2011. április 06. szerda
Szűzanya: „Meghalt és eltemették…” (Hiszekegy) 1.rész
Szűzanya: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Égi Édesanyátok és eszközöm hangján szólok hozzátok! Forró édesanyai szeretetemmel köszöntelek benneteket. A „Hiszekegy”-ből ennek a mondatnak első része következik: „Meghalt és eltemették”
Ó, Gyermekeim! Szívem újra éli ezeket az utolsó, végtelenül fájdalmas perceket. Drága Szent Fiamat izomgörcsök rángatták, légszomja volt, fuldoklott. Teste reszketett és egészen elfehéredett, és a sebeiből lefolyt vércsíkok így sötétebbnek látszottak. Én, az édesanyja ott álltam Jézus és a jobb lator keresztje között és ketten támogattak: jobbról Kleofás felesége, Mária és balról Salome. János, a szeretett tanítvány, Jézus lábait törölgette egy kendővel. Mária Magdolna egészen zilált volt a fájdalomtól, fátyla lecsúszott a fejéről, haja kibomlott, egy őrült hatását keltette. A kereszt hátának dőlve zokogott ekkor az Én szent Fiam így szólt: „Beteljesedett”. Fölemelte a fejét és hangos szóval kiáltott: „Atyám kezeidbe ajánlom lelkemet.” A Mi lelkünkbe, akik körülálltuk belehasított a fájdalom. Ennek hallatára az Én arcom halálsápadttá vált, szemem elborult, minden elsötétedett előttem, füleim nem hallottak, lábaim meginogtak és összerogytam. Mária és Salome gyengéden lefektettek és mikor magamhoz tértem felsegítettek. Mária Magdolna és János arcukat elfedve földre borultak. Drága Kicsinyeim! Leírhatatlan az a gyötrelem, amit éreztem föleszmélésem után, mikor ránéztem agyongyötört, megalázott, összemarcangolt halott Szent Fiam testére. E két utolsó mondata után feje mellére esett. Kiszáradt, elkékült ajkai között nyitott szájában látszott véres nyelve. Kezei melyek eddig a szegfejeket markolták görcsösen most szétnyíltak és jobban előre álltak. Térdei megcsuklottak és egy oldalra fordultak. Lelke kiszállott és Ő teljesen mozdulatlanná vált.
Abenadar századost, hallva utolsó szavait Jézusnak, hirtelen átjárta a kegyelem. Eldobta lándzsáját és két öklével verte mellét bűnbánóan, és így kiáltott: Ez valóban Isten Fia. Ezt látták a katonái és ők is így cselekedtek.
Jézus halálkiáltására nem csak az emberek, hanem a természet is megrendült. Földrengés rázta meg a hegyet és a sziklás talaj Jézus és a bal lator keresztje között szélesre megnyílt. Több helyen is rengett a föld, hegyek omlottak le és épületek dőltek össze, széthasadt a templom kárpitja is és sok halott kikelt a sírjából. Ezek a halottak nem igazi feltámadottak voltak, hanem Szent Fiam Lelke, miután elvált testétől, leszállt a pokol tornácára és sok lelket felküldött onnan a testükbe, hogy a megátalkodottakat és kételkedőket, akik nem akartak hinni Benne, mint Messiásban, megijesszék. Képzelhetitek, hogy a jeruzsálemi utcákon ténfergő emberek hogy megrémülhettek, mikor támolygó, tompa hangon szóló halottak jöttek velük szembe. Ezek az élő hullák a legkülönbözőbb történelmi korok öltözékében jelentek meg bomló testtel, üres szemekkel. Csak azért mondom el nektek ezt ilyen alaposan, hogy véletlenül se keverjétek össze ezt a jelenséget az ítélet utáni nagy feltámadással. Ugyanis ezeket az élő halottakat Jézus visszaparancsolta a sírjukba, lelküket pedig visszahívta a pokol tornácára.
