Kadarkúti Égi Üzenetek 146. Mennyei Atya: A Szűzanya életének kezdetei
2020.05.15. 08:22 :: lowoa
komment
2020.05.14. 09:18 :: lowoa
Istenem! Elromlott teremtett világod! Istenként imádják benne a pénzt, s ajándékodat, az életet semmibe veszik. Törd meg Uram a pénz irgalmatlan hatalmát, s adj esélyt eltévedt népednek! Add, hogy ellenálljunk a kísértésnek, s minden dolgunkban a Te életvédő akaratodat kövessük! Ámen
Kegyelmes Istenem, édes Atyám imádkozom most a gyülekezet presbitereiért. Áldd meg a presbiterek munkáját az anyaszentegyházban. Indítsd őket arra, hogy vasárnaponként elsőként telepedjenek le a Te Igéd körül. Legyen gyümölcsöző az ő életükben az igehirdetés. Álljanak a lelkipásztor mellé, mint áldott szeretetközösség, mint Általad rendelt munkatársak. Legyen öröm a szolgálat számukra, nőjön a hitük a teher alatt, amit reájuk helyezel. Bennük és általuk újítsd meg nemzedékről nemzedékre anyaszentegyházunkat. A Krisztusért. Ámen
Köszönöm, Istenem, hogy ebben a világban, melyben annyi értékes ember érzi magát feleslegesnek, elhagyottnak, céltalannak, az én életemnek célt, értelmet adtál, és megmutatod annak értékét. Tudom, mindenki életének éppen olyan rendelt célja van, de nem fedezheti fel az, aki nem nálad keresi. Nem szeretnék hiábavalóvá lenni. Te adtad meg rendeltetésemet, segíts annak megvalósításában! Olyan jó érezni, hogy vezetsz, irányítasz. „És hogyha néha-néha győzök, Ő járt, az Isten járt előttem, kivonta kardját, megelőzött.” Köszönöm, hogy Adyval ezt én is elmondhatom. Alkalmas időben küldj segítséget, hogy megtehessem azt, amire rendeltél! Ámen.
/V.L./
URam! Add, hogy féljünk és szeressünk Téged, s add, hogy kegyelmed révén életünk napjai ne haszontalanul, hanem értékteremtésben teljenek! Ámen
Uram! Add, hogy ne a magam erejében és okosságában, csakis a Te kegyelmedben bízzak, s útmutatásod szerint élhessek! Ámen
Uram! Jóakaratú döntéseinket áldd meg kegyelmesen! Ámen
Uram! Vannak igék, melyek megvalósíthatatlannak tűnnek. Pedig nem azok, csak bennem nincs meg a kellő odaszántság. Köszönöm a mai igemagyarázatot, mellyel elgondolkodtatsz azon, hogy nekem életem melyik pontján kell komolyabban vennem szavadat! Ámen
Urunk, taníts bölcsen számlálni napjainkat, hogy naponként keressünk téged, hogy életünk ne terméketlen fügefa legyen! Segíts, hogy áldásoddal gyümölcstermő életek lehessünk – a te dicsőségedre, és az emberek szolgálatára! Ámen.
komment
Kadarkúti Égi Üzenetek 181-189. Szentlélek-Jézus-Mennyei Atya-Szűzanya: Szentmise
2020.05.14. 09:17 :: lowoa
2013.07.02
Mennyei Atya: Szentmise VII.
Mennyei Atya: Drága Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Atyátok és eszközömön, Éván keresztül szólok hozzátok. Ma is a szentmiséről lesz szó, mely 2 nagy részből áll: a tanítói és az áldozati részből. A Credóval és az egyetemes könyörgéssel befejeztük a tanítói rész bemutatását.
Ma elkezdjük tanítani nektek a szentmise áldozati részét. A felajánlással kezdődik. Ez önmagában véve még nem áldozat, de annak előkészítő részévé válik. A miséző pap egy fehér kendőt, ún. korporálét terít az oltár asztalára, és arra helyezi a nagy ostyát egy aranyszínű tálcára, a paténára, az áldoztatáshoz való sok kicsi ostyát a kehelyhez hasonló ciboriummal, és a bornak egy kelyhet. Itt gondoljatok arra, Drága Gyermekeim, hogy annak idején Jézus is elküldte tanítványait a városba, hogy készítsék el az utolsó vacsora termét, az eledeleket, a kenyeret és bort is, amit majd az Ő szent Testévé és Vérévé változtat. Tehát a szentmisén a pap is mindent előkészít, ami kell a legszentebb áldozathoz. Sőt, az ünnepi misében még meg is tömjénezi, illatfelhőkbe burkolja az adományokat. Ezt követi a pap kézmosása, azért, hogy tisztuljon meg a szíve-lelke az elkövetkező áldozati cselekményhez. Előtte felemeli a paténát a rajta lévő ostyával, és áldozatul ajánlja Nekem, az Atyaistennek önmagáért, és a hívekért. Éppen úgy tesz, mint a Szűzanya, mikor vitte a templomba bemutatni a kis Jézust és felemelte Nekem, a Mennyei Atyának áldozati ajándékul az emberiségért. A korporálén lévő üres kehelybe a pap bort és egy csepp vizet önt, és ezt a bort is felajánlja Nekem. Ilyenkor kicsinyeim, ne legyetek tétlenek. A mindig mellettetek álló őrangyalotokkal gondolatban küldjétek oda saját lelketeket, családtagjaitok, barátaitok, ellenségeitek lelkét, hogy helyezze a paténára és a kehelybe, hogy ezek a lelkek is felajánlásra kerüljenek. Ezután le se vegyétek a szemeteket a felemelt és oltárra helyezett kenyérről és borról, mert rövid időn belül, az átváltoztatáskor, átalakul majd Jézus valóságos Testévé és Vérévé. Jézus önátadásával Hozzám emeli nemcsak önmagát, hanem azokat a lelkeket is, akiket az előbb odaküldtelek neki az őrangyalotokkal.
Az előbb említettem nektek, hogy mielőtt a pap felajánlja az adományokat, egy kevés vízzel keveri a bort. Hogy mit jelent ez, arra egy élő példával szeretnék válaszolni,
Kati és Joli, két barátnő. Joli éppen vendégségben van Katinál, aki magával viszi őt a vasárnapi szentmisére. Ő nem szokott templomba járni, bizony nem ismeri a szentmise részeit. Suttogva kérdezi a felajánlás előtt:
-Mit önt a pap a kehelybe?
-Fehérbort.
-Van ennek valami jelentése?
-Igen. A bor Jézus jele. Ő így mondta: „Én vagyok a szőlőtő”
-Mi van a másik edényben, amiből csak egy cseppet öntött a borhoz?
-Víz.
-Ez is jelképez valamit?
-Igen, ez minket, megkeresztelt embereket jelképez. A víz a keresztség jele. Miután a pap összevegyítette a bort és a vizet, így imádkozott: „A bor és víz titka által részesüljünk (Jézus) Istenségében.” Így jön létre a Szentmisében a teljes egység Jézussal. Látod, Jolikám? Mennyire szeret Jézus? A kehelyben egyesít magával minket, hogy a Mennyei Atya bennünket is fogadjon, ne csak Őt.
Drága Engesztelőim! Akkor tudjátok a felajánlást, mint a Szentmise egyik legfontosabb részét átélni, ha nézitek a pap mozdulatait és odafigyeltek arra, amit mond. Hasonló ez ahhoz, mikor bementek egy festőművész kiállítótermébe. Ha végigsiettek a képek egymásutánján, nem marad bennetek semmi élmény. De ha megálltok egy őszi erdőt ábrázoló kép előtt, és hosszasan szemlélitek, akkor odaképzelitek magatokat a száraz levelekkel borított erdei útra, és szinte zizeg a lábatok alatt az aranyszínű avar és a sárgás-piros leveles ágak között átszűrődő napfény melegével szinte simogatja az arcotokat. Így van ez a felajánláskor. Ha minden lelki tehetségetek részt vesz benne: figyelmetek, akaratotok, értelmetek, szeretetetek, akkor áhítattal követitek a pap szavait: „Áldott vagy Urunk, mindenség Istene, mert a Te bőkezűségedből kaptuk a bort. Fölajánljuk neked, mint a szőlő termését és az emberi munka gyümölcsét. Ebből lesz számunkra a lélek itala.” Igen, ebből a borból lesz Jézus szent Vére, mely a szentáldozás által táplálja, tisztítja lelketeket.
A szentmisén a felajánlás után egy kedves, megható, párbeszédes áldozati imádság következik, melyben felemelitek szíveteket Hozzám, és hálát adtok Nekem. Ó, ha tudnátok, milyen boldoggá tesztek ezekkel az egyszerű szavakkal! Úgy éhezem, és szomjazom szeretetetekre és hálátokra! Ilyenkor láthatatlanul atyai szívemre ölellek benneteket, még akkor is, ha csak megszokásból mondjátok, hogy „Emeljük fel szívünket… , fölemeltük az Úrhoz… ”
Ezt az áldozati imádságot a Sanctus, a „Szent vagy, szent vagy…” követi. A szentírásból két látomás is utal arra, hogy ilyenkor az Ég megmozdul, a kerubok és szeráfok, Istenhez legközelebb álló égi szellemek Isten szentségét hirdetik. Ezt fejezi ki Izajás látomása. A másik a Jelenések könyvéből, ahol az üdvözültek is éneklik a Sanctust az angyalokkal. Milyen nagy dicsőség, megtiszteltetés nektek földieknek, hogy a Sanctus alatt az angyalokkal és szentekkel együtt énekelhettek.
Ó, drága Kicsinyeim! Akartok, Atyátoknak örömet szerezni? Akkor itt és most álljatok fel és énekeljétek el nekem a Sanctust! Nézzétek! Megnyílik az Ég. Sok-sok angyal és szent szállt le közétek. Veletek akarják az Én megközelíthetetlen szentségemet hirdetni. Kezdjétek hát el!
„Szent vagy, szent vagy, szent vagy,
Mindenség Ura Istene
Dicsőséged betölti a mennyet és a földet,
Hozsanna a magasságban!
