Kadarkút-Siófok

Siófok, 1993. március 26. Gyümölcsoltó Boldogasszony Ünnepén

AZ AJTÓTOK ELÖTT ÁLLOK ÉS KOPOGTATOK

Dicsértessék a Jézus Krisztus! Áldott légy testvérem a mi Urunk, Jézus Krisztus szent kegyelméből Ámen. Ármin vagyok, ne félj!

Köszöntelek testvérem, az Atya, a Fiú és a Szentlélek Isten szent nevével, a dicső szentháromságú egy igaz Isten kegyelméből.

Imádkozzunk testvérem! Minden hatalom és dicsőség az Örök Atyáé, az Ő szent Fiáé és Isten szent Lelkéé. Imádás a szentháromságú egy igaz Istennek, kié az örök jelen, ki felette áll az időnek, ki uralkodik mindenekben és mindenek felett, ki minden hatalmat a Fiúnak adott át és uralkodik mindeneken, mennyben és földön, ki minden ellenséget a lába alá tett zsámolyul, ki a Fiú által működik itt a földön.

Áldassék a te neved, te egy igaz, örök Isten, ki a Fiúban elhoztad a mennyek országát a földre a tieidnek. Te, aki szabad akaratuk által örököseivé tetted a tieidet, mert megváltottál a bűn következményétől szent Fiad által. Kinek szent vére minden lelket hófehérré tud tenni, aki tisztává akar válni a krisztusi áldozat által, és megfürdeti lelkét a földre szállott Isten szent vérében, a bűnbánat szentsége által.

Az üdvösség titka a tökéletes bánat bűneitek felett. Mert Krisztus vére mindenkié, de csak az éri el, ki szomjúhozza Istent. De ne feledjétek, aki keresi ezt a forrást, az meg is találja, mert Isten senki elől sem rejtezik el. Kitárta karját a keresztfán, hogy magához ölelhessen benneteket és epedve vár benneteket, hogy szívére ölelhesse az övéit, mert szomjazza a ti üdvösségeteket. Hisz ő mondotta: ” SZOMJÚHOZOM”. Ezt neked is, neki is, és mindenkinek a lelkébe súgja, hogy SZOMJÚHOZOM, HOGY ÜDVÖZÍTSELEK.

Boldog az a lélek, aki meghallja ezt a szót, hogy Isten, a megváltó szomjúhozik a lelked után – te magad után – hogy boldogítson, hogy országában az örök üdvösséget adhassa nektek. Habár Isten, aki mindent megtehet, csak egyet nem, azt, hogy akaratod nélkül üdvözítsen. Mert a te lelkednek szuverén ura vagy, annak adod, akinek akarod. Akaratoddal szemben Isten nem tehet semmit. Ez ugyan furcsa, mert Isten mindenható, de az akarat szabadsága a tied.

Mert ha nem lenne lelketek szabad, nem kellett volna Uratoknak leszállnia a mennyek országából, hogy szenvedése és keserves kínhalála által magához emeljen, ha te is így döntesz. De viszont nektek is lépnetek kell, mert minden örök mozgásban van, megállni nem lehet, vagy előre, vagy hátra. A döntésetek legyen szilárd, ha Krisztus felé haladtok és ebben kitartani mindvégig, mert mondatott, ki kitart mindvégig az üdvözül. Ha tudnátok, hogy Isten hányszor, de hányszor utánatok nyúl szent kegyelme által. Hisz mondotta a ti Uratok, Istenetek: “Az ajtótok előtt állok és kopogtatok, hogy megnyisd szíved ajtaját, hogy beléphessek én az Isten, a te teremtőd Mondom boldog az az ember, aki erre a szólításra hallgat és szívébe fogadja Urát és Istenét, teremtőjét és megváltóját. Akiben a megváltás titokzatos kegyelme működik, az már nem adja oda egykönnyen a lelkét a gonosznak. Ismerlek benneteket jobban, sokkal jobban, mint magatok. Tudom, hogy mi a gyengétek, ezért felvérteztelek benneteket a “bűnbánat szentségével”, hogy megbánd vétkedet és én nem tartom számon hányszor mostam lelkedet hófehérré, csak gyere hozzám azonnal, fuss hozzám, mint a gyermek, jó Atyádhoz, üdvözítő Megváltódhoz.