Eközben a Golgotán mély csend uralkodott. Újra visszajöttek a poroszlók 3 élű vasrudakkal. Látták, hogy a latrok még élnek, ezért kemény ütésekkel összetörték kéz és lábcsontjaikat, a köteleket leoldozták róluk és a holttesteket hagyták a földre hullani, azután a völgyben elásták őket.
Majd egy létrát támasztottak Jézus keresztjéhez, hogy közelebbről ellenőrizzék, hogy meghalt–e. Úgy látszott, hogy kételkednek és az Ő csontjait is meg akarták törni. De volt ott egy Cassius nevű római altiszt, aki olyan hebehurgya és kancsal ember volt, semmi tekintélye sem volt a katonái előtt. Látta a poroszlók szándékát és a mi félelmünket, ahogy rettegve nézzük a vasrudakat és egy gyors mozdulattal lándzsájával beleszúrt az én Jézusom oldalába, amelyből azonnal vér és víz folyt ki. A jó szándék vezérelte, hogy össze ne törjék az Ő csontjait is. A sugárban kitörő vér és víz lepermetezte őt. Ennek hatására megvilágosodott, leborult Szent Fiam keresztje előtt és hangosan megvallotta: „Ő Isten Fia!” Azonnal megtért és kancsalsága is eltűnt. Mi, Jézus jelenlévő szerettei midőn megpillantottuk a sebből áradó Vért és Vizet, ahogy habzóan összegyűlik a talaj gödrében, nagyon meghatódtunk. Palackokba gyűjtöttük és kendőkkel felitattuk. Cassius katonáit is megérintette tisztjükkel történt csoda és ők is letérdeltek és mellüket verve megvallották Jézusba vetett hitüket. Jézus 3 óra után lehelte ki lelkét és a lándzsával átszúrás 4 órakkor történt. Én akkor már végtelenül elgyötört és fáradt voltam. Mivel a keresztlevételig még volt egy kis idő, engem a barátaim levittek a városba és a lakásomon egy kicsit lepihentem. A jövő héten Szent Fiam temetésével folytatódik tanításunk.
Most pedig szeretném szavaimmal elmondani, hogyan van jelen köztünk a Szentháromság.
A Mennyei Atya fehér ruhában áll itt. Előtte lebeg egy fekete színű világtérkép. Ráhelyez 4 fehér égő gyertyát: Északra és Délre, Keletre és Nyugatra és így szól: „Gyermekeim! A Föld azért fekete, mert elborítja a sok bűn, közömbösség és hitetlenség. A fényt árasztó gyertyák az engesztelést jelképezik. Csak úgy tudjátok megmenteni a Földet a végső testi-lelki pusztulástól, ha az engesztelés műve mind a 4 égtájon elterjed. Ha ennek hatására mindenki megtérne, nem lenne szükség a Nagy Büntetésre.”
Szent Fiam, Jézus hosszú fehér ruhában áll veletek szemben és egy óriási Szentostyát emel a magasba és alatta tart egy nagy aranyszínű kelyhet. Így szól hozzátok: „Drága Gyermekeim! Ma a golgotai halálomról tanított benneteket Édesanyám. A szentmisén szenvedésemről és halálomról emlékeztek meg. Ezalatt szenvedésem az átváltoztatással kezdődik és a szentáldozásig tart. Mikor pásztorom megáldoztatja önmagát, akkor misztikus értelemben meghalok, hogy benne tovább éljek. A magnak is el kell halnia a földben, hogy sokszoros termést hozzon. Az Én halálom örök életet ad nektek áldozóknak.”
A Szentlélek a mai tanítás alatt mindegyiketek feje fölött, mint fehér galamb lebegett, és kitárt szárnyaiból ragyogó fény áradt rátok, hogy a mai tanítás alatt megvilágítsa értelmeteket, és lángra gyújtsa szíveteket.
