ÉGI ÜZENETEK 2015. November 24.
Szentlélek: A nyolcadik parancsolat: Hamis tanúságot ne szólj felebarátod ellen I.
Szentlélek: Ma Én, a Szentlélek Isten, a 3. Isteni Személy tanítalak benneteket a Nyolcadik parancsolatról, mely így szól: Hamis tanúságot ne szólj felebarátod ellen. Köszönöm, hogy eljöttetek. Hálából isteni szeretetem felvilágosító fényét küldöm értelmetekbe és szívetekbe. Nézzétek csak lelki szemeitekkel!
Három nagy izzó piros Szívet tartok összeillesztett két tenyeremben: az Atyáét, a Fiúét és az Enyémet, a Szentlélekét. Mindegyik tetején magas láng ég. Rálehelek és egyetlen nagy szívvé válik. Ebből az isteni Szívből, a rajta lobogó tűzből annyi szeretetsugár árad belétek, ahányan vagytok. Így segítek nektek megérteni és átérezni a Szentháromság által felhevített isteni szavaimat.
Mit is jelent a hamis tanúság? Egyszerűen hazugságot, mely ellentéte az igazságnak. Mivel Isten maga az igazság, gyermekeitől elvárja, hogy igazságban, őszinteségben éljenek. Jézus, a második isteni személy ezt tanítja nektek: „A ti beszédetek legyen: az igen igen, a nem nem.” (Máté 5,37) Drága Gyermekeim! Mindig törekednetek kell arra, hogy gondolataitokban, szavaitokban és cselekedeteitekben mindig igazmondók, őszinték, nyíltlelkűek legyetek. A gonosz, a hazugság atyja, megnehezíti ezt nektek, mert hazugságra bíztat. Mivel jól ismeri, jámbor, jóakaratú lelketeket, kísértéseit a jó látszatába burkolja, és mint kegyes hazugságot próbálja belétek ültetni. Például egy nagymama így keveredett hazugságba: Ő vigyázott délután az unokákra, akik heves játék közben levertek az asztalról egy drága vázát, amely darabokra tört. Összetakarította a cserepeket és mikor a lánya a munkából hazajött azt mondta neki, hogy ő törte össze törölgetés közben kicsúszott a kezéből. Így a gyerekek megúszták a dorgálást. Bizony ez is bűn, mert nem mondott igazat és az unokák nem tanulják meg, hogy tetteikért vállalniuk kell a felelősséget. A Katolikus Egyház Katekizmusa azt mondja, hogy a „hazugság súlyosságának mértéke függ az eltorzított igazság természetétől, a körülményektől, az elkövető szándékától, és a kártól, amit a hazugság áldozatai elszenvedtek.” A fent említett nagymama túlzott, de helytelen szeretetéből vállalta magára az okozott kárt, ami a szülőknek nem volt elviselhetetlen veszteség. Ezért ő bocsánatos bűnt követett el.
Gyermekeim! Egy súlyosabb esetet is elmondok nektek. Erzsike „GYES”-en volt háromhónapos kisbabájával. Anyósa is velük lakott. Férje a hivatalban dolgozott, és a két asszony együtt főzött a konyhában. Csöngetett a postás, pénzt és levelet hozott. Tél volt, és míg Erzsike aláírta a csekket, fázósan dörgölte az ujjait. A fiatalasszony megsajnálta, hogy így összefagyott a nagy hidegben és megkínálta egy forró teával. Míg itta, közben egy kicsit elbeszélgettek, aztán elment. Este az anyós suttogva – míg Erzsi bennt a szobában altatta a kisbabát – ezt mondta a munkából megérkező fiának:
-Lacikám, nagy baj van. A feleséged meg fog csalni, de lehet, hogy már meg is tette. Itt a konyhában teáztatta a postást, kellemesen elcsevegtek. De ez nem elég. Tegnap, ahogy tolta a babakocsit az utcán, holnap éjszakára randevút beszéltek meg. Én, éppen az ABC-be igyekeztem, és ezt hallottam ki a szavukból. A férj meglepődött és csalódottnak látszott. Reggel rögtön elővette mit sem sejtő, ártatlan feleségét és féltékenykedő szavakkal árasztotta el. Nagy veszekedés lett belőle. Ez nem egyszerű hazugság, hanem rágalmazás volt. Erzsi szerette a férjét és a postás csak a kisbabát nézte meg egy percre. A rágalmazás pedig halálos bűn.
