HTML

websas.hu
MapFree counters! Free counters! Free counters! ">

„ Jézus szent vére, melyet a kereszten kiontottál értünk, áldd meg ezt a hajlékot és vedd oltalmad alá!”

uzenek.blogol.hu helyett uze-k.blog.hu

május 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Friss topikok

Locations of Site Visitors ">

HonlaprendszerüNK


 

2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

2019.05.21. 09:22 :: lowoa

Istenem! Bonyolult világodban olykor magam sem tudom, hol is állok... Segíts, hogy el ne tévedjek az önzés széles útján, kérlek terelgess vissza a Hozzád vezető keskeny útra! Ámen.


Ne a görcsös kapaszkodás,

az akarat:

„ahogy én akarom”,

vágja az utat

a beszürkült

hétköznapokba.



Hanem

a kinyitott tenyér,

ahogy megadom magam

Neked,



hogy Te rendezd el,

rendezd új egésszé

bennem

a részleteket.

ÁMEN




(Hajdú Zoltán Levente)



URam! Engedd, hogy megvigasztalódjam Benned! Ámen



Uram, itt állunk előtted és megvalljuk, hogy nagyon beteg a lelkünk. Bizalmatlanok vagyunk irántad és embertársaink iránt, s ez a bizalomhiány rettegőkké tett bennünket. Kérünk, tölts el Szentlelkeddel bennünket, hogy megerősödjünk a Te ismeretedben, add megtapasztalnunk, hogy „nem félelemnek lelkét, hanem erőnek, szeretetnek és józanságnak lelkét adtad nékünk. Ámen


/P. Tóthné Szakács Zita/


Uram, köszönöm kegyelmedet, mely által örökké a te szolgád vagyok. Ámen

/Sáriné K. Andrea/



Uram! Oly rövid az élet, s oly sok benne a küzdelem! Segíts meg vigasztalásoddal, hogy tudjalak dícsérni tetteidért, növekedve alázatban mások hasznára! Ámen



Urunk, bocsásd meg, ha nem tanúsítunk hálát ajándékaiért és imameghallgatásodért. Kérünk, gyógyíts meg a hálátlanság bűnéből, hogy irántad érzett hála és mélységes szeretet határozza meg mindennapi cselekedeteinket is. Ámen


Uram! Áldásoddal kísérd mindazokat, akik a Veled való egységet munkálják, s tompítsd a széthúzó erők erejét! Légy velünk mindennapi küzdelmeinkben, s bátoríts, ha fogytán lenne lelkesedésünk! Ámen


Uram! Hálát adok Neked egészségemért, s hálat adok Neked azért is, hogy naponként erőt adsz elhordozni ami megmaradt belőle... Uram add, hogy ne perlekedjem Veled, s embertársaimat se terheljem folyton panaszaimmal! Adj nekem derűs lelket, érző szívet, hogy észrevegyem, amikor szükség van rám, s néhány bátorító jó szóval vagy cselekedettel segíthessek elhordozni mások terheit. Uram, tedd nyilvánvalóvá akaratodat életemben, hogy a hiányban is megláthassam Teljességedet, s megtaláljam életem harmóniáját ebben a földi világban, ahová megszületni engedtél - olyannak, amilyennek -, de a Te kedvedre, s a Te dicsőségedre! Ámen



URam! Tanítások zuhatagában állnak gyermekeid, simogató ideológiák, s boldogságot ígérő életfilozófiák kísértésében vergődnek sokan... Szereteteddel téríts magadhoz, hogy egészséges tanítás szerint éljünk, s dícsérhessünk Téged megtartó jóságodért! Ámen

MAGDOLNA ASSZONY ÍRÁSAI Ármin által

2019.05.21. 09:21 :: lowoa

1995. május 21.

 

NE FÉLJETEK, ÉN VAGYOK!

 

Dicsértessék a Jézus Krisztus! Áldott vagy testvérem a mi Urunk, Jézus Krisztus szent kegyelméből. Ámen. Ármin vagyok, ne félj!

 

Köszöntelek testvérem a mindenható Atya, ki eget és földet alkotta és szeretetének teljességével tart és éltet mindeneket, az ő szent Fia, az Atya egyszülöttje, a földre szállott Isten, a második isteni személy, ki meghalt a ti üdvösségetekért, hogy aki keresi Istenét, az el ne vesszen, hanem örök élete legyen őbenne és őáltala. A Szent­lélek Úristen, ki utat mutat és bevilágít lelketek rejtett zugába és üdvösségre szólít benneteket, világosságot gyújt szívetekben és szólít benneteket, Isten szent Lelke; a harmadik isteni személy, és köszöntelek az örök szentháromságú egy igaz Isten kegyelméből. Ámen.

 

Imádkozzunk testvérem! Dicsőítsük az egy igaz Istent; a három személyben, úgy mint az Atya, a Fiú és az Isten szent Lelke; a Szentlélek Úristent. Magasztaljuk és áldjuk azt a szeretetet, mit a szentháromságú egy igaz Isten áraszt felétek, mert ez a szeretet üdvözíteni akar, hív benneteket a mennyei lakomára. Meghívottak vagytok az üdvös­ségre, mert a világ Ura és teremtője a maga hasonlóságára alkotott benneteket, mert azt akarta, hogy öröme teljék bennetek. És ti mit tettetek ezért a szeretetért? Pedig isten­fiúságra teremtett benneteket, örökösnek, másodszülöttnek. Mert mit mondott Uratok az elsőszülött, akié a hatalom és a dicsőség, – ő ki a mennyek országának a kapuja ­mert csak őrajta keresztül léphettek be abba az országba, mit mennyei Atyátok szere­tete nektek készített még az idők kezdete előtt. És mégis, kik készülnek erre az útra? Hányan köszönik meg ezt a szerető Atyának? Hányan adnak hálát ezért a szeretetért, hogy Uratok kínoknak halálával váltott meg benneteket? Krisztus a jó Pásztor, ma is keresi az elveszettet szent Lelke által. Rátok vár a tabernákulum magányában, hogy eledelül adja szent testét, italul szent vérét. Hisz mondotta Uratok; “Aki eszi az én testemet és issza az én véremet én őbenne leszek és ő énbennem”. De azt is mondottad Uram; “Aki méltatlanul eszi az én testem és méltatlanul issza az én vérem, kárhozatot eszik és kárhozatot iszik.

Testvérem kérjük a tisztánlátás kegyelmét. Kérjétek a Szentlélek Úristen ajándékát, hogy mindig tiszta szívvel és lélekkel léphessetek ahhoz az asztalhoz, ahol megváltó Istenetek csupán szeretetből ossza szét magát köztetek. De ne feledjétek, Uratok a szívek és a vesék vizsgálója. Elrejtett tett, elrejtett gondolat nincs előtte, mert ő egyben igazságos bírátok is, mert ha irgalmas Szíve felül nem emelkedne az igazságosságán, mind elvesznétek. Hisz nyíltan megmondotta, mikor tanítványai megkérdezték: “Mester, ki üdvözül?” Ö azt felelte: “Embernek lehetetlen, de Istennek minden lehet­séges.” Tudjátok meg ti süketek és vakok, hogy Uratok, Jézus Krisztus azért halt kínhalált, hogy nektek” lehetséges legyen”. Köszönjétek meg végtelen jóságát, mert mit mondott Uratok, Jézus Krisztus: “Ki hozzám jön, azt én nem taszítom el magamtól” Ehhez csak egy kell, bűnbánó szív. Mert nincs az a sötét lélek, nincs az a nagy bűn, mit Uratok a bűnbánat Szentsége által meg ne bocsátana, és azt mondja: “Menj, és többé ne vétkezz!”

Áldott légy Uram, mindenség Ura és Istene, a te végtelen szeretetedért, a te felülmúl­hatatlan irgalmadért! Te mennyek országágnak kapuja! Mert “Senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam”, - mondottad Uram. Hívj magadhoz bennünket Uram! Szent Ágostonnal mi is mondjule “Nyugtalan a mi szívünk, míg benned meg nem nyugszik. ” Áinen.

Testvérem és testvéreim! Ezt az imát sokszor mondogassátok el magatokban, mert mondom nektek, sehol máshol nyugalmat és békességet nem találtok, csak Jézus szentséges szent Szívénél, az irgalom folTásánál. Ezt a röpke fohászt elsóhajthatjátok bármikor, munkátok közben, jöttötökben, mentetekben és Krisztus közelében él lelketek.

Kapcsolatotok állandósu_on Krisztussal, Uratokkal, Istenetekkel, így váratlanul nem érhet benneteket semmi. Igy Krisztusban éltek!

 

Imádkozzatok, mint már annyiszor mondottam, a lelkeket meg kell menteni. Mondom ádáz küzdelem folyik a halhatatlan lelkekért. A sátán érzi, hogy ideje véges és mindinkább színre lép. Hisz vannak már az ő fiai itt a földön. Toborozzák az elvakult embert, a becsapottat, az elvakultat a sátán imádására. Tábora nőttön nő. Ezért mondottam annyiszor és most is mondom, imádkozzatok sokat, imádkozzatok! A szep­lőtelen szent Szűz, Isten anyja Mária győzelméért a gonosz felett! Nem is sejtitek, hogy ennek az imának mekkora értéke van és milyen hathatós a lelkek megmentésére.

Végezzétek munkátokat is Isten dicsőségére, éljetek úgy, hogy Isten színe előtt álltok. Ne legyetek gyávák! Legyetek hősök, Krisztus kicsi báránykái, mert nagy fegyver van a kezetekben, hathatósabb mindennél.

 

“Ajánljátok fel magatokat minden nap reggelén Jézus szentséges és irgalmas Szívének, a szeplőtelenül fogantatott szent Szűz, Isten anyja Mária szeplőtelen szent Szíve által és ő elrejt benneteket a gonosz elől.

 

Ne féljetek, Isten kicsi báránykái, még egyszer mondom, ne féljetek! Bízzátok magatokat Uratokra, Jézus Krisztusra, mert a jó Pásztor nem hagyja el az ő juhait, hanem bőséges legelőre viszi övéit, mert kitartottatok mindvégig. Mert utatok úttalan utakon, éles kövek között, tövisek között vezetett. De Uratok végtelen szeretete körül­vesz benneteket, előttetek is megy, hogy járhatóvá tegye utatokat. Védelmez benne­teket ha botladoztok, az ő irgalmas szeretete mindig talpra állít benneteket, mert szeretete végtelen. Testvéreim, csak előre, ami embemek lehetetlen, az Istennél minden lehetséges. Ezt Higgyétek, töretlen hittel és üdvözültök.

 

Testvérem és testvéreim! A megpróbáltatások ideje már elérkezett. De tudjátok, hogy aki Istené akar lenni az Istené is lesz. Akaratotokat adjátok Isten kezébe és nincs az az ördögi hatalom, ami az ő kezéből elragadhatna benneteket. Soha ne kételkedjetek. Emlékezzetek, mikor Uratok a vízen közeledett tanítványaihoz. A tanítványok meg­ijedtek és azt mondta Uratok: “Ne féljetek, én vagyok!” Ekkor Péter azt mondta: “Engedd Uram, hogy hozzád menjek!” Az Úr azt mondotta: ” Gyere! “Péter addig tudott csak a vízen járni, míg meg nem ijedt, hogy elsüllyed, és süllyedni kezdett. Ekkor Uratok, Jézus Krisztus azt mondta: “Miért kételkedtek?” Ez a példa nektek is szól,. Krisztusban soha ne kételkedjetek! Töretlen hittel, megfeszített akarattal előre Krisztushoz! És megtaláljátok lelketek nyugalmát, és körülvesz benneteket az örök szeretet és színről színre látjátok az Urat és Istent a végtelen igazságos, egyben végtelen szerető Atyátokat, a dicső Szentháromságot, ki irgalmát mindig igazsága fölé helyezi és így lesz ami embemek lehetetlen, Istennek minden lehetséges. Ámen.

 

Most búcsúzom és azt mondom, áldjon meg benneteket testvérem és testvéreim az örök Atya, az ő szent Fia, a Szentlélek Úristen, ki irányít és vezet benneteket, a szeplőtelen szent Szűz, Isten anyja; Mária védelmezzen meg benneteket. Szent Mihály főangyal kardjának ereje tartsa távol tőletek a gonoszt. Ámen.

Én pedig Isten alázatos szolgája, imádkozom érted, veled, értetek és veletek.

