege, akik továbbra is követték mindenhová. Közben a farizeusok ráfogták, hogy varázsló és ördöngös. Azt állították, hogy a gonosz lélek parancsol neki: Belzebub nevében űzi ki az ördögöket. Jézus nem bátortalanodott el ettől. Továbbra is hirdette az igazságot, tette a csodákat és szabadította a megszállottakat, de keményen visszautasította a rágalmakat és így szólt a farizeusokhoz: - Hogyan űzheti ki a Sátán a sátánt? Ha valamely ország önmagában meghasonlik, nem állhat fönn az az ország. És ha a ház önmagában meghasonlik, nem állhat fönn az a ház. És ha a Sátán önmaga ellen támad és meghasonlott, nem maradhat fönn, hanem vége van. És ha Én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? … Ti azt mondjátok, hogy Isten nevében: de miért nem mondjátok rám is ugyanezt? … Ha pedig Én Isten lelke által űzöm ki az ördögöket: akkor elérkezett hozzátok az Isten országa… Aki nincs velem, az ellenem van.

Ezzel azt akarta mondani, hogy ha Ő Isten Lelke által cselekszik, akkor az, aki nincs Ővele, Isten Lelke ellen van. Aki nem gyűjt ebben a Lélekben, az csak szétszórhat. És még ezeket a szavakat vágta oda a farizeusoknak: - Azért mondom nektek: minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek, de a Lélek elleni káromlás meg nem bocsáttatik. És ha valaki az Emberfia ellen szól valamit, megbocsáttatik neki, de aki a Szentlélek ellen szól, annak meg nem bocsáttatik sem ezen a világon, sem a jövendőben.

Tehát Jézus szerint, aki a gonosz léleknek tulajdonítja az Ő isteni cselekedeteit: az ördögök kiűzését, a halottak föltámasztását és számos csodát, az a Szentlelket sérti meg. Sőt, ha Őt magát is gonosz léleknek nevezi, az istenkáromlás és nem bocsátható meg.

Gyermekeim! Ezeket a szavakat nyugodtan a jelenlegi végső időkre is vonatkoztathatjuk. Ugyanis, aki a mai kor igaz prófétáinak üzeneteit az ördögnek tulajdonítja, akkor a Szentlelket káromolja, és olyan halálos bűnben él, ami megbocsáthatatlan. Vigyázzatok, Kicsinyeim, mielőtt ítéletet mondotok egy üzenetről, mert háromféle helyről származhat az: vagy Istentől, vagy az ember saját gondolataiból, vagy a gonosz lélektől. Mint ahogy gyümölcseiről lehet felismerni a jó fát és rossz fát, ugyanígy gyümölcseiről lehet következtetni az igaz prófétára vagy a hamisra. Az igaz próféta tanítása nyomán megtérések, lelki előrehaladások, lelki megújulások fakadnak. Az ilyen választottat nem hajtja a feltűnési vágy, a szereplési ösztön. Nagyon alázatos, és érdemeit nem magának tulajdonítja, hanem a Szentlélektől kapott ajándéknak. Nem várja hallgatóságától az elismerést, a dicséretet. Ha személyes üzenetet kell átadnia valakinek a tiszta, hízelgés-mentes igazságot közvetíti, mert célja, hogy az illető lelke egyre jobban tisztuljon, csiszolódjon, fényesedjen az égiek hiteles üzenetei által. Az igaz választottat onnan is fel lehet ismerni, hogy rajta keresztül Isten nem fedi fel a személyes jövőt, nem sorolja fel mások bűneit, hibáit, és eltakarja az égi titkokat. Pl. ide tartozik, hogy a túlvilágon az elhunytak hová jutottak. Isten, eszközén át a betegről sosem állít fel diagnózist. Ez az orvostudomány feladata. Azt sem jósolja meg, hogy meggyógyul-e vagy meghal. Az igazi próféta nem anyagias, nem húz hasznot a kegyelemből. Nem irigy és féltékeny a többi választottra, mások lelki ajándékaira.