Drága engesztelőim! Tudnotok kell, hogy az ítélkezés és a rágalmazás között nagy a különbség. Az ítélkezés nem tartozik a hazugság körébe, azt jelenti, hogy valakiről valódi hibákat, rosszcselekedeteket mondunk el, tehát szeretetlenek vagyunk vele, rontjuk a hírét. De ez mégis a bocsánatos bűnök közé tartozik. A rágalmazás viszont halálos bűn, mert belegázolva más becsületébe, nem létező hibákat, bűnöket fog rá. Gondoljatok bele, hogy a gyilkosnak milyen nagy a bűne, pedig csak a testet öli meg, de a rágalmazó a lelket teszi tönkre mindenki előtt, porig alázza, talán még öngyilkosságba is kergeti. Eszközünket, Évát zokogva hívta fel egy középkorú asszony, hogy a szomszédja elterjesztette róla, hogy leszbikus, pedig nincs ilyen hajlama. Azóta a házban és a templomban is, ahová jár, mindeki húzódozik tőle. Még a férjének is telebeszélték a fejét, a fiát is „felvilágosították”. Csak sír, és az idegei egészen tönkrementek. Minden reménye Jézusban van, aki időnként különösen nagy lelki vigasztalásokban részesíti. Ez a rágalmazó szomszédasszony súlyos, halálos bűnt követett el. Míg tévedését nem tisztázza a sok félrevezetett ember előtt, és meg nem gyónja vétkét, a pokol felé halad.
Gyermekeim! Visszakanyarodok egy kicsit az ítélkezéshez. A Katekizmus tanítása szerint ez is a nyolcadik parancsot sérti meg, mert az igazság elleni bűnök közé tartozik és szeretetlenséget jelent. Azt mondja a Katekizmus, hogy „bűnt követ el
-vakmerő ítélettel az, aki még ha hallgatólagosan is, elegendő alap nélkül igaznak fogad el valami erkölcsi fogyatékosságot a felebarátban.
-megszólással az, aki mások létező hibáit vagy bűneit indokolatlanul föltárja olyanok előtt, akik arról nem tudnak.”
Kicsinyeim! Ha azt akarjátok, hogy viselkedésetek Istennek tetsző legyen és egy olyan helyzetbe kerültök, hogy valaki rosszat állít másról, ne essetek a vakmerő ítélet bűnébe. Ne higgyétek el a felebarátról azonnal a rosszat, inkább tételezzétek fel a jót róla, hátha téved az illető.
A megszólás is bűn, habár bocsánatos, mert komoly ok nélkül megszégyenít valakit a hibái miatt. Inkább neki mondja el négyszemközt, hogy változtasson viselkedésén. Ez a helyes keresztényi magatartás.
Gondoltátok-e, Drágáim, hogy a hízelgés is igazság elleni bűn, a nyolcadik parancs megsértése? Igen, mert hízelgő dicsérettel vagy tetszésnyilvánítással bátorítja a felebarátot a gonoszságra és erkölcstelenségre. Ez súlyos bűn. Hallgassátok a következő történetet. Imre kiegyensúlyozott, szentségi házasságban él Jutkával és két gyermekével. Bálint munkatársa és barátja. Egy délután, munka után beülnek egy presszóba beszélgetni.
-Idefigyelj, Imikém! Ez a Jutka nem hozzád való. Lompos, kövér elhanyagolja magát. Te egy olyan mutatós, jóképű fiatalember vagy, vezető pozícióban. Neked egy olyan feleség kellene, akivel reprezentálni lehet. Valld be, hogy a családod teher számodra, a zenei adottságod is elsikkad. Emlékszel, milyen szépen zongoráztál? Az élettársamnak van egy olyan csinos, tehetséges barátnője. Szórakozóhelyeken szokott énekelni.
Imre kikerekedett szemmel hallgatta és elfogadta az ötletet, hogy a jövő hétvégén bemutatja neki azt az énekesnőt. Ő, aki becsületes, jó férj volt eddig, elindult a lejtőn.
Van olyan helyzet is, mikor a hízelgés bocsánatos bűn, ez esetben arra törekszik az illető, hogy kedves legyen, hogy elkerüljön valami rosszat, hogy elérjen maga számára valami előnyt. Erre egy egyszerű példát hozok elétek. Egy vállalatnál három portás van. Az egyik feleslegessé válik, és hamarosan kiválasztják és elküldik. A három közül Jutka fél, hogy majd neki kell távoznia és egyre többet sündörög a fönöknő előtt. Megdicséri az új frizuráját, elmegy a kislányáért az óvodába és össze-vissza dicséri, hogy milyen édes, és milyen szép a kicsi. Ha elmegy előtte, barátságosan mosolyog és nagyokat köszön. Ez a kedveskedés, hízelgés érdekből áll, nem szívből jön, bocsánatos bűn, alapjában véve nem bánt meg senkit sem.
Az az ember is a nyolcadik parancsolat ellen vétkezik, aki dicsekszik, henceg vagy gúnyolódik.
A dicsekvő - miközben dicséri magát és a tulajdonait – egy cseppet sem alázatos, mert azt hiszi, minden az ő érdeme. Pl. a jó felfogóképessége, a szorgalma, a külső kellemes megjelenése, szép arca, pontossága, elegáns öltözete, márkás autója, minden... minden csak az ő érdeme. Van, aki a lelki tulajdonságaira és cselekedeteire büszke, hogy ő milyen sokat adakozik, böjtöl, felsorolja a rózsafüzéreket, litániákat, amiket naponta elmond. Ó, ha tudná, hogy ezek a szép cselekedetek milyen sokat veszítenek értékükből, amiért dicsekszik velük! Ezek bocsánatos bűnök. Természetesen ebben is vannak fokozatok, mert ha a sok hencegéssel mások lelkét iriggyé vagy elkeseredetté teszi, akkor súlyosabb a bűne.
