ÉGI ÜZENETEK
 
2012.06.19
 
Mennyei Atya: Jézus Krisztus valóságos Isten
 
Mennyei Atya: Ma egy nagyon fontos hittételről tanítalak benneteket: Jézus Krisztus valóságos Isten. Hogy mint valóságos ember élt a történelem folyamán, azt senki se tagadhatja le, és nem is vitathatja. De Ő ennél kimondhatatlanul több volt: nemcsak ember, hanem Isten is. Ezt már nehezebb elfogadni. Ezt bizonyítja a következő példa.
Kriszti és Zsófi padtársak voltak az általános iskolában. Nyolcadik után az élet elsodorta őket egymástól, más és más városokban tanultak tovább. Zsófinak van egy élettársa és egy 10 éves kisfia, Kriszti szüleivel él. Még 14 évesen együtt ministráltak a templomban és együtt jártak hittanra, de ahogy elszakadtak egymástól, meggyőződésük másképp alakult. Most 32 évesek és az interneten találtak rá egymásra. Elhatározták, hogy felelevenítik régi barátságukat. Kriszti meghívta Zsófit egy hétvégére. Alig tudtak betelni egymással, annyi mesélni valójuk volt. Kriszti indítványozta, hogy menjenek el a vasárnap reggeli szentmisére, mint régen. Zsófi leszokott az ilyesmiről, de arra gondolt, nosztalgiázik egy kicsit. A finom ebéd után folytatták a beszélgetést, szóba került a vallás is. Elmondta, hogy ő már rég kinőtte a vallást. Már a gimnáziumban olyan hatások érték, hogy egészen eltávolodott a hittől. Tudod, Krisztikém – mondta – én már régen nem hiszek abban, hogy Jézus Isten. Tudom, hogy élt 2000 éve egy jelentős, jóságos, bölcs ember, akit Jézusnak hívtak, és ártatlanul kivégezték, de csak ember volt, mint mi. Mi közöm hozzá? Milyen jogon avatkozik bele az életembe? Egy régi ember miért állít elém törvényeket, melyek szerint élnem kellene? Milyen alapon kívánja tőlem, hogy őt jobban szeressem, mint a páromat, a kisfiamat vagy a szüleimet? Próbálj meggyőzni arról, hogy Jézus nemcsak ember, hanem Isten is volt.
Zsófikám! Nem te vagy az egyetlen, aki nem hiszi el, hogy Jézus Krisztus Isten, Isten fia. Már az első évszázadokban voltak tévtanítók, akik tagadták az Ő istenségét. Ilyenek voltak az ariánusok, Áriusz, alexandriai pap követői. Ariusz látta, hogy a pogányok jobban elfogadják a Jézusról szóló tanítást, ha nem Istenként emlegetik. Tehát ezt hirdette: Jézus nem Isten, csak teremtmény, ember, de olyan tökéletes, hogy már majdnem olyan, mint Isten, azaz hasonló hozzá. A VIII. századig állt fenn ez a hamis tanítás. Egyházunk a legrégibb időktől kezdve sziklaszilárdan kiáll amellett a hittétele mellett, hogy Jézus Krisztus Isten.
Zsófi így kérdez: De hát mire alapozza az Egyház, hogy Jézus Isten fia?
