Kadarkút-Siófok

1992. május 3.

A HIT ÉS A SZERETET ÉLTET, A REMÉNY TÁPLÁL BENNETEKET, ISTEN PEDIG ÜDVÖZÍT

Dicsértessék a Jézus Krisztus. Áldott vagy testvérem a mi Urunk, Jézus Krisztus szent kegyelméből. Ármin vagyok, ne félj!

Köszöntlek testvérem az örök Atya, az ő szent Fia, a megváltó Jézus Krisztus és lelket megvilágosító Szentlélek által. Ámen.

Imádkozzunk testvérem! Áldás és dicsőség az örökké élőnek, a megváltónak, az égi Báránynak, ki vállára vette a világ bűneit, hogy megváltsa az emberiséget a kárhozattól, ki eledelül adja magát, hogy táplálja lelkünket, hogy ő bennünk lakoz­hasson, hogy velünk lehessen életünk minden percében. Ki feltalálja magát és lakomára hívja megfáradt nyáját, hogy erő és lelki ír legyen, és szent Lelke erejével megvilágosítson benneteket, hogy üdvösségetek legyen Obenne és általa, ki lelketek ajtaján kopogtat, szelíden és bebocsátást vár, és vár életetek utolsó órájáig, hogy ti az övéi és ő a tietek lehessen. Mert szent szíve a szeretet lángjával ég és lángra akarja lobbantani a ti szíveteket is, hogy el ne vesszetek. Áldott légy Uram Jézus, ki nem kímélte magát, ki átadta magát önként a szenvedésnek, ami kézzel fogható, és a lelki szenvedésnek, mi sokszorosa a testi kínoknak. Jézusom! Te örök Ige, hányan, de hányan keresztre feszítenek Téged ma is lelkükben. Hányan gyűlölnek ma is és gyűlö­lik azokat is, kik a tieid. Hisz megmondottad:

“Ha engem üldöznek, titeket is üldözni fognak.”

Nem földi javakat, dicsőséget ígértél a tieidnek, hanem szenvedést, meg­próbáltatást, kűzdelmet. A te utadat mutattad meg, min téged követni lehet. De erőt is adtál, szent tested és szent véred adtad az Eukarisztiában, hogy velük legyél az úton, hogy útitárs légy a szenvedésben, hogy erőt adj a gyöngének, hogy vigasztalást a szomorúnak. Pedig te tudtad, hogy hányan kigúnyolják és megtapossák a te szentségi jelenlevésedet. De te úgy szeretted a tieidet külön külön, mint az egyetlen egyet, mert szereteted végtelen és kimeríthetetlen, minek lángja ég és el nem ég. Nem hamvad el szereteted lángja soha. Imádjuk Urunk és Istenünk ezt a szeretetet, csak légy velünk, tedd lelkünket alkalmassá a befogadásra. Ha el is távolodik szívünk, szent kegyelmed mindig utána nyúl az elveszett báránynak és keresi, mint a jó pásztor, hisz te mondot­tad: “Elhagyom a kilencvenkilencet és keresem a századikat”. Ezért kik akaratuk által hozzád tartoznak, ne aggodalmaskodjon szívük, hanem bizalmuk legyen teljes, mert úgy szeretted a tieidet, hogy mindegyikért külön-külön keresztre feszítetted magad, hisz a megváltás folyamatos.

Uram, szenvedésed harmatával tisztítsd meg a szívünket a bűnbánat szentsége által, hogy úgy álljunk előtted, ha eljön az az óra, mikor elindulhatunk haza – hisz a föld csak vándorút, hol a próbát ki kell állni, hogy megszerezzük a menyegzős köntöst – mint a tieid, hogy hozzád hasonlókká váljunk a te szent kegyelmed által. Amen.

Testvérem, imádjad Istent teljes erődből és akaratodból. Éljetek úgy, hogy Isten elől nem bújhattok el, Isten lát és figyel rátok. Uratok szívetekben lakik és szól hozzátok, embertársaitokon keresztül is és irányítja életeteket, ha odanyújtj átok szíveteket és lelketek és hagyjátok, hogy ő működjön bennetek szeretettel, szelíden és semmitől se féljetek. Reá hagyatkozzatok, ha el is botlatok, ha el is buktok, ő segít talpra állni nektek, a bűnbánat szentsége által, mit bármely pillanatban elértek, mert Uratok drága árat fizetett érte a keresztfán, mert a váltságdíjat lefizette a lelketekért, de a bűnbá­natotok nélkül semmit nem tehet, mert akaratán kívül senkit nem üdvözít. Mert az elsőlépést mindig az isteni Bárány tette meg felétek és a ti akaratotok felé, ami a bánat, a bűnbánat. Ami fájjon lelketeknek, hogy megbántottátok azt, aki mindenkinél jobban szeret, hogy a jót rosszal fizettétek. Mert a sátán csak erre vár. Mert a bűn elhomá­lyosítja lelketekben Isten képét és a gonosz megcsillogtatja hamis gyöngyeit.

Minél tovább vártok és éltek bűnben, annál nehezebb lesz a visszatérés. Pedig a kegyelem keres benneteket, mint az elveszett bárányt, de ti elsodródtok és a hazugság atyja elhiteti veletek, hogy jó úton haladtok.

Ezért mindig azt mondom, legyetek éberek, és az imát ne hagyjátok abba. Imádság a munka is, mit felajánlotok Uratoknak. Még a pihenés is, még a legkisebb cselekedet is, csak tudjátok a nap minden percében, hogy Krisztuséi vagyok. Az ima, a fohász váljon szokásaitokká, ne csak hangulat legyen nálatok.

Járuljatok minél többet ahhoz az asztalhoz, hol Uratok szent testével és vérével táplál titeket.

Éljetek félelem nélkül, bízzatok a ti Uratokban és Istenetekben, mert aki fél az gyáva lesz, mert a félelem az megkötöz és lelketek szabadsága csorbát szenved De legyetek óvatosak, a bajt ne keressétek. Irtózzatok a bűntől. Kerüljétek a rosszat. Legyetek éberek, mert a gonosz erőszakos és rossz.

Jobban ismer benneteket, mint ti magatokat. Tudja nagyon jól, mi a gyengétek. Tudja a rosszat jól csomagolni és meg tudja téveszteni lelketeket. Tudja a bűnt takarni. De bízzatok Istenben, mert Szent Lelke megvilágosít titeket és a helyes útra vezet.

Vigyázzatok, ha az ima egy nap elmarad, egy kicsit hiányzik, de másnap már észre sem veszitek, hogy elmaradt és nem hiányzik. És azt mondjátok: nem értek rá, nincs időm. De egy percetek csak van Uratok számára? Ezért mondottam, hogy minden imává válik, amit Uradnak ajánlsz és így egész nap imádkoztál.

Csak ennyi:

“Uram, a te szentséges szívednek ajánlom fel az egész életemet, múltamat, jelenemet, jövőmet, a legkisebb cselekedetem is. Irányíts és vezérelj engem. Add meg a tisztánlátás kegyelmét, hogy meg tudjam különböztetni a jót a rossztól. Add, hogy egész nap neked éljek.”

Testvéreim! Ez nem több mint egy perc a nap 24 órájából.