2019.05.18. 10:54 :: lowoa

Igazság Lelke! Szentelj meg mindannyiónkat! Ámen


Istenem! Földretekintgető életemet Te változtasd át, hogy Fényedből erőt meríthessek, szeretni tudjam teremtett világodat, embertársaimat, s magamat! Ámen


Istenem, köszönöm igéd felvilágosítását. Köszönöm, hogy megmutatod, hogy én sem vagyok felesleges ezen a világon. Hogy az én életem is része örök terveidnek. Hogy soha nem kell elfogjon az a szörnyű érzés, hogy rám senkinek nincs szüksége. Mutasd meg nekem, Uram, mi az én rendelt feladatom! Tedd örömteljessé annak végzését! Köszönöm, ha nehéz feladatot bíztál rám, mert abból láthatom, hogy szeretsz és megbízol bennem. De adj erős hitet, hogy mindig tudjam, a Te akaratod az, hogy én szolgáljak, a Te jó céljaidat szolgáljam! Adj erőt, amikor gyenge vagyok a feladatra, hogy meg ne torpanjak! Hogy minél több ember legyen boldog, és Téged dicsérjen miattam! Én pedig el ne veszítsem Krisztus szerezte örök életemet! Ámen


/V.L./


Köszönöm Atyám a templomi istentiszteletek áldott lehetőségeit! Ezeken Veled és lelki testvéreimmel is találkozhatok. Hálás vagyok a hitnövelő igehirdetésekért, a közös imákért és éneklésekért. Köszönöm, hogy egy aktív gyülekezet aktív tagja lehetek! Ámen


URam! Add, hogy Te legyél életem alapja, tartalma és célja, add hogy Benned, s Általad boldoguljak! Ámen


Uram! Adj nekem látást, hogy meglássam akaratodat! Ámen


Uram, Istenem szégyenkezve állok meg előtted. A mai, erőszaktól sem mentes világban, oly sokan kérdik: Hol van az Egyház ilyenkor? S én is kérdem velük együtt: mit szól az Egyház? Hova jutottunk? Tudnom kellene, hogy egy vagyok a tagok közül. S ha én nem szólok az erőszak ellen, nem teszek a megbékélésért semmit, hogyan kérem számon másokon? Ha én nem mozdulok a jót tenni, ha én nem védelmezem a rászorulót, ha én nem állok ki az igazság mellett, akkor nem vagyok különb a kívülállóknál. Segíts Uram, hogy ne kifogásokat keressek, mit miért nem teszek meg éppen, hanem segíts engem a TE Akaratodat keresni és cselekedni. Végezd el bennem, hogy az én Uramnak, Jézus Krisztusnak hű követője lehessek. Őérette kérlek: Ámen


URam! Köszönöm életemet! Add, hogy hálás legyek érte! Ámen


Uram, segíts, hogy vigyázva szolgáljam Gazdámat. Ne akarjak másfajta megbecsülést, csak azt az egyet, amelyet Te magad adsz majd! A Te Szentlelked tegyen engem alázatosan és türelmesen várakozó szolgáddá és munkásoddá! Ámen




Kadarkúti Égi Beszédek – 105 – Mennyei Atya: Fölment a mennybe

2019.05.18. 10:52 :: lowoa

2011.május 18.
 
Mennyei Atya: „Fölment a Mennybe” (Hiszekegy)
 
Mennyei Atya: Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Atyátok. Lejöttem közétek a magas Égből, hogy eszközöm hangján szóljak hozzátok. Nagy szeretettel köszöntelek benneteket. Folytatom a Hiszekegyet ezzel a mondattal: „Fölment a Mennybe!”
Drága Gyermekeim! Ugye mennyire tud fájni, ha valamelyik családtagotok, szeretett rokonotok vagy legkedvesebb barátotok hosszú időre elutazik külföldre, vagy esetleg meghal? Megszoktátok jelenlétét és nagy ürességet éreztek a helyén. Az Én eszközöm, Éva, 18 éves volt, mikor Egerbe ment továbbtanulni és kollégiumba került. Szüleit, testvéreit ott kellet hagynia Budapesten. Az első hét boldogan telt, lekötötte a sok újdonság. De a második hét végén elfogta a nagy szomorúság, hasra feküdt az ágyán és hangos zokogásba tört ki. Szobatársai körülvették, és így faggatták: Mi a baj, Évike? Ki bántott? Miért sírsz? Először nem válaszolt, mert szégyellte érzéseit, de aztán bevallotta, hogy nagyon hiányzik az anyukája, apukája és testvérei. Alig tudták a többiek megvigasztalni. Akkor még nem úgy volt, mint most, hogy minden hétvégén hazamennek a diákok. Karácsonykor engedték haza először a kollégistákat. Ha ilyen nehéz elválni egy családtagnak a többiektől, akkor vajon mit érezhetett a Szűzanya és a tanítványok, mikor másodízben kellett megválniuk szeretett Jézusuktól. Egyszer, amikor a szörnyű kínszenvedése után kínhalált halt a kereszten, másodszor pedig akkor, mikor a feltámadását követő 40 nap után fölment a Mennybe. Olyan boldogító és csodálatos lehetett ez az együtt töltött idő a feltámadt Megváltóval! Akkor már mindnyájan nemcsak hitték, hanem tudták is, hogy akivel együtt beszélgetnek, esznek, isznak, aki továbbra is tanítja őket, nem más, mint Isten Fia, a feltámadt Üdvözítő. Szinte nap mint nap megjelent nekik, velük volt, de a Szentírás ezekből a jelenésekből csak keveset örökített meg.
Nagyon kedves élmény volt az apostoloknak, mikor a Tibérias tavánál jelent meg nekik. A tanítványok éjszaka bárkába szálltak, hogy halásszanak, de akkor éjszaka nem fogtak semmit. Hajnal felé a tó partjához közeledtek. Jézus ott állt a parton és így szólt hozzájuk: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” És mikor mondták, hogy nincs, azt tanácsolta nekik, dobják be a hálót a bárka jobb oldalánál. Annyi halat emeltek ki, hogy majd leszakadt a háló. Mikor kimentek a partra, akkor ismerték fel Mesterüket, aki parázson halat sütött, és mondta, hogy hozzanak a halból, egyenek vele. Adott nekik kenyeret hozzá. Még sok ilyen szép találkozásuk volt Jézussal, de hamarosan érkezik a búcsúzás ideje. Ők még nem tudták, mit tervez a Mester, felkészületlenül érte őket. Jézus felvitte az Olajfák hegyére a Szűzanyát, az apostolokat, több tanítványát és a szentasszonyokat. Összesen több mint 50-en voltak. Magasztos fenség sugárzott belőle, ahogy beszélt hozzájuk. Megparancsolta nekik, hogy ne hagyják el Jeruzsálemet. Menjenek le a hegyről a városba, mert ott sok feladat vár rájuk. Megígérte nekik a Szentlélek eljövetelét. Hogy míg János vízzel keresztelt, ők néhány nap múlva a Szentlélekkel fognak megkeresztelkedni, és hogy ők fognak majd tanúskodni mellette az egész világon és ehhez a Szentlélek ereje fogja betölteni őket.
Drága Gyermekeim! Szentfiamnak ez a mennybemenetele előtti beszéde nektek is szól. Próbáljátok szavait szimbolikusan felfogni! A hegy az ima, az elmélkedés, a rózsafüzérek és a szemlélődés szimbóluma. A város számotokra az állapotbeli kötelességek jelképe. Ez azt jelenti, hogy Mi égiek úgy kívánjuk, hogy az elmélyült ima magaslatából bizony le kell menni a mindennapi feladataitokhoz. Vagy ha valakinek szüksége van a segítségetekre, és éppen imádkoztok, akkor meg kell szakítani, mert első a szeretet. Jézus e beszédéből arra is következtethettek, hogy amint megerősítette az apostolokat a Szentlélek az első Pünkösdkor, úgy fog benneteket is feltölteni, bátorrá és elszánttá, lelkessé tenni Szentlelkem a közelgő eljövetelekor. A gyávaság és félelem eltűnik belőletek és a lelkek százait, ezreit mentitek majd.
Folytatom, hogy a Jézusi beszéd után milyen csodálatos esemény következett. Szentfiam elhallgatott, feltekintett az égre, szemei a Napnál is szikrázóbban ragyogtak, felemelte kezeit, hogy megáldja a jelenlévőket. Arca és ruhája fényes lett és sugárzó, és elkezdett felfelé emelkedni. Lassan eltakarta egy felhő. Mindig kisebb és kisebb lett, egyszer csak egy fényes pontnak látszott és eltűnt. Képzelhetitek milyen megdöbbenve, szomorúan és csodálkozva nézték az ott álló emberek. Nehéz volt a szívük, hogy el kell szakadniuk tőle. Egyszerre 2 fehérruhás férfi termett előttük, és így szóltak hozzájuk: „Galileai férfiak! Mit álltok itt égre emelt tekintettel? Ez a Jézus, aki közületek az égbe emelkedett, úgy jön el ismét, ahogy szemetek láttára a Mennybe ment.”
Ezután az apostolok az Olajfák hegyéről lementek és visszatértek Jeruzsálembe, felmentek az emeleti terembe és áhítatosan imádkoztak. Velük volt Szűz Mária és a Szentasszonyok is.
Újra elérkezett az ideje annak, hogy elmondjam nektek, hogyan van jelen köztetek a Szentháromság és a Szűzanya.
Jézus Krisztus mint feltámadt Üdvözítőtök áll előttetek. Bő ruhája lágyan és fényesen körüllebegi alakját. Mosolygó szeméből szeretet árad felétek. Mind az öt sebe ragyog és belőlük tündöklő sugarak hatolnak a szívetekbe. Két tenyerét felétek emeli és így szól: Drága Gyermekeim, fogadjátok Szent Szívemből szeretetem és irgalmam sugarait. Jobb kezemből szorgalmat és erőt adok nektek a jócselekedetek gyakorlásához. Bal kezemből küldöm felétek a szenvedések elviseléséhez a kitartást és türelmet. Lábaim sebéből áradó kegyelem segít titeket, hogy maradjatok mindig a rögös és keskeny úton, az életszentség útján.
A Szentlélek Isten szárnyakkal, fehér ruhában áll itt középen és két karja tele van hófehér ruhákkal. Végigmegy köztetek Mennyei Édesanyátok kíséretében és mindegyiketekre egyenként feladnak egy szép fehér ruhát, a megszentelő kegyelem hófehér köntösét. A Szűzanya ezt mondja: Kicsinyeim, csak a súlyos bűn foszthat meg benneteket e hótiszta ruhától, a kegyelem állapotától. A bocsánatos bűn foltot ejthet új fehér ruhátokon. Ha ilyen megesik, azonnal mossátok le bűnbánó könnyeitekkel és Szentfiam Vérét kérjétek, hogy távolítsa el a foltot.
Én, Mennyei Atyátok egy fehér háromszöget tartok a kezemben és felemelve mutatom nektek. A közepén egy aranyszínű szem van. Engesztelőim! Tőletek sokat várok! Minden cselekedeteteket figyelemmel kísérem.
Megáldalak benneteket a kitartó lélekmentés kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