-A megtestesülés titkára.- válaszolja Kriszti. –Jézus megtestesülése, tehát fogantatása nem a természet szerint történt, hanem természetfeletti módon, férfi közreműködése nélkül, a Szentlélek által. Jézus fogantatása hittitok, melyet az emberi ész nem tud felismerni. Csak az tudja elhinni, aki a szívében el tudja fogadni a kinyilatkoztatást. Azután az Egyház még egy nagy dologra alapozza, hogy Jézus Isten: az Ő feltámadására. Aki ebben nem tud hinni, annak a szemében Jézus csak egy ember volt. Nem kell bedőlni az ókori farizeus főpapoknak, akik azt állították, hogy a holttestét tanítványai kilopták a sírból. Marcona őrök álltak a sír mellett, és mindent észrevettek volna. A főpapok lefizették őket, hogy hazudják azt, hogy apostolai vitték el, azért volt üres a sír. Ugyan már! Az apostolok reszkettek a félelemtől és nem mertek előbújni rejtekükből, nehogy őket is, mint kö
vetőket elfogják. Zsófikám! Van egy tárgyi bizonyíték a feltámadásra: a turini lepelre a feltámadása pillanatában ráégette Jézus testének pontos mását. Ha elhiszed a feltámadást, fogsz hinni Jézus Istenségében. Nézd! Adok neked egy könyvet, erről a halotti lepelről szól. Olvasd el figyelmesen!
Drága Engesztelőim! Titeket, mint Zsófit nem kell meggyőznöm arról, hogy Jézus valóságos Isten. Mégis, hadd mondjam el, még mi mindenre alapozza Egyházatok ezt a hittételét. Pl. arra, amit Jézus Krisztus kíván tőletek. Megkívánja az 1.) elismeréseteket, hogy mindenkinél nagyobbra tartsátok, ismerjétek el mindenhatóságát, tökéletességét, végtelen irgalmát, szeretetét, áldozatosságát, hogy Neki köszönhetitek megváltásotokat, a rátok váró gyönyörűséges Mennyországot. Megkívánja, sőt megköveteli tőletek saját maga iránt, 2.) hogy szeressétek, higgyetek benne, és engedelmesek legyetek felé. Bizony azt várja, hogy jobban szeressétek Őt, mint legkedvesebb családtagjaitokat. Hinnetek kell abban, hogy Ő is nagyon szeret benneteket. Ha kell, még az életeteket is adjátok oda érte. Valljátok meg Őt az emberek előtt. Engedelmesen és hűségesen tartsátok be törvényeit. Gondoljatok bele! Csak Isten kívánhat ilyen nagy dolgokat! Ha csupán ember lenne, nem kívánhatná.
3.) Az is az Ő Istensége mellett szól, hogy megbocsátja bűneiteket. Ha megkapnátok a benső szó kegyelmét, mint eszközöm, Éva, vagy a látás kegyelmét, mint egyik-másik választottam, akkor látnátok, hogy az Én Szent Fiam, milyen kedvesen, elbájolóan tud megbocsátani. Ha lát egy bűnbánó gondolatot az értelmedben, egy könnycseppet a szemedben, hall egy bocsánatkérő szót ajkadról, lehajol hozzád végtelen szelíden, és mondja: „Ne sírj, Kicsim, már rég megbocsátottam, jöjj az Én lángolóan szerető Szívemre! Véremmel és a te bűnbánatoddal hófehérre mostam lelkedet.” Alig várja, hogy megbocsásson.
4.) Annak, hogy Ő Isten Fia, egyik legékesebb bizonyítéka, hogy Én, Mennyei Atyátok átadtam kezébe az ítéletet: a külön-ítéletet és az utolsó ítéletet. Az ítélet Isten végérvényes döntése az ember túlvilági örök sorsáról. Mindenki megkapja azt, amit érdemel. A legkisebb jócselekedet se marad jutalom nélkül, és a legkisebb bűn se marad büntetés nélkül. Ezt pedig csak az Én Szent Fiam teheti meg, mert Ő Isten.
5.) Drága Engesztelőim! Majd ha eljön az utolsó nap, a feltámadásotok napja, akkor nyilvánul meg legdicsőségesebben Szent Fiam, Jézus istensége. Ugyanis az Ő kezébe adtam a feltámasztásotokat. Akkor ti emberek nemcsak egyszerűen visszaéledtek a földi megszokott élő állapototokba, hanem átváltoztok, mennyei dicsőségbe öltöztök. Magatokra öltitek a romolhatatlanságot és halhatatlanságot, amely által a feltámadt Krisztushoz lesztek hasonlóvá. Mindezt Jézus Krisztus fogja művelni veletek. Ez mikor fog történni? Mikor már letelt az Új világban az 1000 év.