Este pedig adj hálát Istennek, hogy vigyázott rád és kérd bűneid bocsánatát azokra is, mit felismerni nem tudtál. Csak a szándékod legyen tiszta. Hisz Uratok azt mondotta: “Ne félj te kicsiny nyáj, mert Atyátoknak úgy tetszett, hogy nektek adja az országot..” Isten akarata az, hogy üdvözüljetek, nem pedig hogy elvesszetek. A hit és a szeretet éltet, a remény táplál benneteket, Isten pedig üdvözít. Ámen.

Testvérem, imádkozzál, higgy és szeress, remélj! Urad nem hagy el, szeret téged. Kérd az egek Urát, hogy feladatodat teljesíteni tudjad és megadja neked. Kereszted vidd hősiesen, majd Urad erőt ad. Majd mindennek eljő az ideje.

A gonosz támad, mások által próbára tesz téged, de Krisztussal győzni fogsz. Majd Urad könnyít rajta, hogy eljő az ideje, légy türelemmel egy kis ideig még. De az út szűk marad és a kapu szoros, min át kell jutnod, hogy szemtől szembe állj Krisz­tusoddal, Megváltóddal, Üdvözítőddel, hol bőséges legelőre viszi megfáradt nyáját, hol Atyátok letöröl szemükről minden könnyet. Ámen.

Most búcsúzom és azt mondom: Áldjon meg a Mennyei Atya, ki letörli könnyeidet, a megváltó Jézus Krisztus, a jó Pásztor, ki inni ad az élet vízéből, a Szentlélek Úristen, ki vezérel a nehéz úton. Ámen.

Én pedig Isten alázatos szolgája imádkozom érted és veled. Ármin.

ÉGI ÜZENETEK

2014.04.29

Jézus: Jézus élete XXIX.  A tábor hegyi színeváltozás

Jézus: Drága engesztelő Gyermekeim! Lángoló Szent Szívem összes szeretetével köszöntelek mindannyiatokat. Eszközöm hangján szólok hozzátok, Én folytatom életem történetét.

Miután apostolaimmal végigjártam Szidon és Tírus határait, Caesarea vidékére mentem. Ez a vidék a Jordántól keletre fekvő hegyes pusztaság. Itt is sok beteget meggyógyítottam és úgy döntöttem, hogy ezen a helyen készítem elő tanítványaimat a reám váró szenvedésem és halálom elfogadására. Nem volt könnyű megértetnem velük, hogy Atyám terve, a megváltás, hamarosan beteljesedik. Fenséges tanításaimból, csodatetteimből azt a következtetést vonták le, hogy isteni hatalmamnál fogva Nekem senki nem árthat, hiába acsarkodnak ellenem a farizeusok és írástudók. Egyszer vándorlásunk közben lepihentünk és szeretettel végigtekintve rajtuk megkérdeztem őket: - Kinek tartjátok az Emberfiát? –Némelyek keresztelő Jánosnak tartanak téged, mások Illésnek, ismét mások Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.

Ebből a válaszból arra következtettem , hogy ellenségeimnek sikerült a népet meggyőzni arról, hogy nem Én vagyok a Messiás.

-És ti, - kérdeztem – kinek tartotok Engem? Simon Péter mindnyájuk nevében így felelt: -Te a Krisztus vagy, az élő Isten Fia. Péter válasza mélyen meghatott Engem. –Boldog vagy, Simon, Jónás fia, – mondottam – mert nem a test és vér nyilatkoztatta ezt ki neked, hanem az Én Atyám, aki a Mennyben vagyon.

Ma a XXI. Században is rengetegen vannak, akik csak abban tudnak hinni, hogy Én az ókori történelem egyik szereplője voltam, egyik vallás, a kereszténység megalapítója, de ellenségeim, forradalmárnak tekintve kivégeztek. Korántsem tekintenek Rám, mint Isten Fiára, az Emberiség megmentőjére, Krisztusra, a Megváltóra. Pedig Véremet ontottam értük, hogy lelkük megmeneküljön a pokol tüzétől. Kortársaim közül is csak egy maroknyi hívő csapat hitt abban, hogy Én vagyok a régóta várt Messiás. Mégis elég volt nekem ez a legszegényebbekből és legtanulatlanabbakból álló kis közösség, hogy belőlük kiindulva, rájuk alapozva megteremtsem Egyházamat. Tehát ne féljetek, ma élő kicsi lelkes Követőim, hogy kevesen vagytok! Megsokasítalak benneteket, bátorságot adok nektek és mint maradék Egyházamat megőrizlek titeket az utolsó napig. A gonosz erők nem tudnak elpusztítani benneteket.

Tulajdonképpen Isten Országa azon a napon kezdődött, mikor Péter ünnepélyesen és határozottan elismerte, hogy Én Isten Fia vagyok. Ugyanis ekkor magyaráztam meg neki az új nevének titkát, amelyre átkereszteltem, mikor legelőször találkoztam vele a Jordán partján: - Mondom neked, hogy te Péter vagy, és erre a kősziklára fogom építeni Egyházamat és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. És neked adom a mennyek országának kulcsait is, és amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is.

Ekkor használtam először az „Egyház” szót. Mit is jelent, hogy a pokol kapui nem vesznek erőt rajta? Azt, hogy nem győzheti le semmiféle hatalom a világon: se okoskodó tudomány, se a téves ideológiák, ateizmus, terjeszkedő keleti vallások, önkényuralmak, az antikrisztus, a hamis próféták, a new age okkult áramlatai, se maga a Sátán, mert ereje a Szentlélekben van, Őt pedig nem semmisítheti meg se emberi, se pokoli hatalom.

Minek is a szimbóluma a kulcs, amit Péternek adtam? A kormányzásé. Péterre és utódaira, a pápákra bíztam az Egyház vezetését. A pápa Isten lelkének az eszköze, és mint ilyen a méltókat befogadja, a méltatlanokat kirekeszti a Mennyországból. Az Egyház láthatatlan feje mindig is Én leszek, és a látható feje Péter lesz és útódai.

Gyermekeim! Miután megvilágosítottam apostolaim előtt, hogy újonnan született Egyházam vezetője Péter lesz, meg kellett osztanom velük egy nagy titkomat, melyet eddig csak enyhe célzásokkal érintettem előttük: kínszenvedésem és kínhalálom tényét. Így szóltam hozzájuk erről a vészesen közeledő eseményről: - Az Emberfiának sokat kell szenvednie és megvetésben részesülnie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, és megöletnie és három nap múlva föltámadnia.

Drága Engesztelőim! Gondoljatok bele, hogy sorsomat a legapróbb részletig előre láttam. Egyrészt Atyámmal folytatott bensőséges beszélgetésekből, másrészt a próféták jövendöléseiből. Emiatt gyakran mély szomorúság fogott el, melyet nem titkoltam tanítványaim előtt. Hiába beszéltem erről apostolaimnak, nem akarták elhinni Nekem. Erre utal, ahogy Péter megjegyezte: - Isten mentsen Téged, Uram, nem fog ez történni veled.