Ne feledd, a kísértő kísért, míg élsz, de én azt is mondottam, hogy erődön felül nem engedlek kísérteni. Bízzatok bennem gyermekeim. Bízzatok irgalmas szeretetemben és én biztos oltalmatok és menedéketek leszek mindvégig. De azt se feledjétek, utatok tövises lesz, nehéz és keskeny, de az erőt, azt már én adom hozzá. Mellettetek leszek mindvégig, külön-külön mindegyikőtökkel, mert én mindenható vagyok, mert Isten vagyok és nekem nincs lehetetlen. Mert egyszerre tudlak szeretni mindnyájotokat és külön-külön, mint az egyetlen-egyet.

Ezért imádkozzatok, hogy állhatatosak tudjatok maradni, mert az ima nagyon nagy fegyver a kezetekben. Mert az állhatatos ima elől a sátán meghátrál. Azért mondottam állhatatos imát és nem áhitatos imát, mert az áhitat az Isten ajándéka, mivel az állhatatos imát jutalmazza. Mert mondom, bármennyire zavarja imátokat a gonosz, de ne hagyjátok abba, ha százszor újra kezditek, csak folytassátok. Nem is tudjátok, hogy megnyertétek lelketek harcát a gonosszal szemben.

Imádkozzatok az állhatatos ima kegyelméért. A tisztánlátásért, a feltétel nélküli hitért és a remény kegyelméért, mi táplálja hiteteket. Mert mondom: hit nélkül nincs remény, de remény nélkül sincs hit és szeretet nélkül nem tud élni sem a hited, sem a reményed, mert elszáradnak, élettelenek lesznek.

Ez az alapja a krisztusi útnak, ez a hármasság:

a HIT, a REMÉNY és a SZERETET

és minden jó ebből fakad. Mert egyik a másik nélkül nem él. Ezért kérjétek ezt a három csodálatos kegyelemnek a birtoklását, de ezt kérjétek mindig nap mint nap. És Isten megadja nektek, mert mondatott: “KÉRJETEK ÉS ADATIK, KOPOGTASSATOK ÉS NYÍTTATIK” és üdvösségtek az ebben való kitartásban lesz Krisztusban. Ámen

Engedd Uram, hogy hozzád forduljunk, ó egek Ura! Hozzád, dicső Szentháromság! Add meg a tieidnek ezt a nagy kegyelmet. Bocsásd meg botladozásunkat, de lásd meg feléd törekvésünket és lásd meg honnan kiáltanak feléd.

Áldassék és imádtassék Atyám a te neved, ki közénk jöttél, szent Fiadban eljöttél értünk, mert elküldted a te egyszülöttedet, hogy a jó Pásztor hazavigye a megtépett nyájat, hogy te szerető égi Atyám letörölj szemükről minden könnyet. Áldassék és dicsőítessék és felmagasztaltassék a szentháromságú egy igaz Isten, most és mindörökké. Ámen.

Testvérem, ne féljetek az áldozatoktól. Legyetek lélekben összeszedettek. Ügyeljetek a gondolataitokra, mert aki gondolatban tiszta, az tiszta cselekedeteiben is. Imádkozzatok sokat.

Azt üzenem testvérednek, és az én testvéremnek, maradjon meg kicsinek, ott ahol van. Ne zavarja a lelki nyugalmát, hogy mit kiáltanak feléje a pocsolyából. Ne lefelé, hanem felfelé az égre nézzen, és lelke megtalálja azt a békét, mi belülről fakad, mert Ura és Istene figyel rá és gondja az ő gondja. Hagyja működni szívében a szeretet Istenét, legyen egészen Istené. Szakítsa el azokat a kapcsokat, amik nem az ő testére szabottak. Vetkőzze le magáról azt a ruhát, mit nem neki szabtak és cserébe megkapja lelke békéjét és haladjon a Krisztus keresztjével fémjelzett úton és az út végén Krisztus várja, hogy bevezethesse abba az országba, mit Ura és Istene szent vére által szerzett neki.

Testvéreim! Csak előre Krisztussal, Krisztusért és hazaérkeztek mindörökre. Amen.