Kadarkúti Hétfői üzenetek – 29 – Az Úr Jézus szavai az 5. parancsolatról

2019.05.18. 10:50 :: lowoa

Jézus: V. parancs: Ne ölj!
Én: Édes Jézusom, nagyon szeretlek! Tégy engem békéd eszközévé! Köszönöm, hogy ma Te fogsz tanítani bennünket végtelen szeretetedben. Szentlélek Istenem, jöjj segíts, hogy az Úr Jézus Szavait akadálytalanul tudjam közvetíteni.
Jézus: Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Jézus Krisztus, a ti Üdvözítőtök és Éva hangján szólok hozzátok. Ma az V. parancsról lesz szó: Ne ölj!
Első kérdésem: ki ellen vétkezik az ember a gyilkolással? Ember ellen és Isten ellen egyaránt. Erre elmondok nektek egy megdöbbentő és szomorú példát: Egy hetedik osztályos kislány télen, este 6h-kor egyedül ment haza az iskolából, zeneóra után. Táskája a hátán, a hegedűtok a kezében. Ha a rövidebb utat akarta választani, akkor a kisváros egyik sötét parkján kellett átmennie. Észrevétlenül utána osont egy férfi. Hátulról szorosan befogta a száját, hogy ne sikoltozzon, durván megerőszakolta, majd egy késsel elvágta a nyakát. A szegény gyermek holttestét csendben elrejtette a bokrok mögé. Az eset hamar kiderült, a nyomok egyértelműen a gyilkoshoz vezettek. Felmerül a kérdés, hogy ez a gonosz ember ki ellen vétett? Azt válaszolnátok rá, hogy a hazafelé igyekvő kislány ellen. Ez igaz, mert neki is, mint mindenkinek joga lett volna az élethez, és nagy testi-lelki fájdalmat okozott neki. Mivel hirtelenül érte a halál, nem volt ideje bűneit sem megbánni. De a gyilkos nemcsak a kislánynak ártott, hanem szüleinek, nagyszüleinek, testvéreinek is hatalmas bánatot okozott. És nemcsak az embereket bántotta meg, hanem Istent is. A háromszemélyű egy Istennek rengeteg teremtménye van: a hegyek, a völgyek, a ragyogó kék ég, a hullámzó tengerek, a csillogó tavak, folyók, a Nap, a bolygók, a csillagok, a növények és az állatok. De legkedvesebb teremtménye: az ember, mert saját képére teremtette, gyermekének tekinti, és örök szellemi lelket adott neki. Mennyei Atyám Engem is emberi testbe öltöztetett és így küldött közétek a Földre, mint Megváltót. Ha a szülőnek megölik a gyermekét, jobban szenved, mintha őt ölték volna meg. Istennek is nagyon nagy fájdalom, ha bármelyik gyermekét meggyilkolják, mert csak Ő adhatja az életet, és Ő veheti el. Az ember ölés beavatkozás Isten hatalmába, mert tönkreteszik egyik művét: egy embert.
Kivétel nélkül minden gyilkosság bűn, és sír a lelkem, ha látom, de a gyilkos lelkének elbírálásakor figyelembe veszem a szándékot. Még a világi bíróság is különbséget tesz a felindulásból vagy a szánt-szándékból elkövetett gyilkosság büntetése között. Képzeljetek magatok elé egy kocsmát, ahol két részeg ember elkezd kötekedni egymással, veszekednek, verekednek és az egyik pillanatok alatt, gondolkozás nélkül szíven szúrja a másikat. Ez is nagy bűn Előttem, de mégsem akkora, mint azé, aki hónapok óta tervezi őrült féltékenységében, hogy kicsapongó feleségét és annak szeretőjét megölje. Előre elmegy az üzletbe és vesz egy hangtompító pisztolyt. Kinyomozza a helyet és az időpontot, ahol megcsalják őt, tetten éri őket és mind a kettőt lelövi. Az előre megfontolt szándék Előttem is jelentősen súlyosbítja az ítéletemet.
Most vizsgáljuk meg milyen okok válthatják ki a gyilkosságot! Az iskolából hazatérő kislány letámadásánál az ok a test bűne, a paráznaság. A férj esetében a féltékenység. De kiválthatja más pénzének, vagyonának megkívánása, más állásának vagy hatalmának irigylése vagy egy veszélyes tanútól való megszabadulás vágya. A félelem és gyűlölet miatt is szoktak ölni, hogy megszabaduljanak rosszakaróiktól. Vannak olyan gyilkosságok, amit a mai ember már nem is tart bűnnek: ilyen az abortusz. A legkegyetlenebb és legalávalóbb gyilkosságok egyike. A szerencsétlen kismamák nem is gondolnak arra, hogy a fogantatás első pillanatától benne van a magzatban a lélek. A különböző védekező szerek és eszközök ezeket a kezdődő életeket oltják ki. Például aki egy spirált használ, hogy ne essen teherbe, nyugodtan nevezheti magát tömeggyilkosnak, úgy mint a kolumbiai fogorvosnő esetében, akinek a történetét pár hete hallottátok tőlem. Ebből csak annyit szeretnék felidézni nektek, hogy mi történik a pici magzattal, akit darabokban távolítanak el a kismamából. A lelke felnőtt lélek, mint a tiétek és fájdalmában, tehetetlenségében felkiált az Égre. A Mennyország megrendül e kiáltásra. A pokolban viszont örömrivalgás – mintha gólt lőnének egy futball meccsen, mert egy bűnös lélekkel több került a pokolba, a kismama lelkével. Bizony a legsúlyosabb büntetés vár az abortuszt elkövetőkre, hacsak mélyen meg nem bánják és meg nem gyónják.
Sok ember az öngyilkosságot se tartja bűnnek. Egyházam szigorúan veszi ezt. Régen nem is lehetett egyházi temetése az ilyeneknek, és csak a temető szélére, egy elkülönített helyen engedélyezték az eltemetését. Ma már nem így van. Drága Gyermekeim! Mondjátok meg azoknak, akik nagyon el vannak keseredve, hogy nincs olyan nagy baj, amiből ne lenne kiút. A másik, amit üzenek nekik, hogy az öngyilkosság nem gyógyír a gondokra, bajokra, a haláluk után a konfliktusok nem szűnnek meg, hanem még jobban kiéleződnek. A sorsuk a túlvilágon a következő: vagy a tisztítóhely legmélyére kerülnek, ahol összehasonlíthatatlanul többet szenvednek lelkükben és érzékileg is, mint itt a földön, mielőtt megölték magukat, vagy a pokol vár rájuk, ahol örökkön-örökké elviselhetetlen és nagyon intenzív fájdalmakat kell átélniük. Tehát ami legrosszabb, amit tehet magával egy ember, ha öngyilkos lesz. Miért olyan nagy bűn az öngyilkosság? Mert az ilyen nemcsak önmaga ellen vét, hanem Isten ellen is, áthúzza szándékát, beleszól hatalmába.
Nemcsak méreggel, fegyverrel vagy kődarabbal lehet „ölni”, hanem rágalmazással is. A bankban dolgozott két férfi, az egyik a pénztárnál ült. Egymás mellett volt a helyük. Az egyiknek az volt a feladata, hogy az ügyfeleknek a papírokat rendezze, a másik a pénzt vette be, adta ki. A pénztáros a főnök kedvence volt, gyakran megdicsérte és nagyobb jutalmakat kapott. A másik e megkülönböztetés miatt irigy lett rá. Elhatározta, tönkreteszi a becsületét. Mikor senki nem látta és kollégája egy pillanatra kiment, átnyúlt a fiókjába, kiemelt belőle egy 20 000-est, és belecsempészte a pénztáros zakójának zsebébe. A munkaidő végén szokás szerint a pénztáros számolja a pénzt, és ámulva veszi észre, hogy hiányzik 20 000 Ft. Nézi, hogy nem hullott-e le a földre, nem maradt-e az asztalán, de bizony sehol nem találja. Kérdezi a szomszédja ravaszul: mit keresel? Közelben állt a főnök. Mondja a pénztáros: hiányom van. És a hazug, irigy munkatárs megjegyzi: „Csak nem azt a 20 000-est keresed, amit a szemem láttára zsebre vágtál?” A főnök meglepődött. Meg kellett mutatni a zsebeit, de bizony nem volt benne. Majd a székre akasztott zakóját is megnézték és ott lapult a pénz. Szegény megszégyenített, ártatlan embernek azonnal felmondtak. A rágalmazót pedig megdicsérték, milyen szemfüles volt, hogy észrevette. Szegény pénztárosnak megölték a becsületét. Elterjedt a híre az egész városban, még az újságba is betették. Elkeseredésében nem sok választotta el az öngyilkosságtól. Végül szeretném elmondani, hogy az V. parancs ellen nemcsak az vétkezik, aki gyilkol, hanem az is, aki veszekszik, verekszik. Drága Gyermekeim! Ha valaki kötekedik veletek, kerüljétek ki, ne keveredjetek ilyesmibe. Ugye hogy fáj a szívetek, hogy látjátok saját gyermekeiteket veszekedni, civakodni, verekedni? Higgyétek el, Én is szomorú vagyok, mikor köztetek hangos szóváltásra, veszekedésre kerül sor. Sajnos mindenki a saját igazát keresi, a másik szemszögéből sose nézi a tényállást. Pedig, ha egy kicsit tárgyilagosabbak lennétek, látnátok, bennetek is van hiba, ti is tévedhettek. Ha pedig igazságtalanul bántanak is, tűrjétek el, mint ahogy Én tettem. Hívjatok segítségül, hogy csendesítselek el benneteket!
Az V. parancs fejtegetésének a végére értem. Tehát tanításomból azt a fontos végkövetkeztetést vonjátok le, hogy aki az V. parancs ellen vét, az nemcsak az emberek ellen, hanem Isten ellen is vétkezik. Legyetek béketűrőek, szelídek és alázatosak és imádkozzatok a gyilkosság bűnében szenvedő felebarátaitok lelkéért, mert nagyon súlyos büntetés vár rájuk.
Megáldalak benneteket a szelídség lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
2009. 05.18, hétfő,

2019.05.15. 08:23 :: lowoa

Áldásodat szórd reánk Istenünk ezen a mai napon is, hogy készek legyünk örömmel utaidon járni! Ámen


Drága Mennyei Atyám!

Köszönöm az áldásaidat, amelyekkel nap, mint nap megajándékozol. Köszönöm a szeretetet, amelyet általad kapni és adni tudok. Köszönöm a megváltás kegyelmét, az életemben. Köszönöm, hogy gyermeked lehetek. Köszönöm a mindennapok gondjait is, mert tudom, hogy Veled és általad élhető a földi lét, és köszönöm az ígéretet, hogy örökké velem maradsz. Ámen


Istenem! Add, hogy napjaimat a Te kezedből tudjam venni! Ámen



Istenem! Bűnterheimet nem szeretném sokáig hordozni. Pedig olykor hónapokig is tudom cipelni, közben majd összeroskadok. Taníts, erősíts engem annak észrevételére, hogy mit kell letennem eléd, hogy jobban szolgálhassalak! Ámen


Mennyei Atyám!

Nagy hála van a szívemben a mindennapokban megtapasztal szeretetedért: a gondviselésért, Lelked vezetéséért, a kisebb és nagyobb örömökért, a belső békességért, fáradozásaink megáldásáért. Add, hogy minden megváltott gyermeked megkapja a szolgálat örömét, a másokért élés szépségét. Segíts mindebben növekednünk. Az Úr Jézus érdeméért kérünk. Ámen



Uram! Add, hogy ne éljek vissza a Tőled kapott szabadságommal, s azt tehessem mindig, ami másokat és engem is épít! Ámen


URam! Add, hogy ne ragaszkodjam mindenáron ahhoz, ami nem az enyém, hiszen csak Tőled kaptam - kölcsönbe! Ámen


Uram, köszönöm, hogy ezt a hitet Te adtad nekem. Köszönöm, hogy nincs szükségem emberi bölcselkedésre, hogy aszerint éljek és dolgozzam. Nyugodt vagyok, mert Te velem vagy. Tudom, hogy velem vagy. Tudom, hogy Te vagy Isten Fia, az én személyes Megváltóm, akire teljes biztonsággal bízhatom rá mind földi, mind mennyei életemet. Nem kell naponta újra töprengnem felette. Milyen jó ebben a biztos tudatban élni! Milyen jó naponta érezni és megtapasztalni szeretetedet, felém kinyúló, éltető, segítő karodat! Add, hogy ez a tudat soha meg ne inogjon bennem, így építs be anyaszentegyházadba itt, s majd az örökkévalóságban! Ámen.


/V.L./


Uram! Sokszor megtéveszt a világ színes üveggyöngyeinek, kavicsainak csillogása... Kérlek, segíts meg ezen a mai napon is, hogy életem minden dolga a tetszésedre történjen! Ámen

