HTML

websas.hu
MapFree counters! Free counters! Free counters! ">

„ Jézus szent vére, melyet a kereszten kiontottál értünk, áldd meg ezt a hajlékot és vedd oltalmad alá!”

uzenek.blogol.hu helyett uze-k.blog.hu

szeptember 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30

Friss topikok

Locations of Site Visitors ">

HonlaprendszerüNK

 

 

 

2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

2020. március 6-a óta szerkeszthetlenek:

 

Kadarkúti Égi Üzenetek 146. Mennyei Atya: A Szűzanya életének kezdetei

2020.05.15. 08:22 :: lowoa

ÉGI ÜZENETEK         2012.05.15  Mennyei Atya: A Szűzanya életének kezdetei
Szülei Anna és Joákim. Anna Áron leánya volt, Joákim Dávid törzséből való. Jó házasság volt az övéké, szeretetben, békességben éltek, csak nem volt gyermekük. Mikor Anna 50 év körüli volt, a templomban buzgón imádkoztak gyermekáldásért. Isten teljesítette kérésüket, és Anna áldott állapotba került. Mária volt az egyetlen emberi lény a világon, aki az eredeti bűn nélkül fogant meg. Bizony, abszolút tisztának kellett lennie, mert így tervezte a Szentháromság, hogy Ő lesz Isten anyja. Képzeljétek el, milyen másképpen alakult volna az emberiség élete, ha Ádám és Éva nem estek volna bele az engedetlenség bűnébe. Utódaik teljesen tisztán, az áteredő bűn nélkül születtek volna. Mentesek lettek volna a bűnök elkövetésétől, hiába kísértette volna őket a gonosz. Csak szeretet és béke uralkodna ma is az emberek között, a Szűzanyához hasonló tisztaságban élnétek.
A kis Mária megszületett. Csodálatosan szép, szőke, kékszemű, formás kisbaba volt. Hamarosan elvitték a templomba a szülei, Zakariás és Erzsébet kíséretében, azért, hogy egészen a Úrnak szenteljék. A papok megígérték Annának, hogy kislányát, ha majd belép a templomba 3 éves korában, az őszhajó, idős Anna fogja tanítani. Erre a szertartásra Joákimék 2 bárányt vittek ajándékba a templomnak.
Máriát szülei nagy szeretettel, kedvességgel nevelték. Még nem volt 3 éves, mikor kérdezgette édesanyját, hogy mikor jön már el a Messiás, és megígérte, hogy sokat fog ezután imádkozni az eljöveteléért. Még azt is mondta, hogy egészen Istené akar lenni és megfogadta, hogy szűz lesz. Úgy gondolta, hogy az a leány, aki a Messiás anyja lesz, már megszületett és ott nevelkedik majd a templomban, ahova ő is kerül nemsokára. Társa és szolgálóleánya lesz, és ha megszületik majd a Fia, őt, a Messiást is szolgálni fogja. Eljött az ideje, hogy a szülők a 3 éves kis Máriát elvigyék a Jeruzsálemi templomba. Mindhárman szomorúak voltak. A kicsi leány letérdelt előttük és áldásukat kérte. Ők megáldották és össze-vissza csókolgatták. Erzsébet és Zakariás elkísérték őket. Egy díszes öltözékű főpapnak adták át, aki rábízta Anna prófétanőre. Szépen növekedett jóságban, bölcsességben. Már 12 éves lett. Volt egy kicsi szobája a templomban, ahol varrt valamit és közben énekelt. Anna prófétanő bement hozzá és boldogan mondta tanítónőjének, hogy ő gyakran beszélget szívében Istennel. Annának is mondta, hogy ő szűz akar maradni, hiszen Isten a bensőjében ezt nyilvánítja ki: „Én akarlak téged.” Persze tudja, hogy a törvény azt kívánja tőle, hogy legyen jegyese, férje, és hogy anya legyen. Anna prófétanő ezt kérdezte: „Csak nem azért akarsz szűz lenni, hogy te legyél a Messiás anyja?” Ő alázatosan így felelt: „Ó, nem! Én nyomorúság és por vagyok. Vannak nálam érdemesebbek.”
Mikor 15 éves volt, a főpap maga elé hivatta, megdicsérte buzgóságáért, szelídségéért és mondta, hogy már nem gyermek és jegyest kell választania. Szeme megtelt könnyel és Anna prófétanő közölte a főpappal, hogy már egész kicsiny gyermekkorában elhatározta, hogy szűz marad. A főpap annyit mondott, hogy majd Isten választ neki jegyest. Imádkozz, hogy jövendő jegyesed elfogadja szüzességi fogadalmadat.
Hamarosan, Én a Magasságbeli valóban választottam Máriának jegyest. A főpap összehívott néhány 30 és 50 év közötti férfit, és mindegyiknek a kezébe adott egy száraz faágat. Józsefnek, az ácsnak is. December volt. József kezében a faág kivirágzott. Ez volt a jel, hogy ő lesz a Szűz Mária jegyese. József 30 éves, szép férfi volt, rövid barna hajjal, szakállal. A pap hívta Máriát, hogy lépjen elő. Bemutatta őket egymásnak és ünnepélyes szavakkal megáldotta őket. Majd az ifjú pár egyedül maradt. Kedvesen elbeszélgettek egymással, és Mária kissé aggódva elmondta Józsefnek, hogy ő egészen az Úrnak szentelte magát. A végtelenül szelíd és jóságos jegyes azt mondta, elfogadja, és kettőjük tisztaságát felajánlja az Örökkévalónak, hátha ettől hamarabb eljön a Messiás. Majd József elhatározta, hogy készít Máriának Názáretben egy házat, ahol lakhat, ugyanolyat, mint régi házuk volt.
Megtörtént Jeruzsálemben az ünnepélyes eljegyzés. A főpap Mária és József kezét egymásra tette, gyönyörű szavakkal megáldotta őket. Utána elbúcsúztak a vendégseregtől. Egy kocsi vitte őket Názáretbe. József megmutatta Jegyesének, milyen sokat dolgozott a házzal és a kerttel. Egy kicsit beszélgettek, azután József hazament a saját házába, de lelkére kötötte Máriának, hogy csak hívja, ha valamire szüksége van. Megegyeztek abban, hogy Máriának nem kell dolgoznia, József majd a munkájából mindent előteremt kettőjük számára. A kis fiatal Mária otthonában rendet tartott, szőtt-font és imádkozott. Hirtelen egyik nap nagy fény támadta a kicsi szobában és megjelent neki Gábriel főangyal. Megijedt, de az angyal megmutatta, hogy Isten küldte, mert Őt választotta ki a Messiás anyjának. Megkérdezte, teljesíti-e az Örökkévaló akaratát. Az engedelmes és alázatos Mária „igen”-t mondott így: „Íme, az Úr szolgáló leánya, legyen nekem az Ő akarata szerint.” Ekkor a Szentlélek reá szállt, és a Magasságbeli ereje beárnyékolta. És ebben a percben az Ige testté lett, megtörtént Jézus Krisztus emberré-válása.
Képzeljétek el, Gyermekeim, hogy abban a Krisztus születése előtti régi időben Anna és Joákim gyermekáldásért esengő imája fényes sugárként érkezett az Én atyai trónom elé, az egész Szentháromság elé. Akaratunk találkozott az ő kérésükkel és Anna méhébe leküldtünk egy tisztaságtól ragyogó „csillagot”, egy áteredő bűntől mentes lelket, melyhez hasonló makulátlan lélek nem volt, és nem lesz sohasem a Földön. Ezt a kegyelemmel teljes lelket egyesítettük a szülők által előkészített testtel. Ezt nevezzük szeplőtelen fogantatásnak, mely a Szűzanya egyedülálló kiváltsága.
Gyermekeim! Ha nem is láthatjátok, higgyétek el Nekem, hogy itt áll térdem előtt – miközben beszélek – a kicsi 3 éves Szűz Mária. Két kis karját felemelve ölembe kérezkedik: Atyám, emelj fel engem, mert onnan szeretnék szólni az Én kedves Gyermekeimhez. Így kezdi:
Drága Engesztelőim! El kell mondanom nektek, hogy én nem voltam tudatában szeplőtelen fogantatásomnak. Egyáltalán nem tartottam magamat különbnek, tisztábbnak vagy tökéletesebbnek a többi leánynál. Én csodálkoztam a legjobban, hogy a Magasságbeli Engem tartott alkalmasnak az Isten-anyaság-ra. Ma már tisztában vagyok vele, hogy mivel mentes voltam az áteredő bűntől, ezért nem volt Bennem bűnre való hajlam sem. Nem zaklattak bűnös vágyak és kísértések. Olyan bűntelen voltam, mint amilyennek Isten Ádámot és Évát teremtette. Ilyennek tervezte Atyánk az embereket, de sajnos az engedetlenség mindent elrontott. Mind egytől-egyik örököltétek az áteredő bűnt és a bűnre való hajlamot. De Szent Fiam kereszthalála lehetővé tette számotokra, hogy a keresztséggel megszabaduljatok az áteredő bűntől, és a bűnbánat szentségével mindig újra megtisztuljatok. Ha tisztán akartok élni, gyermekeim, forduljatok Hozzám bizalommal. Én, aki bűn nélkül születtem és éltem ezen a világon, segítelek titeket, hogy bűn nélkül távozzatok ebből a földi életből az örök életre. Kérlek, jó Atyám, így az öledben vigyél körbe gyermekeim között. Nézzétek, van nálam egy üvegtál, tele Jézusom Szent Vérével, melyet oldalsebéből gyűjtöttem össze. Vegyétek ki szíveteket, és Én egyenként megmosom e tálban. Szent Fiam vércseppjei letörlik bűneiteket és hozzám hasonlóvá, szeplőtelenné tesznek titeket. Most visszaadom szíveteket, tegyétek a helyére! Búcsúzásul átölelem nyakatokat, és mindkét arcotokra egy csókot adok. Végtelenül szeretlek benneteket. Ezután átadom a szót a Mennyei Atyának.
Drága, engesztelő Gyermekeim! Legyetek hálásak, hogy ilyen jóságos, szerető és tiszta, tökéletes Édesanyát adtam nektek. Megáldalak benneteket az Iránta való szeretet, tisztelet és bizalom lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

komment

2020.05.14. 09:18 :: lowoa

Istenem! Add, hogy több legyen bennünk a részvét egymás iránt, s tudjuk gyermekeink elé élni az együttérzés felemelő pillanatait! Ámen


Istenem! Elromlott teremtett világod! Istenként imádják benne a pénzt, s ajándékodat, az életet semmibe veszik. Törd meg Uram a pénz irgalmatlan hatalmát, s adj esélyt eltévedt népednek! Add, hogy ellenálljunk a kísértésnek, s minden dolgunkban a Te életvédő akaratodat kövessük! Ámen


Kegyelmes Istenem, édes Atyám imádkozom most a gyülekezet presbitereiért. Áldd meg a presbiterek munkáját az anyaszentegyházban. Indítsd őket arra, hogy vasárnaponként elsőként telepedjenek le a Te Igéd körül. Legyen gyümölcsöző az ő életükben az igehirdetés. Álljanak a lelkipásztor mellé, mint áldott szeretetközösség, mint Általad rendelt munkatársak. Legyen öröm a szolgálat számukra, nőjön a hitük a teher alatt, amit reájuk helyezel. Bennük és általuk újítsd meg nemzedékről nemzedékre anyaszentegyházunkat. A Krisztusért. Ámen



Köszönöm, Istenem, hogy ebben a világban, melyben annyi értékes ember érzi magát feleslegesnek, elhagyottnak, céltalannak, az én életemnek célt, értelmet adtál, és megmutatod annak értékét. Tudom, mindenki életének éppen olyan rendelt célja van, de nem fedezheti fel az, aki nem nálad keresi. Nem szeretnék hiábavalóvá lenni. Te adtad meg rendeltetésemet, segíts annak megvalósításában! Olyan jó érezni, hogy vezetsz, irányítasz. „És hogyha néha-néha győzök, Ő járt, az Isten járt előttem, kivonta kardját, megelőzött.” Köszönöm, hogy Adyval ezt én is elmondhatom. Alkalmas időben küldj segítséget, hogy megtehessem azt, amire rendeltél! Ámen.


/V.L./



URam! Add, hogy féljünk és szeressünk Téged, s add, hogy kegyelmed révén életünk napjai ne haszontalanul, hanem értékteremtésben teljenek! Ámen


Uram! Add, hogy ne a magam erejében és okosságában, csakis a Te kegyelmedben bízzak, s útmutatásod szerint élhessek! Ámen



Uram! Jóakaratú döntéseinket áldd meg kegyelmesen! Ámen


Uram! Te vagy az út, az igazság és az élet... Add, hogy Veled járhassak, s igazságod által élhessek! Ámen


Uram! Vannak igék, melyek megvalósíthatatlannak tűnnek. Pedig nem azok, csak bennem nincs meg a kellő odaszántság. Köszönöm a mai igemagyarázatot, mellyel elgondolkodtatsz azon, hogy nekem életem melyik pontján kell komolyabban vennem szavadat! Ámen


Urunk, taníts bölcsen számlálni napjainkat, hogy naponként keressünk téged, hogy életünk ne terméketlen fügefa legyen! Segíts, hogy áldásoddal gyümölcstermő életek lehessünk – a te dicsőségedre, és az emberek szolgálatára! Ámen.

komment

Kadarkúti Égi Üzenetek 181-189. Szentlélek-Jézus-Mennyei Atya-Szűzanya: Szentmise

2020.05.14. 09:17 :: lowoa

2013.07.02

Mennyei Atya: Szentmise VII.

Mennyei Atya: Drága Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Atyátok és eszközömön, Éván keresztül szólok hozzátok. Ma is a szentmiséről lesz szó, mely 2 nagy részből áll: a tanítói és az áldozati részből. A Credóval és az egyetemes könyörgéssel befejeztük a tanítói rész bemutatását.

Ma elkezdjük tanítani nektek a szentmise áldozati részét. A felajánlással kezdődik. Ez önmagában véve még nem áldozat, de annak előkészítő részévé válik. A miséző pap egy fehér kendőt, ún. korporálét terít az oltár asztalára, és arra helyezi a nagy ostyát egy aranyszínű tálcára, a paténára, az áldoztatáshoz való sok kicsi ostyát a kehelyhez hasonló ciboriummal, és a bornak egy kelyhet. Itt gondoljatok arra, Drága Gyermekeim, hogy annak idején Jézus is elküldte tanítványait a városba, hogy készítsék el az utolsó vacsora termét, az eledeleket, a kenyeret és bort is, amit majd az Ő szent Testévé és Vérévé változtat. Tehát a szentmisén a pap is mindent előkészít, ami kell a legszentebb áldozathoz. Sőt, az ünnepi misében még meg is tömjénezi, illatfelhőkbe burkolja az adományokat. Ezt követi a pap kézmosása, azért, hogy tisztuljon meg a szíve-lelke az elkövetkező áldozati cselekményhez. Előtte felemeli a paténát a rajta lévő ostyával, és áldozatul ajánlja Nekem, az Atyaistennek önmagáért, és a hívekért. Éppen úgy tesz, mint a Szűzanya, mikor vitte a templomba bemutatni a kis Jézust és felemelte Nekem, a Mennyei Atyának áldozati ajándékul az emberiségért. A korporálén lévő üres kehelybe a pap bort és egy csepp vizet önt, és ezt a bort is felajánlja Nekem. Ilyenkor kicsinyeim, ne legyetek tétlenek. A mindig mellettetek álló őrangyalotokkal gondolatban küldjétek oda saját lelketeket, családtagjaitok, barátaitok, ellenségeitek lelkét, hogy helyezze a paténára és a kehelybe, hogy ezek a lelkek is felajánlásra kerüljenek. Ezután le se vegyétek a szemeteket a felemelt és oltárra helyezett kenyérről és borról, mert rövid időn belül, az átváltoztatáskor, átalakul majd Jézus valóságos Testévé és Vérévé. Jézus önátadásával Hozzám emeli nemcsak önmagát, hanem azokat a lelkeket is, akiket az előbb odaküldtelek neki az őrangyalotokkal.

Az előbb említettem nektek, hogy mielőtt a pap felajánlja az adományokat, egy kevés vízzel keveri a bort. Hogy mit jelent ez, arra egy élő példával szeretnék válaszolni,

Kati és Joli, két barátnő. Joli éppen vendégségben van Katinál, aki magával viszi őt a vasárnapi szentmisére. Ő nem szokott templomba járni, bizony nem ismeri a szentmise részeit. Suttogva kérdezi a felajánlás előtt:

-Mit önt a pap a kehelybe?

-Fehérbort.

-Van ennek valami jelentése?

-Igen. A bor Jézus jele. Ő így mondta: „Én vagyok a szőlőtő”

-Mi van a másik edényben, amiből csak egy cseppet öntött a borhoz?

-Víz.

-Ez is jelképez valamit?

-Igen, ez minket, megkeresztelt embereket jelképez. A víz a keresztség jele. Miután a pap összevegyítette a bort és a vizet, így imádkozott: „A bor és víz titka által részesüljünk (Jézus) Istenségében.” Így jön létre a Szentmisében a teljes egység Jézussal. Látod, Jolikám? Mennyire szeret Jézus? A kehelyben egyesít magával minket, hogy a Mennyei Atya bennünket is fogadjon, ne csak Őt.

Drága Engesztelőim! Akkor tudjátok a felajánlást, mint a Szentmise egyik legfontosabb részét átélni, ha nézitek a pap mozdulatait és odafigyeltek arra, amit mond. Hasonló ez ahhoz, mikor bementek egy festőművész kiállítótermébe. Ha végigsiettek a képek egymásutánján, nem marad bennetek semmi élmény. De ha megálltok egy őszi erdőt ábrázoló kép előtt, és hosszasan szemlélitek, akkor odaképzelitek magatokat a száraz levelekkel borított erdei útra, és szinte zizeg a lábatok alatt az aranyszínű avar és a sárgás-piros leveles ágak között átszűrődő napfény melegével szinte simogatja az arcotokat. Így van ez a felajánláskor. Ha minden lelki tehetségetek részt vesz benne: figyelmetek, akaratotok, értelmetek, szeretetetek, akkor áhítattal követitek a pap szavait: „Áldott vagy Urunk, mindenség Istene, mert a Te bőkezűségedből kaptuk a bort. Fölajánljuk neked, mint a szőlő termését és az emberi munka gyümölcsét. Ebből lesz számunkra a lélek itala.” Igen, ebből a borból lesz Jézus szent Vére, mely a szentáldozás által táplálja, tisztítja lelketeket.

A szentmisén a felajánlás után egy kedves, megható, párbeszédes áldozati imádság következik, melyben felemelitek szíveteket Hozzám, és hálát adtok Nekem. Ó, ha tudnátok, milyen boldoggá tesztek ezekkel az egyszerű szavakkal! Úgy éhezem, és szomjazom szeretetetekre és hálátokra! Ilyenkor láthatatlanul atyai szívemre ölellek benneteket, még akkor is, ha csak megszokásból mondjátok, hogy „Emeljük fel szívünket… , fölemeltük az Úrhoz… ”

Ezt az áldozati imádságot a Sanctus, a „Szent vagy, szent vagy…” követi. A szentírásból két látomás is utal arra, hogy ilyenkor az Ég megmozdul, a kerubok és szeráfok, Istenhez legközelebb álló égi szellemek Isten szentségét hirdetik. Ezt fejezi ki Izajás látomása. A másik a Jelenések könyvéből, ahol az üdvözültek is éneklik a Sanctust az angyalokkal. Milyen nagy dicsőség, megtiszteltetés nektek földieknek, hogy a Sanctus alatt az angyalokkal és szentekkel együtt énekelhettek.

Ó, drága Kicsinyeim! Akartok, Atyátoknak örömet szerezni? Akkor itt és most álljatok fel és énekeljétek el nekem a Sanctust! Nézzétek! Megnyílik az Ég. Sok-sok angyal és szent szállt le közétek. Veletek akarják az Én megközelíthetetlen szentségemet hirdetni. Kezdjétek hát el!

 

„Szent vagy, szent vagy, szent vagy,

Mindenség Ura Istene

Dicsőséged betölti a mennyet és a földet,

Hozsanna a magasságban!

Áldott, aki jön az Úr nevében

Hozsanna a magasságban.”