Most búcsúzom és azt mondom, áldjon meg benneteket az örök Atya, az ő szent Fia, a mi Urunk Jézus Krisztus, a lelketekben lakozó Szentlélek Úristen védelmezzen. Legyen közbenjárótok a szeplőtelenül fogantatott szent Szűz, Isten Anyja Mária, én pedig Isten alázatos szolgája imádkozom érted, értetek, veled és veletek. Ármin.

ÉGI ÜZENETEK

2014.03.25

Jézus: Jézus élete XXV.  Gerazai ördögűzés

Jézus: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Jézus, a ti Megváltótok. Lángoló szeretetemben már alig várom, hogy életem eseményeiről Én taníthassalak benneteket.

A múlt héten a vihar csodálatos lecsendesítésről volt szó. A bárka minden baj nélkül kikötött a Genezáreti tó keleti partján, közel Geraza városához, melynek környékén több barlang van, ahová a halottakat szokták temetni. Ahogy kiszálltunk a hajóból, egy rémisztő külsejű ember közeledett felénk. Piszkos és elhanyagolt volt, ruhát nem viselt. Dühöngő őrültnek látszott, kövekkel marcangolta testét és emellett láttam rajta, hogy megszállott. Mikor meglátott Engem, így kiáltozott: - Mi közöm veled Jézus, a magasságbeli Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek: Ne gyötörj engem!

Az ördög beszélt belőle. Atyám megsejtette ezzel a tébolyulttal, hogy Én, aki vele szemben áll, Isten Fia vagyok és a benne lévő gonosz lélek meghunyászkodott, és könyörgőre fogta. Tudjátok, Gyermekeim, ezeknek a démonoknak nagy gyötrelem a pokol fenekén lenni. Megkönnyebbülés és szórakozás nekik beleköltözni az emberek testébe. Így válaszoltam a benne lévő gonosz léleknek.

-Tisztátalan lélek! Takarodjál ki ebből az emberből. Mi a neved?

-Légió - felelte a gonosz és könyörögve kért, hogy ne űzzem vissza a pokolba. A közelben egy legelésző sertéscsordát láttam.

-Küldj minket oda a sertésekbe – visítozták a gonosz lelkek a megszállottból – hogy azokba költözhessünk.

Megengedtem nekik, és azonnal átköltöztek az állatokba. Erre a 2000 sertés a tóba rohant és belefulladt. A kondások ijedten szaladtak haza és elújságolták, mi történt. Perceken belül összeszaladtak az emberek és látták, hogy az őrült, megszállott ember egészségesen, felöltözve ül a lábaimnál. Ahelyett, hogy csodálták volna természetfeletti hatalmamat és örültek volna, hogy megszabadítottam őket ettől a félelmetes és veszélyes ördöngöstől, csak egy gondjuk volt: a sertések pusztulása. Bizony, az anyagiasságba süllyedt ember, csak a kárt veszi észre, még y legnagyobb csoda is hidegen hagyja. Figyeljétek meg, Gyermekeim, hogy ha egy mai orvos – aki nem tartozik a hívők közé – szembe találja magát egy megmagyarázhatatlan, természetfeletti gyógyulással, próbál okoskodni: talán pszichés alapon bemagyarázta magának ez a beteg, hogy meggyógyul és ennek a görcsös, erős akaratnak eredményeként elpusztultak a beteg sejtek, és új sejtek, szövetek képződtek. Ugye belátjátok Kedveseim, hogy ez ostobaság? Az igazság abban áll, hogy Isten élet és halál Ura, és ha úgy kívánja, hogy tovább éljen valaki, egyik pillanatról a másikra meggyógyítja. Az ateizmus, mely az egész világon tért hódított, kiűzte az emberek értelméből a csoda lehetőségét. Mint ahogyan 2000 évvel ezelőtt, a sertéscsorda pusztulása esetében az emberek hitét megzavarta az anyagi kár feletti ijedelem, így van ez a mai nemzedékeknél is. A nagy pénzhajhászás, a mammon-imádat eltereli gyermekeim figyelmét a transzcendentális, természetfeletti valóságról, a csodákról, Istenről és a túlvilágról.

