HTML

websas.hu
MapFree counters! Free counters! Free counters! ">

„ Jézus szent vére, melyet a kereszten kiontottál értünk, áldd meg ezt a hajlékot és vedd oltalmad alá!”

uzenek.blogol.hu helyett uze-k.blog.hu

október 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31

Friss topikok

Locations of Site Visitors ">

HonlaprendszerüNK

 

 

2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

2019. június 8-a óta szerkeszthetlenek:

2019.10.08. 04:17 :: lowoa

Egyszer csak eljön
az a pillanat,
mikor a lelkemben
ébred fel szavad,
s nem értem,
mégis
a szívemmel tudom,
az enyém vagy,
s én a tiéd,
Jézusom.
Ámen


/Hajdú Zoltán Levente/


Istenem! Mindennapi munkám örömét add meg nekem! Áldásod kísérjen, hogy szándékaim helyesek legyenek, s épüljenek belőle mások, s növekedjek magam is! Ámen


Mindenható Istenünk, add, hogy napról napra jobban megismerjünk téged és a te terveidet a világgal, addig a dicsőséges napig, amikor szemtől szemben láthatunk meg. Ámen


URam! Add, hogy azt lássam meg, ami a Te gondviselő jóságodat tükrözi! Ámen


Uram! Add, hogy úgy éljek, ahogyan kívánod! Ámen


URam! Áldd meg kezeim munkáját, hogy alkothassak velük!Ámen


Uram! Bocsásd meg téves gondolataimat, Krisztuson kívüli indulataimat! Mennyi kárt okoz, ha nem vagyok késedelmes a szólásra és a haragra! Szeretnék a hallásban gyors lenni, a másokra való odafigyelésben jeleskedni. Segíts ebben, kérlek! Ámen


URam! Köszönöm, hogy kezedben tudhatok mindenkit, s mindent! Őrizz meg mindannyiunkat kegyelmesen, s add, hogy ne perlekedjünk isteni végzéseid ellen, s add, hogy gondviselő jóságodat szeretettel viszonozzuk embertársaink felé! Ámen


Uram, olyan jó magamról is vallani, hogy választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet tagja vagyok, a te tulajdonba vett népednek gyermeke. Tudom azonban, hogy ez az elhívás felelősséggel is jár, és tudom, hogy megannyiszor ezekhez a nemes „címekhez” méltatlanul élek és szólok. Segíts, hogy a veled való, a tőled kapott szövetség írjon felül bennem minden kíváncsiságot, hogy tisztán meg tudjak maradni élő kőként a lelki házban, a te egyházadban. Ámen.


Urunk, követésedre, bizalomra és engedelmességre hívsz minket. Segíts, hogy meghalljuk hangodat. Ámen


Uram! Te vagy vigaszom mindenben, kérlek éltess szavaddal! Ámen.

Kadarkúti Égi Üzenetek 192-255. : Mennyei Atya-Jézus-Szentlélek -Szűzanya: Jézus élete

2019.10.08. 04:15 :: lowoa

ÉGI ÜZENETEK

2013.10.08

Mennyei Atya: Jézus élete V.  Napkeleti bölcsek


Mennyei Atya: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Atyátok, és eszközömön, Éván keresztül szólok hozzátok! Már nagyon vártam, hogy újra találkozhassak veletek. Szeretném úgy elmondani nektek kicsi Fiam, a csecsemő Jézus kezdődő földi életének eseményeit, ahogy innen a Mennyből láttam. Ma a napkeleti bölcsek látogatásával foglalkozunk.

Most már egy éves Szent Fiam. Az istengyermekség minden bájával, szépségével megajándékoztam. Nagyon szép piros arcocskájából kiragyog a kék szeme, göndör szőke hajfürtjei úgy csillognak, mint az arany. Az Én atyai akaratom és az Ő akarata, hogy ne fejlődjön gyorsabban, mint kortársai, így aztán csak néhány szót tud kimondani, és édesen gőgicsél, mosolyog, nevet. De bölcsességének ez a rejtettsége csak az emberek felé mutatkozik, mert a lelke mélyén ott rejtőzik az isteni tudás. Titokzatos, benső beszélgetés fűzi Hozzám és Édesanyjához, mely fogantatása pillanatától folyamatosan tart. Amint a múltkori tanításból hallhattátok, ekkor már nem a barlangistállóban lakik a Szentcsalád, hanem egy jószívű betlehemi asszony lakásában.

Ez idő tájt történt, hogy a csillagjósok egy különösen fényes csillagot láttak feltűnni az égen. Megdöbbenve a szokatlan jelenségen, elkezdtek kutatni őseik hagyományában, és isteni sugallattól felvilágosítva fölismerték e csillagban a Júdeának ígért Messiás jelét. Három ilyen mágus fölkerekedik országából, és tevékre ülve elindul Jeruzsálem felé. Mindenkit megkérdeznek: „Hol van, aki született: a zsidók királya? Mert láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk Őt.” Ez a hír fülébe jutott a gonosz és zsarnok Heródesnek, és magához hivatta a 3 bölcset. Ezt megelőzően kikérdezte a zsidó főpapokat és prófétákat, akiktől megtudta, hogy Betlehem az a hely, ahol Krisztusnak, a Messiásnak születnie kell. A bölcsektől ravaszul megtudakolta, hogy mikor jelent meg nekik a csillag, és Betlehembe irányította őket, mivel hogy ott kell megszületnie a Királynak. „-Kérdezősködjetek a gyermek felől, és ha megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenvén imádjam őt.” Ezután a mágusok elutaztak. Alig, hogy kiértek Jeruzsálemből, ismét feltűnt ugyanaz a csillag, amit keleten láttak. A csillag vezette őket és megállt a ház fölött, ahol a gyermek volt. Én, Mennyei Atyátok egész útjukon figyelemmel kísértem őket. A ház bejáratához lépcső vezetett. Bekopogtak. József nyitott ajtót, és illendően köszöntötte őket. „Kik vagytok?”- kérdezte. Ők, Gáspár, Menyhért, Boldizsár egyenként bemutatkoztak, elmondták miért jöttek, és hogy egy különös csillag vezérelte ide őket, mert ebben a házban lakik a zsidók Királya, a várva várt Messiás. Nem egyedül jöttek szolgák hozták utánuk ajándékaikat. Ó, Gyermekeim, ha láttátok volna, mekkora hódolattal és alázattal viselkedtek ezek a bölcsek! Tisztes távolságban letérdeltek és onnan imádták az anyja ölében ülő kis Jézust. Mária bátorította őket, hogy jöjjenek közelebb. Engedelmeskedtek, és az isteni Gyermek bájos mosolya és csodálatos fönsége egészen elbűvölte őket. Mindhármuk szívét nagy félelem és hódolat töltötte és egészen leborultak előtte, homlokukat a földhöz érintve. Pogány hitükből egy szempillantás alatt megtértek. Csak akkor mertek felegyenesedni, mikor Legszentebb Leányom felszólította erre őket. Tudjátok, Drága Engesztelőim, ezek a kedves bölcsek nem az eljövendő hódítót imádták a Kisdedben, hanem Emmánuelt, a Szabadítót, az igazi Krisztust. A Szentlélektől fölvilágosítva hisznek Benne és imádják Őt. Leteszik gazdag ajándékaikat a Szűzanya lábaihoz: aranyat, tömjént és mirhát. Ők nem is sejtik, hogy ezek az ajándékok milyen mély értelműek: aranyat ajánlanak föl a jövendő királynak, Jézus Krisztusnak, aki Ég és Föld királya és minden gazdagság Neki jár. Tömjént a főpapnak, aki a keresztség első és legnagyobb főpapja, és mirhát az áldozatnak, aki halálának árán alapítja meg az örök királyságot és főpapságot az emberek közt. Ó, mekkora nagy szeretettel és hálával fogadta mindezt az alig 1 éves kicsi Jézus! Azonnal betért a szívükbe, birtokba vette és soha el nem hagyta őket, bármilyen messze sodorta őket az élet Tőle. Kicsi lábát, kezét nyújtotta nekik, hogy csókolják meg. Közben Hozzám, Atyjához imádkozott, hogy erősítsem meg szívükben friss hitüket, Isten-szeretetüket, és hogy ebben a hitben állhatatosak maradjanak, és bármerre mennek, terjesszék a régóta várt Messiás születésének hírét.

A bölcsek olyan jó érezték magukat a Szent családnál, hogy alig tudtak elszakadni tőlük, mégis el kellett határozniuk, hogy elbúcsúzzanak és hazatérjenek országaikba. A kis Jézus tisztában volt Heródes gonosz terveivel, hogy Őt meg akarja ölni, és ezért ravaszul visszavárja a három mágust, hogy megtudja pontos tartózkodási helyét. Ezért arra kért Engem, az Atyját, hogy akadályozzam meg a király aljas szándékát. Meg is tettem. Egy angyalt küldtem álmukban a bölcseknek, hogy visszafelé kerüljék ki Heródest, más úton térjenek haza. Bizony ez az út sokkal veszélyesebb volt számukra, mint a másik, tele rablókkal és szinte járhatatlan utakkal, de Én az egyetlen igaz Isten átsegítettem őket a nehézségeken. Eleinte várta visszatérésüket Heródes, de ahogy múlt az idő, rá kellett döbbennie, hogy terve nem sikerül. Ezért kiadta a legembertelenebb parancsot, hogy fegyveres katonái lepjék el Betlehemet, és minden 2 éven aluli fiú-gyermeket mészároljanak le. Végignéztem ezt a borzalmat, és ez a nagy emberi gonoszság megrázta atyai Szent Szívemet. Láttam, hogy az egész várost betöltötte az anyák zokogása, hallottam a fölcsukló sírást és jajgatást a frissen ásott sír körül. Ez sok ártatlanul megölt kisgyermek azonnal vértanú és szent lett. Országom fényes kapuját nagyra nyitottam, és egyenként Szent Szívemre ölelve a vértanúknak járó dicsőséges koronát helyeztem a fejükre. Ők azok, akiket ma „aprószentek”-ként tiszteltek, minden év december 28-án.

Mikor a zsarnok, gyilkos Heródes elrendelte ezt az iszonyatot, Józsefnek éjszaka álmában megjelent egy angyal és ezt mondta: „Vedd a gyermeket és anyját, és menekülj velük Egyiptomba.” Azonnal felöltözött és felébresztette az alvó Máriát, aki felfogta és szívében mélyen átérezte a veszélyt, hogy kisfia életéről van szó. Ami csak lehetett összecsomagoltak: élelmiszert, ruhákat, meleg takarókat, ahány zsák csak ráfért a szamarak hátára, azt mind teletömték vigyázva, hogy ne terheljék meg nagyon az állatokat, hogy bírják megtenni a hosszú utat. A bölcsek ajándékait is magukkal vitték. Jézus kedvenc játéka is belekerült a csomagba, egy fából faragott kisbárány. Ha a bölcső nem is fért már a szamár hátára, a kicsi matracát még rákötözték valahogy. Mária fölébresztette mélyen alvó kisfiát, megszoptatta, felöltöztette meleg, puha gyapjúruhájába. Ő maga felvette köpenyét, Jézuskát egy kendőbe burkolta. Felült a szamár hátára a csomagok elé, és József felnyújtotta neki a gyermeket. Elindultak a sötét éjszakába, az Én atyai oltalmamban bízva.

Drága Engesztelő Gyermekeim! Tanításom végéhez értem, és most olyat hallotok Tőlem, amit csak Én, Atyátok láthatok. Hirtelen nagy fényesség támad, mert eltűnik a mennyezet és felülről, az Égből egy ragyogó fénysugár ereszkedik alá, és benne megdicsőült Legszentebb Leányom, karján az 1 éves Szent Fiával. Nem egyedül érkeznek a fényben, hanem bájos, vidám, kicsi 2 éven aluli gyermekek serege kíséri Őket. Hófehér ruhában vannak, fejükön pici aranykorona, csillogó piros rubintokkal kirakva. A Szűzanya most leteszi a földre kisfiát. Sorba állítja a fehérruhás kicsiket. Kezében tart egy mennyei aranykelyhet, tele Jézus Krisztus Szent Vérével. Odatartja a kis Jézus elé, aki belemártja ujjacskáját, és mosolyogva keresztet rajzol vérével az aprószentek homlokára és közben mindegyiket egyenként átöleli, és arcukat megcsókolva így szól: „Köszönöm, Kistestvérem, hogy rövid életed feláldozásával, fájdalmaiddal, félelmeddel és haláloddal lehetővé tetted, hogy Én, a világ Megváltója életben maradhassak, és véghezvihessem Atyám akaratát, az emberiség üdvözítését.” Ezután a vértanúk megfogván egymás kezét kört alkotva körbevesznek benneteket, engesztelőket. Belenyúlnak keblükbe és kicsi szívükből kivesznek egy szép piros rózsát, átadják nektek ajándékba, és közben mondják: „Kedves Testvéreink Jézusban! Úgy fogadjátok el tőlünk e rózsaszálakat, mint az áldozatosság jelképét. Jézus Krisztus mai üzeneteit, mint legtisztább igazságot véssétek örökre szívetekbe és védjétek meg, ha kell, életetek árán is!”

Újra Én szólok hozzátok Mennyei Atyátok. Búcsúzom tőletek, és megáldalak benneteket a szeretet, az áldozatosság és az állhatatosság, a bátorság és igazság lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2013.10.15

Jézus: Jézus élete VI.  Menekülés Egyiptomba

 

Jézus: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Jézus Krisztus, a ti Megváltótok és eszközöm, Éva hangján szólok hozzátok. Mindenekelőtt forró szeretetemben végignézek rajtatok és köszöntelek benneteket, akik távolról és közelről eljöttetek, hogy találkozzatok velünk, Égiekkel. Olyan boldog vagyok, mikor látom, hogy csillogó szemekkel, érdeklődve, mély csendben hallgatjátok tanításomat. A mai témánk: Menekülés Egyiptomba. Erről az eseményről édes keveset ír a Biblia. Nincs egyetlen szó se arról, hogy mik voltak ennek a hosszú útnak eseményei, hol telepedett le a Szentcsalád. Csak azt árulja el nektek a Szentírás, hogy Egyiptomban maradtunk egészen Heródes haláláig.

Annál gazdagabb fantáziával őrizték meg a legenda, az apokrit iratok az Én kora gyermekkorom csodákkal tarkított történeteit: a vadállatok egyetlen tekintetemre kezesbáránnyá szelídültek, amerre járok a pálmafák lehajtják ágaikat, hogy köszöntsenek, az egyiptomi bálványok ledőlnek közeledésemre, a megszállottak megszabadulnak jelenlétemkor. A sok csoda felfedi isteni mivoltomat. Ezeket a legendákat az Egyház sohasem szentesítette.

A legrégibb idők hagyományai szerint, amelyek még ma is élnek az egyiptomi kopt egyházban, a mi kis családunk a Matarea forrás mellett pihent meg és kezdetben a régi Kairóban telepedett le, Memphis kapuja közelében. Ezek az ott élő keresztények sok száz évvel ezelőtt egy templomot építettek az Én kisgyermekkori ott tartózkodásom emlékére.

Drága Gyermekeim! A múlt héten ott hagytuk abba életem történetét, hogy legszentebb Anyám és jegyese József egy szamárral megrakodva elindultak velem a sötét éjszakában, egy fáklyával világítva. Körülbelül 500 km-t kellett gyalog megtenniük. Bizony sok keserves, fárasztó napba telt ez az utazás. Körülbelül ilyen messze van Betlehemtől Kairó. Szeretett Anyám hol a szamár hátán ült Velem, hol karjaiban tartva gyalogolt, hogy kímélje az állatot, amely nehéz csomagjainkat hurcolta. Az úton sokat imádkoztak, hálásan dicsőítették Atyámat, amiért megvédett Engem a gyilkos Heródestől. A fárasztó úton többször megpihentünk. Ilyenkor Édesanyám bármilyen éhes és fáradt volt, először Engem megszoptatott és tisztába tett. Milyen nagy felüdülést jelentett ez nekem! Majd elővette otthonról hozott kis ennivalójukat, két részre osztotta, Józsefnek adta a nagyobbik részt. Elmondták ebéd előtti imájukat és ettek. Engem egy puha, vastag takaróra fektetett, arra, amit még a pásztoroktól kaptam. Sietve folytatták útjukat, karjára vett és tovább mentünk. A válla fölött néztem a pálmafákkal díszített tájat. El akartam búcsúzni a fától, amely alatt pihentünk – és képzeljétek csak – ágai meghajoltak Nekem. Mosolyogva integettem neki. Édesanyám azt hitte valami ember tévedt arra, akit köszöntök. Megfordult, és ámulva látta, hogy a fa hajladozik, pedig szélcsend volt. József is csodálkozott a természet hódolatán. Az úton az éjszakák voltak a legkeményebbek. Lement a Nap, hideg volt. Általában Anyámék a puszta hideg földön aludtak, de felváltva. Az egyik mindig őrködött és ölében tartott Engem. Nem mertek a földre tenni, hogy ott aludjak, mert féltek, hogy megfázom. Vadállatok és rablók támadása leselkedett ránk. Ők nem tudták, hogy állandóan nagy fényes angyalok vigyáznak ránk, csak Én láttam Őket.

Ahogy fogyott az út, az élelem is elfogyott. Már se víz, se kenyér nem volt a tarisznyában. Én, aki most is benső beszélgetésben voltam Atyámmal, kértem, küldjön valami segítséget ebben a pusztaságban. Meghallgatott. Isten angyala láthatatlanul egy szalvétába kötözött csomagot tett le eléjük. Ők ezt sem látták, csak Én. –József, hol rejtegetted eddig ezt az ennivalót?

–Nem én tettem ide, talán te, Mária?

Majd csodálkozva felnéztek az égre, és könnyek között köszönték meg Atyám rendkívüli gondoskodását. Ez a csoda a hosszú utazásuk alatt néhányszor megismétlődött. E nélkül éhen haltunk volna.

Időnként ujjongás fogott el Engem, a kisdedet, mert lelkem nem gyermeki volt, hanem isteni. Eszembe jutott, hogy pogányok, bálványimádók közé megyünk, és hogy az Én ott tartózkodásom miatt közülük majd sokan megismerik az egy-Isten-hitet, és megtérnek. Kértem Atyámat, hogy a jövő hittérítőit erősítse meg és bátorítsa, hogy sok pogány lelket megmentsenek. Nemcsak a pusztában gyalogoltunk, hanem lakott területeken is. Józsefben, nevelőatyámban felcsillant a remény, hogy bekopog az idegenek házába és egy kis kenyeret kér. Hiszen mindketten nagyon éhesek voltak. Újra találkozniuk kellett az emberek fösvénységével és kegyetlenségével, mint Betlehemben az Én születésem előtt. Szinte mindenki elutasította őket, szitkozódva, gorombán. Az Én kicsi Szívem nagyon fájt ennyi gonoszság láttán, de felajánlottam szenvedésünket és megaláztatásainkat Atyámnak az irigy és részvétlen gyermekeim bűntől való szabadulásáért. Ott, ahol élelemmel kisegítettek minket, hálát adtam testvéreim nagylelkűségéért, és kértem Atyámat jutalmazza meg őket.

Több ízben előfordult, hogy Egyiptom földjére érve láttam hatalmas fáraó szobrokat és különböző állatszobrokat, melyeket az emberek Istenként imádnak. Ahogy elvonultunk mellettük, utánunk ledőltek a szobrok és darabokra törtek. Atyám ezzel megmutatta a bálványimádó népnek, hogy nem jó úton jár. Megérkeztünk az idegen városba, és nem volt hová lehajtani a fejünket. Nevelőatyám bárhová bekopogott, elutasították. Végre hosszas próbálkozás után rátaláltak egy üres kunyhóra. Ajtaja nem volt, ablakai betörve, egy szál bútor se volt benne, nem lakott senki se ott. Ennél még a barlang istálló is jobb volt. Mégis beköltöztünk. Mikor beléptünk e kicsi házba, József és Mária azonnal letérdeltek a szoba földjére és leborulva dicsérték Atyámat, hogy van fedél a fejük fölött. Beesteledett. Anyám nagy gyönyörűséggel megszoptatott és ágy híján ők a földre feküdtek, Engem Édesanyám a szívére fektetett, hogy meg ne fázzak.

