">
ÉGI ÜZENET 2010.10.20.szerda,
Szűzanya: …Aki a Mennyekben van…
Szűzanya: Drága Engesztelő Gyermekeim! Én szólok hozzátok, égi Édesanyátok. Szívem összes melegével köszöntelek benneteket. ma folytatjuk a „Miatyánk”-ról szóló tanítás-sorozatunkat. Múltkor a „Miatyánk” szót ismertétek meg közelebbről. Ma ez a kifejezés következik: „Aki a Mennyekben van”.
A „Mennyekben” szó alapjában véve nem helyet, valamiféle teret jelent, amit földi agyunkkal el tudunk képzelni, hanem létmódot. A mostaninál egy sokkal magasabb létezési formát. Az érthetőség kedvéért mégis beszéljünk úgy róla, mint helyről, Isten lakhelyéről. A lakhely, ahol a család lakik – így képzeljük el földi értelemben. A Menny is egy családot alkot: az angyalok és szentek családját, akik életközösségben élnek Istennel.
Hogy is van az, hogy Isten a Mennyben van? Hiszen Ő végtelenül nagy. Nem lehet egy térbe behatárolni, tehát nem lehet a Menny határain belül elképzelni, mert akkor kisebb lenne a Mennynél. Azt kell hinnetek, hogy Istenségének kimondhatatlan hatalmával Ő foglalja magában és tartja össze a világmindenséget. Tehát nem is Isten van a Mennyben, hanem Őbenne van a Menny.
Most vonjunk párhuzamot a földi lakóhely és a mennyei lakhely, tehát a Mennyország között. Ugye mennyire hiányzik otthonotok, ha hosszabb időre elutaztok valahová? Nézzünk néhány példát erre. Ági 14 éves kislány, falun él és most városban tanul tovább középiskolában. Felvették a kollégiumba. Az első két hétben élvezte a szabadságot. Új barátnőivel jól elbeszélgetett, nagy nevetgélések, hancúrozások voltak. A tanárok is szimpatikusak voltak neki. Örült, hogy szülei nem aggodalmaskodnak érte, nem szólnak bele, hogy mit vesz fel, kivel barátkozik. Örült, hogy kisöccsére nem kell folyton vigyázni. De boldogsága nem sokáig tartott. Hirtelen hiányérzete támadt. Hiányozni kezdett neki Édesanyja gondoskodó szeretete, a „jó éjt puszik”, hiányzott édesapja segítsége a matematika feladatok megoldásához, hiányzott neki öcsikéje gurgulázó nevetése, ahogy játszott vele az ágyikójában.
Bánatosan gondolt íróasztalára, féltett naplójára, a falra ragasztott képeire, kedvenc cicás díszpárnájára. Nem bírta tovább. Egyik este hasra feküdt az ágyán és elkezdett sírni. Honvágya volt. Kérdezgették a lányok, hogy mi baja van, de ő szégyellte gyengeségét és hallgatott.
A másik eset annak szemléltetésére, hogy milyen nehéz a megszokott otthont elhagyni egy 80 éves néni. Egyedül élt Margit néni a falusi családi házban. Tevékeny, sürgő-forgó asszony volt, férje már régen meghalt, leánya és fia egy közeli városban alapítottak családot. A néni egyre gyengébb lett. Alig tudott lemenni a pincébe begyújtani a kazánt. Már nem tudta a kertjét művelni. Gyakran elvesztette egyensúlyát és előfordult, hogy elesett. Szívgyógyszereit sokszor elfelejtette bevenni. Lánya rábeszélte, hogy jöjjön hozzájuk lakni. 1 szobát fel tudnak szabadítani a számára. Hosszas könyörgés után elfogadta az ajánlatot. Házát hamar eladták és Margit néni beleegyezésével az unokájának autót vettek rajta, hogy legyen neki mivel dolgozni járni.
Hej, de megbánta szegény öreg, hogy elhagyta az otthonát! A panelház 4. emeletéről le se tudott menni az utcára. A lift mindig elromlott, meg félt is beszállni. Nem hozhatta magával a cicáját. A imádkozásnál nem engedtek neki gyertyát gyújtani, hogy fel ne gyújtsa a lakást. Ha vendéget vártak, a mamát beküldték a szobájába. Úgy érezte, egyre jobban útba van a fiataloknak. Az ebédjét, vacsoráját bevitték neki, hogy ne a közös asztalnál egyen. Könnye belepotyogott a levesébe, ahogy kanalazott. Úgy szeretett volna meghalni! Szeretett volna hazamenni, de nem volt hová.