Tehát visszatérve a gerazénusok siránkozására és rémületére a megfulladt csorda felett, csodálkozás helyett féltek Tőlem, és megkérték, hogy távozzak a környékről. A meggyógyult ördöngös Velem akart jönni, mert nagyon hálás volt. Nem vittem magammal, inkább arra bíztattam, apostolkodjon, tegyen tanúságot szabadulásáról honfitársai előtt. Meg is voltak ennek a gyümölcsei: az ő népe is meghallotta messiási híremet, az őrültségből és ördöngösségből felépült ember hálája meghatotta őket. Hiszen látták, hogy ez a szerencsétlen és számukra félelmetes ember mekkora változáson esett át. Megértették, és szívükben elfogadták, hogy csak Isten Fia képes erre a különleges jócselekedetre.

Drága Gyermekeim! Felszentelt szolgáim és a laikusok között is vannak, akik nem hisznek a gonosz lelkek létezésében és a ördögűzésben. Vajon ők hogyan magyarázzák ezt a szentírási történetet? Bizony ők csak dühöngő tébolyodottat látnak a gerazai ördöngösben: a tengerbe rohanó disznócsorda megijedt az őrültnek az ordítozásától és a riadt kondások kiabálásától, ezért megvadult és a tengerbe rohant. Van, aki azt gondolja, hogy Én hipnotizáltam az őrültet és lecsillapítottam. Az igazságnak ezek az elferdítői szeretik ráfogni az evangélistákra, hogy tanulatlan, hiszékeny emberek és nem igaz történeteket, hanem legendákat, meséket írtak. Pedig az általuk megőrzött tanításaim, gyógyításaim, ördögűzéseim, csodatételeim oly igazak, fenségesek és tiszteletreméltóak, hogy semmi kétség nem fér hozzájuk. Aki megtagadja az evangélistákat, mint szemtanúiamat, az Engem tagad meg. Aki azt állítják, hogy démonok nem léteznek és így nincs ördögűzés, azok nagyot tévednek. A megszállottak sokasága bizonyítja ennek ellenkezőjét. Ha ezek sohasem szabadulnának meg, talán lehetne gondolni, hogy idegbetegek, őrültek. Az elmegyógyintézet lakónak legalább a fele megszállott. Aki közülük exorcisták, ördögűzők kezébe kerül, annak nagy esélye van, hogy megszabadul az őt megszálló ördögtől. A mai világban rengeteg ilyen szabadítás történik, és ezek tanúskodnak a gonosz lelkek létezéséről. Mindenféle gyógyszer és hosszú kezelés nélkül, erős szabadító imák hatására, hirtelen minden panasza elmúlik az ilyen ördöngős gyermekemnek.

Ezután folytatom életem történetét. Gerazából - mivel onnan kiutasítottak – apostolaimmal visszatértem Kafarnaumba. A nép lelkesen várt, de csak átutaztam közöttük, és Názáretbe igyekeztem. Nagyon vágyódtam haza, pedig néhány héttel ezelőtt halálos fenyegetéssel és megátkozva elzavartak onnan. De Én annyira szerettem őket, hogy elfelejtettem a sértéseket és újra megpróbáltam megvilágosítani őket. Abban reménykedtem, hogy más városokban szerzett jó hírem oda is eljutott, és talán megenyhültek a zsinagógában. Úgy láttam, hogy az ellenszenv és gyűlölködés enyhült valamelyest. Ahogy beszéltem, többen álmélkodva hallgattak, nem tagadták csodatételeimet. De sajnos, a farizeusok hatására, alacsony származásom mégy mindig botránykő volt a szemükben. Ilyeneket mondtak egymás között:

-Honnét van ennek ez a bölcsessége és csodatévő ereje? Nemde ez az ács fia? Az anyját nem Máriának nevezik? És atyjafiai nemde Jákob és József, Simon és Júdás? És nővérei nemde nálunk vannak? Honnét vette hát mind ezeket?

Mint egyszerű mestert, a nép fiát elfogadtak volna a názáretiek, de mint a jövendő, várva-várt Messiást, mint Isten Fiát… azt már nem. Még a saját rokonságom sem volt mentes ettől a botránkozástól. Emlékezzetek nevelő atyám testvérére Alfeusra, aki még haldoklásában is gyűlölt, mert fiai Hozzám csatlakoztak. Elmeháborodottnak nevezett Engem. Hogyan is hitt volna Messiási mivoltomban, Istenfiúságomban, mikor még emberként se fogadott el Engem. A saját fiaim, a názáretiek megvetettek, ellenben a szamaritánusok és más idegen népek boldogan befogadtak, szerettek, csodáltak és imádtak. Többször keserűen megjegyeztem: -Bizony, bizony mondom nektek: senki se próféta saját hazájában.