 

Ó, drága Gyermekeim! Köszönöm szépen ezt a közös szép ajándékotokat, melyet a Mennyország lakóival együtt énekeltetek el. Foglaljatok helyet, és most figyeljétek, mi történik. Égi Édesanyátok a Mennyből egy nagy fonott kosarat hozott, aranyszínű szalagokkal díszítve. A kosárral körbejár köztetek. Arra kérlek benneteket, e kosárba tegyétek bele jócselekedeteiteket, áldozataitokat, amit nap, mint nap gyűjtögettek: imáitokat, szentgyónásaitokat, szentáldozásaitokat, szentmiséiteket, adakozásaitokat, böjtjeiteket, Szentírás-olvasásotokat, igaz üzeneteim terjesztését, beteglátogatásaitokat, betegápolásaitokat, szentséglátogatásaitokat, az irgalmasság testi-lelki cselekedeteit, szenvedéseitek elfogadását, és felajánlását.

Látom telis-tele lett a nagy kosár. Legszentebb Leányom, kérlek, hozd ide Elém! Egy keresztet rajzolok fölé, és a benne lévő sok jócselekedet fényes kegyelemsugarak özönévé változik. Kinyitom isteni Szent Szívem ajtaját, és e kegyelemsugarakat elraktározom Szívem belsejében. És mikor megpillantok a földön egy közömbös, hitetlen vagy megátalkodott embert, a ti ajándékotok kegyelemsugaraiból kiválasztok egyet és beborítom. Így segítek nektek a lélekmentésben.

Drága Engesztelő Gyermekeim! Ezzel a nagy kosár ajándékkal nemcsak a lelkeken segítettetek, hanem rajtam is. Szívem tele van bánattal, keserűséggel az emberiség hitetlensége, fekete bűnei, kételkedései és megátalkodottsága miatt. Ezekkel a jócselekedetekkel enyhítettétek fájdalmamat, mintha gyógyító balzsammal kenegettétek volna szent Szívem sajgó sebeit. Köszönöm nektek, kicsiny Gyermekeim ezt az ajándékot. Jutalmatok nagy lesz érte.

Megáldalak benneteket a szentmise iránti szeretet kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

2013.07.09

Szűzanya: Szentmise VIII.

Szűzanya: Drága Gyermekeim! Nagyon örülök, hogy most Én, Mennyei Édesanyátok következhetek a tanításban, mert a szentmise egyik leggyönyörűségesebb részletével folytathatom: az ÁTVÁLTOZTÁSSAL.

Nekem megengedte a Mennyei Atya, hogy mindent láthassak és hallhassak itt a földön, jót és rosszat egyaránt. Egyik vasárnap reggel a következő beszélgetés tanúja voltam: két férfi találkozott az utcán és megálltak néhány percre. Meleg nyári nap volt. Zoltán fehér ingben, hosszú sötét nadrágban volt, ünnepélyesen felöltözve. Sanyin rövid, lenge kockás nadrág volt és egy végig kigombolt zöld ing, melyből kikandikált a sörhasa.

-Hová mész, Zolikám ilyen elegánsan?

-A szentmisére, hiszen vasárnap van. Hát te hova igyekszel?

-Ide a kocsmába. Elbeszélgetek a cimborákkal. Te is jobban tennéd, ha velem tartanál, hiszen olyan unalmas az a mise, mindig ugyanaz történik benne. Itt a haverok között mindig hallasz valami érdekes, új dolgot. Mi aztán mindenről tudunk, ami a faluban történik.

-Mondd, Sanyi, hiszel te Jézus Krisztusban?

-Már hogyne hinnék! Hát nem emlékszel, együtt voltunk elsőáldozók és bérmálkozók? Csakhogy én a templomba járást fölöslegesnek tartom, és a misét unalmas időtöltésnek. Otthon is lehet imádkozni.

-Azért gondolkozol így Sanyikám, mert nem ismered és nem érted a Szentmisének és egyes részeinek a jelentését. Például tudod-e, hogy az Átváltoztatáskor miért mutatja fel a pap az ostyát és a bort a kehellyel?

-Ezen még nem gondolkoztam el. Talán azt mutatja a híveknek, hogy hamarosan ilyennel fog áldoztatni.

-Nem, nem. Az Átváltoztatás pillanatában a templom oltárát úgy kell elképzelni, hogy az nem más, mint az utolsó vacsora asztala. Akkor régen körbeültették apostolaival az asztalt, Jézus felemelte a felszentelt kenyeret és így szólt: „Ez az Én Testem.”

-No, Zolikám, itt hagyd abba! Ti csak képzelődjetek, én bizony két lábbal a földön járok és keresem az élet kellemes oldalát. Na, minden jót!- és belépett a kocsma ajtaján.

Ahogy ezt láttam, egy nagy könnycsepp gördült végig édesanyai arcomon, a szomorúságtól. Nem baj, Zoltán fiam helyett én folytatom nektek. Amikor e szent szavakat kiejti a pap, nem úgy mondja, hogy „Nézzétek Testvéreim, ez Jézus Teste”, hanem úgy, ahogy Ő annakidején, amikor az apostolai előtt mondta: „Ez az Én Testem.” Mert Jézus eszközévé válik, egy lesz vele, az Üdvözítő egészen áthatja, betölti őt. Ahogy a levegőben, magasra emelve tartja a nagy Szentostyát, valahogy misztikusan megkezdődik az Én Szent Fiam kínszenvedésének megújulása: a vérrel verítékezés, az elfogatás, az ítélet, az ostorozás, a tövissel koronázás, a véres keresztút és a keresztre feszítés. Lelkében a Szentostyán keresztül újra érzi Megváltónk a szörnyű kínokat, mert az átváltoztatáskor nemcsak a pappal válik eggyé, hanem az egész emberiséggel. A Szentostyában rejtőző Isten-ember mindenki bűnét magára veszi, és misztikus Testében mindenkiért elszenvedi a kimondhatatlan fájdalmakat. Ezért az Úrfelmutatáskor ne csak nézzétek a felemelt szép fehér Szentostyát, hanem közben próbáljátok átérezni az Ő nagy szenvedéseit. E szent pillanatokat, míg a miséző pap Őt a levegőben tartja, arra használja fel az Üdvözítő, hogy mindannyiótokat, bűnös embereket, a Mennyei Atya tenyerébe helyez. Aki mély lelkiséggel tekint a felmutatott Oltáriszentségre, az bátran elhiheti, hogy gyarlósága ellenére e percben odakerült Isten szeretetet sugárzó, melengető, óvó, védő tenyerére.

Amikor a pap az átváltoztatott Szentostyát leteszi és felemeli a kelyhet a borral és így szól: „Ez az Én Vérem, mely sokakért kiontatik”, akkor is jusson eszetekbe az utolsó vacsora, melyen Máté evangéliuma szerint így cselekedett és beszélt. „Aztán fogta a kelyhet, hálát adott, és ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik. Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az Én Vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára. Mondom nektek, mostantól fogva nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országban.” Egyedül Lukács evangélistánál van hozzátéve az átváltoztatás szavaihoz, hogy „ezt tegyétek az Én emlékezetemre”. Erre hivatkoznak a protestáns egyházak, ezért nem ismerik el Jézus valóságos jelenlétét az Eucharisztiában. Pedig ez a Jézusi kifejezés, hogy „ezt tegyétek az Én emlékezetemre”, nincs ellentmondásban a másikkal, hogy „Ez az Én testem és ez az Én vérem.”.

Ez a két mondat inkább kiegészíti egymást. Attól, hogy a katolikus egyház visszaemlékezik az utolsó vacsora eseményére, értelmetlen dolog lenne kételkedni Jézus valóságos jelenlétében. Hát nem lehet valami emlékeztető is, valóság is?

Hogy ezt világossá tegyem előttetek, a Bibliát hozom fel példának. Ez a Könyv emlékeztet titeket a teremtésre, a prófétákra, az ókori zsidó nép hányattatott sorsára, Jézus Krisztus életére, születésére, tanításaira, csodáira, kínszenvedésére, kínhalálára és feltámadására, és mellette levonhatjuk a konzekvenciát, hogy ami benne van, az valóságos és igaz. A két megállapítás egyáltalán nem zárja ki egymást. Hogy menyire igaz az állítás, hogy az Eucharisztia Jézus valóságos teste és vére, azt bizonyítja maga Jézus Krisztus, mert a kafarnaumi beszédben 6-szor egymás után kifejezésre juttatja, hogy az Ő testét és vérét fogja adni eledelül és italul és az Ő teste valóban étel lesz, és az Ő vére valóban ital (Jn. 6,56). Azt is hozzáteszi: „Atyáitok mannát ettek a pusztában, és meghaltak ugyebár? Nos a kenyér, amelyről Én beszélek az égből száll alá, de úgy hogy ki abból eszik, nem hal meg.. Én vagyok az eleven kenyér, mely az égből szálltam alá, és aki majd enni fog ebből a kenyérből, az örökké élni fog.” Erre azt hitték a körülötte álló zsidók, hogy ezt átvitt értelemben kell érteni, mely szerint úgy szereti az embereket, hogy szeretetéből nekik adja magát. De Jézus megdöbbentett őket, mikor így szólt: „És a kenyér, amelyet én a világ életéért adok, nem más, mint az Én TESTEM.” Hát bizony ez a beszéd felkavarta a hallgatóságát, és sokan otthagyták. Csak a 12 apostol maradt vele. Ők hittek Neki. Az utolsó vacsorán aztán megmutatta nekik, hogy miképpen válik az ő eledelükké, a kenyér és bor színei alatt. Tehát a kafarnaumi beszédben és az utolsó vacsora átváltoztató szavaiban minden hívő ember számára nyilvánvaló, hogy az Eucharisztia valóságosan az Én Szent Fiam Teste és Vére. Ezt ezen kívül alátámasztja a sok Oltáriszentség csoda, amely évszázadok óta történik a világban.

Ezek közül az egyik a váci Eucharisztikus kongresszus könyvében olvasható a 143.oldalon.

Mindezek után megköszönöm figyelmeteket és az átváltoztatott Oltáriszentségből küldött kegyelemsugarakkal megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen

ÉGI ÜZENETEK

2013.07.16

Szentlélek: Szentmise IX.

Szentlélek: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok a Szentlélek Isten, a harmadik isteni Személy. Eszközöm hangját használom e mai tanításomhoz.

Afeletti örömünkben, hogy ilyen sokan összejöttetek, mindnyájan itt vagyunk a teljes Szentháromság és Mennyei Édesanyátok. Fejetek felett megnyílt a mennyezet és egy fényes, fehér felhőn szálltunk alá. Most itt állunk az asztal mögött mind a négyen és dicsőségünk fényében fürdetünk benneteket. Én, a Szentlélek, aki tartja nektek az égi beszédet, jobb kezemben egy kis csillogó arany tálcát tartok, melyben magas, lobogó láng van, az Én isteni szeretetem lángja.

Nyissátok ki kicsi szívetek ajtaját, mert körbemegyek, egyenként mindegyiketek előtt megállok, és e tüzes lángból egy forró szeretet-csóvát ültetek szívetekbe. Azt akarom, hogy ezt a szentmiséről szóló gyönyörű záró- tanítást lángoló istenszeretettel hallgassátok.

A múlt héten az átváltoztatásról hallottatok, ma a szentáldozás szertartásáról lesz szó. Ezt megelőzi az Úr imádsága, a „Miatyánk” és az ún. békecsók, melyet a hívek között a kézfogás helyettesít. Ez a két bevezető részlet a szentáldozás előtt arra való, hogy bennetek, akik a szentmisén részt vesztek, elmélyítse a megbocsátás érzését minden felebarátotok iránt. Hiszen a „Miatyánk” úgy kéri Isten bocsánatát, hogy fontos feltételhez köti: „Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” A kézfogás is ezért van. Kezet fogtok a körülöttetek lévőkkel azért, hogyha bármi útjában áll felebarátotok iránti szereteteteknek, akármi megzavarná ezt, sürgősen béküljetek ki vele, hogy egészen tiszta szívvel egyesülhessetek Jézussal az elkövetkező percekben.

A „Miatyánk” elimádkozása ilyenkor nemcsak a kiengesztelődésért van, hanem a mindennapi kenyérért és az átváltoztatott szent kenyérért is. A szentáldozásban nemcsak egyszerűen Jézus Krisztust veszitek magatokhoz, hanem a feláldozott és megdicsőül Bárányt, aki meghalt értetek, hogy bennetek tovább éljen.

A szentáldozás a kenyértöréssel kezdődik: a pap kettétöri a nagy Szentostyát és megáldoztatja önmagát vele. A felületes szemlélő ebben csak annyit lát, azért töri el a Szentostyát, hogy könnyebben beférjen a szájába. A kenyértörésnek ennél sokkal fontosabb jelentése van.

Először is azt jelenti, hogy Jézus 2000 évvel ezelőtti teste a szenvedésben és a keresztre feszítésben megtört. Ő ezt a keresztfán megtört testét adja nektek.

Másodszor kifejezi, hogy Ő az utolsó vacsorán ugyanazt a kenyeret törte meg és osztotta szét tanítványai között. Ti is akárhányan áldoztok, ugyanabból a szent Kenyérből részesültök.

Harmadszor emlékeztet titeket arra, hogy üdvözítőtök meghalt értetek a kereszten. Míg szemlélitek a miséző pap mozdulatát, ahogyan kettétöri a szentostyát, gondoljatok arra, hogy ebben a pillanatban hanyatlott le az Ő töviskoronás véres feje a mellére, Atyjának ajánlotta magát, és kilehelte lelkét.

Egy csodálatos titkot árulok el nektek azzal a mozdulattal kapcsolatban, mikor a pap saját maga megáldoztatása előtt a Szentostyából letör egy kis darabot és a Szent Vérbe teszi. Így imádkozik közben: „A mi Urunk Jézus Krisztus testének és vérének egyesítése váljék a szentáldozásban lelkünk üdvösségére.” Ennek misztikus jelentése van. Azt fejezi ki, hogy az a szent Vér, mely halálakor az utolsó cseppig kifolyt, most felszentelt gyermekünk mozdulatával újra egyesült szent holtestével. Most történik a szentmisében a feltámadás. A Szentostya egy pici darabjának beleejtése a kehelybe a ti feltámadásotokat is szimbolizálja, így tekintsetek erre a cselekedetre. A szentáldozás előtt fontos és szép pillanatai a szentmisének az Agnus Dei (Isten Báránya). Ezt ti együtt imádkozzátok a pappal és közben képzeletben nézzetek az Úr Jézus töviskoronás haldokló arcába, és ne csak képletesen verjétek melleteket, hanem őszintén bánjátok meg bűneiteket e szavakkal: Isten Báránya, Te elveszed a világ bűneit, irgalmazz nekünk…

Mikor pedig a miséző pap készülődik az áldoztatáshoz, mély bűnbánattal a szívetekben együtt mondjátok vele: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem.” E pillanatban némán kérjétek az Urat, hogy mielőtt beálltok a sorba, egészen tisztítsa meg lelketeket a rárakódott szennytől, hogy hófehér lélekkel fogadhassátok Őt. Valójában Jézus áll a pap helyett az áldozandók előtt és szomorú. Egymásután hullik a könnye és végigcsorog szent Arcán. Vajon miért? Hiszen olyan sokan áldoznak. Fáj neki az állva- és kézbeáldozás, mint az imádatnak és tiszteletnek lábbal tiprása. Végre valaki letérdel, de keményen rászólnak: „Álljon fel!” Sokan kezüket nyújtják a Szentostyáért. Jézus ezért is bánatos, mert csak felszentelt papfiai érinthetnék az Ő testét és vérét. De elfogadja, mert ez Egyháza újítása. Pedig mennyi veszélyt rejt magában! Pl. valaki bosszút áll rajta, mert nem nyert a lottón, ezért zsebre vágja, hazaviszi, dühösen megtapossa, és a mosogató lefolyójában vizet eresztve rá megsemmisíti. Másnak már egész gyűjteménye van belőle, 10 darab. Elviszi a sátánista szektába és eladja, jó pénzért. Ma is vannak Júdások. Az ilyen okkult szektákban fekete szertartás keretében megalázzák és megsemmisítik. Ezek ellenére mégis veletek marad a világ végezetéig, mert lángolóan szeret benneteket. Azokat a híveket is, akik bűnökkel terhelve, 1 órás böjt nélkül, megszokásból, üres, szeretet nélküli lélekkel járulnak elébe, azokat is, akik vágyakozva, hálával eltelve, megtisztított lélekkel közelednek hozzá. Azokat a papfiait is, akik méltatlanul, ittasan és tisztátalan szívvel mutatják be a szentmisét, és azokat a felszentelt szolgáit is, akik égnek az Isten-szeretettől és áhítattól, és akiknek minden mozdulatuk és szavuk a mély hitet és alázatot fejezi ki az Oltáriszentség felé.

Ó, drága Gyermekeim! Én, a Szentlélek Isten látom, hogy ki, hogyan megy vissza a helyére a szentáldozás után. Minden áldozó lelkébe betért Jézusnak nemcsak teste és vére, hanem embersége és isteni dicsősége. Akik méltóképpen végezték szentáldozásukat, azoknak lelkéből testén keresztül kisugárzik Isten dicsősége, nagy fény veszi őket körül, de akik méltatlanul áldoznak, azoknál ezt nem látom.

Megköszönöm kitartó figyelmeteket, amelyet tanításom alatt végig tapasztaltam. Megáldalak benneteket az Oltáriszentség iránti vágyakozás és szeretet kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

komment

Kadarkúti Égi Üzenetek 181-189. Szentlélek-Jézus-Mennyei Atya-Szűzanya: Szentmise

2020.05.14. 09:16 :: lowoa

 
ÉGI ÜZENETEK 2013.06.04 Szűzanya: Szentmise IV.
 
Szűzanya: Drága Gyermekeim! Édesanyai szeretetem összes melegével köszöntelek benneteket. Boldog vagyok, hogy eljöttetek és érdeklődéssel hallgattok Engem. Folytatom a sorozatunkat a Szentmiséről, mely az Egyház első és legfontosabb liturgiája. 1.) Először arról fogok beszélni nektek, hogy melyik paphoz érdemes szentmisére járni.
 
Egy példával kezdem. Kendereskútja egy kicsi alföldi falu új plébánost kapott. Az előzőt egy nagyobb városba helyezték, ahol kezdett a hitélet kihalni, és szükség volt egy rátermett, lánglelkű, nagy tapasztalatú lelkipásztorra. Éppen vasárnap van, az új pap tartja a szentmisét. Három asszony egy irányban mennek haza: Juliska, Anna és Rózsika. Anna így szól: „Én ezután inkább a közeli Gácsalmásiba fogok járni vasárnaponként. Észrevettétek, hogy ez az új pap, hogy összecsapta a szertartást? Hadarva beszél, alig értettem valamit az evangéliumból.” „Igazad van – mondja Rózsika – a szentbeszéd is nagyon rövid volt és semmitmondó. Emlékezzetek vissza, hogy a mi János atyánk az átváltoztatáskor milyen sokáig és milyen áhítattal tartotta a levegőben a Szentostyát és a kelyhet a Szent Vérrel! Ő csak egy pillanatra emelte fel. Az egész szentmise 30 percig tartott.” Juliska, aki eddig hallgatott, így válaszolt: „Idefigyeljetek! Ez a pap más vérmérsékletű, más alaptermészetű. Talán még nem kapott annyi kegyelmet Istentől, hiszen még olyan fiatal. Nem az számít, hogy hogyan tartja a szentmisét a pap, mindenképpen érvényes, teljes értékű a hívek számára.”
 
Drága Gyermekeim! Juliska jól látja ezt a kérdést. Ha Krisztus azt akarta, hogy keresztáldozata örökké jelen való legyen, akkor ezt nem erre vagy arra a papra bízta, hanem Egyházára, az Ő titokzatos Testére, akiben Ő maga működik. Tehát a szentmise más és több, mint ahogy a papok gyarlóságuk arányában celebrálják. Mint ahogy szent Ágoston a keresztelésről mondta: „Péter keresztel? Nem. Jézus az, akik keresztel.” Ezt Én is mondom: „A pap-e az, aki olvassa az evangéliumot és mondja a szentbeszédet? Nem, hanem maga Jézus Krisztus. A pap-e az, aki végzi a felajánlást és átváltoztatást? Nem, hanem Jézus. A szentmise végén a pap-e az, aki megáld benneteket? Nem, hanem Jézus Krisztus, személyesen. A pap csak helyettesít, ő az eszköz. Tehát a miséző pap bármilyen tehetséges vagy tehetségtelen, bármilyen lanyha vagy buzgó, az általa mondott szentmisében egyaránt megújul Jézus Krisztus keresztáldozata.
 
Higgyétek el, Gyermekeim, minden szentmisén Én is ott vagyok a szentélyben, mindent közelről látok. Ha áhítatot és összeszedettséget tapasztalok a miséző pap fiam mozdulataiban, szavaiban, lelkében, akkor repes a szívem a boldogságtól. De ha azt látom, hogy közönyösen, unottan, sietve mondja el a misét az illető pap, elszomorodok Szent Fiammal együtt. De ő olyan irgalmas hozzátok, hogy az ilyen lélek nélkül misézőknek is a szavára leszáll az oltárra. Miért? Hogy a szentáldozásban nektek adhassa magát.
 