Kadarkúti Égi Üzenetek 146. Mennyei Atya: A Szűzanya életének kezdetei

2019.05.15. 08:22 :: lowoa

ÉGI ÜZENETEK         2012.05.15  Mennyei Atya: A Szűzanya életének kezdetei
Szülei Anna és Joákim. Anna Áron leánya volt, Joákim Dávid törzséből való. Jó házasság volt az övéké, szeretetben, békességben éltek, csak nem volt gyermekük. Mikor Anna 50 év körüli volt, a templomban buzgón imádkoztak gyermekáldásért. Isten teljesítette kérésüket, és Anna áldott állapotba került. Mária volt az egyetlen emberi lény a világon, aki az eredeti bűn nélkül fogant meg. Bizony, abszolút tisztának kellett lennie, mert így tervezte a Szentháromság, hogy Ő lesz Isten anyja. Képzeljétek el, milyen másképpen alakult volna az emberiség élete, ha Ádám és Éva nem estek volna bele az engedetlenség bűnébe. Utódaik teljesen tisztán, az áteredő bűn nélkül születtek volna. Mentesek lettek volna a bűnök elkövetésétől, hiába kísértette volna őket a gonosz. Csak szeretet és béke uralkodna ma is az emberek között, a Szűzanyához hasonló tisztaságban élnétek.
A kis Mária megszületett. Csodálatosan szép, szőke, kékszemű, formás kisbaba volt. Hamarosan elvitték a templomba a szülei, Zakariás és Erzsébet kíséretében, azért, hogy egészen a Úrnak szenteljék. A papok megígérték Annának, hogy kislányát, ha majd belép a templomba 3 éves korában, az őszhajó, idős Anna fogja tanítani. Erre a szertartásra Joákimék 2 bárányt vittek ajándékba a templomnak.
Máriát szülei nagy szeretettel, kedvességgel nevelték. Még nem volt 3 éves, mikor kérdezgette édesanyját, hogy mikor jön már el a Messiás, és megígérte, hogy sokat fog ezután imádkozni az eljöveteléért. Még azt is mondta, hogy egészen Istené akar lenni és megfogadta, hogy szűz lesz. Úgy gondolta, hogy az a leány, aki a Messiás anyja lesz, már megszületett és ott nevelkedik majd a templomban, ahova ő is kerül nemsokára. Társa és szolgálóleánya lesz, és ha megszületik majd a Fia, őt, a Messiást is szolgálni fogja. Eljött az ideje, hogy a szülők a 3 éves kis Máriát elvigyék a Jeruzsálemi templomba. Mindhárman szomorúak voltak. A kicsi leány letérdelt előttük és áldásukat kérte. Ők megáldották és össze-vissza csókolgatták. Erzsébet és Zakariás elkísérték őket. Egy díszes öltözékű főpapnak adták át, aki rábízta Anna prófétanőre. Szépen növekedett jóságban, bölcsességben. Már 12 éves lett. Volt egy kicsi szobája a templomban, ahol varrt valamit és közben énekelt. Anna prófétanő bement hozzá és boldogan mondta tanítónőjének, hogy ő gyakran beszélget szívében Istennel. Annának is mondta, hogy ő szűz akar maradni, hiszen Isten a bensőjében ezt nyilvánítja ki: „Én akarlak téged.” Persze tudja, hogy a törvény azt kívánja tőle, hogy legyen jegyese, férje, és hogy anya legyen. Anna prófétanő ezt kérdezte: „Csak nem azért akarsz szűz lenni, hogy te legyél a Messiás anyja?” Ő alázatosan így felelt: „Ó, nem! Én nyomorúság és por vagyok. Vannak nálam érdemesebbek.”
Mikor 15 éves volt, a főpap maga elé hivatta, megdicsérte buzgóságáért, szelídségéért és mondta, hogy már nem gyermek és jegyest kell választania. Szeme megtelt könnyel és Anna prófétanő közölte a főpappal, hogy már egész kicsiny gyermekkorában elhatározta, hogy szűz marad. A főpap annyit mondott, hogy majd Isten választ neki jegyest. Imádkozz, hogy jövendő jegyesed elfogadja szüzességi fogadalmadat.
Hamarosan, Én a Magasságbeli valóban választottam Máriának jegyest. A főpap összehívott néhány 30 és 50 év közötti férfit, és mindegyiknek a kezébe adott egy száraz faágat. Józsefnek, az ácsnak is. December volt. József kezében a faág kivirágzott. Ez volt a jel, hogy ő lesz a Szűz Mária jegyese. József 30 éves, szép férfi volt, rövid barna hajjal, szakállal. A pap hívta Máriát, hogy lépjen elő. Bemutatta őket egymásnak és ünnepélyes szavakkal megáldotta őket. Majd az ifjú pár egyedül maradt. Kedvesen elbeszélgettek egymással, és Mária kissé aggódva elmondta Józsefnek, hogy ő egészen az Úrnak szentelte magát. A végtelenül szelíd és jóságos jegyes azt mondta, elfogadja, és kettőjük tisztaságát felajánlja az Örökkévalónak, hátha ettől hamarabb eljön a Messiás. Majd József elhatározta, hogy készít Máriának Názáretben egy házat, ahol lakhat, ugyanolyat, mint régi házuk volt.
Megtörtént Jeruzsálemben az ünnepélyes eljegyzés. A főpap Mária és József kezét egymásra tette, gyönyörű szavakkal megáldotta őket. Utána elbúcsúztak a vendégseregtől. Egy kocsi vitte őket Názáretbe. József megmutatta Jegyesének, milyen sokat dolgozott a házzal és a kerttel. Egy kicsit beszélgettek, azután József hazament a saját házába, de lelkére kötötte Máriának, hogy csak hívja, ha valamire szüksége van. Megegyeztek abban, hogy Máriának nem kell dolgoznia, József majd a munkájából mindent előteremt kettőjük számára. A kis fiatal Mária otthonában rendet tartott, szőtt-font és imádkozott. Hirtelen egyik nap nagy fény támadta a kicsi szobában és megjelent neki Gábriel főangyal. Megijedt, de az angyal megmutatta, hogy Isten küldte, mert Őt választotta ki a Messiás anyjának. Megkérdezte, teljesíti-e az Örökkévaló akaratát. Az engedelmes és alázatos Mária „igen”-t mondott így: „Íme, az Úr szolgáló leánya, legyen nekem az Ő akarata szerint.” Ekkor a Szentlélek reá szállt, és a Magasságbeli ereje beárnyékolta. És ebben a percben az Ige testté lett, megtörtént Jézus Krisztus emberré-válása.
Képzeljétek el, Gyermekeim, hogy abban a Krisztus születése előtti régi időben Anna és Joákim gyermekáldásért esengő imája fényes sugárként érkezett az Én atyai trónom elé, az egész Szentháromság elé. Akaratunk találkozott az ő kérésükkel és Anna méhébe leküldtünk egy tisztaságtól ragyogó „csillagot”, egy áteredő bűntől mentes lelket, melyhez hasonló makulátlan lélek nem volt, és nem lesz sohasem a Földön. Ezt a kegyelemmel teljes lelket egyesítettük a szülők által előkészített testtel. Ezt nevezzük szeplőtelen fogantatásnak, mely a Szűzanya egyedülálló kiváltsága.
Gyermekeim! Ha nem is láthatjátok, higgyétek el Nekem, hogy itt áll térdem előtt – miközben beszélek – a kicsi 3 éves Szűz Mária. Két kis karját felemelve ölembe kérezkedik: Atyám, emelj fel engem, mert onnan szeretnék szólni az Én kedves Gyermekeimhez. Így kezdi:
Drága Engesztelőim! El kell mondanom nektek, hogy én nem voltam tudatában szeplőtelen fogantatásomnak. Egyáltalán nem tartottam magamat különbnek, tisztábbnak vagy tökéletesebbnek a többi leánynál. Én csodálkoztam a legjobban, hogy a Magasságbeli Engem tartott alkalmasnak az Isten-anyaság-ra. Ma már tisztában vagyok vele, hogy mivel mentes voltam az áteredő bűntől, ezért nem volt Bennem bűnre való hajlam sem. Nem zaklattak bűnös vágyak és kísértések. Olyan bűntelen voltam, mint amilyennek Isten Ádámot és Évát teremtette. Ilyennek tervezte Atyánk az embereket, de sajnos az engedetlenség mindent elrontott. Mind egytől-egyik örököltétek az áteredő bűnt és a bűnre való hajlamot. De Szent Fiam kereszthalála lehetővé tette számotokra, hogy a keresztséggel megszabaduljatok az áteredő bűntől, és a bűnbánat szentségével mindig újra megtisztuljatok. Ha tisztán akartok élni, gyermekeim, forduljatok Hozzám bizalommal. Én, aki bűn nélkül születtem és éltem ezen a világon, segítelek titeket, hogy bűn nélkül távozzatok ebből a földi életből az örök életre. Kérlek, jó Atyám, így az öledben vigyél körbe gyermekeim között. Nézzétek, van nálam egy üvegtál, tele Jézusom Szent Vérével, melyet oldalsebéből gyűjtöttem össze. Vegyétek ki szíveteket, és Én egyenként megmosom e tálban. Szent Fiam vércseppjei letörlik bűneiteket és hozzám hasonlóvá, szeplőtelenné tesznek titeket. Most visszaadom szíveteket, tegyétek a helyére! Búcsúzásul átölelem nyakatokat, és mindkét arcotokra egy csókot adok. Végtelenül szeretlek benneteket. Ezután átadom a szót a Mennyei Atyának.
Drága, engesztelő Gyermekeim! Legyetek hálásak, hogy ilyen jóságos, szerető és tiszta, tökéletes Édesanyát adtam nektek. Megáldalak benneteket az Iránta való szeretet, tisztelet és bizalom lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

2019.05.14. 09:18 :: lowoa

Istenem! Add, hogy több legyen bennünk a részvét egymás iránt, s tudjuk gyermekeink elé élni az együttérzés felemelő pillanatait! Ámen


Istenem! Elromlott teremtett világod! Istenként imádják benne a pénzt, s ajándékodat, az életet semmibe veszik. Törd meg Uram a pénz irgalmatlan hatalmát, s adj esélyt eltévedt népednek! Add, hogy ellenálljunk a kísértésnek, s minden dolgunkban a Te életvédő akaratodat kövessük! Ámen


Kegyelmes Istenem, édes Atyám imádkozom most a gyülekezet presbitereiért. Áldd meg a presbiterek munkáját az anyaszentegyházban. Indítsd őket arra, hogy vasárnaponként elsőként telepedjenek le a Te Igéd körül. Legyen gyümölcsöző az ő életükben az igehirdetés. Álljanak a lelkipásztor mellé, mint áldott szeretetközösség, mint Általad rendelt munkatársak. Legyen öröm a szolgálat számukra, nőjön a hitük a teher alatt, amit reájuk helyezel. Bennük és általuk újítsd meg nemzedékről nemzedékre anyaszentegyházunkat. A Krisztusért. Ámen



Köszönöm, Istenem, hogy ebben a világban, melyben annyi értékes ember érzi magát feleslegesnek, elhagyottnak, céltalannak, az én életemnek célt, értelmet adtál, és megmutatod annak értékét. Tudom, mindenki életének éppen olyan rendelt célja van, de nem fedezheti fel az, aki nem nálad keresi. Nem szeretnék hiábavalóvá lenni. Te adtad meg rendeltetésemet, segíts annak megvalósításában! Olyan jó érezni, hogy vezetsz, irányítasz. „És hogyha néha-néha győzök, Ő járt, az Isten járt előttem, kivonta kardját, megelőzött.” Köszönöm, hogy Adyval ezt én is elmondhatom. Alkalmas időben küldj segítséget, hogy megtehessem azt, amire rendeltél! Ámen.


/V.L./



URam! Add, hogy féljünk és szeressünk Téged, s add, hogy kegyelmed révén életünk napjai ne haszontalanul, hanem értékteremtésben teljenek! Ámen


Uram! Add, hogy ne a magam erejében és okosságában, csakis a Te kegyelmedben bízzak, s útmutatásod szerint élhessek! Ámen



Uram! Jóakaratú döntéseinket áldd meg kegyelmesen! Ámen


Uram! Te vagy az út, az igazság és az élet... Add, hogy Veled járhassak, s igazságod által élhessek! Ámen


Uram! Vannak igék, melyek megvalósíthatatlannak tűnnek. Pedig nem azok, csak bennem nincs meg a kellő odaszántság. Köszönöm a mai igemagyarázatot, mellyel elgondolkodtatsz azon, hogy nekem életem melyik pontján kell komolyabban vennem szavadat! Ámen


Urunk, taníts bölcsen számlálni napjainkat, hogy naponként keressünk téged, hogy életünk ne terméketlen fügefa legyen! Segíts, hogy áldásoddal gyümölcstermő életek lehessünk – a te dicsőségedre, és az emberek szolgálatára! Ámen.

Kadarkúti Égi Üzenetek 181-189. Szentlélek-Jézus-Mennyei Atya-Szűzanya: Szentmise

2019.05.14. 09:17 :: lowoa

2013.07.02

Mennyei Atya: Szentmise VII.

Mennyei Atya: Drága Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Atyátok és eszközömön, Éván keresztül szólok hozzátok. Ma is a szentmiséről lesz szó, mely 2 nagy részből áll: a tanítói és az áldozati részből. A Credóval és az egyetemes könyörgéssel befejeztük a tanítói rész bemutatását.

Ma elkezdjük tanítani nektek a szentmise áldozati részét. A felajánlással kezdődik. Ez önmagában véve még nem áldozat, de annak előkészítő részévé válik. A miséző pap egy fehér kendőt, ún. korporálét terít az oltár asztalára, és arra helyezi a nagy ostyát egy aranyszínű tálcára, a paténára, az áldoztatáshoz való sok kicsi ostyát a kehelyhez hasonló ciboriummal, és a bornak egy kelyhet. Itt gondoljatok arra, Drága Gyermekeim, hogy annak idején Jézus is elküldte tanítványait a városba, hogy készítsék el az utolsó vacsora termét, az eledeleket, a kenyeret és bort is, amit majd az Ő szent Testévé és Vérévé változtat. Tehát a szentmisén a pap is mindent előkészít, ami kell a legszentebb áldozathoz. Sőt, az ünnepi misében még meg is tömjénezi, illatfelhőkbe burkolja az adományokat. Ezt követi a pap kézmosása, azért, hogy tisztuljon meg a szíve-lelke az elkövetkező áldozati cselekményhez. Előtte felemeli a paténát a rajta lévő ostyával, és áldozatul ajánlja Nekem, az Atyaistennek önmagáért, és a hívekért. Éppen úgy tesz, mint a Szűzanya, mikor vitte a templomba bemutatni a kis Jézust és felemelte Nekem, a Mennyei Atyának áldozati ajándékul az emberiségért. A korporálén lévő üres kehelybe a pap bort és egy csepp vizet önt, és ezt a bort is felajánlja Nekem. Ilyenkor kicsinyeim, ne legyetek tétlenek. A mindig mellettetek álló őrangyalotokkal gondolatban küldjétek oda saját lelketeket, családtagjaitok, barátaitok, ellenségeitek lelkét, hogy helyezze a paténára és a kehelybe, hogy ezek a lelkek is felajánlásra kerüljenek. Ezután le se vegyétek a szemeteket a felemelt és oltárra helyezett kenyérről és borról, mert rövid időn belül, az átváltoztatáskor, átalakul majd Jézus valóságos Testévé és Vérévé. Jézus önátadásával Hozzám emeli nemcsak önmagát, hanem azokat a lelkeket is, akiket az előbb odaküldtelek neki az őrangyalotokkal.

Az előbb említettem nektek, hogy mielőtt a pap felajánlja az adományokat, egy kevés vízzel keveri a bort. Hogy mit jelent ez, arra egy élő példával szeretnék válaszolni,

Kati és Joli, két barátnő. Joli éppen vendégségben van Katinál, aki magával viszi őt a vasárnapi szentmisére. Ő nem szokott templomba járni, bizony nem ismeri a szentmise részeit. Suttogva kérdezi a felajánlás előtt:

-Mit önt a pap a kehelybe?

-Fehérbort.

-Van ennek valami jelentése?

-Igen. A bor Jézus jele. Ő így mondta: „Én vagyok a szőlőtő”

-Mi van a másik edényben, amiből csak egy cseppet öntött a borhoz?

-Víz.

-Ez is jelképez valamit?

-Igen, ez minket, megkeresztelt embereket jelképez. A víz a keresztség jele. Miután a pap összevegyítette a bort és a vizet, így imádkozott: „A bor és víz titka által részesüljünk (Jézus) Istenségében.” Így jön létre a Szentmisében a teljes egység Jézussal. Látod, Jolikám? Mennyire szeret Jézus? A kehelyben egyesít magával minket, hogy a Mennyei Atya bennünket is fogadjon, ne csak Őt.

Drága Engesztelőim! Akkor tudjátok a felajánlást, mint a Szentmise egyik legfontosabb részét átélni, ha nézitek a pap mozdulatait és odafigyeltek arra, amit mond. Hasonló ez ahhoz, mikor bementek egy festőművész kiállítótermébe. Ha végigsiettek a képek egymásutánján, nem marad bennetek semmi élmény. De ha megálltok egy őszi erdőt ábrázoló kép előtt, és hosszasan szemlélitek, akkor odaképzelitek magatokat a száraz levelekkel borított erdei útra, és szinte zizeg a lábatok alatt az aranyszínű avar és a sárgás-piros leveles ágak között átszűrődő napfény melegével szinte simogatja az arcotokat. Így van ez a felajánláskor. Ha minden lelki tehetségetek részt vesz benne: figyelmetek, akaratotok, értelmetek, szeretetetek, akkor áhítattal követitek a pap szavait: „Áldott vagy Urunk, mindenség Istene, mert a Te bőkezűségedből kaptuk a bort. Fölajánljuk neked, mint a szőlő termését és az emberi munka gyümölcsét. Ebből lesz számunkra a lélek itala.” Igen, ebből a borból lesz Jézus szent Vére, mely a szentáldozás által táplálja, tisztítja lelketeket.