Drága Engesztelőim! Ez a szegény viskó maga volt a Mennyország, de legalábbis a Paradicsom. Ugyanis rajtunk kívül sok angyal lakott benne. Atyám küldte őket, hogy nagy szegénységemben dicsőítsenek és tiszteljenek Engem. Csodálkoztak a nagy szegénységen, amit Én, Ég és Föld Ura választottam magamnak.

Semmi ennivalónk nem volt, Anyámék nagyon éhesen feküdtek le. A reggeli ima után József járta a házakat, hogy alamizsnát kolduljon. Mindenhonnan elzavarták. Végre megszánta egy jószívű asszony, szelt két vastag szelet kenyeret és egy edénybe tejet töltött. Ez a teremtés néhány alkalommal meglátogatott minket a viskóba, és mindig hozott valamit: kenyeret, gyümölcsöt, tejet. Kicsi gyermeki szívem tele lett hálával és megsimogattam jótevőnk arcát. Elpanaszkodta, hogy azért jár bottal, mert a térde pár éve nagyon fáj. Édesanyámhoz bensőleg így szóltam: -Állíts le eléje a földre, hogy ráhelyezzem kicsi kezemet a térdére. Búcsúzásnál, mikor lépni akart, csodálkozva kiáltott fel: -Mi történt? Nem fáj a lábam. Letérdelt előttem, karjába vett, szívéhez szorított és kérdezte: -Ki vagy te, kicsi gyermek? Meggyógyítottál. Attól kezdve gyakrabban jött hozzánk, és ajándékaival próbálta meghálálni segítségemet. Összebarátkozott Édesanyámmal. Megtudta, hogy szépen tud kézimunkázni. Hozott neki hozzá való anyagokat. Drága Anyám keze alól egyre szebb terítők, kendők hímzett fátylak kerültek ki. Ez a jóságos asszony elvitte a munkáit a piacra és eladta neki. Már volt egy kis pénze a családunknak élelemre. Józsefnek ugyanez az asszony ácsmunkákat szerzett. Megélhetésünk nagyon szerényen, de beindult. Józsefnek lassan sikerült annyi faanyagot venni, hogy készített 2 ágyat, és nekem egy bölcsőt faragott. Rendbehozta az ajtót és az ablakot. Nem győzték sok-sok imával megköszönni Atyámnak a jólelkű asszonyt. Mária elhatározta, hogy ezt a bálványimádó, pogány, de jószándékú lelket megmenti a pokoltól. Elkezdett az igazi Istenről beszélni neki. Ámulva hallgatta, és e tanítás mélyen megérintette a lelkét. Másnap elhozta a legjobb barátnőjét, aztán még egyet és egyre többet. Ott ültek körülötte, és amit hallottak, az megragadta a lelküket. Kisgyermekeket is hoztak magukkal. Ó, de boldog voltam, Engesztelőim! Hiszen erre vártam itt Egyiptomban, hogy mentsem a szegény pogányok lelkét. Édesanyám volt rá az eszközöm. Akiket Ő tanított, azok továbbadták az egy-Isten-hitet másoknak, így terjedt a hit egyre szélesebb körben. A vezető, gazdag emberek felfigyeltek rá, és felkutatták, honnan indul ki ez a „zavarkeltés”. Így aztán üldözésben és zaklatásban is volt része az áldott, szelíd és bátor Édesanyámnak.

Évek teltek el, és Én növekedtem az emberek előtt testben és bölcsességben. Megtanultam járni, folyékonyan beszéltem, térdenállva imádkoztam. Első szavaimmal Atyámhoz szállt dicsőítésem, azután Szűzanyámhoz és nevelőapámhoz intéztem köszöntő szavakat velem való fáradozásaikért. Egyiptomban tartózkodásom mély élménye szomorúsággal töltött el. Láttam, hogy a romlott, gyilkos Heródes megátalkodott lélekkel halt meg. Egy pillanatra se bánta meg a sok ártatlan csecsemő lemészárlását, és a pokol mélységébe zuhant. Nagy fájdalom Nekem, hogy az emberek üdvösségéért jöttem e világra, és mégis látnom kell, hogy sokan elkárhoznak.

Elérkezett a napja annak, hogy Atyám Józsefhez angyalt küldött azzal az üzenettel, hogy családjával visszatérhet hazájába, mert meghalt a tömeggyilkos Heródes, már nem fenyeget veszély, Engem, a Messiást.

Ennyit szerettem volna mondani nektek száműzetésünkről és Egyiptomban tartózkodásunkról. Közben végig itt állt mellettem Atyám és a Szentlélek Úristen emberalakban, fehér ruhában, glóriával körülvéve. Mennyei Atyátok egy szép nagy vekni kenyeret és egy vízzel teli üveget tart a kezében. Így szól hozzátok: Drága Engesztelő Kicsinyeim! Hallottátok, hogyan mentettem meg az éhhaláltól a Szentcsaládot? A közelgő megpróbáltatások a jövőben komoly éhínséget vonnak majd maguk után. De ne féljetek! Bármily kevés tartalékot tudtok félretenni, Én ha szükségetek lesz rá, megsokasítom. De csak akkor, ha nem tagadtok meg Engem, és hűségesen kitartotok Jézus Krisztus igaz üzenetei és a Szentségek mellett. Amint látjátok lelki szemeitekkel, az Én atyai kezeim kifogyhatatlanok ételből és italból. Én táplállak majd benneteket.

És most a Szentlélek nyitja ajkait szólásra: Mária és József nem féltek a hosszú, veszélyes úttól. Gyermeki hitet öntöttem lelkükbe, érezték, hogy semmi baj nem történhet, mert a Magasságbeli oltalma alatt állnak. Ígérem nektek, hogy a Nagyfigyelmeztetés alatt egészen megváltoztatlak benneteket. Eltörlök belőletek minden aggodalmat, félelmet, és akkora bátorsággal, elszántsággal, hittel és forró Isten-szeretettel ajándékozlak meg titeket, hogy nem fogtok magatokra ismerni. Ennek egyetlen feltétele van, hogy ne hallgassatok ellenségem hamis, alázatba és toleranciába burkolt ígéreteire, hanem szilárdan tartsátok be a tízparancsolatot, higgyetek az Egyház tiszta hagyományaiban, még akkor is, ha maradinak, ellenségnek, eretneknek, szektásoknak bélyegeznek meg, és rejtőzésre kényszerítenek. Már most előre megerősítést hoztam. Nyissátok ki kicsi szívetek ajtaját! Tenyeremen magasan lobogó Szeretetlángomat nyújtom felétek, melyből egyenként mindegyiketek szívébe 3 fénycsóvát küldök: a feltétel nélküli hit fényét, az állhatatosság fényét, és a bátorság fényét.

Újra Én állok előttetek, a ti Jézusotok. Búcsúzom tőletek, köszönöm figyelmeteket. Mindhárman felemeljük áldást osztó jobb kezünket, és nagy szeretetünkben megáldunk benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2013.10.22 Szentlélek:

Jézus élete VII.  Názáreti évek

 

Szentlélek: Drága Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok a Szentlélek Isten, és eszközömön, Éván keresztül szólok hozzátok. Kezemben tüzes szeretetlángom lobog, nyissátok ki szívetek ajtaját, mert mindannyiótoknak egy fényes lángcsóvát küldök. Ez a láng, ha befogadjátok, megnöveli bennetek a gyermek-Jézus iránti hódolatotokat és szereteteteket. Szent Szívemből köszöntelek benneteket, kik fáradságot és anyagi kiadásokat nem tekintve eljöttetek a messzeségből, és titeket, Kicsinyeim, akik minden kedden itt vagytok, hogy befogadjátok tanításainkat, és mentsétek a lelkeket.

Ma Jézus Krisztus gyermekkoráról, a názáreti évekről lesz szó. Csak Máté és Lukács evangéliumában olvashattok röviden erről a hosszú időszakról. Máté így szól: „Amikor Heródes meghalt, megjelent Egyiptomban álmában Józsefnek az Úr angyala, és így szólt hozzá: -Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére, mert meghaltak, akik a gyermek életére törtek.”(Máté 1, 19-20) József erre az álomra hallgatva, át is lépte az egyiptomi határt családjával, de mikor meghallotta, hogy Archelaus, Júdea új királya tovább folytatja atyjának, Heródesnek zsarnoki politikáját, jobbnak találta Júdea helyett az attól északra fekvő Galileába menni. Ott Heródes másik fia, Antipas uralkodott, jóval szelídebb, humánusabb fejedelem volt. A Szentcsalád így Názáretben telepedett le. Lukács evangélista így szól nektek a kis Jézusról: „A gyermek pedig nőtt és erősödött, bölcsesség töltötte be, és az Isten kegyelme volt rajta.” (Lukács 2,40)

Az isteni gyermek názáreti éveire két egyszerű szó volt a jellemző: növekedett és engedelmes volt. Testileg éppen úgy fejlődött, mint kortársai, szomszédai, és az utcabeli többi gyermek. Évről-évre a korának megfelelő értelmet, erényeket, kedvességet és erőt mutatta. Isteni  bölcsességét, teljes tudását mélyen elrejtette magában. Ideális, engedelmes kisfiú volt, a rossz semmiféle formában nem fért hozzá, szüleinek mindig szót fogadott. Egy-két kedves történetet elmesélek nektek, hogy közelebb vigyem szívetekhez Őt. Ezeket a történeteket hiába keresitek a Szentírásban. Vagy szájhagyományként maradt fenn, vagy Én mesélem el eszközeimnek, mint valóságos eseteket a régmúltból.

Jézus 5-6 éves lehetett, mikor gyakran átment játszani a szomszédba. Ott lakott egy nála egy évvel fiatalabb kis barátja, Simon és annak még kisebb húga, Mária. Az udvarban lévő homokból várat építettek. Kis lapátokkal alagutat fúrtak a várba, egymással szembe térdelt a két fiú, addig dolgoztak, míg át lehetett látni a lyukon. A kislány, aki csak 3 éves volt, nagy boldogan felállt a vár tetejére, amely azonnal összeomlott. Simon nagy haragra gerjedt és a kislapáttal nagyot ütött Mária lábacskájára. Mér vérzett is egy kicsit, és a fájdalomtól nagy sírásba tört ki. Jézus kivette barátja kezéből a lapátot és szelíden így szólt: „Simon! Ő még kicsi, nem tudja, hogy a homok ilyen gyenge, puha anyag. Nem akart rosszat. Hajolj le és csókold meg a megsebzett kis lábát.” Erre a kislány megvigasztalódott és Jézus így bíztatta: „Kérj Simontól bocsánatot, és öleld meg. A két kis testvér összeölelkezett és szent volt a béke. Új vár készült, amit már nem rontott szét Mária.

Egy alkalommal, mikor Simon Jézuséknál játszott, agyagból galambokat készítettek. Amelyik elkészült, azt odatették száradni a napra, a ház fala mellé. Volt az utcában egy náluk pár évvel nagyobb, rosszindulatú fiú, aki már sokat bosszantotta, bántotta őket. Nem is sejtették, hogy ma is baj lesz vele. Mikor a 15. agyaggalamb is elkészült, bementek kezet mosni a konyhába. Mária délutáni kézimunkázással volt elfoglalva, de felállt és nagy kedvességgel a fiúk felé fordult: „Bizonyára megéheztetek a nagy munkában. Üljetek asztalhoz, szelek nektek ebből a puha, friss kenyérből, délelőtt sütöttem. Tessék, itt a tej hozzá.” Rövid ima után elfogyasztották az uzsonnát. Már szaladtak is ki az udvarra, de ámulva tapasztalták, hogy valaki széttaposta az agyaggalambokat. Simon sírva fakadt. Jézus kifutott az utcára és látta a sarkon befordulni Jakabot, az ismerős goromba fiút. Letörölte a kis Simon könnyeit és így vigasztalta: „Nézd, csak! Új galambokat csinálok neked és ezekre majd vigyázunk.” Hamarosan elkészült az új madársorozat, ott száradtak a napon. Rövid idő leforgása alatt visszajött a gonosz Jakab, kezében egy vastag bottal. Hangosan kacagva az agyaggalambok felé szaladt. De a kis Jézus hirtelen ennyit mondott: „Madárkáim, hess!” És a játékmadarak megelevenedtek és elröpültek. A rossz gyerek elkerekedett szemekkel, tátott szájjal nézett utánuk és szégyenkezve elkullogott. Simon átölelte kis barátját, és megköszönte a segítségét.

Jézus nemcsak engedelmes volt, hanem segítőkész is. Ott volt a főzésnél Édesanyja mellett és kézre adta az edényeket, szitálta a lisztet, ebéd előtt megterítette az asztalt, megtanult mosogatni, söprögetni, port törölgetni. Ha Mária Józsefhez küldte a műhelyébe, boldogan szaladt. Már 3-4 éves korában a famunka minden fogása a kisujjában volt, de örömet akart szerezni nevelőatyjának és ezt nem árulta el. Hagyta, hogy ő tanítsa meg minden mozdulatra. Alig volt 4 éves, mikor Édesanyja születésnapjára ajándékot készített. Egy zsámolyt a lába alá, mikor leül kézimunkázni. József minden hozzávalót odatett eléje és egy kicsit besegített neki. Már majdnem kész volt vele, mikor Mária benyitott a műhelybe. Ebédelni hívta őket. Gyorsan lekapta magáról kicsi köténykéjét, hogy anyja észre ne vegye a meglepetést. Mekkora öröm volt, mikor eljött a pillanat, hogy első önálló munkáját, mint születésnapi ajándékot édes gyermeki mosolya kíséretében átnyújtotta. Mária könnyes szemmel zárta karjaiba ügyes kisfiát.

Már nagyobbacska volt, mikor atya mellett ácsolt magának egy méretben hozzáillő kicsi keresztet. Józsefet megkérte, vegyen méretet testhosszáról, kitárt karjairól. Csak akkor vette észre nevelőatyja, hogy mire kellenek a méretek, mikor már ácsolta össze kisfia a fadarabokat. Mikor kész volt vele, felemelte a földről, elégedetten nézte, szeretettel megcsókolta és beszaladt vele a szobájába. József mélyen elszomorodott és futott a konyhába Máriához: „Gyere gyorsan, nézd, mit tesz a Fiad.” Benyitottak és akkora már ott feküdt a kicsi kereszt a földön és rajta kinyújtózkodva, kitárt karokkal a 9 éves kis Jézus. Szótlanul álltak szegény szülők, a szomorúságtól és a meghatottságtól egy darabig szólni se tudtak. Majd Mária törte meg a csendet: „Gyermekem, mit művelsz itt?” -közben folyt a könnye. Jegyese gyöngéden átölelte a vállát. Jézus felállt, nagyon komoly volt és ezt mondta: „Meg akartam próbálni, milyen érzés lesz, majd nagy koromban, mikor keresztre feszítenek. Ne aggódjatok, még soká lesz!” Azután mindkettőjüket szeretettel átölelte.

Drága engesztelő Gyermekeim! A kis Jézus tanulásáról és imádkozásáról is szeretnék néhány szót szólni. Míg a mai korban nyilvános iskolákban tanulnak a gyermekek 6 éves koruktól 18 éves korukig, addig Jézus idejében a zsidó gyermekeknek nem volt iskolájuk, ahová járjanak. A nevelés, a tanítás a szülői házban és a zsinagógában történt. Otthon az anya és apa oktatja, a zsinagógában a Tórát tanulja, a műhelyben pedig, a mesterségére készítik. A zsidók házi nevelése kizárólag vallásos és nemzeti volt: csakis a Törvényre, az erkölcsre és a történelemre vonatkozott. A cél az volt, hogy a gyermekekbe belevésődjön a parancsok tisztelte és a hazafiság, a nemzet szeretete. Gyermekeim! Csak olvassátok a Szentírásban a „Példabeszédek”-ben a buzdításokat, melyekben Isten bölcsessége tanítja a gyermeket, hogy hallgassa meg apja oktatásait, és ne vesse meg anyja tanítását.

A názáreti szülői ház volt Jézus igazi iskolája. Atyjától, anyjától tanulta meg olvasni az Írást, az ő szájukból hallotta a Törvény parancsait és népének történetét. Már 6 éves korában folyékonyan olvasott. Nevelőatyja gyakran elvitte a zsinagógába, ahol sokat imádkozott és elmélkedett Isten igéin, amelyek jóformán csak Vele foglalkoztak, s amelyeknek rejtett értelmét egykor majd Ő fogja megmagyarázni. A zsinagógában ülve, ölében a szent tekercsek, olvashatta az Írásban saját sorsát, melyet már régen előre megjósoltak a próféták. Jézus mindig tisztán és világosan hallotta Isten szavát. Ez a hang volt soha el nem apadó örök forrása a benne rejlő bölcsességnek és tudománynak: ez volt az Ő sajátos lángesze.

A 12. év határkő volt Jézus gyermekkorában, ezért ezt új fejezetként tanítjuk nektek a következő alkalommal.

Míg, Én, a Szentlélek ezeket a záró szavakat mondtam, a Mennyei Atya elhatározta, hogy egy szép misztikus ajándékkal lep meg benneteket. Nyissátok ki lelki szemeiteket, és közben hunyjátok be testi szemeteket. Eltűnik a mennyezet, és a ragyogó kék égből egy fehéren világító fényes nagy gömb ereszkedik le. Kinyílik rajta egy ajtó, és kilép rajta Mennyei Édesanyátok, az Üdvösség Anyja, majd az 5 éves kis Jézus és utoljára Szent József. Szembefordulna veletek, a kicsi középen áll. A kis Jézus szeméből könny pereg és nagyon szomorú. Édesanyja látja, és megkérdezi: „Miért sírsz, Kisfiam? Nézd, testvéreid, az engesztelők hogy örülnek Neked!” „Édesanyám, siratom a mai családokat és a mai gyermekeket. Emlékezz, mi milyen szeretetben, boldogságban, békében éltünk itt a földön. A mai családok között alig van hasonló. Rohanás, pénzhajhászás, idegeskedés, türelmetlenség, veszekedés, verekedés, házasságtörés, válás lépten-nyomon. A gyermekek ilyen szörnyű környezetben nevelkednek hit nélkül, Isten nélkül, szeretet nélkül. A bűnös környezet, a sok rossz példa következtében a mai gyermekek többsége már nem olyan ártatlan, mint Én és kortársaink voltunk valamikor itt a földön. Már az 5-6 éves kicsik szívét megtámadja az irigység, a hazugság, a paráznaság, a gorombaság, a trágárság, a hitetlenség gyíkocskája, és ahogy növekszik, úgy halad egyenesen a pokol felé vezető úton.”

Nézzétek, mi történik! Szent József hóna alatt fogva magasra emeli a kis Jézust, aki két kis karját kitárja, és ezt kéri tőletek: „Kistestvéreim! Segítsetek! Imádkozzatok a családok békéjéért, a válások megszűnéséért és a gyermekek buzgó hitre neveléséért. Böjtjeiteket és egyéb áldozataitokat ajánljátok fel értük. Most pedig mondjatok el egy tizedet mellette álló Édesanyámnak a „Szeretetláng” rózsafüzérből!”