Mire Én így válaszoltam: - Távozz előlem, Kísértő! Megbotránkoztatsz Engem, mert nem az Isten dolgával gondolsz, hanem az emberekével. Kértem ezután tanítványaimtól, hogy ne csak higgyenek Istenfiúságomban, hanem fájdalmas sorsomat is osszák meg velem. Azt kívántam, hogy kövessenek, mert az igazi élet, az örök élet még a szenvedések, még a halál árán se drága. Bizony ezek a szavak az én jeruzsálemi szenvedésemről és az engem követők üldözéséről nagy félelemmel töltötték el őket. Ezért a továbbiakban inkább hallgattam e szomorú dolgokról, és a jövő dicsőségéről beszéltem nekik:

-Bizony mondom nektek, vannak az itt állók közt némelyek, kik nem ízlelnek halált, míg nem látják az Emberfia eljövetelét az Ő országában.

Itt a dicsőséges színeváltozásomra gondoltam, ami számukra nagyon közel volt. Hat nap múlva ugyanis három apostolomat, Pétert, Jakabot és Jánost kiválasztottam és felvittem a Tábor hegyre imádkozni. Ez egy 600 m magas hegy Galilea közepén. Elkezdtem imádkozni, és közben átváltoztam előttük. Arcom kifejezése dicsőséges lett és ragyogott, mint a Nap. Ruhám fénylő, fehér lett, mint a hó. Nincs az a művész, aki ezt meg tudná festeni. Hirtelen teljes dicsőségben megjelent mellettem jobbról és balról Mózes és Illés és arról beszélgettem velük, hogyan történik majd Jeruzsálemben szenvedésem és halálom. Közben a három apostolom mély álomba merült. Hirtelen fölébredtek és megpillantottak minket a fényben tündöklő, megdicsőült alakokat. Péter örömében felkiáltott: -Jó nekünk itt lenni, Mester! Csináljunk hát 3 sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.

Ezalatt fényes felhő ereszkedett le, mely beárnyékolta őket. Mi hárman: Mózes, Illés és Én beléptünk a felhőbe és eltűntünk Péterék szeme elől. És szózat hallatszott a felhőből:

-Ez az én igen kedves Fiam: Őt hallgassátok.

Kedves Engesztelőim! Most elmondom nektek, hogy mit jelképezett rajtam a hófehér tündöklő ruhám. Azt, hogy a földi anyag túlvilági fényes, légies anyaggá fog változni a megdicsőüléskor. A ragyogó arcom, kezem, testem arra utal, hogy ti is, feltámadásotok után, dicsőségetek fénylő palástjába fogtok öltözni. A fényes felhő pedig a Mennyei Atyát jelképezi, aki a szentté vált gyermekeit befogadja szívébe. Ó, Gyermekeim! Ez a színeváltozás a legnagyobb csoda volt életemben. Mert a gyógyításokban, a feltámasztásokban, a vihar lecsendesítésében, a kenyérszaporításokban a természet erőin, a teremtményeken gyakoroltam hatalmamat, itt viszont a színeváltozásban saját személyemen. Istenségem, mely mindig egyesülve volt emberségemmel, ezekben a különös, csodálatos percekben átragyogott emberségemen, megmutatva a három választottamnak, hogy milyen is vagyok Én, a ti Megváltótok ott fenn, a Mennyben tündöklő dicsőségemben.

Drága Kicsinyeim, mai Apostolaim! Egy felejthetetlen, misztikus élményben szeretnélek benneteket részesíteni. Most nemcsak hármat választok ki közületek, hanem mindannyiatokat felszólítalak, hogy jöjjetek Velem. Fogódzkodjatok meg a kezemben! Belépünk a Szentostyába. Nagyra nő az Eucharisztia és van rajta egy ajtó. Kitárom, és mi belépünk rajta. Mindnyájan bent vagyunk, az utolsó becsukja az ajtót utánunk. Puha, aranyszínű fűben lépkedünk. Ragyogó angyalok jönnek elénk, hófehér ruhákkal a karjukon. Ugyanis a konszekrált Ostya, az Oltáriszentség a dicsőséges Szentháromság hajléka. Ide csak fehér ruhában, a megszentelő kegyelem hófehér ruhájában szabad belépni. Alig haladunk néhány lépést, egy hatalmas, csúcsos hegy állja utunkat. Ez a hegy átlátszó kristályokból épült. Hosszú, végelláthatatlan lépcsősor vezet fölfelé. A hegy csúcsán tündöklő fény vár rátok, melyben 3 kitárt kezű, ragyogó alak vár rátok. Most magatokra hagylak benneteket a segítő angyalokkal. Ahogy haladtok fölfelé, minden lépcsőfoknál erősebb és erősebb szeretet ébredezik a szívetekben. Ráismertek, hogy ez nem más, mint Istenszeretet. Kimondhatatlan vágyódást éreztek a három Személy iránt, mert egyre jobban kibontakoznak előttetek. Felértek a csúcsra. Színről-színre, mint Péter, Jakab és János, három dicsőségben pompázó alakot láttok: középen a Mennyei Atyát, fényből van a koronája és a királyi ruhája, kezében egy vízzel teli kehely, jobbra Engem láttok, a ti Megváltótokat hófehér ruhában, fényes aranykereszttel, balra a Szentlélek Istent, fénylő hosszú, fehér ruhában, a tenyerén egy lobogó lánggal. Meghatottságotokban leborultok Előttünk, homlokotokat a kristálysziklához érintve. A Mennyei Atyát egy nagyon ragyogó arany fény veszi körül, Engem egy piros fény, a Szentlelket egy tündöklő fehér fény. E három fényt szivárványháromszög keretezi. E látvány olyan fenséges, hogy alig tudtok betelni vele.

A Mennyei Atya előrébb lép és így szól hozzátok:

Drága, Hűséges Engesztelőim! Köszöntelek titeket az Oltáriszentség belsejében, a Mi kedves hajlékunkban. Ahányszor szentáldozáshoz járultok, mindhárman így vagyunk jelen lelketekben. Én, Atyátok az örök élet vizével itatlak benneteket, Jézus szent vérével tisztítja lelketeket, a Szentlélek pedig, mikor szükség van rá, lángra lobbantja szíveteket. Álljatok elénk, mindhárman keblünkre ölelünk benneteket, és egy isteni szeretetcsókot lehelünk a homlokotokra. Ezután felemeljük jobb kezünket, és végtelen szeretetünkkel megáldunk titeket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

Most pedig angyalaim levezetnek bennetek a lépcsőn és kiléptek a Szentostyából. Újra itt ültök a helyeteken és Én, Atyátok boldogságban gyönyörködve újra megáldalak benneteket az egész Szentháromság nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2014.05.10

Mennyei Atya: Jézus élete XXX.  Jézus bölcs tanításai

Mennyei Atya: Drága engesztelő Gyermekeim! Itt állok előttetek eszközöm jobb oldalán Én, Mennyei Atyátok kitárt karral és gondolatban Szent Atyai Szívemre ölellek benneteket. Ma Jézus életét az Ő bölcs tanításaival folytatom.