Áldott, aki jön az Úr nevében
Hozsanna a magasságban.”
Ó, drága Gyermekeim! Köszönöm szépen ezt a közös szép ajándékotokat, melyet a Mennyország lakóival együtt énekeltetek el. Foglaljatok helyet, és most figyeljétek, mi történik. Égi Édesanyátok a Mennyből egy nagy fonott kosarat hozott, aranyszínű szalagokkal díszítve. A kosárral körbejár köztetek. Arra kérlek benneteket, e kosárba tegyétek bele jócselekedeteiteket, áldozataitokat, amit nap, mint nap gyűjtögettek: imáitokat, szentgyónásaitokat, szentáldozásaitokat, szentmiséiteket, adakozásaitokat, böjtjeiteket, Szentírás-olvasásotokat, igaz üzeneteim terjesztését, beteglátogatásaitokat, betegápolásaitokat, szentséglátogatásaitokat, az irgalmasság testi-lelki cselekedeteit, szenvedéseitek elfogadását, és felajánlását.
Látom telis-tele lett a nagy kosár. Legszentebb Leányom, kérlek, hozd ide Elém! Egy keresztet rajzolok fölé, és a benne lévő sok jócselekedet fényes kegyelemsugarak özönévé változik. Kinyitom isteni Szent Szívem ajtaját, és e kegyelemsugarakat elraktározom Szívem belsejében. És mikor megpillantok a földön egy közömbös, hitetlen vagy megátalkodott embert, a ti ajándékotok kegyelemsugaraiból kiválasztok egyet és beborítom. Így segítek nektek a lélekmentésben.
Drága Engesztelő Gyermekeim! Ezzel a nagy kosár ajándékkal nemcsak a lelkeken segítettetek, hanem rajtam is. Szívem tele van bánattal, keserűséggel az emberiség hitetlensége, fekete bűnei, kételkedései és megátalkodottsága miatt. Ezekkel a jócselekedetekkel enyhítettétek fájdalmamat, mintha gyógyító balzsammal kenegettétek volna szent Szívem sajgó sebeit. Köszönöm nektek, kicsiny Gyermekeim ezt az ajándékot. Jutalmatok nagy lesz érte.
Megáldalak benneteket a szentmise iránti szeretet kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
2013.07.09
Szűzanya: Szentmise VIII.
Szűzanya: Drága Gyermekeim! Nagyon örülök, hogy most Én, Mennyei Édesanyátok következhetek a tanításban, mert a szentmise egyik leggyönyörűségesebb részletével folytathatom: az ÁTVÁLTOZTÁSSAL.
Nekem megengedte a Mennyei Atya, hogy mindent láthassak és hallhassak itt a földön, jót és rosszat egyaránt. Egyik vasárnap reggel a következő beszélgetés tanúja voltam: két férfi találkozott az utcán és megálltak néhány percre. Meleg nyári nap volt. Zoltán fehér ingben, hosszú sötét nadrágban volt, ünnepélyesen felöltözve. Sanyin rövid, lenge kockás nadrág volt és egy végig kigombolt zöld ing, melyből kikandikált a sörhasa.
-Hová mész, Zolikám ilyen elegánsan?
-A szentmisére, hiszen vasárnap van. Hát te hova igyekszel?
-Ide a kocsmába. Elbeszélgetek a cimborákkal. Te is jobban tennéd, ha velem tartanál, hiszen olyan unalmas az a mise, mindig ugyanaz történik benne. Itt a haverok között mindig hallasz valami érdekes, új dolgot. Mi aztán mindenről tudunk, ami a faluban történik.
-Mondd, Sanyi, hiszel te Jézus Krisztusban?
-Már hogyne hinnék! Hát nem emlékszel, együtt voltunk elsőáldozók és bérmálkozók? Csakhogy én a templomba járást fölöslegesnek tartom, és a misét unalmas időtöltésnek. Otthon is lehet imádkozni.
-Azért gondolkozol így Sanyikám, mert nem ismered és nem érted a Szentmisének és egyes részeinek a jelentését. Például tudod-e, hogy az Átváltoztatáskor miért mutatja fel a pap az ostyát és a bort a kehellyel?
-Ezen még nem gondolkoztam el. Talán azt mutatja a híveknek, hogy hamarosan ilyennel fog áldoztatni.
-Nem, nem. Az Átváltoztatás pillanatában a templom oltárát úgy kell elképzelni, hogy az nem más, mint az utolsó vacsora asztala. Akkor régen körbeültették apostolaival az asztalt, Jézus felemelte a felszentelt kenyeret és így szólt: „Ez az Én Testem.”
-No, Zolikám, itt hagyd abba! Ti csak képzelődjetek, én bizony két lábbal a földön járok és keresem az élet kellemes oldalát. Na, minden jót!- és belépett a kocsma ajtaján.
Ahogy ezt láttam, egy nagy könnycsepp gördült végig édesanyai arcomon, a szomorúságtól. Nem baj, Zoltán fiam helyett én folytatom nektek. Amikor e szent szavakat kiejti a pap, nem úgy mondja, hogy „Nézzétek Testvéreim, ez Jézus Teste”, hanem úgy, ahogy Ő annakidején, amikor az apostolai előtt mondta: „Ez az Én Testem.” Mert Jézus eszközévé válik, egy lesz vele, az Üdvözítő egészen áthatja, betölti őt. Ahogy a levegőben, magasra emelve tartja a nagy Szentostyát, valahogy misztikusan megkezdődik az Én Szent Fiam kínszenvedésének megújulása: a vérrel verítékezés, az elfogatás, az ítélet, az ostorozás, a tövissel koronázás, a véres keresztút és a keresztre feszítés. Lelkében a Szentostyán keresztül újra érzi Megváltónk a szörnyű kínokat, mert az átváltoztatáskor nemcsak a pappal válik eggyé, hanem az egész emberiséggel. A Szentostyában rejtőző Isten-ember mindenki bűnét magára veszi, és misztikus Testében mindenkiért elszenvedi a kimondhatatlan fájdalmakat. Ezért az Úrfelmutatáskor ne csak nézzétek a felemelt szép fehér Szentostyát, hanem közben próbáljátok átérezni az Ő nagy szenvedéseit. E szent pillanatokat, míg a miséző pap Őt a levegőben tartja, arra használja fel az Üdvözítő, hogy mindannyiótokat, bűnös embereket, a Mennyei Atya tenyerébe helyez. Aki mély lelkiséggel tekint a felmutatott Oltáriszentségre, az bátran elhiheti, hogy gyarlósága ellenére e percben odakerült Isten szeretetet sugárzó, melengető, óvó, védő tenyerére.
Amikor a pap az átváltoztatott Szentostyát leteszi és felemeli a kelyhet a borral és így szól: „Ez az Én Vérem, mely sokakért kiontatik”, akkor is jusson eszetekbe az utolsó vacsora, melyen Máté evangéliuma szerint így cselekedett és beszélt. „Aztán fogta a kelyhet, hálát adott, és ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik. Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az Én Vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára. Mondom nektek, mostantól fogva nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országban.” Egyedül Lukács evangélistánál van hozzátéve az átváltoztatás szavaihoz, hogy „ezt tegyétek az Én emlékezetemre”. Erre hivatkoznak a protestáns egyházak, ezért nem ismerik el Jézus valóságos jelenlétét az Eucharisztiában. Pedig ez a Jézusi kifejezés, hogy „ezt tegyétek az Én emlékezetemre”, nincs ellentmondásban a másikkal, hogy „Ez az Én testem és ez az Én vérem.”.
Ez a két mondat inkább kiegészíti egymást. Attól, hogy a katolikus egyház visszaemlékezik az utolsó vacsora eseményére, értelmetlen dolog lenne kételkedni Jézus valóságos jelenlétében. Hát nem lehet valami emlékeztető is, valóság is?
Hogy ezt világossá tegyem előttetek, a Bibliát hozom fel példának. Ez a Könyv emlékeztet titeket a teremtésre, a prófétákra, az ókori zsidó nép hányattatott sorsára, Jézus Krisztus életére, születésére, tanításaira, csodáira, kínszenvedésére, kínhalálára és feltámadására, és mellette levonhatjuk a konzekvenciát, hogy ami benne van, az valóságos és igaz. A két megállapítás egyáltalán nem zárja ki egymást. Hogy menyire igaz az állítás, hogy az Eucharisztia Jézus valóságos teste és vére, azt bizonyítja maga Jézus Krisztus, mert a kafarnaumi beszédben 6-szor egymás után kifejezésre juttatja, hogy az Ő testét és vérét fogja adni eledelül és italul és az Ő teste valóban étel lesz, és az Ő vére valóban ital (Jn. 6,56). Azt is hozzáteszi: „Atyáitok mannát ettek a pusztában, és meghaltak ugyebár? Nos a kenyér, amelyről Én beszélek az égből száll alá, de úgy hogy ki abból eszik, nem hal meg.. Én vagyok az eleven kenyér, mely az égből szálltam alá, és aki majd enni fog ebből a kenyérből, az örökké élni fog.” Erre azt hitték a körülötte álló zsidók, hogy ezt átvitt értelemben kell érteni, mely szerint úgy szereti az embereket, hogy szeretetéből nekik adja magát. De Jézus megdöbbentett őket, mikor így szólt: „És a kenyér, amelyet én a világ életéért adok, nem más, mint az Én TESTEM.” Hát bizony ez a beszéd felkavarta a hallgatóságát, és sokan otthagyták. Csak a 12 apostol maradt vele. Ők hittek Neki. Az utolsó vacsorán aztán megmutatta nekik, hogy miképpen válik az ő eledelükké, a kenyér és bor színei alatt. Tehát a kafarnaumi beszédben és az utolsó vacsora átváltoztató szavaiban minden hívő ember számára nyilvánvaló, hogy az Eucharisztia valóságosan az Én Szent Fiam Teste és Vére. Ezt ezen kívül alátámasztja a sok Oltáriszentség csoda, amely évszázadok óta történik a világban.