Kendereskútján teltek a hetek és a hívők kezdték megszokni az új plébános miséző szokásait. De egyik vasárnap reggel történt valami. Képzeljétek csak, az én pap fiam bizonytalan léptekkel jött be és akadozva, szavakat ismételve olvasta fel Isten igéjét. A prédikáció elmaradt. Mikor a ministráns öntötte a bort és vizet a kehelybe, alig tudott beletalálni, mert az atya el-elszédült és mozgott kezében a kehely. A legnagyobb botrány akkor történt, mikor az átváltoztatás után kezében a kehellyel megbotlott a szőnyegbe, és a Szent Vére egy része kiömlött az oltárterítőre. Én, a ti Édesanyátok ott álltam mögötte és láthatatlanul megmentettem a kehely többi tartalmát. Szegény hívek felszisszentek, sírtak, sóhajtoztak. A szentmise végén kifelé menet megbotránkozva, felháborodva tárgyalták az ügyet. Felmerülhet bennetek a kérdés, drága Kicsinyeim, hogy az ilyen illuminált állapotban mondott szentmise érvényesnek számít-e a résztvevő híveknek?
 
Megnyugtatásul mondom nektek, hogy nagy irgalmában Isten az ilyen méltatlan szentmisét is elfogadja. Nem kell utána máshová templomba menni. Lehet gyarló, vagy éppen bűnös a misét kiszolgáltató pap, ha a Jézus által előírt szentségi jelek megtörténnek (a felajánlás és átváltoztatás szavai és mozdulatai), akkor a szentség létrejön, akkor nyugodt szívvel szentáldozáshoz járulhattok.
 
Vannak templomba járók, akik csak a hagyományos, orgonás szentmisét szeretik, mert fenségesebbnek, Istenhez méltóbbnak tartják. Másokat a gitáros misék vonzanak, karizmatikus tartalommal vegyítve. Pap fiaim is különbözők. Egyesek hűségesen követik minden szavukkal és mozdulatukkal a régi hagyományt. Vannak, akik az önmegvalósítás érdekében formai újításokat vezetnek be. Bízzatok abban, amit mondok! Nem a pap stílusa, egyéni szokásai számítanak, hanem, hogy a Jézusi szentségi jelek működjenek. Tehát fogadjátok el saját lelkipásztorotokat olyannak, amilyen: Soha nem a pap számít a hívek szempontjából, hanem a szentmise, melyben megújul Krisztus keresztáldozata.
 
2.) A másik mai témánk, hogy miért kell szentmisére járni. Van két 25 éves barátnő: Orsi és Gabika. Orsi bulikra jár, cigarettázik és váltogatja a barátait. Gabika szolíd, vallásos életet él. Van egy közös hobbyjuk: a festés, rajzolás. Együtt járnak egy képzőművészkörbe és nyaranként művésztelepre. Ez köti össze őket. Egyik vasárnap délután Orsinál találkoznak. Szóba kerül a vasárnapi szentmise.
 
– Mondd, Gabikám, már megint templomban voltál? Nem sajnálod ezt a pihenőidőt? Inkább jöttél volna el velünk úszni. Az egész heti ülőmunka után, olyan jól kimozogtuk magunkat Danival. Tulajdonképpen minek jársz szentmisére? Ugye emlékszel, hogy engem is küldtek a szüleim, míg elsőáldozó lettem, de nekem nagyon unalmas volt. Talán ismeretszerzés céljából mész, hogy a prédikációból tanulj valamit, amit hasznosíthatsz az életben?
 
– Dehogy is – mondja Gabi – ennél fontosabb célom van a szentmisével. Nem mondom, egy-egy szép gondolat megfogja az embert ott, de itthon a Bibliából és a többi vallásos irodalomból is meríthetek ilyesmit. A szentmise nem tanóra.
 
– Talán a jó társaságért jársz oda? Bizonyára vannak jóképű, rendes vallásos fiúk és közülük társra találhatsz.
 
– Hová gondolsz? – válaszol Gabi – Nem ismerkedni megyek. A a közösség sokkal mélyebb és sokkal lényegesebb, mint amit a mi közösségi érzésünk akár csak elképzelhetne. Ott mindenki egy irányba néz, Isten felé, és Benne szeretjük egymást. Az Ő megújuló keresztáldozatát éljük át.
 
– Esetleg enyhületért, vigaszért mész a misére?
 
– Az igaz, Orsikám, hogy a szentmisébe az a Jézus fogad minket, aki magához hívja a fáradt szívűeket, hogy megenyhítse őket, de én mégsem azért megyek, hogy csökkenjenek a gondjaim, bajaim. Rábízom Istenre, hogy akkor segítsen, ha akar.
 
– Mondd, Gabi, ott a templomban valami nagy misztikus élményben van részed? Talán hallasz vagy látsz valamit?
 
– Á, szó sincs erről. Az igaz, hogy a szentmise a legszebb, legfölemelőbb cselekmény az összes liturgia közül. A pap díszes miseruhában méltóságteljes mozdulatokkal végzi a feladatát, a hófehér ruhás ministránsok olyanok, mint az angyalkák, a csodálatos orgonaszó és közös ének mennyei hangulattal árasztja el a templomot, mégsem azért járok oda, hogy valami élményben legyen részem. Nem azért, hogy meghatódjak, gyönyörködjek és fellelkesüljek, hanem azért, mert tudom és hiszem, hogy e szent misztériumban, a szentmisében megváltásunk műve valósul meg. Hát nem megmondta Jézus? „Aki eszi az Én Testemet és issza az Én Véremet, annak örök élete van.” Azért járok oda, mert azt akarom, hogy valóban Örök Életem legyen. A másik, amiért oda megyek, hogy a szentmisében életem Krisztus életének részévé lesz. Ez úgy történik, hogy a Szentmise felajánló részében egészen átadom magam neki. Valahogy így: „Uram, felajánlom Neked egész életemet, szívemet, lelkemet, testemet, örömömet, bánatomat, szeretteimet, mindent, amivel rendelkezem, mert mindent tőled kaptam.”
 
Orsi csak ámulva hallgatta ezt a nagy rendíthetetlen hitet és elhatározta, hogy egyik vasárnap elmegy Gabival a szentmisére és a sok mulasztás után, megpróbálja felajánlani magát Jézusnak.
 
Ó, drága Kicsinyeim! Ha ti mindnyájan Gabikához hasonlóan csak egyetlen lelket tudnátok a vasárnapi szentmisére vonzani, még egyszer annyian lennétek a templomban.
 
Én, Édesanyátok meghívlak benneteket egy misztikus utazásra. Nyújtom a kezemet, fogjátok meg! Néhány pillanat és képzeletünk szárnyán már ott is vagyunk. Csodálatos a táj. Körben magas sziklás hegyláncok, a csúcsukat hó fedi. Üde, zöld fűvel borított réten állunk. Nem messze az egyik hegy lábánál csillogó patak folydogál. Áll valaki a partjánál és integet nekünk. Elindulunk felé, és az Én Szent Fiam fogad minket fehér ruhában, piros köpenyben, kitárt karokkal. Mintha kérdezni: „Ki szeret Engem?” És ti, Kicsikéim, elkezdtek szaladni Felé. Egyenként megölel benneteket. Kéri, hogy álljatok sorba, és rámutat a patakra: „Nézzétek ez az Örök Élet vize, melynek forrása az Én Szent Szívem. Átléptetek Édesanyámmal a jövőbe, az Új Világba és Én most egyenként megitatlak benneteket az Örök Élet vizével.” Leguggol, egy kelyhet belemerít a patakba, a kezembe teszi és kéri, tegyem az ajkatokhoz. Miután megittátok, szívetek megtelik Jézus iránti mérhetetlen szeretettel és kimondhatatlan vággyal, hogy részt vehessetek egy újvilági szentmisén. Jézus megálld benneteket, és hirtelen eltűnik a szemetek elől. Jöjjetek Utánam, Drágáim! Nézzetek arra! A rét közepén van egy hatalmas, fehér, magas templom. Sok ember halad feléje az úton. Menjünk utánuk. Mire odaérünk, még állóhely is alig van. Ahogy nézünk az oltár felé, a szentély felett a mennyezet megnyílik és nagy fényességben, papi öltözékben megjelenik és leereszkedik Jézus Krisztus, a mi Főpapunk. Ő tartja a szentmisét. Az átváltoztatás szavait megrendülve, áhítattal, térden állva hallgatja a tömeg. Angyalok sokaság imádja velünk együtt az Oltáriszentségben Jézust. Angyalok segítenek Neki áldoztatni. Gyertek, Kicsinyeim! Odaviszlek benneteket az Ő sorába. Mikor odaérünk, így szól hozzátok: „Ó, hát ti vagytok, kadarkúti imahadjáratom lelkes kis csoportja? Mennyire szeretlek benneteket? Köszöntelek titeket templomomban. Miután ittatok az Örök Élet vizéből, nektek adom magamat két szín alatt az Eucharisztiában.” Ezután megáldoztat bennetek, és utánozhatatlan kedvességgel mindegyiketeknek megsimogatja az arcát vagy fejét. A Szentmise végén minden embert és angyalt megáld. Nyújtsátok kezeteket, mert visszamegyünk az engesztelés helyére. Búcsúzom tőletek, köszönöm, hogy hosszú tanításomat érdeklődve és türelemmel végighallgattátok.
 
Édesanyai szeretetemmel mindegyiketeknek egy keresztet rajzolok a homlokára és megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
 
 
ÉGI ÜZENETEK 2013.06.11 Szentlélek: Szentmise V.
 
Szentlélek: Ne féljetek, Gyermekeim, Én vagyok a Szentlélek Isten, a harmadik isteni személy, és eszközömön, Éván keresztül szólok hozzátok. Azért tart még mindig ez a sorozat, mert a szentmise rendkívül nagy jelentőségű és fontos a katolikus keresztények számára. Ez az alappillér, melyre épül az Egyház. Eddig beszéltünk nektek a szentmise alapításáról, mely nagycsütörtökön, Jézus halálának előestéjén történt, az Oltáriszentség alapításának szavairól és Jézus valóságos jelenlétéről a kenyér és bor színében. Arról, hogy a szentmise áldozat, Jézus keresztáldozatának megújulása, hogy hová, melyik paphoz érdemes szentmisére járni, és végül arról, hogy mi a célja a szentmisén való részvételnek. Mindezt bőven, alaposan kifejtettük nektek. Ma, Gyermekeim, szeretném közelebb hozni szívetekhez a szentmise egyes részeit.
 
Először az előkészületről szólok nektek. Városban nagy lehetőség van, hogy naponta más és más templomba járjatok és változó időpontokban, hol este, hol reggel. A kis falvakban meg kell elégedni azzal az egy alkalommal, ami adva van. Jóska és Erzsike vallásukat szorgalmasan gyakorló házaspár, szeretik a változatosságot. Budapesten élnek. Nyugdíjasok, ingyen utaznak és képesek naponta más és más helyekre járni szentmisére. Még a távoli templomokat is felkeresik busszal, vagy villamossal. Erzsi egyik barátnője, Jutka vasárnap megkérdezi a mise után: Régen láttalak benneteket, csak nem voltatok betegek? –Á, dehogy, csak mi mindig máshova megyünk szentmisére – mondja Erzsike.
 
– Én mindig ugyanabban az időpontban és ugyanabba a templomba szeretek járni. És tudjátok miért? Mert a sok újdonság és másság: a templom belső elrendezése, az oltár formája, a csillár, a képek, szobrok különbözősége a miséző pap eltérő stílusa nem vonja el a figyelmemet a szentmise belső tartalmáról.
 
Gyermekeim! Teljesen igaza van Jutkának. A szentmisére járásban nem kell keresni a változatosságot. Jó, ha mindig egy adott templom egy adott szentmiséjére mentek és csak indokolt esetben máshova. Így a megszokott környezetben vagytok, ismerős hívek és falak között. Nem kötnek le a külsőségek, jobban el tudtok mélyedni a szent áldozatban.
 
Az előkészülethez tartozik az a pillanat is, mikor átlépitek a templom küszöbét. Ott van a szenteltvíztartó. Ez nem külsőség, belső tartalma, jelentősége van. Amikor belenyúltok és megnedvesített újakkal keresztet vettek magatokra, megtisztítjátok, megszentelitek lelketeket, hogy méltókká váljatok a szent cselekményre. A régebbi időben a pap a szenteltvízhintővel végigment a templomon és meghintett vele mindent, padokat, oltárokat, híveket. Isten áldásának harmatát szórta szét. Ez ma már kiment a divatból. Gyermekeim! Mielőtt bementek a padba, térdet szoktak hajtani, hogy a tabernákulumban lévő Oltáriszentséget megtiszteljék. Helyetekre érve, látom, mindig letérdeltek egy kicsit, hogy köszöntsétek a Szentháromságot. Igyekeztek ebben az alázatos testhelyzetben minden világi gondot kiűzni elmétekből és szeretettel Ránk gondolni. Mi égiek nagy örömmel látjuk, hogy egyik-másik helyen szokás a közös rózsafüzér imádkozás valami nemes szándékra. Drága Engesztelőim, ahol nincs ilyen, próbáljátok kiharcolni, mert a szentmise előtti hangos, közös ima értékes kegyelmi ajándékokat terem. Ahol erre nem kerülhet sor, mellőzzétek ilyenkor a fecsegést. Csukjátok be szemeteket és szívből fakadó szavakkal beszélgessetek Velünk, Égiekkel.
 
És most elkezdődik a Szentmise: bevonul a miséző pap a ministránsokkal orgonaszó és ének kíséretében. Ezt a részt hívjuk introitusnak. Eleinte az introitus egy zsoltárrészlet volt énekelve, de ma már megelégszik az Egyház egy miseénekkel az imakönyvből. Ez a kezdő közös éneklés arra szolgál, hogy szép, megindító, ünnepélyes gondolatokat adjon a híveknek. Az introitus éneklése elején a pap megcsókolja az oltárt. Ha pedig ünnepélyes mise van meg is tömjénezi. Ez sem üres formalitás. Megtiszteli a helyest, ahová a legdrágább és legszentebb dolog kerül: az Oltáriszentség. A tömjén mint kedves illatáldozat a Mennyei Atya felé száll, hódolatotok jeleként.
 
A hívek köszöntése után a szent liturgia első része a bűnbánati ima: a közgyónás. Egy alkalommal látom, hogy néhányan állnak a gyóntatószék előtt és a 75 éves Sári néni lép be a kapun. Valaki megkérdezi: Maga nem akar gyónni? Ő így válaszol: Minek? Mindjárt kezdődik a közgyónás. Nekem az is elég, Kedveském, nincs már nekem bűnöm.
 
Ó, Gyermekeim, mennyire téved Sári néni! Éppen most, mielőtt misére indult volna, megalázta és megrágalmazta a menyét, hogy az ő drága fiát megcsalta a postással. És most mély bűnbánat és szentgyónás nélkül oda fog menni áldozni. Nem tudja, hogy a közgyónás nem arra való, hogy az egyes bűneitek megbocsáttassanak, annak a szentgyónás a helye. Hanem arra való, hogy komolyan magatokba nézve, őszintén elismerjétek, hogy bűnösök vagytok. Szent János első levele szerint, aki azt mondja magáról, hogy nincs bűne, magát csalja meg, és nincs benne igazság. Az Úr Jézus szavaival élve: „Aki felmagasztalja magát, megaláztatik.” A közgyónásban ezzel a lelkülettel tárjátok fel bűnösségeteket a Szűzanya, a többi szentek és angyalok előtt.
 
A közgyónást követi azonnal a Kyrie: az „Uram, irgalmazz!” éneklése. Ez a rövid ének hódolatot fejez ki, hogy Isten az egyetlen Úr, akitől függtök, aki mindent megtehet veletek, aki adja nektek az életet, és bármikor elveheti. Ő az egyetlen, aki irgalmában örök életet adhat nektek. A Kyrie kifejezi Isten előtt kicsinységeteket, gyarlóságotokat, esendőségeteket, nyomorúságotokat és a megváltás utáni vágyakozásotokat.
 
Ezután következik a Szentmisében a Gloria. Ó, Kicsinyeim, ha tudnátok, mi történik, mialatt ezt énekelitek, nem olyan megszokottan tennétek. Képzeljétek csak, a templomotok ilyenkor megtelik szentekkel és angyalokkal. Mennyei zenéjükkel és csodálatos zengő hangú kórusukkal veletek együtt, térdelve a tabernákulum felé fordulva zengik: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek. Dicsőítünk Téged, áldunk Téged…” A Glória első része a Mennyei Atya dicsőítése. Ki lehet érezni belőle, hogy az Ő dicsősége nem a ti dicséretetektől függ, hanem ez Benne van, valami belső fényesség. Ezért éneklitek: „Hálát adunk Neked a te nagy dicsőségedért.” A Glória második része Jézus Krisztushoz fordul, az Isten Bárányához, aki elveszi a világ bűneit. És az egész a Szentháromság dicséretével zárul.
 
Ó, Gyermekeim! Ismerem lelketeket, még meg kell tanulnotok a Glória lelkületét. A szavak gépies éneklése még nem engedi, hogy szívetek mélyén valóban, őszintén kívánjátok Isten dicsőségének növekedését. Ezt a szentmise részt akkor fogjátok igazán átérezni, ha egyre közelebb kerültök a tökéletességhez, ha mindig jobban növekszik bennetek az Istenszeretet. Ez pedig csak úgy tud növekedni, ha kiüresítitek önmagatokat lemondásokkal, önmegtagadásokkal és Isten kerül szívetek középpontjába. Minden és mindenki Őutána következik. Ezenkívül úgy tudjátok tökéletesebben énekelni a Glóriát, ha szívetek Királyát még jobban megismeritek: sok-sok imával, Szentírás-olvasással, Üzenetek olvasásával, elmélkedéssel, szorgalmas engesztelésre és napi szentmisére járással, gyakori szentgyónással és napi szentáldozással. De ha mindez megvan, akkor sem tudjátok itt a földi életben Istennek kijáró módon zengeni a Glóriát, csak majd ott fönn a Mennyben, ahol színről-színre látjátok majd Istent. Ezzel a hosszadalmas tanítással csak a szentmise bevezető részét ismertettem veletek. Azért szedem ízekre e legszentebb cselekményt, a szentmisét, amit Jézus Krisztus alapított nektek, hogy amikor részt vesztek rajta, mélyen megértsétek, és át tudjátok élni. Ha értitek, mi történik a mise részei alatt, akkor összeszedettebbek tudtok lenni. Legyetek hálásak nekünk, hogy ilyen alaposan és mélyen bevezetünk benneteket a szentmise rejtelmeibe.
 
Most pedig kedves Gyermekeim egy nagyon szép dolog következik. Én a Szentlélek Isten azt látom, hogy eltűnik a mennyezet a fejünk felől, és helyette ragyogó kék színben tündököl az égbolt. Nagyon messziről közeledik felénk egy fényes, fehér felhő. Van rajta valami. Mire egészen közel jött, látom, hogy tetején egy díszes arany trón van, melyben a ti Mennyei Atyátok ül. E trón leereszkedik egészen a padlóra. Az Atya királyi öltözékben van. Vállát aranyszínű, csillagokkal borított palást takarja. Fehér, krémszínű ruha van alatta, és annak dús redőit egy aranyöv fogja össze. Fehér haján drágakövekkel díszített aranykorona ragyog, jobb kezében egy kékes-lila színben játszó gömböt tart, mely a világot jelképezi. A baljában egy díszes kormánypálcát. Teljes dicsőségében ül előttünk. Ontja kegyelme fényét szerte-szét, mindannyiatokra. Rengeteg angyal jött vele, és most trónja előtt térdelnek, arcra borulva hódolnak Neki. Ő, a Menny és Föld leghatalmasabb Ura nagy szeretetében és irántatok érzett tiszteletből feláll a trónjáról és így szól hozzátok: „Drága kicsi, engesztelő Gyermekeim! Úgy képzeljétek el, minden szentmisén, még a legeldugottabb falu templomában is, így vagyok jelen. Tekintetemet végighordozom híveimen és belelátok a lelkükbe. Sokan közülük összeszedetten, szívükben hálával és szeretettel élik át a legszentebb liturgia részeit, de vannak, akik csak testileg vesznek részt, gondolataik messze járnak. Számukra az egész szertartás üres külsőség. Hiába próbálom kegyelmem sugaraival záporozni őket, nem nyílnak meg Felém. Kérlek, benneteket, akik mindig nyitott szívvel, lélekkel vagytok ott a szentmiséken, hogy imádkozzatok ezekért a kiszáradt, langyos, szétszórt gyermekeimért, hogy hagyják otthon gondjaikat, problémáikat és legalább a szentmisén foglalkozzanak velünk, Égiekkel.
 