A legutóbb a táborhegyi színeváltozásról hallottatok, amikor Szent Fiam Isteni dicsőségében mutatkozott a három kiválasztott tanítványa előtt. Mikor lejött velük a hegyről, a lelkükre kötötte, hogy erről senkinek se beszéljenek, míg az Emberfia föl nem támad halottaiból. Péter, Jakab és János sehogy se értették, hogy miért is kell ezt titokban tartani, és hogy egyáltalán milyen feltámadásról van szó. Hiszen olyan jó lenne elmondaniuk ezt a páratlan, csodálatos élményt! Nem is gondoltak arra, hogy ha elmesélnék, hogy Jézus megmutatta nekik istenségét, el se hitték volna, kinevették volna őket. Az is szöget ütött a fejükbe, hogy miféle föltámadásra gondolt Mesterük? A saját testének feltámadására, hogy újra élni fog, mint ők, itt a földön? Vagy Izrael országának föltámadására?

Ahogy lejöttek a Táborhegyről, Kafarnaum felé vették útjukat. Közben Jézus így tanította őket.

-Az Emberfiának az emberek kezébe kell adatnia, és megölik Őt, de miután megölték, három nap múlva föltámad.

Az apostolok csodálkoztak, tiltakoztak, értetlenkedtek ezen. Ők mesterükben a Messiást, Isten küldöttét látták, sőt Isten Fiát. Szemükben képtelenség volt, hogy bárki is legyőzheti Jézust, aki még a természeti erőknek is parancsol. Bizony nem értették a megváltás misztériumát, mely benne foglaltatott isteni tervemben. Ez Krisztus szenvedése és halála nélkül nem teljesülhetett volna. Jézus ettől kezdve ismételten emlékeztette őket erre, hogy megbarátkozzanak ezzel a szomorú gondolattal.

Egyízben észrevette, hogy apostolai azon vitatkoztak, ki lesz közülük első helyen a Mennyek országában. Zavarta őket, hogy Mesterük nem egyszer némelyiküket kiválasztotta valamire. Például Pétert tekintette vezetőjüknek, a Táborhegyre Pétert, Jakabot és Jánost vitte fel. Úgy érezték, őket jobban kedveli náluknál. Ez féltékenységet szült. Ma is megesik az ilyesmi. Például egy anyának van 3 gyermeke. A legkisebbel törődik a legtöbbet, mert még olyan gyámoltalan, a többi ezért irigykedik rá. Mire felnőnek, megmarad ez a negatív érzés bennük, és nem lesz zavartalan békesség közöttük.

Nézzük csak, Jézus hogyan teremtett rendet tanítványai rossz gondolatai között. Látván a féltékenységet közöttük, magához hívta őket és így szólt:

-Ha valaki első akar lenni, legyen a legutolsó, mindenkinek a szolgája. Aztán odahívott egy kisgyereket, közéjük állította, majd ölébe vette és így folytatta:

-Aki befogad egy ilyen gyereket az Én nevemben, Engem fogad be. Aki pedig Engem befogad, nem Engem fogad be, hanem azt, aki küldött Engem.

Drága Engesztelőim! Lássuk, mit jelentenek ezek a szavak számotokra! Közületek, Kicsinyeim, az szerez legnagyobb dicsőséget magának, a Mennyben, aki egészen le tud mondani önmagáról, sok áldozatot hoz felebarátaiért, nem érzi, hogy kihasználják, nem sajnálgatja magát, mindenkin segít, aki rászorul a támogatására. Gyakorolja az irgalmasság testi-lelki cselekedeteit. Meghallgatja a gondterhelt szomorú ismerőseit, rokonait, családtagjait. Támogatja az önállótlan, gyenge, határozatlan felebarátait tanácsaival, fizikai segítségével. Sok megható példát tudnék felsorolni közületek erre. Pl. van köztetek egy nagycsaládos asszony, aki nővéréhez egy másik faluba sokat eljár segíteni, mert annak férje tehetetlen beteg, ott sürög-forog a konyhában, a veteményes kertben, a betegágynál, ahol csak szükség van rá. A másik melegszívű, együttérző gyermekem legjobb barátnőjét nem hagyta magára a bajban. Mellette volt, mikor rákos beteg fia ágyánál imádkoznia kellett, ott virrasztott vele éjszakákon át. Azután nem győzte segíteni, vigasztalni a meggyötört anyát, mikor gyermeke hosszú szenvedés után meghalt. A harmadik engesztelő gyermekem beteg, haldokló menyét ápolta az utolsó pillanatig és ma is imádkozik a lelkéért. A negyedik társatok gyengén látó édesanyjának hosszú imákat, üzeneteket olvas fel fiúi szeretetből. Közületek az 5. engesztelő hetente befogad egy összeszokott, buzgó virrasztócsoportot, vacsorát főz nekik, és a távoliaknak szállást biztosít. A következő közületek rendszeresen zarándokokat visz a kocsijával nem kis anyagi áldozattal. Egy másikatok szintén autójával szállítja az engesztelőket haza és a virrasztásra. Drágáim! Köztetek, akik idejárnak egyetlen sincs, aki ne gyűjtögetné az érdemeket magának az Örök Életre. Mindegyiketek imával, jócselekedeteivel befogadja a „gyermeket”, akit bemutattam apostolaimnak, tehát szolgálataival jót tesz a felebarátainak, azaz befogad Engem és Szent Fiamat. Hogy ki hányadik helyet kapja Országomban, azt bízzátok Rám. Ti csak önzetlenül ontsátok a szeretetet magatokból, legyetek mindenki szolgája, ismerjétek fel önmagatok semmiségét, gyengeségét! Dicsőségetek fokát alázatotok és áldozatosságotok fogja meghatározni. Higgyétek el, hogy a Mennyek Országában egyetlen jócselekedetet sem felejtenek el. Minden be van jegyezve az életetek könyvébe.

Most pedig sorolom tovább, mi mindenre tanította még Jézus a tanítványait. Azt akarta, hogy szigorúan kerüljék a bűnt. Így szólt hozzájuk, nem kis meglepetésükre:

-Ha pedig kezed vagy lábad megbotránkoztat téged: vágd le azt és vesd el magadtól, jobb neked bénán vagy sántán bemenned az életre, mint két kézzel vagy két lábbal az örök tűzre vettetni… És ha szemed botránkoztat téged: vájd ki azt és vesd el magadtól, mert jobb neked egy szemmel az életre bemenned, mint két szemmel a gyehenna tüzére vettetni, hol az ő férgük meg nem hal, és tüzük el nem alszik…

Ezzel nehogy azt gondoljátok, hogy öncsonkításra buzdít, mely bűnt jelentene! Hanem felnyitja az apostolai értelmét a bűn következményére és veszélyére. Arra, hogy kerülni kell a bűnre vezető alkalmakat. Megfékezni a lábukat, mely rossz útra vihet, leállítani a kezüket, mely lopásra, verekedésre, paráználkodásra, gyilkolásra készül, eltakarni a szemüket, mely előtt bűnre csábító képek tárulnak fel. Ha nem uralkodnak testükön, örökre elkárhoznak.

Gyermekeim! Az Én Szent Fiam üdvözíteni jött azt, amit elveszett. Az egész emberiséget meg akarja menteni. A jó pásztorhoz hasonlítja magát, mikor erről beszél tanítványainak:

-Mit gondoltok? Ha egy embernek 100 juha van, és egy eltéved közülük ,nem hagyja ott a hegyen a 99-et és nem megy el, hogy megkeresse az egy elveszettet? Ha aztán sikerül neki megtalálnia, bizony mondom nektek, annak jobban örül, mint az el nem tévedt 99-nek. Éppen így Mennyei Atyátok se akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsik közül.