Ezek közül az egyik a váci Eucharisztikus kongresszus könyvében olvasható a 143.oldalon.
Mindezek után megköszönöm figyelmeteket és az átváltoztatott Oltáriszentségből küldött kegyelemsugarakkal megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen
ÉGI ÜZENETEK
2013.07.16
Szentlélek: Szentmise IX.
Szentlélek: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok a Szentlélek Isten, a harmadik isteni Személy. Eszközöm hangját használom e mai tanításomhoz.
Afeletti örömünkben, hogy ilyen sokan összejöttetek, mindnyájan itt vagyunk a teljes Szentháromság és Mennyei Édesanyátok. Fejetek felett megnyílt a mennyezet és egy fényes, fehér felhőn szálltunk alá. Most itt állunk az asztal mögött mind a négyen és dicsőségünk fényében fürdetünk benneteket. Én, a Szentlélek, aki tartja nektek az égi beszédet, jobb kezemben egy kis csillogó arany tálcát tartok, melyben magas, lobogó láng van, az Én isteni szeretetem lángja.
Nyissátok ki kicsi szívetek ajtaját, mert körbemegyek, egyenként mindegyiketek előtt megállok, és e tüzes lángból egy forró szeretet-csóvát ültetek szívetekbe. Azt akarom, hogy ezt a szentmiséről szóló gyönyörű záró- tanítást lángoló istenszeretettel hallgassátok.
A múlt héten az átváltoztatásról hallottatok, ma a szentáldozás szertartásáról lesz szó. Ezt megelőzi az Úr imádsága, a „Miatyánk” és az ún. békecsók, melyet a hívek között a kézfogás helyettesít. Ez a két bevezető részlet a szentáldozás előtt arra való, hogy bennetek, akik a szentmisén részt vesztek, elmélyítse a megbocsátás érzését minden felebarátotok iránt. Hiszen a „Miatyánk” úgy kéri Isten bocsánatát, hogy fontos feltételhez köti: „Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” A kézfogás is ezért van. Kezet fogtok a körülöttetek lévőkkel azért, hogyha bármi útjában áll felebarátotok iránti szereteteteknek, akármi megzavarná ezt, sürgősen béküljetek ki vele, hogy egészen tiszta szívvel egyesülhessetek Jézussal az elkövetkező percekben.
A „Miatyánk” elimádkozása ilyenkor nemcsak a kiengesztelődésért van, hanem a mindennapi kenyérért és az átváltoztatott szent kenyérért is. A szentáldozásban nemcsak egyszerűen Jézus Krisztust veszitek magatokhoz, hanem a feláldozott és megdicsőül Bárányt, aki meghalt értetek, hogy bennetek tovább éljen.
A szentáldozás a kenyértöréssel kezdődik: a pap kettétöri a nagy Szentostyát és megáldoztatja önmagát vele. A felületes szemlélő ebben csak annyit lát, azért töri el a Szentostyát, hogy könnyebben beférjen a szájába. A kenyértörésnek ennél sokkal fontosabb jelentése van.
Először is azt jelenti, hogy Jézus 2000 évvel ezelőtti teste a szenvedésben és a keresztre feszítésben megtört. Ő ezt a keresztfán megtört testét adja nektek.
Másodszor kifejezi, hogy Ő az utolsó vacsorán ugyanazt a kenyeret törte meg és osztotta szét tanítványai között. Ti is akárhányan áldoztok, ugyanabból a szent Kenyérből részesültök.
Harmadszor emlékeztet titeket arra, hogy üdvözítőtök meghalt értetek a kereszten. Míg szemlélitek a miséző pap mozdulatát, ahogyan kettétöri a szentostyát, gondoljatok arra, hogy ebben a pillanatban hanyatlott le az Ő töviskoronás véres feje a mellére, Atyjának ajánlotta magát, és kilehelte lelkét.
Egy csodálatos titkot árulok el nektek azzal a mozdulattal kapcsolatban, mikor a pap saját maga megáldoztatása előtt a Szentostyából letör egy kis darabot és a Szent Vérbe teszi. Így imádkozik közben: „A mi Urunk Jézus Krisztus testének és vérének egyesítése váljék a szentáldozásban lelkünk üdvösségére.” Ennek misztikus jelentése van. Azt fejezi ki, hogy az a szent Vér, mely halálakor az utolsó cseppig kifolyt, most felszentelt gyermekünk mozdulatával újra egyesült szent holtestével. Most történik a szentmisében a feltámadás. A Szentostya egy pici darabjának beleejtése a kehelybe a ti feltámadásotokat is szimbolizálja, így tekintsetek erre a cselekedetre. A szentáldozás előtt fontos és szép pillanatai a szentmisének az Agnus Dei (Isten Báránya). Ezt ti együtt imádkozzátok a pappal és közben képzeletben nézzetek az Úr Jézus töviskoronás haldokló arcába, és ne csak képletesen verjétek melleteket, hanem őszintén bánjátok meg bűneiteket e szavakkal: Isten Báránya, Te elveszed a világ bűneit, irgalmazz nekünk…
Mikor pedig a miséző pap készülődik az áldoztatáshoz, mély bűnbánattal a szívetekben együtt mondjátok vele: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem.” E pillanatban némán kérjétek az Urat, hogy mielőtt beálltok a sorba, egészen tisztítsa meg lelketeket a rárakódott szennytől, hogy hófehér lélekkel fogadhassátok Őt. Valójában Jézus áll a pap helyett az áldozandók előtt és szomorú. Egymásután hullik a könnye és végigcsorog szent Arcán. Vajon miért? Hiszen olyan sokan áldoznak. Fáj neki az állva- és kézbeáldozás, mint az imádatnak és tiszteletnek lábbal tiprása. Végre valaki letérdel, de keményen rászólnak: „Álljon fel!” Sokan kezüket nyújtják a Szentostyáért. Jézus ezért is bánatos, mert csak felszentelt papfiai érinthetnék az Ő testét és vérét. De elfogadja, mert ez Egyháza újítása. Pedig mennyi veszélyt rejt magában! Pl. valaki bosszút áll rajta, mert nem nyert a lottón, ezért zsebre vágja, hazaviszi, dühösen megtapossa, és a mosogató lefolyójában vizet eresztve rá megsemmisíti. Másnak már egész gyűjteménye van belőle, 10 darab. Elviszi a sátánista szektába és eladja, jó pénzért. Ma is vannak Júdások. Az ilyen okkult szektákban fekete szertartás keretében megalázzák és megsemmisítik. Ezek ellenére mégis veletek marad a világ végezetéig, mert lángolóan szeret benneteket. Azokat a híveket is, akik bűnökkel terhelve, 1 órás böjt nélkül, megszokásból, üres, szeretet nélküli lélekkel járulnak elébe, azokat is, akik vágyakozva, hálával eltelve, megtisztított lélekkel közelednek hozzá. Azokat a papfiait is, akik méltatlanul, ittasan és tisztátalan szívvel mutatják be a szentmisét, és azokat a felszentelt szolgáit is, akik égnek az Isten-szeretettől és áhítattól, és akiknek minden mozdulatuk és szavuk a mély hitet és alázatot fejezi ki az Oltáriszentség felé.
Ó, drága Gyermekeim! Én, a Szentlélek Isten látom, hogy ki, hogyan megy vissza a helyére a szentáldozás után. Minden áldozó lelkébe betért Jézusnak nemcsak teste és vére, hanem embersége és isteni dicsősége. Akik méltóképpen végezték szentáldozásukat, azoknak lelkéből testén keresztül kisugárzik Isten dicsősége, nagy fény veszi őket körül, de akik méltatlanul áldoznak, azoknál ezt nem látom.
Megköszönöm kitartó figyelmeteket, amelyet tanításom alatt végig tapasztaltam. Megáldalak benneteket az Oltáriszentség iránti vágyakozás és szeretet kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
komment
Kadarkúti Égi Üzenetek 181-189. Szentlélek-Jézus-Mennyei Atya-Szűzanya: Szentmise
2020.05.14. 09:16 :: lowoa
komment
Kadarkúti Égi Üzenetek 181-189. Szentlélek-Jézus-Mennyei Atya-Szűzanya: Szentmise
2020.05.14. 09:15 :: lowoa
komment
2020.05.12. 07:44 :: lowoa
Mikor nyugtalan voltam, csillapítottad gyötrelmeimet.
Mikor fáradt voltam, Te adtál pihenést.
Mikor egyedül voltam, szeretetet hoztál.
Mikor beteg voltam, gondoskodtál rólam.
Mikor megsértettek, Te segítettél.
Mikor idősödtem, mosolyt varázsoltál arcomra.
Mikor gondjaim voltak, megosztottam veled és segítettél.
Mikor boldog voltam, örömömben is részt vettél.
(Teréz anya)
Uram! Nehezen formálom a szót, ha Veled beszélgetek, de tudom, hogy Te akkor is értesz engem, amikor én nem értem magamat sem. Istenem, tedd áldásossá csendes perceimet, hogy békességed és szereteted eszközévé válhassak ott, ahová állítottál! Ámen
Urunk Istenünk, taníts meg minket alázatosnak lenni. Tudjuk elfogadni mások véleményét, ne legyünk önteltek. Áldunk azért, mert ma is alázatosságra hívsz bennünket, szolgáidat. Hadd örülhessünk Urunk a Veled való lét gazdagságának és életünknek, melyet ajándékoztál nekünk. A mai napot is ezzel az alázattal és tisztességgel szeretnénk eltölteni. Ámen
Urunk, szeretnénk örök kötelékkel ragaszkodni kegyelmedhez. Ha viharok tépázzák hitünket, ha kétségek húznak le bennünket, akkor is segíts hűséggel megmaradni benned! Ámen.
komment
Kadarkúti Égi Üzenetek 262-264. Szűzanya-Jézus-Szentlélek: Az első parancs elleni bűnök
2020.05.12. 07:39 :: lowoa
ÉGI ÜZENETEK
- május 12.
Szűzanya: Az első parancs elleni bűnök 1.
