2011.09.28 ÉGI ÜZENETEK
 
Mennyei Atya:  Az önszeretet

 
Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Atyátok, és eszközömön keresztül szólok hozzátok. Nagy szeretettel köszöntelek benneteket. Ma a szeretet harmadik területéről, az önszeretetről szeretnék beszélni nektek. Ezelőtti szerdákon az istenszeretetről és a felebaráti szeretetről tanítottunk titeket.
 
Az önszeretet rendkívül fontos, mégpedig a helyes önszeretet. Ugyanis, aki nem szereti önmagát, az könnyen meghasonlik önmagával, depressziós lesz, esetleg még öngyilkos is. A helyes önszeretetnek lelki és földi céljai vannak. A legfontosabb lelki célja az üdvösség elnyerése.
 
Milyen eszközei vannak az üdvösség elnyerésének? Először is a bűnre vezető alkalmakat kell kerülni. Ez rendkívül fontos annak az embernek, aki szereti a saját lelkét. Gondoljatok bele, gyermekeim, néztek egy jó, izgalmas filmet. Egyszer csak jön egy ágyjelenet benne, mit tesz ilyenkor az olyan gyermekem, aki helyesen szereti a lelkét, és nem akarja, hogy bajba kerüljön, kikapcsolja a TV-t, mert bizony a lelkét megfertőzik ezek az érzéki dolgok. Vagy hogyha egy könyv kerül a kezedbe, nagyon szép, izgalmas, egyszer csak kiderül, hogy egyházellenes, vagy ezoterikus. Ilyenkor ezt a könyvet azonnal le kell tenni, és alkalomadtán elégetni, nem odaadni másnak, hogy más lelkének is ártsatok. A másik eszköze az üdvösség elérésének a vallásgyakorlatok folyatása. Mégpedig nagyon rendszeresen és kitartóan kell a vallásgyakorlatokkal élni. Hogy milyen következményekkel jár, ha valaki elszakad a vallásától, azt majd példákon keresztül szeretném nektek bemutatni.
 
Milyen vallásgyakorlatok is vannak, amik elősegítik a lélek fejlődését? Ilyen a vasárnapi illetve a hétköznapi szentmisére járás, az imádkozás, a különböző liturgiákon való részvétel, mint pl. a lourdes-i ájtatosságon, októberi rózsafüzéreken, Mária-litániákon való részvétel. Ezek mind rendkívül fontosak. Most mindjárt elmondom nektek, hogy hogyan jár az, aki hosszabb ideig nem megy szentmisére, és így lassan-lassan elszakad Tőlem. Egy asszony esetét fogom elmondani nektek. Vallásos nevelést kapott gyermekkorában, és egészen addig járt szentmisére, amíg férjhez nem ment egy ateista emberhez. Ettől kezdve minden megváltozott, és bizony nem járt templomba. Ha a férje sem jár, akkor ő sem. És higgyétek el, hogy még az imádságot is elfeledte, lassan kikopott belőle még a Miatyánk és az Üdvözlégy is. Így ment ez öt éven át, egészen addig, míg a gyermeke nagyon súlyosan megbetegedett. És ez a nagy fájdalom visszahozta Énhozzám. Vagy ha valaki a rózsafűzért szokta imádkozni, és egyik nap nem jut idő rá, akkor a második nap már nincs olyan nagy kedve hozzá, a harmadik nap meg lehet, hogy már el is hagyja. Tehát fontos, hogy gyakorold ezeket a vallásoddal kapcsolatos dolgokat. Azután ott vannak az áldoztatok, azok is rendkívüli módon fejlesztik a lelket. Aki szereti önmagát, az vállalja az áldozatokat, böjtöl és virraszt, lemond sok mindenről, amit nagyon szeret, különböző szórakozásokról, ételekről, italokról.
 