Ó, drága engesztelő Gyermekeim! Bizony köztetek is vannak elkóborolt báránykáim, akiket megtaláltam. Van, aki közületek nem kapott kell vallásos nevelést, ezért sokáig nem ismerhetett meg Engem. Van olyan is, akit jól indítottak a szülők, de az iskolában a kommunizmus alatt elfordítottak Tőlem. Akad olyan, aki a divat után, a tömeg után ment, és évekig bűnös kapcsolatban élt. Egyesek a kommunista uralom fenyegetései miatt felhagytak a vallásuk gyakorlásával, és egészen elszoktak Tőlem. De az Én Szent Fiam, az üdvözítő Szeretet rátok talált, ölbevett, Szent Szívén melengetett, megtisztított titeket és a keskeny rögös, igaz útra terelt. Ti már követőivé váltatok, csak Mellette, Vele érzitek jól magatokat.

Jézus apostolainak még sok intelmet mondott. Szólt nekik a megbocsátásról példabeszéddel illusztrálta, melyben az irgalmas király elengedte a szolgájának a 10 ezer talentumot, de ugyanez az ember az Ő adósát fojtogatta a 100 pénzért, hogy adja meg neki, majd kegyetlenül tömlőcbe vetette. Megtudta ezt a király, és a hálátlan szolgáját a poroszlók kezébe adta, míg meg nem fizette tartozását. Én, a ti Istenetek, olyan vagyok, mint ez a király, megbocsátok nektek, elengedem bűneiteket, de ti is bocsássatok meg az ellenetek vétkezőknek.

Drága Engesztelőim! Emlékezzetek, hogy ennek a mai tanításomnak az elején az apostolok versengéséről szóltam, hogy közülük ki lesz az első a Mennyben. Egy misztikus képben szeretném megmagyarázni nektek, hogy isteni igazságosságom e téren is érvényesül.  Én, a ti szerető és bölcs Atyátok, itt állok előttetek ajándékkal a kezemben. Nyitott tenyeremen annyi pici magocskát hoztam, ahányan vagytok. Közelebb lépek hozzátok. Nyissátok ki szívetek ajtaját! Mindegyiketek szíve közepébe egy kis magot ültetek. Nektek az a feladatotok, hogy gondozzátok. Jócselekedetekkel, áldozatokkal, alázattal kell öntöznötök. Azt veszitek észre, hogy el kezd csírázni, szárba szökken, leveleket hajt és lombos fává terebélyesedik. Zamatos gyümölcsöt terem, mellyel tápláljátok a környezetetekben élő felebarátaitokat. Akik a ti gyümölcseitekből esznek, azoknak erősödik a hite és Isten-szeretete. Aki közületek több szeretettel gondozta a fáját, annak nagyobbra nőtt. Lassan, elérkezett a földi életetek vége. Itt álltok Előttem, és Én gyönyörködöm értékes gyümölcsfáitokban. Szent Szívemből isteni dicsőségem sugarát érdem szerint árasztom rátok. Akinek nagyobb a fája, bővebben kap belőle, akinek kisebb, kevesebbet. Mindenkinek ragyog a lelke, de üdvössége foka, tündöklése más és más. Nektek is azt mondom, mint annakidején Jézus az Ő apostolainak: „Ha valaki első akar lenni, legyen a legutolsó, mindenkinek a szolgája.” Minél kisebbek vagytok itt a földön felebarátaitok között, annál nagyobbak lesztek ott fönt a Mennyben.

Megáldalak benneteket az odaadó és szolgáló felebaráti szeretet és alázat lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2014.05.13

Szentlélek: Jézus élete XXXI.  Útban Jeruzsálem felé

Szentlélek: Drága engesztelő Gyermekeim! Most Én, a Szentlélek Isten tanítalak benneteket eszközömön keresztül. Mindenkit nagy szeretettel köszöntök, kicsi szíveteket megérintem és lángra gyújtom szavaimmal.

Jézus élete egy nagy fordulatot vett azzal, hogy ott hagyta Galileát, és tanítványaival együtt Júdeába ment, egyenesen az életére oly nagy veszélyt jelentő Jeruzsálembe. Rokonai buzdították, hogy ő is menjen a fővárosba, ne a tudatlan galileai népnek prédikáljon, akik úgyis elpártolnak tőle, hanem álljon a farizeus főpapok elé. Pedig ezek a rokonok tudták, hogy ott már javában beszélnek az Ő elfogatásáról. Jézus tiltakozott, hogy az Ő ideje még nem jött el, és csak induljanak nélküle a sátoros ünnepre. De azért valamivel később, mégiscsak összegyűjtötte tanítványait, és elindult Galileából Szamárián keresztül Júdeába. A szamaritánusok között akart megszállni, és embereket küldött előre, hogy szállást készítsenek.

Ó, mennyire fájt neki, hogy ez a nép, amely azelőtt úgy rajongott érte, most nem fogadta be!

Ti, Engesztelőim, megértitek Jézusotok csalódását, mert veletek is történt már hasonló. Azok az engesztelő társaitok, akik néhány éve veletek együtt még lelkesen jöttek közétek, szeretettel átöleltek benneteket, hirtelen leszakadtak rólatok, mert felültek a hazug szó-beszédnek, a rágalmaknak, mély szomorúságot okozva nektek. Ugyanezt tették Jézussal és tanítványaival a szamariaiak, hittek a farizeusok gonosz pletykáinak és megszakították a kapcsolatot velük. Erre Jakab és János elkeseredve kifakadtak:

-Uram, akarod-e, hogy mondjuk: szálljon le tűz az égből és eméssze el őket?

De Jézus így válaszolt nekik:

-Az Emberfia nem lelkeket elveszíteni jött, hanem megmenteni.

Bizony az emberek többsége, ha megbántják, dühös, haragszik, bosszút forral. De Jézus egészen más. Ő maga a szeretet. Elviseli a fájdalmat, megbocsát és meghal, hogy megváltson benneteket, még legnagyobb ellenségeit is.

A Mester eme embertelen visszautasítása után az apostolokkal együtt Jerikó felé haladt. Útközben hárman is megállították. Először egy írástudó jött vele szembe és így szólt:

-Követlek téged, bárhova mégy is, Uram!

Jézus így felelt:

-A rókának barlangjuk van és az égi madaraknak fészkük, az Emberfiának pedig nincs, ahol a fejét lehajtsa.

Kafarnaumban, Péter házában még volt, hol aludnia, de útjai során máshová nagyon ritkán fogadták be. Ezzel a válasszal értésére adta az írástudónak, hogy aki Őt követi, annak vállalnia kell a bizonytalanságot. Egy másik ember felismerte, hogy Ő a Messiás, akiről sokat hallott, és ő is vele akart menni. Jézus megállt, ránézett és mondta:

-Kövess Engem!

-Uram, engedd meg, hogy előbb menjek és eltemessem atyámat!

Erre Jézus ezt mondta neki:

-Hadd temessék el a holtak az ő a halottaikat, te pedig menj, és hirdesd Isten országát!