A szentmisén a felajánlás után egy kedves, megható, párbeszédes áldozati imádság következik, melyben felemelitek szíveteket Hozzám, és hálát adtok Nekem. Ó, ha tudnátok, milyen boldoggá tesztek ezekkel az egyszerű szavakkal! Úgy éhezem, és szomjazom szeretetetekre és hálátokra! Ilyenkor láthatatlanul atyai szívemre ölellek benneteket, még akkor is, ha csak megszokásból mondjátok, hogy „Emeljük fel szívünket… , fölemeltük az Úrhoz… ”

Ezt az áldozati imádságot a Sanctus, a „Szent vagy, szent vagy…” követi. A szentírásból két látomás is utal arra, hogy ilyenkor az Ég megmozdul, a kerubok és szeráfok, Istenhez legközelebb álló égi szellemek Isten szentségét hirdetik. Ezt fejezi ki Izajás látomása. A másik a Jelenések könyvéből, ahol az üdvözültek is éneklik a Sanctust az angyalokkal. Milyen nagy dicsőség, megtiszteltetés nektek földieknek, hogy a Sanctus alatt az angyalokkal és szentekkel együtt énekelhettek.

Ó, drága Kicsinyeim! Akartok, Atyátoknak örömet szerezni? Akkor itt és most álljatok fel és énekeljétek el nekem a Sanctust! Nézzétek! Megnyílik az Ég. Sok-sok angyal és szent szállt le közétek. Veletek akarják az Én megközelíthetetlen szentségemet hirdetni. Kezdjétek hát el!

 

„Szent vagy, szent vagy, szent vagy,

Mindenség Ura Istene

Dicsőséged betölti a mennyet és a földet,

Hozsanna a magasságban!

Áldott, aki jön az Úr nevében

Hozsanna a magasságban.”

 

Ó, drága Gyermekeim! Köszönöm szépen ezt a közös szép ajándékotokat, melyet a Mennyország lakóival együtt énekeltetek el. Foglaljatok helyet, és most figyeljétek, mi történik. Égi Édesanyátok a Mennyből egy nagy fonott kosarat hozott, aranyszínű szalagokkal díszítve. A kosárral körbejár köztetek. Arra kérlek benneteket, e kosárba tegyétek bele jócselekedeteiteket, áldozataitokat, amit nap, mint nap gyűjtögettek: imáitokat, szentgyónásaitokat, szentáldozásaitokat, szentmiséiteket, adakozásaitokat, böjtjeiteket, Szentírás-olvasásotokat, igaz üzeneteim terjesztését, beteglátogatásaitokat, betegápolásaitokat, szentséglátogatásaitokat, az irgalmasság testi-lelki cselekedeteit, szenvedéseitek elfogadását, és felajánlását.

Látom telis-tele lett a nagy kosár. Legszentebb Leányom, kérlek, hozd ide Elém! Egy keresztet rajzolok fölé, és a benne lévő sok jócselekedet fényes kegyelemsugarak özönévé változik. Kinyitom isteni Szent Szívem ajtaját, és e kegyelemsugarakat elraktározom Szívem belsejében. És mikor megpillantok a földön egy közömbös, hitetlen vagy megátalkodott embert, a ti ajándékotok kegyelemsugaraiból kiválasztok egyet és beborítom. Így segítek nektek a lélekmentésben.

Drága Engesztelő Gyermekeim! Ezzel a nagy kosár ajándékkal nemcsak a lelkeken segítettetek, hanem rajtam is. Szívem tele van bánattal, keserűséggel az emberiség hitetlensége, fekete bűnei, kételkedései és megátalkodottsága miatt. Ezekkel a jócselekedetekkel enyhítettétek fájdalmamat, mintha gyógyító balzsammal kenegettétek volna szent Szívem sajgó sebeit. Köszönöm nektek, kicsiny Gyermekeim ezt az ajándékot. Jutalmatok nagy lesz érte.

Megáldalak benneteket a szentmise iránti szeretet kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

2013.07.09

Szűzanya: Szentmise VIII.

Szűzanya: Drága Gyermekeim! Nagyon örülök, hogy most Én, Mennyei Édesanyátok következhetek a tanításban, mert a szentmise egyik leggyönyörűségesebb részletével folytathatom: az ÁTVÁLTOZTÁSSAL.

Nekem megengedte a Mennyei Atya, hogy mindent láthassak és hallhassak itt a földön, jót és rosszat egyaránt. Egyik vasárnap reggel a következő beszélgetés tanúja voltam: két férfi találkozott az utcán és megálltak néhány percre. Meleg nyári nap volt. Zoltán fehér ingben, hosszú sötét nadrágban volt, ünnepélyesen felöltözve. Sanyin rövid, lenge kockás nadrág volt és egy végig kigombolt zöld ing, melyből kikandikált a sörhasa.

-Hová mész, Zolikám ilyen elegánsan?

-A szentmisére, hiszen vasárnap van. Hát te hova igyekszel?

-Ide a kocsmába. Elbeszélgetek a cimborákkal. Te is jobban tennéd, ha velem tartanál, hiszen olyan unalmas az a mise, mindig ugyanaz történik benne. Itt a haverok között mindig hallasz valami érdekes, új dolgot. Mi aztán mindenről tudunk, ami a faluban történik.

-Mondd, Sanyi, hiszel te Jézus Krisztusban?

-Már hogyne hinnék! Hát nem emlékszel, együtt voltunk elsőáldozók és bérmálkozók? Csakhogy én a templomba járást fölöslegesnek tartom, és a misét unalmas időtöltésnek. Otthon is lehet imádkozni.

-Azért gondolkozol így Sanyikám, mert nem ismered és nem érted a Szentmisének és egyes részeinek a jelentését. Például tudod-e, hogy az Átváltoztatáskor miért mutatja fel a pap az ostyát és a bort a kehellyel?

-Ezen még nem gondolkoztam el. Talán azt mutatja a híveknek, hogy hamarosan ilyennel fog áldoztatni.

-Nem, nem. Az Átváltoztatás pillanatában a templom oltárát úgy kell elképzelni, hogy az nem más, mint az utolsó vacsora asztala. Akkor régen körbeültették apostolaival az asztalt, Jézus felemelte a felszentelt kenyeret és így szólt: „Ez az Én Testem.”

-No, Zolikám, itt hagyd abba! Ti csak képzelődjetek, én bizony két lábbal a földön járok és keresem az élet kellemes oldalát. Na, minden jót!- és belépett a kocsma ajtaján.

Ahogy ezt láttam, egy nagy könnycsepp gördült végig édesanyai arcomon, a szomorúságtól. Nem baj, Zoltán fiam helyett én folytatom nektek. Amikor e szent szavakat kiejti a pap, nem úgy mondja, hogy „Nézzétek Testvéreim, ez Jézus Teste”, hanem úgy, ahogy Ő annakidején, amikor az apostolai előtt mondta: „Ez az Én Testem.” Mert Jézus eszközévé válik, egy lesz vele, az Üdvözítő egészen áthatja, betölti őt. Ahogy a levegőben, magasra emelve tartja a nagy Szentostyát, valahogy misztikusan megkezdődik az Én Szent Fiam kínszenvedésének megújulása: a vérrel verítékezés, az elfogatás, az ítélet, az ostorozás, a tövissel koronázás, a véres keresztút és a keresztre feszítés. Lelkében a Szentostyán keresztül újra érzi Megváltónk a szörnyű kínokat, mert az átváltoztatáskor nemcsak a pappal válik eggyé, hanem az egész emberiséggel. A Szentostyában rejtőző Isten-ember mindenki bűnét magára veszi, és misztikus Testében mindenkiért elszenvedi a kimondhatatlan fájdalmakat. Ezért az Úrfelmutatáskor ne csak nézzétek a felemelt szép fehér Szentostyát, hanem közben próbáljátok átérezni az Ő nagy szenvedéseit. E szent pillanatokat, míg a miséző pap Őt a levegőben tartja, arra használja fel az Üdvözítő, hogy mindannyiótokat, bűnös embereket, a Mennyei Atya tenyerébe helyez. Aki mély lelkiséggel tekint a felmutatott Oltáriszentségre, az bátran elhiheti, hogy gyarlósága ellenére e percben odakerült Isten szeretetet sugárzó, melengető, óvó, védő tenyerére.

Amikor a pap az átváltoztatott Szentostyát leteszi és felemeli a kelyhet a borral és így szól: „Ez az Én Vérem, mely sokakért kiontatik”, akkor is jusson eszetekbe az utolsó vacsora, melyen Máté evangéliuma szerint így cselekedett és beszélt. „Aztán fogta a kelyhet, hálát adott, és ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik. Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az Én Vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára. Mondom nektek, mostantól fogva nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országban.” Egyedül Lukács evangélistánál van hozzátéve az átváltoztatás szavaihoz, hogy „ezt tegyétek az Én emlékezetemre”. Erre hivatkoznak a protestáns egyházak, ezért nem ismerik el Jézus valóságos jelenlétét az Eucharisztiában. Pedig ez a Jézusi kifejezés, hogy „ezt tegyétek az Én emlékezetemre”, nincs ellentmondásban a másikkal, hogy „Ez az Én testem és ez az Én vérem.”.

Ez a két mondat inkább kiegészíti egymást. Attól, hogy a katolikus egyház visszaemlékezik az utolsó vacsora eseményére, értelmetlen dolog lenne kételkedni Jézus valóságos jelenlétében. Hát nem lehet valami emlékeztető is, valóság is?

Hogy ezt világossá tegyem előttetek, a Bibliát hozom fel példának. Ez a Könyv emlékeztet titeket a teremtésre, a prófétákra, az ókori zsidó nép hányattatott sorsára, Jézus Krisztus életére, születésére, tanításaira, csodáira, kínszenvedésére, kínhalálára és feltámadására, és mellette levonhatjuk a konzekvenciát, hogy ami benne van, az valóságos és igaz. A két megállapítás egyáltalán nem zárja ki egymást. Hogy menyire igaz az állítás, hogy az Eucharisztia Jézus valóságos teste és vére, azt bizonyítja maga Jézus Krisztus, mert a kafarnaumi beszédben 6-szor egymás után kifejezésre juttatja, hogy az Ő testét és vérét fogja adni eledelül és italul és az Ő teste valóban étel lesz, és az Ő vére valóban ital (Jn. 6,56). Azt is hozzáteszi: „Atyáitok mannát ettek a pusztában, és meghaltak ugyebár? Nos a kenyér, amelyről Én beszélek az égből száll alá, de úgy hogy ki abból eszik, nem hal meg.. Én vagyok az eleven kenyér, mely az égből szálltam alá, és aki majd enni fog ebből a kenyérből, az örökké élni fog.” Erre azt hitték a körülötte álló zsidók, hogy ezt átvitt értelemben kell érteni, mely szerint úgy szereti az embereket, hogy szeretetéből nekik adja magát. De Jézus megdöbbentett őket, mikor így szólt: „És a kenyér, amelyet én a világ életéért adok, nem más, mint az Én TESTEM.” Hát bizony ez a beszéd felkavarta a hallgatóságát, és sokan otthagyták. Csak a 12 apostol maradt vele. Ők hittek Neki. Az utolsó vacsorán aztán megmutatta nekik, hogy miképpen válik az ő eledelükké, a kenyér és bor színei alatt. Tehát a kafarnaumi beszédben és az utolsó vacsora átváltoztató szavaiban minden hívő ember számára nyilvánvaló, hogy az Eucharisztia valóságosan az Én Szent Fiam Teste és Vére. Ezt ezen kívül alátámasztja a sok Oltáriszentség csoda, amely évszázadok óta történik a világban.

Ezek közül az egyik a váci Eucharisztikus kongresszus könyvében olvasható a 143.oldalon.

Mindezek után megköszönöm figyelmeteket és az átváltoztatott Oltáriszentségből küldött kegyelemsugarakkal megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen

ÉGI ÜZENETEK

2013.07.16

Szentlélek: Szentmise IX.

Szentlélek: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok a Szentlélek Isten, a harmadik isteni Személy. Eszközöm hangját használom e mai tanításomhoz.

Afeletti örömünkben, hogy ilyen sokan összejöttetek, mindnyájan itt vagyunk a teljes Szentháromság és Mennyei Édesanyátok. Fejetek felett megnyílt a mennyezet és egy fényes, fehér felhőn szálltunk alá. Most itt állunk az asztal mögött mind a négyen és dicsőségünk fényében fürdetünk benneteket. Én, a Szentlélek, aki tartja nektek az égi beszédet, jobb kezemben egy kis csillogó arany tálcát tartok, melyben magas, lobogó láng van, az Én isteni szeretetem lángja.

Nyissátok ki kicsi szívetek ajtaját, mert körbemegyek, egyenként mindegyiketek előtt megállok, és e tüzes lángból egy forró szeretet-csóvát ültetek szívetekbe. Azt akarom, hogy ezt a szentmiséről szóló gyönyörű záró- tanítást lángoló istenszeretettel hallgassátok.