Az önszeretetnek a lelki célokon kívül földi céljai is vannak. Aki egészségesen szereti magát, az a rábízott állapotbeli kötelességeknek maradéktalanul eleget tesz. A munkahelyén elvégzi a feladatait rendesen, lelkiismeretesen, mert ha nem ezt teszi, hanem felületes, rendetlen, vagy elkésik mindig a munkahelyéről, akkor kiteszik onnan. Tehát saját magának árt. Vagy például egy háztartásban egy nyugdíjas asszonyról beszélek, aki végtelenül hanyag. Mindenfelé dobálja a dolgait, nem emlékszik mit hova tett. Egyszer csak az áramszolgáltatótól kap egy értesítést, hogy 3 havi befizetéssel tartozik. Ilyen nincs, hát most adtam föl az ehavit és a másik két havit is feladtam becsülettel, elkezdi keresni, és sehol nem találja. Természetesen ki kell fizetnie a 3 hónapot. Tehát saját magának árt, aki nem szereti magát eléggé.. Azután, aki szereti önmagát az figyel az egészségére. Nagyon ügyel arra, hogy amikor kikíséri a vendégeit, és nyirkos a háta, mert meleg volt odabent, felkap magára egy kardigánt, mert ha a hidegben egy félórát beszélget a barátaival, már kész is a tüdő- és mellhártyagyulladás. Ártott magának, pedig vigyázni kell a testre, nem azért kaptuk, hogy elherdáljuk, tönkre tegyük. Vagy ha átmentek az úttesten, nagyon körül kell nézni, nem szabad a piros jelzésen átmenni, mert bizony elüthet az autó. Vagy ott vannak az élvezeti cikkek, vannak, akik korlátlanul fogyasztják az élvezeti cikkeket, öt kávét megisznak minden nap, ezzel aztán nagy szívdobogásuk lesz, fölmegy a vérnyomásuk, és talán még agyvérzést is kaphatnak, és meghalnak. Sokan cigarettáznak, van, aki két dobozzal is elszív. Nikotinmérgezést kaphatnak, a tüdejüket pedig teljesen lebetegítik, tüdőrákban halnak meg. Emberileg is tudni lehet, hogy a tüdőrákosoknak nagyon nagy százaléka olyan, aki dohányzó. Vagy pl. a kábítószer olyan, mint egy öngyilkosság, mert aki csak egyszer megkóstolja, már nem tudja abba hagyni és egyszer csak belehal a túladagolásba. Eddig arról beszéltem, hogyan kell vigyázni az egészségre. De miért kell vigyázni rá? Azért, mert a testetek a Szentlélek temploma. Tisztelni, becsülni kell, mert a Szentlélek, az Úrjézus és Én is ott lakom benne. Nem szabad ezt a testet tönkretenni.
 