Én pedig, Édesanyátok most a tanításom után végigmegyek köztetek és mindegyiketek homlokára egy anyai szeretetcsókot lehelek. Ezzel a szeretetcsókkal akarlak megvédeni benneteket ellenségem, a Gonosz támadásaitól. Nem engedem, hogy terve megvalósuljon és elszakítson benneteket egymástól. Megáldalak titeket a hűség kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, Ámen
2011. április 20., szerda
Szentlélek: Meghalt és eltemették 2. rész (Hiszekegy)
Szentélek: Drága Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok a Szentélek Isten, a 3. isteni személy és eszközömön keresztül szólok hozzátok. Ma a „Hiszekegy”-nek azzal a mondatával foglalkozunk: „Meghalt és eltemették…” ennek is a második felével, tehát Jézus Krisztus keresztről levételével.
Először azt szeretném elmondani nektek, hogy hol van és milyen az a sír, ahová Jézust el fogják temetni. Arimateai József kertjében van, ez 7 percnyire van a Kálváriától. Szép kert ez, nagy fákkal, padokkal, lugasokkal. Jobbról, a kert végében áll egy magányos szikla, ebben van az új sír, még senki sem feküdt benne. A szikla mélyebben áll, mint a talaj, így a bejárathoz lépcsőkön kell lemenni. A sírfülke ajtaja fémből van és kétfelé nyílik: jobbra és balra. A bejárat előtt fekszik a földön egy jó nagy lekerekített kő, melyet csak akkor tesznek a rézajtó elé, ha Jézust már eltemették. Ezt a záró követ a nagy súlya miatt csak több ember tudja helyére tenni. A sírbolt oldala és mennyezete belül szépen kifaragott szikla fehér-vörös-barna erezettel.
Most pedig, Gyermekeim arról beszélek nektek, hogyan történt Jézus levétele a keresztről. Csak néhány őr vette körül a keresztet. Arimateai József és Nikodémus felmentek és ott a helyszínen megbeszélték a tennivalókat. Beszerezték a bebalzsamozáshoz szükséges szereket, vittek 2 létrát. Szolgák segítettek nekik, akik egy talicskában tömlőket, edényeket, szivacsokat, vizet vittek fel. A városkapu zárva volt, és őrök vigyáztak, hogy senki fel ne menjen a kereszthez. József felmutatta Pilátus parancsát és felengedték őket az 5 szent asszonnyal együtt. A megtért Cassius is ott állt tisztes távolban néhány katonájával félénken és tiszteletteljesen. Abenadar százados is megérkezett, hogy segíthessen a keresztlevételben és temetésben. A Szűzanya és Mária Magdolan Jézus és a jobb lator keresztje között ült. A többi asszony rendezgette az edényeket, szivacsokat, lepedőket, fűszereket és közben a bánattól nagyokat sóhajtoztak, a könnyük hullott. Nikodémus és József létráikat a kereszt hátához támasztották egy nagy lepedőt vittek magukkal, rákötötték Jézus testét a hóna és térde alatt a kereszt törzsére. A szegeket kezeinél , lábainál hátulról kilazították és óvatosan kiverték és azok kihullottak a sebeiből. Karjait lassan leeresztették testéhez és a lepedőbe emelve ülő helyzetben hoztál le a keresztről. A lábából Abenadar százados húzta ki a nagy szeget. Cassius nagy tisztelettel összeszedegette a szögeket, és odatette a Szűzanya mellé a földre. Végtelenül megható volt ez a keresztről való levétel. Oly óvatosan és kíméletesen vettél le, mintha attól tartottak volna, hogy fájdalmat okoznak a halott Jézusnak. Áthatotta őket az a szeretet és tisztelet, amit mindig éreztek iránta, amikor még élt.