Ezért aztán nem is maradtam ott sokáig. Néhány hozzám forduló beteget meggyógyítottam kézrátétellel, majd elbúcsúztam a leghűségesebb názáreti barátaimtól, és többé nem tértem vissza ebbe a városba.

Drága Kincseim! Most, hogy befejeztem ezt a tanítást, egy különös élményben lesz részetek. Leküldte Atyám a Mennyből közétek a 4 evangélistát, akikről azt állítják egyesek, hogy tanulatlan, nem hiteles emberek voltak. Megtagadják őket, tehát az egész Újszövetséget mesebeszédnek tartják. Most itt állnak egymás mellett, veletek szemben. Máté, Márk, Lukács homlokukon piros kereszt van és fehér hosszú, ruhájuk fölött bíborszínű palást. Ez azt jelképezi, hogy hárman vértanúk lettek. János evangélistának nincs kereszt a homlokán és egy hófehér, hosszú ruha van rajta, a szentek viselete. Mind a négyük fején csillogó aranykorona, égi drágakövekkel kirakva. Mindegyikük kezében feltekert, sárgásfehér pergament tekercs van. Egyenként mutatkoznak be nektek:

Az első egy lépést tesz felétek és így szól: -Máté vagyok, vagy másik nevemen Lévi. Szeretettel köszöntelek benneteket Testvéreim, akik hűségesen lapozzátok írásomat. Mint Jézus Krisztus apostola, szem és fültanúja voltam a vele történt eseményeknek. Összegyűjtöttem és gondosan megőriztem Mesterem szavait, elraktároztam magamban cselekedeteit, és születése után 40-ben leírtam erre a tekercsre. E pergamenről minden betű ragyogó fényt áraszt felétek, és szívetekbe hatol. Kibontom e tekercset, nagy része leomlik a földre. Beleolvashattok. Vámos voltam, ami a zsidók szemében elítélendő, de Jézus hívására felkeltem és követtem Őt. Evangéliumom 7 részből áll: elejére került Jézus gyermekkora, a végére szenvedése és feltámadása. A közepén van a 3 évi nyilvános működése, különösen kiemelten írtam a mennyek országának eljöveteléről. Gyakran rámutattam arra, hogy beteljesednek az Ószövetségi jövendölések. Vértanúként haltam meg, követve drága Mesteremet. Nagy dicsőséget kaptam Tőle, mindig körülötte lehetek. Gyakran leborulok Előtte, és könyörgöm értetek e nehéz időben.

-Márk evangélista vagyok. Szeretném, Testvéreim, ha közelebbről megismernétek. Jeruzsálemben éltem és még 10-12 éves gyermek voltam, mikor Jézust megkeresztelték és nyilvánosságra lépett. Édesanyámnak, Máriának a házában volt az Utolsó vacsora. A Getsemáni kert is a mi tulajdonunk volt, ahol Ő vérrel verejtékezett. Péter apostollal egész közeli kapcsolatom volt, csak úgy ittam a szavait, mikor a Megváltóról beszélt. Mikor Péter nagyon megöregedett, kérték a rómaiak, hogy foglaljam írásba prédikációit. Ezek alapján írtam az evangéliumomat. Ezért olvashattok tőlem apró részleteket, amiket Péter a szemével látott, elmondta nekem. Pl. Jézus – amikor a vihart lecsendesítette – előtte a hajó végében egy párnán aludt. Krisztus után 50-60 között születtek írásaim. Én alapítottam meg az Alexandriai Egyházat. Traianus császár idejében vértanúságot szenvedtem.

