2011. március 23.szerda
Jézus: „Megfeszítették…” (Hiszekegy) 1.rész
 
 
Jézus: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Jézus Krisztus, a ti Megváltótok és eszközöm hangján keresztül szólok hozzátok. Forró szeretettel köszöntelek benneteket, leghűségesebb Barátaim. Ma a „Hiszekegy”-nek erről a szaváról tanítalak benneteket: „Megfeszítették.” Most is a legjobb módszernek találom a szemlélődést, amely legmélyebben tud hatni érzelmeitekre.
 
Drága Kicsinyeim! Most, a szenvedésem legnehezebb szakaszában arra kérlek benneteket, egy percre se hagyjatok magamra! A képzelet szárnyán jöjjetek Velem a Golgotára! Máris ott vagyunk a hegy tetején, a vesztőhelyen. A kereszt a lábam előtt fekszik. Most durván rálöknek, hogy megjelöljék rajta a karjaim és lábaim hosszát. Csak így tudhatják, hogy hová kell a szegek helyét fúrni. Majd felrántanak és megkötözve egy sziklába vájt üregbe beledobnak. Térdeimre esek és kínomban jajgatok. Majd rácsapják a vízszintes pinceajtót. Ti ott térdeltek az üreg fölött és így kiáltoztok le Nekem: „Édes Megváltónk itt vagyunk feletted. Ó bárcsak kiszabadíthatnánk onnan! Köszönjük nagy félelmedet, amit most a várakozás alatt át kell élned.” Látom, ahogy egyiketek arcát odatapasztja a vízszintes hideg vasajtóhoz. Mások kezükkel simogatják. Az őr, akit odaállítanak, nem lát ebből semmit, mert csak képzeletben vagytok ott. Ezalatt a poroszlók megássák a 3 keresztnek a gödröket és az Én keresztemen megfúrják a szegeknek a helyét. Ti együttérző gyermekeim, ahogy térdeltek Felettem, azt hallhatjátok, hogy Atyámhoz imádkozom kínzóimért és ellenségeimért. Hamarosan jön 4 poroszló és kirángatnak onnan, ütve, verve visznek a keresztem mellé. Epével kevert ecetet nyújtanak Felém, de egyik fiam közületek ki akarja verni a poroszló kezéből, de nem sikerül. Még mondja is nekem könnyes szemekkel: „Uram, ne igyál belőle, mert ezzel is kínozni akarnak!” Én megkóstolom, de nem iszom belőle. Most nekem esnek hóhéraim és kíméletlenül lerángatják rólam ruhámat. Ott álltok körülöttem és próbáljátok megakadályozni őket, de nem sikerül. Egyik engesztelő kislányom odafordul a másikhoz és mondja: „Nézd, milyen aljasok! Felszaggatják a sebeit, most tépik ki a vállsebéből a beleszáradt ruhát!” Mind a ketten sírnak. Drágáim! Elborzadva nézitek, hogy töviskoronámon keresztül vadul próbálják leráncigálni Rólam a ruhát. Odakiáltotok nekik: „Miért vagytok ilyen kegyetlenek? Szakítsátok szét a ruháját és óvatosan emeljétek át a fején!” Gyermekeim! Hiába szóltok nekik, ők nem látnak, és nem hallanak titeket. Nézzétek csak! Dühösen letépik fejemről töviskoronámat, felszaggatva az összes sebemet, fejemet elönti a vér. Szitkozódva felsodorják hosszú ruhámat, és most már akadálytalanul lehúzzák a fejemről, majd újra fejembe nyomják a töviskoronát. Ott állok megszégyenülve, meztelenül a kaján, kíváncsiskodó tömeg szemeláttára, és mély szégyent érzek. Most engesztelő Kicsinyeim szorosan körülvesztek, hogy eltakarjatok, de sajnos a tömeg nem lát titeket csak Engem kiszolgáltatva, megszégyenítve, ahogy kezeimmel próbálom eltakarni meztelenségemet. E megszégyenítést felajánlottam Atyámnak a 6. parancs ellen elkövetett bűneitekért, engesztelésül. Édesanyám már éppen arra készül, hogy leveszi fátylát, de hirtelen odafut egy bátor, harcias viselkedésű ember és odanyújt nekem egy kendőt, amit ágyékkötőként magamra veszek. Rám parancsolnak, hogy feküdjek a keresztre Én engedelmeskedem és kinyújtom karjaimat és lábaimat. Kérlek benneteket, drága szerető Engesztelőim, jöjjetek gyorsan, mert rettenetesen félek! Álljatok szorosan a jobb kezemhez, a balkezemhez, a jobb lábamhoz, a bal lábamhoz és töviskoronás fejemhez. Nézzétek, ujjaim a félelemtől önkéntelenül ökölbe szorulnak. Hóhéraim káromkodva, szitkozódva kifeszítik ujjaimat, és a vaskalapáccsal elkezdik verni a szöget a jobb kezembe. A szög inaimat beleveri a lyukba. Fájdalmam elviselhetetlenül nagy. Vérem minden felé fröccsen. Kicsinyeim! Sebem fölé hajoló arcotokat lepermetezem Szent Véremmel, és ez védelmet nyújt nektek a Gonosz mostani támadásaival szemben. Forrón szeretett Engesztelőim, akik a bal kezem körül térdeltek, engedjétek, hogy együttérzésetekből erőt merítsek magamnak ahhoz, ami most következik. Hóhéraim dühösen, szitkozódva nézik, hogy a szög előfúrt lyuka 20 cm-rel messzebb van a kelleténél. Köteleket fonnak a karomra és egészen kinyújtják, csontokat, izületeket szétszaggatva. A vállcsontom, könyökcsontom kiböki a bőrömet. Hangosan jajgatok, mert ezt már nem bírom magamban tartani. Egyiketek sírva könyörög: „Inkább új lyukat fúrjatok, ne szakítsátok szét a karját!” De minden hiába! Ahogy ott térdeltek, próbáljátok elvenni a kalapácsot és szöget a pribék kezéből, de nem lehet. Minden kalapácsütés a szívetekig hatol és halljátok, hogy közben csendesen imádkozom ellenségeimért, kínzóimért és értetek. Szíveteket, Kicsinyeim teletöltöm bűnbánattal, éreztetem veletek, hogy a ti bűneitek is okozói e fájdalmaimnak. Lábaim felszegezése is gondot okozott a pribékeknek. Ugyanis kezeim erőszakos kifeszítése miatt egész testem felcsúszott és így lábaim nem érhették el a keresztre erősített tönköt, amin állnom kellene. Drága Kicsinyeim, akik lábam körül térdeltek, közelről nézhetitek lelki szemeitekkel, mit művelnek Velem. Kötelet kötnek lábaimra, nekifeszülnek és forgóimat kiszakítva medencecsontomból, recsegve, ropogva kifeszítik a kellő mértékben. Ugye érzitek, mintha egy nagy kő nyomná a szíveteket e látvány hatására? Ez azért van, mert nagyon szerettek Engem, és átérzitek hatalmas fájdalmamat. Közben térdre borulva kértek bocsánatot saját bűneitekért és az egész emberiség bűneiért, melyek okai az Én kegyetlen kifeszítésemnek. Ezzel befejezem a „Megfeszítették” című Hiszekegy-részlet tanításainak 1. részét. A jövő szerdán folytatom.
 
