2009.06.08., hétfő Szűzanya: VII. parancs: Ne lopj!
Én: Édes Jézusom, szeretlek! Tégy engem békéd eszközévé! Mennyei Édesanyám! Nagy szeretettel köszöntelek, és mindnyájan érdeklődéssel várjuk tanításodat.
 Szentlélek Úristen! Jöjj, segíts nekem, hogy Szűzanyánk szent szavait méltóképpen tudjam tolmácsolni testvéreimnek.
Szűzanya: Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Égi Édesanyátok, aki Éva hangján szól hozzátok. Ma a VII. parancsról tanítalak benneteket, mely így hangzik: „Ne lopj!”
Mit jelent a lopás? Más tulajdonát elsajátítani. A mai világban nagyon elterjedt ez a bűn, sosem volt ennyi tolvaj, rabló, sikkasztó, adócsaló, mint mostanában. Ennek oka a hiányos, laza nevelésben keresendő. Egy esetet szeretnék felhozni arra, hogy régebben mennyivel eredményesebben nevelték a gyerekeket. Évával, eszközömmel történt 63 évvel ezelőtt, mikor 7 éves, első osztályos kislány volt. Az államosítás előtt még csak felekezeti iskolák voltak. Ő zárdába járt, és apácák tanították. A kedvesnővér egyik nap a lopásról mondott nekik egy tanmesét. Ime a mese: „Volt egy bácsi, aki egy szegény öreg nénitől ellopta a pénztárcáját, amiben az összes kis pénze volt. A Jó Isten úgy büntette meg, hogy mind a két keze megfeketedett és így kénytelen volt kesztyűben járni.” Éva ezt nagyon megjegyezte. Már akkor is szeretett rajzolni, ezért este lefekvés után odakérte az ágyába a ceruzáját és rajzfüzetét. Mikor elálmosodott, abbahagyta a rajzolgatást, és a holmikat visszaadta anyukájának. Amikor lefeküdt, észrevette, hogy minden ujjának az oldala fekete lett. Eszébe jutott a lopós bácsi esete, és mély bűntudat árasztotta el kis szívét. Mit lophattam? Elkezdett sírni az ágyból. Iskolatáskája egész holmiját a szőnyegre borította, mert arra gondolt, hogy talán belekeveredett valaki radírja vagy ceruzája, de semmit sem talált. Keservesen sírni kezdett. Édesanyja faggatta: Mi baj van? Mit keresel, Évikém? Egész biztos loptam valamit, csak azt nem tudom mit. Nézd, milyen fekete a kezem! Na gyere csak -mondta édesanyja. Odavitte a lavórhoz, és szappannal tisztára mosta a grafitceruzától elfeketedett ki ujjakat. Látjátok, Kedveseim? A vallásos nevelés és a mély érzelmi ráhatás egy életre megtanította az embereket a Tízparancsolat tiszteletére. Ez ma hiányzik, ezért terjed el széles körben a lopás.
Drága Gyermekeim! Nem is gondoljátok, mi minden számít lopásnak.
  1. Legismertebb formája: más anyagi javait elvenni. Klasszikus példa erre, amit a zsebtolvajok csinálnak: szinte mesteri fogásokkal, pillanatok alatt kilopják a gyanútlan emberek zsebéből, táskájából a pénzt, észrevétlenül lekapcsolják a nyakláncokat, karkötőket. A betörők kiszimatolják hol vannak üresen hagyott lakások, a zárakat pillanatok alatt felnyitják, rövid keresgélés után már viszik is az értéktárgyakat. Egyetlen céljuk a gyarapodás, hogy minél gazdagabbak legyenek. Nincs semmi lelkiismeretfurdalásuk, egy cseppet sem sajnálják áldozatukat, akit kifosztottak. Ezért felelősségre lesznek vonva a túlvilágon.
  2. Munkaerőt is lehet lopni. A mai bűnös, kegyetlen világban sok olyan munkaadó van – aki kihasználva a nagy munkanélküliséget – nagyon alacsony bért ad munkásainak. Kihasználja az erejét, de nem fizeti meg rendesen. Olyan is akad szép számmal, aki hónapokig visszatartja a dolgozók fizetését, és ha nagyon nagy a tartozása, elszökik külföldre. Az Anyaszentegyház a munkások bérének igazságtalan visszatartását az égbekiáltó bűnök közé sorolja, egy sorba a szándékos gyilkossággal és a szegények, árvák, özvegyek nyomorúságának nagyobbításával.