Újra Én szólok, a Szentlélek. Míg mondtátok ezeket a fohászokat felszáradtak a Kis Jézus könnyei, mosolyog, mert a rózsafüzér minden egyes szeméből kicsi fényes szív formájában szeretet áradt a családok és a gyermekek iránt a Szűzanya Szent Szívébe. Ezeket a fény szíveket odaadta Szent Fiának, aki kegyelemként szétosztotta a rászoruló családok és gyermekek között. Köszönjük a segítségeteket. Megáldalak benneteket az együttérzés kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2013.10.29

Szűzanya: Jézus élete VIII.  A 12 éves Jézus

 

Szűzanya: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Édesanyátok,  eszközömön keresztül szólok hozzátok. Ma a 12 éves Jézusról szeretnék beszélni nektek. Erre Én vagyok a legalkalmasabb, az Édesanyja, mert előttem cseperedett fel, életének minden mozzanatát és lelkének minden apró rezdülését közvetlen közelről tapasztalhattam.

A 12. év ünnepélyes határkő minden fiatal izraelita életében. Ettől kezdve férfinak tekintik, felszabadul a gyámság alól, tagja Izrael közösségének. A vallásos szertartások alatt homlokán és karjain viseli az imaszíjakat, meg kell tartania a böjtöket és nagy ünnepeken, a pászka és a sátorok ünnepén köteles Jeruzsálembe zarándokolni. Így mikor Szent Fiam betöltötte a 12. évét, Józseffel elvittük a názáreti zsinagógába, ahol fölvették a hit-községbe és megkapta Ő is az imaszíjakat.

Elérkezett a pászka ünnepe, és mint minden jámbor zsidó család, mi is elindultunk Jeruzsálembe. Ennek az ünnepnek az alkalmával zsúfolásig tele volt karavánokkal a városba vezető út. Mielőtt kiléptünk názáreti házunkból, Fiam letérdelt előttem és nevelőatyja előtt a földre és a Mennyei Atya áldását kérte utunkra. Mi is ezt tettük. Végig kettőnk között lépdelt, mert tudta, hogy József és Én egyaránt nagyon örülünk testi közelségének. Mi ketten abból a célból mentünk Jeruzsálembe, hogy eleget tegyünk az előírásoknak és imádjuk a Magasságbelit. Jézusnak magasabb rendű célja volt ezzel az úttal: hogy kinyilatkoztassa Atyja irgalmasságát, és a világgal tudassa eljövetelét. Útközben benső szavakkal arról beszélgetett Istennel, hogy a templomban ezt a célját hogyan fogja megvalósítani. Amerre mentünk, mindenfelé jobb kezét felemelve megáldotta a réteket, a termőföldeket, a legelésző állatokat, a falvakat a benne lakókkal együtt. Kérte az Atyát, hogy termékenyítse meg a vidéket, amit megáldott. Menetközben az emberekre, akik körülöttünk jöttek, mély hatást gyakorolt a 12 éves Szent Fiam személye, mert szépség, báj és szeretet sugárzott belőle. Nem egy asszony odalépett hozzám, és így szólított meg: „Boldog lehetsz, hogy ilyen fiad van!” Viszont egyesek – akik súlyos bűn állapotában voltak – nem merték szemüket Jézusra emelni, lelkiismeretfurdalást éreztek, és mélyen megrendültek.

Megérkeztünk, és beléptünk a templomba. Mindhárman leborultunk, homlokunkat a templom kövéhez érintve, és szívünk mélyéből köszöntöttük és dicsőítettük a Mindenhatót. Körülnéztünk és láttuk, hogy a templom környékét, oszlopcsarnokait és udvarait elözönlötte az ájtatos tömeg. A papok bemutatták az áldozatokat, a tanítók, a farizeusok és írástudók vitatkoztak a törvényről, magyarázták a parancsokat. Azért voltak a viták, mert Jeruzsálemnek, mint az akkori hittudomány székhelyének 2 féle iskolája volt: a Hillel és a Sammai iskola. A Hilleré mérsékeltebb volt, mert a törvény erkölcsi oldalát hangsúlyozta, nem annyira a szertartásokat. A Sammai iskola keményebb volt, szigorúbb, a mózesi törvényeket megnehezítette.

Mikor befejeztük imáinkat, felajánlásainkat, a többi názáreti zarándokkal együtt elhagytuk a templomot és elindultunk hazafelé. Fiam most nem közöttünk jött, hanem a többi fiatallal együtt. Este megdöbbenve tapasztaltuk, hogy elveszett. Az első állomáshelyen végigjártuk a pihenő embereket, kérdezgettük nem láttak-e egy 12 éves fiút. Próbáltunk személyleírást adni róla, de senki nem tudott segíteni. Három napig bolyongtunk rettegve, aggódva, de sehol nem találtuk, enni, aludni se tudtunk. Rémes képek tárultak anyai szemem elé: talán rossz emberek megtámadták, megragadták és valami erőszakot követtek el rajta? Talán ravaszul elcsalták hazug ígéretekkel és követte őket? Vagy gyilkosok kezébe került? Egy ember azt javasolta, forduljunk vissza Jeruzsálembe, talán lassabban jött és lemaradt vagy eltévedt, hiszen még gyermek. Elfogadtuk a tanácsát. Visszamentünk a városba, a templomhoz. Átkutattuk a templomudvar minden zegét-zugát. Minden oszlop mögé benéztünk, nem áll-e ott. Sírva kiáltoztuk: Jézus, Jézuskám, hol vagy? Bentről hangok szűrődtek ki. Mintha gyermekhang is vegyült volna bele. Zaklatott szívvel, reménykedve benyitottunk. Láttuk, hogy tudósok, farizeusok, papok egy oszlop közelében szorosan egymás mellett körben állnak, és kihallatszik közülük a mi Fiunk gyermekhangja. Odafutottam, két kezemmel rést csináltam az embergyűrűn, és láttam Jézust, ahogy egy törött oszlop alján áll, és fennkölt szavakkal, bölcsen, hatalommal eltelve magyarázta az írást az álmélkodó papoknak. Azonnal odaléptem hozzá, miközben ömlött a könnyem: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Lásd, apád és én szomorúan kerestünk. Ezt felelte: Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell fáradoznom?”

Kedves Engesztelő Gyermekeim, akkor én még nem tudtam azt, amit most, hogy már a Jeruzsálembe haladó úton Ő benső beszélgetéssel megkérdezte Atyjától, hogyan kerítsen sort arra, hogy kinyilatkoztassa az Ő atyai könyörületességét és a saját Messiási eljövetelét. Akkor utasította Őt a Mennyei Atya, hogy hazamenetel közben szakadjon el tőlünk, szüleitől és a zarándokoktól. Így lesz alkalma a tanításra. Én, Mennyei Édesanyátok elnyert dicsőségemből visszatekintve már tisztán látom Jézus beszélgetését a doktorokkal. Valamennyien feszült figyelemmel hallgatták, bölcs szavai megragadták őket. Elmondta nekik, hogy a Messiás már eljött a világba, már él, hogy megmentse az emberiséget. Ezek a tudós papok azt még elhitték valahogy, hogy már megszületett a várva várt Messiás, de amit a gyermek sejtetett velük, hogy íme Ő az, ezt már gőgjük nem tudta befogadni. Még hogy egy egyszerű ács fia, egy ilyen jelentéktelen, alacsony származású fiú legyen a zsidó nép megmentője, vezére, királya, szabadítója? Azt már nem! Pedig értelmükkel felismerték a bölcs, különös gyermek kinyilatkoztatásait, de szívükbe nem tudták befogadni. Keménységük nagy fájdalmat okozott Jézusnak.

Drága kicsi Fiam e 3 nap alatt, ameddig mi kerestük, megismerhette az éhezést és fázást. Egész nap a templomban tanított, estefelé összebarátkozott szegény kis koldusgyerekekkel és próbált alamizsnát kérni a járókelőktől. Egyszer-egyszer kapott valami kis ételt, de azonnal szétosztotta a szegénygyerekek között. Az éjszakát szabad ég alatt töltötte, még pokróca se volt, hogy betakarózhasson. Nappal a templomban állt tovább tanítva a tudós papokat. Milyen kegyetlenek voltak! Egyiküknek se jutott eszébe, hogy ezt a szegény, éhező gyermeket éjszakára befogadja. Így telt el a három nap és két éjszaka. Mikor rátaláltunk és hazavittük, egy szóval se panaszkodott nekünk. Hogy milyen keservesen telt el ez a pár nap, azt a Mennyben tudtam meg. Hogy nem engedetlenség volt részéről, hogy elszökött tőlünk, azt még a válaszából megsejtettem, hogy „Atyám dolgaiban kell lennem.” Emlékeztetett minket arra, hogy Ő elsősorban a Mennyei Atya Fia és csak utána az Én gyermekem. Ez a válasz nektek is szól, drága Engesztelőim. Számotokra az legyen az első és legfontosabb, amire Isten meghívott benneteket, mert Ő a ti Atyátok, az Ő dolgaiban kell lennetek. Titeket, Kicsinyeim azzal a felemelő feladattal bízott meg, hogy mentsétek a lelkeket, a közömbös, hitetlen és bűnökben megátalkodott felebarátaitokat, és segítsetek a tisztítóhelyen szenvedőknek imáitokkal, böjtjeitekkel, áldozataitokkal, önmegtagadásaitokkal.

Kedves Gyermekeim! Próbáljátok átérezni azt a három rendkívül nehéz napot, amiben részem volt, mikor elveszítettem 12 éves Szent Fiamat. Semmit nem tudtam róla. Rám bízta a Mennyei Atya, hogy szüljem meg, neveljem fel, és ha valami baja lesz, ha nem találom meg, hogyan álljak meg Előtte? Éles tőrként hasított a szívembe, hogy talán már sosem láthatom. Ti, imádságos lelkületű, buzgó Kincseim, valami hasonlót érezhettek, mikor Isten lelki szárazságot bocsát rátok. Úgy élitek ezt meg, hogy ti is elvesztettétek Jézusotokat. Nem tapasztaljátok a szeretetét, mint máskor. Ilyenkor a ti szívetek szeretetlángja is kialszik Iránta. Eltűnik az áhítat, az öröm imádkozásotokból. Viszont hasonló boldogságot éreztek az enyéméhez – ahhoz, mikor a Jeruzsálemi templomban megpillantottam Jézusomat – ha Isten véget vet lelketekben ennek a sivár állapotnak, és újra rátaláltok Szent Fiamra, szívetek Királyára.

Most pedig, drága Kincseim, olyan dolog történik, amit csak Én, Édesanyátok láthatok. A Mennyei Atya az Égből küld nektek egy kedves ajándékot. Egy hatalmas, ember-méretű Szentostya ereszkedik alá, és megáll előttetek a földön. Ti, akik szentmisére jártok, nem egyszer tapasztalhattátok, hogy a nagy Oltáriszentség felületén valami kidombordó kép látható: pl. a jászolos kis Jézus, a feltámadt Jézus, vagy egy feszület. Ezen az óriási Szentostyán a 12 éves gyermek Jézus látható fehéren, az Ostya anyagából. Hirtelen elkezd színesedni, megelevenedik, és kilép elétek. Gyönyörű, szőke fiú, haja göndör fürtökben eltakarja a fülét, kreol bőréből, piros arcából kivilágítanak ragyogó kék szemei. Arcának finom, nemes vonásai, bájos mosolya egészen elbűvölő. Mivel a Szentostyában teljes isteni dicsőségében van jelen, most is gazdagon ontja magából a fényt. Először Felém fordul, nagy szeretettel átölel és így szól hozzám: „Forrón szeretett Édesanyám! Köszönöm, hogy ilyen hitelesen és alapos részletességgel bemutattál Engem, mint 12 éves Jézust kistestvéreimnek. Ezzel a tanítással befejezted előttük gyermekkorom történetét.” Egy gyermeki csókot ad arcomra, és újra veletek szemben áll. Térdig érő, hófehér ruha van rajta, és egy aranyöv fogja össze a redőit. Nyakában egy hosszú láncon aranykereszt feszülettel. Így szólít meg titeket: „Drága engesztelő Kistestvéreim! Nem véletlenül érkeztem Szentostyába rejtőzve közétek. Fel akarom hívni figyelmeteket a veszélyre, ami a közeljövőben fenyegeti Testemet és Véremet. Valóságos Jelenlétemet a templomokban hamarosan megszüntetik. Meg akarják akadályozni, hogy tápláljalak benneteket és erősítselek titeket a megpróbáltatások idejére. De ne féljetek! Mi, a Szentháromság tagjai ott fenn a Mennyben tervezgetjük nektek a szentáldozás lehetőségét. Terveinket e tanításban nyilvánosan nem fedhetjük fel előttetek, de titkunkat meg fogjuk osztani legbátrabb, és legbuzgóbb felszentelt fiainkkal és igaz, választott prófétáinkkal. Mint ahogy földi egyházam megtisztul, de nem vész el, fennmarad az utolsó napig, ugyanúgy az Eucharisztia is élő valóságként, mint megtestesült Ige élni fog köztetek eledelként és italként a világ végéig.” A 12 éves Fiam leveszi nyakából a keresztet, melyen megelevenedik szenvedő Teste. Közétek megy, és egyenként mindnyájatokkal megcsókoltatja. Közben ezt mondja: „Megérintem ajkatokat, hogy szenvedésemről mindenkinek beszéljetek, aki befogadja.”

Én, Édesanyátok egy áldással búcsúzom az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

MAGDOLNA ASSZONY ÍRÁSAI Ármin által

2019.10.08. 04:14 :: lowoa

1982. október 8.
 
 
HA SZERETETBŐL NINCS BENNETEK, SENKIK ÉS SEMMIK VAGYTOK, KITÉPITEK MAGATOKBÓL AZT, AMI ÁLTAL ISTEN GYERMEKEI VAGYTOK
 
Dicsértessék a Jézus Krisztus! Áldott légy testvérem a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ármin vagyok, ne félj!
 
       Köszöntelek Testvérem, az Úr, az Üdvözítő Megváltó és bűneid megbocsátó Jézus Krisztus által. Testvérem, köszönöm imáidat és fohászaidat és köszönöm még külön, hogy mikor tehernek érzed az imát, akkor is mennyire törekedtél Krisztus felé és a te fegyvereid által győzelmet arattál a közömbösség fásultságán.
 
       Örömmel tölt cl, hogy a mag, mit beléd vetett az Isten végtelen kegyelme, bőven termő talajra talált és ezt a csírát mennyire öntözöd és gondozod a te imáiddal és fohászaid által. Testvérem, ne szűnj meg imádkozni szeretteidért és mindazokért továbbra sem, akikért eddig imádkoztál. Ne félj Testvérem, továbbra is ezen az úton haladj. Az Út végén ott vár a te Urad Istened, Megváltód, Üdvözítőd, az Úr Jézus Krisztus és letöröl szemedről minden könnyet még itt a földön is, mert a te igád könnyűvé teszi szent adományai által. A lélek békéjét adja ajándékul, a reményt és a hitet, amit a te magad akaratából szereztél meg. Isten végtelen nagy kegyelme eligazította előtted az utat, ami ugyan nagyon nehéz volt, botladoztál rajta eleget, de mégis megérkeztél arra az útra, amit a te Istened neked ajándékozott, de óva intelek, hogy erre az ajándékra többszörösen, nagyon kell vigyázni, mert nagyon nagy fegyver van a kezedben az ima és a fohászaid által. Azt mondom, mindig többre és többre törekedj, mert nincs megállás, jobbnak és jobbnak kell lenni, minden nappal. Nincs pihenés, tökéletesedésre kell állandó jelleggel törekedni.
 
       Ezt minden alkalommal elmondom, mert ez mindennél fontosabb. Mert ez a cél!
“LEGYETEK TÖKÉLETESEK, MERT MENNYEI ATYÁM IS TÖKÉLETES!”- mondotta az Úr Jézus. De viszont tudja a ti Uratok, hogy ezt a tökélyt ember el nem érheti, viszont ha te a tökéletesedés felé törekszel, mindig előbbre és előbbre jutsz. A harc a bűnnel szemben véget nem ér mindhalálig, míg az Úr el nem szólít. Mondom neked, boldogan érkezel meg, ha te kitartó voltál a harcban mindvégig. Mert aki a csúcs felé igyekszik, annak nincs megállás, mert visszacsúszik még mélyebbre, mint ahonnan elindult. Nagy a küzdelem testvérem, de ne feledd el, Krisztus mellettetek van mindvégig. Ő ellát benneteket erővel. Neked a te Urad végtelen nagy kegyelem által megadta az erőt és megőrizte elmédet, tested idegrendszerét épségben és minden károsodás nélkül, mert szeretett téged a te Üdvözítőd, isteni szeretete végtelenségével, mert te is szeretted őt. Most mondom, törekedj Őt mindig és mindig jobban szeretni. Ne légy fáradt, ha Krisztusról van szó. Igen is vállalni kell az áldozatokat. Krisztusért mindig és mindenkor tenni kell és fáradozni érte, mert Ő is munkálkodik az ember lelkén a Szentlélek Isten által, állandó munkálkodással. Legyél nagyobb bizalommal a te Krisztusod iránt. Legyél végtelen szeretettel embertársaid iránt. Legyél szolgálatkész. ”Mert ki a legnagyobb? Ki mindenkinek szolgája.” – mondotta az Úr Jézus, és ha ezt követné minden ember, a földre szállna le a mennyek országa, mert szeretet élne az ember szívében, s mert tudd meg testvérem a világmindenséget is a szeretet tartja fenn, Isten végtelen szeretete.
 
       Mert Isten szeretetre teremtette az embert, de adta a szabadságot is. Mit tett az ember? A sátán megkísértette, gőgös lett és elbukott. Ezáltal a szeretet fényét beárnyékolta a gyűlölet, az irigység. Mert az ember a másik ember felett akar állni, mindenki felül akar kerekedni a másikon és ezekben az emberekben nincsen szeretet embertársuk iránt.
 
„Mert ha szeretetből nincs bennetek, senkik és semmik vagytok, megtagadjátok Istent, kitépitek magatokból azt, ami által Isten gyermekei vagytok, kiűzitek lelketekből a fényt és elfoglalja helyét a gonosz sötétség.”
 
       Ezért testvérem mondom, hogy először a szeretet segít fel benneteket a ti Uratokhoz, és ebből fakad a hit. A hit bölcsője a szeretet és a te akaratod viszi mindig feljebb és feljebb Isten felé. Legyetek egyszerűek és alázatosak. Istent is végtelenül egyszerűen lehet elérni. Hittel, szeretettel és végtelen alázattal és csak mindig Krisztus felé törekedni. Csak rá kell lépni arra az útra, ami az Úr Isten és Jézus Krisztushoz vezet, mert vezetőtők is van, hisz’ Isten Szentlelke ott van mindenhol. Mint már mondottam, csak előre mindig Krisztus felé nézve. Ne tekintsetek ti az út jobb oldalára, sem pedig a bal oldalára, sem hátra ne forduljatok. Csak mindig előre Krisztus felé és nem tévedtek el és megérkeztek. Még többet mondok, haza érkeztek abba az otthonba, ahol végtelen szeretettel várnak és végtelenül nagyon várnak benneteket. De azt is mondom, mégis a küzdelmetek nagy, mert nagyok a csábításai a gonosznak, mert ismer benneteket még jobban, mint ti magatok! Tudja kinek milyen csalétket adjon, és nektek először saját magatokkal kell megküzdeni az emberi ösztönökkel. Ez az igazi győzelem, amit csak az Úr Jézus segítségével tudtok győzelemre vinni és az az ember, aki ezt felismerte, már félig megnyerte a harcot, de aki él is ezzel a végtelen nagy kegyelemmel az már meg is nyerte.
 