Az irónia mások számára bántó, megalázó, nagyon szeretetlen viselkedés, mert valakin rosszakarattal nevetségesség téve őt, gúnyolódik. Hogy bocsánatos vagy súlyos bűn ez, eldönti, hogy milyen mértékben aláz meg valakit vele. Ha valaki ezt a gúnyolódó modort ha hangulatkeltésként, magamutogatásból, jópofaságból veszi magára valaki – higgyétek el – nagyon sokáig fog a tisztítóhelyen vezekelni, hiszen sok lelki sebet okoz felebarátainak, és Isten mindenkit elsősorban a szeretet alapján fog megítélni.
A nyolcadik paranccsal kapcsolatban a Katekizmus kimondja, hogy „a hazugság a legközvetlenebb vétség az igazság ellen. Hazudni annyi, mint az igazság ellen beszélni vagy cselekedni megtévesztő szándékkal... A hazugság súlyosságának mértéke függ... a körülményektől, az elkövető szándékától, és a kártól, amit a hazugság áldozatai elszenvedtek. Ámbár a hazugság önmagában bocsánatos bűn, halálos bűnné válik, amikor súlyosan sérti az igazságosság és szeretet erényeit. A nyolcadik parancs ellen elkövetett bűnök – mivel az igazsággal szemben állnak, jóvátételi kötelezettséggel járnak. Ha a hazugságot nem lehet nyilvánosan bevallani, titokban kell megtenni. Erkölcsi elégtételt kell adni a károsultnak a szeretet nevében. Ezt akkor is meg kell tenni az elkövetőnek, ha már meggyónta a hazugságát.”
Miután Én, a Szentlélek Isten kifejtettem előttetek néhány bűn lényegét, amit a 8. parancs ellen szoktak elkövetni, meghívlak benneteket egy nagy, tágas, ködös helyre, „a bűnök mezejére”. Őrangyalotok vezeti ide lelketeket, hogy lássátok, amit elétek tárok. Egy hatalmas hegy lábánál állunk, melynek csúcsán a Sátán terpeszkedik a maga undorító, taszító, fekete alakjában. Mancsában egy kormánypálcát tart, amivel dirigálja a felfelé kapaszkodó tarka-barka rikácsoló, csevegő, suttogó sereget. Ő a hazugság királya és elégedetten néz végig a meghódított tömegen. Biztatja, nógatja, tanítja a hazudozókat, ítélkezőket, rágalmazókat, dicsekvőket, hencegőket, gúnyolódókat. Mindenféle jót ígérget nekik: földi kincseket, gazdagságot, hatalmat, élvezeteket, csak haladjanak előre, fölfelé, a csúcs felé. Minél többet hazudnak, dicsekednek, gúnyolódnak, annál könnyebben haladnak. A gonosz egy hatalmas zsák tetejét kinyitja, és mikor megérkezik a legszorgosabb hazudozója, nagyot nevet és beledobja zsákjába és szorosan lekötözi. Azután jön nagy lelkesen a második, a harmadik. Az a terve, hogy mindnyájukat összeszedi és leviszi a pokolba. Hirtelen a hegy fölött megjelenik egy hatalmas véres kereszt, rajta Jézus Krisztus. A töviskoronája alól rátok, engesztelőkre tekint és így szól: Követőim! Segítsetek! Mondjátok el hangosan 12-szer: Jézus Krisztus drága szent Vére, ments meg minket és az egész világot! ...Jézus Krisztus drága....
Nézzétek, drága Gyermekeim, mit tesz a ti Megváltótok? Kézsebeiből, Lábsebeiből, Oldalsebéből és Fejsebéből vérzuhatagokat küld a Sátán felé törekvő bűnösökre. Erre elcsendesednek, magukba szállnak, a vérsugarak lesöprik a hegy lábához őket, térdre borulnak és meglátják a nagy vérző keresztet, melyről leszáll Jézus, megérinti a Gonoszt, aki pálcájával együtt eltűnik a föld mélyébe. A zsákot Jézus kioldozza és kimenekül a három szerencsétlen ember. Már nem is a szenvedő Jézus áll a hegyormon, hanem a feltámadt, megdicsőült Üdvözítő és jóságos, irgalmas és zengő hangon így szól a térdeplőkhöz:
-Bűnből feltámadt, megtért Gyermekeim! Látom őszinte bűnbánatotokat. Szentséges Szívemből, mely ruhámon kívül látszik, megbocsátó szeretetem sugarait küldöm nektek. Látom, közületek egyesek hátat fordítva Nekem, hazudozva, rikácsolva igyekeznek lefelé, ők megmaradnak bűneikben. Fáj a szívem értük. De ti, megtért Kicsinyeim, menjetek gyónni, hogy felölthessétek a megszentelő kegyelem fehér ruháját.