 
  1. A csalók és szélhámosok tevékenysége is lopás, ma lépten-nyomon lehet látni ilyeneket. Nekem, Édesanyátoknak van lehetőségem itt a földön sok mindent megfigyelni. Láttam egy csaló férfit, aki az egyik nagy falut végigjárta Rákos Gyermekekért Alapítvány ügynökeként egy hamis igazolvánnyal, beteg gyermek fényképével. Minden ablakon bekopogott és kért egy kis támogatást. Sok helyen adtak neki kisebb-nagyobb összegeket. Ha hiszitek, ha nem 1 nap alatt 150 000 Ft-ot gyűjtött össze jóhiszemű emberektől. Ma is járja a lakóhelyeket. Meggazdagodott, de mindent, még a lelkét is el fogja veszíteni.
  2. Az is lopás, ha egy másik ember becsületét elveszi valaki. Egy köztiszteletben álló, fedhetetlen, erkölcsös életű embert képes a rágalmazó olyan rossz színben feltüntetni, hogy mindenki megveti, megszűnik a tekintélye, becsülete mindenki előtt. Az ilyen lopás azért nagy bűn, mert nem lehet jóvátenni. Még ha mindenki előtt is bocsánatot kér a sértettől, megmarad a környezetében a rossz vélemény, a rossz szájíz.
    Egy példa arra, hogyan lehet ellopni egy másik ember becsületét. Az ABC elől eltűnt egy asszony biciklije. Egy hét múlva meglátta a harmadik szomszéd fiát menni rajta. Felháborodva visszakövetelte tőle. A fiú úgy vette egy hete egy férfitől, aki a másik faluban lakott. Kiderült, hogy mégse az ő kerékpárja, mert az övének a kormányán volt egy feltűnő karcolás, azon pedig nincs. De addigra már úgy telekürtölte ezzel a falut, hogy mindenki elhitte és óvakodtak ettől a családtól. Megbélyegezték őket. Sajnos ez a rágalmazó asszony e család becsületét már nem tudta visszaadni. Vagy levezekeli a földön vagy a tisztítóhelyen felel érte.
  3. Mások hitét is el lehet lopni. Ez a bűn Mennyei Atyánk előtt nagyon súlyos, mert a legnagyobb értéket, Istent lopja ki felebarátja szívéből.
    A kommunista uralom alatt történt. Egy túlbuzgó tanítónő be akart vágódni az igazgatójánál és a kis elsőosztályosainak Karácsonyról beszélt:
    – No gyerekek, meséljétek el, mit kaptatok a szüleitektől karácsonyra? Az egyik kislány felállt és így felelt: -Én a szüleimtől semmit sem kaptam, csak a Jézuskától. Erre a tanítónő az egész osztályt felvilágosította, hogy Jézuska nincs, angyalok sincsenek, az csak buta kitalálás. A szülők veszik az ajándékot. És a gyerekek – mivel a tanító néni szava szent volt előttük, még szentebb, mint szüleiké, elhitték. Azután hazatérve, kisebb testvéreiknek is megmondták, hogy Jézuska nincs is, anyutól és aputól kaptuk az ajándékokat.
    Ez a pedagógus először is azzal vétett, hogy megtagadta Jézust, aki azt mondta, hogy aki megtagad Engem az emberek előtt, azt Én is megtagadom Atyám előtt. Másodszor súlyosan vétkezett, mert a legkisebbektől ellopta a bimbózó hitet. Lehetséges, hogy az ő hitromboló hatása ezeknél a gyerekeknél még felnőttkorban is érezhető lesz, miatta hitetlenné válnak. E bűnös tanítónő felelős lesz e lelkek Istentől való eltávolodásáért. Mint ahogy az előző rágalmazó asszony nem tudja becsületét visszaadni annak a családnak, úgy ez a tanítónő sem tudja már visszaadni a hitet azoknak, akiket megfosztott tőle.