6.) Már csak egy utolsó bizonyítékra szeretném felhívni a figyelmeteket arra vonatkozólag, hogy Jézus valóságos Isten. Mennybemenetele után elküldte tanítványainak a Szentlelket és ezzel mindnyájatoknak. A Nagy Figyelmeztetéskor is Ő fogja elküldeni, hogy áradjon ki a Földre és világítsa meg minden ember lelkét. Az Atyát, tehát engem, senki sem küld. A Szentháromságból az Atya és a Fiú küldi a Szentlelket. Ha erre is joga van Jézusnak, akkor valóban Isten Fia.
Édes Gyermekeim! A következő szavaimmal egy kissé szeretném veletek éreztetni jelenlétünket. Most, hogy befejeztem a tanítást, nagy fényességet bocsátok lelki szemeitek elé. A ragyogás közepén ott áll egy női fényalak, és lassan kezd kibontakozni belőle mennyei Édesanyátok légies, finom, karcsú alakja. Szemben áll veletek. Most már arca is látszik, hogy milyen gyönyörű, szelíd és mosolygós. A fény, amely Őt hozta, lassan eloszlik. Most már egészen emberi a megjelenése. Hófehér hosszú ruha van rajta, és fehér öv fogja össze ruhája ráncait. Nincs rajta fátyol, haja szabadon van, a lábán saru. Fentről egy fehér galamb száll felé. Jobb kezét magasra emeli, várja, hogy rárepüljön. A galamb nem más, mint a Szentlélek. A csőrében egy aranygyűrű van, és mikor rászáll a kezére, ráhelyezi a kis Szűz Mária tenyerére. Ő felhúzza a gyűrűsujjára és ezzel a Szentlélek mátkájává válik. Most a fehér galambot ajkához emeli, kicsi fejecskéjét gyengéden megcsókolja, majd hevesen dobogó szívéhez szorítja. E pillanatban keble megnyílik, és szíve befogadja a Szentlelket. Ekkor a magasból fény ereszkedik le rá, az Én isteni erőm borítja be. Szűz Mária megnyitja ajkait és így szól mézédes, csengő hangján: „Íme, az Úr szolgáló leánya, legyen nekem a Te igéd szerint.” Nézzétek, Gyermekeim: „Az ige megtestesült!” És most Szent Fiam Jézus Krisztus szól hozzátok Édesanyja szűzi méhéből: „Drága Engesztelőim! Lejöttem örök házamból a ragyogó, tágas fényárban úszó, színekben tündöklő Mennyországból, és beleköltöztem a legtökéletesebb, legtisztább szűz méhébe. Itt növekedem, és várakozom. Egyre szűkebb a helyem, szemem csukva van, a sötétben nem látok semmit. A vakokra gondolok és felajánlom értük ezt a sötétséget. Bezártságot érzek, és meg sem tudom mozdulni. Ó, milyen jó volt a Mennyben, hogy csak úgy száguldottam. Szegény rabok, milyen rosszul érzik magukat cellájukban! Felajánlom értük Atyámnak az ő mozgáskorlátozottságukat. Az Én Istenember-életem megkezdődött. Megaláztam magam, beöltöztem testetekbe, lelketekbe, hogy példát mutassak nektek, hogyan kell élni, és hogy megszerezzem nektek a fényes, boldog örök életet, ahonnan lejöttem. Mivel itt bent, Édesanyám Szíve alatt nem tudom áldásra emelni kezemet, isteni erőmnél fogva innen belülről 3 ragyogó fénysugarat küldök egyenként mindegyiketek szívébe. Egyiket Atyám nevében, másikat a Szentlélek nevében, a harmadikat a magam nevében. Így áldalak meg benneteket isteni és emberi szeretetemmel. Amen.