A Szűzanya ölébe, aki ott ült, terítettek egy lepedőt és gyengéden karjaiba helyezték. Mária jobb térde egy kissé magasabban volt, arra helyezték Jézust, teste pedig kinyújtva feküdt, lábai élettelenül lelógtak édesanyja öléből. A hosszú szenvedése alatt fizikailag semmit nem tudott segíteni Szent Fián, most végre ölében tarthatta, és közvetlen közelről szemlélhette. Láthatta szörnyű megkínzottságát, alig ismer rá szép, fenséges, nemes vonásaira ahogy nagy fájdalommal arcát nézegette, annyira eltorzították. Szeme bedagadva, orra eltörve, a két arca, szája nyílt sebekkel borítva, szakálla kitépdesve és csupa vér, por, sár, köpet borította. A Szűzanya bármilyen gyenge volt, nekilátott Szent Fia letisztításához. A férfiak mindig töltötték a tömlőkből a tálakba a tiszta vizet, az asszonyok újra és újra odanyújtották az edényt a fájdalmas Anyának, aki egy szivaccsal mosogatta Jézus holttestét. Természetesen ezt megelőzte a töviskorona levétele. Nem törődött vele, hogy a kezét összeszurkálták a tövisek. Először hátul szétnyitotta, hogy a leemeléskor ne táguljanak ki annyira, azután óvatosan lefejtette róla. Ahol akadozott, ott metszőollóval elvágta a hosszú töviseket, majd a töviskoronát letette a szögek mellé a földre. Néhány tövis beleragadt, mert oly mélyre hatolt. Ezeket egyenként egy fogóval kihúzogatta a sebekből és szomorúan körülmutogatta az ott álló résztvevő lelkeknek. Ezután következett a megtépázott, összeragadt haj rendbetétele. Egy vizes szivaccsal leáztatta a hajba tapadt vért és szennyeződéseket, és addig mosogatta, míg a szivacsból tiszta víz nem jött ki. Külön egy ujjára csavart kendőcskével kitisztította a fejsebeket, majd a haj fürtjeit háromfelé fésülte: hátra, jobbra és balra. Most nekifogott Szent Fia arcának letisztításához. Egy másik vizes kendőt mutatóujjára csavart és egymásután kitörölgette a szeméből, füléből, orrlyukaiból, ajkairól a megalvadt vért. Így letisztítva látszott a Szent Arcon még jobban a kegyetlen megkínzás. Nagy szeretettel megcsókolta Fia arcát és letakarta. Azután Jézus nyakát, vállát, mellét és hátát vette gondjába. Vállát hatalmas, csontig hatoló mély seb borította. Ebből is kiitatta a sok vért. A vállcsontjai, a karcsontjai, a mellcsontjai teljesen szét voltak marcangolva, a karjai kicsavarva, szétszaggatva. Édesanyja kimosta, kitisztogatta valamennyi sebét. Az egyik legnagyobb volt az oldalsebe, a lándzsa helye. Drága Engesztelőim! Mindannyiatokat egyenként belehelyezem e nagy sebbe, ez legyen menedéketek a gonosz külső és belső támadásaival szemben és a jövőben rátok váró megpróbáltatásaitokban. Szűzanyátok, mikor a nagy kézsebeit mosta, középső ujjánál fogva felemelte és átnézett rajtuk könnyes szemeivel. Az asszonyok és a segítő jámbor férfiak sorban áhítattal csókolták meg e kézsebeket. Ti is, kedves Gyermekeim, gondolatban hajoljatok Megváltótok lemosdatott kézsebei fölé és simogassátok meg, csókoljátok meg mély együttérzéssel. A lábait az ott térdeplő Mária Magdolna mosta le és mégegyszer utoljára könnyeivel áztatta. Ezután a segédkező szent asszonyok egy illatos kenettel teli szelencét tartottak oda a Szűzanyának, aki ezzel kitöltötte és bekente az összes sebet. Majd lefogta Szent Fia félig kinyílt szemeit, és összecsukta nyitott ajkait, és sírva arcára hajtotta az arcát és megcsókolta, mégegyszer bensőséges szeretettel átölelte testét és megható szavakkal búcsúzott el tőle.
Drága Gyermekeim! A mai tanításba csak a keresztlevétel és Jézus Krisztus testének megtisztítása és megkenése fért bele. A temetésről a következő alkalommal lesz szó.