Mindezeknek gyökeres ellentéte a hamis próféta, akit valóban a sátán vezet. A jövőről mindig rózsaszín képet fest, eltakarja az igazságot. Célja, hogy hangzatos beszédeivel, kívülről betanult szentírási idézeteivel, színészi tehetségével elbűvölje az őt hallgató közösséget. Az igaz prófétákat leszólja, elhitelteleníti. Anyagi haszonra törekszik. A személyes üzeneteiben mindig úgy beszél, hogy az őt kérdezők tetszését hízelgéssel, sima szavaival elnyerje. Hamis jósolásaival – amit az ördög sugall neki – félrevezeti őket. Veszélyes és ravasz módszere, hogy a sok szép és igaznak tűnő mondata közé rejt egy-egy hamis megtévesztő eszmét. A hamis próféta gyümölcsei romlottak. Az őt hallgatók lelke visszahanyatlik, lelkiismeretük elalszik, prédái lesznek a gonosznak, hiszen az ő eszköze vezeti őket. Sok-sok ember, aki tanítványává válik, a széles tágas útra lép, mely a pokolba vezet.

Sajnos az ördög az igaz prófétákat is megtámadja néha. Ez azért van, mert Isten próbára teszi őket. Beleköltöznek az Égiek alakjába, szavaiba és mézédes, fennkölt hangon, nagyon megtévesztően tudnak szólni. Ravasz módon jónak látszó tanácsot adnak, de Isten embere a Szentlélek segítségével előbb-utóbb rájön, hogy a gonosz incselkedett vele. Az ördögnek ilyenkor az a célja, hogy elbizonytalanítsa az illetőt, el akarja hitetni vele, hogy nem az Égiek szólnak hozzá, hanem saját agya szüleménye ez a kommunikálás. Az Én eszközömet, Évát egyszer majdnem egészen elszakította Tőlünk. Több mint 10 évvel ezelőtt, mikor kezdődött ez a kegyelem, a benső szó ajándéka, naplót kezdett írni. Már 40 oldal kézirat volt belőle, mikor a következő dolog történt. A gonosz lélek két napon át tartó kételkedést bocsátott rá. Úgy érezte, egy szó sem igaz ebből a párbeszédből, már hogy is szólhatna hozzá Jézus, hiszen Ő egy méltatlan porszem. Tépelődött, sírt, bánkódott. Megfogta a naplóját, és lement a kazánhoz, hogy elégesse. De az Úr Jézus nem engedte. A lépcsőn egy kimondhatatlanul nagy szeretettel és gyengédséggel beburkolta és így szólt hozzá: „Gyermekem, az ördög tudja, hogy nagy terveim vannak veled, e napló által sok lélek felém fordul, majd és nagy lépésekben megindul az életszentség felé. Írd tovább szavaimat, higgy Nekem! Én szólok hozzád. Ez komoly próbatétel volt, hited próbája, hogy ezután is fogsz-e Velem beszélgetni, vagy sem.” A mi gyermekünk engedelmesen fölment a lakásba és folytatta a naplóírást. Így tudott kifejlődni városotokban az engesztelés műve, és terjedtek szét az országban általa küldött üzeneteink, tanításaink.

Gyermekeim! Mai beszédem elején kifejtettem nektek, milyen súlyos következménnyel jár, ha valaki Isten igaz üzeneteit a sátán szavának tekinti. Nincs számára bocsánat. De vajon mi történik azzal a gyermekünkkel, aki túlzott óvatosságból igaz égi szavainkat emberi agyszüleményének gondolja? Talán azért teszi, nehogy csorba essen az Egyház tanításainak tisztaságán. Ezt a tévedést segítünk, mi Égiek helyretenni benne, és ez a Mi szemünkben megbocsátható. Az interneten olvasható próféciákat alaposan vizsgáljátok meg, hasonlítsátok össze a Szentírással, és meggondolatlanul sose vonjátok le a következtetést, hogy a sátántól vannak. Ha hamis üzenetről van szó, akkor ezoterikus elemeket találtok benne: pl. univerzum-imádat, energia, reinkarnáció, meditáció, önmegváltás, ufó-hit, jóga, agykontroll stb. Ezek mind az okkultizmus területei és bátran megállapíthatjátok róluk, hogy az ördögtől valók, az ilyesmiket tartalmazó üzenetektől óvakodjatok!

