ÉGI ÜZENETEK
 
2012-07-17
 
Szűzanya: Jézus Krisztus tudása
 
 
Drága Gyermekeim! Ne féljetek! Én vagyok Mennyei Édesanyátok és eszközömön, Éván keresztül szólok hozzátok. Anyai szeretetem összes melegével köszöntelek benneteket. Ma Jézus Krisztus tudásáról tanítalak titeket.
Jézusban nemcsak a kegyelem teljessége van meg, hanem a tudásé is. Mint ahogyan hallottátok a múlt héten, hogy a kegyelem teljessége változatlan benne, ugyanezt elmondhatjuk a tudásáról is. Fogantatása pillanatától kezdve csecsemő- és gyermekkorán át a mai napig és örökre Istenként ugyanakkora bölcsességgel, tudással, ismeretanyaggal rendelkezett. Nem növekedett és nem csökkent benne a tudás. Nézzük, mi volt ennek a tudásnak a forrása! Az, hogy az Én Szent Fiamnak nemcsak istensége, hanem embersége is személyes egységben van Istennel. Isten az Ő Fiának emberi természetét a legmagasabb létfokozatra emeli, személyes egységbe hozza saját magával és megadja neki, hogy Őt, Atyját színről-színre láthassa. Ez a színről-színre látás részesíti Jézust az isteni tudásban. De benne nem csak isteni tudás volt, hanem emberi tudás is. Ez kétféle 1.) természetes módon szerzett tudás és 2.) rendkívüli módon szerzett tudás. A természetes úton szerzett tudást tanulással, tapasztalatokkal szívta magába. Így pl., mint a többi csecsemő, megtanult megfordulni, felülni, feltérdelni, felállni, beszélni. Ó, milyen édes volt, mikor az első lépéseket tette felénk. József és Én kitártuk a karunkat és hol egyikünkhöz, hol másikunkhoz tipegett. Megtanult bögréből inni, kanállal enni. Megtanítottuk imádkozni. Összetette két kicsi gömbölyű kezét és úgy dicsérte velünk együtt a Mindenhatót. Megismertettük vele a szent írásokat, és nagyobbacska korában már Ő is felolvasott a templomban. Nem irattuk be iskolába, hanem Én, Édesanyja tanítottam meg írni, olvasni, számolni. Nagyon könnyen tanult, éles esze volt. Valtorta Mária, a mi kedves választottunk sok látomást kapott, többek között a kis Jézus gyermekkoráról. Az Én drága Fiam a következő kedves történetet mutatta be neki. Józsefem testvére, Alfeus, és annak felesége, Mária két gyermeküket egy napra rám bízták. Körülbelül Jézussal egyidősek voltak, 7-8 évesek. A három kisfiú egy fa alatt játszott kis játék-kocsikkal, melyekre leveleket, fadarabokat, forgácsot tettek, ezek voltak az áruk. Boltosat játszottak. Az egyik gyerek kitalálta, hogy inkább játszanak kivonulást Egyiptomból. Kiosztották a szerepeket, hogy Jézus lesz Mózes, a másik fiú Áron, a harmadik Mária, aki az aranyborjút fogja imádni. Ez a harmadik gyerek nem akart lány lenni, és bálványimádó. A kis Jézus bölcsen így szólt hozzájuk: Hát akkor játsszuk el azt, amikor Jozsuét megválasztják Mózes utódjául. Ebben a játékban te is férfi lehetsz. Jó lesz? Csak egy ellenvetés volt, hogy akkor Mózesnek meg kell halni, és a kis rokonfiúk, nem akarják, hogy Jézus „meghaljon”. Igen, de előtte még megáldom