Van egy másik kérésem is. A „Glóriával”, ahogyan a templomban szoktátok, együtt énekelve dicsőítsetek Engem, Mennyei Atyátokat, Jézus Krisztust, az Isten Bárányát és a Szentlelkemet, aki ezt a mai tanítást adja nektek. Álljatok fel és egyszerre zengjétek:
 
„Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek. Dicsőítünk Téged, áldunk Téged, magasztalunk Téged, hálát adunk néked nagy dicsőségedért. Urunk és Istenünk! Mennyei Király! Mindenható Atyaisten!
 
 
ÉGI ÜZENETEK 2013.06.18 Jézus: Szentmise VI.
 
Jézus: Drága Kicsinyeim, Ne féljetek, Én vagyok a ti Jézusotok. Múltkor a Szentmise egy megható részével foglalkoztunk, a Glóriával. Ezt követi az ünnepélyes napi könyörgés. Zoltán és Sándor a szentmise alatt fönt a kóruson hallgatják a könyörgést. Sanyi odasúgja barátja fülébe, hogy a pap, miért nem aktuális egyházközösségi ügyekben kéri Isten segítségét? Miért általános dolgokért könyörög? Hiszen annyi mindent lehetne kérni a különböző problémákkal küszködő helybelieknek. Pl. itt vannak a rákos betegeink, vagy a falu sok munkanélkülije. Zoltán csendre inti, és ígéri, hogy a Szentmise után meg fogják beszélni. Mikor vége a szertartásnak és kilépnek az utcára, így válaszol: A könyörgés, a szentmisének ez a része, nem magánimádság, és nem a falu plébánosa által megfogalmazott kérés, hanem a pap a liturgikus könyörgések könyvéből meríti. A könyörgés nem a mindennapi élet ügyes-bajos dolgairól szól, hanem az Egyháznak legfontosabb szükségeiről, az üdvösség közös ügyéről, ami minden egyes hívőre vonatkozik. Egy szépen megfogalmazott rövid szöveg, egyetlen összetett mondat. Ebben az ünnepélyes könyörgésben az Egyház hivatalos kérését terjeszti Isten elé. Sándor ezután a Szentmisén más szemmel tekint a könyörgésre. Most, az olvasmány következik. Ez a Szentírásból vett egyik szakasz. Gyakran két olvasmány is van, melyeket zsoltárének választ el egymástól és az oltárlépcsőről egy szólista szokta énekelni. A hívek erre a zsoltárénekre refrénnel szoktak válaszolni. Ezt is úgy kell hallgatnotok és énekelnetek, mint Isten igéjét. Tehát ez a rövid zsoltárének nem csupán egy hangos zenei betét, hanem az olvasmányhoz tartozó tanítói része a misének. Ezt követi az evangélium.
 
Drága Engesztelőim! Természetesen Én minden szentmisén mindent és mindenkit látok. Ott ül az első padban egy őszhajú nagymama 8 éves unokájával, aki most nála nyaral. A kislányt, aki eddig csendben, fegyelmezetten ült mellette, Andikának hívják. Észreveszi, hogy a pap mélyen meghajol és csendesen mond valamit, majd mindenki feláll. Andi csodálkozva kérdezi: Mit suttog a pap bácsi és miért álltunk fel? A nagymama így felel: Azért hajol meg, hogy kifejezze alázatát és kéri Istent, hogy tisztítsa meg a szívét és ajkát. Nekünk pedig azért kell felállni, mert ilyenkor a papon keresztül maga Jézus szól hozzánk az Újszövetség szavaival. Andi folytatja: Figyeltelek, Mama, hogy most nem keresztet vetettél, hanem valami mást tettél az ujjaddal. – Igen. A hüvelykujjammal kicsi keresztet rajzoltam a homlokomra, ajkamra és szívemre. – Mit jelent ez? – kérdezi Andika. – Ezekkel az apró keresztekkel kifejezzük, hogy amit most hallani fogunk, az evangéliumot, Isten szavait, eszünkkel felfogjuk, ajkunkkal megvalljuk, és szívünkben megtartjuk. Ez a mélyen vallásos nagymama hazafelé menet tovább oktatta érdeklődő kis unokáját:
 
– Tudod, Andikám, amit Jézus mond az evangéliumban, azt tulajdonképpen nekünk, ma élő embereknek mondja. Amikor a gyógyításáról beszél, mi vagyunk a betegek és minket gyógyít. Nem biztos, hogy konkrétan a lázunkat viszi le, vagy a torokfájásunkat, rákos daganatunkat tünteti el, hiszen a szenvedésre mindenkinek szüksége van, hanem lelki bajainkat is orvosolja. Amikor az evangéliumban a vak meggyógyításáról van szó, akkor mi vagyunk a vakok, mert nem látjuk világosan az igazságot, az élet célját, a lelkünk elsőbbrendűségét a testünk felett. Ilyenkor Jézus lelki vakságunkból gyógyít minket. Andikám, mikor azt hallod az evangéliumban, hogy Jézus a háborgó tengeren a reszkető apostolok előtt feláll a csónakban, és egy mozdulatával lecsendesíti a hullámokat, akkor nemcsak erre a régi jelenetre kell gondolnod, hanem arra, hogy Ő képes a feldúlt emberi lelkekben békét, nyugalmat teremteni.
 
Látjátok, drága Gyermekeim, ez a kis unoka nem hiába jött el a nagymamájával a templomba. Kár, hogy szülei sosem viszik ilyen helyre. De talán ezután kedvet kap, hogy az ő lakóhelyén- ha egyedül is – elmenjen a vasárnapi szentmisére.
 
Most pedig térjünk vissza a szentmise további részeihez. Az evangélium után a szentbeszéd, a prédikáció arra szolgál, hogy még jobban elmélyítse bennetek az előbb hallottakat, hogy tisztábban lássátok, és egészen megértsétek az evangélium régi szent szövegeit. Másrészt felkelti lelketekben az áhítatot, az istenszeretetet, és méltóvá tesz a hamarosan közelgő eucharisztikus szentség ünneplésére, előkészít a szentmise áldozati részére. Pap fiaim nem egyformák. Ahány pap, annyiféle prédikáció van. A szentmisének ebbe a részébe mindegyik beleteszi egyéniségét, saját gondolatait, képességeit. Van, aki mély átéléssel, hangzatos felkiáltásokkal és érzelmekre ható, tanulságos példákkal illusztrálva egészen lenyűgözi hallgatóit, és utána szem nem marad szárazon. Másik pap inkább gondolatébresztő, nyugodt, bölcs szavaival az emberek értelmére hat. De olyan pap fiaim is vannak, akik nem kapták meg az ékesszólás kegyelmét, nem előadónak születtek. Soha ne a szónoki tehetséget keressétek a szentbeszédben, hanem higgyetek abban, hogy függetlenül a teljesítménytől, a pap szavai által az Egyház hiteles magyarázata jut el minden kor minden keresztényéhez.
 
A szentmisének a felajánlás előtt van két átvezető része: a Credo – vagy ahogy ti nevezitek – a Hiszekegy, a másik az egyetemes könyörgések. A Credo-t együtt mondják vagy éneklik a hívek, az utóbbit csak a pap mondja az oltárnál. Miért van szükség a Credo-ra? Mert ez előkészület a szentség bemutatására. Csak akkor járulhattok szentáldozáshoz, ha tiszta, tévedéstől mentes hitetek van. Aki nem hisz, az nem veheti magához az Én Testemet és Véremet. Az Egyház azért fogalmazta meg nektek, híveinek az Hiszekegy-et, hogy a szentáldozáshoz ezzel erősítsétek meg Istenbe vetett hiteteket. A Credo, a hitvallás szövege idők folyamán változott. Az első századokban rövidebb volt, de a 4. században kibővítették. Ezzel hangsúlyozták a két fontos hittitkot: a Szentháromságnak és Jézus Istenemberségének megvallását. Azon kívül ez a kibővített Hiszekegy kifejezi, hogy Credo-t imádkozó közösség részese az Egyház egyetemes hitének.
 
A másik előkészítő rész a felajánláshoz az egyetemes könyörgések. Ilyenkor a miséző pap a misekönyvből olvasva könyörög a pápáért, a helybeli püspökökért, a hívő népért a bajban lévőkért és a halottakért. Drága Engesztelőim! Ilyenkor ti is vele együtt gondolatban kérjetek kegyelmeket a felsoroltaknak. Nagyon fontos, hogy a szentmise minden részének – az elejétől a végéig – aktív részesei legyetek. A szent cselekmény csak akkor válik igazán lelketek hasznára.
 
Drága Kicsinyeim! Miután befejeztem tanításomat, a padok közé megyek és ott sétálok köztetek. Közben meg-megállok és gyönyörködöm összeszedettségetekben, figyelmes tekintetetekben. Sajnos ti nem láthattok Engem, de Én titeket igen. Így szólok hozzátok: „Gyakran jöjjetek Kedveseim a szentmiséimre! Ilyenkor minden templomban ott állok a szentélyben, a tabernákulum előtt hófehér hosszú ruhában, és repesve várom, hogy kinyíljon a kapu és belépjenek rajta első vendégeim. Milyen boldog vagyok, mikor térdet hajtva üdvözöltök! Válaszul integetek és mosolygok rátok. Mire mindenki megérkezett és pap fiam meghúzza a csengőt, láthatatlanul visszasurranok a tabernákulum sötétségébe. Majd misztikusan magamra öltöm főpapi ruhámat, és a miséző pap fiam szavaiba és mozdulataiba öltözködve Én celebrálom a szentmisét. Ez mindig és mindenütt így történik, higgyétek el!
 
Végül megköszönöm, forrón szeretett Gyermekeim, hogy ilyen fegyelmezetten és türelemmel végighallgattátok tanításomat, és megáldalak benneteket a szentmise iránti kitartó hűség kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

komment

Kadarkúti Égi Üzenetek 181-189. Szentlélek-Jézus-Mennyei Atya-Szűzanya: Szentmise

2020.05.14. 09:15 :: lowoa

ÉGI ÜZENETEK 2013.05.14 Szentlélek: Szentmise I.
 
Szentlélek: Drága Engesztelőim! Ne féljetek, Én vagyok a Szentlélek Isten, a 3. isteni Személy, és eszközömön, Éván keresztül szólok hozzátok. Ma a szentmise tartalmáról és jelentőségéről lesz szó. Erről a témáról hallottatok Tőlünk, de kétféle okunk is van rá, hogy újra elétek tárjuk. Egyrészt kissé más megvilágításban közelítjük meg, másrészt e végső időkben nagyon időszerű és fontos beszélni a szentmiséről.
 
Tudnotok kell, hogy a szentmisét nem az emberek találták ki, hanem isteni eredetű. Jézus Krisztus, a Szentháromság 2. személye, az Újszövetség főpapja alapította, húsvét előtt, nagycsütörtökön, az utolsó vacsorán. Ugyanis ezen a csütörtökön ajándékozta meg apostolait isteni szeretetének legnagyobb jeleivel: a lábmosással, az Oltáriszentséggel és utolsó tanításaival, mely búcsúbeszédnek tekinthető. A lábmosást János evangéliumában így olvashatjátok: „Jézus fölkelt a vacsora mellől, levetette felsőruháját, fogott egy vászonkendőt és maga elé kötötte. Aztán vizet öntött egy mosdótálba, majd hozzáfogott, hogy sorra megmossa, s a derekára kötött kendővel megtörölje tanítványai lábát… Péter tiltakozott: -Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha! Ha nem moslak meg – felelte Jézus – nem lehetsz közösségben velem. Akkor, Uram, ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is – mondta Simon Péter. De Jézus ezt felelte: Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, s akkor egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan… Tudta, ki árulja el.”
 
Elgondolkodtató, kedves Engesztelőim, hogy Jézus miért éppen az apostolai lábát mosta meg, nem pedig az utcáról összeszedett bármilyen emberekét? Mert nagy tervei voltak tanítványaival, őket tette utódjaivá. Pétert és Jánost felkente pappá, és megbízta őket azzal, hogy a Szentlélek eljövetele után ők maguk szenteljék fel a többi apostolt is. Ez a szent hagyomány megmaradt az Egyházban, ezért a pápák évezredek óta bíborosaik lábát mossák meg, nem akárkiét.
 
Krisztus mély szeretetének másik jele ezen a nagycsütörtökön az Eucharisztia megalapítása volt. Kedveseim! Ha nem tudnátok, elmondom nektek, hogy a zsidóknál ősi szokás volt a vendéget a háznál érkezésnél és búcsúzásnál kenyértöréssel és közös kehelyből való ivással megtisztelni. Jézus ezt ezen a Húsvét előtti nagycsütörtökön a Legméltóságosabb Szentséggé emelte. Máté így ír erről az evangéliumban: „Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és odanyújtotta tanítványainak ezekkel a szavakkal: Vegyétek, és egyétek, ez az én testem! Aztán fogta a kelyhet, hálát adott, és ezekkel a szavakkal nyújtotta oda nekik: Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára. Mondom nektek, mostantól nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában.” Emerich Anna Katalin, a mi kedves választottunk úgy látta ezeket a cselekményeket, hogy közben egyre bensőségesebb lett az Úr, és hallotta, amint mondta: „Mindent oda akarok adni nektek, amim van, még önmagamat is.” Ekkor úgy tűnt, mintha egészen kiöntené magát szeretetében. Egészen átlátszóvá lett, olyan volt, mint egy fénylő árnyék. Majd az első kenyérdarabot megfogta, letört belőle egy picit és a kehelybe hullatta, úgy mint ahogy a papok szokták tenni a szentmisén. Abban a pillanatban, ahogy ezt cselekedte, úgy látta Emerich Anna, mintha a Szűzanya lelkileg fogadta volna a szentséget, pedig valójában nem is volt jelen. Mielőtt megáldoztatta az apostolokat, a tálcán lévő kenyérdarabkákat jobbjával megáldotta. Fény jött ki a szájából, ahogyan beszélt és a kenyér világító anyagként ment be az apostolok szájába. Azután felemelte a kelyhet az ajkáig és belé mondotta az alapítás szavait: „Ez az én vérem, a szövetségé stb…. Közben egészen átszellemült, átlátszóvá vált, valósággal átment a borba, amit adott.
 
A harmadik jel, amivel az apostolok és az emberiség felé kifejezte szeretetét: a búcsúbeszéde volt. Titkos tanítást adott apostolainak arról, hogyan folytassák az Oltáriszentséggel kapcsolatos tennivalókat, mikor és hogyan vegyék magukhoz a megmaradt, átváltoztatott kenyereket, mikor áldoztassák meg a Szűzanyát és miután kiáradt rájuk a vigasztaló Szentlélek, hogyan konszekrálják majd magukat. Azután tanította őket a papi rendről, a fölkenésről, a krizma és a szent olajok elkészítéséről.
 
Azután elmondta nekik, hamarosan mi történik majd vele. János evangélistát idézem erről: „Eljöttem az Atyától, a világba jöttem, de most itt hagyom a világot, és visszatérek az Atyához… Eljön az óra, és már itt is van, amikor szétszéledtek, ki-ki megy a maga útjára, s magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Azért mondtam el ezeket nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot.” … „Ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy Engem előbb gyűlölt, mint titeket… Mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak titeket a világból, gyűlöl benneteket a világ.”… „Nem nagyobb a szolga uránál. Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak.”
 
Ezt, kedves Engesztelőim, Jézus nektek is mondja. Titeket is kiválasztott a világból. Évámat, eszközünket felhívta egy lelki testvér, tele szomorúsággal és keserűséggel. Rendszeres szentmise látogató, zarándokló és engesztelő. Férje ateista, állandóan üldözi, csúfolja túlbuzgósága miatt. Bigottnak, bolondnak nézi. Tele van lelki sebekkel. Jézus Éván keresztül így vigasztalta: „Kicsi, szomorú Gyermekem! Légy boldog, mert hitedért és Irántam érzett szeretetedért bántanak. Ezeket a kereszteket Én engedem meg, mert lelkedet csiszolom, fényesítem vele. Ezek lelki kincsek, ha nem sírdogálsz és zúgolódsz miattuk, hanem felajánlod Nekem, szegény férjed lelkéért. Kérj Engem, enyhítsem büntetését, amit majd kap Tőlem gúnyolódásaiért. Hiszen nemcsak téged bánt ezzel, hanem Engem is. Én helyette is szeretlek. Búcsúzóul forró ölelésemmel vigasztallak.
 
Gyermekeim, visszatérek beszédem vezérfonalához a szentmiséhez. A ti drága Üdvözítőtök ezen az utolsó estéjén nemcsak az Oltáriszentséget, a többi szentséget, a papi rendet alapította meg, hanem magát a szentmisét. Az említett három jel közül a második kettőn alapul minden szentmise: az Oltáriszentségen és Jézus tanításán. A szentmise misztérium. Nem egy közösségi, szórakoztató rendezvény, ahol összejönnek a hívő emberek, hanem látható jelek által végbemenő láthatatlan, isteni esemény. A szentmisére nem azért kell mennetek, hogy ott valami különös, érdekes, fülcsiklandozó élményben részesüljetek, hanem a hitetek és istenszeretetetek kell, hogy odavezessen benneteket. Ne törődjetek vele, hogy éppen kedvetlenek, fásultak vagytok, mikor menni kell, vagy lelki szárazság kínoz és üres a lelketek, vagy a miséző pap személye ellenszenves, vagy pedig unalmat, megszokottságot éreztek. Ezeket ellenségem teszi veletek. Küzdjétek le, és menjetek a szentmisére. Menjetek addig, amíg lehet! Ugyanis ez a vallásgyakorlat képes csak Isten közelében tartani benneteket. Hamarosan eljön az idő, mikor már nem lesz lehetőségetek rá. Az üzenetek szerint egyszer csak beköszönt a keresztényüldözés, amikor már nem mindenki tudja elérni a rejtekben miséző bátor pap fiaimat. Ilyenkor, Kicsinyeim, jusson eszetekbe a lelki áldozás, mely előtt gyakoroljatok mély bűnbánatot. Jézus Uratok kérésetekre el fog menni hozzátok láthatatlanul és megáldoztat benneteket.
 
Hogy itt közösen felelevenítsük ezt a páratlanul szép élményt, most eszközöm, Éva kérni fogja Tőlünk számotokra a lelki áldozás nagy kegyelmét.
 
A sorrend a következő: 1.) Mély bűnbánat gondolatban a szívetek mélyén. 2.) A Mennyei Atya a Szentlélek kezébe adja a kelyhet, melyben Jézus vére lakozik, és Szent Fia kezébe adja a láthatatlan cibóriumot, melyben a konszekrált Szentostyák vannak. 3.) A Szentlélek tartja a kelyhet, Jézus a vérbe mártja az Oltáriszentséget, és szépséges szavak kíséretében mindenkit megáldoztatnak.
 
Eszközöm mindenki nevében megköszöni ezt a nagy kegyelmet. Végezetül Én, a Szentlélek Isten köszönöm figyelmeteket tanításom alatt és a szentmiséhez való hűség lelkületével megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
 
 
ÉGI ÜZENETEK 2013.05.21 Jézus: Szentmise II.
 
Jézus: Drága Engesztelőim! Én folytatom a Szentmiséről szóló sorozatunkat. Ma a két szín alatti valóságos jelenlétemet szeretném kifejteni előttetek. Ez hittitok, amit élő ember felfogni képtelen. Csak az tudja elhinni és magáévá tenni ezt a gondolatot, aki nem az értelmével, hanem a szívével közelíti meg. Csak az képes elfogadni, akinek gyermeki, mély hite van.
 
Emlékezzetek pár éves kicsi korotokra. Szenteste délutánján apukátok vagy nagyobb testvéretek elvitt benneteket sétálni. Közben édesanyátok feldíszítette a karácsonyfát és elhelyezte alá az ajándékokat. Teljes szívvel hittetek szüleiteknek, hogy a Jézuska és az angyalok teszik mindezt. Meg se fordult a fejetekben, hogy kételkedjetek. A mai elsőáldozók, ha jó felkészítésben van részük, gyermeklelkükkel mélyen hiszik és vallják, hogy Én, az Ő Jézusuk szállok a szívükbe. Az apostolaim az utolsó vacsorán őszintén, minden kételkedés nélkül elhitték szavaimat, hogy valóban Én vagyok a kenyérdarabokban és a borban, hogy az Én Testemet és Véremet veszik magukhoz. Vajon a kicsi gyermekek, az elsőáldozók és apostolaim miért tudtak hinni bennem feltétel nélkül? A gyermeki lelkületük miatt.
 