Még szavaimmal bemutatom nektek a Szentháromság és a Szűzanya jelenlétét itt az engesztelésen.
A Mennyei Atya úgy áll előttetek, hogy fehér hosszú ruha van rajta, a fején aranyszínű töviskoszorú. Karjait kitárja, hogy tenyere felétek nézzen, és kezein, mint Jézusén piros sebek látszanak. Lábait kissé szabaddá teszi ruhájától és mutatja lábsebeit. Szent Szíve kivillan ruhája alól és láthatóvá válik. Aranyszínű töviskoszorú fonja körül. Így magyarázza a szimbólumokat nektek: Drága Gyermekeim! A sebek azt jelképezik, hogy Szent Fiammal együtt Engem is keresztre feszítettek. Az arany-töviskoszorú a szívemen és fejemen azt jelképezi, hogy Fiam kínszenvedésével megdicsőített Engem, nemcsak önmagát. Ti is növeljétek dicsőségemet imáitokkal és áldozataitokkal.
Jézus most úgy mutatkozik előttetek, ahogy levették a keresztről, de már lemosás után. Teste tele van foltokkal: fénylő ragyogó foltokkal, fehér és tarka foltokkal és fekete-szürke foltokkal. A ti Üdvözítőtök elmondja nektek, mit akar ezzel mutatni. Drága Kicsinyeim! Az Én testem: az Egyház, mely 3 részből áll. A fénylő, csillogó foltok a megdicsőült egyházat szimbolizálják, a fehér és tarka foltok a küzdő Egyházat, a szürke és fekete foltok a szenvedő Egyházat. Imákkal, áldozatokkal, böjtökkel, szentmisékkel, szentáldozásokkal törekedjetek arra, hogy Szent Testemet hamarosan csupa fénylő, ragyogó folt borítsa!
Én, a Szentlélek Isten eszközöm jobb kezénél egy magasan lobogó tűz alakjában vagyok jelen. E percben égő tűzcsóvák indulnak felétek, és lángragyújtják szívetek parázsló tüzét, hogy e nagyböjti időben kiégessen belőletek minden bűnt és hibát, hogy Húsvétkor hófehért lélekkel köszönthessétek a feltámadt Jézus.
A fájdalmas Szűzanya kisírt szemmel, könnytől ázott arccal itt áll eszközöm bal oldalán és így szól hozzátok: Drága Kicsinyeim! Látjátok végtelen szomorúságomat? Ennek egyik oka, hogy újra végigéltem a keresztlevétel fájdalmait, a másik, hogy látnom kell azokat, akikért hiába szenvedett és halt meg Szent Fiam: a közömbös, hitetlen és megátalkodott gyermekeimet. Csak egy módon enyhíthetitek fájdalmaimat, hogy helyettük is bűnbánatot tartotok és imádkoztok megtérésükért.
Én a Szentlélek most már elbúcsúzom tőletek. Megtöltöttem lelketeket lobogó szeretetlángommal. Ezt a szeretetet szórjátok szét környezetetekben. Élő hitetekért és kitartó hűségetekért megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
2011. április 27. szerda
Szentlélek: „Meghalt és eltemették…” (Hiszekegy) 3.rész
Szentlélek: Drága Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok a Szentlélek Isten, a 3. isteni személy, és eszközömön keresztül szólok hozzátok. A Hiszekegynek abból a mondatából, hogy „meghalt és eltemették”, most a „sírba tétel” következik.