Drága Engesztelőim! Szomorú valóság, hogy ebben az Istentől eltávolodott, hitetlen világban nagy teret hódít az okkultizmus. Terjed a fekete és fehér mágia, a jóslások, asztrológia, boszorkányság. Közömbös gyermekeink szívében hiányérzet van, valláspótlékot keresnek, és ellenségem gazdag kínálatot nyújt nekik. Aki belekeveredik ebbe az okkult világba, lelkét eladja a sátánnak. A haldoklók közül egyre több ilyen lélek hull a pokolba. Szeretném, ha lélekmentés céljából most eljönnétek velem egy szegény szerencsétlen haldoklóhoz. Eljöttök? Felülünk a gondolatunk szárnyára és elindulunk. Forgalmas autópályára érkezünk. Egy meggondolatlan előzés miatt két kocsi összeütközött. Több súlyos sérült fekszik az út szélén, az egyik haldoklik. Középkorú nő vörös festett hajjal, csillogó műkörmökkel, arany ékszerekkel feldíszítve. Én, a Szentlélek ott állok mellette és ti körülöttem, várjátok mi fog történni. A mentők először a haldoklót próbálják élesztgetni, oxigénpalackot tesznek rá, de úgy látszik már késő. Hirtelen fény támad, és megjelenik Jézus, itt tartja a különítéletet. Nem egyedül van. A nő másik oldalán a sátán várakozik. Nagyon biztos a dolgában. Az orvos nem tud segíteni, a másik sérülthöz lép. Ti nem láthatjátok, de a nőből a fején keresztül kicsúszik a lelke és talpra áll. Ugyanolyan formája van, mint a testének. Bodorított hosszú haja, kövér arca, elomló formája. Csodálkozik, alig ismeri fel saját holttestét. Ámulva látja Jézust, és mellette egy feketeruhás jómegjelenésű fiatalembert. Próbál visszaemlékezni gyermekkorára, amikor nagymamája a templomba vitte és egy szentképet adott neki az imakönyvéből: a fehérruhás feltámadt Üdvözítőt ábrázolta. Azt hitte, hogy csak a mesében létezik, most itt áll előtte a valóságban. A másik, a fekete öltönyös kedvesen és csábítóan közeledett hozzá, megfogta a kezét, magához húzta és ígérte, hogy nagyon boldoggá és gazdaggá teszi, mert évtizedek óta hűségesen szolgálja. Jézus is odalép mellé és így szól: Leányom! Jézus vagyok, Megváltó Istened. Életemet adtam érted, bánd meg bűneidet és megmentelek. Ne higgy ellenségemnek, a pokolba taszít. – Nem ismerlek. Ő gazdagságot, sikert, gyönyöröket adott nekem a földön, most is ezt kínálja, vele megyek. Jézus szeméből bánatában egy könny csordul ki, felétek fordul, Engesztelők, és ezt mondja: Segítsetek! Hívjátok Szent Mihály arkangyalt az ismert imával!... Szent Mihály arkangyal… Szent Mihály arkangyal fehér lovon érkezik, leszáll róla, kivonja a kardját és megérinti vele a fekete ruhás fiatalembere szívét, aki e pillanatban felveszi rút, ijesztő sátánformáját. A nő sikoltozni kezd és igyekszik kiszabadulni a gonosz karmainak szorításából. Ezt kiáltozza: Jézus, segíts! Jézus erélyesen ráparancsol a gonoszra, aki elengedi, és dühösen, káromkodva eltűnik onnan. A lélek leroskad Megváltója lába elé, nem mer a szemébe nézni, csak irgalomért könyörög, és egyfolytában zokog. Jézus felemeli, megsimogatja az arcát, és rátok mutat. Engedi, hogy megpillantson benneteket. „Rajtam kívül nekik köszönheted menekülésedet. Sokat kell még vezekelned, Gyermekem, őrangyalod fog a tisztítóhelyre kísérni.”