       Testvérem, most búcsúzom és azt mondom, áldjon meg a mennyei Atya, aki előtt mindig látható vagy. Üdvözítsen az Úr Jézus, aki szövetségesed a küzdelemben és világosítsa be lelkedet, nehogy sötétben maradj, mert eltévedsz. Szentlélek Isten és az Úr Jézus Krisztus áldott keze nyugodjon meg rajtad.

Ármin

2019.10.07. 03:02 :: lowoa

Hatalmas Isten!

Örvend a mi szívünk, mert naponta bizonyságot teszel arról URunk, hogy vannak csodáid jelen világunkban is. Késztess bennünket arra, hogy minden nap észrevegyük e csodáidat és ez által magasztaljunk Téged. Tégy olyanná bennünket, mint a Te szolgádat, Jóbot és ne csak az áldást, hanem a terhet is el tudjuk fogadni. Nekünk már van örök Pártfogónk, erős támaszunk, Jézus Krisztus. Ámen

(M.S.)


Istenem! Ne engedd, hogy elvakítson a világ csillogása, s ne engedd, hogy fülem érzéketlenné váljon igazságaid meghallására! Adj nekem bölcs szívet, hogy életemet Benned és Általad élve haszonnal forgassam Tőled kapott tálentumaimat! Ámen


Istenem!Segíts megállni kísérteseimben, hogy ne a valótlant tartsam valónak, hanem életemben a Te szereteted legyen irányító valóság! Ámen


Köszönöm, Uram,
hogy Te tanítasz örülni.
Köszönöm,
hogy a Benned megtalált öröm
mélyebb a múló mosolynál,
a pillanat-szülte nevetésnél.

Köszönöm, hogy Te azt akarod,
hogy az örömünk teljes legyen.

Mélységek felett átívelően,
hegycsúcsokon is hálaadásra megerősítően.

Krisztusért kérlek, taníts örülni!
Hogy meglássam, felismerjem,
hogy a Tőled jövő öröm teremti meg
az én élet-békességemet.

Őrzi örök szeretettel szívemet, gondolataimat
a Krisztus Jézusban.
Ámen


/Hajdú Zoltán Levente/



Nem vagyok

magamra hagyott,

egyedül tévelygő

vándor.

Mert, Uram,

te vezetsz

engem az utamon,

járjak is bárhol.

ÁMEN


(Hajdú Zoltán Levente)



URam! Add nekem az erődet azoknak a dolgoknak az elhordozására is,amiket most még nem értek! Ámen


Uram, Istenem! Te látod mennyire szenvedek a magánytól, a szereteted hiányától. Áldd meg életemet, hogy áldás lehessek mások számára!


URam! Köszönöm, hogy egészséget adtál, s bocsásd meg, ha nem vigyáztam rá eléggé. Gyógyíts meg Igéddel és a Szentségekkel, hogy Benned és Általad élve teljes életem lehessen, s hálával szolgálhassalak Téged és felebarátaimat! Ámen


Uram! Számtalan bajtól óvtál meg eddig is, nemcsak engem, de szeretteimet is... Gondviselő jóságoddal takarj be minket ezután is, hogy közeledben erőt és gyógyulást találjunk, s Benned újjongó életünkkel Téged és embertársainkat szolgáljunk! Ámen.


Uram! Számtalan gondolat cikázik, fogalmazódik meg bennem. De egyáltalán nem mindegy, hogy milyenek ezek a gondolatok, hiszen idővel szavakká és tettekké válnak. Kérlek, légy segítségemre abban, hogy ne adjak helyet a gonosznak, hanem arra tudjak gondolni, ami jó, igaz, tiszta és építő. Akár valakiről, akár valamiről legyen szó, ilyen gondolatok támadjanak bennem. Ámen


Uram, tudom, hogy te a szívek és vesék vizsgálója vagy. Akkor is tisztán és leplezetlenül látsz, amikor az emberek szemébe talán mosolygok, belül azonban indulatok feszítenek. Teremtőm és Alkotóm vagy, tőled kérem hát: csitítsd az én szívemet is, amikor olyan, mint a kemence. Nem látszat-békére vágyom, hanem a te békességedre; nem álságos, hazudott nyugalmat szeretnék látni és láttatni magam körül, hanem Krisztusnak békességét szeretném sugározni. Ámen.

Kadarkúti Égi Üzenetek 192-255. : Mennyei Atya-Jézus-Szentlélek -Szűzanya: Jézus élete

2019.10.07. 03:01 :: lowoa

ÉGI ÜZENETEK

 

2014.10.07

Jézus:Jézus élete XLVII.Példabeszéd a szőlőmunkásokról

Jézus: Nagy öröm számomra, hogy újra Én, Jézusotok taníthatlak benneteket. Szent Szívem összes melegével köszöntelek mindannyiatokat. Ma a szőlőmunkásokról szóló példabeszédemet fogom elmagyarázni nektek, mert ez könnyen félreérthető. Ehhez először hallgassátok meg Máté evangélistát!

„A mennyek országa hasonlít a gazdához, aki kora reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe. Miután napi 1 dénárban megegyezett a munkásokkal, kiküldte őket a szőlőbe. A harmadik óra körül megint kiment, és látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piacon. Megszólította őket: Menjetek ki ti is a szőlőmbe, és majd megadom nektek, ami jár. Azok ki is mentek. A hatodik és kilencedik órában újra kiment, s ugyanígy tett. Amikor a tizenegyedik óra tájában is kiment, megint talált ott ácsorgókat. Megkérdezte tőlük: Mit ácsorogtok itt egész nap tétlenül? Nem fogadott fel minket senki. –felelték. Menjetek ki ti is a szőlőmbe – mondta nekik. Amikor beesteledett, így szólt a szőlősgazda vincellérjéhez: Hívd össze a munkásokat és add ki bérüket, kezdje az utolsókon az elsőkig. Jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra tájban álltak munkába, és fejenként egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy ők majd többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen. - Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, s ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik viseltük a nap terhét és hevét. – Barátom, -felelte egyiküknek - nem követek el veled szemben igazságtalanságot. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? Fogd, ami a tied és menj! Én az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Vagy nem tehetem a sajátommal azt, amit akarok? Rossz szemmel nézed, hogy jó vagyok? Így lesznek az utolsók elsők, az elsők meg utolsók.”

Drága Gyermekeim! Első hallásra sokan megdöbbennek, és kérdik, hol van itt az igazság? Hiszen aki egész nap fáradozott nem többet érdemel, mint aki csak egy órát dolgozott? Bizony ezzel a példabeszéddel tanítványaimnak sem a szociális igazságszolgáltatást mutattam be, hanem valami magasztosabbat, bölcsebbet. Hogy megértsétek, a mai életből merítek példát erre. A családban két gyermek van. Az egyik szótfogadó, segítőkész, tisztelettudó, a másik engedetlen, feleselő, lusta. Ebédhez szólítja őket édesanyjuk. Vajon a haszontalan fiának kisebb adagot ad a tányérjára, mint a rendesebbiknek? Bizony, nem, hanem egyformán porciózza ki nekik. Mert mind a kettőt szereti.

Van két vallását gyakorló asszony. Kati minden nap 4 rózsafüzért elmond, és naponta szentmisére jár. Egyedülálló, nyugdíjas, senkije sincs, se férje, se gyermeke, se unokája. Edit csak egy tized rózsafüzért mond el minden nap, és csak vasárnap tud templomba járni. Fiával és annak népes családjával lakik. Talán Katinak nagyobb dicsősége lesz a mennyben a sok imával és szentmisével, mint Editnek, aki kevés imát és szentmisét tud felmutatni, de fáradhatatlanul és szeretettel szolgálja családját? Földi szemmel nézve Katié az elsőbbség. De ti emberek rövidlátók vagytok, és nem láttok bele egymás lelkébe. Én figyelembe veszem a két asszony körülményeit és mindent, ami bennük van.

Most térjünk vissza a szőlősgazdára és munkásaira. A szőlősgazda a Mennyei Atya szimbóluma. Induljunk ki abból, hogy Isten végtelenül jóságos. Nagy szeretetében nem zárja ki országából azt a gyermekét se, aki csak az utolsó órában fordult Hozzá, tehát ugyanúgy üdvözülhet, mint aki hűségesen kitartott Mellette kicsiny korától kezdve haláláig. Ezt a jóságát nem kritizálnotok kell, hanem csodálni. Isten országa, inkább a jóság és könyörület, mint az igazságosság hazája. Az ember, ameddig Isten nem hívja, csak tétlen munkás, de mikor hívják, tenni kell a dolgát. A Mennyei Atya igazságosan megfizeti a bérét: megkapja az üdvösséget a munkása. De nem tesz különbséget, hogy a tizenegyedik vagy az első óra munkása, hogy eleitől fogva szolgálta Őt, vagy csak élete vége felé. Fontos, Gyermekeim, hogy elfogadjátok az Ő hívását, és hűek maradjatok Hozzá. Bizony, bizony mondom nektek, sokan vannak a meghívottak és kevesen a választottak. Azért van így, mert nagyon sokan alszanak, elmerülnek a világ dolgaiban és élvezeteiben. Nem hallják meg a hívó isteni szót, így azután nem lesz belőlük választott. Többféle módon próbáljuk hívogatni gyermekeinket: egy-egy mélyen vallásos, apostolkodó, hívő barát, rokon, ismerős által, egy lélekre ható vallásos könyv vagy film által, egy zarándokúttal, egy váratlan, szenvedéssel járó betegségen keresztül, egy sikeres prédikáció egyik szívet megérintő mondatával, karizmatikus összejövetelekkel, égi üzenetek olvasásával, stb. Ezek mind a kegyelem megnyilvánulásai, melyeket vagy képesek befogadni gyermekeink, vagy mereven visszautasítják. A szőlősgazda csak azt veszi fel, aki hívó szavára odafigyel, és engedelmesen beáll a szőlőjébe. Aki továbbra is dologtalanul ácsorog, az kint reked és nem lesz bére. Az Atya bizony csak azt üdvözíti, aki hallgat rá, és rálép a szűk, rögös útra és teljes erővel szent akar lenni. Aki jól érzi magát a bűnös világ zajában, és még az utolsó órában se Istent választja, az a tágas, széles úton halad a kárhozat felé.

Milyen vigasztaló számotokra ez a példabeszéd! Milyen végtelenül irgalmas is a ti Istenetek! Ahelyett, hogy a szociális igazságosságot kutatnátok e szentírási részben, erre a nagy irgalomra gondoljatok. Még akkor is elnyerhetitek ti, vagy családtagjaitok a Mennyországot, ha csak életetek vége felé tértek meg. Gondoljatok bele, mi lett volna, ha egy régi, súlyos halálos bűn állapotában talált volna benneteket a halál? Nem! Isten ezt nem engedte meg. Előre látta, hogy elérkezik megtérésetek órája, és fordulatot vesz az életetek. Elfordultok a bűntől és szíveteket, lelketeket Neki ajánljátok. Mindnyájan benne vagytok üdvözítő terveiben. Ezért engedi meg, hogy a későn érkezők is elfoglalhassák helyüket. Csak az nem kerülhet be az Örök Dicsőségbe, aki szánt-szándékkal keresztülhúzza az Ő isteni akaratát, és aki az utolsó pillanatban a külön ítéleten hátat fordít Nekem, az örök Bírónak és kárhozatra ítéli magát.

Drága Engesztelő Gyermekeim! Most egy misztikus kép következik. Két életutat mutatok be nektek jelképesen, és mindegyiken halad egy-egy ember. Az egyik út keskeny, rögös és felfelé halad, tele van akadályokkal, gödrökkel, sziklákkal, fönt a hegy tetején messziről valami fény látszik. Ezen a nehéz úton halad egy férfi kereszttel a hátán. Időnként elesik, visszacsúszik, de feláll, és újra próbálkozik. A messzi fényből merít erőt magának. A másik út széles, sima, kétoldalt illatos virágok övezik és a szélén, italboltok, presszók, cukrászdák, szórakozó helyek vannak, és csinos nők kínálják bájaikat. Ezen az úton is megy egy férfi elegáns ruhában, fényes lakkcipőben. Az út vége nem látszik, mert egy darabig fölfelé megy, de a vége felé bukkanó van. Ez a két út egymás mellett fut a bukkanóig és átjárók vannak köztük. Az első átjárónál megáll egy pillanatra ez a jól öltözött ember, és ámulva nézi, hogy mennyire gyötrődik az a másik. Átszól hozzá: - Hé! Dobja le azt a nehéz keresztet, adja a kezét, jöjjön át erre az útra!

-Nem mehetek – feleli a másik – mert az a Fény a végcélom. Fel kell jutnom. Azok az Örök Élet fényei és Jézus Krisztus vár ott rám, de csak akkor, ha ezen a nehéz úton maradok, a szeretet, és szenvedés útján.

-Hát akkor, csak maradjon, Barátom!

-Inkább maga jöjjön át, mert a mag útja könnyű és szórakoztató egyelőre, de nem láthatja a végét. Ki tudja, mi vár ott magára?

-Ugyan már, csupa öröm és kényelem ez az élet. Nézze, most leülök ennek a pazar presszónak a teraszán és gyönyörű, hófehér ruhás leányok hozzák nekem a kávét, és konyakot. Nézze, már megint van itt egy átjáró, jöjjön át, fizetek magának egy röviditalt vagy egy korsó sört. Hiszen csorog a verítéke. Biztosan szomjas.

-Nem mehetek. Várnak rám, ott fönt.

Lassan megy az idő, évek telnek el. Az úriember nemsokára a bukkanóhoz ér. Hirtelen megszédül, fejéhez kap és felkiált: Istenem, mi van velem. Kimegy belőle minden erő és összeesik. Agyvérzés és teljes bénulás. Látja ezt a kereszthordozó. Letérdel és imádkozik érte. A beteg kezdi visszanyerni erejét, és néhány lépést tesz előre az úton. Rettenetes látvány tárul eléje: az út egy szakadékba torkollik, melynek mélyén tűz lángol. Egy utolsó átjáró vezet a keskeny, rögös út felé. A beteg látja, hogy ott botorkál keresztjével a szenvedő ember és így kiált át neki:

-Kedves Uram! Most átmennék a maga Krisztusához, de jártányi erő sincs. Segítene?

-Természetesen. Adja a kezét. Na mondja csak, mit látott a bukkanó után?

-A poklot, és a Sátán várakozott rám.

-És maga Jézust választja?

-Igen, ha elfogad engem. –s közben hull a könnye a bűnbánattól.

-Akkor most térdeljen le és kérje Tőle bocsánatot, hogy a bűnös, világi utat járta eddig!

Engesztelő Gyermekeim! Nézzétek, hogy mit teszek most nagy szeretetemben. Megindulok a hegy tetejéről és lemegyek a két küszködő gyermekemhez. Az egyik válláról leveszem a keresztet és magam viszem tovább, a másik térdeplő, későnérő bűnbánó fiamat felsegítem és kézenfogva felvezetem. Megérkeztünk ragyogó, szivárvány színekben pompázó fénypalotámba. A kitartó, keresztjét cipelő gyermekemet beengedem országomba, a másikat szívemre ölelem és így szólok hozzá: Szeretett Fiam! Az igaz, hogy elég későn találtál Rám, de bűnbánatodnak és az Én Szent Véremnek köszönhetően a tisztítóhelyen levezekelheted tartozásaidat. Az utolsó órában érkezőknek is megkegyelmezek.

Hívtam az őrangyalát, hogy vezesse le a helyére.

Ezzel be is fejezem mai tanításomat. Köszönöm, hogy figyelemmel kísértetek.

Megáldalak benneteket a rögös úton való állhatatos kitartás kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK 2014.10.14 Szentlélek: Jézus élete XLVIII. Zakeus

Szentlélek: Drága Engesztelő Gyermekeim! Én vagyok a Szentlélek Isten, a 3. isteni személy, és eszközömön keresztül szólok hozzátok. Áldottak legyetek, amiért eljöttetek meghallgatni Minket és engesztelni, lelkeket menteni. Mindannyiatokat nagy szeretettel köszöntelek, a közelről és távolról érkezőket egyaránt. Ma Én folytatom Jézus életéről szóló tanításainkat.

Jézus Krisztus, a ti Megváltótok mire tanítványaival Jerikóba érkezett, már csak 30 km távolság választotta el a fővárostól. Jerikó vonzó hely volt tágas utcáival, szép ápolt kertjeivel. A húsvéti ünnepek előtt mindig zsúfolásig tele volt itt megpihenő zarándokokkal, akik innen Jeruzsálembe igyekeztek. Egyre nagyobb tömeg vette körül a Mestert, már itt is elterjedte a híre. Most is mindenkin segített, aki rászorult. Egy vak koldus ült az út szélén, és mikor mondták neki, hogy a názáreti Jézus vonul arra, hangos szóval felkiáltott:

-Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam! Többször is kiáltozott, hiába csitítgatták. Jézus megállt előtte és megkérdezte: -Mit akarsz, hogy veled cselekedjem? – Uram - könyörgött a vak – tedd, hogy lássak! –Láss! – mondta neki – A te hited megszabadított téged. A vak azonnal látott és követte Jézust, magasztalván az Istent. És az egész nép, mely ezt látta, dicsérte az Urat. Ujjongva kísérte a sokaság és csodálták tetteit.

Lukács evangélista szintén egy jerikói esetről írt az utókornak. Hallgassátok meg!

„Aztán odaért Jerikóba és végigment rajta. Élt ott egy Zakeus nevű tehetős ember, a vámosok feje. Szerette volna látni Jézust szemtől-szemben, de a tömeg miatt nem tudta, mert alacsony termetű volt. Így hát előrefutott és felmászott egy vadfügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia. Mikor Jézus odaért, felnézett, és megszólította: - Zakeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom. Erre gyorsan lemászott, és boldogan fogadta. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték, hogy bűnös emberhez tér be megpihenni. Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: - Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette. Jézus ezt felelte neki: - Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, aki elveszett.”

Gyermekeim! Ebben a történetben kimagaslik Jézus válogatásnélküli, előítéletek nélküli, határtalan szeretete és irgalma. Tudta, hogy olyan embert választott ki, akinek sok haragosa van, akit mindenki elítél. Egy bűnös vámost. De nem törődött az emberek véleményével. Vajon miért Zakeushoz tért be, miért nem tisztaéletű, vallását buzgón gyakorló zsidó emberhez? Mert ennek nem volt Rá olyan nagy szüksége, mint annak, aki tele van bűnnel, lop, csal, hazudik. A betegnek kell az orvos, nem az egészségesnek. Megszállhatott volna egy főpapnál is, akinek tekintélye van a jerikóiak előtt, de ő a társadalom kirekesztettjét választotta. Mennyire igazak szent Pál apostol szavai: „…azt, ami a világ előtt gyönge, választotta ki Isten, és azokat, akik semmik, hogy azokat, amik valakik, megsemmisítse, hogy egy test se dicsekedhessék az Ő színe előtt.” Nézzétek végig a szentek sorát! Mindegyik életében lenézett, megvetett, kigúnyolt ember volt, a többségük alacsony származású. A Szűzanya jelenések látnokai nagyon egyszerű, alig iskolázott gyermekek voltak. Gondoljatok a lourdesi Bernadettre és a fatimai kis látnokokra. És kik e végső idők választottjai, prófétái? Vezérigazgatók? Vezető politikusok? Miniszterelnökök? Bíborosok? Teológia professzorok? Bizony nem. Egyszerű, gyermeklelkű, teológiailag képzetlen emberek, akik között vannak, akiket a bűn mocskából emelt fel Jézus, megtisztított és nagy kegyelemmel árasztott el. Az Ő módszere az Általa meghívottakkal a következő: Van, akit először nagy szellemi örömökben részesít, ezek az érzelmek váratlanul érik, szeretetet és mély hálát éreznek Isten iránt. Majd türelmesen és fokozatosan megtanítja az áldozatokra és lemondásokra. Ha már ez lélek rálépett az életszentség útjára és imáival, áldozataival a lelkek sokaságát menti, és ha elég erős a hite, megtanítja a szenvedés érelmére és annak zokszó nélküli viselésére.