Az én eszközöm, Éva 8 éves korában, mikor elsőáldozó volt, oly erősen hitte, hogy valóságosan egyesült Velem, hogy egy kis osztálytársával szentül elhatározták, hogy egyszer vértanúk lesznek. Járt ő a templomba szüleivel, testvéreivel együtt, heti áldozó volt, de mégis ez a lángoló hite ellaposodott, megszokottá vált. Kamaszkorában már nem is jelentett számára különösebb örömet a szentáldozás. 18 éves volt, mikor a kegyelem mélyen megérintette a lelkét a Szentostyában lévő valóságos jelenlétemmel kapcsolatban. Édesanyjához eljött egyik nap egy vallásos barátnője, aki egy oltáriszentségi csodát, a lanciano-i csodát mesélte el, nagy lelkesen. Az Én Évám úgy itta a szavait, mint a kiszáradt szivacs a vizet. A hitetlenkedő miséző pap kezében a bor az Én Szent Véremmé változott és ma romlatlan állapotban szemlélhetik a zarándokok egy díszes szentségtartóban. Azóta Éva eljutott oda, és személyesen, könnyhullatás kíséretében térdelt előtte, mint fiatalkori megtérése bizonyítéka előtt.
 
Kedves Gyermekeim! Ebből a mai példából láthatjátok, hogy a valóságos jelenlétben való hit kegyelem kérdése. Én mindenkinek küldöm a kegyelmet valaki vagy valami által, és csak az tudja elhinni, hogy a konszekrált kenyérben és borban Én vagyok, aki kinyitja a szívét Felém. A Trienti Zsinat megfogalmazta: „Az Oltáriszentségben jelen van a mi Urunk Jézus Krisztus teste és vére, lelkével és istenségével együtt és így jelen van az egész Krisztus; mégpedig nem csak úgy van benne, mint jelben vagy képben vagy hatóereje szerint, hanem igazán, valósággal, lényegileg.” A zsinatnak ebből a kijelentéséből levonhatjátok az igazságot, hogy az Oltáriszentség nem jelkép. Valóságos Jelenlétem benne nem attól függ, hogy elhiszitek-e vagy sem. Akkor is jelen vagyok benne, ha nem hiszitek el, akkor is, ha hanyagul bánnak velem, akkor is, ha leejtenek, ha bűnösen hívnak le az oltárra, ha bűnösen vesznek magukhoz, ha megtaposnak, ha megaláznak. Csak akkor szűnök meg létezni a kenyér és bor színében, ha megsemmisítenek.
 
Drágáim! Szeretnék még mélyebbre hatolni az Oltáriszentség titkaiba. Az Egyház Szentlélek által vezetett tanításaiból tudjátok, hogy két szín alatt vagyok jelen: a kenyér és bor színe alatt. Az átváltoztatás szavaival azt mondom, hogy ez az Én Testem az ostyára, a kehelybe lévő borra pedig, hogy ez az Én Vérem. Ennek ellenére úgy tudjátok és hiszitek, hogy magában a Szentostyában is imádhatjátok testemet és véremet egyaránt. Megpróbálom világossá tenni előttetek, miért van ez. A Szentostyában, ahol a testem van, teljes egészében jelen vagyok: tehát ott van a testem, a vérem, a lelkem, egész emberségem és megdicsőült Istenségem. Ugyanígy az átváltoztatott borba teljességben jelen vagyok. Nemcsak vérem, hanem testem, lelkem, emberségem és istenségem. Tehát a két szín alatt együtt és külön-külön teljes egészében ott vagyok.
 
Drága Kicsinyeim! El se tudjátok képzelni, mekkora örömöt okoztok nekem, mikor meglátogattok és szemléltek engem az Oltáriszentségben. Míg néztek és szó nélkül imádtok Engem, Én is nézlek benneteket, gyönyörködöm szeretetetekben. Amikor köszöntötök engem, Én is köszöntelek titeket. Mikor kéritek, hogy öleljelek át titeket, kilépek a szentségtartóból, láthatatlanul, elétek állok, és nagy szeretettel szívemre ölellek benneteket. Ez történik olyankor, mikor jelenlétemben elérzékenyültök. Hasonló boldogságban részesítetek Engem, Üdvözítőtök, mikor szentségimádáson vesztek részt. Ilyenkor, amikor ott ül néhány buzgó gyermekem és szívből fakadó imákat, saját egyszerű szavait küldi felém, akkor mindegyikhez odalépek a padba, megsimogatom az arcát, homlokára egy keresztet rajzolok, és fejét a szívemhez szorítom. Ha szomorú valamelyik, letörlöm a könnyeit újaimmal és átölelem a vállát, s közben vigasztaló gondolatokat sugallok neki. Van, akit a szentségimádás alatt az örök élet vizével itatok, mely nagy szellemi örömökkel árasztja el. Mások az együttérzés kegyelmét kapják tőlem. De van olyan gyermekem, aki úgy érzi, hiába ül előttem és várja az áhítatot, lelki szárazságot, ürességet, közönyt érez. Pedig hozzá is odamegyek. Neki a legnehezebb, ezért ő kapja a legtöbbet: ölbe veszem, simogatom és így szólok hozzá: Ne szomorkodj, Báránykám, jelenleg itt te mented a legtöbb lelket. Csak ajánld fel unalmadat, fásultságodat, szétszórtságodat és Én kegyelemmé alakítva viszem a közömbösökhöz és hitetleneknek.
 
Tehát Gyermekeim, a szentségimádás mindig eredményes és érdemszerző. Szívesen hallgatom a gyönyörű rózsafüzéreket, litániákat, de várom a szívből fakadó imákat is. Azért tértem ki a szentségimádásra, mert az Eucharisztia, a szentmise királya, a szentségimádáson hosszasan, kiemelve találkozik veletek. Aki sokat jár szentségimádásra, annak a lelkébe mélyebben beleivódik az Oltáriszentség szeretete, és mikor a szentmisében megtörténik az átváltoztatás, Irántam érzett szeretete és hálája sokkal forróbb lesz. A szentáldozás után pedig nemcsak a szentostya ízét fogja érezni, hanem az egyesülés örömét Velem, Istenével. Érezni fogja, hogy nemcsak testemmel egyesült, hanem mindenestül az övé lettem.
 
Tudjátok, Drágáim, ki érzi megszokottnak és üresnek a szentáldozást? Aki még nagyon kötődik a világhoz. Naponta elmond egy Miatyánkot, Üdvözlégyet gépiesen és a szentmisét egy megszokott kötelességnek tartja. A szentáldozáskor pedig, nem gondol bele Valóságos Jelenlétembe. Nem jut eszébe, hogy ő a kicsi Teremtmény Istennel egyesül. Neki én csak egy fizikai valóság, egy ostya vagyok, amit elfogyaszt, csak úgy szokásból. Rosszul érzem magam a szívében, mert el se hiszi, hogy ott vagyok. Benne élek abban a sivárságban, szeretetlenségben, közömbösségben. Gondoljatok arra, hogy a nagy templomok áldozói között a kígyózó sorokban mindig vannak ilyen szegény gyermekeim. Imádkozzatok értük, hogy ismerjenek fel végre Engem az Oltáriszentségben, mint valóságosan élő Jézust. Ó, milyen mások vagytok ti, hűséges engesztelő gyermekeim. Már előre otthon készültök a nagy eseményre, hogy a szentmisében újra együtt lehettek Velem. Az átváltoztatáskor erősen hiszitek, hogy az ostya és bor csak egyszerű fizika valóság, anyagok, amelyekbe beleköltözöm. Valóban leszálltam az oltárra, hogy megújuljon keresztáldozatom. Mélyen hívő, áhítatos Kicsinyeim! Bennetek van minden örömöm. Úgy, de úgy szeretek veletek találkozni a szentmisében! S nektek nem elég a vasárnapi együttlét, minden alkalmat megragadtok, hogy együtt lehessetek Velem. Minden nap kitárt karokkal várlak benneteket, hogy nektek ajándékozhassam Magamat teljes egészében.
 
Megáldalak benneteket a valóságos jelenlétben való hit növekedésének kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
 
 
ÉGI ÜZENETEK 2013.05.28 Mennyei Atya: Szentmise III.
 
Mennyei Atya: Drága Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok a ti teremtő és gondoskodó Atyátok, eszközömön, Éván keresztül szólok hozzátok. Szentmise sorozatunk 3. részében az ÁLDOZAT-ról beszélek nektek.
 
A múlt héten Jézus Krisztus, az Én Szent Fiam azt fejtette ki előttetek, hogy Ő a kenyér és bor színében két szín alatt valóságosan van jelen a szentmisében testével, vérével, emberségével és isteni dicsőségével. Én most ehhez hozzáteszem, hogy a Szentostyában nem egyszerűen Teste és Vére van jelen, hanem az Ő megtöretett Teste és kiontott Vére. Mit is jelent, hogy megtöretett Teste? Azt a testet jelenti, amelyet régen 2000 éve elfogtak, megostoroztak, tövissel koronáztak, amely vérben és verítékben ázva felvitte a Golgotára a nehéz keresztet, azt a testet, melyet megfeszítettek és megöltek. Mit jelent, hogy kiontott Vére is jelen van? Azt a Vért, melyet a vérrel verítékezéskor hullatott, mely az ostorcsapások nyomán kiserkent a bőre alól, és az ostorozó oszlop köré folyt, azt a vért, mely a töviskorona alól patakokban csorgott az arcán, azt a vért, mely a felszegezéskor sugárban spriccelt szent kezeiből és lábaiból, és azt a vért, mely Oldalsebéből áradt, mikor a lándzsát kihúzták belőle.
 
Drága Gyermekeim! Ahányszor részt vesztek a szentmisén és rátekintettek az átváltoztatott Eucharisztiára, mindig gondoljatok arra, hogy a ti Megváltótok feláldozottként van benne. Ezért mondhatjátok, hogy a szentmise áldozat, a keresztáldozat megújítása. A trienti zsinaton ez így hangzott el: „Üdvözítőnk az utolsó vacsora alkalmával azon az éjszakán, amelyen elárultatott, megalapította testének és vérének eucharisztikus áldozatát, hogy ezáltal a keresztáldozat az időkön át egészen az Ő újra eljöveteléig örökre jelenlévő valóság legyen.” Tehát a szentmise a keresztáldozat megújítása, de nem újra és újra ismétlése. Ezt a kifejezést, hogy a szentmise a keresztáldozat megújítása, könnyen félre lehet érteni. Ez emberi ésszel fel nem fogható misztérium. Mikor az átváltoztatáskor rápillantotok a Szentostyára, nem valami fizikai folyamat történik, hogy Jézust a kenyér színe alatt kínozzák, bántalmazzák és megölik, hanem mindez misztikusan, titokzatosan valósul meg, amelyet csak a Mennyben, üdvözült testetekben fogtok megérteni. Tulajdonképpen egy látható, földi, anyagi dolog – a kenyér és bor – egy láthatatlan isteni tartalmat közvetít nektek. Ezt az isteni tartalmat nem tudjátok, hanem hiszitek, és ez a titokzatos cselekmény csak így jöhet létre, hogy a kétféle fizikai valóság egyesül az átváltoztatás szavaival. Így jelenik meg az oltáron a keresztáldozat. Egy hittanóra utáni szünetben két gimnazista kislány beszélgetését hallottam. A szentmise áldozati részének tartalmáról beszélt nekik a hitoktató. Szilvike sehogy se értette, hogy miért van szükség a szentmisében Jézus kereszthalálára. Hát nem volt elég, hogy egyszer már megváltott minket? Barátnője Kati, így próbálta megmagyarázni neki: – Dehogynem, elég Krisztus 2000 évvel ezelőtti keresztáldozata az egész emberiség megváltására. A szentmise nem azért van, ahhoz az egyetlen nagy áldozathoz mindig újabb és újabb áldozatokat hozzátegyen, hanem hogy Jézus Krisztus régi keresztáldozatát jelenvalóvá tegye mindenki számára. Pl. nekünk, akik nem éltünk Krisztus korában, és azoknak, akik még ezután fognak megszületni. Szilvi tovább kérdezősködik: – De hát, miért kell folyton a híveknek eszébe juttatni Jézus áldozatát? Miért van szükség erre? Hiszen a reformátusoknál nincs az istentiszteletben áldozati rész.
 
Kati így világosította fel: – A szentmise nálunk katolikusoknál azért tulajdonít ilyen nagy jelentőséget az áldozatnak, mert az üdvözüléshez nem elég a hit, a biblia olvasása, és a szentségek felvétele, hanem követnünk kell Jézust a tetteiben és a szenvedésében. Tehát azért jelenik meg a szentmisében Jézus keresztáldozata, hogy a hívek az Ő szenvedéseiből erőt meríthessenek saját fájdalmaikhoz, gondjaikhoz, és követve az Üdvözítőt, fel tudják ajánlani az ő keresztjeiket saját lelkükért és másokért.
 
Ez az Én kis Kati Gyermekem milyen bölcsen válaszolt! Bizony az emberek szenvedése az Én Szent Fiam keresztje nélkül semmit nem ér. Gondoljatok Istvánra, egy idős, hitetlen nehéz természetű emberre, aki két évig rákos agydaganatban szenvedett. Csak panaszkodott, káromkodott, mindenkit hibáztatott és eszébe se jutott Hozzám fordulni. A végén papot se engedett magához hívatni, így halt meg. Mélyen hívő felesége sokat imádkozott érte. Jelenleg a tisztítótűz legmélyén van. Ha ez a férfi eljárt volna szentmisére és betegségéhez merített volna Jézus megújuló keresztáldozatából, és fájdalmait felajánlotta volna bűnei eltörléséért, halála után azonnal Magamhoz vettem volna a lelkét. Elkerülhette volna a szörnyű szenvedést, amelyben még évtizedekig része lesz.
 
Tudjátok, azért válik keresztetek nagy értékűvé, mert zúgolódás helyett egyesítitek a szentmisében Fiam szenvedésével. Ugyanis mindarra, amit felajánlotok, ez esetben úgy tekintek, mintha Fiam tette és szenvedése lenne, és ezért keresztetek nagyon kedves az Én szememben. Jézus az Egyház feje, ti pedig Gyermekeim a test vagytok. Jézus egészen az Egyházának ajándékozza keresztáldozatát, hogy a hívek abba belehelyezhessék azt, amit Előttem, az Atya előtt kedvessé akarnak tenni. Minden szentmisében a felajánlás éppen erre a belehelyezésre való. Mikor a miséző pap felemeli a kelyhet a borral a felajánlási könyörgésben ezt mondja: „Ez a felajánlás, mely a mi teljes szentségi önátadásunknak jele, váljék szünet nélküli áldozattá, hogy egyszerre teljesítse a szent misztérium alapítványát és ugyanakkor a te üdvösségi művedet csodálatosan munkálja mibennünk.” Míg a pap ezeket a szavakat mondja, helyezzétek bele a kehelybe fájdalmaitokat, gondjaitokat, örömeiteket és egész lelketeket. És mindazok lelkét, akiket Elém akartok hozni. Tehát azért válik jelenvalóvá Jézus keresztáldozata, hogy az Ő áldozata az Egyház áldozatává váljon. Ó, Gyermekeim, a ti áldozatotokká. Most már egészen világos mindannyiatok előtt, miért olyan fontos nálatok, katolikusoknál a szentmise áldozati része.
 
Természetesen a felajánlás még nem áldozat, csak megelőzi azt. Képzeljétek csak el, ha felajánláskor beleteszitek magatokat a kenyérbe és borba, akkor az átváltoztatásban ti magatok is átváltoztok Krisztussá. Isten emberré lett, hogy az ember Istenné legyen. És mindez miért történhet meg? Mert Jézus áldozatával titeket magával egyesít.
 
Drága Gyermekeim, e tanításom utolsó perceiben az Én drága Fiam egy fényes felhőn leereszkedett a Mennyből és most itt áll Mellettem megdicsőülve. Kezében egy nagy aranyszínű keresztet tart. Öt szent Sebe úgy ragyog, mint a legfényesebb drágakő. Mosolyogva néz rátok és azt kéri, hogy fájdalmaitokat, gondjaitokat, betegségeteket, fáradságotokat gondolatban gyűjtsétek össze. Így szól hozzátok: „Drága Gyermekeim, lélekmentő segítőtársaim, engem követő Barátaim. Körbemegyek köztetek. Két tenyeretekbe tartsátok felém problémáitokat. Mindegyiketek előtt megállok, magammal víve keresztemet. Bal kezemmel megáldom, amit Felém nyújtotok és egy kicsi aranykeresztté változtatom. Ezt a kicsi keresztet érintsétek hozzá az Én nagy keresztemhez, és Én beleolvasztom. Visszamegyek a helyemre, és Atyám elé térdelve átnyújtom Neki egyesített szenvedéseinket. Arra kérem, alakítsa kegyelemmé és ossza ki a sok közömbös, hitetlen és megátalkodott lelkek között.
 
Újra Én szólok hozzátok, Mennyei Atyátok. Szenvedéseiteket, gondjaitokat Fiam keresztjével együtt elfogadtam. E közös, egyesített nagy keresztet jobb kezemmel végigsimítom, és ragyogó kegyelemsugarakká változtatom. Mindenkinek küldök belőle egy fényes sugarat, a többit pedig szétszórom a rászorulók között. Köszönöm, hogy végighallgattátok tanításomat, és most Én is viszonzásul végig fogom hallgatni imáitokat.
 
Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
 

komment

2020.05.12. 07:44 :: lowoa

Jézusom! Köszönöm, hogy Te vagy életem világossága! Hálás a szívem a bennem világító szavadért és kérlek, Te mutass rá, ha csökken bennem a fény és mindezt észre sem veszem, hiszen akkor eltévelyedem. Ámen


Mikor nyugtalan voltam, csillapítottad gyötrelmeimet.
Mikor fáradt voltam, Te adtál pihenést.
Mikor egyedül voltam, szeretetet hoztál.
Mikor beteg voltam, gondoskodtál rólam.
Mikor megsértettek, Te segítettél.
Mikor idősödtem, mosolyt varázsoltál arcomra.
Mikor gondjaim voltak, megosztottam veled és segítettél.
Mikor boldog voltam, örömömben is részt vettél.

(Teréz anya)


Uram! Akaratodat értesd meg velem, hogy kegyelmedből élve szerethessek! Ámen


URam! Köszönöm Neked létemet, add hogy hálával élhessek! Ámen


Uram! Nehezen formálom a szót, ha Veled beszélgetek, de tudom, hogy Te akkor is értesz engem, amikor én nem értem magamat sem. Istenem, tedd áldásossá csendes perceimet, hogy békességed és szereteted eszközévé válhassak ott, ahová állítottál! Ámen


Uram! Szereteted tüzét gyújtsd meg bennem, hogy tanulhassak Tőled és teremtett világodból! Ámen


Urunk Istenünk, taníts meg minket alázatosnak lenni. Tudjuk elfogadni mások véleményét, ne legyünk önteltek. Áldunk azért, mert ma is alázatosságra hívsz bennünket, szolgáidat. Hadd örülhessünk Urunk a Veled való lét gazdagságának és életünknek, melyet ajándékoztál nekünk. A mai napot is ezzel az alázattal és tisztességgel szeretnénk eltölteni. Ámen



Urunk, szeretnénk örök kötelékkel ragaszkodni kegyelmedhez. Ha viharok tépázzák hitünket, ha kétségek húznak le bennünket, akkor is segíts hűséggel megmaradni benned! Ámen.

komment

Kadarkúti Égi Üzenetek 262-264. Szűzanya-Jézus-Szentlélek: Az első parancs elleni bűnök

2020.05.12. 07:39 :: lowoa

ÉGI ÜZENETEK

 

  1. május 12.

 

Szűzanya:  Az első parancs elleni bűnök 1.

 

Szűzanya: Drága, engesztelő Gyermekeim! Édesanyai szeretetem összes melegével köszöntelek benneteket. Ez a szép tavaszi hónap, május, az Én hónapom. Várlak benneteket a májusi litániákra. Ilyenkor gyönyörűség Szívemnek hallgatni dicséreteiteket és könyörgéseiteket. Komoly és megtisztelő feladat számomra, hogy a tízparancsolatról s ezen belül az 1. Parancs elleni bűnökről tarthatok tanítást nektek.