Izraelt. Beleegyeztek. Még valamin vitatkoztak. A vendéggyerekek azt mondták, hogy ebben a játékban a kiskocsikat ne használják, mert a régi zsidóknak a kivonuláskor nem voltak kocsijaik. Csak Jézus állította, hogy bizony voltak. Én vetettem véget a vitának: „Igaza van fiamnak. Az izraeliták kocsikon szállították a gyengébbeket és az élelmet, vizet. A szövetségszekrényt viszont kézbe vitték.” A játék vége felé Jézus, mint Mózes, felszaladt a kert végén egy kis dombra, és onnan beszélt Izraelhez Isten parancsairól és ígéreteiről. A két kisfiú, akik Izrelt képviselték, ámulva hallgatták. Kijelölte Jozsuét vezérül, és magához hívta. Tábla helyett, egy fügefa levélre felírt egy hosszú  éneket és úgy tett, mintha felolvasná. Elbúcsúzott Jozsuétól és elterült a füvön. Behunyta a szemét, mintha meghalna. A két játszótárs csodálkozott Jézus tudásán, hogy így tud beszélni. Éppen a játék végén megérkezett Alfeusz feleségével és 3 báránykát hozott a gyermekeknek ajándékba. Jézusnak fehéret, Jakabnak és Júdásnak feketét. Ebéd alatt a felnőttek arról beszélgettek, hogy milyen fontos a tanulás a fiúknak. A vendégfiúk már iskolások, de Jézus –noha kicsit fiatalabb – még mindig itthon van édesanyjával. Mégis sokkal jobb, és nagyobb tudású. Megkértek engem a rokonok, hogy vállaljam el Jézus mellett, Júdás és Jakab tanítását is, hiszen annyi rosszat tanulnak pajtásaiktól az iskolában. Elvállaltam. A fiúk boldogan simultak Hozzám. Az Én Kisfiam velem együtt örült, mert nem volt féltékeny.
Jézusban nemcsak természetes úton szerzett tudás volt, hanem rendkívüli módon szerzett tudás is. Az átlagos, mindennapi ember nem ismeri a sorsát, a jövőben ráváró feladatokat. Gyermekeim, ti sem tudjátok pontosan mi történik majd veletek a következő órákban, napban, évben. De vannak olyan gyermekeink, a próféták a múltban és a jelenben, akik Istentől különleges tudást kapnak. Akik előre látják, hogy Istennek milyen tervei vannak velük, sőt kinyilatkoztatást kapnak az emberiség jövőjéről. Ha a próféták csak emberek, és mégis Isten így kitünteti őket, akkor Jézusnak, aki Isten természetszerű Fia, aki a világ Megváltója és Üdvözítője, még inkább kijár Atyjától a rendkívüli tudás, hogy ismerje saját helyzetét, feladatát és küldetésének megvalósítását. És ez a különleges tudás fogantatásától kezdve benne van.
Végül tisztázni szeretném bennetek az isteni mindentudás fogalmát. Ez egy olyan hatalmas tudás, ami végtelen, mérhetetlen, abszolút. Az emberi értelem ezt a tudást nem tudja befogadni. Ezért Jézus Krisztus, mint közöttetek élő Istenember nem volt mindentudó. Fogantatásától kezdve csak viszonylagos mindentudással rendelkezett, de most már a Mennyben, mint második isteni személy, teljes isteni mindentudása van. Hiszen Ő a ti leendő bírátok, az ítélet az Ő kezében van. Kell, hogy ismerje az egész világmindenséget és benne a ti szíveteket, legtitkosabb gondolataitokat, érzelmeitek minden rezdülését.