Szűzanya: Drága, engesztelő Gyermekeim! Édesanyai szeretetem összes melegével köszöntelek benneteket. Ez a szép tavaszi hónap, május, az Én hónapom. Várlak benneteket a májusi litániákra. Ilyenkor gyönyörűség Szívemnek hallgatni dicséreteiteket és könyörgéseiteket. Komoly és megtisztelő feladat számomra, hogy a tízparancsolatról s ezen belül az 1. Parancs elleni bűnökről tarthatok tanítást nektek.
Mióta ember él a földön, képes különbséget tenni a jó és rossz között, mert a Teremtő egy természetes törvényt vésett bele a szívébe, mely kötelez a jóra és tiltja a bűnt. Azután ezt a természetes törvényt tökéletesítette a régi törvény, melyet Isten választott népének Mózesen keresztül kinyilatkoztatott: A Tízparancsolat. Ez a régi törvény előkészület az evangéliumra. Ennek a régi kinyilatkoztatott isteni Törvénynek tökéletes formája az új Törvény, vagy más néven evangéliumi törvény, mely Krisztus műve és elsősorban a Hegyi beszédben fejeződik ki. A Katolikus Egyház Katekizmusa így ír erről: „Az evangéliumi Törvény beteljesíti a Törvény parancsolatait. Az Úr beszéde nem oldja föl és nem fokozza le a régi törvény erkölcsi előírásait, hanem… új igényeket fakaszt belőlük… Nem ad hozzá új külső parancsolatokat, hanem a cselekedetek gyökerét újítja meg… Tökéletesíti a törvényt, isteni nagylelkűséggel megbocsátva az ellenségeknek és imádkozva az üldözőkért… Az aranyszabály: Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük… Jézus új parancsa, úgy szeressük egymást, ahogyan Ő szeretett minket.”
Gyermekeim! Ma az 1. paranccsal foglalkozunk: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! Szeretném bemutatni nektek, hogy milyen bűnöket lehet elkövetni e parancs ellen. A vasárnapi szentmisén a pap Jézus szavait idézi a szentbeszédben: „Aki eszi az Én Testemet és issza az Én Véremet, annak örök élete van.” – majd megmagyarázza e felséges szavak jelentését.
Ahogy két asszony Juci és Margit hazafelé ballagnak a mise után, visszagondolnak a prédikációra. Margit kételkedve így szól: - Te elhiszed, Jucikám, hogy abban a kis fehér ostyában valóban benne van Jézus Teste és Vére? Még elsőáldozó koromban elhittem, de ma már senki sem tudja nekem ezt bemagyarázni, mert ez fizikai lehetetlenség. A másik abszurd dolog, amit folyton ígérgetnek: az Örök élet, a Mennyország. Hidd el, minden itt a földön van: a Menny, a pokol és a tisztítóhely is.
-Akkor miért állsz be az áldozók közé, Margit? Hiszen ezzel a kételkedéssel szentségtörést követsz el. Nem hiszel Isten mindenhatóságában és az általa teremtett túlvilágban. Az első parancsot mélyen megsérted, mely így szól: Uradat Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!
-De én imádom, mert szoktam imádkozni.
-Ez nem elég, Margitkám! El kell fogadnod hitünk és vallásunk alapigazságait.
Gyermekeim! Ez a templombajáró hiába imádkozik, mert makacsul szembehelyezkedik a kinyilatkoztatott hittételekkel, ezért halálos bűnt követ el. Nemcsak a kételkedőkről, hanem a hitetlen gyermekeimről is azt mondhatom, hogy az első parancs ellen vétenek. Nem hisznek Isten létezésében, tehát nem imádják, nem szolgálják, halálos bűnben élnek.
Dani jóindulatú, becsületes, sikeres autószerelő. Saját vállalkozása van, jó anyagi alapot teremt családjának. Feleségével szeretetben élnek és okosan nevelik 3 gyermeküket. Neje, Annus vallását gyakorló jó katolikus, Dani ateista, csak az ő kedvéért esküdtek templomban. Annus a gyerekeket vallásosan neveli, minden vasárnap viszi őket a szentmisére, férje otthon marad, nem tagadja meg az elveit. Ez a gyermekem, bármennyire pozitív tulajdonsággal rendelkezik, amíg meg nem tér, halálos bűnben él: a hitetlenségben. Megsérti Isten fölségét, mert megszegi az 1. parancsolatot.
A katekizmus kimondja, hogy az első parancsolat a remény elleni bűnökre is vonatkozik, amelyek a kétségbeesés és a vakmerő bizakodás. A kétségbeesésre szeretnék a valós életből egy példát kiemelni nektek. Egy 45 éves leányról van szó, Ibolyáról, aki szüleivel él, idegbetegsége miatt sosem dolgozott. A kevés segélyből és idős apja, anyja nyugdíjából él. Betegsége miatt kicsi korától elkényeztették, nem nevelték munkára és maximálisan mindenben kiszolgálták. Hozzászokott a semmittevéshez. Ma is elvárja öreg, beteg édesanyjától, hogy hozza be neki az uzsonnáját, fűtsön be a szobájában, és még a főzésben, mosogatásban, takarításban sem segít. Pedig nem fekvő beteg, jön-megy a lakásban és udvaron. Egyetlen elfoglaltsága a kézimunkázás, zenehallgatás, TV nézés. A sok lustálkodás, heverészés egymásután szüli a negatív gondolatokat. Lázadozik Isten ellen a betegsége, a skizofrénia miatt. Dühös, hogy nem járhat dolgozni, mint mások. Van egy vallásos, jó szándékú barátnője, aki próbálja Isten felé fordítani, de ő keserűen visszautasítja. Az ablakon keresztül irigykedve nézi az utcán kézenfogva sétáló szerelmespárokat. Eddig még egyetlen udvarlója se volt és tisztában van vele, hogy ennek oka a betegsége, amit rögtön észrevesznek rajta. Mélyen elkeseredik, hogy őt senki sem szereti. Kétségbeesésében öngyilkossági gondolatokkal foglalkozik. Egyszer már fölvágta az ereit a fürdőkádban, de észrevették. Mindenkitől elzárkózik, sehova nem megy, még a telefont se használja. Szüleivel hálátlan és goromba, intézetbe, kórházba nem hajlandó menni. Az önzés, az önsajnálat és gőg teljesen eluralkodik rajta. Ez a gyermekünk már hallott Istenről, volt elsőáldozó és bérmálkozó, de már elszakadt tőlünk, bennünk sem talál vigaszt. A kereszt és a rózsafüzér ott függ a falon, de ez csak dekoráció. Nincs vigasza, már nem akar élni, teljes kétségbeesésbe burkolózik. Nem bízik abban, hogy Isten megbocsát és utat enged magának a többi parancs megszegéséhez.
A kétségbeesésen kívül a másik bűn, mely a reménnyel kapcsolatosan helyezkedik szembe az 1. paranccsal: a vakmerő bizakodás. Erről a Katolikus Egyház Katekizmusa így nyilatkozik: „A vakmerőségnek 2 fajtája van. Vagy vakmerően bízik az ember saját képességeiben (remélve, hogy a magasból jövő segítség nélkül is üdvözülhet), vagy az isteni mindenhatóságban és irgalmasságban bízik vakmerően (remélve, hogy bocsánatot nyer megtérés nélkül és dicsőséget érdem nélkül.)”
Gyermekeim! Egy özvegyasszonyról szólok Sárikáról, akinek a háztáji kertje mellett szőlője van a hegyen, disznókat és baromfikat tart. A munka az istene. 70 éves, de úgy ég a keze alatt a munka, mint 10 fiatalnak. Egyik este büszkén sorolja a szomszédasszonyának a kerítésen keresztül, hogy a ma mi mindent elvégzett, most már nyugodtan megy aludni. Julika, a szomszéd, így válaszol: -Sárikám! Ma vasárnap van. Jobban tenné, ha legalább ilyenkor pihenne és eljönne a Szentmisére. Hiszen Istennek köszönheti, hogy még ebben a korban is ilyen tevékeny.
-Julika! Nézzen körül a templomban! Hányan járnak oda a mi utcánkból? Talán hárman. Kihasználják a szép időt, hasznosan töltik a kertjükben. Különben Isten mindenütt ott van, az én házamban is. Itthon is lehet imádkozni. Higgye el, kizárólag magamnak köszönhetem, hogy ilyen jól bírom még a munkát: nem hagyom el magam, szorgalmas, kitartó vagyok, nem ismerem a semmittevést. Istennek nem sok köze van ehhez. Mi ilyen fajták vagyunk. Anyám még 98 évesen is kiment a szőlőbe kapálni.
Drágáim! Ezután a párbeszéd után két héttel Sárikát elvitte a mentő súlyos agyvérzéssel. A nagy önbizalmával, hogy vakmerően bízott saját erejében megbántotta Istent és az Ő első parancsát. Bizony nem élt a kegyelem állapotában. Vajon lebénulva, kerekesszékbe kényszerülve rádöbben-e bűnére, és arra az igazságra, hogy egyedül a Mennyei Atyában kell bízni, nem önmagában?
Nemcsak az bűn, Kicsinyeim, hogy ha valaki saját képességeiben bízik vakmerően, hanem az is, mikor Isten irgalmában, szintén vakmerően. Erre is mondok egy példát. Egy engesztelő csoportban hárman járnak. Felvetődik, hogy már egy hete gyóntak, itt az ideje, hogy újra menjenek. Az egyik asszony így szól:
-Nekem elég egy évben egyszer-kétszer gyónni. Hiszen nem loptam, nem öltem, nem paráználkodtam. A többi apróságot megbocsátja nekem Isten gyónás nélkül is.
-Apróságot? –kérdezi a másik – hiszen már háromszor nem voltál Szentmisén vasárnap, és a múltkori engesztelésen megátkoztad előttünk a menyedet, hogy törjön ki a keze-lába, amiért nem engedte, hogy dajkáld a kisunokádat.