Mióta ember él a földön, képes különbséget tenni a jó és rossz között, mert a Teremtő egy természetes törvényt vésett bele a szívébe, mely kötelez a jóra és tiltja a bűnt. Azután ezt a természetes törvényt tökéletesítette a régi törvény, melyet Isten választott népének Mózesen keresztül kinyilatkoztatott: A Tízparancsolat. Ez a régi törvény előkészület az evangéliumra. Ennek a régi kinyilatkoztatott isteni Törvénynek tökéletes formája az új Törvény, vagy más néven evangéliumi törvény, mely Krisztus műve és elsősorban a Hegyi beszédben fejeződik ki. A Katolikus Egyház Katekizmusa így ír erről: „Az evangéliumi Törvény beteljesíti a Törvény parancsolatait. Az Úr beszéde nem oldja föl és nem fokozza le a régi törvény erkölcsi előírásait, hanem… új igényeket fakaszt belőlük… Nem ad hozzá új külső parancsolatokat, hanem a cselekedetek gyökerét újítja meg… Tökéletesíti a törvényt, isteni nagylelkűséggel megbocsátva az ellenségeknek és imádkozva az üldözőkért… Az aranyszabály: Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük… Jézus új parancsa, úgy szeressük egymást, ahogyan Ő szeretett minket.”

Gyermekeim! Ma az 1. paranccsal foglalkozunk: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! Szeretném bemutatni nektek, hogy milyen bűnöket lehet elkövetni e parancs ellen. A vasárnapi szentmisén a pap Jézus szavait idézi a szentbeszédben: „Aki eszi az Én Testemet és issza az Én Véremet, annak örök élete van.” – majd megmagyarázza e felséges szavak jelentését.

Ahogy két asszony Juci és Margit hazafelé ballagnak a mise után, visszagondolnak a prédikációra. Margit kételkedve így szól: - Te elhiszed, Jucikám, hogy abban a kis fehér ostyában valóban benne van Jézus Teste és Vére? Még elsőáldozó koromban elhittem, de ma már senki sem tudja nekem ezt bemagyarázni, mert ez fizikai lehetetlenség. A másik abszurd dolog, amit folyton ígérgetnek: az Örök élet, a Mennyország. Hidd el, minden itt a földön van: a Menny, a pokol és a tisztítóhely is.

-Akkor miért állsz be az áldozók közé, Margit? Hiszen ezzel a kételkedéssel szentségtörést követsz el. Nem hiszel Isten mindenhatóságában és az általa teremtett túlvilágban. Az első parancsot mélyen megsérted, mely így szól: Uradat Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!

-De én imádom, mert szoktam imádkozni.

-Ez nem elég, Margitkám! El kell fogadnod hitünk és vallásunk alapigazságait.

Gyermekeim! Ez a templombajáró hiába imádkozik, mert makacsul szembehelyezkedik a kinyilatkoztatott hittételekkel, ezért halálos bűnt követ el. Nemcsak a kételkedőkről, hanem a hitetlen gyermekeimről is azt mondhatom, hogy az első parancs ellen vétenek. Nem hisznek Isten létezésében, tehát nem imádják, nem szolgálják, halálos bűnben élnek.

Dani jóindulatú, becsületes, sikeres autószerelő. Saját vállalkozása van, jó anyagi alapot teremt családjának. Feleségével szeretetben élnek és okosan nevelik 3 gyermeküket. Neje, Annus vallását gyakorló jó katolikus, Dani ateista, csak az ő kedvéért esküdtek templomban. Annus a gyerekeket vallásosan neveli, minden vasárnap viszi őket a szentmisére, férje otthon marad, nem tagadja meg az elveit. Ez a gyermekem, bármennyire pozitív tulajdonsággal rendelkezik, amíg meg nem tér, halálos bűnben él: a hitetlenségben. Megsérti Isten fölségét, mert megszegi az 1. parancsolatot.

A katekizmus kimondja, hogy az első parancsolat a remény elleni bűnökre is vonatkozik, amelyek a kétségbeesés és a vakmerő bizakodás. A kétségbeesésre szeretnék a valós életből egy példát kiemelni nektek. Egy 45 éves leányról van szó, Ibolyáról, aki szüleivel él, idegbetegsége miatt sosem dolgozott. A kevés segélyből és idős apja, anyja nyugdíjából él. Betegsége miatt kicsi korától elkényeztették, nem nevelték munkára és maximálisan mindenben kiszolgálták. Hozzászokott a semmittevéshez. Ma is elvárja öreg, beteg édesanyjától, hogy hozza be neki az uzsonnáját, fűtsön be a szobájában, és még a főzésben, mosogatásban, takarításban sem segít. Pedig nem fekvő beteg, jön-megy a lakásban és udvaron. Egyetlen elfoglaltsága a kézimunkázás, zenehallgatás, TV nézés. A sok lustálkodás, heverészés egymásután szüli a negatív gondolatokat. Lázadozik Isten ellen a betegsége, a skizofrénia miatt. Dühös, hogy nem járhat dolgozni, mint mások. Van egy vallásos, jó szándékú barátnője, aki próbálja Isten felé fordítani, de ő keserűen visszautasítja. Az ablakon keresztül irigykedve nézi az utcán kézenfogva sétáló szerelmespárokat. Eddig még egyetlen udvarlója se volt és tisztában van vele, hogy ennek oka a betegsége, amit rögtön észrevesznek rajta. Mélyen elkeseredik, hogy őt senki sem szereti. Kétségbeesésében öngyilkossági gondolatokkal foglalkozik. Egyszer már fölvágta az ereit a fürdőkádban, de észrevették. Mindenkitől elzárkózik, sehova nem megy, még a telefont se használja. Szüleivel hálátlan és goromba, intézetbe, kórházba nem hajlandó menni. Az önzés, az önsajnálat és gőg teljesen eluralkodik rajta. Ez a gyermekünk már hallott Istenről, volt elsőáldozó és bérmálkozó, de már elszakadt tőlünk, bennünk sem talál vigaszt. A kereszt és a rózsafüzér ott függ a falon, de ez csak dekoráció. Nincs vigasza, már nem akar élni, teljes kétségbeesésbe burkolózik. Nem bízik abban, hogy Isten megbocsát és utat enged magának a többi parancs megszegéséhez.

A kétségbeesésen kívül a másik bűn, mely a reménnyel kapcsolatosan helyezkedik szembe az 1. paranccsal: a vakmerő bizakodás. Erről a Katolikus Egyház Katekizmusa így nyilatkozik: „A vakmerőségnek 2 fajtája van. Vagy vakmerően bízik az ember saját képességeiben (remélve, hogy a magasból jövő segítség nélkül is üdvözülhet), vagy az isteni mindenhatóságban és irgalmasságban bízik vakmerően (remélve, hogy bocsánatot nyer megtérés nélkül és dicsőséget érdem nélkül.)”

Gyermekeim! Egy özvegyasszonyról szólok Sárikáról, akinek a háztáji kertje mellett szőlője van a hegyen, disznókat és baromfikat tart. A munka az istene. 70 éves, de úgy ég a keze alatt a munka, mint 10 fiatalnak. Egyik este büszkén sorolja a szomszédasszonyának a kerítésen keresztül, hogy a ma mi mindent elvégzett, most már nyugodtan megy aludni. Julika, a szomszéd, így válaszol: -Sárikám! Ma vasárnap van. Jobban tenné, ha legalább ilyenkor pihenne és eljönne a Szentmisére. Hiszen Istennek köszönheti, hogy még ebben a korban is ilyen tevékeny.

-Julika! Nézzen körül a templomban! Hányan járnak oda a mi utcánkból? Talán hárman. Kihasználják a szép időt, hasznosan töltik a kertjükben. Különben Isten mindenütt ott van, az én házamban is. Itthon is lehet imádkozni. Higgye el, kizárólag magamnak köszönhetem, hogy ilyen jól bírom még a munkát: nem hagyom el magam, szorgalmas, kitartó vagyok, nem ismerem a semmittevést. Istennek nem sok köze van ehhez. Mi ilyen fajták vagyunk. Anyám még 98 évesen is kiment a szőlőbe kapálni.

Drágáim! Ezután a párbeszéd után két héttel Sárikát elvitte a mentő súlyos agyvérzéssel. A nagy önbizalmával, hogy vakmerően bízott saját erejében megbántotta Istent és az Ő első parancsát. Bizony nem élt a kegyelem állapotában. Vajon lebénulva, kerekesszékbe kényszerülve rádöbben-e bűnére, és arra az igazságra, hogy egyedül a Mennyei Atyában kell bízni, nem önmagában?

Nemcsak az bűn, Kicsinyeim, hogy ha valaki saját képességeiben bízik vakmerően, hanem az is, mikor Isten irgalmában, szintén vakmerően. Erre is mondok egy példát. Egy engesztelő csoportban hárman járnak. Felvetődik, hogy már egy hete gyóntak, itt az ideje, hogy újra menjenek. Az egyik asszony így szól:

-Nekem elég egy évben egyszer-kétszer gyónni. Hiszen nem loptam, nem öltem, nem paráználkodtam. A többi apróságot megbocsátja nekem Isten gyónás nélkül is.

-Apróságot? –kérdezi a másik – hiszen már háromszor nem voltál Szentmisén vasárnap, és a múltkori engesztelésen megátkoztad előttünk a menyedet, hogy törjön ki a keze-lába, amiért nem engedte, hogy dajkáld a kisunokádat.

-Ja, igaz, el is felejtettem. Nem számít, majd Húsvétkor meggyónom. Addig is bízom Isten megbocsátó szeretetében és irgalmában.

-És ha hirtelen elér valami súlyos betegség és nem éled meg a Húsvétot? Akkor ezekkel a halálos bűnökkel fogsz Jézus elé állni a különítéleten?

-Á, dehogy! Velem nem történhet semmi baj, mert Isten tenyerén vagyok.

Lelkitestvérei megdöbbenve hallgatták és szinte egyszerre mondták:

-Isten csak akkor bocsát meg neked, ha minél hamarabb megbánod a bűneidet és meggyónod azokat.

Gyermekeim! Soha ne kövessetek el bűnt abban a „megnyugtató” tudatban, hogy sebaj, majd meggyónom. Ugyanis az ilyen gyónás szentségtörésnek számít.

A katekizmus arra is tanít titeket, hogy az 1. parancsolat kötelez benneteket Isten mindenekfölötti szeretetére, és minden teremtményt őáltala és őmiatta szeressetek. Hogyan lehet vétkezni az Istenszeretet ellen? Közömbösséggel, hálátlansággal, langyossággal, gyűlölettel. A közömbös ember nem törődik azzal, hogy gondoskodik róla az Isten, szereti őt. Távol érzi magától, semmi szeretetet nem érez iránta, pedig hiszi, hogy létezik. Ez az érzelmi állapot is megszegi az 1. parancsolatot. Ó, milyen sok az ilyen gyermekünk! A hálátlan nem ismeri el Isten szeretetét, védelmét, törődését, ajándékait. Úgy érzi, ez a sok jó neki jár. Nem köszön meg semmit. Oly természetesnek veszi, hogy tud jönni, menni, étkezni, működik az emésztése, tud dolgozni, aludni stb. Pedig, Isten az Ő hatalmánál fogva bármitől megfoszthatná. Ti, drága Engesztelőim, mindenért adjatok hálát: hogy erőt ad ahhoz, hogy el tudjátok látni magatokat, családotokat, hogy el tudtok jönni ide az engesztelésekre, a lakóhelyeteken a szentmisékre, hogy van még áldozási és gyónási lehetőségetek, hogy segít legyőzni a kísértéseket, hogy jól működteti a lelkiismereteteket és felismeritek bűneiteket.

A langyosság is bűn az 1. parancs ellen. A hívő, templombajáró gyermekeink között sok ilyen van. Hanyagok a vallásgyakorlatokban. Csak akkor imádkoznak, ha kedvük van, csak akkor mennek szentmisére és közös imaórákra, ha a hangulatuk úgy diktálja. Ez azért veszélyes, mert lassan egészen leszoknak a hitben járásról, ellustulnak, elszakadnak Istentől.

Az 1. parancs megszegésének legsúlyosabb formája az Isten iránti gyűlölet. Az evangélium azt mondja erre, hogy ez a gőgből fakad. Ellenkezik Isten szeretetével, kinek jóságát tagadja, és átkozni akarja, mert tiltja a bűnöket és büntet.

Ebben a mai tanításban az 1. parancsolat első felével foglalkoztunk, és az ellene elkövetett bűnökkel: „Uradat, Istenedet imádd…” Legközelebb ott folytatjuk, hogy „…és csak Neki szolgálj”.

Kicsinyeim! Én, Édesanyátok felmutatok a mennyezetre. Lelki szemetekkel tekintsetek oda, mert megnyílik és láthatóvá válik a ragyogó kék ég. Az ég is kettéválik, tündöklő fény árad lefelé, és benne kirajzolódik Szent Fiam fenséges alakja. Hófehér ruha van rajta, az arcát csak lassan lehet kivenni a fényességből és nézzétek mit tart a kezében: egy lekerekített dupla kőtáblát, a tízparancsolatot. Felette lebegve két kicsi rózsaszínruhás angyal tart kifeszítve egy széles, világoskék selyemszalagot, melyre cifra aranybetűkkel van ráhímezve: EVANGÉLIUMI TÖRVÉNY. Jézus Krisztus megáll veletek szemben és a táblán ujjával az 1. parancsolatra mutat. Ez a felirat erősen elkezd sziporkázni és fénysugarakat szór felétek. Fiam elindul felétek a táblával és szívetekre érinti azt a részét, ahol az első felirat világít. Egyszerre, egyidejűleg teszi ezt mindegyiketekkel, és így szól hozzátok:

-Drága Gyermekem! Azért jöttem, hogy örökre szívedbe véssem a legfontosabb parancsolatot, az elsőt: „URADAT ISTENDET IMÁDD, ÉS CSAK NEKI SZOLGÁLJ! SZERESD FELEBARÁTODAT, MINT ÖNMAGADAT!” Ebben a törvényben benne foglaltatik az összes többi. Aki ezt a törvényt megszegi, a többi ellen is vét. Ezután lehajolok és szívedet lepecsételem egy szeretetcsókkal, hogy ezt a parancsot senki és semmi ne tudja kitépni belőled.

Újra Én vagyok Édesanyátok. Jobbkezemben egy szál fehér liliomot tartok, a tisztaság jelképét. Felemelem és ezzel áldalak meg benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

 

ÉGI ÜZENETEK  2015.május 19.   Jézus: Az első parancs elleni bűnök 2.

Jézus: Én vagyok a ti Jézusotok. Sugározó fényben állok előttetek, mint feltámadt, megdicsőült Üdvözítőtök. Mellemen egy kissé széthúzom a ruhámat és lelki szemeitekkel láthatjátok, dobogó, szent Szívemet, melyből végtelen szeretetemet és irgalmamat lövelem felétek. Újra eljöttetek, hogy a lelkek sokaságát mentsétek nekünk és meghallgassátok égi tanításunkat.

Az 1. parancsnak van egy második része, mely így hangzik: „CSAK NEKI SZOLGÁLJ!” Mi, a háromságos egy Isten elvárjuk, hogy gyermekeink csak Minket imádjanak és Nekünk szolgáljanak. Hányszor lehet hallani ilyen felkiáltásokat: „Imádom ezt a színészt! Imádom a fagylaltot! Imádom az unokámat!” Ez a beszéd bűn, mert sérti az 1. Parancsot. Ezeket szeretni kell, de imádni csak Istent lehet. Az is ez ellen a parancs ellen vét, aki babonás. Ha szembejön vele egy kéményseprő, megfogja a gombját, hogy szerencséje legyen. Ha megúszott valami bajt lekopogja, hogy máskor is elkerülje. Ha lát egy fekete macskát előtte átszaladni az úton, balszerencsétől tart. Ha kuvikoló bagolyt észlel, halálesetre számít. „A babona a vallásosságnak torz túlzása, a vallásos érzék és vallásos gyakorlatok eltévelyedése.” A babonához hasonlóan a bálványimádás is az ember vallásos érzésének eltorzulása. Nem csak az ókori pogányok imádtak bálványokat. Mindaz bálványimádást jelent, mikor az ember Isten helyett teremtményt vagy ember által alkotott dolgot imád és szolgál. Lehet ez családtag, filmcsillag, rock-énekes, pénz, autó, hatalom, siker, a gyomor és a szex. Az 1. parancsot szegi meg az is, aki kiváncsiságból és gyógyulási szándékkal okkult, ezoterikus gyakorlatokhoz fordul, a New Age áramlataiba keveredik. A jósnők, az asztrológusok, a tenyérjósok, a kártyavetők, a jövőbe látok hatalmat akarnak gyakorolni az idő és az emberek fölött azzal, hogy titokzatos erőt tulajdonítanak maguknak megtévesztve sok hiszékeny embert. Ide tartozik a fekete és a fehér mágia. Mindkettőnek alkalmazása és elfogadása súlyos bűn. A mágia bűn, mert olyan erőkben hisz, melyeket az ember maga hasznára fordít vagy mások megkárosítására.

Megtörtént eset, amit most mondok nektek. Annának van egy barátja, akivel szeretne összeköltözni, ennek van egy akadálya, édesanyja, aki  erősen ellenzi ezt a kapcsolatot. Rossz a fiú családi háttere: iszákos apa, kicsapongó anya és a fiútestvére börtönben van kábítószerkereskedés miatt. Hiába próbálja lebeszélni a lányát, az egyre dühösebb lesz és bosszút forral. A harmadik faluban lakik egy boszorkány, akiről hallották, hogy ért a rontáshoz. Felkeresték, és megígérte, hogy segíteni fog rajtuk, csak hozzanak a mama hajából egy hajszálat, fényképet róla, egy galambtollat és 5 tojást. Így is történt. Újra elmentek hozzá ezekkel a dolgokkal. Az asszony gyertyát gyújtott, mellé állított egy feszületet és eléfektette az anya fényképét. Volt a kezében egy vastag varrótű, a fokába belefűzte a hajszálat, és a fotón a képet a homloka körül elkezdte szurkálni. Közben „imádkozott”, érthetetlenül mormogott valamit. Egy barna löttyel kereszet rajzolt a fiatalok szívére és így szólt: „Most már nyugodtan összeköltözhetnek, nem lesz semmi akadálya.” Másnap ebéd közben a mama elsápadt, a fejéhez kapott, leszédült a székről és azonnal meghalt. A boszorkány megátkozta és rontást hajtott vére rajta. Ilyen a fekete mágia. Halálos bűn ennek az asszonynak az 1. parancs ellen, de a fiatal párnak is.

Okkult gyakorlatok közé tartozik még a mágián, varázsláson kívül a szellemidézés, ahol nem is a halott hozzátartozók lelke szólal meg, hanem maga a Sátán. Ilyenen résztvenni halálos bűn. Sérti az 1. parancsot a jóga, a transzcendentális meditáció, a Silva féle agykontroll, aura és irísz vizsgálat, szellemgyógyászat, fénygyógyászat, reiki gyógyászat, ingázás, varázsvessző, amivel a vízereket keresik, reinkarnáció, Ufó-hit, sámánizmus, talpmasszázs, akupunktúra. Ezek az eljárások a gonosztól valók, őt szolgálják, nem az Istent.

Ezután azt szeretném bemutatni nektek, hogyan lehet Istent szolgálnotok, ahogy az 1. parancs ezt megköveteli.

A Mennyei Atyának minden egyes emberrel, akit teremtett, terve van, úgy kell élnetek, hogy ezt beteljesítsétek. Mindenki más és más feladatot kapott és hozzáillő képességeket, talentumokat. Van, aki apostolkodásra lett meghívva, van, aki tanításra, van, aki odaadó szolgálatra, van, aki szenvedésre, van, aki önmegtagadó, lemondásokkal teli életre, van, aki szüntelen imádkozásra, van, aki a kísértő elleni harcra, testvérei szabadítására, van, aki anyaságra, van, aki, szüzességre, van, aki szerzetesi életre és papi szolgálatra. Az a gyermekem szolgálja jól Istent, és tesz eleget az 1. parancsolatnak, aki a Teremtő által kapott megbízását minden erejéből képességeinek megfelelően teljesíti.

„ÉS CSAK NEKI SZOLGÁLJ!” – mondja az 1. parancs egyik része. Bizony nagyon sokan megsértik ezt, mert nem Istennek szolgálnak, hanem a bálványnak, amit ők választottak.  Imre festő és mázoló, 3 gyermekes családapa. Már évek óta iszik, sok gondot, keserűséget okozva feleségének és gyermekeinek. A Mennyei Atyának az a célja vele, hogy ügyes kezeivel, fizikai erejével megfelelő anyagi alapot nyújtson családja megélhetéséhez. Rossz barátok befolyásolására már 3 éve rászokott az italra, rövid időn belül kitették a cégtől. Azóta mégjobban ivásnak adta a fejét, esténként holtrészegen hozzák haza a kocsmából. Természetesen nincs munkahelye. Felesége óvónői fizetéséből csak élelemre és ruházkodásra jut, a számlákat nem tudják kifizetni. A fűtést már ki is kapcsolták. Most következik a villany. Imre, amint halljátok súlyosan megsérti az 1. parancsot, mert állapotbeli kötelességeit nem teljesíti. Alkoholizálásával és felelőtlenségével a Sátánt szolgálja. A mértéktelen ivás, a sör, a bor, a pálinka az istene.