Most Jézus, rátok, Engesztelőkre tekint és így szól hozzátok:
-Drága, Lélekmentő Kicsinyeim! Sokat köszönhetek nektek. Imáitokkal rengeteg hazudozó felebarátotoknak eszközöltétek ki a megtérés kegyelmét. Köszönöm nektek! Leszállok közétek, és egyenként megölellek benneteket.
Újra Én szólok, a Szentlélek Isten:
-Kincseim! Mai tanításomnak a végére értem. Megáldalak benneteket az Atya Isten irgalmával, a Fiú Isten szent Vérével és az Én bölcsességemmel. Amen.
ÉGI ÜZENETEK 2015. december 01. Mennyei Atya: A nyolcadik parancsolat 2.
Mennyei Atya: Drága engesztelő Gyermekeim! Lejöttem közétek, hogy meghallgassam az irgalmasság órájában végzett buzgó imáitokat és hogy megköszönjem áldozatotokat, amit a lelkekért hoztatok. Az Én szememben egyetlen lélek is rendkívül értékes, hát akkor gondoljatok arra, hogy mekkora örömet érzek sok-sokezer haldokló, tisztuló és bűnös teremtményem szabadulása és megtérése felett. Ma a nyolcadik parancs 2. részéhez érkeztünk, mely így szól: „Hamis tanúságot ne szólj felebarátod ellen!” Aki hazudik, szemben áll az igazsággal és ezt a parancsot sérti meg.
A Katolikus Egyház Katekizmusa természetesen bűnnek tekinti a hazugságot, de bizonyos helyzetekben az igazság elhallgatását tartja helyesnek. Kijelenti, hogy „az igazság közléséhez való jog nem föltételek nélküli. Mindenkinek a testvéri szeretet evangéliumi követelményéhez kell hozzáigazítania életét. Ez konkrét esetekben megköveteli annak mérlegelését, hogy a kérdezőnek föl kell-e tárni az igazságot vagy sem… Mások java és biztonsága, a magánélet tiszteletben tartása és a közjó elegendő ok arra, hogy elhallgassuk azt, ami másnak nem kell tudnia, illetve, hogy okosan beszéljünk… Senki sem köteles föltárni az igazságot annak, akinek nincs joga megismerni azt.” Ennyit mond a Katekizmus erről a témáról. A múltból merítem az ide vágó példát. Nagyon régen a zsidóüldözések alatt történt egy magyar kisvárosban. A nácik ott is összegyűjtötték és vagonokba rakva elvitték a zsidókat. A jómódú Kerekesék egy Weisz nevű fűszereshez jártak már legalább 20 éve vásárolni. Ennek a jólelkű zsidó embernek hét gyermeke volt és egy vallását gyakorló, szorgos felesége. Ez az asszony rendszeresen átjárt takarítani a gazdag házba. Mikor közeledett az üldözés híre, a Kerekes házaspár elhatározta, hogy segít a fűszereséknek. Befogadták a népes családot a házukba és mikor lehetett hallani, hogy már a városukba értek a németek, gyorsan elhelyezték őket a padláson. Ott fönnt térelválasztóként volt egy függöny, ezzel takarták el a fölösleges lomokat. Most kipakolták onnan a holmikat, hogy jobban rejtve legyen a család. Nagy dörömböléssel érkeztek meg a németek egy magyar tolmáccsal. Valamelyik szomszédtól megtudták, hogy itt szokott takarítani Weiszné. Rögtön feltették a kérdést a ház urának, hogy hol van a fűszeres és családja. A bátor férfi így felelt:
-Nem tudom.
-Na ennek végére járunk. Bizonyára maguk bujtatják őket. Félre innen! Végignézzük az egész házat. Mind a hat szobát, konyhát, fürdőszobát felforgatták, szétdobálták. Lementek a pincébe és már majdnem dühösen elmentek, mikor hangot hallottak fentről, mintha gyereksírás volna.
-Bolondját járatják velünk? Hiszen ott vannak a padláson.
-Rosszul hiszik. A macska nyávog ott mert felzártuk egeret fogni. Ha nem hiszik jöjjenek, nézzenek szét ott fönnt is. Az egyik német felment a lépcsőn, fejével megemelte a vizszintes faajtót, körbenézett, de csak lomokat látott. Ezek után elmentek. A bátor Kerekes család felebaráti szeretetből hazudott, letagadva az igazságot. Csak így tudták megmenteni a népes család életét.
Drága Gyermekeim! Az igazság elhallgatása akkor sem bűn, ha tapintatból vagy az ítélkezés elkerülése miatt történik. Erre vonatkozólag a mindennapi életből merítek egy esetet. Két asszony a posta előtt találkozik és megállnak beszélgetni. Egy helyen dolgoznak a varrodában. Erzsi így szól: -Ez mégis csak felháborító, amit Irén folytat. Elherdálja a pénzt, és mindig kölcsönkér valakitől. Most például én voltam a soros. Téged nem szokott letámadni, Andikám? Ahogy megkapja a fizetését új cipőt látok a lábán, a lányának új dzseki, a fiúnak új márkás farmer. Nem csoda, ha nincs miből kifizetni a számláit. Nem beszélve arról, hogy nagyon sokat költ cigarettára a férje.