-Ja, igaz, el is felejtettem. Nem számít, majd Húsvétkor meggyónom. Addig is bízom Isten megbocsátó szeretetében és irgalmában.
-És ha hirtelen elér valami súlyos betegség és nem éled meg a Húsvétot? Akkor ezekkel a halálos bűnökkel fogsz Jézus elé állni a különítéleten?
-Á, dehogy! Velem nem történhet semmi baj, mert Isten tenyerén vagyok.
Lelkitestvérei megdöbbenve hallgatták és szinte egyszerre mondták:
-Isten csak akkor bocsát meg neked, ha minél hamarabb megbánod a bűneidet és meggyónod azokat.
Gyermekeim! Soha ne kövessetek el bűnt abban a „megnyugtató” tudatban, hogy sebaj, majd meggyónom. Ugyanis az ilyen gyónás szentségtörésnek számít.
A katekizmus arra is tanít titeket, hogy az 1. parancsolat kötelez benneteket Isten mindenekfölötti szeretetére, és minden teremtményt őáltala és őmiatta szeressetek. Hogyan lehet vétkezni az Istenszeretet ellen? Közömbösséggel, hálátlansággal, langyossággal, gyűlölettel. A közömbös ember nem törődik azzal, hogy gondoskodik róla az Isten, szereti őt. Távol érzi magától, semmi szeretetet nem érez iránta, pedig hiszi, hogy létezik. Ez az érzelmi állapot is megszegi az 1. parancsolatot. Ó, milyen sok az ilyen gyermekünk! A hálátlan nem ismeri el Isten szeretetét, védelmét, törődését, ajándékait. Úgy érzi, ez a sok jó neki jár. Nem köszön meg semmit. Oly természetesnek veszi, hogy tud jönni, menni, étkezni, működik az emésztése, tud dolgozni, aludni stb. Pedig, Isten az Ő hatalmánál fogva bármitől megfoszthatná. Ti, drága Engesztelőim, mindenért adjatok hálát: hogy erőt ad ahhoz, hogy el tudjátok látni magatokat, családotokat, hogy el tudtok jönni ide az engesztelésekre, a lakóhelyeteken a szentmisékre, hogy van még áldozási és gyónási lehetőségetek, hogy segít legyőzni a kísértéseket, hogy jól működteti a lelkiismereteteket és felismeritek bűneiteket.
A langyosság is bűn az 1. parancs ellen. A hívő, templombajáró gyermekeink között sok ilyen van. Hanyagok a vallásgyakorlatokban. Csak akkor imádkoznak, ha kedvük van, csak akkor mennek szentmisére és közös imaórákra, ha a hangulatuk úgy diktálja. Ez azért veszélyes, mert lassan egészen leszoknak a hitben járásról, ellustulnak, elszakadnak Istentől.
Az 1. parancs megszegésének legsúlyosabb formája az Isten iránti gyűlölet. Az evangélium azt mondja erre, hogy ez a gőgből fakad. Ellenkezik Isten szeretetével, kinek jóságát tagadja, és átkozni akarja, mert tiltja a bűnöket és büntet.
Ebben a mai tanításban az 1. parancsolat első felével foglalkoztunk, és az ellene elkövetett bűnökkel: „Uradat, Istenedet imádd…” Legközelebb ott folytatjuk, hogy „…és csak Neki szolgálj”.
Kicsinyeim! Én, Édesanyátok felmutatok a mennyezetre. Lelki szemetekkel tekintsetek oda, mert megnyílik és láthatóvá válik a ragyogó kék ég. Az ég is kettéválik, tündöklő fény árad lefelé, és benne kirajzolódik Szent Fiam fenséges alakja. Hófehér ruha van rajta, az arcát csak lassan lehet kivenni a fényességből és nézzétek mit tart a kezében: egy lekerekített dupla kőtáblát, a tízparancsolatot. Felette lebegve két kicsi rózsaszínruhás angyal tart kifeszítve egy széles, világoskék selyemszalagot, melyre cifra aranybetűkkel van ráhímezve: EVANGÉLIUMI TÖRVÉNY. Jézus Krisztus megáll veletek szemben és a táblán ujjával az 1. parancsolatra mutat. Ez a felirat erősen elkezd sziporkázni és fénysugarakat szór felétek. Fiam elindul felétek a táblával és szívetekre érinti azt a részét, ahol az első felirat világít. Egyszerre, egyidejűleg teszi ezt mindegyiketekkel, és így szól hozzátok:
-Drága Gyermekem! Azért jöttem, hogy örökre szívedbe véssem a legfontosabb parancsolatot, az elsőt: „URADAT ISTENDET IMÁDD, ÉS CSAK NEKI SZOLGÁLJ! SZERESD FELEBARÁTODAT, MINT ÖNMAGADAT!” Ebben a törvényben benne foglaltatik az összes többi. Aki ezt a törvényt megszegi, a többi ellen is vét. Ezután lehajolok és szívedet lepecsételem egy szeretetcsókkal, hogy ezt a parancsot senki és semmi ne tudja kitépni belőled.
Újra Én vagyok Édesanyátok. Jobbkezemben egy szál fehér liliomot tartok, a tisztaság jelképét. Felemelem és ezzel áldalak meg benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
ÉGI ÜZENETEK 2015.május 19. Jézus: Az első parancs elleni bűnök 2.
Jézus: Én vagyok a ti Jézusotok. Sugározó fényben állok előttetek, mint feltámadt, megdicsőült Üdvözítőtök. Mellemen egy kissé széthúzom a ruhámat és lelki szemeitekkel láthatjátok, dobogó, szent Szívemet, melyből végtelen szeretetemet és irgalmamat lövelem felétek. Újra eljöttetek, hogy a lelkek sokaságát mentsétek nekünk és meghallgassátok égi tanításunkat.
Az 1. parancsnak van egy második része, mely így hangzik: „CSAK NEKI SZOLGÁLJ!” Mi, a háromságos egy Isten elvárjuk, hogy gyermekeink csak Minket imádjanak és Nekünk szolgáljanak. Hányszor lehet hallani ilyen felkiáltásokat: „Imádom ezt a színészt! Imádom a fagylaltot! Imádom az unokámat!” Ez a beszéd bűn, mert sérti az 1. Parancsot. Ezeket szeretni kell, de imádni csak Istent lehet. Az is ez ellen a parancs ellen vét, aki babonás. Ha szembejön vele egy kéményseprő, megfogja a gombját, hogy szerencséje legyen. Ha megúszott valami bajt lekopogja, hogy máskor is elkerülje. Ha lát egy fekete macskát előtte átszaladni az úton, balszerencsétől tart. Ha kuvikoló bagolyt észlel, halálesetre számít. „A babona a vallásosságnak torz túlzása, a vallásos érzék és vallásos gyakorlatok eltévelyedése.” A babonához hasonlóan a bálványimádás is az ember vallásos érzésének eltorzulása. Nem csak az ókori pogányok imádtak bálványokat. Mindaz bálványimádást jelent, mikor az ember Isten helyett teremtményt vagy ember által alkotott dolgot imád és szolgál. Lehet ez családtag, filmcsillag, rock-énekes, pénz, autó, hatalom, siker, a gyomor és a szex. Az 1. parancsot szegi meg az is, aki kiváncsiságból és gyógyulási szándékkal okkult, ezoterikus gyakorlatokhoz fordul, a New Age áramlataiba keveredik. A jósnők, az asztrológusok, a tenyérjósok, a kártyavetők, a jövőbe látok hatalmat akarnak gyakorolni az idő és az emberek fölött azzal, hogy titokzatos erőt tulajdonítanak maguknak megtévesztve sok hiszékeny embert. Ide tartozik a fekete és a fehér mágia. Mindkettőnek alkalmazása és elfogadása súlyos bűn. A mágia bűn, mert olyan erőkben hisz, melyeket az ember maga hasznára fordít vagy mások megkárosítására.
Megtörtént eset, amit most mondok nektek. Annának van egy barátja, akivel szeretne összeköltözni, ennek van egy akadálya, édesanyja, aki erősen ellenzi ezt a kapcsolatot. Rossz a fiú családi háttere: iszákos apa, kicsapongó anya és a fiútestvére börtönben van kábítószerkereskedés miatt. Hiába próbálja lebeszélni a lányát, az egyre dühösebb lesz és bosszút forral. A harmadik faluban lakik egy boszorkány, akiről hallották, hogy ért a rontáshoz. Felkeresték, és megígérte, hogy segíteni fog rajtuk, csak hozzanak a mama hajából egy hajszálat, fényképet róla, egy galambtollat és 5 tojást. Így is történt. Újra elmentek hozzá ezekkel a dolgokkal. Az asszony gyertyát gyújtott, mellé állított egy feszületet és eléfektette az anya fényképét. Volt a kezében egy vastag varrótű, a fokába belefűzte a hajszálat, és a fotón a képet a homloka körül elkezdte szurkálni. Közben „imádkozott”, érthetetlenül mormogott valamit. Egy barna löttyel kereszet rajzolt a fiatalok szívére és így szólt: „Most már nyugodtan összeköltözhetnek, nem lesz semmi akadálya.” Másnap ebéd közben a mama elsápadt, a fejéhez kapott, leszédült a székről és azonnal meghalt. A boszorkány megátkozta és rontást hajtott vére rajta. Ilyen a fekete mágia. Halálos bűn ennek az asszonynak az 1. parancs ellen, de a fiatal párnak is.
Okkult gyakorlatok közé tartozik még a mágián, varázsláson kívül a szellemidézés, ahol nem is a halott hozzátartozók lelke szólal meg, hanem maga a Sátán. Ilyenen résztvenni halálos bűn. Sérti az 1. parancsot a jóga, a transzcendentális meditáció, a Silva féle agykontroll, aura és irísz vizsgálat, szellemgyógyászat, fénygyógyászat, reiki gyógyászat, ingázás, varázsvessző, amivel a vízereket keresik, reinkarnáció, Ufó-hit, sámánizmus, talpmasszázs, akupunktúra. Ezek az eljárások a gonosztól valók, őt szolgálják, nem az Istent.