Mást egészen sajátos úton vezet: Alig, hogy kiemeli a halálos bűn állapotából és megtért, megigazult, átmenet nélkül elhalmozza csodálatos, megrendítő látomásokkal, láthatja, hallhatja Jézust, a Szűzanyát, az angyalokat és szenteket, és lelkét elviszi a túlvilágra, hogy ízelítőt kaphasson belőle. Bármelyik módon közelíti meg Jézus az Ő kiválasztott gyermekét, az nem győz csodálkozni, hogy miért éppen ő? Hiszen vannak nála buzgóbbak, áldozatosabbak. Mindegyikük érdemtelennek tartja magát. A válasz mindig ugyanaz: Azért téged emeltelek ki, mert gyenge, kicsi, gyámoltalan, gyarló, mellőzött, lenézett gyermekem vagy a többi között. Neked igényed, hogy Rám támaszkodj, és bízni tudjál Bennem. Az öntelteknek, a gőgösöknek, a dúsgazdagoknak és hatalmon lévőknek nincs szüksége Rám, csak önmagukban bíznak.

Zakeus, a megtért és megigazult vámos példaképe minden korszak bűnöseinek, mert látják, hogy van kiút a sötétségből a fény felé. Ők is eljuthatnak Istenhez, ha megbánják bűneiket, mint Zakeus. Jézus náluk is szállást akar venni. Jézus utolsó állomása Jeruzsálem előtt Betánia volt. A feltámasztott Lázár, Mária és Márta házában szállt meg apostolaival. Másnap már a bélpoklos Simon hívta meg vacsorára, Lázárék is a vendégek között voltak. Márta szolgált fel, és hamarosan Mária egy drága nárdusz-olajjal teli alabástrom edénnyel megjelent és tartalmát Jézus fejére és lábára öntötte és hosszú hajával törölgette meg. Voltak, akik méltatlankodtak, hogy miért kellett így elpazarolni ezt a kenetet. Különösen Júdás fakadt ki e cselekedet miatt, mert szerinte ezt az olajat 300 dénárért el lehetett volna adni, azután az árát kiosztani a szegényeknek. Ez részéről képmutató humanizmus volt, mert ő bizony, mint pénztáros, el szokta sikkasztani az adományokat. Jézus védelmébe vette Máriát:

-Hagyjatok neki békét, mert az én temetésem napjára cselekedte azt. A szegények mindenkor veletek vannak, én pedig nem vagyok mindig nálatok.

A vendégeket elszomorította, hogy Jézus közeli halálára célzott. El se tudták képzelni, hogy ez megtörténhet.

Drága Kicsinyeim! A következő tanításunk Jézus diadalmas bevonulásáról fog szólni Jeruzsálembe. De előtte még egy szép misztikus jelenet résztvevői lehettek.

Én, a Szentlélek Isten látom, hogy egy trón ereszkedik le az Égből, és rajta ül az Úr Jézus királyi öltözékben, arany koronával a fején, és hófehér palásttal. A lábain arany saru van. Feláll, körbe megy köztetek, és fejetekre ráteszi átszegezéstől sebhelyes kezét. Ebben a pillanatban 4-5 éves kisfiúkká és kislányokká váltok. Leül a helyére, és egyenként szólít, hogy járuljatok Elé. Egy angyal ál mellette, arany tintásüveggel és tollal. Kiemeli kicsi élő, dobogó szíveteket, és arany színnel ráír mindenkinek egy szót, mely egy lelki ajándékot jelent. Ezek a következők: alázat, szerénység, böjt, szorgalom, tisztaság, bátorság, állhatatosság, mértékletesség, önmegtagadás, ima, zarándoklás, megbocsátó szeretet, ellenségszeretet, bűnbánat, válogatás nélküli szeretet, együttérzés, virrasztás, bőkezűség, feltétel nélküli szeretet, istenszeretet, szegénység-szeretete, rendszeretet, összeszedett imádkozás, hála, hűség, áldozatkészség.

Az Úr Jézus – miután helyetekre ültetek – így szól hozzátok: „Drága, kicsi Gyermekeim! Mindannyiatokat kiválasztottalak, mert kicsinyek és gyarlók vagytok, és vágyódtok Utánam, mint Zakeus. Nálatok akarok megszállni, de ehhez még hiányzik belőletek valami szép erény. Amit szívetekre írtam, nem láthattátok, mert nem kaptátok meg a látás kegyelmét. De mindegyiketekkel a benső szó kegyelmével megéreztettem, hogy melyik erényt írtam a szívére. Tehát melyik az a jótulajdonság, amit még fejlesztenetek kell. Arra a szándékra, hogy lelketek erősödjön ebben a fontos erényben – arra kérlek benneteket – forduljatok Édesanyámhoz, aki itt áll Mellettem, és kérjétek ehhez a közbenjárását: Most segíts meg Mária… Ó, Kicsinyeim! Mit látok? Mennyei Édesanyátok letérdel előttem, és összetett kezével könyörög Hozzám az erények teljesüléséért, amit szívetekre írtam arany betűkkel. A végén lehajolok Hozzá, kezénél fogva felemelem, és hálás fiúi szeretettel homlokon csókolom. Meghallgattam imáját, és segíteni fogok nektek.”

Most újra Én szólok, a Szentlélek Isten. Jézus Krisztus, a Szűzanya és Én dicsőségünk fényével beburkolunk benneteket, és ebben a ragyogásban újra felnőtté váltok, de lelketek olyan marad, mint a gyermeké: tiszta, őszinte és ragaszkodó. Megáldunk benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK 2014.10.21 Mennyei Atya: Jézus élete XLIX. Bevonulás Jeruzsálembe

Mennyei Atya: Drága, Engesztelő Gyermekeim! Atyai szívem összes melegével köszöntelek benneteket. Köszönöm, hogy időt, fáradságot nem sajnálva eljöttetek, hogy hallhassatok minket, és engesztelésetekkel mentsétek a lelkeket. Amikor letekintek a földre és végignézek az emberiségen, a temérdek bűn, gonoszság, a közömbösség és hitetlenség mélyen elszomorít, de ha köztetek vagyok, kicsi buzgó Nyájam, lelkem megvigasztalódik és örömmel telik el.

Ma Szent Fiam diadalmas bevonulásáról fogok szólni. Jézus tanítványaival egyre jobban közeledett Jeruzsálemhez. Ezen a napon nagy zarándoktömegek vonultak a szent városba a húsvét alkalmából. A júdeaiak, a galileaiak és a Jordánon túlról jövők tudták, hogy köztük van a híres próféta, és igyekeztek a közelébe tódulni. Különösen Lázár feltámasztásának csodája izgatta fantáziájukat, és alig várták, hogy találkozhassanak Vele, aki még erre is képes. A nép, főleg a galileaiak még mindig Jézus személyét tekintve – álmaik Messiását látták benne, aki majd megszabadítja őket a római elnyomás alól. Ezért elhatározták, hogy hangos, zajos, látványos tüntetéssel fogják bekísérni a fővárosba.

Az úton Jézus megállt, és így szólt két tanítványához: „Menjetek be ebbe a faluba, találtok ott egy megkötözött szamarat, oldjátok el és hozzátok ide nekem! Ha valaki szól, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rá, és ő azonnal bele fog egyezni.” Minden úgy történt, ahogy Jézus megmondta: ott állt a szamár egy kapun kívül megkötve. Eloldozták és odavitték neki. A szamár vemhére ráterítették ruhájukat, felültették rá a Mestert és tovább mentek. A tanítványok és a tömeg nagy rajongással, kiáltozással kísérték. Levették köpenyüket, és a próféta lábai elé terítették. A fák lombjáról ágakat törtek, a mezőről virágokat szedtek, és behintették előtte az utat. Mikor a szamár hátán közelükbe ért, örömrivalgásba törtek ki és hangosan köszöntötték: „Hozsanna Dávid fiának! Áldott a király, ki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban… Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!”

Drága Gyermekeim! Azt már hallottátok, hogy Fiam mindig kerülte a nyilvános ünneplést, minden tüntetést, aminek politikai színe van, és nem akart földi király lenni népe felett. Most mégis elfogadta ezt az ünnepélyes hódolatot, rajongást, mert tudta, hogy ez az Én akaratom, hogy Ő elfogatása, szenvedése és halála előtt diadalmenetben vonuljon be keresztrefeszítése színterére, Jeruzsálembe. Azzal is tisztában volt, hogy teljesülnie kell Zakariás próféta jövendölésének, mely így szól: „Ujjongj, Sion leánya, Zengj éneket Jeruzsálem leánya! Nézd, közeleg királyod: Igaz és győzedelmes. Alázatos, szamáron jő, szamár hátán, szamárnak csikaján. Szétzúzza Efraimban a harci szekereket, Jeruzsálemben a méneket. Széttöri a harci íjakat, és békét hirdet a népeknek, Uralkodik tengertől tengerig, a Folyótól egészen a föld határáig. (Zakariás 9: 9,10)”

Látjátok, Engesztelőim, hogy micsoda meglepő összefüggés van az Ószövetség és az Újszövetség történetei között? Figyelitek, hogy milyen pontos azonosság van a Krisztus előtt évszázadokkal élt Zakariás próféta által leírt diadalmas jeruzsálemi bevonulás és az újszövetségi Lukács evangélista szavai között? Pedig korban több, mint 500 év volt közöttük.

Jézus szóról-szóra beteljesítette Zakariás jövendölését. Tudta, hogy ez az ünneplés halálba viszi Őt. Örült a tömeg ujjongásának, lelkesedésének, de ugyanakkor keserűség is vegyült érzéseibe. Farizeusok is voltak közöttük. Figyelmeztették a Megváltót, hogy állítsa le ezt a hangos ünneplést. Egyrészt irigyelték a nagy rajongást Tőle, hogy Őt, egy egyszerű ács fiát királyhoz illó hódolattal magasztalják, másrészt attól féltek, hogy tüntetés lesz belőle, meglátják a rómaiak és megtorolják az egész zsidó népen. Bizony Szent Fiam nem állította le e diadalmas kiáltozást, hiszen az Én akaratom kellett, hogy teljesüljön. Így ezért egyre jobban nőtt a lelkesedés zaja. Közben a tanítványok szították a hangulatot, mert ujjongva mesélték a tömegnek Jézus csodatételeit. A gőgös, öntelt farizeusok egyre nagyobb haragra gerjedtek, mert látniuk kellett, hogy ugyanaz a nép, amelyet eddig orruknál fogva vezettek, most hatalmasabbnak, vonzóbbnak találja ezt az alacsonyszármazású názáretit és jobban tiszteli, mint őket, sőt királlyá akarja tenni.

Mikor a menet az Olajfák hegyének tetejére ért, Jézus letekintett, mert ott látta szépségében és fenségében Jeruzsálemet. Szamarát megállította egy percre és mégy szomorúság töltötte be Szívét. Nem az előtte álló szenvedéseire és kínhalálára gondolt, hanem a városra, mely a jövendölés szerint pusztulásra van ítélve. Látta honfitársait, zsidó férfiakat, nőket, gyermekeket halomra gyilkolva. Erre a gondolatra megindultak a könnyei. Még ezt az utolsó, egynapos örömét is, amit halála előtt ajándékba kap Tőlem, Atyjától, megkeseríti hálátlan népének borzasztó végzete. Az is fáj neki, hogy a főpapok, az írástudók, akik a hit hagyományainak őrzői, miért nem hisznek neki, miért fordulnak ellene. Még mindig meggondolhatnák magukat, elfogadhatnák Őt Messiásnak és így megmenthetnék Izraelt. Lelki szemei előtt leperegtek a zsidó nép történetének évszázadai, ahogy az idők végezetéig hamis tévúton járnak, még mindig várva a Messiást, háborúkba keverednek, és szétszóródnak az egész világban, nagy zsidóüldözéseket kell átélniük, és a kereszténység, a Megváltás megtagadásával csak hosszú, tisztítóhelyi szenvedés után nyerik majd el az örök boldogságot.

Tévedtek a farizeusok. Ez a békés, örömteli bevonulás egyáltalán nem bosszantotta a várost megszálló rómaiakat, de annál jobban a főpapokat. Magas palotáikból gyűlölettel tele szívvel tekintettek le az alattuk hömpölygő diadalittas, lelkendező áradatra. Azon tanakodtak, hogy veszélyes felforgató ez az ember, minél hamarabb kézre kell keríteni. Féltek attól, hogyha erőszakosan, nyilvánosan elfogják, a nép, amely annyira rajong érte, fellázad. Ebbe a lázadásba pedig fegyverrel beleavatkozhatnak a rómaiak, és a vérontás majd őket, a papokat fogják felelősségre vonni. A törvényesség és igazság leplébe akarták burkolni gonosz terveiket. Elhatározták, hogy Jézust ravasz kérdésekkel olyan kijelentésekre bírják majd, melyeket felhasználhatnak Ellene, mint vádakat. Úgy akarják beállítani Őt a nép előtt, mint olyan embert, aki a törvény és az államrend ellen izgat.

Jézus éppen a templom tornácai alatt sétált és tanította a körülsereglőket, mikor a farizeus papok küldöttsége Elé állt és kérdőre vonták, hogy mi jogon meri állítani, hogy Ő a Messiás.

-Micsoda hatalommal hirdeted ezeket? – kérdezték – Ki adta neked ezt a hatalmat? Mivel nem a főtanács, ezért zavargó, bitorló, és a törvények ellen lázadó vagy.

Azt várták, hogy Jézus kijelentse, – mint máskor is – hogy Ő a Messiás, az élő Isten Fia. Tudták ők, hogy Jézus ezt állította magáról, de most tanúk előtt akarták, hogy kimondja ezt. Szent Fiam túljárt az eszükön, és felelet helyett kérdést intézett hozzájuk:

- Ha megfeleltek nekem, én is megmondom, kitől kaptam a hatalmamat. Mondjátok meg tehát, hogy János keresztsége honnan való volt: mennyből-e, avagy az emberektől?

A küldöttek így tanakodtak magukban:

- Ha azt feleljük, hogy a mennyből, akkor a Mester megkérdezheti, hogy miért nem hittünk benne. Ha pedig azt mondjuk, hogy az emberektől, akkor a vele szimpatizáló tömeg felbőszül, és megkövez minket, mert közülük mindegy egy szálig prófétának tartotta Jánost.

A farizeus küldöttek kiértek a válasz elől és csak ennyit szóltak: -Nem tudjuk.

- Akkor Én sem mondom meg nektek, hogy miféle hatalommal cselekszem ezt.- felelte nekik.

Elgondolkoztató, Gyermekeim, hogy a Szanhedrin főpapjai nem tudták, hogy keresztelő Szent János valóban Isten küldötte volt, hiszen évszázadokkal előbb Izaiás és Makaiás megjövendölte János mennyei hivatását. Talán nem ismerték eléggé az Írásokat? Ezzel a gyáva válasszal önmagukat ítélték el.

Különös, hogy az egyszerű nép elfogadta Jézust és Jánost, mint Isten küldöttét, de a főpapok és írástudók nem.

Drága Engesztelőim, ma éppen ez a helyzet. A Mennyből érkező kinyilatkoztatásokat, a mai próféták által közölt üzeneteket csak az egyszerű, gyermeklelkű emberek fogadják el. A teológiailag képzett, a Szentírást alaposan ismerő egyházi vezetők közül és felszentelt gyermekeim közül sokan elítélik, eretnekségnek tartják, akik terjesztik, azokat hiszékenynek, naivnak nevezik, gúny tárgyává teszik őket.

Kicsinyeim! Akartok-e ennél jóval nagyobb dicsőítést és hozsannát látni, mint Jézus Jeruzsálembe való bevonulásakor? … Akkor gyertek Velem, Atyátokkal! Elviszlek benneteket a jövőbe, Jézus 2. dicsőséges eljövetele színhelyére. Túl vagyunk a Nagyfigyelmeztetésen, Nagy Csodán és Büntetésen. Maradék gyermekeim remegve, hunyorogva bújnak elő rejtekeikből a 3 napos sötétség után. Az Új Világ, ami eléjük tárul leírhatatlanul gyönyörűséges: Erdőkkel borított hegyóriások között végelláthatatlan mező, virágokkal, üde zöld fűvel borítva. Ezüstösen csillogó patakok, folyók. Tiszta kék égbolt itt-ott szelíd bárányfelhőkkel. A magasból, felhőkön, vakító fényesség ereszkedi alá, és rajta áll Jézus Krisztus ragyogó, fénylő isteni dicsőségében, hatalmában, fenségében és rálép az Új Földre. Karjait kitárja felétek. Nem egyedül érkezik. Vele van a Szent Szűz hófehér ruhában, földig érő palástban, fején csillogó aranykoronával. Két kis kezével rózsaszirmokat szór a csodálkozó, térdeplő, megilletődött maradék gyermekeire. Jézus Uratokkal rengetegen érkeznek szentek és angyalok. Ők mindnyájan térdre borulnak az Új Világ királya előtt és a megmaradt igaz Egyház tagjaival együtt ujjongó, harsogó hozsannázással köszöntik. Gyertek, Kincseim, gondolatban ti is térdeljetek le és dicsőítsétek Őt a szentekkel, az angyalokkal. A boldog és tisztalelkű maradék testvéreitekkel együtt. Jézus Krisztus most felemelkedik egy kicsit, hogy mindenki láthassa. Kezeit magasra emeli, amelyeknek Sebeiből gazdagon áradnak kegyelme sugarai. Ti, drága Engesztelőim egy nagy csokor virágot szedtek a rét félig égi, félig földi növényeiből Jézusnak, és egy másik nagy csokorral Mennyei Édesanyátoknak. Mikor készen vagytok vele, magasra emelitek, de a sokaság miatt nem tudjátok odavinni Nekik. Jézusotok ezt meglátja, megfogja a Szűzanya kezét, felemelkednek, a tömeg fölött idelebegnek hozzátok, és leszállnak elétek. Üdvözítőtök most csak nektek szól: „Drága kis Engesztelőim, hát itt vagytok? Soha nem felejtem el nektek a sok-sok millió lelket, akiket megmentettetek. Ezért egyenként megajándékozlak titeket. Tartsátok homlokotokat, egy láthatatlan fénylő csillagot helyezek rá, mely azt az erőt biztosítja nektek, hogy ha valakit, aki közömbös vagy hitetlen, meg akartok téríteni, akkor ebből a csillagból az Én kegyelmem fog sugározni rá. Édesanyám pedig, anyai szeretetével egyenként átölel benneteket, és csókot hint arcotokra.”

Most miután átadtátok a virágcsokrokat Jézusnak és a Szűzanyának, visszavezetlek benneteket engesztelő helyetekre. Csak ennyit mutattam meg nektek e csodálatos eseményből. Készüljetek, mert dicsőséges 2. eljövetelem nagyon közel van! Megáldalak benneteket a türelmes, boldog várakozás kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

 

ÉGI ÜZENETEK

 

2014.10.28 Szűzanya:

 

Jézus élete L. Ravasz kérdések

Szűzanya: Drága, Gyermekeim! Mennyei Édesanyátok vagyok, és Éva hangján szólok hozzátok. Hófehér ruhám fölött bő, virágmotívumokkal díszített, égszínkék palást van rajtam, a földig ér. Egy mozdulattal levetem magamról ezt a gyönyörű, hatalmas palástot, felemelkedem fölétek, és rátok borítom. Meg akarlak védeni benneteket ebben a kísértésekkel teli, zűrzavaros időkben. Így óvlak meg titeket a gonosztól és csatlósaitól. Imádkozom értetek Szent Fiamnál, hogy vegyen el tőletek minden félelmet, aggodalmat, adjon nektek tisztánlátást, hogy a körülöttetek zajló hazugságok között el ne tévedjetek. Most újra itt állok eszközöm jobboldalán és folytatom a tanítást Szent Fiam életéről.