Kicsinyeim! Most arról szeretnék nektek beszélni, hogy lopás és lopás között különbség van. Példákkal szeretném ezt szemléltetni. Az utcán a házak előtt sorban érik a meggy. Arra megy egy ember, melege van, szomjas -s habár tudja, hogy van tulajdonosa a gyümölcsfáknak -bekap néhány szemet. Ezzel még nem követ el bűnt. De ha másnap hoz magával egy reklámszatyrot és teleszedi, hogy otthonra is legyen, már ott is van a lopás a lelkén. Ha autóval mentek, megálltok egy érő kukoricatábla mellett és letörtök 5-6 csövet, loptatok. Nem ti vetettétek, kapáltátok, műveltétek azt a kukoricát, hanem a tulajdonos, bármilyen kicsivel, de megrövidítettétek. De nagyobb ennél annak a bűne, aki az éjszaka leple alatt ellopja szomszédja tűzifáját, amit drága pénzen vásárolt. Még nagyobb bűn, ha valaki ellopja a babakocsiból a kisgyermeket, hogy drága pénzen eladja egy külföldi gyermektelen házaspárnak. Amint látjátok, a lopás súlyossága egyenes arányban van a fájdalommal, veszteséggel, amit előidézett. Ha nagy hiányérzetet, bánatot okoz, akkor az isteni ítélet is keményebb lesz.
Drága Gyermekeim! Most azzal kapcsolatban szeretnék tanácsot adni, hogy mit kell tennetek, ha a hetedik parancs ellen vétettetek. Először is meg kell bánni, meg kell gyónni. De ez nem elég. Vissza kell adni a lopott dolgot, vagy ha nem visszaadható valamilyen formában jóvá kell tenni. Ellenkező esetben nem kapsz megbocsátást. A másik tanácsom arra vonatkozik, hogyan reagáljatok a lopásra, ha bevallja az illető, és bocsánatot kér tőletek? Bocsássatok meg neki és ne vonjátok meg bizalmatokat tőle, mert akkor sose fog megjavulni. Imádkozzatok érte, hogy szabaduljon meg örökre ettől a bűntől. Nagyon nehéz szeretni azt, aki meglopott, mégis szeretned kell, mert a szeretet válogatásnélküli. Kövessetek minket, Égieket, hiszen a legmegátalkodottabb embereket is szeretjük.
Drága Gyermekeim! Ti, akik idejártok az engesztelésekre, már nem tudtok a Gonosz csapdájába esni, ha lopásra akar csábítani. Mégis képesek vagytok a VII. parancs ellen vétkezni, miközben észre se veszitek. Pl. túl sok feleslegetek van. Kidobjátok a penészes élelmiszereket és közben hány és hány hajléktalan éhezik! Még mielőtt megromlik, szét lehetne osztani a rászorulóknak. Nem 1 vagy 2 télikabátotok van, hanem 5 vagy 6, közben mások dideregnek a télben, mert egyetlen kabátot se tudnak venni maguknak. Gyermekeitek szobája tele van megunt, tönkretett játékok tömegével, melyeket drága pénzen vásároltatok, a szegény családok gyermekei vágyakozva nézik a játékboltok kirakatait. Higgyétek el, ez mind rejtett lopás. Vagy pedig véget nem érő fecsegésetekkel vagy panaszaitokkal ellopjátok mások drága idejét. Ha felhív valaki telefonon, túl sokáig beszéltek és ezzel növelitek a telefonszámláját. Vagy a kölcsönkérők táborába tartoztok és elfelejtitek megadni. Óvakodjatok ezektől a rejtett lopásoktól, mert ez bűn. Én gondoskodó Édesanyátok szeretném, ha lelketeket bűnbánatotokkal minden kisebb-nagyobb folttól megtisztítanátok, hogy gyönyörködhessünk bennetek.
Szeretnénk, ha a végítéletkor Szent Fiam hozzátok intézné e szavakat: „Éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, mezítelen voltam és felruháztatok. Jöjjetek, Atyám áldottai és foglaljátok el a nektek készített helyet!”
Ezzel véget ért a VII.parancsról szóló tanításom. Éva felemelt kezén keresztül édesanyai áldásomat küldöm nektek az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.