Ez a jézusi válasz meglehetősen szigorúnak tűnhet a szemetekben, engesztelő Gyermekeim. De Én megmagyarázom nektek. A „holtak” a halott, lélekben alvó hozzátartozói, akikben a hit még nem ébredt fel, az ő dolguk eltemetni az elhunytat. A hivőknek más a feladatuk. Hirdetni az igét, megmenteni a kárhozat felé haladó felebarátokat. Jézust követni a legfontosabb kötelesség.

Egy harmadik ember is megszólította a híres Názáretit:

-Mester! Követlek téged, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzak házam népétől. Amire Jézus így reagált:

-Senki, aki kezét az ekére téve hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.

Ez a bölcs megállapítás az Ő szájából nektek is szól, Gyermekeim. Ti arra vagytok kiválasztva a Mennyei Atya által, hogy buzgón hallgassátok az Égi tanításokat, hogy majd továbbadjátok a többieknek, és fáradhatatlanul mentsétek a lelkeket. Egy vallását szorgalmasan gyakorló gyermekünk, Erzsike mindent megtesz, hogy szolgálja Istent: napi áldozó, sokat imádkozó, zarándokló és nagy lélekmentő. Ez a hivatása. De sajnos van egy gyengéje: újra és újra régi, hanyag életét, közömbös, bűnös emlékeit emlegeti. Úgy látszik, nem egészen tud bízni Jézus megbocsátó, irgalmas szeretetében. Tolja az ekét, apostolkodik, felajánlásokat, kilencedeket végez a lelkekért, de közben minduntalan hátratekint, a múlt ballépéseire gondol. Ezzel hátráltatja a Mennybe jutását.

Ez a három szentírási idézet világosan megmutatja nektek, hogy mit kíván tőletek, követőitől Krisztus: hogy még a bizonytalanságot, kilátástalanságot is vállaljátok, a szívetekben első helyre tegyétek őt, a család csak utána jöhet, és ne törődjetek a múlttal, csak előre az Örök Élet felé nézzetek.

A Mester az aratásról is beszélt tanítványainak: -Az aratnivaló nagyon sok, de a munkás kevés. Kérjétek ezért az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásához.

Ez megint olyan felszólítás, ami nektek, híveknek is szól. Az „aratnivaló” a közömbös, hitetlen, bűnökben élő nép. A „munkás”, aki kevés, a felszentelt szolgákat jelenti. Sokat imádkozzatok új papi hivatásokért és azokért a papokért, akik kivetkőznek. Hány és hány falu lelkipásztor nélkül van. Sok papnak 6-7-8 körzetébe tartozó falva van, ahol miséznie, gyóntatnia, temetnie, esketnie és hitoktatást tartania kell.

Kicsinyeim! Könyörögjetek az „aratás” Urához, hogy küldjön „munkásokat” a földjére, mert a hitehagyás egészen eluralkodott már.

Jézus a maga korában minden tőle telhetőt megtett, hogy széles körben eljusson Isten igéje a sok pogány emberhez. Ezen a Jeruzsálembe vezető úton küldte szét 72 tanítványát, párosával, Júdea és Perea városaiba és falvaiba ezekkel a szavakkal:

-Menjetek, íme Én úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.

Tudta jól, milyen veszélyek leselkednek az Ő választottjaira: elzavarják, megkövezik, megverik őket, de mindig lesznek, akik hallgatnak rájuk és buzgó hívőkké válnak. Csak hetvenketten voltak, de a bátorságuk és fáradhatatlan munkálkodásuk nyomán meg tudták alapozni a kereszténység kialakulását. Ti, drága Engesztelőim, az egész Földön nem hetvenketten, hanem sokkal többen vagytok. Kérjetek Engem, a Szentlelket, hogy töltselek el benneteket az Én bölcsességemmel, bátorságommal, lángoló szeretetemmel! Menjetek családtagjaitokhoz, rokonaitokhoz, munkatársaitokhoz, ismerőseitekhez, merjetek Isten Országáról beszélni és terjesszétek közöttük igaz üzeneteinket. Buzgó apostolkodásotok bőséges gyümölcsöt fog teremni. Az igaz, hogy sok megaláztatásban és elutasításban lesz részetek: kinevetnek, kigúnyolnak, szektásnak, szentfazéknak, túlbuzgónak, eretneknek fognak nevezni titeket, de ilyesmivel ne törődjetek. Ne gyűlöljétek meg a hitetleneket, és kételkedőket, szeressétek őket és imádkozzatok értük! Ha Jézusért és üzeneteiért bántalmaznak titeket, lelketek javára válik. Mennyei kincsek sokaságát gyűjtitek ezzel magatoknak. Ha pedig a kapott sérelmeket üldözőitekért ajánljátok fel, a megtérést eszközölitek ki számukra.

Drága Kicsinyeim! Gyönyörködtem az összeszedettségetekben, a feszült figyelmetekben, ahogyan hallgattok Engem. Ezért megajándékozlak benneteket egy misztikus úttal. Jöttök-e Velem?… Akkor felétek nyújtom kezem, melyben annyi égő mennyei lámpás van, ahányan vagytok. Nem akármilyen tűz ég bennük, hanem mindegyikbe lobogó szeretetlángomból tettem egy csóvát. Ebben a kis világító tűznyelvben különös erő rejlik, majd meglátjátok. Kiosztom a lámpákat, tartsátok a kezeteket! Már indulunk is. Egy sötét pusztaságba érkeztünk. Mi egy kis dombon állunk és alattunk körös-körül nyüzsgő tömeg. Emeljétek fel a lámpákat, hogy megáldhassam őket. Mindegyik fölé a levegőbe egy keresztet rajzolok. Ettől a lámpások akkora fényerővel világítanak, mint egy-egy 500-as égő. Erre láthatóvá válik, hogy a sok ember mit csinál. Az egyik valami tudós. Körülötte rengeteg könyv, tudományos kísérleteket végez, teljesen bele van feledkezve, nem érdekli semmi más, se család, se Isten. A másik ember körül hifi torony, hangfalak, villogó világítások, bömböl a havy metál zene. Szinte extázisban van, nem hall, nem lát. Világosítsatok csak arra! 3 ágy van ott és mindegyiken egy-egy házaspár a legintimebb helyzetekben, de percek múlva partnert cserélnek. Ó, milyen undorító! Kicsit távolabb ez a nő térdel. Nyakában feszület. Előtte az asztalon ég egy gyertya, mellette imakönyv, a kezében a rózsafüzér. A gyertya mellett elhunyt férje fotója keretben. Már 15 éve meghalt, de azóta is siratja. Az együtt töltött éveken mélázik, potyog a könnye. Saját magát és a veszteségét siratja, ahelyett, hogy lelkeket mentene. Odébb egy testépítő kínozza magát hatalmas súlyokkal, csak a testével törődik, talán nem is hiszi, hogy van lelke. Világítsatok kissé jobbra! Ott ül egy jósnő a kellékeivel, és vele szemben ül a paciense. A másik oldalon egy szellemidéző a médiumával, egy halottlátó asszony, egy jógázó. Azonkívül láthattok itt sok szerencsejátékost, kételkedő, közömbös, hitetlen embert.