A főpapokat erősen felingerelte, hogy Jézust ujjongó, hozsannázó tömeg kísérte be Jeruzsálembe. Mindenáron el akarták veszejteni. Ők maguk a háttérben maradtak, és egy küldöttséget választottak a farizeusokból és heródiánusokból, akik majd ravasz kérdéseikkel tőrbe csalják, azután bevádolják a Főtanács előtt. Legszívesebben azonnal elfogták volna, de féltek a rajongó tömeg bosszújától. Tudnotok kell, hogy a farizeusok és a heródiánusok egymás politikai ellenfelei voltak. Míg a farizeusok a nemzeti függetlenségért, a római elnyomás ellen szónokoltak, addig a heródiánusok zsidó voltuk ellenére Heródes támogatói voltak, akiben nem volt semmi zsidó vér, a közel keleti Edom államból származott, Nagy Heródes fia, akinek nevéhez fűződik a betlehemi gyermekgyilkosság. Szóval ez a két csoport most félretette politikai ellentétét, összefogtak és megállapodtak a cselvetésben. Odaálltak a Jézust áhítattal hallgató nép közé és hízelegve így szóltak Hozzá:

-Mester – tudjuk, hogy igazmondó vagy, és igazságban tanítod Isten útját… Mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?

Akkoriban veszélyes kérdés volt, mert minden izgató az adóval lázította a közvéleményt. A küldöttek abban reménykedtek, hogy a galileai, mint a nép barátja, elítéli az adófizetést. Ha ezt megteszi, fel lehet jelenteni a római hatóságoknál, mint a római hatalom, a császár elleni lázítót. De az én Szent Fiam átlátott rajtuk, és azt mondta nekik: -Mutassátok meg nekem az adópénzt! Kié ez a kép és fölírás?

-A császáré. –felelték neki.

-Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami Istené – válaszolta.

Amíg független volt Izrael, addig államformája teokrácia volt, melyben a vallás egy volt az állammal. A római megszállástól kezdve Izrael csak egyház volt. Minden zsidó az idegen politikai hatalom alattvalója lett, de mivel vallásukat gyakorolhatták, Isten alattvalója is voltak. Él a vágy a nemzetben, hogy felszabaduljanak, és újra teokráciában élhessenek. Ennek az új országnak megalapítását várták a tömegek a Messiástól. Ezzel a válaszával, amit a küldöttségnek mondott az adóról, véget vetett a hiú politikai reményeknek és rávilágított, hogy ő lelki országot akar, melyben nem a bosszú és gyűlölet van a nép fiaiban, hanem szeretet, béke és megbocsátás. Ez a bölcs mondat, nemcsak Jézus kortársainak ad útmutatást, hanem az utána követő századok és évezredek nemzeteinek is. Amikor a ránehezedő politikai hatalom miatt lázadást, forradalmat akar egy nép, neki szól ez a mondat: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré.” Ne ontsatok vért, ne gyűlöljétek elnyomóitokat, inkább imádkozzatok értük, mert Isten előtt zsarnokságukért keményen meg kell fizetniük. Mikor a fennálló politikai hatalom – itt gondoljatok a kommunizmusra – erőszakosan elnyomja a lelkiismeretet, a hitet és vallásos meggyőződést, akkor igenis ki kell állni Isten és tanításai mellett, mert Üdvözítőtök így fejezte be a válaszát: „… és adjátok meg Istennek, mai az Istené.” Mert ti, drága Gyermekeim, mindnyájan az Övé vagytok és nincs az a zsarnokság, ami elszakíthatna Tőle. Hitetekért küzdeni kell, akár életetek árán is.

Látjátok, Gyermekeim? Nem sikerült Szent Fiamat tőrbe csalni a ravasz küldötteknek. Ezután a mindenben kételkedő szadduceusok próbálkoztak Vele. Ez egy olyan párt volt, amely nem hitt a másvilágban, a feltámadásban, csak a törvényt fogadták el a zsidó vallásból, a mózesi törvény bölcsességét, mert az ember életének szabályozását látták benne. Jézus elé álltak és az Írásból idézték Neki Mózest: „Ha valakinek a fivére meghal, kinek felesége van és gyermektelen, akkor vegye el azt annak fivére feleségül és támasszon magzatot testvérének.” Példát is mondanak, hogy van 7 testvér és az egyik megnősül, de a felesége magtalan, nem lesz gyermekük. Ez a férj meghal, és az egyik testvére elveszi az özvegyet, ez is meghal. A többi testvér is így jár. A 7. utána az asszony is meghal. – Mester, -kérdezték – Feltámadáskor kinek a felesége lesz az asszony? Mert hát mind a hétnek felesége volt.

Jézus így válaszolt e szőrszálhasogató kérdésükre: - Ennek a világnak fiai házasodnak és férjhez mennek, azok pedig, akik méltók lesznek elnyerni ama világot és a halálból való föltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek; mivel többé már meg se halhatnak, mert hasonlók az angyalokhoz és az Isten fiai, a föltámadás fiai lesznek.

Ezek a szadduceusok azért tettek fel ilyen kérdést, mert anyaghoz ragadottan képzelték el a túlvilágot. A farizeusok is hallották ezt a kioktatást a Mestertől, és tetszett nekik, hogy ellenfeleiket, a szadduceusokat okos válaszával így megszégyenítette.

Kicsinyeim! Jézusnak ebből a bölcs feleletéből nehogy arra következtessetek, hogy a Mennyben azok, aki házastársak voltak itt a földön, már nem is találkozhatnak, hanem külön életet fognak élni! Ellenkezőleg! Ott a lelki kapocs sokkal erősebb lesz közöttük, a sokszorosára nőtt szeretet egészen összefűzi őket. Ez a vonzalom sokkal magasabbrendű lesz, mint a földi szerelem, mely nem mentes a testi kapcsolattól, és mindenféle lehúzó indulatoktól. Gondoljatok arra, mekkora szerelmet éreztek Szent Fiam iránt, de ez az érzelem végtelenül tiszta lelki síkon van. Valahogy így lesz ott fent a családtagok között. Így szeretik most is egymást, akik már elmentek közületek és üdvözültek.

Miután Jézus okos válaszaival leszerelte a farizeusokat, herodiánusokat és szadduceusokat, elhagyta a templomot, tanítványaival leült a várossal szemben az Olajfák hegyének lejtőjén, és oktatta, bátorította őket. Megjövendölte nekik Jeruzsálem pusztulását, és beszélt a nagyon közeli eseményekről, arról, hogy ellenségei kezébe kerül. Ekkor már megvilágosodott előtte apostolkodásának kudarca. Ékesen szóló tanításai, csodái hiábavalónak látszottak előtte. Azt látta, hogy a nép hitt benne, de ez a hit befolyásolható, és megbízhatatlan. Nem a Megváltót látta benne, hanem a nemzeti szabadítót a római iga alól. Nagyon fájt neki, hogy minden igyekezete ellenére nem tudta a begyöpösödött farizeusokat meggyőzni Isten-fiúságáról, arról, hogy Ő a várva-várt Messiás.

A farizeus papok már nagyon izgatottak és nyugtalanok voltak. Kaifás udvarában gyűltek össze, és azon tanakodtak, hogy valami ügyes csellel mihamarabb el kellene fogni Jézust. Nem akarták az ünnepnapon,- látva a nép rokonszenvét – hanem majd utána. Akkor még nem sejtették, hogy nincs szükségük cselre, mert a Mestert előre nem sejthető, aljas árulás adja a kezükre.

Miközben az apostolok szomorúan hallgatták Jézus jövendöléseit, egyiküknek, Júdásnak a fejében született meg az árulás alávaló gondolata. Ennek az embernek egész élete gonoszság és képmutatás volt. Ő kezelte az adományokat, és gyakran lopott belőle. Tolvaj volt. Az árulásban az anyagi érdek vezérelte, a gonosz irányította gondolatait. Mialatt Júdás elmegy a főpapokhoz, és 30 ezüstpénzért elárulja Mesterét és a Szanhedrin azon tanakodik, hogyan kerítse kézre, Jézus Betániába megy és előkészíti tanítványait közeli halálára. Ott tölti a szerdai napot. Máté evangélista így ír erről:

„- Tudjátok, hogy két nap múlva Húsvét lesz, és az Emberfiát elárulják, hogy megfeszítsék.”

Ezeket a szavakat az apostolok hitetlenkedve, megrendülve és aggódva hallgatták. Szinte megbotránkoztak rajta, pedig Mesterük már nem először beszélt nekik erről. Ilyesmi gondolatok jártak a fejükben: Ez nem történhet meg, hiszen Ő Isten fia, az igazi Messiás. Isteni erővel bír. Ha egy mozdulatával le tudta csendesíteni a vihart a tengeren, ha halottakat támasztott, akkor most miért ne bírna el ellenségeivel? Képtelenek voltak felfogni, hogy Jézus csak úgy tudja beteljesíteni Atyja akaratát, az emberiség megváltását, ha a szelíd bárányhoz hasonlóan engedi magát elfogni, és önként elviseli a kínszenvedést és kínhalált. Folyton ez a kínzó kérdés ágaskodott bennük: -De miért kell az Emberfiának meghalnia?

-Bizony, bizony mondom nektek: ha csak a földbe esett gabonaszem el nem hal, egymaga marad, ha pedig elhal, sok termést hoz.

Most, hogy már csak 1-2 nap választotta el halálától, szorongani kezdett a lelke. Tudta, hogy eljött a Megváltás dicső órája és Atyjának engedelmeskednie kell, mégis félelem kerítette hatalmába. Félt a kínzatásoktól és haláltól. Így kiáltott fel: -Atyám, ments meg ettől az órától. De az életösztön érzését, rögtön elnyomta az akarata: -Atyám, dicsőítsd meg nevedet!

Isten válaszolt azonnal: - Meg is dicsőítem, és újra meg fogom dicsőíteni.

Jézus felszólítja tanítványait, hogy kövessék őt a szenvedésben, és a szeretetben. Ez a felszólítás minden megváltott gyermekének szól. Nektek is, Kicsinyeim.

Drága Gyermekeim! Meghívlak benneteket egy különös utazásra. Átlépünk a közeljövőbe. Egy idegen európai országban vagyunk. Mindenütt füst, korom, égő házak, fegyverropogás. Éppen most száll el felettünk egy harci repülőgép, kegyetlenül bombázza a várost. Nem találunk menedéket, de ne féljetek! Velem van a hatalmas kék palástom, amelyben a tanításom előtt érkeztem közétek. Rátok borítom, és ez teljes védelmet ad a feketeruhás terrorista csoport támadásaival szemben. Különben sem látnak minket, mert a képzelet szárnyán repültünk ide. Nézzétek, mit történik! A helység két templomát: a katolikust és a reformátust bombatámadás érte, lángokban állnak. Jöjjetek utánam. A katolikus templom előtt állunk, a torony bármikor ránk zuhanhat. Nem tudunk bemenni, mert a kapu zárva van. Felnézek az Égre és kérem a Mennyei Atyát, hogy segítsen. Ebben a pillanatban feltárul a kapu két szárnya. Öt alakot látunk homályosan a füstben: egy papot és négy asszonyt. A váratlan támadás előtt engesztelni jöttek ide ebben a háborús időben. Recsegnek a gerendák, valahogy ki kell innen menekülniük. Felszentelt szolgánk kivette a tabernákulumból az átváltoztatott Szentostyákkal teli kelyhet, a cibóriumot, és kezébe vette a nagy Oltáriszentséget, ami a szentségtartóban volt. Ruhája alá rejtette. Az egyik asszony összeesett a füstmérgezéstől, fekszik ájultan. A másik három viszi ki, sietve futnak ki az égő templomból. Nagy robaj, lezuhan a lángoló torony mögöttük egy méterrel. Az egyik asszonynak nagy pincéje van, oda menekülnek. Az ájult lassan, nagy köhögések közben magához tér. A pap kihelyezi az Oltáriszentséget egy fásládára. Mind az öten leborulnak előtte, és hálát adnak az életükért. Nem sokáig tart az örömük, mert hangosan dörömbölnek az ajtón. Feltörik és két fegyveres feketeruhás sötétbőrű terrorista alak áll az ajtónyílásban és mögöttük a szomszéd, aki tudta, hogy ebben a házban egy „túlbuzgó”, templomba járó nő lakik. A katonák keresztényeket kerestek, és ő, az áruló, segített nekik. Az egyik fegyveres a papot és a ház lakóját betuszkolta az autóba. A másik a három remegő asszonyt érzéketlen, gépies módon főbelőtte. Nézzétek! Vakító fény tölti be a pincét. Szent Fiam isteni dicsőségében áll a három áldozat holtteste fölött. Pillanatok alatt lelkül elhagyta a testüket, és ott állnak leborulva Jézus ragyogó alakja előtt. Ő gyengéden felsegíti őket és így szól hozzájuk:

-Drága szeretett Gyermekeim! Köszönöm, hogy követtetek engem a szenvedésben és halálban. Mint hős vértanúk véretek ontásával sok ezer felebarátotokat mentettétek meg a kárhozattól. Jöjjetek, áldozatos Kicsinyeim. Fejetekre aranykoronát helyezek rubintokkal díszítve, homlokotokra pedig véremmel keresztet rajzolok. Atyám vár titeket és nagy dicsőséggel ajándékoz meg mind a hármatokat. Őrangyalaitok már indulnak is veletek a Mennybe. Nekem még sok dolgom van itt.

Most újra Én szólok hozzátok, édesanyátok. Gyertek, menjünk az autó után. Éppen akkor érünk oda, mikor a kocsi megáll egy középület előtt. Kirángatják a papot és az asszonyt. Tolmács segítségével vallatni kezdik őket. Egyre gorombább módszerrel próbálkoznak, de egy keresztény nevet sem tudnak kicsikarni belőlük. Imádkozzunk értük! Mondjátok Utánam: „Drága Atyám, küldj segítséget e két bátor gyermekednek! Neked nincs lehetetlen. Amen.”

A papnak még van annyi ereje, kiveszi ruhája alá rejtett szentségtartót az Oltáriszentséggel. Az üveg eltört rajta az ütésektől. Magasra emeli, és a Szentostyából 3 fénysugár lövel ki, egy a parancsnokra, aki irányítja a vallatást, a másik kettő pedig, a kínzást végző katonákra. Mind a hárman ájultan esnek össze. Majd Jézus kilép az Oltáriszentségből, és megható, együttérző szeretettel átöleli őket és kivezeti ebből a veszélyes házból. Egy biztos rejtekhelyre viszi őket, ahol zavartalanul segíthetnek a bujdosó keresztényeknek. Papfiamnak feladatul adja, hogy szentmiséket mutasson be, és szentségeket szolgáltasson ki. A bátor idős asszonyt arra kéri, gyűjtsön össze a pincékben bujdosó megbízható híveket ide a titkos rejtekhelyre.

Jöjjetek velem, Édesanyátokkal. Visszaviszlek benneteket a jelenbe. Látjátok, Kicsinyeim? Így lesz ez mindenütt a szorongattatások alatt. Egyházatok fennmarad a világ végezetéig. Szent Fiam sorsa és a tiétek egy. Ő szenvedésével és kínhalálával megdicsőítette Atyja nevét. Nektek is meg kell dicsőíteni az Atyát. Van, akinek vértanúsággal, van, akinek szenvedéssel, betegséggel, van, akinek apostolkodással, van, akinek igehirdetéssel.

Búcsúzom Tőletek, körbejárva mindenkinek egy keresztet rajzolok a homlokára. Újra itt állok eszközöm mellett. Felemelem jobb kezemet és édesanyai szeretetem összes melegével, és a bátorság kegyelmével megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

 

2019.10.06. 04:05 :: lowoa

A szavak mind széjjelesnek.

Málladoznak a mondatok.

Szótlanul, eszköztelenül,

felemelt kézzel maradok.

Látod, semmit sem rejt már a kezem.

Szememben bűnt belátó bánat.

Menteni magam nem tudom,

de Nálad, Uram, van bűnbocsánat.

Fogadd el, kérlek, ezt a semmit,

aki és ami én vagyok,

hogy élő Igéből épüljenek újjá

bennem a szavak, mondatok.

ÁMEN


(Hajdú Zoltán Levente)


Istenem! Bölcsességre taníts engem! Kérlek, segíts abban, hogy ne én számítsak igazán, hanem Te. Bármiről legyen is szó életemben, szeretném, ha az első helyre kerülnél, mert ennek csak áldását tapasztalnám én is, és a velem érintkezők is! Jézusért! Ámen


Megtaláltalak,
mert megnyitottad,
mert megmutattad
az önmagadhoz
vezető utat.

Meg-megindulok,
bár gyengeségem,
tört reményem
szinte
visszafog.

De mégis,
és benned bízva csak,
járok, mert jó úton halad,
tudom, a sorsom,
hisz megtaláltalak.
Ámen


/Hajdú Zoltán Levente/


Uram, az én ajkaim is oly sokszor hoznak gyalázatot nevedre, csak azzal, hogy másnak, másoknak adom meg azt a tiszteletet, amit egyedül te érdemelnél. Hiábavaló szavak is naponként szennyezik életemet, ahelyett, hogy rólad tennék bizonyságot. Adj, Uram, nekem bölcsességet, hogy a beszéd ajándékát – legalább a mai napon – ne elfecséreljem, hanem néked tetszően használjam! Ámen.


Uram, éhségünket csillapítsd, s adj békességet lelkünknek! Ámen


Uram! Hálát adok Neked földi otthonomért, s azért is hogy a Mennyei Otthonba hazavársz! Ámen


Uram, Istenem! Jól tudod, milyen fáradt vagyok. Feladataimat hiába igyekezem elvégezni, mindig újak keletkeznek, s sosem látom a teendőim sorának végét... Kérlek Téged Uram, adj nekem pihentető nyugalmat, fáradtságot űző reményteli szeretetet, s testemet-lelkemet megújító hitet! Ámen.