A múlt héten az átváltoztatásról hallottatok, ma a szentáldozás szertartásáról lesz szó. Ezt megelőzi az Úr imádsága, a „Miatyánk” és az ún. békecsók, melyet a hívek között a kézfogás helyettesít. Ez a két bevezető részlet a szentáldozás előtt arra való, hogy bennetek, akik a szentmisén részt vesztek, elmélyítse a megbocsátás érzését minden felebarátotok iránt. Hiszen a „Miatyánk” úgy kéri Isten bocsánatát, hogy fontos feltételhez köti: „Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” A kézfogás is ezért van. Kezet fogtok a körülöttetek lévőkkel azért, hogyha bármi útjában áll felebarátotok iránti szereteteteknek, akármi megzavarná ezt, sürgősen béküljetek ki vele, hogy egészen tiszta szívvel egyesülhessetek Jézussal az elkövetkező percekben.

A „Miatyánk” elimádkozása ilyenkor nemcsak a kiengesztelődésért van, hanem a mindennapi kenyérért és az átváltoztatott szent kenyérért is. A szentáldozásban nemcsak egyszerűen Jézus Krisztust veszitek magatokhoz, hanem a feláldozott és megdicsőül Bárányt, aki meghalt értetek, hogy bennetek tovább éljen.

A szentáldozás a kenyértöréssel kezdődik: a pap kettétöri a nagy Szentostyát és megáldoztatja önmagát vele. A felületes szemlélő ebben csak annyit lát, azért töri el a Szentostyát, hogy könnyebben beférjen a szájába. A kenyértörésnek ennél sokkal fontosabb jelentése van.

Először is azt jelenti, hogy Jézus 2000 évvel ezelőtti teste a szenvedésben és a keresztre feszítésben megtört. Ő ezt a keresztfán megtört testét adja nektek.

Másodszor kifejezi, hogy Ő az utolsó vacsorán ugyanazt a kenyeret törte meg és osztotta szét tanítványai között. Ti is akárhányan áldoztok, ugyanabból a szent Kenyérből részesültök.

Harmadszor emlékeztet titeket arra, hogy üdvözítőtök meghalt értetek a kereszten. Míg szemlélitek a miséző pap mozdulatát, ahogyan kettétöri a szentostyát, gondoljatok arra, hogy ebben a pillanatban hanyatlott le az Ő töviskoronás véres feje a mellére, Atyjának ajánlotta magát, és kilehelte lelkét.

Egy csodálatos titkot árulok el nektek azzal a mozdulattal kapcsolatban, mikor a pap saját maga megáldoztatása előtt a Szentostyából letör egy kis darabot és a Szent Vérbe teszi. Így imádkozik közben: „A mi Urunk Jézus Krisztus testének és vérének egyesítése váljék a szentáldozásban lelkünk üdvösségére.” Ennek misztikus jelentése van. Azt fejezi ki, hogy az a szent Vér, mely halálakor az utolsó cseppig kifolyt, most felszentelt gyermekünk mozdulatával újra egyesült szent holtestével. Most történik a szentmisében a feltámadás. A Szentostya egy pici darabjának beleejtése a kehelybe a ti feltámadásotokat is szimbolizálja, így tekintsetek erre a cselekedetre. A szentáldozás előtt fontos és szép pillanatai a szentmisének az Agnus Dei (Isten Báránya). Ezt ti együtt imádkozzátok a pappal és közben képzeletben nézzetek az Úr Jézus töviskoronás haldokló arcába, és ne csak képletesen verjétek melleteket, hanem őszintén bánjátok meg bűneiteket e szavakkal: Isten Báránya, Te elveszed a világ bűneit, irgalmazz nekünk…

Mikor pedig a miséző pap készülődik az áldoztatáshoz, mély bűnbánattal a szívetekben együtt mondjátok vele: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem.” E pillanatban némán kérjétek az Urat, hogy mielőtt beálltok a sorba, egészen tisztítsa meg lelketeket a rárakódott szennytől, hogy hófehér lélekkel fogadhassátok Őt. Valójában Jézus áll a pap helyett az áldozandók előtt és szomorú. Egymásután hullik a könnye és végigcsorog szent Arcán. Vajon miért? Hiszen olyan sokan áldoznak. Fáj neki az állva- és kézbeáldozás, mint az imádatnak és tiszteletnek lábbal tiprása. Végre valaki letérdel, de keményen rászólnak: „Álljon fel!” Sokan kezüket nyújtják a Szentostyáért. Jézus ezért is bánatos, mert csak felszentelt papfiai érinthetnék az Ő testét és vérét. De elfogadja, mert ez Egyháza újítása. Pedig mennyi veszélyt rejt magában! Pl. valaki bosszút áll rajta, mert nem nyert a lottón, ezért zsebre vágja, hazaviszi, dühösen megtapossa, és a mosogató lefolyójában vizet eresztve rá megsemmisíti. Másnak már egész gyűjteménye van belőle, 10 darab. Elviszi a sátánista szektába és eladja, jó pénzért. Ma is vannak Júdások. Az ilyen okkult szektákban fekete szertartás keretében megalázzák és megsemmisítik. Ezek ellenére mégis veletek marad a világ végezetéig, mert lángolóan szeret benneteket. Azokat a híveket is, akik bűnökkel terhelve, 1 órás böjt nélkül, megszokásból, üres, szeretet nélküli lélekkel járulnak elébe, azokat is, akik vágyakozva, hálával eltelve, megtisztított lélekkel közelednek hozzá. Azokat a papfiait is, akik méltatlanul, ittasan és tisztátalan szívvel mutatják be a szentmisét, és azokat a felszentelt szolgáit is, akik égnek az Isten-szeretettől és áhítattól, és akiknek minden mozdulatuk és szavuk a mély hitet és alázatot fejezi ki az Oltáriszentség felé.

Ó, drága Gyermekeim! Én, a Szentlélek Isten látom, hogy ki, hogyan megy vissza a helyére a szentáldozás után. Minden áldozó lelkébe betért Jézusnak nemcsak teste és vére, hanem embersége és isteni dicsősége. Akik méltóképpen végezték szentáldozásukat, azoknak lelkéből testén keresztül kisugárzik Isten dicsősége, nagy fény veszi őket körül, de akik méltatlanul áldoznak, azoknál ezt nem látom.

Megköszönöm kitartó figyelmeteket, amelyet tanításom alatt végig tapasztaltam. Megáldalak benneteket az Oltáriszentség iránti vágyakozás és szeretet kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

Kadarkúti Égi Üzenetek 181-189. Szentlélek-Jézus-Mennyei Atya-Szűzanya: Szentmise

2019.05.14. 09:16 :: lowoa

 
ÉGI ÜZENETEK 2013.06.04 Szűzanya: Szentmise IV.
 
Szűzanya: Drága Gyermekeim! Édesanyai szeretetem összes melegével köszöntelek benneteket. Boldog vagyok, hogy eljöttetek és érdeklődéssel hallgattok Engem. Folytatom a sorozatunkat a Szentmiséről, mely az Egyház első és legfontosabb liturgiája. 1.) Először arról fogok beszélni nektek, hogy melyik paphoz érdemes szentmisére járni.
 
Egy példával kezdem. Kendereskútja egy kicsi alföldi falu új plébánost kapott. Az előzőt egy nagyobb városba helyezték, ahol kezdett a hitélet kihalni, és szükség volt egy rátermett, lánglelkű, nagy tapasztalatú lelkipásztorra. Éppen vasárnap van, az új pap tartja a szentmisét. Három asszony egy irányban mennek haza: Juliska, Anna és Rózsika. Anna így szól: „Én ezután inkább a közeli Gácsalmásiba fogok járni vasárnaponként. Észrevettétek, hogy ez az új pap, hogy összecsapta a szertartást? Hadarva beszél, alig értettem valamit az evangéliumból.” „Igazad van – mondja Rózsika – a szentbeszéd is nagyon rövid volt és semmitmondó. Emlékezzetek vissza, hogy a mi János atyánk az átváltoztatáskor milyen sokáig és milyen áhítattal tartotta a levegőben a Szentostyát és a kelyhet a Szent Vérrel! Ő csak egy pillanatra emelte fel. Az egész szentmise 30 percig tartott.” Juliska, aki eddig hallgatott, így válaszolt: „Idefigyeljetek! Ez a pap más vérmérsékletű, más alaptermészetű. Talán még nem kapott annyi kegyelmet Istentől, hiszen még olyan fiatal. Nem az számít, hogy hogyan tartja a szentmisét a pap, mindenképpen érvényes, teljes értékű a hívek számára.”
 
Drága Gyermekeim! Juliska jól látja ezt a kérdést. Ha Krisztus azt akarta, hogy keresztáldozata örökké jelen való legyen, akkor ezt nem erre vagy arra a papra bízta, hanem Egyházára, az Ő titokzatos Testére, akiben Ő maga működik. Tehát a szentmise más és több, mint ahogy a papok gyarlóságuk arányában celebrálják. Mint ahogy szent Ágoston a keresztelésről mondta: „Péter keresztel? Nem. Jézus az, akik keresztel.” Ezt Én is mondom: „A pap-e az, aki olvassa az evangéliumot és mondja a szentbeszédet? Nem, hanem maga Jézus Krisztus. A pap-e az, aki végzi a felajánlást és átváltoztatást? Nem, hanem Jézus. A szentmise végén a pap-e az, aki megáld benneteket? Nem, hanem Jézus Krisztus, személyesen. A pap csak helyettesít, ő az eszköz. Tehát a miséző pap bármilyen tehetséges vagy tehetségtelen, bármilyen lanyha vagy buzgó, az általa mondott szentmisében egyaránt megújul Jézus Krisztus keresztáldozata.
 
Higgyétek el, Gyermekeim, minden szentmisén Én is ott vagyok a szentélyben, mindent közelről látok. Ha áhítatot és összeszedettséget tapasztalok a miséző pap fiam mozdulataiban, szavaiban, lelkében, akkor repes a szívem a boldogságtól. De ha azt látom, hogy közönyösen, unottan, sietve mondja el a misét az illető pap, elszomorodok Szent Fiammal együtt. De ő olyan irgalmas hozzátok, hogy az ilyen lélek nélkül misézőknek is a szavára leszáll az oltárra. Miért? Hogy a szentáldozásban nektek adhassa magát.
 
Kendereskútján teltek a hetek és a hívők kezdték megszokni az új plébános miséző szokásait. De egyik vasárnap reggel történt valami. Képzeljétek csak, az én pap fiam bizonytalan léptekkel jött be és akadozva, szavakat ismételve olvasta fel Isten igéjét. A prédikáció elmaradt. Mikor a ministráns öntötte a bort és vizet a kehelybe, alig tudott beletalálni, mert az atya el-elszédült és mozgott kezében a kehely. A legnagyobb botrány akkor történt, mikor az átváltoztatás után kezében a kehellyel megbotlott a szőnyegbe, és a Szent Vére egy része kiömlött az oltárterítőre. Én, a ti Édesanyátok ott álltam mögötte és láthatatlanul megmentettem a kehely többi tartalmát. Szegény hívek felszisszentek, sírtak, sóhajtoztak. A szentmise végén kifelé menet megbotránkozva, felháborodva tárgyalták az ügyet. Felmerülhet bennetek a kérdés, drága Kicsinyeim, hogy az ilyen illuminált állapotban mondott szentmise érvényesnek számít-e a résztvevő híveknek?
 
Megnyugtatásul mondom nektek, hogy nagy irgalmában Isten az ilyen méltatlan szentmisét is elfogadja. Nem kell utána máshová templomba menni. Lehet gyarló, vagy éppen bűnös a misét kiszolgáltató pap, ha a Jézus által előírt szentségi jelek megtörténnek (a felajánlás és átváltoztatás szavai és mozdulatai), akkor a szentség létrejön, akkor nyugodt szívvel szentáldozáshoz járulhattok.
 
Vannak templomba járók, akik csak a hagyományos, orgonás szentmisét szeretik, mert fenségesebbnek, Istenhez méltóbbnak tartják. Másokat a gitáros misék vonzanak, karizmatikus tartalommal vegyítve. Pap fiaim is különbözők. Egyesek hűségesen követik minden szavukkal és mozdulatukkal a régi hagyományt. Vannak, akik az önmegvalósítás érdekében formai újításokat vezetnek be. Bízzatok abban, amit mondok! Nem a pap stílusa, egyéni szokásai számítanak, hanem, hogy a Jézusi szentségi jelek működjenek. Tehát fogadjátok el saját lelkipásztorotokat olyannak, amilyen: Soha nem a pap számít a hívek szempontjából, hanem a szentmise, melyben megújul Krisztus keresztáldozata.
 
2.) A másik mai témánk, hogy miért kell szentmisére járni. Van két 25 éves barátnő: Orsi és Gabika. Orsi bulikra jár, cigarettázik és váltogatja a barátait. Gabika szolíd, vallásos életet él. Van egy közös hobbyjuk: a festés, rajzolás. Együtt járnak egy képzőművészkörbe és nyaranként művésztelepre. Ez köti össze őket. Egyik vasárnap délután Orsinál találkoznak. Szóba kerül a vasárnapi szentmise.
 
– Mondd, Gabikám, már megint templomban voltál? Nem sajnálod ezt a pihenőidőt? Inkább jöttél volna el velünk úszni. Az egész heti ülőmunka után, olyan jól kimozogtuk magunkat Danival. Tulajdonképpen minek jársz szentmisére? Ugye emlékszel, hogy engem is küldtek a szüleim, míg elsőáldozó lettem, de nekem nagyon unalmas volt. Talán ismeretszerzés céljából mész, hogy a prédikációból tanulj valamit, amit hasznosíthatsz az életben?
 