Most pedig a helytelen önszeretetről szeretnék néhány mondatot mondani nektek. Vannak olyan emberek, akik nagyon hiúak, főleg a hölgyek között, akik mielőtt elmennek a boltba, mind festik a szemüket, pöndörítik a szempillájukat, nézegetik magukat a tükörben, háromféle frizurát csinálnak a hosszú hajukból, két-három féle ruhát is felpróbálnak, és utána lemennek a boltba egy kiló kenyérért, meg egy liter tejért. Hát ez nevetséges. Ők az önimádók, abban élik ki magukat, hogy tetszelegnek maguknak. De van egy másik fajtája a hiú embernek. Az ilyen nem tud gyönyörködni magában, mert mindig talál valami hibát. Nem tetszik neki, hogy kövérebb, mint a másik, vagy hogy hajlott az orra, a szája nem elég vastag. Erre aztán elmegy az orvoshoz és plasztikai műtétet csináltat magának. Nincs megelégedve a Jóisten adományaival, nem hálás azért, amiért őt olyannak teremtette, amilyen. Aki ennyire el vannak bűvölve önmaguktól, és azt hiszik, hogy ők a legszebbek, azok a nárcisz típusú emberek. De ők nem csak a külsejüktől vannak elragadtatva, hanem a belső tulajdonságaiktól is. Azt hiszik, hogy ők mindenkinél okosabbak, ügyesebbek, talpraesettebbek, tehetségesebbek, vonzóbbak, különös kisugárzásuk van. Minden jót el tudnak mondani az ő természetükről, az egész alkatukról és viselkedésükről. Mindenkit, aki körülöttük van, lenéznek, semminek néznek. Ha valaki tehetségesebb, vagy okosabb náluk, akkor irigykednek, dühösek. Senkitől nem fogadnak el tanácsot. Inkább rá akarják erőltetni a saját akaratukat mindenkire. Tudjátok, drága Gyermekeim ezek az öntelt gőgös emberek a legsajnálatraméltóbbak, mert majd a Nagyfigyelmeztetéskor nem tudnak megtérni, mert a saját szemüknek se hisznek. Őbelőlük lesznek az ellenségeitek, vagy pedig közülük sokan meghalnak. Ezért arra kérlek benneteket, hogy imádkozzatok sokat ezekért az emberekért.
És most elmondom, hogy mit látok, Én a Mennyei Atyátok. Látom az Én virágoskertemet, itt ebben a teremben. Egy hatalmas nagy kert, tele csodálatos virágokkal. Ez szimbólum, ezek a virágok az Én Gyermekeim. Ti is köztük vagytok, vannak a virágok között piros rózsák, ezek olyan embereket szimbolizálnak, akik tele vannak szeretettel, áldozatkészséggel, még vértanúk is vannak köztük. Képesek meghalni a felebarátaikért. Azután vannak sárga rózsák az Én kertemben, azok pedig az Én leghűségesebb gyermekeim, akik nem törődenek azzal, hogy miket mondanak róluk, ők akkor is hűségesen jönnek ide az engesztelésre. Azután vannak fehér rózsák. Azok tartoznak közéjük, akik nagyon vigyáznak a lelkük tisztaságára, mindig gyónni mennek, mindig tele vannak bűnbánattal, és úgy érzik, hogy sohasem tiszta a lelkük egészen. Azután vannak pipacsok, ők egyszerű emberek, tanulatlanok, és mégis nagyon gazdagok, mert nagyon nagy szeretet van bennük. Azután vannak hófehér liliomok, ők azok a gyermekeim, akik megtartják magukat szűznek, úgy ahogyan születtek, és nekem ajándékozzák magukat, testestül-lelkestül. Vannak ibolyák is az Én kertemben, ők az Én szerény gyermekeim, akik a háttérbe húzódnak, a szobájuk mélyén kettesben vannak velem, imádnak Engem. És nagyon szerények, nem beszélnek magukról és csak mentik a lelkeket. Ezen kívül még számtalan, sokféle nemes virág és vadvirág van az Én kertemben, még nárciszok is vannak, akikről az előbb tanítottalak benneteket, hogy önteltek és gőgösek. Az Én kertemet hárman ápolgatjuk. Én az Örök Élet vizével locsolom őket minden áldott nap, az Én kegyelmeimmel, Jézus pedig szent vérével permetezi, és amikor elesnek, megtisztítja őket. A Szentlélek Isten pedig úgy viselkedik, mint a Nap. A kegyelme sugaraival élteti őket. Jönnek angyalaim és kérdezik: Fölséges Urunk, mikor szedhetjük már ki a gazokat, meg azokat a Nárciszokat virágaid között. És akkor Én így felelek: Legyetek nyugodtak, eljön az ideje a válogatásnak. Akkor majd arra kérlek benneteket, hogy az Én drága virágszálaimat szedjétek össze egy hatalmas nagy csokorba, és még nárciszokból is azokat, akik megtértek, és adjátok oda Mennyei Édesanyátoknak, a Szűzanyának. Ő pedig azt a nagy virágcsokrot felviszi a Mennybe, és a mennyei oltáromra vázába helyezi. A vázában az örök élet vize van, amit Én tettem bele előzetesen. És ez az örök élet vize táplálja őket, és életben tartja, örök életet ad nekik, és ott illatoznak Nekem örökkön örökké.  Ti is köztük lesztek. Én most megáldalak benneteket a helyes önszeretet kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.