2009.07.20. Szűzanya: A lélek létezésének bizonyossága
Én: Édes Jézusom szeretlek, tégy engem békéd eszközévé! Mennyei Édesanyám: gyermeki rajongással várom szent szavaidat. Szentlélek Úristen, jöjj, segíts, hogy Szűzanyánk tanítását méltóképpen tudjam közvetíteni.
 
Szűzanya: Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok égi Édesanyátok és eszközömön szólok hozzátok. Ma a lélek létezésének bizonyosságáról tanítalak benneteket.
 
Ha van túlvilág, ahogy Mennyei Atyánk a múlt hétfőn érveivel rávilágított, akkor van lélek, mely a halál után a test rabságából kiszabadulva tovább él ott. Erre a hitetlen ember – akit meg akarsz győzni – azt állítja, hogy ez nem igaz, mert a halál után már nem él az ember. Akkor kérdezd meg tőle: Álmodban látsz-e? Hallasz-e? Beszélsz-e? Mozogsz-e? Azzal válaszol, hogy igen. De mivel látsz, hallasz, beszélsz, mozogsz? Hiszen alvás közben nem teszel semmit, csak fekszel!? Erre már nem tud válaszolni. Mond meg neki, ilyesmi történik a lélekkel, mikor meghal az ember: folytatódnak az életműködések, de sokkal tökéletesebben, sokkal magasabb rendű fokon. A lélek tovább él a test nélkül. Ugyanez a lélek bennetek él fogantatásotok pillanatától kezdve egészen a halálotokig, majd különválik testetektől. Hát ennek a bennetek élő léleknek a bizonyosságáról szeretnék beszélni nektek.
 
Egy párbeszédet idézek fel nektek. Egy utazási iroda által tervezett velencei hajókiránduláson 2 férfi megismerkedik egymással. A hajó fedélzetének korlátjához dőlve nézik az enyhén hullámzó kék tengert. Az egyik megszólal:
 
-     Tudja Uram, mikor ilyet látok a lelkem ujjong a hálától, hogy ilyen gyönyörűséget teremtett nekünk az Isten.
 
-     Micsoda? Magának van lelke?
 
-     Már miért is ne volna! Magának is van!
 
-     Tudja, Uram, egyikünknek sincs lelke, csak agyveleje, az termeli a gondolatokat és érzelmeket.
 
-     Nézze! Ha az agy termelné ezeket, akkor az orvosok már rég megtalálnák a modern gépeikkel, hogy az agynak ez a molekulacsoportja termeli a gondolatot, ez az örömöt, ez a gyűlöletet, ez az aggódást, ez a tervezést, ez a szeretetet, ez a vidámságot stb. Ha az agyvelő atomjainak mozgását felnagyítva vizsgálnák a tudósok, rezgéseket láthatnának, de vágyakat, terveket, szomorúságot, boldogságot nem érzékelhetnének.
 
-     Akkor sem hiszem el, hogy van lélek, mert nem tudom megfogni. Még senki sem tartott a kezében egy lelket.
 
-     Ugyan! Hát a napsugarat fogta-e már a kezében? Pedig létezik.
 
-     Hát akkor arra feleljen nekem, hogy a kicsi gyermeknek miért kicsinyesek a gondolatai? A beteg agyú embernek miért betegesek a gondolatai? Az öreg embernek öregesek a gondolatai. Miért? Nekem van igazam, mert ez is azt bizonyítja, hogy a gondolat az agy terméke.
 
-     Nagy tévedésben van, Uram. A kicsi gyermekben, az agybetegben és az öregemberben ott van az egészséges, felnőtt lélek és az agyat, mint eszközt használja. A pólyásban az eszköz még fejletlen, az elmebetegben az eszköz hibás, az öregben az eszköz kimerült. Egy hasonlatot mondok: egy ember telefonál, de a vihar kint összekuszálja az utcán a telefondrótokat, nem sikerül a telefonálás. A telefondrót az agy szimbóluma, az ember, aki telefonál a lélek szimbóluma. Miért nem tud az ember telefonálni, azaz a lélek működni? Mert a telefondrót, az agy megrongálódott. Ha megjavítják a drótot, újra tud az ember telefonálni. De nem a drót(vagyis az agy) termeli a gondolatot, a beszédet, hanem a telefonáló ember ( a lélek).
 
A lélekben kételkedő ember ámulva hallgatott, majd megjegyezte:
 
-     Bizony meggyőzött az érveivel. Azt hiszem, van lelkünk.
 