-Egyszer tőlem is kért kölcsön, de meg is adta - feleli Andrea.
-Azután hallottad-e, hogy a lánya nem bírja az iramot a gimnáziumban? Három tantárgyból bukásra áll. A fiú csak hatodikos, de már lopva cigarettázik iskolába-menet.
-Nézd, Erzsi, ez nem a mi dolgunk. Ne avatkozzunk bele más családi ügyeibe.
-Pedig ez az igazság! Majd én holnap beolvasok neki, hogy elpazarolja a pénzt és nem törődik a gyermekeivel.
-Ne tedd, Erzsikém, akkor sem, ha igazad van, mert ez tapintatlanság és szeretetlenség lenne.
Drága Engesztelőim! Az előző példa nem azt jelenti, hogy minden helytelen, káros cselekedettel egyet kell érteni és el kell hallgatni, mert az ilyesmi bűnrészesség. Pl. egy építőipari társaságnál az egyik alkalmazott lopja a cementet és meglátja a munkatársa, bizony be kell jelenteni. Ha a templom körüli új kerítés márványborítását két haszontalan iskolás kalapáccsal rongálja, szólni kell az iskolaigazgatónak.
Azután vannak titkok, amikor kötelező elhallgatni az igazságot, mert a kifecsegéssel bűnt követ el az illető. Ilyen például a gyónási titok. A Katekizmus erről ezt mondja: „A gyónási titok szent, semmilyen körülmények között nem árulható el. A gyónási titok sérthetetlen, ezért tilos a gyóntatónak a gyónót szóval vagy bármilyen más módon, bármi okból, akár csak részben is elárulnia. Ó, ha tudnátok, hogy felszentelt fiaim mennyi mocsokkal, szennyel találkoznak a gyóntatószékben! Még a legrettenetesebb bűnöket sem mondhatják el senkinek, még fenyegetés, vagy kényszerítés hatására sem.” Pl. egy gyilkos férfit annyira bántja az elkövetett tette, hogy meggyónja. A pap látja az igazságot, mégsem segíthet az igazságszolgáltatásnak. Ellenkező esetben e felszentelt szolgám halálos bűnt követ el a nyolcadik parancs ellen.
Vannak egyéb hivatali titkok, melyeknek például politikusok, katonák, orvosok, jogászok vannak birtokában. Orvosi körben a legáltalánosabb titok, hogy a beteg állapotára vonatkozó adatokat nem mondhatja meg másnak, csak a beteg engedélyével. Itt nem egy influenzára vagy csontritkulásra kell gondolnotok, de például rákos daganatra, amit a beteg titkolni akar a családja előtt, mert nem akarja megijeszteni őket. Politikai titok is létezik. A politikusoknak esküt kell tenni, mielőtt elfoglalják hivatalukat és ígéreteikhez hűnek kell lenniük. Az államérdekre vonatkozó adatokat nem szabad kiadni, tehát a teljes igazságról nem beszélhetnek. A jogászokat is köti a hivatali titoktartás. Az ügyvéd a védence dolgait kell, hogy képviselje, bizonyítsa ártatlanságát, de nem fecseghet róla. A katonáknak a hadititkokat kell megőriznie. Pl. milyen fegyverkészletek vannak, van-e az országnak atomrakétája stb. A hadi parancsnokság kidolgozott tervét is titokban kell tartani.
Ma arról volt szó, Gyermekeim, hogy az is bűnt követ el a nyolcadik parancs ellen, aki szeretetlenségből vagy szószátyárságból, tapintatlanságból vagy esküszegésből kifecsegi azt az igazságot, amit nem szabadna. Az ilyen ugyanúgy felel bűnéért, mintha hazudott volna.
Én, Mennyei Atyátok egy misztikus képet mutatok nektek a tisztítótűz legmélyén. Gyertek, Kicsinyeim! A gondolat szárnyán már oda is értünk a nagy sötétbarna vaskapuhoz, melyet szélesre tárok. Jöjjetek utánam. Mindenütt mély gödrök vannak, melyben lángok égnek. A mélyedésekben fekete lelkek sírnak, könyörögnek, segítségért kiáltoznak. Az egyik lélekhez odavezetlek benneteket. Feketére égett kezeivel jelzi, hogy emeljétek ki onnan. Természetesen nem érinthetitek, mert csak gondolatban vagytok ott. Elmondom a történetét, hogyan került ide. Mikor kitört a háború náluk, kb. 50-en az erdőbe menekültek. Ez a férfi a házába felejtette a pénzét és visszafutott érte. Útközben összetalálkozott az üldöző katonákkal, akik kérdésekkel kezdték ostromolni. Honnan jött? Hová megy? Kik a társai? Milyen vallású? Ijedtében letagadta vallását, megtagadott Engem és Szent Fiamat. Majd elárulta, hogy van egy keresztény közösség, még a pap nevét is megmondta. Odavezette a felfegyverzett támadókat az erdőbe, a rejtekhelyre, és azok mindenkit kegyetlenül megöltek. Majd eléálltak és ezt mondták: -Most már nincs szükségünk rád, áruló, hitvány keresztény vagy, csak menj utánuk te is.