Hallgássátok meg a másik példát! Ilidkó már 5 éve szentségi házzasságban él Bélával. Gyermektelenek. A férj annyira vágyódik egy kisbaba után, de Ildi hallani se akar róla. Pedig már rég felépült a házuk szülői segítséggel, autójuk is van, nincs anyagi gondjuk. Béla hiába könyörög, felesége csak szedi a fogamzásgátlót. Az a tény, hogy nagyon csinos nő. Félti az alakját, hogy meghízik a szüléstől és szoptatástól, attól tart, hogy a gyerek mellett odalesz a kényelme, a külföldi utak, a hétvégi szórakozás. Az önzés és hiúság egészen hatalmába keríti. Őt Isten anyának teremtette, de ezt a feladatot engedetlenül visszautasította. Vétett az 1. parancs ellen, de az 5. és 6. ellen is. Hiszen aki gyógyszerrel megöli a kezdődő kis életeket, az gyilkol és aki a házaséletben csak saját örömét keresi és közben visszautasítja a gyermekáldást – mégha egyházi házasságban is él – paráználkodik.

Drága Engesztelő Gyermekeim! Egy kicsit nézzetek magatokba. Azt a feladatot teljesítitek-e, amire hívtalak benneteket? Te, gyermekem, aki olyan buzgón jársz a külföldi zarándokutakra, vajon nem hiányzol nagyanyai besegítéseddel a fiataloknak? Évente 5-6 helyre is elmész. Mi lenne, ha ezekből legalább egy utat lemondanál és játszanál egy jó nagyot a kis unokáiddal, hiszen annyira vágyakoznak utánad... Te, kedves Fiam, éppen azt gyakorlod, amire kiszemeltelek. Az életed állandó szolgálat. Ott segítesz, ahol szükség van rád, sohasem sajnálod a pénzt és fáradságot. Nagy felebaráti szeretet buzog benned... Kislányom! Téged együttérzésre, vigasztalásra teremtettelek. Sok szomorú, gondterhelt gyermekem vár a te megértő, türelmes, szeretettel teli szavaidra. Mindig ez legyen a legfontosabb számodra...

Téged, Kislányom buzgó, imádságos életre szólítottalak. Nagyon sok lelket tudnál menteni, de még nem tudtál eléggé elszakadni a TV nézéstől, az internettől. Én féltékeny vagyok ezekre a világi dolgokra. Osztatlan szeretetet várok tőled... Kisfiam! Apai és férji, munkahelyi teendőid mellett sok lemondást és önmegtagadást kérek tőled. Egészen üresítsd ki magad, úgy, mint Én tettem. De még egy kis nyugtalanságot, szorongást látok benned. Miért nem hagyatkozol Rám egészen? Ó, szeretett Kislányom! Remélem magadra ismersz szavaimból? Te arra lettél kiválasztva, hogy példáddal megbocsátó szeretetre tanítsd a környezetedet. Olyan sok lelki sebet, keresztet kapsz családtagjaidtól, és minden erődet megfeszítve cipeled. Némelykor úgy érzed, nem megy tovább, kiszakítod magad ebből a „pokolból”, de valami visszatart. Újra felveszed a kereszted, és mész tovább. Ugye, hogy hasonlítunk egymásra?... Drága Kicsim! Téged a gonosz elleni harcra szemeltelek ki. Alkalmas vagy erre a feladatra, mert nem félsz. A Szűzanya oltalmazó tekintete mindig veled van. A Sátán és démonai nagyon dühösek rád, mert rendkívül sokat imádkozol. Szent Vérem páncélt képez körülötted, ezért a gonosz lelkek nem tudnak ártani neked...

Te, Kislányom a legszebb ajándékot kaptad a Mennyei Atyától, hogy példát mutass másoknak a fizikai és lelki szenvedés zokszó nélküli elviselésére. Soha nem panaszkodsz, csak hurcolod keresztedet. Köszönöm, hogy mindig felajánlod a lelkekért. Hidd el, Én kegyelemmé alakítva felhasználom.

Drága Kincseim! Ti, akik most hallgattok Engem, mind Engem imádtok és Nekem szolgáltok. Boldoggá tesztek, nem sértitek meg az Én első parancsomat. E legfontosabb törvény 3. Része csak jövő héten kerül sorra, mely így szól: „SZERESD FELEBARÁTODAT, MINT ÖNMAGADAT!”

Búcsúzásul egy olyan helyre viszlek titeket, amit emberi szem nem látott, fül nem hallott: a Mennyek Országába. Eljöttök Velem? .... Köszönöm! Megnyílik az engesztelő helyiség mennyezete és vele együtt a ragyogó kék ég is. Felülünk a képzelet szárnyára, egyenként felemelkedünk és elhagyjuk helyünket. Előre megyek, kövessetek! Már meg is érkeztünk a Menny bejáratához, melyet jobbról-balról kerubok őríznek. Azonnal térdreborulnak Előttem. Fejüket mélyen lehajtva, karjaikat mellükön keresztbetéve köszöntenek Engem. Majd felállnak, bensőséges, vendégszerető mosollyal rátok tekintenek és szélesre tárják az aranykapu szárnyait. Belépünk és Én, a ti Üdvözítőtök hirtelen eltünök szemetek elől. Megengedem, hogy lelki szemetekkel megláthassátok őrangyalaitokat. Ők vezetnek tovább titeket. Nézzetek körül! Itt is van égbolt, de nem kék, hanem aranysárga fényben ragyog. Ez a színes fény mindent beburkol. Egy pompás díszkerben lépkedtek, ápolt, hullámzó pázsiton, illatozó virágkruppok, bokrok, cserjék között. Az utak mentén fehér padok vannak. Mindenütt mosolygós, fehér ruhás emberek, kicsik és nagyok sétálgatnak, beszélgetnek. Ők az üdvözültek. Angyalokat is látok közéjük vegyülve, de meg lehet különböztetni őket a szentektől, áttetszőek és szárnyuk van. Minden szent testből fény árad, de különböző erősséggel, ez jelzi elnyert dicsőségének fokozatát. Több fehérruhás szent egészen közel jön hozzátok és boldog mosollyal köszönt benneteket. Ők elhunyt őseitek és hozzátartozóitok, akikért imádkoztatok. Még nem ölelhetnek meg benneteket, mert még testben vagytok. Hirtelen rengeteg fehérruhás ragyogó alak széles gyűrűben vesz körül benneteket. Őrangyalotok magyarázza, hogy ők azok a lelkek akiket a 3 közös rózsafüzérrel a tisztítóhelyről kiszabadítottatok. A Mennyországban sok épület van a legegyszerűbbtől a legpompásabbig: a szentek hajlékai. Az egyik magasan kiemelkedik a többi közül. Falai illatozó fehér rózságkból vannak fölépítve. Körülötte angyalok állnak, többnyire kerubok és szeráfok. Nincs ajtaja. A bejáratot áttetsző, arannyal átszőtt függöny fedi. A Szentháromság hajléka előtt álltok. Egy kerub elhúzza a függönyt és elétek tárul a fenséges látvány. Nagyon tágas, többszintű és fényben ragyogó ez a helyiség. Egy virágszirmokkal borított emelvényen – melyhez hosszú, fehér lépcsősor vezet – 3 díszes trón látható. Rajta ül három gyönyörű ifjú alak palásttal, fehér ruhában, koronával a fején, a Szentháromság tagjai. Középen a Mennyei Atya arany palásttal, jobbra Tőle, Én, a ti Jézusotok piros palásttal, balra a Szentlélek Isten fehér palásttal. Próbálom érzékeltetni veletek, hogy ott a Mennyben mekkora imádásban és dicsőítésben van részük. E hajlék telítve van fényes alakokkal. Jobbról fehérruhás, glóriás szentek térdelnek homlokukat a földhöz érintve, sokszor felegyenesednek és kitárják karjukat Isten felé. Balról az angyalok 9 kara van képviselve. Míg társaik a Földön és a Mennyben különböző szolgálatokat teljesítenek, ők addig dicsőítéssel vannak elfoglalva. Az angyalok és szentek egyaránt szüntelenül zengik, hogy „szent vagy, szent vagy, seregek Ura, Istene, dicsőséged betölti a Mennyet és a Földet, hozsanna a magasságban... stb.” Éneküket hárfával, cimbalommal, cintányérral, dobbal, harsonákkal, fuvolákkal kísérik. Nincs az a földi zene, amely felérne e mennyei muzsika gyönyörűségével. Az Atya felemelkedik és hirtelen mély csend lesz. Így szól:

-Ó, mekkora öröm ért Minket. Ellátogattak hozzánk engesztelő gyermekeim. Jöjjetek be, Kicsinyeim! Angyalaim és szentjeim! Nyissátok meg soraitokat és engedjétek Közelünkbe őket! Már ott is álltok a Szentháromság lábai előtt és térdreborulva imádjátok Istent. Köszönöm szolgálataitokat: a buzgó lélekmentést. Kérésünkre az irgalmasság órájában 15:00-től16:30-ig szinte minden nap elmondjátok a 3 kedvenc rózsafüzérünket, pedig fárasztó, áldozatot kívánó feladat. E nemes szolgálatért megajándékozunk benneteket. Nyissátok ki szívetek ajtaját! Én, Mennyei Atyátok egy aranyrózsát helyezek szívetekbe: az álhatatos SZOLGÁLAT jelképét. Szent Fiam egy piros rózsát tesz belétek: az áldozatosság és önmegtagadás szimbólumát, a Szentlélek pedig egy fehér rózsával ajándékoz meg titeket: a lelki tisztasággal.

Újra az Én szavamat hallhatjátok, Jézusotokét. Őrangyalotok már vissza is hozott benneteket. Búcsúzásképpen megáldalak titeket az Istent imádó és szolgáló szeretet lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.


ÉGI ÜZENETEK    2015. május 26.    Szentlélek:  Az első parancs elleni bűnök 3.

Szentlélek: Drága Gyermekeim! Én állok előttetek a 3. Isteni Személy, a Szentlélek Isten. Tőlem kaptátok szívetekbe a három isteni erényt: a hitet, a reményt és a szeretetet. Ma a harmadikról, a szeretetről tanítalak benneteket, és ezen belül is az 1. parancsolat befejező részéről: a felebaráti szeretetről, mely így hangzik: „SZERESD FELEBARÁTODAT, MINT ÖNMAGADAT!” A parancs első része, hogy „Szeresd Uradat, Istenedet” elválaszthatatlan ettől. Ugyanis csak az tudja igazán és teljesen szeretni embertársait, aki szereti Istent, mert ő minden felebarátjában meglátja az isteni szikrát és testvérének tekint mindenkit, hiszen minden ember a Mennyei Atya gyermeke.

Azt szeretném most szívetekbe vésni, hogy hogyan kell a felebarátot szeretni. Először is feltétel nélkül. Egy negatív példát állítok elétek. Andrea bankban dolgozik három kollégájával egy irodában. Tudnotok kell, hogy nem hívő és nem vallásos. Ügyesen dolgozik, már 10 éves gyakorlata van. Tapasztalatlanabb társait szívesen segíti szakmai tudásával. Az egyik kolléganője nemrég került oda, egy másik irodából helyezték közéjük. Úgy hírlik, összeférhetetlenség miatt. Hamarosan kimutatta ezen az új helyén is kellemetlen természetét. Pár napja Andrea zárás előtt pár perccel előbb ment haza és ő reggel azonnal beárulta a főnöknek, aki bizony felelősségre vonta a régi jó beosztottját. Néhány nap múlva – mivel még kissé tájékozatlan volt az itteni irodai munkában – Anditól segítséget akart kérni. De bizony merev elutasításban volt része. Andrea szívében a következő játszódott le: „Dehogy segítek neki, hiszen beárult engem. Ez egy ellenszenves, utálatos nő.”

Drága Gyermekeim! Ha nem lennétek jó keresztények, helyeselnétek: „Úgy kell neki, megérdemelte. Miért árulkodott!?” De ti, engesztelők, akik Jézus Krisztus tanítványai vagytok, jól tudjátok, hogy Andrea szeretetlenül viselkedett. Nemcsak azt kell szeretni az emberek közül, aki kedves és jó hozzánk, hanem feltétel nélkül kell jót tenni mindenkivel, akár megbántott, akár nem. Bizony nagyon nehéz a feltétel nélküli szeretet: elfogadni a sértegető, csipkelődő szomszédot, a házsártos feleséget, a goromba iszákos férjet, a nehezen kezelhető kamasz gyermeket, a sértődékeny, veszekedő lelkitestvért, a mindenbe beleszóló anyóst, az imádkozásunkon gúnyolódó, hitetlen férjet stb.. Mikor a gonosz arra csábít titeket, hogy forduljatok el tőle, bántsátok vissza, ne segítsetek, ha rátok szorul, akkor hívjatok Engem, a Szentlélek Istent, az erények osztogatóját. Kérjetek Tőlem feltétel nélküli, válogatás nélküli szeretetet. Akkor Én jövök, és lobogó lángot ültetek szívetekbe, mely segíteni fog abban, hogy ne sértsétek meg az 1. parancsolat második nagyon fontos tételét, hogy „szeresd felebarátodat, mint önmagadat!”. Ha őrzitek ezt a lángot, nem lesznek előítéleteitek azokkal szemben, akik mások, mint ti. Például nem néztek ferde szemmel azokra, akik nem járnak szentmisére, akik vasárnap kapálnak a kertjükben, akik rosszat mondanak rátok, mert kiálltok hitetek és az igazság mellett. Nem szóljátok meg magatokban a nem szentségi házasságban élőket, a dohányzókat és részegeskedőket, hanem imádkoztok értük és áldást kértek rájuk. Így fog kialakulni a tökéletes feltétel nélküli szeretet.

Hogyan kell még szeretni a felebarátot? Megbocsátó szeretettel. Egyszerű nézeteltérésből vagy félreértésből gyakran előfordul gyermekeink között vita, veszekedés, harag, gyűlölet. Bizony az 1. parancsolat ellen vét, aki haragszik vagy gyűlöl. A történet, amit elmondok nektek, néhány éve történt két asszony, Anna és Rózsika között. Anna fia megnősült és egy bájos, fiatal feleséget hozott a házhoz, Rózsikát. Két évig nem volt semmi baj. Mivel a fiatalasszonynak nem volt munkahelye, sokat volt együtt az anyósával. Megosztották a munkát és barátságos beszélgetéseket folytattak. Néha a hitről, vallásról is szó esett, de Rózsika ateista családból származott, nem volt nyitott ezekre a dolgokra. Akkor kezdődött a probléma, mikor megszületett az első gyermek. Rózsi attól kezdve minden percét a kicsivel töltötte, és szinte az összes munka Annára hárult. Nem panaszkodott, szívesen végezte a házimunkát. Mikor a kismama aludni vitte a babát, a legbelsőbb szobába fektette le, hogy semmi zaj ne szűrődjön be. Ezután semmi nem tetszett neki, mindenért rászólt a nagymamára: napközben nem engedte mosogatni, sepregetni, felmosni, főzni, a villanykapcsolót felkapcsolni vagy leoltani. Még az anyós lépéseire is dühös volt ott a konyhában, hogy felébreszti a szoba mélyén alvó kicsit. A sok munkát csak akkor végezhette el, ha menye kivitte sétáltatni az utcára a kisbabát. Történt egyszer, hogy Anna fia nagyon belázasodott. Be akart menni a szobába, hogy megnézze a beteget. Rózsika nem engedte be, erősen húzta az ajtót, Anna pedig feszegetni próbálta. Kiabálni kezdtek és a vége az lett, hogy a fiatalok elköltöztek a másik nagymamához. Rózsika e perctől kezdve – ha találkoztak – nem köszönt, elfordult, átment a másik oldalra. Anna sokat sírdogált és imádkozott érte. Próbált kibékülni vele, bocsánatot kért tőle, de menye 5 évig nem szólt hozzá és nem is köszönt. Történt egyszer, hogy a másik nagymama elutazott valahova, a szülők mindketten dolgoztak és az 5 éves unoka nem mehetett óvodába, mert hirtelen lázas beteg lett. Fia eljött anyjához, és kérte jöjjön el vigyázni a gyerekre. A kisfiú csak látásból ismerte a nagymamáját, de hamar összebarátkoztak. Anna közben, míg vigyázott a kis betegre és kiszolgálta, kivette a mosógépből a tiszta ruhát és kiteregette. Délután összehajtogatva a fotelbe tette. Főzött is valamit, meleg étellel várta a munkából hazatérő szülőket. Rózsika megenyhült, rámosolygott az anyósára és búcsúzásul megköszönte a segítséget. Azóta szent a béke közöttük.

Gyermekeim! Figyeltétek, hogy Anna e hosszú ideig tartó harag alatt, hogy viselkedett menyével? Az utcán azért is köszönt neki, bocsánatot kért tőle és a végén készségesen, szeretettel segített neki, mikor rászorult. Az eltelt 5 év alatt szinte mindennap imádkozott érte, hogy múljon el a gyűlölet belőle. Imái meghallgatásra találtak. A harag és gyűlölet nagyon nagy bűn az első és az ötödik parancsolat ellen. Aki haragban hal meg, kiengesztelődés nélkül, a tisztítóhely legmélyebb fokozatára kerül, a legnagyobb bűnösök közé.

Hogyan is fejeződik be az 1. parancsolat? „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” Az is megszegi a szeretet parancsát, aki nem gyakorolja az irgalmasság tesit-lelki cselekedeteit. Pl. az orvos, aki nem kezeli lelkiismeretesen a betegét és mulasztása miatt az meghal, a pap, aki nem megy ki merő kényelemszeretetből a haldoklóhoz – pedig hívják – és az szentségek nélkül hal meg. Az is bűnt követ el, aki mint vállalkozó nem fizeti ki az alkalmazottakat bérét, vagy éhbérért dolgoztatja őket. Az is, aki elmegy az utcai hajléktalan mellett anélkül, hogy alamizsnát adna. Az is, aki nem ad kölcsön a rászorulónak, pedig tehetné. Az is, aki nem vigasztalja meg szomorú, panaszkodó ismerősét, arra hivatkozva, hogy sok dolga van.

Ó, Gyermekeim! Még a szeretetlenség bűnei közé lehet sorolni azt is, ha valakire rosszindulatúan gondoltok, mély ellenszenvvel. Azt is, ha lelki testvéreteknek megígéritek, hogy imádkozni fogtok érte, de nem teszitek meg. Ha keresnek, és kinyomjátok a telefont. Ha ítélkeztek vagy rágalmaztok, mellyel tönkreteszitek a másik tekintélyét.

A felebaráti szeretet ellen elkövetett bűnök legdurvábbika a gyilkosság, a teremtmény életének kioltása és ezen belül az abortusz és eutanázia. Azért a legsúlyosabbak, mert Isten élet és halál ura, csak neki van joga megszüntetni az életet. Aki ilyet tesz, áthúzza az Ő terveit. Ezekről a vétkekről majd az 5. parancsolat taglalásánál fogtok hallani.

Hogy a szeretet ellen elkövetett bűn a bocsánatos vagy a halálos kategóriába tartozik-e, azt onnan lehet tudni, hogy komoly nagy dologban követték-e el vagy jelentéktelenebb dologban. Pl. ha valaki megbánt és dühös gondolatok ébrednek benned – az bocsánatos bűn. Ha valaki rossztulajdonságairól beszélsz másoknak, ami igaz, akkor ítélkezel – ez bocsánatos bűn. Ha valakiről olyat állítasz, ami hazugság – az rágalmazás, tehát halálos bűn. Ha nem hallgatod meg a szomorkodót – az bocsánatos bűn. A munkások bérének visszatartása, a nagy károkat okozó csalás, a súlyos testi sértéseket okozó verekedés, a gyilkosság különböző formái – halálos bűnök.

Hogy egy bűn bocsánatos, vagy halálos bűn-e még a tudatosságon és a szándékosságon is múlik. Ha egy önmagában súlyos bűnről nem tudja valaki, hogy az súlyos bűn, akkor az nem is lesz számára halálos bűn, csak bocsánatos. És ha nem teljes tudatossággal követi el, hanem például kábítószer hatása alatt, vagy más okból nincs értelme teljes használatánál, az sem lesz halálos bűn.