Mindkét példa azt mutatja, engesztelő Gyermekeim, hogy ti földi emberek milyen nagyon tudtok kötődni otthonotokhoz, csak otthon érzitek jól magatokat a megszokott bútorok, tárgyak és emberek között. Hát ha a honvágy ilyen elviselhetetlenül nehéz, akkor ne csodálkozzatok választottjaimon, akinek már bepillantást engedtem a Mennyországba. Ők itt a földön már mindent ízetlennek, fakónak, üresnek találnak a csodálatosan tündöklő, gyönyörű Örök Haza után. A Mennyország, a mi Atyánk otthona ilyen fenségesen szép. Ez az otthon a tiétek is, mert nektek készült. Mi teszi vonzóvá számotokra ezt a helyet? Miért vágyakoztok oda? Elsősorban a Szentháromság látása és imádása. Színről-színre láthatjátok majd az Atyát, a Fiút és a Szentlelket, imádhatjátok és dicsőíthetitek. Nem tudtok majd betelni jóságukkal, szépségükkel, mindenhatóságukkal, irgalmukkal, tökéletességükkel. Azután találkozhattok Velem, Édesanyátokkal. Fel foglak ismerni benneteket. még arra is fogok emlékezni, hogy az engesztelőcsoportban hol ültetek. Azután láthatjátok az arkangyalokat és az angyalok millióit. Végre láthatjátok majd az őrangyalotokat, aki mellétek volt rendelve. Találkozhattok hozzátartozóitokkal. Micsoda öröm lesz, hogy szülő a gyermekét karjaiba zárhatja, férj a földi feleségét itt megölelheti, barát a barátot, testvér a testvért üdvözölheti.
És ez mind nem elég. Ámulva fogod tapasztalni, hogy a Mennyben kivétel nélkül mindenki szereti egymást, nincs irigység, ítélkezés, rágalmazás, pletyka, csak béke és szeretet. Minden Menny-lakó az Atya Isten mennyei Képmásának hordozója.
Egyszer két templombajáró vallásos asszony beszélgetését hallgattam. Erzsike így szól: Nagyon szép lehet az a Mennyország, de vajon nem lesz unalmas örökkön örökké az angyalok karával együtt nézni és dicsőíteni az Istent? Gizi megnyugtatja: Nem hiszem, hogy úgy lenne. Ott a lelkek élete csupa mozgás, tevékenység. Hogy mit fogunk csinálni azt nem tudom, az mennyei titok, de mindenki boldog és elégedett lesz az elfoglaltságával. Mikor Isten nézzük, nemcsak Őt fogjuk szemlélni, hanem az egész teremtett világot, az univerzumot, a teremtés történetét, a földi történelmet. Belepillantunk a tudományokba, művészetekbe és ezeket tanulás nélkül rögtön megértjük, elsajátítjuk. A Menny, hidd el Erzsikém, boldogító, izgalmas, érdekes és nagyon fenséges lesz.
Drága Kicsinyeim! Ugye vágyódtok oda, ahol a Mennyei Atya lakik? Ő is alig várja, hogy ölelő karjaiba fussanak hűséges gyermekei. Ehhez nem kell más, mint hátralévő időtöket szeretetben, lelki tisztaságban becsületesen leélni. Hogy ezt az égő vágyatokat növeljük, ezért tesszük mi Égiek, hogy tanításunk végén próbáljuk szemléletesen éreztetni veletek Jelenlétünket. Most is itt vagyunk előttetek. Mennyei Atyánk, mint Ég és Föld királya balkezem felöl áll. Kezében a Földet jelképező gömb. Másik kezében egy kard. Fején ragyogó korona és vállán díszes palást. Most elszomorodik, majd szeme villámlik. Előre nyújtja jobbkezét, amiben a gömb van és rá akar csapni a Földre a karddal. De Szent Fiam és Én könyörögve nézünk rá és lefogjuk a kezét. Tekintete megenyhül és vár. A Szentlélek is ott áll Jézus mellet hosszú fehér ruhában. Szeme az Atya szemével találkozik, aki gondolatban ezt üzeni neki: Készülj, mert hamarosan te következel!
Ma ez fejezi ki felétek a Szentháromság Jelenléte. Drága Engesztelőim! Édesanyai lángoló szeretetemmel Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