– Dehogy is – mondja Gabi – ennél fontosabb célom van a szentmisével. Nem mondom, egy-egy szép gondolat megfogja az embert ott, de itthon a Bibliából és a többi vallásos irodalomból is meríthetek ilyesmit. A szentmise nem tanóra.
 
– Talán a jó társaságért jársz oda? Bizonyára vannak jóképű, rendes vallásos fiúk és közülük társra találhatsz.
 
– Hová gondolsz? – válaszol Gabi – Nem ismerkedni megyek. A a közösség sokkal mélyebb és sokkal lényegesebb, mint amit a mi közösségi érzésünk akár csak elképzelhetne. Ott mindenki egy irányba néz, Isten felé, és Benne szeretjük egymást. Az Ő megújuló keresztáldozatát éljük át.
 
– Esetleg enyhületért, vigaszért mész a misére?
 
– Az igaz, Orsikám, hogy a szentmisébe az a Jézus fogad minket, aki magához hívja a fáradt szívűeket, hogy megenyhítse őket, de én mégsem azért megyek, hogy csökkenjenek a gondjaim, bajaim. Rábízom Istenre, hogy akkor segítsen, ha akar.
 
– Mondd, Gabi, ott a templomban valami nagy misztikus élményben van részed? Talán hallasz vagy látsz valamit?
 
– Á, szó sincs erről. Az igaz, hogy a szentmise a legszebb, legfölemelőbb cselekmény az összes liturgia közül. A pap díszes miseruhában méltóságteljes mozdulatokkal végzi a feladatát, a hófehér ruhás ministránsok olyanok, mint az angyalkák, a csodálatos orgonaszó és közös ének mennyei hangulattal árasztja el a templomot, mégsem azért járok oda, hogy valami élményben legyen részem. Nem azért, hogy meghatódjak, gyönyörködjek és fellelkesüljek, hanem azért, mert tudom és hiszem, hogy e szent misztériumban, a szentmisében megváltásunk műve valósul meg. Hát nem megmondta Jézus? „Aki eszi az Én Testemet és issza az Én Véremet, annak örök élete van.” Azért járok oda, mert azt akarom, hogy valóban Örök Életem legyen. A másik, amiért oda megyek, hogy a szentmisében életem Krisztus életének részévé lesz. Ez úgy történik, hogy a Szentmise felajánló részében egészen átadom magam neki. Valahogy így: „Uram, felajánlom Neked egész életemet, szívemet, lelkemet, testemet, örömömet, bánatomat, szeretteimet, mindent, amivel rendelkezem, mert mindent tőled kaptam.”
 
Orsi csak ámulva hallgatta ezt a nagy rendíthetetlen hitet és elhatározta, hogy egyik vasárnap elmegy Gabival a szentmisére és a sok mulasztás után, megpróbálja felajánlani magát Jézusnak.
 
Ó, drága Kicsinyeim! Ha ti mindnyájan Gabikához hasonlóan csak egyetlen lelket tudnátok a vasárnapi szentmisére vonzani, még egyszer annyian lennétek a templomban.
 
Én, Édesanyátok meghívlak benneteket egy misztikus utazásra. Nyújtom a kezemet, fogjátok meg! Néhány pillanat és képzeletünk szárnyán már ott is vagyunk. Csodálatos a táj. Körben magas sziklás hegyláncok, a csúcsukat hó fedi. Üde, zöld fűvel borított réten állunk. Nem messze az egyik hegy lábánál csillogó patak folydogál. Áll valaki a partjánál és integet nekünk. Elindulunk felé, és az Én Szent Fiam fogad minket fehér ruhában, piros köpenyben, kitárt karokkal. Mintha kérdezni: „Ki szeret Engem?” És ti, Kicsikéim, elkezdtek szaladni Felé. Egyenként megölel benneteket. Kéri, hogy álljatok sorba, és rámutat a patakra: „Nézzétek ez az Örök Élet vize, melynek forrása az Én Szent Szívem. Átléptetek Édesanyámmal a jövőbe, az Új Világba és Én most egyenként megitatlak benneteket az Örök Élet vizével.” Leguggol, egy kelyhet belemerít a patakba, a kezembe teszi és kéri, tegyem az ajkatokhoz. Miután megittátok, szívetek megtelik Jézus iránti mérhetetlen szeretettel és kimondhatatlan vággyal, hogy részt vehessetek egy újvilági szentmisén. Jézus megálld benneteket, és hirtelen eltűnik a szemetek elől. Jöjjetek Utánam, Drágáim! Nézzetek arra! A rét közepén van egy hatalmas, fehér, magas templom. Sok ember halad feléje az úton. Menjünk utánuk. Mire odaérünk, még állóhely is alig van. Ahogy nézünk az oltár felé, a szentély felett a mennyezet megnyílik és nagy fényességben, papi öltözékben megjelenik és leereszkedik Jézus Krisztus, a mi Főpapunk. Ő tartja a szentmisét. Az átváltoztatás szavait megrendülve, áhítattal, térden állva hallgatja a tömeg. Angyalok sokaság imádja velünk együtt az Oltáriszentségben Jézust. Angyalok segítenek Neki áldoztatni. Gyertek, Kicsinyeim! Odaviszlek benneteket az Ő sorába. Mikor odaérünk, így szól hozzátok: „Ó, hát ti vagytok, kadarkúti imahadjáratom lelkes kis csoportja? Mennyire szeretlek benneteket? Köszöntelek titeket templomomban. Miután ittatok az Örök Élet vizéből, nektek adom magamat két szín alatt az Eucharisztiában.” Ezután megáldoztat bennetek, és utánozhatatlan kedvességgel mindegyiketeknek megsimogatja az arcát vagy fejét. A Szentmise végén minden embert és angyalt megáld. Nyújtsátok kezeteket, mert visszamegyünk az engesztelés helyére. Búcsúzom tőletek, köszönöm, hogy hosszú tanításomat érdeklődve és türelemmel végighallgattátok.
 
Édesanyai szeretetemmel mindegyiketeknek egy keresztet rajzolok a homlokára és megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
 
 
ÉGI ÜZENETEK 2013.06.11 Szentlélek: Szentmise V.
 
Szentlélek: Ne féljetek, Gyermekeim, Én vagyok a Szentlélek Isten, a harmadik isteni személy, és eszközömön, Éván keresztül szólok hozzátok. Azért tart még mindig ez a sorozat, mert a szentmise rendkívül nagy jelentőségű és fontos a katolikus keresztények számára. Ez az alappillér, melyre épül az Egyház. Eddig beszéltünk nektek a szentmise alapításáról, mely nagycsütörtökön, Jézus halálának előestéjén történt, az Oltáriszentség alapításának szavairól és Jézus valóságos jelenlétéről a kenyér és bor színében. Arról, hogy a szentmise áldozat, Jézus keresztáldozatának megújulása, hogy hová, melyik paphoz érdemes szentmisére járni, és végül arról, hogy mi a célja a szentmisén való részvételnek. Mindezt bőven, alaposan kifejtettük nektek. Ma, Gyermekeim, szeretném közelebb hozni szívetekhez a szentmise egyes részeit.
 
Először az előkészületről szólok nektek. Városban nagy lehetőség van, hogy naponta más és más templomba járjatok és változó időpontokban, hol este, hol reggel. A kis falvakban meg kell elégedni azzal az egy alkalommal, ami adva van. Jóska és Erzsike vallásukat szorgalmasan gyakorló házaspár, szeretik a változatosságot. Budapesten élnek. Nyugdíjasok, ingyen utaznak és képesek naponta más és más helyekre járni szentmisére. Még a távoli templomokat is felkeresik busszal, vagy villamossal. Erzsi egyik barátnője, Jutka vasárnap megkérdezi a mise után: Régen láttalak benneteket, csak nem voltatok betegek? –Á, dehogy, csak mi mindig máshova megyünk szentmisére – mondja Erzsike.
 
– Én mindig ugyanabban az időpontban és ugyanabba a templomba szeretek járni. És tudjátok miért? Mert a sok újdonság és másság: a templom belső elrendezése, az oltár formája, a csillár, a képek, szobrok különbözősége a miséző pap eltérő stílusa nem vonja el a figyelmemet a szentmise belső tartalmáról.
 
Gyermekeim! Teljesen igaza van Jutkának. A szentmisére járásban nem kell keresni a változatosságot. Jó, ha mindig egy adott templom egy adott szentmiséjére mentek és csak indokolt esetben máshova. Így a megszokott környezetben vagytok, ismerős hívek és falak között. Nem kötnek le a külsőségek, jobban el tudtok mélyedni a szent áldozatban.
 
Az előkészülethez tartozik az a pillanat is, mikor átlépitek a templom küszöbét. Ott van a szenteltvíztartó. Ez nem külsőség, belső tartalma, jelentősége van. Amikor belenyúltok és megnedvesített újakkal keresztet vettek magatokra, megtisztítjátok, megszentelitek lelketeket, hogy méltókká váljatok a szent cselekményre. A régebbi időben a pap a szenteltvízhintővel végigment a templomon és meghintett vele mindent, padokat, oltárokat, híveket. Isten áldásának harmatát szórta szét. Ez ma már kiment a divatból. Gyermekeim! Mielőtt bementek a padba, térdet szoktak hajtani, hogy a tabernákulumban lévő Oltáriszentséget megtiszteljék. Helyetekre érve, látom, mindig letérdeltek egy kicsit, hogy köszöntsétek a Szentháromságot. Igyekeztek ebben az alázatos testhelyzetben minden világi gondot kiűzni elmétekből és szeretettel Ránk gondolni. Mi égiek nagy örömmel látjuk, hogy egyik-másik helyen szokás a közös rózsafüzér imádkozás valami nemes szándékra. Drága Engesztelőim, ahol nincs ilyen, próbáljátok kiharcolni, mert a szentmise előtti hangos, közös ima értékes kegyelmi ajándékokat terem. Ahol erre nem kerülhet sor, mellőzzétek ilyenkor a fecsegést. Csukjátok be szemeteket és szívből fakadó szavakkal beszélgessetek Velünk, Égiekkel.
 
És most elkezdődik a Szentmise: bevonul a miséző pap a ministránsokkal orgonaszó és ének kíséretében. Ezt a részt hívjuk introitusnak. Eleinte az introitus egy zsoltárrészlet volt énekelve, de ma már megelégszik az Egyház egy miseénekkel az imakönyvből. Ez a kezdő közös éneklés arra szolgál, hogy szép, megindító, ünnepélyes gondolatokat adjon a híveknek. Az introitus éneklése elején a pap megcsókolja az oltárt. Ha pedig ünnepélyes mise van meg is tömjénezi. Ez sem üres formalitás. Megtiszteli a helyest, ahová a legdrágább és legszentebb dolog kerül: az Oltáriszentség. A tömjén mint kedves illatáldozat a Mennyei Atya felé száll, hódolatotok jeleként.
 
A hívek köszöntése után a szent liturgia első része a bűnbánati ima: a közgyónás. Egy alkalommal látom, hogy néhányan állnak a gyóntatószék előtt és a 75 éves Sári néni lép be a kapun. Valaki megkérdezi: Maga nem akar gyónni? Ő így válaszol: Minek? Mindjárt kezdődik a közgyónás. Nekem az is elég, Kedveském, nincs már nekem bűnöm.
 
Ó, Gyermekeim, mennyire téved Sári néni! Éppen most, mielőtt misére indult volna, megalázta és megrágalmazta a menyét, hogy az ő drága fiát megcsalta a postással. És most mély bűnbánat és szentgyónás nélkül oda fog menni áldozni. Nem tudja, hogy a közgyónás nem arra való, hogy az egyes bűneitek megbocsáttassanak, annak a szentgyónás a helye. Hanem arra való, hogy komolyan magatokba nézve, őszintén elismerjétek, hogy bűnösök vagytok. Szent János első levele szerint, aki azt mondja magáról, hogy nincs bűne, magát csalja meg, és nincs benne igazság. Az Úr Jézus szavaival élve: „Aki felmagasztalja magát, megaláztatik.” A közgyónásban ezzel a lelkülettel tárjátok fel bűnösségeteket a Szűzanya, a többi szentek és angyalok előtt.
 
A közgyónást követi azonnal a Kyrie: az „Uram, irgalmazz!” éneklése. Ez a rövid ének hódolatot fejez ki, hogy Isten az egyetlen Úr, akitől függtök, aki mindent megtehet veletek, aki adja nektek az életet, és bármikor elveheti. Ő az egyetlen, aki irgalmában örök életet adhat nektek. A Kyrie kifejezi Isten előtt kicsinységeteket, gyarlóságotokat, esendőségeteket, nyomorúságotokat és a megváltás utáni vágyakozásotokat.
 
Ezután következik a Szentmisében a Gloria. Ó, Kicsinyeim, ha tudnátok, mi történik, mialatt ezt énekelitek, nem olyan megszokottan tennétek. Képzeljétek csak, a templomotok ilyenkor megtelik szentekkel és angyalokkal. Mennyei zenéjükkel és csodálatos zengő hangú kórusukkal veletek együtt, térdelve a tabernákulum felé fordulva zengik: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek. Dicsőítünk Téged, áldunk Téged…” A Glória első része a Mennyei Atya dicsőítése. Ki lehet érezni belőle, hogy az Ő dicsősége nem a ti dicséretetektől függ, hanem ez Benne van, valami belső fényesség. Ezért éneklitek: „Hálát adunk Neked a te nagy dicsőségedért.” A Glória második része Jézus Krisztushoz fordul, az Isten Bárányához, aki elveszi a világ bűneit. És az egész a Szentháromság dicséretével zárul.
 