URam!Köszönöm, hogy hordozol erőtlenségeimben, s megsegítesz akkor is, amikor inkább botütéseidet érdemelném. Add, hogy titkaidat szívemben forgatva tudjak egyre jobban szeretni, s megmaradhassak a nekem is rendelt hűségedben! Ámen


Uram, már nem egyedül állok előtted. A közös úton már férjemmel együtt haladunk. Világítsd, erősítsd meg őt, hogy céljait, feladatait a te elképzelésed szerint keresse és oldja meg. Adj neki erőt a problémák helyes megoldásához, tetteihez pedig kellő határozottságot. És ha nem talál időt arra, hogy néha csendben magába vonuljon, kérlek, fogadd el helyette az én imámat. Áldd meg minden munkáját, és szerelmünket! Ámen.
(Feleségek imája)


Uram! Nyisd meg szívemet, hogy beengedjelek életembe! Ámen



URam! Segíts meg naponta, hogy másoknak segíthessek! Ámen

Kadarkúti Égi üzenet – 77. – A Mennyei Atya üzenete a 8. boldogságról

2019.10.06. 04:04 :: lowoa

2010. október 6. Mennyei Atya: A 8. boldogság: Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a Mennyek Országa
 
Mennyei Atya: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok, Mennyei Atyátok. Az igaz, hogy a Mennyben lakom, de mivel betöltöm az egész világmindenséget, ezt a helyiséget is, ezért egészen közel vagyok hozzátok. Fáj, ha olyan távolinak éreztek magatoktól Engem. Most tenyeremre helyezlek benneteket, mint kicsiny gyermekeimet, és úgy tanítalak titeket.
Ma a 8. boldogságról lesz szó, az utolsóról, amit Szent Fiam, Jézus tanított a hegyi beszédben: Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a Mennyek Országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva mindent rátok fognak, Énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok. Így üldözték előttetek a prófétákat is.
Gyermekeim! Figyeljétek meg, soha nem azt üldözik, aki hazudik, hamis dolgokat állít és terjeszt, aki bólogat és megalkuszik a fennálló igazságtalanságokkal, és a szeretet oldalán áll. Így volt ez mindig, amióta a világ- világ. Már az ókorban üldözték a legnagyobb prófétákat és megölték őket. A középkorban máglyán égették el a lángelméjű tudósokat, vértanúk százait végezték ki. Elgondolkoztatok –e azon, mi az oka ennek? Ellenségem, a gonosz bűnre sarkallja az embereket. Irigységet, gyűlöletet kelt bennük az igazak iránt.
Így volt ez az Én szent Fiammal, Jézus Krisztussal is. Már születésével haragot keltett Heródesben, aki meg akarta ölni. Azután, mikor elkezdte tanítani a népet, amikor elterjedt a híre csodálatos gyógyításainak és egyéb csodáinak, a farizeusok nagy haragra lobbantak és meg akarták ölni. Zavarta őket, hogy egy egyszerű családból származó ember oly magas tudással, képességekkel rendelkezik, hogy magasan felülmúlja őket, előkelő papokat. Irigyek voltak rá, hogy a tömegek áhítattal hallgatják és követik mindenfelé. Forradalmi újításként vetették el a hegyi beszédet, mert alapjaiban megrendítette az ő merev tanaikat. Hiszen ők azt mondták a népnek, hogy gyűlöljék ellenségeiket, Jézus pedig azt hangoztatta: szeresd rosszakaróidat, ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel, ha megütik az arcodat, tartsd oda a másikat is. Engem, Istenüket egy félelmetes, haragvó, bosszúálló elérhetetlen hatalmasságnak állítottak be, Jézus viszont jóságos, szerető Atyának. Féltették hatalmukat tőle, hogy majd elcsábítja a jámbor tömegeket tőlük, akiket eddig szavaikkal könnyedén irányítottak. Így azután összefogtak ellene a farizeus papok és súlyos rágalmakat szórtak rá: eszem-iszom életet él, vámosokkal és bűnösökkel barátkozik, az ördöggel cimborál, hatalomra tör, a zsidók királya akar lenni, a császár ellensége, felforgatónak, bolondnak nevezték. Üldözték, többször el akarták fogni, de erre csak akkor került sor, mikor Isten akaratából eljött az ideje. Ha a hatalom és a bűn emberei így üldözték Jézust, a tökéletesen ártatlan Isten-embert, akkor miért ne üldöznék követőit?
Gyermekeim, a történelem folyamán a bűn, a gonoszság, a hitetlenség egyre jobban elhatalmasodott a világban. A kommunista rendszer, mint az ateizmus képviselője igyekezett gyökeresen kiirtani az emberek lelkéből a hitet, Isten-szeretetet. Aki ellenállt, azt kegyetlenül megbüntették. A papok, szerzetesek és hitvallók százait börtönözték be, kínozták meg és végezték ki a legkegyetlenebb módszerekkel. Csak egy esetet mondok el nektek. Budafokon volt egy lelkes, fiatal pap, akit nagyon szerettek a fiatalok. Szabadidejüket mindig rájuk áldozta. Beengedte őket a plébániára, tanította őket biblia-óra, hittanóra keretében minden szépre és jóra, de ping-pongozott, röplabdázott, focizott is velük. Egyszer elvitte őket kirándulni. Egyik hittanosának volt egy barátja, a párttitkár fia. Ő is bekönyörögte magát a kiránduló csapatba. 3 nap múlva megállt egy fekete kocsi a plébánia előtt. Kiszállt belőle 2 sötétruhás férfi, becsöngettek. Késő este volt, a plébános pizsamában nyitott ajtót. Keményen megfogták úgy ahogy volt és betuszkolták az autóba. Letartoztatták. Össze vissza kínozták, ütötték, verték komoly károkat okozva az agyában. 20 év múlva engedték ki nagyon leromlott fizikai állapotban. Széttört lábszárcsontjai miatt csak 2 mankóval tudott járni, értelmes beszédre is képtelen volt. Az egyik szeme hiányzott, fekete kötéssel volt letakarva. Ez az Én forrón szeretett papfiam vértanúként örök boldogságban és nagy dicsőségben él ma a Mennyben.
Ez az eset és a többi sok ezer még az 50-es, 60-as években volt, de ne hogy azt higgyétek, ma nincsenek üldözések. Most történik ezekben a hetekben, hogy kóreai bátor, hitvalló keresztény gyermekeimet lágerekben kínozzák, dolgoztatják és ha nem tagadnak meg Engem, forró folyékony fémmel leöntve végeznek velük.
Kicsinyeim! Ti is érzitek már az üldözések szelét. Amiért bátran kiálltok az engesztelés műve mellett, mely isteni terveim fontos része, sok csúfolódásban és rágalmazásban van részetek. Minden erővel próbálják megakadályozni, hogy eljussak ide a mi közelünkbe és élvezhessétek égi tanításaink gyümölcsét.
Egyik szerdán közületek egy gyermekem igyekezett az engesztelésre. Szembejött vele valaki, aki vasárnapi templombajáró. Nevezzük N-nek.
- Hová sietsz annyira?- kérdezte gyermekemet.
- Megyek az engesztelésre, de sietek, mert nemsokára kezdődik.
N. nyomdafestéket nem tűrő, trágár szóval jellemezte az engesztelést. Összejöveteleiket hamis, okkult szektának, elhajlásnak bélyegezte meg, és mindegyiketeket bolondnak, aki oda jár. És ez az ellenségesen viselkedő asszony minden lelkiismeretfurdalás nélkül vasárnaponként elfogadja pásztorom kezéből Szent Fiam Testét és Vérét.
Ennél is nagyobb kárt tesznek terveim akadályozásával azok a pásztorok, akik az idejáró híveken nyilvánosan gúnyolódnak és fenyegetik őket. Sajnos így van ez mindenütt, nemcsak hazátokban, hanem más országokban is. A szépen működő engesztelő csoportok kénytelenek kis létszámú közösségekre oszlani és lakásokban imádkozni. Pedig ennek Isten Házában az Oltáriszentség előtt lenne a helye. Egyelőre az üldözés belülről jön, érthetetlen okokból. Itt megint az emberi bűnök dominálnak: az irigység és féltékenység.  Így gondolkoznak: „Vajon mit kapnak a hívek ezekben a csoportokban, hogy csak úgy tódulnak oda?” A kíváncsiságuk nem terjed odáig, hogy elmenjenek megnézni és meghallgatni. Mert bizony akkor tapasztalhatnák, hogy gyermekeimet a mi szeretetünk borítja be, Mi gyújtjuk fel szívüket, hogy önzetlenül imádkozzanak egyházközösségeikért, lakóhelyükért, családjukért, ellenségeitekért, halottaikért és minden lélekért.
De vannak olyan pásztorok, akik jóhiszeműen, óvatosságból akadályozzák az engesztelő közösségek működését, mert féltik az Egyház tanításának tisztaságát. Ellenőrizniük kellene az új közösségeket és nem válogatás nélkül tiltani.
Drágáim! A 8. boldogság kimondja, hogy boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva mindent rátok fognak Énmiattam. Így mondta Jézus a népnek és ez nektek is szól. Nagy jutalmat ígér érte a Mennyben. Minden csúfolódó, rágalmazó szónál ez jusson eszetekbe. Csak egyetlen cél lebegjen előttetek: a lelkek mentése. És ez legeredményesebb a közös ima erejével.
Ne féljetek semmitől! Veletek vagyunk. Én, Mennyei Atyátok egy nagy –Magyarország térképet tartok fektetve a két tenyeremen, tehát a leszakadt országrészeitek is rajta vannak. A térkép közepén áll egy nagy égő lobogó gyertya. Ez az összes magyar engesztelés egyesült lángja. Mennyei Édesanyátok fölé hajol és a láng köré teszi két kezét, így óvja, hogy ki ne aludjon. A gúnyolódások, fenyegetések üldözések ellenére a sok engesztelő csoport imájának lángja egyre magasabbra csap, mert mi vigyázunk rá és tápláljuk isteni Szeretetlángunkkal. Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

Kadarkúti Hétfői üzenetek – 2 – A Mennyei Atya szavai a bűnbánatról….

2019.10.06. 04:03 :: lowoa

Az Égiek üzenetei a kadarkúti templomban Az üzeneteket az „5 Szent Seb Engesztelő Csoport” vezetője közvetítésével kapja a közösség minden hétfőn ½ 4-1/2 6h-ig. Az üzenetek Csilik János plébános ajánlásával jelennek meg.

 Mennyei Atya a bűnbánatról, tisztaságról, szeretetről 
 
MENNYEI ATYA: Ne féljetek, Én vagyok a ti Mennyei Atyátok, aki szólok eszközömön keresztül. Egy látomással kezdem. Múlt héten a szerdai imaóra után az októberi rózsafüzér imádkozása közben egyik lelki testvéretek a szószék fölött a falon látott egy aranyszínben ragyogó csukott könyvet, ami kinyílt és tovább mozgott és arany színben tündökölt. Megfejtem nektek. A könyv a tanítás szimbóluma. Azért aranyszínű, mert itt nálatok isteni tanításról van szó. Azért a szószék felett jelent meg, mert a szószék a szónoklás szimbóluma. Mi égiek szónoklunk itt. Sok alkalommal, de nem mindig. Néha szünetet tartunk. Kipróbáljuk kitartásotokat, hogy vajon e nagy ajándék nélkül is jöttök –e engesztelni?
 
 
 
Ma Én foglak tanítani benneteket. Mai témánk nagyon időszerű: a bűnről, a bűntudatról, a bűnbánatról és a Nagy Figyelmeztetésről fogok szólni.
 
 
 
 
 
A Födet bűntenger borítja. Mariannak, a Naplóból ismert választottamnak egyszer megmutattam a földgolyót tiszta feketével borítva és csak egy egész kicsi fehér folt volt rajta. A fekete a bűnös embereket jelképezi, a fehér az engesztelő, tisztalelkű gyermekeimet. Ma már a bűn és az erény összekeveredik az emberekben. Ami régen bűnnek számított, az ma erény. Látjátok, mint vetik ki maguk közül a serdülők az önmegtartoztató életet élő osztálytársaikat? Ma már nem számít bűnnek a paráznaság, az audiovizuális eszközök tálcán kínálják kicsiknek, nagyoknak egyaránt. Ma már nem bűn a homoszexualitás, felvonulnak, hencegnek vele, családot akarnak alapítani, gyermekeket nevelni. Ma már nem bűn a lopás, rablás: egymásután törik fel a lakásokat, a munkahelyen lopják az alkatrészeket, a szomszédok elveszik egymás tűzifáját, baromfiát, zöldségeit, gyümölcseit.
 
 
 
A bűnök sokasága nagy fájdalmat okoz szívünkben. Szent Fiamat gyakran úgy állítom választottjaim elé, hogy vérrel, könnyel van borítva. A világban szerte-szét véres, olajos könnyeket ontanak a Jézus, – és Szűzanya szobrok, képek. Drága, engesztelő Kicsinyeim! Csak ti tudjátok enyhíteni fájdalmainkat rendszeres engeszteléseitekkel, együtt érző szeretetetekkel.
 
 
 
Most a bűntudatról és bűnbánatról szólok.
 
A bűntudat rossz dolog, ellenségemtől való. Elhiteti egyesekkel, hogy a meggyónt, megbánt bűneik nem nyernek bocsánatot. Az ilyen kételkedik irgalmamban, elkeseredik, depressziós lesz, esetleg öngyilkosságba menekül. Gyermekeim! Mindnyájan higgyétek el, hogy amit megbántatok, meggyóntatok, azt Én már nem tartom számon! Képzeljetek el egy kis tisztavizű patakot, ahogy a hegyből szállítja a szikladarabokat, közben forgatja, csiszolja, fényesre tisztítja. Mire a völgybe ér, a kavicsok lesüllyednek az aljára, és az átlátszó víz alatt ékszerként ragyognak. Ezek a kavicsok a ti megbánt, meggyónt bűneitek, melyekben csak gyönyörködni tudok.
 
 
 
A bűnbánat kegyelem, szentség, Tőlem való. Drága, Engem szerető, engesztelő Gyermekeim, akik kerülitek a legkisebb bűnt is, titeket a gonosz már nem tud nagy, súlyos bűnökre csábítani, de belopja szívetekbe a kis gyíkocskákat. Pl. a hiúságot. Elhiteti veletek, hogy különbek vagytok a szomszédnál, aki nem is jár templomba, nem is imádkozik. Gondoljatok arra az igazságra a Szentírásból, hogy az elsőkből lesznek az utolsók és az utolsókból az elsők. Belétek ülteti az irigység gyíkocskáját: észreveszitek, hogy némelyik testvéretek valami nagy karizmát kap: látás, hallás, prófétálás vagy gyógyítás ajándékát és felötlik bennetek, miért éppen ő? Miért nem én? Hiszen böjtölök, virrasztok, 5-6 rózsafüzért elimádkozom. Azután ott az érzékenykedés, panaszkodás, ítélkezés gyíkocskája. Megbántanak, megaláznak titeket és gyorsan elmondjátok egy jó barátnak. Ez még nem lenne baj, de a 2.-nak, 3.-nak, 4.-nek is elpanaszoljátok és észre se veszitek és belekeveredtek az ítélkezés bűnébe.
 
 
 
 
 
 Kedves Kicsinyeim! Ne engedjétek, hogy hatalmába kerítsenek benneteket ezek a bűnök! Ha egy kis folt keletkezik a lelketeken, vonuljatok rejtekbe, a kis szobátokba! Térdeljetek le, ne csak lélekben, hanem valóságosan, és szívből bánjátok meg bűnötöket! Én megadom hozzá a könnyek ajándékát. A szentgyónással se kell sokáig várni, egyetlen bocsánatos bűnt is meg lehet gyónni.
 
 
 
Most utoljára a Nagy Figyelmeztetésről tanítalak benneteket. Ez az Én isteni irgalmam legnagyobb szabású megnyilvánulása. Az emberek annyira belemerültek a bűnbe, hogy közbe kell lépnem, különben kiirtják magukat, felrobbantják a Földet. A Nagy Figyelmeztetésnek külső, majd belső megnyilvánulása lesz. A külső, természeti katasztrófákat jelent: árvizek, égzengések, hatalmas szélviharok, földrengések lesznek az egész Földön egyszerre és rövid ideig. Ezután küldöm Szentlelkemet, aki minden ember lelkébe fényt bocsát, melynél az Én isteni Szememmel látja a meg nem bánt és meg nem gyónt bűneit. Közben láthatja a szenvedő Isten arcát.
 
 
 
Aszerint, hogy kire milyen hatást gyakorol a Figyelmeztetés az emberiséget 3 csoportba lehet osztani.
 
  1. Az öntelt, gőgös, hitetlen és elvetemült emberek megijednek és káromolni fognak Engem, nem kérnek bocsánatot. Ők meghalnak és elkárhoznak. De lesznek köztük olyanok, akik testileg meghalnak ugyan, de lelkük a tisztítóhelyre kerül. Ezek azok, akikért mint legmegátalkodottabb bűnösökért rendszeresen szoktatok imádkozni. Ők is az Én báránykáim, köszönöm, hogy segítetek megmenteni őket.
  2.  A 2. csoportba nagyon sokan tartoznak, az emberiség ¾ része. Ők a közömbösök és hitetlenek. Értük van elsősorban a Figyelmeztetés. Őket nem lehet simogatással felkelteni, mert mélyen alszanak bűneikben, hitetlenségükben. A kisebb-nagyobb szenvedés – melyben részük lesz – nagy bűnbánatot kelt bennük és megtérnek, megtisztulnak. A Nagy Figyelmeztetés után nektek kell majd nevelni őket.
  3.  Az emberiségnek van egy kicsiny része, akik óvakodnak a legkisebb bűnöktől is, szívükben Én vagyok az első. Ti vagytok ezek, drága engesztelő Gyermekeim, ti alkotjátok ezt a csoportot. Mire megérkezik Szentlelkem nekik soha nem tapasztalt nagy örömben lesz részük, ha lelki tisztaságot és szeretetet talál a lelkükben.
 
Felötlik a kérdés bennetek, mi lesz szeretteitekkel, hozzátartozóitokkal. Ne féljetek, gondom lesz rájuk, a hajuk szála se görbül, hiszen jobban szeretem őket, mint ti. De higgyétek el, szükségük lesz –bűneik nagysága szerint –kisebb-nagyobb szenvedésre, melyből ragyogó tisztán lépnek ki.
 
 
 
Egy másik kérdés is ágaskodik értelmetekben: Mikor lesz a Nagy Figyelmeztetés? A nap bármelyik órájában, a hét bármelyik napján, az év bármelyik hónapjában bekövetkezhet. Tehát ne áltassátok magatokat, hogy 100 vagy 1000 év múlva! Készüljetek fel rá napi lelkiismeretvizsgálattal! Ne feledjétek: TISZTASÁG-SZERETET, TISZTASÁG-SZERETET, TISZTASÁG-SZERETET!
 
Megáldalak benneteket az őszinte bűnbánat, a tisztaság és a megbocsátó szeretet lelkületével.”  Amen

2019.10.05. 04:04 :: lowoa

"A szeretet megjelöl,
A bűn megpecsétel.
A szeretet társakra lel,
De a bűn csak hordákba ver.
A szeretet kiteljesít,
A bűn kiüresít.
A szeretet mentséget keres,
A bűn kifogást talál.
A bűn bekerít és magadba zár,
A szeretet kapukat nyit és
másokhoz vezet."

Simon András: Bűn - szeretet (részlet)



Az én Tehozzád tartozásom
Te vagy magad, Uram.

Belőled indul,
hozzád érkezik meg
érzés és gondolat,
erő és akarat.

Nélküled semmi vagyok,
nélküled nem akarok lenni.

Veled a helyemen vagyok,
bárhol is legyek,
ha hozzád tartozom.

Ámen


/Hajdú Zoltán Levente/


Mennyei Atyám! Dicsőítelek azért, mert életem nem cél- és értelemnélküli lét. Te adsz értelmes és célt mindnyájunknak. Add, hogy mindezt fel tudjuk fedezni, meg tudjuk látni és ebben a boldogságban szolgálhassunk Neked és embertársainknak is! Ámen


Mennyei Édes Atyám! Köszönöm, hogy szeretettel és könyörülettel tekintesz reám. Tied a dicsőség örökkön-örökké. Ámen



Mint a vízbefulladó,

aki az utolsó pillanatban

jut az éltető levegőhöz,

úgy szívom magamba

Szentlelked lélegzetét.

És eszmélek, emelkedem

nélküled elvesző,

süllyedő önmagamból

– Életnek Istene –

hozzád, feléd.

ÁMEN


(Hajdú Zoltán Levente)


URam! Add békességedet az emberszívekbe, hogy végre megszűnjék az erőszak a Földön! Ámen


Uram! Add, hogy épüljek általad, s hogy ne akarjam életem tornyát magasabbra építeni, mint ahogyan azt Te kívánod! Ámen


URam! Hordozz, erősíts, nevelj, s növelj, hogy szolgálhassak Neked, s felebarátaimnak! Ámen


URam! Hordozz szeretetedben, hogy én is szeretni tudjak! Ámen


Uram! Szívemet-lelkemet nyugtasd meg, hogy belássam életem hibáit, s vétkeimet-mulasztásaimat Nálad letéve, békében élhessek, s dicsérhessem Szent Nevedet! Ámen


Uram, tudom, hogy az én szívem is telve van értéktelen és múlandó holmikkal; nevekkel, melyek az örökkévalóság szempontjából erőtelen árnyképek csupán. Segíts, hogy tudjam őket helyükön kezelni, sem kevesebbnek, sem többnek nem látva őket, mint tőled kapott értékük. Segíts, hogy minden földi viszonyulásomat beragyogja a te nevednek örökkévaló, mindenek felett való dicsősége! Ámen.