Átveszem a szót, Én a Szentlélek elbúcsúzom tőletek, Drágáim! Köszönöm, hogy türelmesen végighallgattatok. Megáldalak benneteket Megváltótok iránti szeretetetek növekedésének kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

 

2014.03.18

 

Szűzanya: Jézus élete XXIV.  A süllyedő bárka

 

Szűzanya: Drága Engesztelő Gyermekeim! Köszönöm, hogy újra eljöttetek lelkeket menteni és tanításainkat meghallgatni. Szeretettel nézek végig rajtatok és gyönyörködöm a hűségetekben és kitartásotokban. Ugye megígérte nektek Szent Fiam, hogy a ti engesztelő csoportotok meg fog maradni végig, de a külső és belső támadások hatására létszáma lecsökken? Akik ma idejárnak, azoknak a szíve telve van Istenszeretettel és felebaráti szeretettel, hiába próbál a gonosz titeket egymás ellen fordítani, nem sikerül neki, mert édesanyai védelmem alatt álltok. Nézzük Szent Fiam életének további eseményeit!

Miután a farizeusok a legszörnyűbb rágalommal illették, hogy Belzebub nevében  űzi ki az ördögöket és Ő keményen visszautasította őket, elhagyták a házat. A nép egyszerű fiai körbevették és vigasztalták szomorú lelkét. Egyre többen érkeztek, már be se fértek az épületbe. Én, Édesanyátok néhány rokonommal ott várakoztam a tömeg között. Valaki észrevett minket, bement és így szólt Jézusnak: -Íme, anyád és atyádfiai kinn állnak, keresve téged. – Kik az én anyám, és kik az én atyámfiai? –kérdezte. Rámutatva a népre így folytatta: – Íme, az én anyám és atyámfiai. Mert aki Atyám akaratát cselekszi, aki mennyekben vagyon: az az én fivérem és anyám.

Odahallatszott, amit mondott és a mellettem álló asszony megkérdezte: – Csak nem tagad meg téged a fiad? Első pillanatra magam is megdöbbentem, de a Szentlélek megvilágosított, ezért így válaszoltam a szomszédomnak: – Fiamnak nem fontosak a test és vér kötelékei, hidd el, azért nagyon szeret engem. A többit elhallgattam előtte, mert úgysem értette volna meg. De nektek, Engesztelőim elmondom: Ha ugyanaz a lélek lakozik bennetek, mint Jézusban, akkor mindnyájan a mennyei családba tartoztok. Jézus a Szentlélektől született, és Ő tölti el. Ha tibennetek is a Szentlélek él, akkor mindannyian anyja, húga, fivére vagytok az én Szent Fiamnak.

Egy csodálatos eseményt mesélek el nektek, amit jól ismertek a Szentírásból. A Mester egész nap a Genezáreti tó partján tanított és estére nagyon elfáradt. A tanítványok ezt látva elbocsátották az összesereglett népet és Jézus így szólt hozzájuk:  – Menjünk át a túlsó partra.

Úgy látszik, a Mennyei Atya terveiben benne volt, hogy az apostolokban megerősítse Fia természetfeletti hatalmába vetett hitét. Beszálltak a bárkába, és kifeszítették a vitorlákat. Jézus fáradtan leheveredett és elaludt a hajó hátuljában. Hirtelen vihar kerekedett. A nagy hullámok között vészesen himbálódzott a bárka és megtelt vízzel. Már a tó közepén voltak, és nagyon féltek, hogy elsüllyednek. Felrázták a mélyen alvó Mesterüket:

– Uram, szabadíts meg minket, mert elveszünk!

– Mit féltek kicsinyhitűek? – mondta nekik. Fölkelt, kiterjesztette karjait a hullámok fölé. Parancsolt a szeleknek és egészen lecsendesítette a tengert.

– Még sincs hitetek? – kérdezte a tanítványokat.

Azok pedig ámulva mondogatták: – Kicsoda ez, hogy még a szelek és tenger is engedelmeskedik neki?