Miután a szent Szűz megmosta Szent Fiát és elbúcsúzott tőle, a férfiak Jézust egy hordágyra fektették. 2 rudat illesztettek a hordágy alá és 4-en: Arimateai József, Nikodémus, Abenádár százados és János apostol a vállukra fektetve vitték a sírhoz. A többiek a következő sorrendben követték: elől ment Szűz Mária, utána a szent asszonyok, a végén Kasszius és katonái. Mindössze hét percre volt a sír. Így vonultak szomorúan, zsolozsmákat énekelve. Az új sír halotti ágyán – mely kőből volt – szép vésett szegély volt és rajta ki volt vésve a test körvonala. Most a férfiak ezeket a véseteket fűszeres keverékkel töltötték ki, lepellel letakarták és a szent Testet ráfektették. Megölelték, könnyeikkel áztatták. Behintették illatos fűszerekkel és valami finom porral. Mária Magdolna egy egész palack illatszert öntött Jézus oldalsebére. Azután a Szűzanya egy szép, díszes fehér kendőt, amit Pilátus feleségétől kapott, gyengéden a feje alá helyezett. Majd Jézus karjait fölemelték és egész testét a hónaljáig az alatta lévő fehér lepelbe bepólyálták, mint ahogy a kisbabákat szokták. Alá tettek egy lepedőt, melynek szélei lelógtak a halotti ágyról. Miután végeztek a szent Test bebalzsamozásával, mindnyájan kimentek a sírboltból csak Szűz Mária maradt benn. Engedték elbúcsúzni Szent Fiától. Jézus feje mellett a sírpadon volt egy kis hely, oda leült és sírva leborult Fia holttestére, elhalmozva csókjaival és hulló könnyeivel és az anyai szeretet legszebb, leggyengédebb szavaival. Ő is kiment a sírból, Közben Mária Magdolna egy csokor virágot és zöld lombot szedett a kertben és belépett a sziklasírba, hogy mindezt szeretett Jézusának tetemére szórja. Kezeit térdelve, sírva és jajgatva ölelte át a lábait. A férfiak hívására ő is kijött. A férfiak bementek a holtesthez és a lepedő lelógó részeit ráborították és a tetejére helyeztek egy nagy barna takarót. Bezárták a szárnyas rézajtót vaslécekkel, melyek keresztalakot képeztek. Nagynehezen az ajtó elé gurították a súlyos, nagy zárókövet.
Az egész balzsamozás, temetés fáklyafények mellett történt, mert ott bent nagyon sötét volt. A temetés után a résztvevő férfiak és szentasszonyok a Cönákulumban jöttek össze, ahová az apostolok és néhány tanítvány is elment. Mély gyász volt mindegyikük lelkében. Mikor már egészen sötét volt, megérkezett Lázár, Mária és a szamáriai asszony. Mindent részletesen elmeséltek nekik, felújítva a közös fájdalmat.
A zsidó főpapok, Annás és Kaifás dühösek voltak Arimateai Józsefre, hogy bátran, nyíltan Jézus mellé állt, és még a temetés estéjén egy csapat fegyveres katonával elfogatták és városfal egy tornyába bebörtönözték. Az volt a tervük, hogy halálra éheztetik és semmit sem jelentenek eltűnéséről. Kaifás és kísérete elment Pilátushoz még azon az estén és kérték állítson őrséget Jézus sírjához, nehogy ellopják a tanítványai a holttestet és azt állítsák, hogy feltámadott. Pilátus e célra Cassiust és katonáit adta. Az őrök ötösével felváltva őrködtek a sírnál.
Közben elmondom Jézus barátai hogyan töltötték a nagyszombatot. Gyászolva, imádkozva voltak együtt a férfiak és a szentasszonyok a utolsó vacsora termében. Elmentek a jeruzsálemi templomba is, amit a földrengés nagyon megrongált. A Szűzanya minden helyet, amihez Szent Fiának köze volt, térdreborulva megcsókolt. Napkeltekor a Szűzanya, kíséretével visszavonult a lakásába, a férfiak a cönákulumba vonultak, ahol imádkoztak. Az apostolok szégyellték gyávaságukat János előtt, hogy nem voltak jelen Jézus halálánál, keresztrefeszítésénél.
Drága Gyermekeim! Ezzel be is fejezem tanításomat e szomorú eseményről. Ezután a szavaimmal megvilágítom előttetek, hogyan vagyunk jelen köztetek.