Drága Gyermekeim! Ezután az elgondolkodtató párbeszéd után van még egy rövid szó: ÉN, amely egyértelműen bizonyítja a lélek létezését. Gondoljatok vissza 3-4 éves korotokra, amire még tudtok emlékezni. Igaz, hogy sejtjeitek azóta már sokszor kicserélődtek, külsőtök megváltozott, de azóta is ugyanaz a személyiségetek van, ugyanazok a lelki tulajdonságaitok vannak. Csendesek vagy hangoskodók, zárkózottak vagy nyíltak, jószívűek vagy irigyek vagytok. Erre egy példát szeretnék mondani nektek. Évával történt, az előttetek álló eszközömmel. 2-3 éves kislány volt és vendégek jöttek hozzájuk, egy fiatalasszony hasonló korú kislányával. A két anyuka a homokozó szélére ült és a két kicsi játszott a homokban. Ahogy Éva megfogta a kis vödröt, a másik kislány kiszakította a kezéből. Majd a lapáthoz nyúlt, de azt is elvette tőle. Ő nem sírt és nem veszekedett, hanem szelíden nyújtogatta felé a többi játékát is. Teltek az évek, iskolások és osztálytársak lettek. Ez az erőszakos kislány vezető szerepet töltött be az osztályban, egész sleppje volt, akiket irányított, akiknek parancsolgatott. Évának volt két kis barátnője, azokkal érezte jól magát. Néhány évtized eltelt és Évának felkínálták a megyei vezető-szakfelügyelősséget. Nem fogadta el, nem vágyott arra, hogy másokat irányítson, ellenőrizzen. Most szeptemberben, mikor ezt az új nagy kegyelmet kapta Tőlünk, hogy rajta keresztül tanítunk benneteket, tiltakozott és könyörgött, hogy nem alkalmas rá. De mi ragaszkodtunk a segítséghez, hogy terveinket véghezvihessük. Ezt a példát csak azért mondtam el, hogy lássátok, az ember ÉN-je egész életén át megmarad, szinte változatlanul. Nevelésetek alakított valamit, de az ÉN-etek megmaradt. Ez az ÉN nem más mint a lélek, ami bennetek van az Örök ÉN-től származik, aki azt mondta: „Én vagyok az, Aki vagyok.
 
A lélek létezését más is bizonyítja: a lélek akarati működése. Csak az embernek van lelke, és ezért csak az ember tud lemondani még teste hátrányára is valamiről. Hallottatok már olyat, hogy egy állat tud fogyókúrázni? Nem tud, mert nincs lelke. Hogy az ember képes önmegtagadásokra, virrasztásra, böjtölésre, képes akár meghalni, hogy mást megmentsen, képes életét áldozni a hazájáért, képes öngyilkos lenni, ez azt bizonyítja, hogy a lélek nem egyenlő az agyvelővel, nem anyagi, hanem szellemi eredetű.
 
Van egy meglepő bizonyítéka is a lélek létezésének: az, hogy a haldoklók utolsó óráikban nagyon sok esetben magukhoz térnek. Magukhoz térni akkor, mikor az agyvelő egyre rosszabbá válik, csak úgy lehet, ha a lélek nem az agyvelő működése, hanem egy önálló lélek, mely a halál perceiben már bontogatja magát az anyagi bilincsből, és ki akar repülni.
 
Az a ritka jelenség is bámulatos, mikor elborult elméjű betegek haláluk utolsó órájában egészen kitisztulnak és épen beszélnek és viselkednek. Ez azt mutatja, hogy a lélek a beteg eszközétől, az agytól, ami korlátozza, kezd megválni.
 
Drága engesztelő Gyermekeim! Segítsetek Nekem! Olyan sok ember tévúton jár: azt hiszi nincs lelke. És mivel szerinte nincs, nem is törődik vele. Éli a földhöztapadt, silány életét. Jusson eszetekbe a hajón beszélgető 2 ember. Milyen határozott és bátor volt az Isten szerető hívő férfi, aki tévelygő, kételkedő felebarátját megmentette az örök életnek. Gondoljatok vissza az elhangzott érvekre és szálljatok vitába azzal, akivel lehet! Mennyei Atyátok minden gyermekét a halál után hazavárja a Mennyországba, de aki közülük tudomást se szerez a lelkéről, az örökre elveszítheti azt. Szent Fiam és Én nagyon sok könnyet hullatunk a kárhozottakért. Ők sem hittek lelkük létezésében, és mikor rájuk tört a halál szörnyű megtapasztalás volt számukra, hogy mégis van lelkük. Harcoljatok azokért, akik még élnek és felismerhetik szegény hitetlen lelküket és még megváltozhatnak.
Lángoló Édesanyai Szívem áldását küldöm nektek. Amen.