Ó, Gyermekeim! Ismerem lelketeket, még meg kell tanulnotok a Glória lelkületét. A szavak gépies éneklése még nem engedi, hogy szívetek mélyén valóban, őszintén kívánjátok Isten dicsőségének növekedését. Ezt a szentmise részt akkor fogjátok igazán átérezni, ha egyre közelebb kerültök a tökéletességhez, ha mindig jobban növekszik bennetek az Istenszeretet. Ez pedig csak úgy tud növekedni, ha kiüresítitek önmagatokat lemondásokkal, önmegtagadásokkal és Isten kerül szívetek középpontjába. Minden és mindenki Őutána következik. Ezenkívül úgy tudjátok tökéletesebben énekelni a Glóriát, ha szívetek Királyát még jobban megismeritek: sok-sok imával, Szentírás-olvasással, Üzenetek olvasásával, elmélkedéssel, szorgalmas engesztelésre és napi szentmisére járással, gyakori szentgyónással és napi szentáldozással. De ha mindez megvan, akkor sem tudjátok itt a földi életben Istennek kijáró módon zengeni a Glóriát, csak majd ott fönn a Mennyben, ahol színről-színre látjátok majd Istent. Ezzel a hosszadalmas tanítással csak a szentmise bevezető részét ismertettem veletek. Azért szedem ízekre e legszentebb cselekményt, a szentmisét, amit Jézus Krisztus alapított nektek, hogy amikor részt vesztek rajta, mélyen megértsétek, és át tudjátok élni. Ha értitek, mi történik a mise részei alatt, akkor összeszedettebbek tudtok lenni. Legyetek hálásak nekünk, hogy ilyen alaposan és mélyen bevezetünk benneteket a szentmise rejtelmeibe.
 
Most pedig kedves Gyermekeim egy nagyon szép dolog következik. Én a Szentlélek Isten azt látom, hogy eltűnik a mennyezet a fejünk felől, és helyette ragyogó kék színben tündököl az égbolt. Nagyon messziről közeledik felénk egy fényes, fehér felhő. Van rajta valami. Mire egészen közel jött, látom, hogy tetején egy díszes arany trón van, melyben a ti Mennyei Atyátok ül. E trón leereszkedik egészen a padlóra. Az Atya királyi öltözékben van. Vállát aranyszínű, csillagokkal borított palást takarja. Fehér, krémszínű ruha van alatta, és annak dús redőit egy aranyöv fogja össze. Fehér haján drágakövekkel díszített aranykorona ragyog, jobb kezében egy kékes-lila színben játszó gömböt tart, mely a világot jelképezi. A baljában egy díszes kormánypálcát. Teljes dicsőségében ül előttünk. Ontja kegyelme fényét szerte-szét, mindannyiatokra. Rengeteg angyal jött vele, és most trónja előtt térdelnek, arcra borulva hódolnak Neki. Ő, a Menny és Föld leghatalmasabb Ura nagy szeretetében és irántatok érzett tiszteletből feláll a trónjáról és így szól hozzátok: „Drága kicsi, engesztelő Gyermekeim! Úgy képzeljétek el, minden szentmisén, még a legeldugottabb falu templomában is, így vagyok jelen. Tekintetemet végighordozom híveimen és belelátok a lelkükbe. Sokan közülük összeszedetten, szívükben hálával és szeretettel élik át a legszentebb liturgia részeit, de vannak, akik csak testileg vesznek részt, gondolataik messze járnak. Számukra az egész szertartás üres külsőség. Hiába próbálom kegyelmem sugaraival záporozni őket, nem nyílnak meg Felém. Kérlek, benneteket, akik mindig nyitott szívvel, lélekkel vagytok ott a szentmiséken, hogy imádkozzatok ezekért a kiszáradt, langyos, szétszórt gyermekeimért, hogy hagyják otthon gondjaikat, problémáikat és legalább a szentmisén foglalkozzanak velünk, Égiekkel.
 
Van egy másik kérésem is. A „Glóriával”, ahogyan a templomban szoktátok, együtt énekelve dicsőítsetek Engem, Mennyei Atyátokat, Jézus Krisztust, az Isten Bárányát és a Szentlelkemet, aki ezt a mai tanítást adja nektek. Álljatok fel és egyszerre zengjétek:
 
„Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek. Dicsőítünk Téged, áldunk Téged, magasztalunk Téged, hálát adunk néked nagy dicsőségedért. Urunk és Istenünk! Mennyei Király! Mindenható Atyaisten!
 
 
ÉGI ÜZENETEK 2013.06.18 Jézus: Szentmise VI.
 
Jézus: Drága Kicsinyeim, Ne féljetek, Én vagyok a ti Jézusotok. Múltkor a Szentmise egy megható részével foglalkoztunk, a Glóriával. Ezt követi az ünnepélyes napi könyörgés. Zoltán és Sándor a szentmise alatt fönt a kóruson hallgatják a könyörgést. Sanyi odasúgja barátja fülébe, hogy a pap, miért nem aktuális egyházközösségi ügyekben kéri Isten segítségét? Miért általános dolgokért könyörög? Hiszen annyi mindent lehetne kérni a különböző problémákkal küszködő helybelieknek. Pl. itt vannak a rákos betegeink, vagy a falu sok munkanélkülije. Zoltán csendre inti, és ígéri, hogy a Szentmise után meg fogják beszélni. Mikor vége a szertartásnak és kilépnek az utcára, így válaszol: A könyörgés, a szentmisének ez a része, nem magánimádság, és nem a falu plébánosa által megfogalmazott kérés, hanem a pap a liturgikus könyörgések könyvéből meríti. A könyörgés nem a mindennapi élet ügyes-bajos dolgairól szól, hanem az Egyháznak legfontosabb szükségeiről, az üdvösség közös ügyéről, ami minden egyes hívőre vonatkozik. Egy szépen megfogalmazott rövid szöveg, egyetlen összetett mondat. Ebben az ünnepélyes könyörgésben az Egyház hivatalos kérését terjeszti Isten elé. Sándor ezután a Szentmisén más szemmel tekint a könyörgésre. Most, az olvasmány következik. Ez a Szentírásból vett egyik szakasz. Gyakran két olvasmány is van, melyeket zsoltárének választ el egymástól és az oltárlépcsőről egy szólista szokta énekelni. A hívek erre a zsoltárénekre refrénnel szoktak válaszolni. Ezt is úgy kell hallgatnotok és énekelnetek, mint Isten igéjét. Tehát ez a rövid zsoltárének nem csupán egy hangos zenei betét, hanem az olvasmányhoz tartozó tanítói része a misének. Ezt követi az evangélium.
 
Drága Engesztelőim! Természetesen Én minden szentmisén mindent és mindenkit látok. Ott ül az első padban egy őszhajú nagymama 8 éves unokájával, aki most nála nyaral. A kislányt, aki eddig csendben, fegyelmezetten ült mellette, Andikának hívják. Észreveszi, hogy a pap mélyen meghajol és csendesen mond valamit, majd mindenki feláll. Andi csodálkozva kérdezi: Mit suttog a pap bácsi és miért álltunk fel? A nagymama így felel: Azért hajol meg, hogy kifejezze alázatát és kéri Istent, hogy tisztítsa meg a szívét és ajkát. Nekünk pedig azért kell felállni, mert ilyenkor a papon keresztül maga Jézus szól hozzánk az Újszövetség szavaival. Andi folytatja: Figyeltelek, Mama, hogy most nem keresztet vetettél, hanem valami mást tettél az ujjaddal. – Igen. A hüvelykujjammal kicsi keresztet rajzoltam a homlokomra, ajkamra és szívemre. – Mit jelent ez? – kérdezi Andika. – Ezekkel az apró keresztekkel kifejezzük, hogy amit most hallani fogunk, az evangéliumot, Isten szavait, eszünkkel felfogjuk, ajkunkkal megvalljuk, és szívünkben megtartjuk. Ez a mélyen vallásos nagymama hazafelé menet tovább oktatta érdeklődő kis unokáját:
 
– Tudod, Andikám, amit Jézus mond az evangéliumban, azt tulajdonképpen nekünk, ma élő embereknek mondja. Amikor a gyógyításáról beszél, mi vagyunk a betegek és minket gyógyít. Nem biztos, hogy konkrétan a lázunkat viszi le, vagy a torokfájásunkat, rákos daganatunkat tünteti el, hiszen a szenvedésre mindenkinek szüksége van, hanem lelki bajainkat is orvosolja. Amikor az evangéliumban a vak meggyógyításáról van szó, akkor mi vagyunk a vakok, mert nem látjuk világosan az igazságot, az élet célját, a lelkünk elsőbbrendűségét a testünk felett. Ilyenkor Jézus lelki vakságunkból gyógyít minket. Andikám, mikor azt hallod az evangéliumban, hogy Jézus a háborgó tengeren a reszkető apostolok előtt feláll a csónakban, és egy mozdulatával lecsendesíti a hullámokat, akkor nemcsak erre a régi jelenetre kell gondolnod, hanem arra, hogy Ő képes a feldúlt emberi lelkekben békét, nyugalmat teremteni.
 
Látjátok, drága Gyermekeim, ez a kis unoka nem hiába jött el a nagymamájával a templomba. Kár, hogy szülei sosem viszik ilyen helyre. De talán ezután kedvet kap, hogy az ő lakóhelyén- ha egyedül is – elmenjen a vasárnapi szentmisére.
 
Most pedig térjünk vissza a szentmise további részeihez. Az evangélium után a szentbeszéd, a prédikáció arra szolgál, hogy még jobban elmélyítse bennetek az előbb hallottakat, hogy tisztábban lássátok, és egészen megértsétek az evangélium régi szent szövegeit. Másrészt felkelti lelketekben az áhítatot, az istenszeretetet, és méltóvá tesz a hamarosan közelgő eucharisztikus szentség ünneplésére, előkészít a szentmise áldozati részére. Pap fiaim nem egyformák. Ahány pap, annyiféle prédikáció van. A szentmisének ebbe a részébe mindegyik beleteszi egyéniségét, saját gondolatait, képességeit. Van, aki mély átéléssel, hangzatos felkiáltásokkal és érzelmekre ható, tanulságos példákkal illusztrálva egészen lenyűgözi hallgatóit, és utána szem nem marad szárazon. Másik pap inkább gondolatébresztő, nyugodt, bölcs szavaival az emberek értelmére hat. De olyan pap fiaim is vannak, akik nem kapták meg az ékesszólás kegyelmét, nem előadónak születtek. Soha ne a szónoki tehetséget keressétek a szentbeszédben, hanem higgyetek abban, hogy függetlenül a teljesítménytől, a pap szavai által az Egyház hiteles magyarázata jut el minden kor minden keresztényéhez.
 
A szentmisének a felajánlás előtt van két átvezető része: a Credo – vagy ahogy ti nevezitek – a Hiszekegy, a másik az egyetemes könyörgések. A Credo-t együtt mondják vagy éneklik a hívek, az utóbbit csak a pap mondja az oltárnál. Miért van szükség a Credo-ra? Mert ez előkészület a szentség bemutatására. Csak akkor járulhattok szentáldozáshoz, ha tiszta, tévedéstől mentes hitetek van. Aki nem hisz, az nem veheti magához az Én Testemet és Véremet. Az Egyház azért fogalmazta meg nektek, híveinek az Hiszekegy-et, hogy a szentáldozáshoz ezzel erősítsétek meg Istenbe vetett hiteteket. A Credo, a hitvallás szövege idők folyamán változott. Az első századokban rövidebb volt, de a 4. században kibővítették. Ezzel hangsúlyozták a két fontos hittitkot: a Szentháromságnak és Jézus Istenemberségének megvallását. Azon kívül ez a kibővített Hiszekegy kifejezi, hogy Credo-t imádkozó közösség részese az Egyház egyetemes hitének.
 
A másik előkészítő rész a felajánláshoz az egyetemes könyörgések. Ilyenkor a miséző pap a misekönyvből olvasva könyörög a pápáért, a helybeli püspökökért, a hívő népért a bajban lévőkért és a halottakért. Drága Engesztelőim! Ilyenkor ti is vele együtt gondolatban kérjetek kegyelmeket a felsoroltaknak. Nagyon fontos, hogy a szentmise minden részének – az elejétől a végéig – aktív részesei legyetek. A szent cselekmény csak akkor válik igazán lelketek hasznára.
 
Drága Kicsinyeim! Miután befejeztem tanításomat, a padok közé megyek és ott sétálok köztetek. Közben meg-megállok és gyönyörködöm összeszedettségetekben, figyelmes tekintetetekben. Sajnos ti nem láthattok Engem, de Én titeket igen. Így szólok hozzátok: „Gyakran jöjjetek Kedveseim a szentmiséimre! Ilyenkor minden templomban ott állok a szentélyben, a tabernákulum előtt hófehér hosszú ruhában, és repesve várom, hogy kinyíljon a kapu és belépjenek rajta első vendégeim. Milyen boldog vagyok, mikor térdet hajtva üdvözöltök! Válaszul integetek és mosolygok rátok. Mire mindenki megérkezett és pap fiam meghúzza a csengőt, láthatatlanul visszasurranok a tabernákulum sötétségébe. Majd misztikusan magamra öltöm főpapi ruhámat, és a miséző pap fiam szavaiba és mozdulataiba öltözködve Én celebrálom a szentmisét. Ez mindig és mindenütt így történik, higgyétek el!
 
Végül megköszönöm, forrón szeretett Gyermekeim, hogy ilyen fegyelmezetten és türelemmel végighallgattátok tanításomat, és megáldalak benneteket a szentmise iránti kitartó hűség kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.