Ezután azt szeretném bemutatni nektek, hogyan lehet Istent szolgálnotok, ahogy az 1. parancs ezt megköveteli.
A Mennyei Atyának minden egyes emberrel, akit teremtett, terve van, úgy kell élnetek, hogy ezt beteljesítsétek. Mindenki más és más feladatot kapott és hozzáillő képességeket, talentumokat. Van, aki apostolkodásra lett meghívva, van, aki tanításra, van, aki odaadó szolgálatra, van, aki szenvedésre, van, aki önmegtagadó, lemondásokkal teli életre, van, aki szüntelen imádkozásra, van, aki a kísértő elleni harcra, testvérei szabadítására, van, aki anyaságra, van, aki, szüzességre, van, aki szerzetesi életre és papi szolgálatra. Az a gyermekem szolgálja jól Istent, és tesz eleget az 1. parancsolatnak, aki a Teremtő által kapott megbízását minden erejéből képességeinek megfelelően teljesíti.
„ÉS CSAK NEKI SZOLGÁLJ!” – mondja az 1. parancs egyik része. Bizony nagyon sokan megsértik ezt, mert nem Istennek szolgálnak, hanem a bálványnak, amit ők választottak. Imre festő és mázoló, 3 gyermekes családapa. Már évek óta iszik, sok gondot, keserűséget okozva feleségének és gyermekeinek. A Mennyei Atyának az a célja vele, hogy ügyes kezeivel, fizikai erejével megfelelő anyagi alapot nyújtson családja megélhetéséhez. Rossz barátok befolyásolására már 3 éve rászokott az italra, rövid időn belül kitették a cégtől. Azóta mégjobban ivásnak adta a fejét, esténként holtrészegen hozzák haza a kocsmából. Természetesen nincs munkahelye. Felesége óvónői fizetéséből csak élelemre és ruházkodásra jut, a számlákat nem tudják kifizetni. A fűtést már ki is kapcsolták. Most következik a villany. Imre, amint halljátok súlyosan megsérti az 1. parancsot, mert állapotbeli kötelességeit nem teljesíti. Alkoholizálásával és felelőtlenségével a Sátánt szolgálja. A mértéktelen ivás, a sör, a bor, a pálinka az istene.
Hallgássátok meg a másik példát! Ilidkó már 5 éve szentségi házzasságban él Bélával. Gyermektelenek. A férj annyira vágyódik egy kisbaba után, de Ildi hallani se akar róla. Pedig már rég felépült a házuk szülői segítséggel, autójuk is van, nincs anyagi gondjuk. Béla hiába könyörög, felesége csak szedi a fogamzásgátlót. Az a tény, hogy nagyon csinos nő. Félti az alakját, hogy meghízik a szüléstől és szoptatástól, attól tart, hogy a gyerek mellett odalesz a kényelme, a külföldi utak, a hétvégi szórakozás. Az önzés és hiúság egészen hatalmába keríti. Őt Isten anyának teremtette, de ezt a feladatot engedetlenül visszautasította. Vétett az 1. parancs ellen, de az 5. és 6. ellen is. Hiszen aki gyógyszerrel megöli a kezdődő kis életeket, az gyilkol és aki a házaséletben csak saját örömét keresi és közben visszautasítja a gyermekáldást – mégha egyházi házasságban is él – paráználkodik.
Drága Engesztelő Gyermekeim! Egy kicsit nézzetek magatokba. Azt a feladatot teljesítitek-e, amire hívtalak benneteket? Te, gyermekem, aki olyan buzgón jársz a külföldi zarándokutakra, vajon nem hiányzol nagyanyai besegítéseddel a fiataloknak? Évente 5-6 helyre is elmész. Mi lenne, ha ezekből legalább egy utat lemondanál és játszanál egy jó nagyot a kis unokáiddal, hiszen annyira vágyakoznak utánad... Te, kedves Fiam, éppen azt gyakorlod, amire kiszemeltelek. Az életed állandó szolgálat. Ott segítesz, ahol szükség van rád, sohasem sajnálod a pénzt és fáradságot. Nagy felebaráti szeretet buzog benned... Kislányom! Téged együttérzésre, vigasztalásra teremtettelek. Sok szomorú, gondterhelt gyermekem vár a te megértő, türelmes, szeretettel teli szavaidra. Mindig ez legyen a legfontosabb számodra...
Téged, Kislányom buzgó, imádságos életre szólítottalak. Nagyon sok lelket tudnál menteni, de még nem tudtál eléggé elszakadni a TV nézéstől, az internettől. Én féltékeny vagyok ezekre a világi dolgokra. Osztatlan szeretetet várok tőled... Kisfiam! Apai és férji, munkahelyi teendőid mellett sok lemondást és önmegtagadást kérek tőled. Egészen üresítsd ki magad, úgy, mint Én tettem. De még egy kis nyugtalanságot, szorongást látok benned. Miért nem hagyatkozol Rám egészen? Ó, szeretett Kislányom! Remélem magadra ismersz szavaimból? Te arra lettél kiválasztva, hogy példáddal megbocsátó szeretetre tanítsd a környezetedet. Olyan sok lelki sebet, keresztet kapsz családtagjaidtól, és minden erődet megfeszítve cipeled. Némelykor úgy érzed, nem megy tovább, kiszakítod magad ebből a „pokolból”, de valami visszatart. Újra felveszed a kereszted, és mész tovább. Ugye, hogy hasonlítunk egymásra?... Drága Kicsim! Téged a gonosz elleni harcra szemeltelek ki. Alkalmas vagy erre a feladatra, mert nem félsz. A Szűzanya oltalmazó tekintete mindig veled van. A Sátán és démonai nagyon dühösek rád, mert rendkívül sokat imádkozol. Szent Vérem páncélt képez körülötted, ezért a gonosz lelkek nem tudnak ártani neked...
Te, Kislányom a legszebb ajándékot kaptad a Mennyei Atyától, hogy példát mutass másoknak a fizikai és lelki szenvedés zokszó nélküli elviselésére. Soha nem panaszkodsz, csak hurcolod keresztedet. Köszönöm, hogy mindig felajánlod a lelkekért. Hidd el, Én kegyelemmé alakítva felhasználom.
Drága Kincseim! Ti, akik most hallgattok Engem, mind Engem imádtok és Nekem szolgáltok. Boldoggá tesztek, nem sértitek meg az Én első parancsomat. E legfontosabb törvény 3. Része csak jövő héten kerül sorra, mely így szól: „SZERESD FELEBARÁTODAT, MINT ÖNMAGADAT!”
Búcsúzásul egy olyan helyre viszlek titeket, amit emberi szem nem látott, fül nem hallott: a Mennyek Országába. Eljöttök Velem? .... Köszönöm! Megnyílik az engesztelő helyiség mennyezete és vele együtt a ragyogó kék ég is. Felülünk a képzelet szárnyára, egyenként felemelkedünk és elhagyjuk helyünket. Előre megyek, kövessetek! Már meg is érkeztünk a Menny bejáratához, melyet jobbról-balról kerubok őríznek. Azonnal térdreborulnak Előttem. Fejüket mélyen lehajtva, karjaikat mellükön keresztbetéve köszöntenek Engem. Majd felállnak, bensőséges, vendégszerető mosollyal rátok tekintenek és szélesre tárják az aranykapu szárnyait. Belépünk és Én, a ti Üdvözítőtök hirtelen eltünök szemetek elől. Megengedem, hogy lelki szemetekkel megláthassátok őrangyalaitokat. Ők vezetnek tovább titeket. Nézzetek körül! Itt is van égbolt, de nem kék, hanem aranysárga fényben ragyog. Ez a színes fény mindent beburkol. Egy pompás díszkerben lépkedtek, ápolt, hullámzó pázsiton, illatozó virágkruppok, bokrok, cserjék között. Az utak mentén fehér padok vannak. Mindenütt mosolygós, fehér ruhás emberek, kicsik és nagyok sétálgatnak, beszélgetnek. Ők az üdvözültek. Angyalokat is látok közéjük vegyülve, de meg lehet különböztetni őket a szentektől, áttetszőek és szárnyuk van. Minden szent testből fény árad, de különböző erősséggel, ez jelzi elnyert dicsőségének fokozatát. Több fehérruhás szent egészen közel jön hozzátok és boldog mosollyal köszönt benneteket. Ők elhunyt őseitek és hozzátartozóitok, akikért imádkoztatok. Még nem ölelhetnek meg benneteket, mert még testben vagytok. Hirtelen rengeteg fehérruhás ragyogó alak széles gyűrűben vesz körül benneteket. Őrangyalotok magyarázza, hogy ők azok a lelkek akiket a 3 közös rózsafüzérrel a tisztítóhelyről kiszabadítottatok. A Mennyországban sok épület van a legegyszerűbbtől a legpompásabbig: a szentek hajlékai. Az egyik magasan kiemelkedik a többi közül. Falai illatozó fehér rózságkból vannak fölépítve. Körülötte angyalok állnak, többnyire kerubok és szeráfok. Nincs ajtaja. A bejáratot áttetsző, arannyal átszőtt függöny fedi. A Szentháromság hajléka előtt álltok. Egy kerub elhúzza a függönyt és elétek tárul a fenséges látvány. Nagyon tágas, többszintű és fényben ragyogó ez a helyiség. Egy virágszirmokkal borított emelvényen – melyhez hosszú, fehér lépcsősor vezet – 3 díszes trón látható. Rajta ül három gyönyörű ifjú alak palásttal, fehér ruhában, koronával a fején, a Szentháromság tagjai. Középen a Mennyei Atya arany palásttal, jobbra Tőle, Én, a ti Jézusotok piros palásttal, balra a Szentlélek Isten fehér palásttal. Próbálom érzékeltetni veletek, hogy ott a Mennyben mekkora imádásban és dicsőítésben van részük. E hajlék telítve van fényes alakokkal. Jobbról fehérruhás, glóriás szentek térdelnek homlokukat a földhöz érintve, sokszor felegyenesednek és kitárják karjukat Isten felé. Balról az angyalok 9 kara van képviselve. Míg társaik a Földön és a Mennyben különböző szolgálatokat teljesítenek, ők addig dicsőítéssel vannak elfoglalva. Az angyalok és szentek egyaránt szüntelenül zengik, hogy „szent vagy, szent vagy, seregek Ura, Istene, dicsőséged betölti a Mennyet és a Földet, hozsanna a magasságban... stb.” Éneküket hárfával, cimbalommal, cintányérral, dobbal, harsonákkal, fuvolákkal kísérik. Nincs az a földi zene, amely felérne e mennyei muzsika gyönyörűségével. Az Atya felemelkedik és hirtelen mély csend lesz. Így szól:
-Ó, mekkora öröm ért Minket. Ellátogattak hozzánk engesztelő gyermekeim. Jöjjetek be, Kicsinyeim! Angyalaim és szentjeim! Nyissátok meg soraitokat és engedjétek Közelünkbe őket! Már ott is álltok a Szentháromság lábai előtt és térdreborulva imádjátok Istent. Köszönöm szolgálataitokat: a buzgó lélekmentést. Kérésünkre az irgalmasság órájában 15:00-től16:30-ig szinte minden nap elmondjátok a 3 kedvenc rózsafüzérünket, pedig fárasztó, áldozatot kívánó feladat. E nemes szolgálatért megajándékozunk benneteket. Nyissátok ki szívetek ajtaját! Én, Mennyei Atyátok egy aranyrózsát helyezek szívetekbe: az álhatatos SZOLGÁLAT jelképét. Szent Fiam egy piros rózsát tesz belétek: az áldozatosság és önmegtagadás szimbólumát, a Szentlélek pedig egy fehér rózsával ajándékoz meg titeket: a lelki tisztasággal.