Miután alaposan megismertettük veletek az 1. parancsolat ellen elkövetett bűnöket e három hosszú tanítás keretében, szeretnélek elvinni benneteket a közeljövőbe, hogy a szeretet elleni bűnök következményeit megláthassátok.  Eljöttök-e Velem? … Hirtelen fehér galambbá változom. Őrangyalotok megfogja a kezeteket. Nyílsebesen röpülök felfelé, irány a Mennyország. Ti mindnyájan követtek Engem, a Szentlelket. A Mennyei Atya trónja elé érünk. Az Atya hatalmas. Kinyújtja karját és megragadja a Földgolyót, mely egészen fekete a bűntől. Bal tenyerében tartja, mint egy kicsi labdát és jobb kezét ökölbe szorítja. Legszívesebben lesújtana rá, hiszen annyi figyelmeztetést küldött bűnös teremtésének, de nézzétek csak, mi történik! Az Üdvösség Anyja és Jézus Krisztus hirtelen térdre borul előtte és sírva kérik: „Könyörülj e bűnben fuldokló emberiségnek. Adj még esélyt neki!” Szíve meglágyul, ökölbe zárt ujjai kinyílnak és megsimogatja legszentebb Leánya arcát. A Szűzanya könnyei ráhullanak atyai Kezére, Jézus ölébe hajtja a Fejét és így szól: „Atyám! Irgalmasságod sugarát áraszd ki hálátlan gyermekeidre.”

Nézzétek! Kinyújtja kezét és Engem szólít: „Jöjj, Szentlelkem, elérkezett a te időd.” Én a tenyerére ereszkedem. A Földgolyót visszahelyezi a pályájára és mutatóujjával rámutatva e szavakat intézi felém: „Indulj, szeretett Lelkem és tedd a dolgodat!” Kiterjesztem szárnyaimat és villámgyorsan száguldok a mélybe, a Föld felé. Az őrangyalaitok kézenfognak titeket és követnek Engem. Most már a Földről nézitek az eseményeket. Az égen furcsa fények láthatóak: két üstökös közeledik szembe egymással és hatalmas robajjal összeütköznek. Az emberek rémüldöznek, egymásba kapaszkodnak. Az ég vörössé válik, és egy kereszt jelenik meg rajta. Sokan leborulnak és imádkoznak. Szívük tele lesz hálával, hogy nem sérültek meg a nagy robbanásban. Ezután következem Én. Kitárom hatalmas szárnyaimat és isteni irgalmasságom sugarát ontom a Földre és annak minden lakójára. Bevilágítom a lelkek minden zegét-zugát. Az emberek 15 percig mozdulatlanná válnak. Csak lelkükkel foglalkoznak és Isten szemén keresztül látják bűneiket. Kiválasztok közülük néhány olyat, akik az ellen a fontos törvény ellen vétettek, hogy „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!”

Látjátok azt a földig görnyedő fájdalmakban elmerülő férfit? Ez egy nőgyógyász orvos. Éppen egy fiatal nőn végzett abortusz műtétet, kezében a szike, előtte az anya és a földön a kis magzat darabjai. Elborzadva látja magát, ahogy a pribék helyett kezében az ostorral véres húsdarabokat szakít ki Jézus hátából. Majd azt kell tapasztalnia, hogy egy nyirkos, kénszagú helyre hurcolják és belelökik egy mély lyukba, ahol tűz ég. Mire a Nagyfigyelmeztetés elmúlik visszahozzák a Földre. A szörnyű élmény nagyon megrázza, mély bűnbánat és hála fogja el és megtér.

Most egy olyan nőt mutatok nektek, akikre az volt a jellemző, hogy nem tudott feltétel nélkül, válogatás nélkül szeretni. Csak ahhoz volt kedves és jó, aki őt szerette. A bántásokat nem tudta megbocsátani és haraggal gondolt rosszakaróira. Figyeljétek! Jézus állt előtte fehér ruhában, szeméből patakokban ömlött a könny. Ruháját széthúzta a mellén, hogy láthatóvá váljon a Szíve. Ezután az őrangyala elviszi, hogy megmutassa neki a tisztítótüzet. Az angyal parancsára csak az egyik kezét kellett belenyújtania a lobogó lángba, de olyan kimondhatatlanul nagy fájdalmat érzett, amihez hasonlót a Földön még sohasem. A Nagyfigyelmeztetés végére ő is visszakerült a helyére és sokáig térdre borulva könyörgött bocsánatért. Istenhez imádkozott a válogatás nélküli szeretetért.

Harmadszor egyik engesztelő társatokat láthatjátok a Nagyfigyelmeztetés alatt. 60 körüli asszony, kitárt karokkal térdepel, arcát az ég felé emeli, mosolyog és ragyogó szemekkel néz fölfelé. A feltámadt megdicsőült Jézust látja lebegni maga előtt. Eddigi élete csupa Istenszeretet, példás felebaráti szeretet, lemondások és önmegtagadások sokasága. A Megváltó egészen leereszkedik hozzá, átöleli és Ő maga viszi fel, hogy pár percre megmutassa neki azt az Országot, amit szem nem látott, fül nem hallott. De hamarosan visszahozza. Azért láthatta a mennyei hazát, hogy tanúskodjon róla a többieknek. Kívánom nektek, drága Gyermekeim, hogy a ti találkozásotok is ilyen boldog legyen Istennel a Nagyfigyelmeztetés 15 perce alatt.

Búcsúzásul megáldalak benneteket a tökéletes felebaráti szeretet lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

komment

MAGDOLNA ASSZONY ÍRÁSAI Ármin által

2020.05.12. 07:38 :: lowoa

1986. május 12.
 
ÉBREN LEGYETEK, HOGY KÍSÉRTÉSBE NE ESSETEK!
 
Dicsértessék a Jézus Krisztus! Áldott légy testvérem a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.
Ármin vagyok, ne félj!
 
Köszöntelek testvérem, az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében, a mi Urunk; Jézus Krisztus szent kegyelméből.
 
Imádkozzunk testvérem! Mennyei Atyám, áldassék és felmagasztaltassék a te szent neved, most és mindörökkön örökké. Dicsértessék és áldassék a te szent neved, te lelket betöltő és megvilágosító Lélek, ki a harmadik isteni személy vagy, ki egy vagy az örök Atyával és a mi Urunk; Jézus Krisztussal. Te, aki munkálkodsz a lelkünkben és ott, ahol te azt jónak látod, “MINT A SZÉL, OTT FÚJ AHOL AKAR, NEM TUDNI HONNAN INDUL ÉS NEM TUDNI HOL ÜL EL.” Áldás és örök dicsőség és dicséret neked Szentháromság, ki az Atyában él és az Atya él őbenne és Isten szent Lelke tölti be az eget és a földet, ki az Atya és a Fiú szeretetét személyesíti meg. Ki mint lángnyelv szállt az apostolokra és a szeplőtelenül fogantatott szent Szűzre, ki méltó volt az Isten anyaságára.
 
Ő volt azaz ajtó, hol az Úr, az Isten a világba lépett. Ő most is azaz ajtó, min keresz­tül Szent Fiához mehetünk.
Ki pártfogónk és szószólónk volt és lesz, míg el nem jő Isten országa, hol Isten dicsősége ragyog be minket és a fény, a megváltó az üdvözítő lesz, és bőséges legelőre tereli az ő megfáradt nyáját, és Isten letöröl szemünkről minden könnyet.
 
Uram és Istenem! leborulunk előtted, és kérve kérünk, áldj meg bennünket és világosítsd meg elménket, hogy megértsük a te szent akaratodat. Add Uram, hogy tisztán lássunk és tisztán halljunk Téged és mindezek felett megértsük a szent szavad. Uram Jézus légy velünk a kísértésben, fogd szorosan a mi kezünket, nehogy elsodródjon a mi lelkünk ebben a halálos küzdelemben, mert kemény a csata és az, csakis az marad talpon, ki mindvégig kitart. Ezért kérlek és könyörgök hozzád Uram Jézus, erősítsd meg testvéremet a hitében, a reményében és a szeretetében és a kitar­tásban és a hozzád való hűségben. Mert te tudod Uram, hogy a gonosz mindent elkövet, hogy meginogjon. Légy vele a nehéz napokban, mik eljövendők lesznek. Add meg Uram a reményt, a teljes reményt szent kegyelmed által, hogy hitében, mit a te szent kegyelmedből épített, szilárdan álljon. A te irgalmadban remélve, a te szeretetedben bizakodva álljon, miáltal megérkezhessen a juhok aklának kapujába, hol rajtad keresztül édes Jézusom, beléphessen az életre.
 
Mert te mondottad Uram; “SENKI SEM JUTHAT EL AZ ATYÁHOZ, CSAK ÉN ÁLTALAM, MERT A KAPU ÉN VAGYOK.” Bízunk benned és remélünk benned, mert hatalmas közbenjárást adtál nekünk, mert a te szent Anyádat nekünk adtad mennyei Anyánknak, ki anyai szeretetének minden melegével szeret bennünket és közbenjár érettünk, bűnösökért, hogy sok-sok bűneink miatt kiengesztelje szent Fiát, hogy üdvösségünk legyen. Ámen.
 
Testvérem! Haladj ezen az úton. Ne félj a küzdelemtől, mert a te Urad és Istened veled van. Ismert előtte küzdelmed, imád, akarásod. Az út nem könnyű, de a te reményedért már megküzdöttél. Mert ahogy a kísértést legyőzöd, a te Urad és Istened által, úgy emelkedsz egy-egy hiányosságod fölé, ahogy legyőzted, ott azon a ponton már nem vagy sebezhető. De sok külső és belső küzdelem vár még rád. Ezért figyelmeztetlek az éberségre, hogy a gonosz mesterkedéseit felismerd, mert a felismerés a győzelemnek egyik fele. Ezért figyelmeztettelek sokat arra, hogy a lelket imádsággal, a testet munká­val kell lefoglalni.
 
A testet, a lelked igája alá kell hajtani, és ez nem könnyű, mert a világ a testen keresztül szeretteti meg magát. Mert a test kívánságai olyanok, ha csírájába nem fojtod el, úrrá lesz rajtad, és nagyon mélyre zuhansz. Ezért az éberség, ami egyik legfontosabb feltétele Isten országa felé vezető útnak. Mert a keskeny ösvény, a széles úttal a testen keresztül állandó összeköttetésben áll. Ami annyit jelent, hogy a letérő út a testen keresztül vezet. Ezért még egyszer és hangsúlyozottan mondom, ébren legyetek!
Ezért fürdessétek lelketeket a bűnbánat szentségébe és táplálkozzatok azzal a kenyérrel, mi a mennyből szállott alá. Mert csak Krisztus misztikus teste a csodálatos Oltáriszentségben tudja a ti lelketeket ébren tartani és megőrizni az örök életre. Ámen
 
Most búcsúzom. Áldjon meg az Örök Atya, az ő szent Fia, a mi Urunk; Jézus Krisztus. Töltse be lelkedet Isten Szent Lelke, hogy az életből az életbe lépj, hol megvigasztalnak, hova hazaérkezel, hol várnak és Isten letöröl szemedről minden könnyet. A mi Urunk, Jézus Krisztus szent kegyelme őrizzen az örök életre. Ámen.
Én pedig imádkozom érted és veled. Ármin.

komment

2020.05.11. 07:39 :: lowoa

Dicsőítelek és magasztallak győztes és diadalmas Urunk, aki élő és hatalmas Isten vagy, a világmindenség Ura, Úr vagy élet és halál fölött, mindent a kezedben tartasz és bölcsen igazgatsz mindeneket. Egyedül te vagy Szent, te vagy Igazság, nálad van az Életnek forrása. Csak arcra borulni tudunk előtted, amikor meglátjuk porszem voltunkat, bűneinket, gyöngeségeinket. Köszönjük, hogy megláthatjuk a Te nagy kegyelmedet és szeretetedet is. Olyan jó, Uram, hogy Te a teremtés és megváltás jogán magadénak mondasz bennünket! Ez ad nekünk reménységet, bizodalmat, biztonságot és örvendező életet, hogy a Győztes oldalán élhetünk napról-napra. Hálatelt szívvel indulunk naponként a szolgálatodba, bizonyságot tenni Rólad. Ámen



Jó Atyám, Te választottál engem is néped tagjai közé. Te adtál előbb érdeklődést, majd vágyat, végül hitet nekem. Jól tudom, mindezt nem érhettem volna el, ha nem Te veszel a kezedbe. Arra kérlek, ha elfogadtál, tarts is meg magadnak! Taníts tovább, mélyebb ismeretre! Buzdíts hűségesebb szolgálatra! Építs be egyházad közösségébe, ott mutasd meg, mi az én feladatom, és segíts, hogy betölthessem! Jogom van ezeket kérni tőled, mert Te indítottál el a hit útján, Te akarod, hogy szent nemzeted tagja és munkása legyek. Vezess úgy tehát, hogy szavammal hirdethessem, életemmel példázhassam, tetteimmel felmutathassam a Te nagy tetteidet, parancsod szerint. Ámen.

/V.L./



Tiszta szívet teremts bennem Istenem, mert ellenkező esetben nem tudlak Téged hűségesen és hitelesen képviselni! Ámen


URam! Elégíts meg igéd igazságával! Ámen



Uram! Köszönöm Neked ezt a mai reggelt is! Add, hogy értelmesen tudjam tölteni az előttem álló óráimait, s munkám áldásod révén meghozza megérdemelt eredményét! Támogass engem szereteteddel most is, hogy az Élet szolgálatában állva tetszésedre múljanak napjaim, s boldog örömmel tudjak hálát adni Neked mindenért! Ámen




Uram! Lelkem vágyakozását erősítsd meg bennem, hogy szereteted tüzét érezve átmelegedjek, s melegíteni tudjak másokat is, odahajló meghallgatással, biztató szóval, szolgáló cselekedettel! Ámen


URam! Szeretném felfogni, de nem tudom, akarom megérteni, de nem megy... Add, hogy el tudjam fogadni azt is, amit nem értek, csak hiszek, de tudom, hogy javamra van, s üdvösségemet szolgálja! Ámen


Uram! Szolgálatra hívtál el, add hogy örömmel végezhessem! Feladatokat adtál nekem, adj hozzá erőt és türelmet is! Értelmet adtál nekem, adj hozzá szeretetet is, hogy kegyelmed által élhessek másokért! Ámen


Urunk, köszönjük, hogy az áldott élet lehetőségét mindannyiunknak felajánlod. Áldásaid gazdagsága naponként ránk köszön megannyi teremtett csodából. Segíts keresnünk, és megtalálnunk a magunk helyét a te teremtett rendedben! Ámen.

komment

Kadarkúti Égi Beszédek – 104.- Szűzanya: Harmadnapra föltámadott a halottak közül…

2020.05.11. 07:38 :: lowoa

2011. május 11. szerda
 
Szűzanya: „Harmadnapra föltámadott a halottak közül…” (Hiszekegy)
 
 
Szűzanya: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Égi Édesanyátok, és nagy szeretettel köszöntelek benneteket. Ma azt mondom el nektek a Hiszekegyből, hogy „Harmadnapra föltámadott a halottak közül…”
Szombatról vasárnapra virradó éjszaka Cassius a katonáival őrt állott Jézus sírja előtt. Bent a sírboltban változatlanul ott feküdt beburkolva, fénnyel körülvéve 2 angyal között, ezek az angyalok imádták Őt a fejénél és a lábánál. Hirtelen az Úr Lelke az ősatyák lelkeivel együtt odament a sírhoz, áthatolt a sziklákon és megállt a sírpad előtt. Most Jézus holttestéről minden lepel lehullott és Lelke megmutatta a pátriárkáknak az összes sebét, amit okoztak neki. A teste teljesen átlátszó volt. A körülötte álló pátriárkák sírtak az együttérzéstől. Most Szentfiam teste egyik pillanatról a másikra egyesült lelkével, de ezután még nem látszott, hogy élne, hanem az imádó angyalok fekvő helyzetben vele együtt áthatoltak a sziklákon és vitték föl az égbe a Mennyei Atyához, hogy Jézus bemutassa az Atyának megkínzott, vértanú testét, majd újra a sírjában volt a sírpadon beburkolva a lepleibe az Ő szent holteste. Majd lelke fényes alakban 2 angyal kíséretében leszállt a sziklasírra és a sír sziklamennyezetén keresztül behatolt a sírba, leszállt holttestére és egybeolvadt vele. Abban a pillanatban a test megmozdult, és mint élő fénylő test mintha a holttest oldalsebéből bújna ki. Minden csupa fény és ragyogás volt. Közben a sírpad alól kiemelkedett a gonosz kígyószerű alakban, fölegyenesedett kígyófarkára és sárkányfejét az Úr felé fordította. A Megváltó kezében a feltámadás percében volt egy fehér pálca és rajta egy lobogó zászló. Rálépett a sárkány fejére, a fehér pálcával 3-szor beleszúrt a farkába és az ettől egyre összébb zsugorodott és eltűnt. Ezután nagy fényben átlebegett a sziklán. Majd földrengés lett, egy angyal villámként leröppent az égből, a sír előtt elhengerítette a követ és ráült. Az őrök mikor ezt látták elkábultak és a földre estek. Cassius bement a sírpadhoz megtapogatta az üres lepleket és ment Pilátushoz jelenteni, hogy mi történt.
A feltámadt Megváltó először nekem jelent meg, Édesanyjának. Ó, Gyermekeim! Milyen gyönyörűséges volt! Fényes, komoly és fenséges. Öltözete testén átvetett bő köpeny volt. Járás közben utána lebegett és kékesfehéren csillogott. Sebhelyei nagyok voltak és ragyogtak. A kéz sebeibe az ember az ujját bedughatta volna. A kezek közepéből fénysugarak mentek az ujjai felé. Az ősatyák lelkei most is ott voltak mellette és meghajoltak előttem, az Ő anyja előtt. Megmutatta nekem sebeit. A földre borultam, hogy megcsókoljam lábát. De Jézus megfogta a kezemet, fölemelt és eltűnt.
Közben a szent asszonyok fűszerekkel és illatos kenetekkel közeledtek a sírhoz, hogy megkenjék, bebalzsamozzák Jézus holttestét. Legnagyobb csodálkozásukra a nagy kő el volt hengerítve, a sír üres volt, a lepedő, a pólya, meg a fején lévő kendő maradt ott. Minden csupa fény volt és 2 fényes angyal állt előttük papi öltözékben és az egyik így szólt: Ne féljetek, ne itt keressétek a Megfeszítettet, feltámadt. Megparancsolta nekik, hogy mondják meg a tanítványoknak, amit láttak és hallottak.
Ezalatt Magdolna a kertben kószált, mert ő már előbb látta az üres sírt. Kereste Megváltóját. A sír körül járkált zaklatott lelkiállapotban, kibomlott hajjal, sírva. Hirtelen a hajnali szürkületben megpillantott a távolban egy fehér ruhás alakot, aki így szólt hozzá: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel? Magdolna kertésznek nézte és így válaszolt: Uram, ha te vitted el őt, mond meg hová tetted?! Én elhozom Őt. Most Jézus a megszokott hangján szólt hozzá: „Mária” Azonnal felismerte a hangját, feledve a megfeszítést, halált és temetést, úgy szólt hozzá, mintha élne: „Mester!” Térdre esett előtte, karjait kitárta és meg akarta ölelni a lábát. De Szentfiam ezt nem engedte: „Ne érints, mert még nem mentem fel Atyámhoz” Ezzel a kifejezéssel azt akarta megértetni Magdolnával, hogy még feltámadása után nem jelentkezett Atyjánál, hogy megköszönje neki a halál felett aratott győzelmét, és az Atyáé az elsőbbség.
János és Péter is megnézték az üres sírt, és most már hittek a feltámadásban. A halotti lepleket magukkal vitték. A sírkert közelében megjelent a hazafelé igyekvő szent asszonyoknak úgy, mint Magdolnának, köszöntötte őket és a tanítványokhoz irányította őket. A férfiak nem akartak hinni nekik, asszonyi képzelődésnek gondolták, addig, míg Péter és János haza nem értek. Nekik már hittek. Végül Jézus megjelent a tanítványoknak is. Ezt János evangéliumából olvasom fel nektek: „Amikor beesteledett még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, zárt ajtó mögött. Belépett, megállt középen, és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek” „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek Én is titeket. Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, és akinek megtartjátok, az bűnben marad. A tizenkettő közül az egyik, Tamás nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus. A tanítványok elmondták: „Láttuk az Urat!” De kételkedett: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjaimat a szegek helyére és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem.” Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Jézus belépett, megállt középen és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Aztán Tamáshoz fordult: „Nyújtsd ide az ujjaidat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás fölkiáltott: „Én Uram, én Istenem!” Jézus csak ennyit mondott: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek!”

komment

süti beállítások módosítása