Bizony ti is így vagytok, kedves Gyermekeim, ha veszélyhelyzetbe kerültök. Ó, hisztek ti Isten létezésében, gondoskodásában, és ezt szavaitokkal meg is valljátok, de a bajban közületek többen megijednek, és nem tudják rábízni magukat és szeretteiket a Gondviselésre. Egy példát mondok erre. Egy édesanya sírva hívta fel eszközömet, Évát, hogy leánya missziós küldetést vállalt és egy kis csoporttal elment Afrikába néhány hónapra. Vallását gyakorló jó katolikus, és mégis egészen összetört ennek a hatására. Minden szörnyűséget elképzelt, hogy egyetlen gyermekét ott az őslakók megbecstelenítik, megölik, vagy valami ragályos betegséggel megfertőzik. Az én drága Fiam szerető, együttérző szavakkal nyugtatta: – Ne félj! Leányodat én választottam ki e nemes feladatra. Ott is vele vagyok, vigyázok rá, a tenyeremen hordozom. Az egész földkerekségen mindenütt ott van az Én jelenlétem. Bízz Bennem, légy türelmes! Felesleges aggodalmaidat ajánld fel hitetlen férjed megtéréséért!

Három hónap múlva nagy öröm érte, mert hazaért a leány boldogan, tele szép lelki élményekkel. Nem győzött hálát adni Istennek, hogy vigyázott gyermekére.

Drágáim! Ugye tapasztaltátok már nem is egyszer, hogy lelketek olyan, mint a viharos tenger. Ilyenkor gondok emésztenek, lelki fájdalmak gyötörnek, még imádkozni se tudtok rendesen. Minden olyan reménytelennek tűnik. Ti tudjátok, hogy ilyen nehéz helyzetekben Jézushoz kell fordulni. Ő nemcsak a szeleknek és a tengernek tud parancsolni, hanem lelketek ura is. Ha hívjátok, hogy segítsen, már ott is terem. Ott áll előttetek láthatatlanul, hosszú, fehér ruhájában. Együttérzően átöleli vállatokat és átlyuggatott kezét zaklatott, feldúlt, remegő szívetekre helyezi, és értelmetekbe ezeket a gondolatokat adja:

– Drága nyugtalan, szenvedő Gyermekem! Ezt a lelki sötétséget és vihart a szívedben ellenségem okozza. Én csak boldogságot, nyugalmat és szeretetet tudok adni neked. Azért engedem meg a gonosznak, hogy némelykor bántson, incselkedjen veled vagy kísértsen, mert ezáltal növelem benned az alázatot. Időnként éreztetem kicsinységedet, kiszolgáltatottságodat, gyengeségedet, hogy fordulj Felém, és kérd segítségemet. Legtöbbször az ördög legközelebbi hozzátartozóid, hittestvéreid, munkatársaid, szomszédjaid által sérteget, kínoz téged. Ilyen esetben ne hibáztasd őket, hanem a mögöttük álló ellenségemet. Így nem lesz a szívedben harag. Most pedig elveszem lelkedből, értelmedből a zaklatottságot és az Én tökéletes békémet helyezem beléd.

Drága Engesztelőim! Gondoltatok-e arra, hogy a vihar lecsendesítésének csodája nem más, mint allegória? Péter bárkája; az Egyház. A vihar az emberiség történelmének felkorbácsolt tengerét jelenti, most a végső időkben, amelyben éltek. A bárka, az Egyház, ezen a viharos tengeren, elindul az örök révbe. Ott van Krisztus a bárkán, nem hagyja el Egyházát, de alszik, azaz láthatatlan. Gyermekeink – akik hisznek szent Fiamban – látván a tornyosuló hullámokat, katasztrófákat, zűrzavart a világban és Egyházban, megijednek és imádkoznak. Az Oltáriszentségben rejtőző, láthatatlan Krisztus megfedd benneteket, hogy féltek, nem elég erős a hitetek. Rajtam és prófétáin keresztül beszél nektek a rátok váró megpróbáltatásokról, és harcba hív. Fegyvert ad a kezetekbe: rózsafüzért, imahadjáratot, önmegtagadásokat, lemondásokat és a szenvedések, böjtök felajánlását. Valójában Jézus kormányozza az Egyház bárkáját, ezért nem süllyed el sohasem.

