ÉGI ÜZENETEK
 
2012.06.05.
 
Szűzanya: Jézus Krisztus személye 1., Jézus Krisztus elnevezései
 
 
Szűzanya: Drága engesztelő Gyermekeim! Ma elkezdünk egy beszédsorozatot az Én Szent Fiamról, hogy jobban megismerhessétek.
Mindenekelőtt megmagyarázom nektek, mit jelent az Ő neve. Együtt szoktuk használni a két részből álló nevet: JÉZUS KRISZTUS. JÉZUS héber szó, annyit jelent, mint SZABADÍTÓ. Ezt a nevet akkor kapta, mikor a Mennyei Atya azt üzente Nekem Gabriel arkangyallal, hogy Én leszek a várva várt Messiás anyja, és a gyermekemet JÉZUS-nak kell hívni. Ez a név azt a fogalmat is jelenti, hogy ÜDVÖSSÉG. Ugyanis az üdvösséget, az örök életet csak Jézus tudja elhozni nektek, az emberiségnek. A KRISZTUS szó szintén héber eredetű, és annyit jelent, mint FELKENT.
A Szentírásban sokszor találkozhattok a MESSIÁS kifejezéssel, amely annyit jelent, hogy a ZSIDÓK KIRÁLYA, akit oly sokáig vártak a zsidók, sőt ma is várják, mert azt hiszik, hogy még nem jött el. Rosszul tudják, hogy a Messiás csak az ő királyuk, mert Ő Ég és Föld leghatalmasabb királya, Messiása.
Azután itt van az EMBERFIA név. Jézus gyakran nevezi magát ezen a néven. Ez a kifejezés az ószövetségbe nyúlik vissza, a próféták könyvében található. Megkérem eszközömet, Évát, hogy olvassa fel Dániel látomását az Ősöregről és az Emberfiáról:
„Amint néztem, egyszercsak trónokat állítottak fel, és az Ősöreg leült. Ruhája fehér volt, mint a hó, fején a haj tiszta, mint a gyapjú. Trónja lobogó lángból volt, kerekei meg izzó parázsból. Tűzfolyó eredt belőle, és folyt tovább. Ezerszer ezren szolgáltak neki és tízezerszer tízezren álltak előtte. Ítéletet tartottak és felnyitották a könyveket… Láttam az éjjeli látomásban, hogy íme az ég felhőin valaki közeledik. Olyan volt, mint az Emberfia. Amikor az Ősöreghez ért, színe elé vezették. Hatalmat, méltóságot és királyságot adott neki. Minden népnek, nemzetnek és nyelvnek neki kellett szolgálnia. Hatalma örök hatalom volt, amely nem enyészik el soha, és királysága nem megy veszendőbe.”
Drága Gyermekeim! Az Ősöreg, aki leült a trónra, a Mennyei Atya. Az Emberfia nem más, mint Jézus Krisztus, aki az örökkévalóságból érkezik és Isten színe elé vezetik, akitől örök, soha el nem múló hatalmat kap.
Jézust ISTEN FIA-nak is nevezhetitek, mert Ő valóságosan Fia a Mennyei Atyának. Ti is mindnyájan gyermekei vagytok Istennek, Velem, Szűzanyátokkal együtt. De Jézus Istenfiúsága és a mi istengyermekségünk között az a különbség, hogy Jézus Krisztus, mint Isten Fia valóságos Isten, mi pedig teremtmények vagyunk.
Van, mikor a Szentírás egyszerűen ÚR-nak nevezi Jézust: Jézus Krisztus az Úr. Hallgassátok, mit ír erről Szent Pál a Filippieknek írt levelében:
„Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt. Ő mint Isten, az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem szolgai alakot öltött, kiüresítette magát, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a Mennyben, a Földön és az alvilágban, és minden nyelv hirdesse az Atya Isten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.”
Ugye kedves Gyermekeim, ima közben milyen sokszor így szólítjátok Szent Fiamat: Uram! Nagyon helyesen teszitek, mert Ő nemcsak Megváltótok, Testvéretek és Barátotok, hanem hozzátok viszonyítva hatalmas Úr, akinek kijár a legnagyobb tisztelet és imádás.
A Szentírás sok helyen nevezi az Én Szent Fiamat ISTEN BÁRÁNYÁ-nak. A Szentmisében a szentáldozás előtt is így imádkoztok: „Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit… A bárány az ószövetségi időben áldozati állat volt, szelíd, közkedvelt, ártatlan állat, aki életét adja azért, aki őt feláldozza. Az áldozat-bemutató rátette a kezét a bárányra, azt szimbolizálva, hogy rátette minden bűnét, melyet az állat fog halálával kiengesztelni Istennél. Azután a bárány előírt részeit elégették, a megmaradt részekből áldozati lakomát rendeztek.
Keresztelő Szent János Jézust Isten Bárányának nevezi. Hiszen Jézus áldozat a világ bűneiért. Ő is magára veszi minden ember bűnét, Ő lesz minden ember helyett az áldozat, számotokra meghozza a kiengesztelődést Istennel. Mindezt a legnagyobb engedelmességgel teszi, türelemmel és szeretettel, zúgolódás és panaszkodás nélkül. Úgy, ahogyan Izaiás próféta megjövendölte:
„Feláldoztatott, mert Ő maga akarta, és nem nyitotta meg száját. Viszik, mint a juhot a leölésre, és mint nyírója előtt a bárány elnémul és nem nyitja meg száját.”EMMÁNUEL: VELÜNK AZ ISTEN
Izaiás próféta mikor a szenvedő szolgáról jövendölt, Jézus Krisztusra vonatkozott a szava, a Messiásra. A Krisztus születése előtt élő zsidók nagy része várta ugyan a szabadítót, de már nem a „szenvedő szolga” képében, hanem egy olyan Messiást, aki a római hatalommal szemben az élükre áll, és királyuk lesz. Keresztelő Szent János hirdette kortársainak, hogy elég már a hiú reményekből! A Názáreti Jézus az igazi Messiás, aki nem politikai hadvezér, és nem csak a zsidók királya, hanem az egész világ megváltója, és halálával fogja az emberiségnek megszerezni az örök életet.
Drága Kicsinyeim! Miután megismertettelek benneteket Szent Fiam különböző elnevezéseivel, figyeljetek szavamra, mert elmondom, mit történik itt, ebben a teremben.
Csodálatos módon megnyílik a mennyezet, és leereszkedik közétek egy széles, ragyogó fénynyaláb, melyből kiválik a Mennyei Atya, az Úr Jézus és a Szentlélek. Itt helyezkednek el körülöttem. Majd utánuk újabb és újabb fénysugarakon szentek és angyalok sokasága érkezik. Utoljára két angyal lebeg lefelé, és egy aranyszínű, szembemiséző mennyei oltárt hoznak, és leállítják középre. Egy harmadik angyal egy hófehér csipketerítőt borít rá és az oltár jobb és bal szélére 1-1 égő fehér gyertyát állít, ragyogó díszes gyertyatartókban. A Szentlélek közeledik Felém az Oltáriszentséggel, mely egy arany szentségtartóban van helyezve. Megkér Engem, Édesanyátokat, hogy helyezzem az oltár közepére. Én örömmel megteszem. Ahogy elhelyeztem az oltáron, ez a mennyből hozott Oltáriszentség elkezdi ontani magából a fényt, majd egy kis idő múlva ez a ragyogás halványodik, eltűnik az Oltáriszentség, és helyett egy gyönyörű, élő, fehér bárány fekszik az oltáron, mintha ara várna, hogy kezdődjön a Szentmise, az Ő feláldozása. A szentek sorából kilép Pió atya aranyszínű papi ruhában. Elvégzi a Szentmise áldozati részét. Gyengéd szeretettel felemeli Isten Bárányát, és felajánlja az Atyának, aki szintén ott áll az oltár mellett és tenyeréből áradó fénnyel gazdagon beborítja az Áldozatot. Ezután Pió atya feláldozza az isteni Bárányt: testét, mint sok kis Szentostyát a cibóriumba helyezi, a vérét egy kehelybe csorgatja. A Szentmise áldozati része alatt az angyalok és szentek leborulva imádják Jézus Krisztust, az Isten Bárányát, aki szeretetből feláldozta magát az emberiségért, vállalta a szenvedést és halált, hogy minden embert megszabadítson a bűn rabságából, a haláltól és a kárhozattól. A Mennyei Atya felemeli a Szentostyák kelyhét, a cibóriumot, felétek fordul, és kérdezi: Drága Gyermekeim! Szeretnétek-e most lelki áldozásban részesülni?… Akkor először térdeljetek le – ha tudtok – és bánjátok meg gondolatban bűneiteket. Látom bűnbánatotok őszinte és mély. Szentlelkem Velem jön, és hozza Utánam az Isteni Bárány vérével telt kelyhet. Én a cibórummal közeledek felétek. Körbemegyünk, és két szín alatt mindenkit megáldoztatunk. Egyenként mindenki előtt felemelem a Szentostyát, belemártom a Bárány Vérébe, és a nyelvetekre helyezem. A szentáldozás után így szólok hozzátok: „Szent Fiam az Élet kenyere, Isten Báránya, aki szeretetből halt meg értetek, hogy örökké éljetek. Mindennap adjatok hálát e csodáért, mert az Eucharisztia nélkül nem juthatnátok be az Én Országomba. Most pedig átadom a szót Mennyei Édesanyátoknak, aki tartja ezt a tanítás.
Drága Gyermekeim! Ezzel a befejezéssel szemléletesebbé tettük számotokra Szent Fiam egyik legszebb nevét az ISTEN BÁRÁNYÁ-t. bárhogy is szólítjátok meg Őt, kedves neki, ha szívetek mélyéből és szeretettel, hódolattal és imádattal teszitek. Itt állunk veletek szemben mind a négyen, a Szentháromság és Én. Felemeljük jobb kezünket, és nagy keresztet rajzolva rátok, megáldunk benneteket szeretetünkkel az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.