Azután ővele is végeztek. Íme itt szenved, kínlódik, mert az igazságot – mivel saját bőrét akarta menteni – nem tudta titokban tartani. Árulása nagyon nagy bűn volt a szemünkben, viszont ő is meghalt ezért a tényért, hogy keresztény volt, ezért irgalmamból elkerülte a poklot.
Drága engesztelő Kicsinyeim! Ti is szorongattatások előtt álltok. Jól gondoljátok meg, hogy ha szorult helyzetbe kerültök, mit mondhattok el az igazságból. Soha ne váljatok árulóvá, még ha az életetekbe is kerül, hallgassatok, amikor szükség van rá. Ez a szegény gyáva gyermekem sokkal jobban és tovább szenved, mint feladott hittestvérei, hiszen ők, mint vértanúk a Mennybe kerültek Haláluk után. Az érte mondott imátokat meghallgatom, nem vész el, de ez a kínlódó lélek csak akkor érzi majd az ima üdítő hatását, ha felkerül a középső fokozatba. Az Üdvösség Anyjához forduljatok most imáitokkal:
Mondjátok szépen:
Üdvözlégy Királynő,
Irgalmasság Anyja!
Életünk, Édességünk, Reménységünk, Üdvözlégy
Hozzád kiáltunk Évának számkivetett fiai,
Hozzád sóhajtunk sírva és zokogva
E siralom völgyéből
Fordítsd tehát reánk Szószólónk
Irgalmas Szemedet,
És e számkivetés után
Mutasd meg nekünk Jézust,
Méhednek áldott gyümölcsét!
Ó, Irgalmas, ó kegyes, ó édes Szűz Mária! Amen.
Gyermekeim! E lélek hálás nektek, mert tudja, hogy imátok hamarosan hasznára válik. Már vissza is jöttünk a helyetekre. Mindegyiketeket atyai szeretetemmel megáldalak az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
ÉGI ÜZENETEK 2015. december 8.
Szűzanya: A nyolcadik parancsolat 3.
Szűzanya: Mindig öröm tölti el a Szívemet, mikor tudom, hogy most Nekem, Édesanyátoknak kell elétek állnom. Bevallom, hogy alkalomhoz illően öltözködtem: Szeplőtelen fogantatásom napján, ma, december 8-án hófehér ruhában vagyok, melyet alul körben fehér rózsák díszítenek és derekamon az övem is fehér rózsákkal van ékesítve. A Szentháromság kegyelméből és szent akaratából Én vagyok az egyetlen az emberek között, aki az áteredő bűn nélkül szeplőtelenül fogantam. Ezt a tökéletes tisztaságot jelképezi öltözékem. Hosszú, aranyló, barna hajamat fehér tüllfátyol borítja.
Ma a nyolcadik parancs harmadik, befejező részéről beszélek nektek, mely kimondja, hogy hamis tanúságot ne szólj felebarátod ellen. Eddig arról volt szó, hogy gyermekeinknek kerülni kell a hazugságot egymás között, mert különben bűnt követnek el Isten és a felebarátok ellen. Arról is tanítottunk titeket, hogy bizonyos esetekben miért nem szabad feltárnunk az igazságot. Most tájékoztatni szeretnélek benneteket, hogy a kommunikációs eszközöknek milyen nagy szerepe van az igazság vagy hazugság terjesztésében. Az ember, mint kulturlény olvassa az újságot, folyóiratot, rátekint az internetre, bekapcsolja a TV-t, rádiót, hogy a munka után kikapcsolódjon egy kicsit, hogy tájékozódjon a világ eseményeiről, és igaz információkat gyűjtsön. Mindenkinek joga van ezeken az eszközökön keresztül ahhoz, hogy jobban megismerje az igazságot. A Katekizmus kijelenti, hogy „e jog helyes gyakorlása megköveteli, hogy a közlés – tartalmát tekintve – mindig igaz és teljes legyen… módját tekintve pedig legyen tisztességes, azaz tartsa tiszteletben az erkölcsi törvényeket…”
Na de hol itt az igazság? Figyeljétek a televízió híreit! Ugyanazt a politikai eseményt különbözőképpen mutatják be a csatornák, attól függően, hogy a kormány vagy az ellenzék oldalát képviselik. Valakinek nincs igaza. Az egyik oldalon arról hallotok, hogy a migránsválság magában hordozza a terrorizmus veszélyét, a másik csatorna azt mondja, hogy e két fennálló esemény nincs összefüggésben egymással. Én, Édesanyátok nem vagyok hivatott a politikába belemélyedni, csak annyit mondok, ne higgyetek el mindent, kritikus szemmel nézzétek a híreket. A Szentlélek meg fogja súgni nektek az igazságot.