Én, a Szentlélek Isten a következőt látom: A Mennyei Atya nem a szokásos módon mutatkozik. Ennek az épületnek a mennyezete hirtelen eltűnik és fölötte egy ragyogó fényes felhő van, melyből a Mennyei Atya hangja szól, miközben gazdagon hinti rátok kegyelme sugarait. Hallgassátok nagy tiszteletel! „Drága Engesztelő Gyermekeim! Szent Fiam halálával beteljesedett az egész Szentháromság isteni terve: az emberiség megváltása. Mi hárman, az Atya, a Fiú és a Szentlélek határoztunk így: Szent Fiam emberré válásával, kínszenvedésével és kínhalálával kijavítottuk, amit ti teremtményeink elrontottatok. Az első emberpár engedetlenségéből származó áteredő bűn a bűnre való hajlamot belétek ültette. Szükség volt rá, hogy Szent Fiam feláldozza magát, mert különben mindnyájan a pokolba hullottatok volna. Ne szűnjetek meg hálát zengeni e nagy jótéteményéért. De mivel e teremtés hálátlan, ez az áldozat nem volt elég neki és a bűn mocsarában fetreng, végtelen irgalmamban még adok egy esélyt neki, a Nagy Figyelmeztetést. A közeljövőben elhatároztam egy határidőt, de ettől kezdve már nem lesz több haladék. Készítsétek lelketeket: szeretet, megbocsátás, tisztaság, ez lebegjen szemetek előtt!
Jézus itt áll előttetek ragyogó fényözönben. Meghaltam, hogy tovább éljek bennetek! – mondja nektek. Meghaltam, mert annyira szeretlek benneteket, hogy lemondtam saját életemről. Meghaltam, hogy utolsó szavaimmal példát mutassak nektek arra nézve, hogyan kell búcsúzni az élettől: „Atyám kezedbe ajánlom lelkemet!” Igaz, hogy meghaltam a kereszten, de mégis élek. Hogy ezt bizonyítsam, odamegyek közétek és lüktető, dobogó, isteni Szívemet a kezetekbe adom. Nyújtsátok ki tenyereteket! Él az Én Szívem és szeret benneteket. hallgassátok meg, tartsátok oda fületekhez és figyeljétek, mit mond nektek? Sze-ret-lek-gyer-me-kem! Most emeljétek ajkatokhoz a Én szerető Szent Szívemet és csókoljátok meg! Éhezem és szomjazom a szeretetetekre! Pótoljátok, Kicsinyeim milliók szeretetlenségét és hálátlanságát! Ma nektek ajándékoztam élő isteni szívemet, vigyétek magatokkal és ezzel szeressétek felebarátaitokat!
Én, a Szentlélek Isten itt állok szembe veletek és egy pelikánt ajándékozok mindegyiketeknek. Mint tudjátok ez a madár saját melle húsát tépi és adja éhező gyermekeinek. Jézus is ilyen pelikán, saját testét és vérét adja nektek. Tegyétek a szívetekbe ezt a szimbólum madarat és legyetek még áldozatosabbak embertestvéreitekkel!
Mennyei édesanyátok is ma egy kissé megkésett húsvéti ajándékot ad nektek, egy fehér báránykát. Így szól: „Legyetek olyanok, mint ez a kis bárány: szelídek. Ha a farkasok rágalmaznak, minden rosszat mondanak rátok, hazudoznak, ítélkeznek felettetek, ti szelíden hallgassatok, ne védjétek magatokat, ne panaszkodjatok, ne veszekedjetek és főleg ne ítélkezzetek. Ígérem, hogy nem a farkasoké, hanem a szelídeké a Mennyek Országa.”
Én, a Szentlélek Isten, most már búcsúzom tőletek. Megáldalak benneteket a kínhalált szenvedett Jézus iránti hála lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
">
Istenem! Növeld hitemet, hogy tükrözhessem szeretetedet! Ámen
URam! Adj naponta új erőt, hogy örömmel szolgáljak ott. ahová állítottál! Ámen