Uram! Vezess, hogy eljussak Hozzád! Ámen

Kadarkúti Égi Üzenetek 122. Szentlélek: Az irgalmasság testi cselekedetei

2019.10.05. 04:02 :: lowoa

2011.10.05
ÉGI ÜZENETEK
 
Szentlélek:  Az irgalmasság testi cselekedetei
 
 
Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Szentlélek Isten, a harmadik isteni személy. Nagy szeretettel köszöntelek benneteket. Szívem szeretetlángjából mindannyiatoknak küldök egy kis csóvát, és ezzel ébresztem fel alvó kis szíveteket.
Ma az irgalmasság testi cselekedeteiről foglak benneteket tanítani. Hogy honnan vette az egyház a szokást, hogy az irgalmasság testi cselekedeteire tanítja a híveit? Természetesen a Szentírásból. Mégpedig az Úr Jézusnak azon szavaiból, amit akkor fog majd kiejteni, amikor lesz a nagy Feltámadás, és az Utolsó Ítélet: „Gyertek Atyám áldottai, vegyétek birtokba a kezdettől fogva nektek készített helyet, mert mikor éhes voltam, ennem adtatok, mikor szomjas voltam, inni adtatok, mikor meztelen voltam felöltöztettetek, amikor beteg voltam, börtönben voltam meglátogattatok.
Az irgalmasság cselekedetei szinte ugyanebben a sorrendben meg vannak őrizve az Egyház tanításaiban. Nézzük elölről őket: az éhezőknek enni adni, a szomjazóknak inni adni. Drága gyermekeim, nézzetek körül a világban, nemcsak itt a ti hazátokban, hanem az egész világon mindenütt nőttön nő a szegénység. Amíg ti a kenyérhéjakat, a megpenészedett kenyérdarabokat kidobáljátok a kukába, és a hűtőszekrényből  a romlott ételeket  kidobjátok a szemétbe, addig képzeljétek el, hogy vannak olyan családok, ahol a szülők még egy darab kenyeret sem tudnak a gyermekeik kezébe adni. Vannak olyan szegény családok, hogy nem tudnak tüzelőt venni, mert nem dolgoznak sehol, mert megszüntették a munkahelyeket. És vannak olyan szegény kicsi gyerekek, akik mennek az iskolába, és útközben odanyomják az orrukat az édességbolt kirakatának üvegére, és vágyakozva néznek, hogy milyen finom csokoládék, cukorkák vannak ott, és nekik soha sincs részük benne, csorog a nyáluk és rongyos ruhájukkal törlik le a szájukat. Azután vannak édesanyák, akik megszülik a pici gyermeküket,  ők maguk is alultápláltak. De az még hagyján, hogy ezek a családok ilyen végtelenül szegények, de gondoljátok el, hogy amikor már a számlákat sem tudják fizetni, és eladósodtak, akkor elveszik a fedelet a fejük felől, és kikerülnek az utcára.
Mi történik akkor a családdal? Szétszakítják őket, a gyermekeket elveszik tőlük és beteszik valami intézetbe. A felnőttek pedig kint maradnak az utcán. Ó, milyen szomorú látni őket, ahogy barangolnak össze-vissza otthontalanul, a kukából szedik össze a maradék romlott szendvicseket, és azt eszik meg. Amikor besötétedik, szeretnék lehajtani valahol a fejüket, de úgy vannak, mint az Úr Jézus három éven át, nem volt hova lehajtani a fejét. És akkor bemennek a várótermekbe, ahonnan általában kizavarják őket, azután próbálnak lefeküdni a város padjaira, onnan  a rendőr fölkelti és elzavarja, mert rontja a városképet. Azt tanácsolja neki, hogy menjen a hajléktalanok szállására. Igen csakhogy a hajléktalanok, akik már évek óta ebben a sorsban tengődnek jellemferdülést kapnak. A nagy nyomorúság hozta ki ezt a lelkükben. Egymást letámadják, a szállásokon lehúzzák egymásról a kabátot, alvás alatt ellopják egymás cipőjét, azt a pár forintot, amit koldulva kaptak. Ezért a legtöbb nem megy be a szállásra.
Drága Gyermekeim! Hozzátok fordulok segítségül. Ti nagylelkűek vagytok, nem a gazdagokhoz fordulok, a hatalmasokhoz, mert azok nem segítenek. Nem a nagy politikusokhoz fordulok, hanem hozzátok kicsiny engesztelő Gyermekeim, hogy segítsetek. Hogyan tudtok segíteni? Ha az utcátokban vagy az ismerőseitek közül van olyan család, aki nélkülözik, és egy darab kenyeret sem tudnak becsomagolni tízóraira a gyerek táskájába, annak vigyetek egy két kilós kenyeret, vagy egy doboz margarint, ami kitelik a kis nyugdíjatokból. Vagy ha télen, nincs tüzelőjük, mindenféle pokrócokat magukra csavarnak, és majdnem megfagynak ezek a családok, a falak teljesen kihűltek, ajánljátok fel a ti fátokat, hogy vigyenek egy-két talicskával maguknak, hogy legalább pár napig ne fagyoskodjanak. Tudjátok, ha mindenki ezt tenné, akkor a családok nem éheznének annyira, és nem fáznának olyan nagyon. És mit tehettek a hajléktalanokkal, azonkívül, hogy adtok egy százast a markukba. Talán még jobban teszitek, ha bementek az ÁBC-be vesztek két szendvicset neki, az legalább nem romlott, vesztek egy paradicsomot, paprikát, beteszitek a sapkájába egy-két kedves szó kíséretében. Ha mindenki ezt tenné, akkor nem éheznének. Elmondok nektek egy nagyon szép, régi történetet. Árpádházi Szent Erzsébetről van szó. Egy szerelmi házasság volt az övéké Lajos királlyal. Nagyon szerették egymást, Lajos király sokszor távol volt, és amikor jött hazafelé, Erzsébet csak úgy röpült felé, eléje lovagolt, és átölelte nagy szeretettel. De Erzsébet jószívű volt, és látta maga körül a nagy nyomort. Elhatározta, hogy segíteni fog. Megnyittatta a királyi kincstár, és éléstár ajtaját és mindig vitt valamit az ő szegényeinek, hol egy gyűrűt, hol egy fülbevallót, hol egy kis gyémánt darabot, hol kenyeret, bort, gyümölcsöt stb. A király egy darabig elnézte ezt, de aztán a tanácsosai körülvették, mikor látták, hogy nagyon fogynak a kincsek, meg az élelmiszer, figyelmeztették, hogy vigyázzon, mert a felesége elszór mindent. És akkor szigorúan meghagyta Erzsébetnek, hogy ezután semmit nem vihet el a szegényeknek. Erzsébet nem tudott szót fogadni, akkora irgalom és szeretet volt a szívében, hogy az éjszaka sötét leple alatt kiszökött az ágyából és a konyhából egy kis élelmiszert tett a kötényébe és elvitte. Ezt csinálta szinte minden éjszaka. És mikor visszajött, a férje még aludt. De bizony meglátták a király tanácsosai és elmondták a királynak. Lajos feldühödött, és elhatározta, hogy most utána néz a dolognak. Elbújt egy oszlop mögött, és onnan nézte, hogy mit tesz Erzsébet. És rákiáltott: Állj, mutasd, mi van a kötényedben? És akkor Erzsébet, nagyon félve, remegve megmutatta a kötényét. És képzeljétek a kenyér, az élelmiszer helyett gyönyörű szép rózsákkal volt tele. A király megrendült ezen, és többé nem szólt rá, ha ilyeneket tett.
Azután az irgalmasság cselekedetei közé tartozik, hogy ruhátlanokat felöltöztetik. Gyermekeim, annyi alkalom van rá, hogy segítsetek azoknak, akiknek csak egy szál ruhájuk van. Ha két téli kabátotok van, adjátok oda az egyiket a szegény embernek, ha két takarótok van vigyétek el az egyiket annak a szegény családnak, akik dideregnek. Azután lehet gyűjtésekben részt venni, ó milyen szép példa volt itt tavaly a csoportban: mindenki hozott valami ruhát, amire már nincs szüksége, meg pénzt, élelmiszereket. Összecsomagoltuk és elvittük Romániába. Nagyon örültek neki a nagybányai testvéreink. Azután ezzel kapcsolatban, hogy fel kell ruházni a szegényeket, megint eszembe jut egy történet, mégpedig Szent Márton és a koldus.
Márton egy gazdag családból származott és az édesapja katonatisztet nevelt belőle. Ahogy lovagolt a város utcáin, meglátott egy koldust, a kardját elővette és ketté vágta a köpenyét, és az egyik felét a koldusra terítette. Azután lovagolt tovább és hazament. És úgy képzeljétek el, hogy az Úr Jézus megjutalmazta, mégpedig egy csodálatos látomással, megjelent neki angyalok kíséretében. És a vállán szent Márton köpenye volt. Az angyalokhoz így szólt rámutatva Mártonra: Látjátok ő az a gyermekem, aki rám terítette ezt a köpenyt, amikor fáztam.
A betegeket ápolni, és meglátogatni nagyon szép cselekedet. Drága Gyermekeim! Itt ebben a közösségben van egy ragyogó példa rá, sok példa, de az egyiket emelem ki: egy édesanya, aki már évtizedek óta súlyos beteg lányát ápolja, és zokszó nélkül, ó mennyire szeretem ezt a gyermekemet. És az Úr Jézus is nagyon szereti. Sokan vagytok, akik édesanyjukat, édesapjukat ápolták egészen a halálukig. Nem tették be az öregotthonba, hanem végig ápolták, amíg csak meg nem halt, és a karjuk között halt meg. Ez is be van írva a Nagy Könyvbe. Annyi lehetőség van arra, hogy a betegekkel jót tegyetek. Vannak missziók, főleg városokban alakulnak ki, papokból és civilekből állnak, akik elmennek a kórházba, és a legsúlyosabb betegeket, haldoklókat meglátogatják. Elviszik a Szentségeket nekik, beszélgetnek a szenvedés értelméről velük, a túlvilágról, a halál értelméről stb. erre is tudnék egy szép példát mondani: Ugyancsak Árpádházi Szent Erzsébetről van szó. A férje éppen elutazott egy hosszú útra és közben Erzsébet talált egy nagyon súlyos, ragályos beteg embert. Valamelyik szolgálója segítségével bevitte a férje ágyába, és ott lefektette. Napokig ápolta. És amikor a király jött hazafelé a szolgálók mondták neki: Képzeld Uram, már megint mit művelt a te feleséged. Egy ragályos beteget vitt be, ott fekszik az ágyadban. Felbőszült a király, s elkiáltotta magát: Erzsébet, ide gyere! Erzsébet félénken megjelent királya és férje előtt. – Ki van az én ágyamban? És akkor Erzsébet elhúzta a függönyt az ágya elől, és megmutatta, hogy kifekszik ott, képzeljétek Kicsinyeim az Úr Jézus feküdt ott! Lajos nagyon megilletődött, és azt mondta Erzsébetnek, hogy ha ilyen előkelő betegeket fektetsz az ágyamba, akkor megengedem.
Az irgalmasság testi cselekedetei közé tartozik a foglyok látogatása. Gyermekeim, ez olyan, amitől ti húzódoztok, ez természetes, hiszen a foglyok között vannak gyilkosok, rablók, vannak olyanok, akik megerőszakolnak nőket, gyermekeket, hát hogyne félnétek tőlük. De higgyétek el, ha megpróbáljátok, hogy közéjük mentek a börtönbe, nem kell félnetek, az őrök ott vannak egészen a közelben. A másik, amiért nem kell tartanotok a támadástól, hogy nagyon megilletődnek azon, hogy van olyan, aki szeretettel közeledik hozzájuk. Megmozdul valami az ő lelkükben. Különösen akkor, amikor olyan dolgokról hallanak, ami még eddig soha nem volt, mert a gorombaság volt az ő részük. Amikor Jézusról hallanak az Ő életéről, áldozatairól, haláláról. Vannak olyan missziók, papok, akik ott miséznek, meggyóntatják őket, megáldoztatják őket.
Az utazókat befogadni, ez is az irgalmasság egyik cselekedete. Ó, drága Gyermekeim, ahogy így végigtekintek a csoportotokon, egyből tudnék jó néhány példát felsorolni, hogy mi mindent tettetek már ezen a területen. Itt van a Marcell atya példája, valaki kihozta a kórházból, és otthon ápolta, vigasztalta, imádkozott érte. Vagy itt van az én eszközöm Éva, akinek a műtétjét, nem lehetett volna másképp megoldani, csak úgy, hogy valahol szálást kap. Közületek volt egy áldott lelkű testvér, aki befogadta, ott aludhatott nála két napig, és kísérgette a kórházba oda-vissza. És mondhatnám azokat a nagylelkű gyermekeimet, akik ide az engesztelésre autójukkal elhozzák a testvéreiket és hazaviszik. Pedig nagyon drága a benzin, de nekik nem számít az áldozat. Vannak, akik befogadják a miskolciakat és a szegedieket, és szívesen látják a lakásukban, hogy eljuthassanak ide, az engesztelésre. Áldottak legyetek, kicsi gyermekeim, aki valamit tesztek ezért a szent dologért, az utazók befogadásáért.
A halottakat eltemetni, ez is az irgalmasság cselekedete. A halottakat el kell temetni egészségügyi szempontból is, mert ragályos betegségeket terjesztenének, ha a föld felett maradnának, de azért is el kell temetni őket, mert mindenkinek jár az a kis végtisztesség, hogy rendesen eltemessék. Még a legegyszerűbb, legszegényebb embereknek, még a koldusoknak is. Most a kegyelettel kapcsolatban szeretnék nektek elmondani egy szomorú történetet, ami a valóságban 20 évvel ezelőtt Budapesten óbudai temetőben megtörtént. Volt egy asszony, aki egy kicsit bent feledkezett a temetőben, annyira imádkozott a férjénél, a sírnál a kispadon, azon vette észre magát, hogy sötétedik. Megijedt, és elkezdett szaladni a kapuhoz, hogy kijusson a temetőből, mert a végén még bezárják. Nem volt ott a kapus, a kapu be volt zárva. Visszament a férje sírjához szomorúan, hogy mi lesz most ővele. És ahogy ott üldögélt, és aggodalmaskodik, egyszercsak kinyílik a kapu, és bejön egy nagy teherautó. Az ő férjének a sírja közelében volt ásva egy hatalmas nagy gödör. A teherautó tele volt valamivel, és ahogy közelebb jött, ijedtében elbújt egy sír mögé, mert szörnyű dolgot látott, meztelen halottakkal volt tele a kocsi. Lebillentették a kocsi oldalát, és azután elásták őket. Az asszony megdöbbenve, ijedten nézte, és nem tudta elképzelni, hogy hogyan történhet ez. Mikor a teherautó elment, odament a kapushoz, és mondta, hogy ne haragudjon, de itt feledkezett a temetőben, és örül, hogy most ki tud menni. De hadd kérdezzen valamit, mert szörnyű dolgot látott, a kapus a szájára tette a kezét, hogy erről nem szabad beszélni. Felsőbb utasítás volt, olyan sok halottat hoztak a hozzátartozók, hogy ennyit már nem lehetett elégetni. Ezek mind a  krematóriumban várakoztak az elégetésre. Kiválasztottak négyet-ötöt, akiket elégettek, és az ő hamvaikat osztották szét a hozzátartozóik urnáiban. Úgyhogy senki sem tudta, hogy kinek a hamvait kapta a kezébe. Hát ezt a kegyeletsértést nem azért mondtam el, hogy most elborzadjatok, de tényleg van ilyen kegyetlenség, az irgalom hiányzott ezekből az emberekből. Kérlek benneteket drága Kicsinyeim továbbra is legyetek irgalmasak, mert az irgalmas szeretet ér a legtöbbet a világon. Mindenkivel azt tegyétek, ami nektek jól esne, ha tennének veletek.
Most pedig az irgalmasság testi cselekedeteiről befejezem a tanításomat. Szeretném nektek elmondani, hogy az első pillanattól kezdve, amikor kezdtetek gyülekezni, mi is történt itt a teremben. Ez az, amit csak én láttam, mert ti nem kaptátok meg ezt a kegyelmet. Megjelent az egész Szentháromság, az Atya, a Fiú és a Szentlélek dicsőségük teljes fényében, hófehér ruhában és itt álltak veletek szemben. Azután Szent Márton és Szent Erzsébet is, és sok-sok angyal. Ők most is itt vannak, és majd az imáitokat is hallgatni fogják. És most abban a pillanatban, ahogy befejeztem ezt a beszédet, az Úr Jézus átváltozott, mint nyomorult koldus áll itt előttetek. Rongyokban van, és csupa maszat a keze, arca. A kezét előre teszi és kéreget. És most az Úr Jézus így szól hozzátok: Drága Kicsi Gyermekeim! Én koldulom az emberek szeretetét, végig jártam az embereket. Voltam a gazdag politikusoknál, voltam a vezetőknél, az igazgatóknál, a bíborosoknál, a püspököknél, de valahogy mindenhol a szeretetet visszautasították. Pedig én csak szeretetért koldultam náluk. Kérlek benneteket, fogadjátok el az én szeretetemet, mert a szeretetmorzsákért is lehajolok, annyira szomjazom és éhezem utánatok, a ti szeretetetekre. És még azt szeretném nektek mondani, hogy amikor egy éhezőnek adtok egy szelet kenyeret, vagy bármi élelmiszert, az annyi, mintha nekem adnátok. Ha valaki ágyban fekszik, tehetetlenül és nem tud odamenni a vízcsaphoz, adtok egy pohár friss vizet, az annyi mintha az én szomjúságomat oltanátok. Ugyanígy, ha a saját kis betegeteket felültetitek az ágyban, azután megetetitek, és hogyha kell, bepelenkázzátok. Ezt mind velem teszitek gyermekeim. Ha befogadjátok az utazókat, Engem fogadtok be. Legyetek irgalmasok, mert akkor Én is irgalmas leszek hozzátok! Most pedig a Mennyei Atyát látjátok. Hosszú, hófehér ruhában, dicsősége teljében, csak úgy sugárzik az Ő dicsősége felétek. És most belenyúl az Ő keblébe és kiveszi az Ő ragyogó, piros szívét. Csakúgy lángol a szíve a szeretetétől, és ez a szív úgy csillog, ragyog, szikrázik, hogy nincs az a drágakő, az a rubint, amelyik így ontaná a fényt magából, mint ahogy a Mennyei Atya szíve. És ezeket a fényeket felétek küldi, mindnyájatok szívébe, ezek a fények az Ő irgalmas szeretetének fényei. És Én, a Szentlélek Isten, hirtelen egy nagy, hatalmas galamb formájában mutatkozom nektek, és ott lebegek a fejetek felett. A tollaimból virágesőt küldök nektek, ezek a virágok az erényeket jelentik, és elsősorban az irgalmam erényét. Ezt szeretném beleültetni kicsi szívetekbe, hogy mindenkivel végtelenül irgalmasak legyetek. És ezt az irgalmat, amit itt kaptatok, a mai tanítás alatt, ezt osztogassátok tovább hozzátartozóitok, ismerőseitek, és egyéb testvéreitek között, hogy ők is irgalmasak lehessenek. Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.