Kicsinyeim! Most engedjétek el magatokat, hunyjátok be földi szemeteket, mert a képzelet szárnyán egy nagy tenger partjára viszlek benneteket. Nyújtom a kezem. Ugye eljöttök velem, Édesanyátokkal? / … – Igen… /Köszönöm.

Ez a tenger az Örök Élet vize, melynek forrása Mennyei Édesapátok trónja. A parton egy hatalmas, díszes hajó van kikötve. A hajó orra felett egy nagy, 2 méteres átmérőjű Szentostya lebeg. Hosszanti irányban 3 felé törik és átalalkul 3 fényes, fehérruhás ifjúvá és ott áll előttük a teljes Szentháromság: az Atya és jobbra tőle a Fiú, balra a Szentlélek. Ők hárman elsőként lépnek be a bárkába, majd felénk fordulnak, akik a parton állunk. Atyám először Engem szólít:

– Jöjj, legszentebb Leányom! A te segítségedre az Egyháznak nagy szüksége van.

Jézus felém nyújtja kezét, mosolyogva, segít beszállni. Majd mindhárman kitárják karjukat és ti egyenként röpültök hozzájuk. Az idősebbeknek segítenek beszállni. Ahogy a bárkából visszatekintetek a partra, csodálkozva veszitek észre, hogy nemcsak a ti közösségetek várakozik ott, hanem a világból sok-sok engesztelő csoport, rózsafüzérrel a nyakukban és imafüzetekkel a kezükben. Fehérek, sárgabőrűek, feketék egyaránt. A hajóról azt is láthatjátok, hogy nagy kígyó tekereg a kavicsos parton és körülötte fekete öltönyös emberek várakoznak. A kígyó felemeli a fejét és sziszeg nekik valamit, majd elvegyülnek a tömegben. Mindegyikük kezében egy nagy ékszerláda van, és csak úgy csillog-villog bennük a sok drágaság. A népből sokan körülveszik őket. Ravaszul mosolyogva mondják: – Semmi akadálya, hogy válogassatok magatoknak ezekből a drágakövekből, de cserében egy csekélységet kérünk, azt ami nálatok van: a rózsafüzért és az imafüzetet.

A tömegnek körülbelül harmadrésze engedett a csábításnak és beleegyezett a cserébe. A többiek pedig futottak a bárka felé, amit majdnem lekéstek. Ó, drága Gyermekeim! Mennyire örülök, hogy ti itt vagytok Velem az Egyház bárkáján. Bizony a többiek pórul járnak. A feketeruhások, az Antikrisztus csatlósai azokat, akiket meg tudnak vesztegetni a széles útra terelik, és testüket, lelküket elpusztítják. Jézus Krisztus a kormányhoz lép, Ő vezeti a hajót az Örök Élet felé. A Mennyei Atya, a Szentlélek Isten és Én ott járunk-kelünk az engesztelők között. Segítünk az imádkozásban, böjtben, engesztelésben, áldozatok vállalásában és jó tanácsokkal látjuk el őket. Méltóságteljesen halad a bárka a történelem alkonyán a nyugodt tengeren, de néha feltámadnak a hullámok. Még vannak kételkedők, akik próbálják meggyőzni a többieket, hogy talán mégse kellett volna beszállni, talán jobb lett volna a feketeruhásokra hallgatni. Háborog a lelkük. De Jézus ilyenkor feláll a kormány mellől, lecsendesíti a vihart és békét ad a szívükbe. Mert Ő mindenkit üdvözíteni akar.

Drága Kicsinyeim! Most hagyjuk ringatózni az Egyház képzeletbeli bárkáját az örök élet nyugodt vizén és menjünk vissza az engesztelés termébe.

Higgyétek el, hogy aki mélyen hívő, akár kételkedő, akár botladozó, az nem vész el, mert Isten irgalma mindenen átsegíti.

Megáldalak benneteket az erős hit és gyermeki bizalom lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.