Mindegyik megtévedt, bűnös gyermekem fején, vállán, hátán, karján, lábán undorító démonok ugrálnak, és kötelekkel szorosan magukhoz kötözik őket.

Gyermekeim! Most szedjétek össze bátorságotokat, mert lemegyünk a közelükbe. Először a démonoktól kell megszabadítani őket. Hívjátok Szent Mihályt! Szent Mihály arkangyal… Már itt is van fehér lován. Kardjával végigsuhint rajtuk, elvágja köteleiket, és mindegyik pánikszerűen menekül. Most pedig szegény bűnben és közömbösségben elmerült felebarátaitokat ébresszétek fel. Mutassátok lámpásaitokat! Ujjammal egyenként megérintem és még jobban megnövelem fényüket. Tartsátok közel az emberekhez, világítsatok bele a szemükbe és szívükbe! A többség hirtelen magához tér, abbahagyja foglalatoskodását, és hazamegy családjához. De sajnos vannak, akik ott maradnak hitetlenségükben vagy hamis istenükbe merülve. Az ő lelkük megmentése is rátok vár. Ma este otthon a kis szobátokban imádkozzatok értük. Kérjétek az Üdvösség Anyját, eszközölje ki számukra, hogy a hamis útról ők is letérjenek, és lelkük megmeneküljön. Jöjjetek, Gyermekeim! Visszamegyünk az engesztelő terembe. Köszönöm ezt a nagy lélekmentést. Megáldalak benneteket a felebaráti szeretet lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK     2014.05.20 Szűzanya: Jézus élete XXXII.  Tanítások Júdeában

Szűzanya: Drága Engesztelőim! Nagy örömmel tekintek végig rajtatok. Látom, hogy élénk gyermeki érdeklődéssel várjátok, hogy ma milyen égi tanítás következik. Köszönöm, hogy ilyen sokan eljöttetek közelről és távolról egyaránt, pedig ti is el tudtátok volna foglalni magatokat otthoni munkákkal, TV nézéssel, valami hobbytokkal, pihenéssel. De áldozatos kis szívetek meghallotta hívásunkat és minket, Égieket választottatok.

A múlt héten arról beszéltünk nektek, hogy Jézus, az Én drága szent Fiam, elindult Jeruzsálem felé, és közben ajkáról lépten-nyomon ömlött a sok bölcs tanítás. Most azzal folytatom, hogy átment Jerikó városán, és  a főváros felé vezető út nyugat felé haladt. Az út két oldalát a hegység meredek, kopár, szürke sziklái keretezik. A karavánoknak van egy megállóhelye: Khan el-Amar, ahol már dombokká szelídül a természet, termőföldek, zöld mezők, legelésző csordák tarkítják. Jézus is megpihen itt. A Szent Hagyomány szerint ezen a helyen történt a párbeszéd, amit az evangélisták megörökítenek a Szentírásban. Márk így ír erről:

Amikor útnak indult, odasietett hozzá valaki, térdreborult előtte és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodjál hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat! ” „Mester - válaszolta - ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva.”

Jézus ránézett és megkedvelte: „Valami hiányzik még belőled - mondta neki. Menj, add el amid van, oszd szét a szegények közt és így kincsed lesz az égben, aztán gyere, és tarts velem. Ennek hallatára az elszomorodott és leverten távozott, mert nagy vagyona volt.”

Ezt egy assziszi szent Ferenc meg tudta tenni, de ti templomba járó, imádkozó, zarándokló gyermekeim képesek lennétek-e minden anyagi dologról lemondani, és mindent, amikhez eddig ragaszkodtatok szétosztani a szegények között? Ne aggódjatok! Jézus nem akar koldusszegénnyé tenni benneteket, de igenis elvárja követőitől, hogy ne ragaszkodjanak görcsösen tárgyi értékeikhez, tudjanak nélkülöző felebarátokat kisegíteni, feleslegükből kölcsönadni a rászorulóknak. Képesek legyenek nagyvonalúk lenni, mikor tartozik nekik valaki, aki nagyon szegény. Egy szélsőséges esetet mondok el nektek a fösvénységről. Egy anyagilag jól szituált házaspár lakott egy bérház egyik lakásában. A férfi ügyvéd volt, a felesége háztartásbeli. Mikor a férfi szülei meghaltak, magukhoz vették a beteges, gyenge öreglány húgát. A sógornője bizony nem örült ennek. A szegény rokont embertelenül dolgoztatta, minduntalan megalázta és éheztette. Csonttá lefogyott, alig volt jártányi ereje, pedig csak 50 éves volt. Be-bekopogott a jószívű szomszédokhoz egy kis száraz kenyérért. Remegő kézzel, botja segítségével kiment levegőzni a napra. Mindig akadt valaki, aki egy széket kitett neki, amire leülhet. 3 éves szenvedés után éhen halt. Azóta már mind a hárman a túlvilágon vannak, mert ez 65 éve történt. A szegény, sokat szenvedett rokon régóta a mennyei boldogságot élvezi, a szívtelen sógornő a pokol lángjai között ég, a férje a tisztító tűzben vezekel, mert elnézte ezt a gonoszságot. A fösvény ember, aki még az ételt is sajnálja másoktól, aki képtelen adni, csak gyűjtöget, az soha nem nyeri el a Mennyek Országát, még akkor se, ha gyakorolja a vallását.

Ugyancsak ezen az úton történt, hogy egy törvénytudó Jézus elé állt, hogy próbára tegye. Lukács evangélista így ír erről: „Mester – szólította meg – mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?” Megkérdezte tőle: „Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?” Így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” „Helyesen feleltél. Tégy így és élni fogsz.” – válaszolta neki. De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: „Kit tekintsek felebarátomnak?” Erre Jézus átvette a szót: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták. Történetesen egy pap tartott lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. Ugyanígy közeledett egy levita is. Látta, de továbbment. Végül egy szamariainak is arra vitt az útja. Amikor meglátta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött  a sebeire és bekötözte, magát az embert pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta. Másnap elővett 2 dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél, visszatérve megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” „Aki irgalmas szívű volt iránta.”- felelte. „Menj, és tégy te is hasonlóképpen!”

Bizony az írástudónak, aki tele volt faji gőggel, előítélettel és gyűlölettel a szamaritánusok irányában, nehéz volt elismerni az igazságot, mégis kimondta. Gyermekeim! Nemcsak régen voltak érzéketlen, közömbös emberek. Ma is gyakran előfordul, hogy csak úgy elmennek az utcán fekvő ember mellett. Biztos részeg – mondják. Pedig lehet, hogy rosszul van, és mentőt kellene hívni hozzá. Na és ha részeg? Neki nem kell segíteni? Belehalhat az alkoholmérgezésbe, vagy elütheti egy autó. Minden élet drága. Az ilyen közömbös magatartás, a segítség elmulasztása, Isten szemében súlyos bűn.

Tovább haladva Jerikóból az Én Szent Fiam Betániába érkezett. Itt lakott legjobb barátja Lázár, két nőtestvérével Mártával és Mária Magdolnával. Az utóbbi megtért bűnös életéből Jézus tanításai hatására, és buzgó követője lett. Betért hát a házukba. Lukács így ír erről evangéliumában: „ …Mária odaült az Úr lábához és hallgatta szavait, Márta meg sürgött-forgott, végezte a háziasszonyi teendőket. Egyszer csak megállt: -Uram, - méltatlankodott – nem törődöl vele, hogy húgom elnézi, hogy egyedül szolgáljalak ki? Szólj neki, hogy segítsen nekem. Az Úr azonban így válaszolt: -Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszti el soha.”