Újra az Én szavamat hallhatjátok, Jézusotokét. Őrangyalotok már vissza is hozott benneteket. Búcsúzásképpen megáldalak titeket az Istent imádó és szolgáló szeretet lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
ÉGI ÜZENETEK 2015. május 26. Szentlélek: Az első parancs elleni bűnök 3.
Szentlélek: Drága Gyermekeim! Én állok előttetek a 3. Isteni Személy, a Szentlélek Isten. Tőlem kaptátok szívetekbe a három isteni erényt: a hitet, a reményt és a szeretetet. Ma a harmadikról, a szeretetről tanítalak benneteket, és ezen belül is az 1. parancsolat befejező részéről: a felebaráti szeretetről, mely így hangzik: „SZERESD FELEBARÁTODAT, MINT ÖNMAGADAT!” A parancs első része, hogy „Szeresd Uradat, Istenedet” elválaszthatatlan ettől. Ugyanis csak az tudja igazán és teljesen szeretni embertársait, aki szereti Istent, mert ő minden felebarátjában meglátja az isteni szikrát és testvérének tekint mindenkit, hiszen minden ember a Mennyei Atya gyermeke.
Azt szeretném most szívetekbe vésni, hogy hogyan kell a felebarátot szeretni. Először is feltétel nélkül. Egy negatív példát állítok elétek. Andrea bankban dolgozik három kollégájával egy irodában. Tudnotok kell, hogy nem hívő és nem vallásos. Ügyesen dolgozik, már 10 éves gyakorlata van. Tapasztalatlanabb társait szívesen segíti szakmai tudásával. Az egyik kolléganője nemrég került oda, egy másik irodából helyezték közéjük. Úgy hírlik, összeférhetetlenség miatt. Hamarosan kimutatta ezen az új helyén is kellemetlen természetét. Pár napja Andrea zárás előtt pár perccel előbb ment haza és ő reggel azonnal beárulta a főnöknek, aki bizony felelősségre vonta a régi jó beosztottját. Néhány nap múlva – mivel még kissé tájékozatlan volt az itteni irodai munkában – Anditól segítséget akart kérni. De bizony merev elutasításban volt része. Andrea szívében a következő játszódott le: „Dehogy segítek neki, hiszen beárult engem. Ez egy ellenszenves, utálatos nő.”
Drága Gyermekeim! Ha nem lennétek jó keresztények, helyeselnétek: „Úgy kell neki, megérdemelte. Miért árulkodott!?” De ti, engesztelők, akik Jézus Krisztus tanítványai vagytok, jól tudjátok, hogy Andrea szeretetlenül viselkedett. Nemcsak azt kell szeretni az emberek közül, aki kedves és jó hozzánk, hanem feltétel nélkül kell jót tenni mindenkivel, akár megbántott, akár nem. Bizony nagyon nehéz a feltétel nélküli szeretet: elfogadni a sértegető, csipkelődő szomszédot, a házsártos feleséget, a goromba iszákos férjet, a nehezen kezelhető kamasz gyermeket, a sértődékeny, veszekedő lelkitestvért, a mindenbe beleszóló anyóst, az imádkozásunkon gúnyolódó, hitetlen férjet stb.. Mikor a gonosz arra csábít titeket, hogy forduljatok el tőle, bántsátok vissza, ne segítsetek, ha rátok szorul, akkor hívjatok Engem, a Szentlélek Istent, az erények osztogatóját. Kérjetek Tőlem feltétel nélküli, válogatás nélküli szeretetet. Akkor Én jövök, és lobogó lángot ültetek szívetekbe, mely segíteni fog abban, hogy ne sértsétek meg az 1. parancsolat második nagyon fontos tételét, hogy „szeresd felebarátodat, mint önmagadat!”. Ha őrzitek ezt a lángot, nem lesznek előítéleteitek azokkal szemben, akik mások, mint ti. Például nem néztek ferde szemmel azokra, akik nem járnak szentmisére, akik vasárnap kapálnak a kertjükben, akik rosszat mondanak rátok, mert kiálltok hitetek és az igazság mellett. Nem szóljátok meg magatokban a nem szentségi házasságban élőket, a dohányzókat és részegeskedőket, hanem imádkoztok értük és áldást kértek rájuk. Így fog kialakulni a tökéletes feltétel nélküli szeretet.
Hogyan kell még szeretni a felebarátot? Megbocsátó szeretettel. Egyszerű nézeteltérésből vagy félreértésből gyakran előfordul gyermekeink között vita, veszekedés, harag, gyűlölet. Bizony az 1. parancsolat ellen vét, aki haragszik vagy gyűlöl. A történet, amit elmondok nektek, néhány éve történt két asszony, Anna és Rózsika között. Anna fia megnősült és egy bájos, fiatal feleséget hozott a házhoz, Rózsikát. Két évig nem volt semmi baj. Mivel a fiatalasszonynak nem volt munkahelye, sokat volt együtt az anyósával. Megosztották a munkát és barátságos beszélgetéseket folytattak. Néha a hitről, vallásról is szó esett, de Rózsika ateista családból származott, nem volt nyitott ezekre a dolgokra. Akkor kezdődött a probléma, mikor megszületett az első gyermek. Rózsi attól kezdve minden percét a kicsivel töltötte, és szinte az összes munka Annára hárult. Nem panaszkodott, szívesen végezte a házimunkát. Mikor a kismama aludni vitte a babát, a legbelsőbb szobába fektette le, hogy semmi zaj ne szűrődjön be. Ezután semmi nem tetszett neki, mindenért rászólt a nagymamára: napközben nem engedte mosogatni, sepregetni, felmosni, főzni, a villanykapcsolót felkapcsolni vagy leoltani. Még az anyós lépéseire is dühös volt ott a konyhában, hogy felébreszti a szoba mélyén alvó kicsit. A sok munkát csak akkor végezhette el, ha menye kivitte sétáltatni az utcára a kisbabát. Történt egyszer, hogy Anna fia nagyon belázasodott. Be akart menni a szobába, hogy megnézze a beteget. Rózsika nem engedte be, erősen húzta az ajtót, Anna pedig feszegetni próbálta. Kiabálni kezdtek és a vége az lett, hogy a fiatalok elköltöztek a másik nagymamához. Rózsika e perctől kezdve – ha találkoztak – nem köszönt, elfordult, átment a másik oldalra. Anna sokat sírdogált és imádkozott érte. Próbált kibékülni vele, bocsánatot kért tőle, de menye 5 évig nem szólt hozzá és nem is köszönt. Történt egyszer, hogy a másik nagymama elutazott valahova, a szülők mindketten dolgoztak és az 5 éves unoka nem mehetett óvodába, mert hirtelen lázas beteg lett. Fia eljött anyjához, és kérte jöjjön el vigyázni a gyerekre. A kisfiú csak látásból ismerte a nagymamáját, de hamar összebarátkoztak. Anna közben, míg vigyázott a kis betegre és kiszolgálta, kivette a mosógépből a tiszta ruhát és kiteregette. Délután összehajtogatva a fotelbe tette. Főzött is valamit, meleg étellel várta a munkából hazatérő szülőket. Rózsika megenyhült, rámosolygott az anyósára és búcsúzásul megköszönte a segítséget. Azóta szent a béke közöttük.
Gyermekeim! Figyeltétek, hogy Anna e hosszú ideig tartó harag alatt, hogy viselkedett menyével? Az utcán azért is köszönt neki, bocsánatot kért tőle és a végén készségesen, szeretettel segített neki, mikor rászorult. Az eltelt 5 év alatt szinte mindennap imádkozott érte, hogy múljon el a gyűlölet belőle. Imái meghallgatásra találtak. A harag és gyűlölet nagyon nagy bűn az első és az ötödik parancsolat ellen. Aki haragban hal meg, kiengesztelődés nélkül, a tisztítóhely legmélyebb fokozatára kerül, a legnagyobb bűnösök közé.
