Felébrednek az alvók.Szavadra újra talpra állnak.És a szürke reménytelenséghelyébe élet költözik.Új fény ragyog fel a mának.Hányszor lobbantotta el– gondoltuk mi – Lelked tüzét,oltotta ki a hit-lángokatgonosz emberi akarat.De Te kegyelmes voltál, én Uram,mert mindig volt, mindig maradtlegalább…