Drága Kicsinyeim, most próbáljátok elképzelni, mit látok Én! Megnyílik a terem mennyezete és a távolból a kék égbolton egy kis fénygömb látszik. Egyre közelebb lebeg imádó fehérruhás angyalok kíséretében, és látom, hogy a gömb átlátszó, a tetejét egy hófehér liliomokból készült virágkoszorú díszíti és a közepében a gömbön áll egy csillogó aranykorona. Az egész jelenség leszállt elétek a padlóra. Van rajta egy nagy háromszög alakú dupla szárnyas arany ajtó, melyet két angyal nyit ki. Az ajtón kilép a Mennyei Atya királyi ruhában és ölében tartja a kicsi 2 éves Jézust. Majd kirepül a gömbből egy óriási fehér galamb glóriával a fején. Ő a Szentlélek Isten. Fejetek fölé száll, és tollaiból, szárnyaiból színes virágszirmokat hullat rátok. Először a Mennyei Atya szólalt meg: Isteni mindentudásom erejénél fogva bepillantást engedek nektek hűséges gyermekeim a jövőtökbe. Úgy vagytok most itt, mint régen. Akkor sem hittek prófétáimban, ma sem. Noét is kinevették és kicsúfolták, de ezek a vízözönben mind elvesztek. Titeket sem vesznek komolyan, mikor a közelgő Nagy Figyelmeztetésről beszéltek. Nem hajlandóak meghallgatni benneteket és így majd nem tudnak felkészülni rá, sokan a bűneik miatt testileg, lelkileg el fognak pusztulni. Egy megdöbbentő kozmikus fényjelenséggel kezdődik, melyet a tudósok semmivel sem tudnak majd megmagyarázni. De lesz egy láthatatlan erő, a Szentlélek Isten kiáradása, amely mindenkit mélyen fel fog kavarni lelkében és érzelmeiben. Aki felkészülten várja – tiszta lélekkel és telve szeretettel -, annak nagy örömben lesz része. Viszont, aki korábban gúnyolódott a Nagy Figyelmeztetésen és bűnökkel terhelten áll elé, az soha nem látott, kimondhatatlan lelki szenvedésen megy át. E pillanatban mindenki egyedül lesz a lelkével és feltárul előtte minden jó és rossz cselekedete. Lesz, akinek oly sok a bűne, hogy a látványtól meghal. Imádkozzatok irgalmamért, mert az a 20 perc nagyon kemény lesz. Az egész emberiséget naponta helyezzétek irgalmas Szívembe!
Most Én szólok hozzátok, Engesztelőim szeretett Atyám öléből. Én, Jézus Krisztus ugyanúgy birtokában vagyok az isteni mindentudásnak, mint Ő. Szeretném megmagyarázni nektek, ami rejtély számotokra: hogy miért nem fogadják el oly sokan a Nagy Figyelmeztetést, és a tömegek miért nem hallanak róla, jóllehet Mi, Égiek eszközeinken keresztül a világ minden részén hirdetjük. Hallgatnak róla a tudósok, nem prédikálnak róla a papok. Pedig ez olyan nagyfontosságú dolog lesz, amelyről minden teremtményünknek tudni kellene. Egyrészt az az oka, hogy ez az esemény nem tartozik a tudomány tárgykörébe. Az emberi értelem nem tudja felfogni és nem kézzel fogható. Az emberek nagy része csak azt hiszi el, amit tudományosan megmagyaráznak neki. Másrészt az Egyház tanításaihoz sem tartozik, nincs benne a Szentírásban. A papok nagy része azt állítja, hogy a kinyilatkoztatások lezárultak a Szentírás utolsó szavaival. Nem hisznek Isten mindenhatóságában, hogy ugyanúgy, mint régen, ma is szól választottjaihoz. Ezek a gyermekeink a benső szó kegyelme által, a hallás és látás kegyelme által, tehát misztikus úton, értesülnek e rendkívül fontos eseményről. Még azt is elmondom nektek, hogy amit Atyám a figyelmeztetés bevezetőjeként kozmikus fényjelenségnek nevez, az két égitest összeütközése lesz egymással, de semmi anyagi, fizikai kárt nem okoz. Mégis nagyon ijesztő lesz. Ugyanebben a pillanatban Szentlelkem bevilágít lelketekbe. Azután megjelenik az égbolton a kereszt. A hitetlenek manipulációnak, trükknek tekintik és ráfogják a katolikus Egyházra, hogy ezzel félemlítik meg az embereket. Drága Engesztelőim, ti csak legyetek hűségesek hozzám a nagy szétválasztódás idején, csak így menekülhettek meg. Én a ti Megváltótok veletek leszek a nagy megpróbáltatásokban. Ne féljetek! Végig két karomban tartalak benneteket. És most átadom a szót Édesanyámnak, hogy elbúcsúzhasson tőletek.
Drága Kincseim! Tanításunk végére ért. Csak annyit mondok még nektek, hogy a Szentlélek virágszirmai, melyek beborítanak benneteket, a tudás és bölcsesség kegyelmei. Azt akarja, hogy okosan döntsetek a felkészülésben is, ami most tart a Nagy Figyelmeztetés előtt és bölcsen válasszátok meg a helyeteket az üldözések, az Antikrisztus uralma alatt is. Gyermekeim, egy nagyon hosszú kék palást van a ruhám felett. Leveszem, és rátok borítom, védelmül a megpróbáltatások idejére. Megáldalak benneteket a bölcsesség kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.