">
Istenem! Sokszor olyan bölcsnek, okosnak tartom magam. Azt hiszem, hogy én még Tőled is mindent jobban tudok. Mekkora tévedés ez is életemben. Megvan a saját akaratom, és ez sokszor köszönőviszonyban sincs a Tieddel, én mégis megpróbálom keresztül vinni saját elképzeléseimet embereken, olykor még a kegyesség látszatát is keltve. Mindebben az a tragikus, hogy legtöbbször már észre sem veszem, hogy valami nem Tőled van, nem a Te akaratod, csak annak óhajtom látni, noha egyértelmű, hogy az az én akaratom és tévedés, mások lelkébe gázoló, önző dolog. Segíts meglátnom, elkérnem és megvalósítanom a Te szent akaratodat, a magamét pedig háttérbe szorítani! Ámen
Kegyelmes Atyám! Mennyi mindenről hiszem, hogy az fontos számomra, és olykor megfeledkezem a legszükségesebbről: Rólad, a Te Igédről, lelkem táplálásáról. Pedig, ha testileg éhes vagyok, akkor leülök enni, vajon miért nem veszem észre, hogy lelkileg csaknem az éhhalál fenyeget? Adj józanságot, és odaszántságot életembe! Ámen
URam! Add, hogy életem háza menedék lehessen szeretteimnek, s a Veled való találkozás temploma! Ámen
Uram! Köszönöm Krisztus áldozatát, akiben elrendezted minden bűnöm büntetését. Ez a tudat örömmel tölt el, de felelősséget is ad számomra. Segíts ezzel tisztában lennem minden nap! Ámen
Uram! Köszönöm Neked a fényt az életemben, s az árnyékot, hogy pihenhetek általa. Segíts meg, hogy soha ne felejtsem gondviselő szeretetedet, s magam is gondot viseljek azokról, akiket mellém állítottál! Ámen.
Urunk, köszönjük megbocsátásodat, amely teljes és végleges. Segíts, hogy mi is megbocsássunk másoknak. Ámen