Látjátok, Gyermekeim? Jézusnak nem elég, hogy kiszolgálják, gondoskodnak körülötte. Nem elég, hogy gyönyörű virágokkal díszítik az oltárát, díszes terítőkkel szép gyertyákkal ékesítik, vágyik arra, hogy áhítattal hallgassák tanítását, hogy nézzék Őt, szeressék, becézgessék. Kicsinyeim! Köztetek is vannak Márták, akik csak arra törekszenek, hogy beütemezett, kötelező imákat, rózsafüzéreket elmondják Neki. Legyetek egy kicsit Máriák is! Álljatok meg a Miatyánkok és Üdvözlégyek között és lélekben vagy valóságosan térdeljetek le Jézus lábához és kenjétek be egy képzeletbeli illatos olajjal és csókoljátok meg Szent Sebeit, melyeket értetek visel. Hajoljatok kezei fölé, és hálás szavakkal köszönjétek meg kézsebeit, és forró csókokat leheljetek rá. Borítsátok be Őt becéző, kényeztető szavakkal, hogy érezze, mennyire szeretitek és Ő a mindenetek.

E szentírási idézetből levonhatjuk a következtetést: Márta a szorgalom és gondoskodás megtestesítője, Mária pedig, az áhítat, a lelki buzgóság, az imádó szeretet képviselője. Kicsinyeim! Az igazán jó engesztelőben e kettő egyesül Jézusnak tetsző arányban, tehát Mária áhítatából több van, mint Márta sürgésforgásából.

Drága Kicsinyeim! Ha szívesen elkísértek, elviszlek benneteket néhány haldoklóhoz. Nagyon tanulságos lesz. Nyújtom felétek anyai kezemet, fogjátok meg. A mentősök egy házból kihoznak egy eszméletlen 70 éves asszonyt. Súlyos agyvérzést állapítanak meg. Mi láthatatlanul beszállunk az autóba. Bármennyire igyekszik az orvos, már nem tud segíteni. Szent Fiam ott áll a haldokló mellett, akiből éppen most távozik a lelke. A gonosz, jólöltözött úriember alakjában, csábító, mézes-mázos tekintettel közeledik felé. Jézus pillanatok leforgása alatt megmutatja neki egész életét. Látnia kell, hogy ő bizony sosem lustálkodott: a hivatalban az irodai munkáját mindig elsőnek adta le, folyton túlórákat vállalt. Mikor családot alapított, férjével saját erőből felépítettek maguknak egy házat, a nagy hajtásban, mellékállásokkal még egy autót is tudtak venni. Gyermekáldást már nem vállaltak a sok munka miatt. A háztáji kertjükben minden megtermett, amire szükségük volt, de ez nem volt elég. Vettek egy telket, ahol szőlővel és gyümölcsfákkal foglalkoztak. Nyitottak egy zöldségboltot és csak gyűlt a pénzük a takarékba. Férje öt éve meghalt és minden munka rászakadt. Nyugdíjas létére nem bírta tovább a terhelést és meghalt. Jézus megmutatta neki, hogy esténként holtfáradtan eldarált egy Miatyánkot és vasárnaponként elment a szentmisére. Ennyiből állt a lelki élete.

-Elpazaroltad a drága földi életet, szinte minden időt a pénz utáni hajszára fordítottál. A mammon volt az istened. Rengeteg tartozásod van, kemény vezeklés vár rád – mondta neki Szent Fiam.

-Uram, hiszen minden nap imádkoztam és vasárnaponként áldoztam. Ez semmit sem jelent?

A sátán, az öltönyös úriember átölelte a vállát és hívta, hogy csak menjen vele, mert szorgalmáért busásan megjutalmazza. Zsebéből elővett egy dobozt, amely tele volt csillogó drágakövekkel.

Nézzétek! Jézus könyörgő tekintetet vet rátok:

-Engesztelőim, segítsetek! Hívjátok Szent Mihályt! … Szent Mihály arkangyal… Már itt is van. Kardjával megérinti az öltönyös úriember szívét, aki azonnal átváltozik undorító, patás, szőrös ördöggé, és eltűnik. A haldokló lélek félelmében leborul Jézus elé és bocsánatért esedezik, aki átöleli és őrangyalával a tisztítóhely középső fokozatára küldi.

Most egy lakásba megyünk. A fal tele van szentképekkel, egy 58 éves asszony haldoklik, kezében rózsafüzér. Súlyos veserákban és áttétekben szenved évek óta. Miután kiröppent a lelke ő is szemben áll Üdvözítőjével, aki életkönyvét mutatja neki. Gyermekkorától fogva maximalista volt az imádkozásban. Még akkor se tudta abbahagyni, mikor édesanyja hívta, hogy mosogasson el. Akkor is csak a rózsafüzért mondta, mikor leánya kérte, hogy vigyázzon a kisbabára, míg elmegy a boltba. Nyugtalan volt, hogy valami miatt a napi imaadag nem sikerült. Jézus szomorúan közölte vele, hogy az ima miatt gyakran elhanyagolta a szeretetet, ami a legfontosabb. Imái lélektelenek, gépiesek voltak, nem szálltak az Úr elé. Sosem beszélgetett a szíve mélyéből, saját szavaival Istennel. E lélek belátta súlyos tévedését és szinte saját magát ítélte a tisztítótűz vezeklő lángjai közé.

Ezután egy kórházba viszlek benneteket egy szívinfarktusos haldokló, 80 éves öreg nénihez. Arcán tündöklő mosoly és béke ül. Ezt ismételgeti halkan, erőtlenül: Jézusom, Szűzanyám a tiétek vagyok. Alig várom, hogy karjaitokban legyek. Istenem, Szent Véreddel töröld tisztára bűnös lelkemet. Alig, hogy Jézus lehajol hozzá, lelke kilép belőle és ott áll alázatosan, földig hajolva Megváltója előtt. Ő is megláthatja életét, mely csupa szolgálatból, szeretetből és bensőséges, lélekből fakadó imából, áldozatokból, böjtből és felajánlott szenvedésekből állt.

Jézus dicsősége fényében mosolyogva szólt hozzá: Kicsi Leányom, méltó Jegyesem! Egész életedben forrón szerettél Engem és bennem felebarátaidat. Köszönöm melengető, kényeztető és hálás szavaidat szentáldozásaid után és a rózsafüzér imádkozásaid közben. Jöjj, hogy Szent Szívemre ölelhesselek. Példás életeddel és az Én végtelen irgalmammal elkerülheted a tisztítótüzet, és beléphetsz fényes országomba.

Drága engesztelőim! Újra itt ültök és hallhatjátok tőlem, hogy milyen lehetőségetek van arra, hogy azonnal üdvözüljetek: Mária és Márta egyaránt legyen bennetek, a szolgáló szeretet és a bensőséges, áhítattal teli ima.

Megáldalak benneteket a felebaráti szeretet és a buzgóság lelkületével: az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.