Drága engesztelő Gyermekeim! Most jelenlétünket próbálom leírni szavaimmal.
 
Atyám úgy van köztünk, hogy vakító, ragyogó fényével árasztja el a termet és ebben a fényben egy arany kereszt tündököl. Ez az aranykereszt azt fejezi ki, hogy az Én keresztre feszítésemnek fájdalmai növeli Mennyei Atyám dicsőségét és megdicsőítenek Engem.
 

Én, Jézus Krisztus most papi ruhában vagyok köztetek és a gyóntatószékben ülök. Nyakamon egy lila stóla. Várom gyermekeimet, hogy e nagyböjti időben mély bűnbánat után jöjjenek be Hozzám gyónni. Így szólok: Én ülök itt, pásztorom csak eszköz. Én hallgatom meg bűneiteket és Én oldozlak fel belőlük. Jöjjetek, amíg nem késő, mert közel van az idő, mikor már nem lesz lehetőségetek a szentgyónásra.
A Szentlélek Isten mint ifjú áll előttetek fehér ruhában, szárnyakkal. Az egyik kezében egy feszület van: barna kereszt az Én fehér testemmel, a másik kezéből halványlila fénysugarat bocsát szívetekbe. Így magyarázza meg nektek e szimbólumok jelentését: Gyermekeim! Jézus keresztjére nézve növekedjen bennetek a bűnbánat a saját és szeretteitek bűnei miatt, mert ti is okozói voltatok Jézus kínszenvedésének és kínhalálának. A lila fénysugár az Én kegyelmem, mely megvilágítja előttetek elfelejtett és meg nem gyónt bűneiteket.  A Szűzanya is itt van, végig megy köztetek és saját anyai fájdalmát rajzolja rá, mindannyiotok homlokára, egy keresztet. És most Én, a ti Jézusotok elbúcsúzok tőletek és megáldalak benneteket a bűnbánat kegyelmével, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.