Hogyan is fejeződik be az 1. parancsolat? „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” Az is megszegi a szeretet parancsát, aki nem gyakorolja az irgalmasság tesit-lelki cselekedeteit. Pl. az orvos, aki nem kezeli lelkiismeretesen a betegét és mulasztása miatt az meghal, a pap, aki nem megy ki merő kényelemszeretetből a haldoklóhoz – pedig hívják – és az szentségek nélkül hal meg. Az is bűnt követ el, aki mint vállalkozó nem fizeti ki az alkalmazottakat bérét, vagy éhbérért dolgoztatja őket. Az is, aki elmegy az utcai hajléktalan mellett anélkül, hogy alamizsnát adna. Az is, aki nem ad kölcsön a rászorulónak, pedig tehetné. Az is, aki nem vigasztalja meg szomorú, panaszkodó ismerősét, arra hivatkozva, hogy sok dolga van.
Ó, Gyermekeim! Még a szeretetlenség bűnei közé lehet sorolni azt is, ha valakire rosszindulatúan gondoltok, mély ellenszenvvel. Azt is, ha lelki testvéreteknek megígéritek, hogy imádkozni fogtok érte, de nem teszitek meg. Ha keresnek, és kinyomjátok a telefont. Ha ítélkeztek vagy rágalmaztok, mellyel tönkreteszitek a másik tekintélyét.
A felebaráti szeretet ellen elkövetett bűnök legdurvábbika a gyilkosság, a teremtmény életének kioltása és ezen belül az abortusz és eutanázia. Azért a legsúlyosabbak, mert Isten élet és halál ura, csak neki van joga megszüntetni az életet. Aki ilyet tesz, áthúzza az Ő terveit. Ezekről a vétkekről majd az 5. parancsolat taglalásánál fogtok hallani.
Hogy a szeretet ellen elkövetett bűn a bocsánatos vagy a halálos kategóriába tartozik-e, azt onnan lehet tudni, hogy komoly nagy dologban követték-e el vagy jelentéktelenebb dologban. Pl. ha valaki megbánt és dühös gondolatok ébrednek benned – az bocsánatos bűn. Ha valaki rossztulajdonságairól beszélsz másoknak, ami igaz, akkor ítélkezel – ez bocsánatos bűn. Ha valakiről olyat állítasz, ami hazugság – az rágalmazás, tehát halálos bűn. Ha nem hallgatod meg a szomorkodót – az bocsánatos bűn. A munkások bérének visszatartása, a nagy károkat okozó csalás, a súlyos testi sértéseket okozó verekedés, a gyilkosság különböző formái – halálos bűnök.
Hogy egy bűn bocsánatos, vagy halálos bűn-e még a tudatosságon és a szándékosságon is múlik. Ha egy önmagában súlyos bűnről nem tudja valaki, hogy az súlyos bűn, akkor az nem is lesz számára halálos bűn, csak bocsánatos. És ha nem teljes tudatossággal követi el, hanem például kábítószer hatása alatt, vagy más okból nincs értelme teljes használatánál, az sem lesz halálos bűn.
Miután alaposan megismertettük veletek az 1. parancsolat ellen elkövetett bűnöket e három hosszú tanítás keretében, szeretnélek elvinni benneteket a közeljövőbe, hogy a szeretet elleni bűnök következményeit megláthassátok. Eljöttök-e Velem? … Hirtelen fehér galambbá változom. Őrangyalotok megfogja a kezeteket. Nyílsebesen röpülök felfelé, irány a Mennyország. Ti mindnyájan követtek Engem, a Szentlelket. A Mennyei Atya trónja elé érünk. Az Atya hatalmas. Kinyújtja karját és megragadja a Földgolyót, mely egészen fekete a bűntől. Bal tenyerében tartja, mint egy kicsi labdát és jobb kezét ökölbe szorítja. Legszívesebben lesújtana rá, hiszen annyi figyelmeztetést küldött bűnös teremtésének, de nézzétek csak, mi történik! Az Üdvösség Anyja és Jézus Krisztus hirtelen térdre borul előtte és sírva kérik: „Könyörülj e bűnben fuldokló emberiségnek. Adj még esélyt neki!” Szíve meglágyul, ökölbe zárt ujjai kinyílnak és megsimogatja legszentebb Leánya arcát. A Szűzanya könnyei ráhullanak atyai Kezére, Jézus ölébe hajtja a Fejét és így szól: „Atyám! Irgalmasságod sugarát áraszd ki hálátlan gyermekeidre.”
Nézzétek! Kinyújtja kezét és Engem szólít: „Jöjj, Szentlelkem, elérkezett a te időd.” Én a tenyerére ereszkedem. A Földgolyót visszahelyezi a pályájára és mutatóujjával rámutatva e szavakat intézi felém: „Indulj, szeretett Lelkem és tedd a dolgodat!” Kiterjesztem szárnyaimat és villámgyorsan száguldok a mélybe, a Föld felé. Az őrangyalaitok kézenfognak titeket és követnek Engem. Most már a Földről nézitek az eseményeket. Az égen furcsa fények láthatóak: két üstökös közeledik szembe egymással és hatalmas robajjal összeütköznek. Az emberek rémüldöznek, egymásba kapaszkodnak. Az ég vörössé válik, és egy kereszt jelenik meg rajta. Sokan leborulnak és imádkoznak. Szívük tele lesz hálával, hogy nem sérültek meg a nagy robbanásban. Ezután következem Én. Kitárom hatalmas szárnyaimat és isteni irgalmasságom sugarát ontom a Földre és annak minden lakójára. Bevilágítom a lelkek minden zegét-zugát. Az emberek 15 percig mozdulatlanná válnak. Csak lelkükkel foglalkoznak és Isten szemén keresztül látják bűneiket. Kiválasztok közülük néhány olyat, akik az ellen a fontos törvény ellen vétettek, hogy „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!”
Látjátok azt a földig görnyedő fájdalmakban elmerülő férfit? Ez egy nőgyógyász orvos. Éppen egy fiatal nőn végzett abortusz műtétet, kezében a szike, előtte az anya és a földön a kis magzat darabjai. Elborzadva látja magát, ahogy a pribék helyett kezében az ostorral véres húsdarabokat szakít ki Jézus hátából. Majd azt kell tapasztalnia, hogy egy nyirkos, kénszagú helyre hurcolják és belelökik egy mély lyukba, ahol tűz ég. Mire a Nagyfigyelmeztetés elmúlik visszahozzák a Földre. A szörnyű élmény nagyon megrázza, mély bűnbánat és hála fogja el és megtér.
Most egy olyan nőt mutatok nektek, akikre az volt a jellemző, hogy nem tudott feltétel nélkül, válogatás nélkül szeretni. Csak ahhoz volt kedves és jó, aki őt szerette. A bántásokat nem tudta megbocsátani és haraggal gondolt rosszakaróira. Figyeljétek! Jézus állt előtte fehér ruhában, szeméből patakokban ömlött a könny. Ruháját széthúzta a mellén, hogy láthatóvá váljon a Szíve. Ezután az őrangyala elviszi, hogy megmutassa neki a tisztítótüzet. Az angyal parancsára csak az egyik kezét kellett belenyújtania a lobogó lángba, de olyan kimondhatatlanul nagy fájdalmat érzett, amihez hasonlót a Földön még sohasem. A Nagyfigyelmeztetés végére ő is visszakerült a helyére és sokáig térdre borulva könyörgött bocsánatért. Istenhez imádkozott a válogatás nélküli szeretetért.
Harmadszor egyik engesztelő társatokat láthatjátok a Nagyfigyelmeztetés alatt. 60 körüli asszony, kitárt karokkal térdepel, arcát az ég felé emeli, mosolyog és ragyogó szemekkel néz fölfelé. A feltámadt megdicsőült Jézust látja lebegni maga előtt. Eddigi élete csupa Istenszeretet, példás felebaráti szeretet, lemondások és önmegtagadások sokasága. A Megváltó egészen leereszkedik hozzá, átöleli és Ő maga viszi fel, hogy pár percre megmutassa neki azt az Országot, amit szem nem látott, fül nem hallott. De hamarosan visszahozza. Azért láthatta a mennyei hazát, hogy tanúskodjon róla a többieknek. Kívánom nektek, drága Gyermekeim, hogy a ti találkozásotok is ilyen boldog legyen Istennel a Nagyfigyelmeztetés 15 perce alatt.
Búcsúzásul megáldalak benneteket a tökéletes felebaráti szeretet lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
komment
MAGDOLNA ASSZONY ÍRÁSAI Ármin által
2020.05.12. 07:38 :: lowoa
komment
2020.05.11. 07:39 :: lowoa
Jó Atyám, Te választottál engem is néped tagjai közé. Te adtál előbb érdeklődést, majd vágyat, végül hitet nekem. Jól tudom, mindezt nem érhettem volna el, ha nem Te veszel a kezedbe. Arra kérlek, ha elfogadtál, tarts is meg magadnak! Taníts tovább, mélyebb ismeretre! Buzdíts hűségesebb szolgálatra! Építs be egyházad közösségébe, ott mutasd meg, mi az én feladatom, és segíts, hogy betölthessem! Jogom van ezeket kérni tőled, mert Te indítottál el a hit útján, Te akarod, hogy szent nemzeted tagja és munkása legyek. Vezess úgy tehát, hogy szavammal hirdethessem, életemmel példázhassam, tetteimmel felmutathassam a Te nagy tetteidet, parancsod szerint. Ámen.
/V.L./
URam! Elégíts meg igéd igazságával! Ámen
Uram! Köszönöm Neked ezt a mai reggelt is! Add, hogy értelmesen tudjam tölteni az előttem álló óráimait, s munkám áldásod révén meghozza megérdemelt eredményét! Támogass engem szereteteddel most is, hogy az Élet szolgálatában állva tetszésedre múljanak napjaim, s boldog örömmel tudjak hálát adni Neked mindenért! Ámen
Uram! Szolgálatra hívtál el, add hogy örömmel végezhessem! Feladatokat adtál nekem, adj hozzá erőt és türelmet is! Értelmet adtál nekem, adj hozzá szeretetet is, hogy kegyelmed által élhessek másokért! Ámen
Urunk, köszönjük, hogy az áldott élet lehetőségét mindannyiunknak felajánlod. Áldásaid gazdagsága naponként ránk köszön megannyi teremtett csodából. Segíts keresnünk, és megtalálnunk a magunk helyét a te teremtett rendedben! Ámen.