Az internet közléseit is alaposan meg kell válogatnotok. Ezen az eszközön keresztül titeket, kicsiny Gyermekeim, inkább a hittel, a vallással kapcsolatos tájékoztatások érdekelnek. Az a vallásos, hívő gyermekem, akinek nagyon hézagosak az ismeretei a Szentírásból és az igaz üzenetekből, az könnyen eltéved az internet útvesztőiben. Ugyanis itt bárki szerepeltetheti elveit az igaz látnokoktól és igehirdetőktől kezdve az ezotériába fulladt hamis prófétákig. Mindegyik az internetezők szívét-lelkét akarja befolyásolni és elvei mellé állítani. A hazugság királyának, a Sátánnak jó táptalaja az internet. Pl. a reinkarnáció hívei hamis gyakorlati példákkal támasztják alá meggyőződésüket. A reiki gyógyítók Isten nevében hirdetik magukat és becsapva az embereket gyógyulást ígérnek. Az egyik szekta tag videofilmet mutatott be, melyben szánalmat keltett a Sátán és a démonok iránt, ártatlannak titulálva őket.
Eszközömet, Évát, egy alkalommal egyik buzgó engesztelője megállította az utcán és idézett ebből a filmből, melynek egészen hatása alá került. Sajnálkozva beszélt Luciferről és többi bukott angyalról és javasolta, hogy imádkozzanak értük. Ilyen és ehhez hasonló tévedéseket okozhat az internet, ha válogatás nélkül használjátok.
A Katolikus Egyház Katekizmusa a tömegtájékoztatási eszközökön belül kiterjed az újságra és folyóiratokra is. Írja, hogy milyen nagy felelőssége van az igazság terjesztésében a szerkesztőknek, az újságíróknak és riportereknek. Ha valakiről újságcikket akarnak megjelentetni, alkalmazkodniuk kell a valóságos tényekhez, nem szabad hozzátenni vagy elvenni az igazságból a nagyobb hatás kedvéért. Ha valami negatív tényt kell közzétenni valakiről a közjó érdekében, ismerni kell a helyes ítélet határait és nem szabad rágalmazni. Ó, Gyermekeim, mennyi ártatlan embert mocskolt be a sajtó porig alázva. Az ilyen újságíró és szerkesztő halálos bűnt követ el a 8. parancs ellen. Ugyanebbe a bűnbe esik az a szerkesztő is, aki engedi, hogy egy katolikusok által népszerű és ismert könyvön keresztül meghazudtolják Isten mai egyik választottjának jellemét és fentről kapott üzeneteit. Így dolgozik ellenségem: kiválaszt magának eszközöket, akik széles körben tudják terjeszteni a rágalmakat és még a leghűségesebbeknek a szívét is megzavarja.
Az ilyen gyermekeim, akik TV-n, interneten, rádión vagy sajtón keresztül igazságtalanul belegázolnak mások lelkébe és tönkreteszik tekintélyüket, nemcsak Isten előtt felelnek súlyos bűnük miatt, hanem az állami bíróság előtt is. Azt tartalmazza a Katekizmus, hogy a „polgári hatóságot ebben a témakörben különleges felelősség terheli… A közhatalom a törvényhozás és a törvények gondos végrehajtása útján biztosítja, hogy a kommunikációs eszközökkel vissza ne éljenek és súlyos kár ne éjre a közerkölcsöt…” Itt álljunk meg az utolsó szónál! A törvényhozó államnak bizony nagy szerepe van a közerkölcs alakításában. A Mennyei Atya szemében rettentő nagy bűn az abortusz, az eutanázia és az egyneműek házasodásának törvényessé tétele. Az ilyen Országokat szörnyű nagy büntetés fogja érni. Az ilyen kormányok és törvényhozói el lesznek törölve a Föld színéről.
Itt a 8. Parancsnál már csak egy dologról kell megemlékeznem, a művészetről, mely nem más, mint Isten igazságának szépséges kifejeződése. Egy szép vers - szóljon a természet szépségéről, a szeretetről, a szerelemről – mindig kifejezésre juttatja a költő Istenhez fűződő kapcsolatát. Ha az író a dolgok igazságából és szeretetéből merít inspirációkat, akkor hasonlóságokat hordoz Isten teremtő tevékenységével. A zeneművészet szintén a teremtett világ szépségéről és igazságáról szól. Milyen szomorú, hogy egyes írók, költők és zeneszerzők tehetségüket a Sátán szolgálatába állítják, toborozzák neki a lelkek sokaságát. A festőművészet, szobrászat is a Mennyei Atya által teremtett világ szépségét és igazságát kell, hogy szolgálja. Mennyi gyönyörű műalkotás tanúskodik erről évezredek és évszázadok óta. De mindig voltak és lesznek olyan képzőművészek, akik tehetségüket rosszra használták, a többiek megbotránkoztatására, a közerkölcs rombolására. Erre mondok egy esetet. X nevű festőművész igazán nagy tehetséggel rendelkezik. Fiatal korában sok sikeres kiállítása volt hazájában és külföldön. Magas kitüntetéseket, díjakat kapott. Ateista szemlélete rossz irányba sodorta. Elhagyta családját, gyermekeit és a szex rabja lett. Festészete ehhez hasonult és egészen lealjasodott. A pornóképek a kártyákon szelíd ábrázolások az ő hatalmas méretű, művészi tudással megfestett, undorító, parázna képei mellett. Mintha maga a Sátán készítené ezeket. A festőművészek nem mind ilyenek. Általában legtöbbjük Isten-hívő, és a teremtett szépséget emeli ki a valóságból. Egy részük szakrális művészettel foglalkozik, tehetségét Isten szolgálatába állítja. „A szakrális művészet akkor igaz és szép, amikor megfelel sajátos hivatásának: a hitben és az imádásban fölidézi és dicsőíti Isten transzcendens misztériumát, az igazság és szeretet nagyszerű szépségét, mely megjelent Krisztusban, aki dicsőségnek kisugárzása és lényegének képmása, akiben benne lakik testi formában az istenség egész teljessége. A szakrális művészetnek az a feladata, hogy elvezesse az embert a Teremtő és Megváltó imádására, tiszteletére.” Ezt tanítja a Katekizmus.
A püspököknek és papoknak azon kell fáradozniuk, hogy értékes képekkel és szobrokkal egyre szebbé, mennyeibbé tegyék templomaikat. A régi és a modern szakrális ábrázolásokat egyaránt értékelniük kell, amennyibe a jó ízlésnek és a hívek lelki nevelésének megfelelnek. Nehezebb elfogadni a modern oltárképeket és stációsorozatokat, mert szokatlanok benne a művészi szabadság nevében megengedett torzítások. Pl. a keresztrefeszített karjai, lábai nagyon hosszúak, az arca erőteljesen eltorzult. Mindezt azért festi meg így a művész, hogy fokozza a kínzatások általi fájdalom kifejezését.
Eszközöm, Éva, aki maga is oltárkép-festő volt, betért egyszer egy idegen templomba és dermedten állt a főloltárkép előtt. A festmény a feltámadt, megdicsőült Jézust akarta ábrázolni, de ez alak, ahogy széttárva két karját bambán rámeredt, úgy tűnt, mintha nagy kezeivel most akarná torkon ragadni. Arcának durva vonásai voltak, alakja vaskos, lábai torzak voltak és semmi fény nem volt körülötte. Talán a „művész” olyan eredetit akart alkotni, amilyet még senki. Tehát a modern szakrális alkotásokat is alaposan ki kell válogatni, ami Isten Házába kerül, de a hagyományos képeknél is vigyázni kell. Ajánlatos ellenőriztetni szakemberrel, hogy műalkotással vagy értéktelen giccsről van szó. A képeknek és szobroknak alkalmazkodni kell az épület stílusához.
Drága Szeretett Kicsinyeim! Ebben a szép ünnepi ruhában nem egyedül állok előttetek. Magammal hoztam csöpp Kisfiamat. Itt lakik a Szívem alatt. Hiszen Advent van, az örömteli várakozás ideje. Egyszerre várjátok az Ő születésnapját és a közelgő 2. Dicsőséges eljövetelét. Figyeljetek! A magzati kis Jézus szól hozzátok: -Drága Kistestvéreim! Azért vagytok Testvéreim, mert ti is és Én is a Mennyei Atya gyermekei vagyunk, a Szűz Mária is közös Édesanyánk. Mint testvéreimet arra kérlek titeket, legyetek egyek Velem. Egyek a szeretetben, a szenvedésben és a tisztaságban. Ebben a szép adventi időben felkészülve várjátok születésnapomat! Készítsetek ajándékot Nekem! Aki még kissé oda van láncolva a TV műsorokhoz, hozza meg az áldozatot, hogy legalább Karácsonyig lemond valamiről, amit nagyon szeret nézni. Aki már egészen megszabadult a televízió rabságától és csak a híreket nézi, az egyik rózsafüzérét térdelve imádkozza végig. És aki túl sokat foglalkozik az internettel, Nekem hozott áldozatképpen, csökkentse az előtte töltött időt. Higgyétek el, Testvérkéim, ezek az eszközök nem mindig az igazságot közvetítik, a Sátán itt-ott belelopja hazugságait. December 24-én, Szentestén lélekben helyezzétek oda a karácsonyfa alá lemondásaitokat és Én boldogan be fogom mutatni Atyámnak és legszentebb Édesanyámnak. Én, a magzati Jézus innen belülről összecsucsorítom pici számat és egy szerető csókot küldök egyenként mindannyiatoknak.
Újra Én szólok hozzátok, a Szeplőtelenül fogantatott Szűz Mária. Köszönöm, hogy türelmesen végighallgattatok. A fehér rózsákat leszedegetem ruhám aljáról, övemről és mindenkinek egyet kicsi szívébe helyezek, mint ízelítőt az Én szeplőtelen tisztaságomból. Megáldalak benneteket az önmegtagadás és lemondás lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
">