-Lukács evangélista vagyok. Személyesen nem ismertem Jézust. Pogány voltam, de Barnabás és Pál tanítványaként buzgó keresztény lettem. Orvosként működtem Antiochiában. A Szentlélektől vezérelve Galileába és Jeruzsálembe utaztam, hogy utána járjak mindannak, amit Jézusról hallottam. Az Ő édesanyjával, Máriával is találkoztam, ezért tudtam olyan részletesen megírni Jézus gyermekkorát. Beszélhettem olyanokkal, akiket ő gyógyított meg, támasztott fel. Pl. Lázárral. Szent Pál mellett működve állítottam össze az evangéliumomat. Én vagyok a szerzőse az apostolok cselekedeteinek. Ott voltam Pál mellett a fogsága alatt, egészen haláláig. Dél-Görögországban püspökké szenteltek és Patara városában vértanúként kivégeztek. A mai Egyházért szüntelenül imádkozom.

-Testvéreim! Én János evangélista, szeretnék magamról szólni nektek. Így vagyok emlegetve a Szentírásban: „A tanítvány, akit Jézus szeretett.” Az utolsó vacsoránál Én hajtottam a fejemet a Mester keblére. Rám bízta édesanyját, mikor haldoklott. Ott lehettem a színeváltozásakor, és én voltam egyike azoknak, akik a getsemáni kertbe előre mehettem vele. Testvéremet, Jakabot és engem a „mennydörgés fiainak” nevezett. Mi voltunk azok, akik kérték, hogy majd a Mennyben egyikünk a jobbjára, másikunk a baljára állhasson. Ezután helyretett minket. Mikor édesanyám meghalt, Efezusba költöztem. Ígéretemet betartva Jézus édesanyja, Mária haláláig velem élt, oltalmam alatt állt. Már öreg voltam, mikor Domitiánus császár halálra ítélt. Forró olajjal teli üstbe dobtak, de sértetlenül kiléptem belőle. Majd méreggel akartak megölni, az se ártott nekem. Pathmosz szigetére száműztek és egy viharos éjszakán a tengerparton kaptam a látomást az Egyház jövőjéről. Így született a Jelenések Könyve, a 4. evangélium 90-100 között, azután visszatértem Efezusba. Halálom közeledtével az oltár mellett ásattam meg a síromat. Leszálltam a sírgödörbe, imára tártam karjaimat, vakító fény villant, s mire a körülállók észhez tértek, testem eltűnt a szemük elől. Elragadtattam.

Miután a 4 evangélista bemutatkozott nektek, egyszerre felemelték jobb karjukat és megáldottak benneteket.

Köszönöm figyelmeteket és az Evangélium örömhírének kegyelmével megáldalak titeket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2014.04.01

Mennyei Atya: Jézus élete XXVI.  Hogyan tanítja az apostolokat

Mennyei Atya: Drága Engesztelőim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Atyátok, és eszközömön, Éván keresztül szólok hozzátok. Forró szeretettel köszöntelek benneteket, akik hűségesen és kitartóan részt vesztek az Én nagy Művemben, az engesztelésben. Ezeket a szorgalmas eljöveteleteket mindig feljegyzem az életkönyvetekben, és gazdag mennyei jutalom vár ezért rátok.

Ma arról hallotok, hogy Szent Fiam hogyan tanította apostolait. Miután kiválasztotta a tizenkettőt, mindenfelé magával vitte őket, hogy tanulják Tőle az apostolkodást: a hithirdetést. Az volt a terve, hogy tizenkét tanítványát világraszóló nagy feladattal bízza meg. Nekifogott az alapos kiképzésüknek. Kafarnaumban gyűjtötte össze őket, Péter házának felső szobájában. Az igaz, hogy tanításának erről a helyéről az evangéliumok nem tesznek említést, de Én elárulom nektek, hogy Jézus ezt a helyszínt választotta. Azt akarta, hogy először választott népem, Izrael részesüljön a megváltás ígéreteiben, ezért így szól az összegyűlt tanítványaihoz: -Ne menjetek a pogányok útjára és a szamaritánusok városaiba be ne térjetek: hanem inkább menjetek Izrael házának elveszett juhaihoz.

Fiam apostolkodási szándékában benne voltak a pogányok is, a megfelelő időben. Azután így folytatta: -Elmenvén pedig, hirdessétek, mondván, hogy elközelgett a mennyek országa.

A mester kidomborította előttük ennek a nagy fontosságát. Előző tanításainkból hallhattátok, Gyermekeim, hogy nagy súlyt fektetett Isten országának hirdetésére. Sokszor ismételgette a zsinagógákban, a nép előtt mondott példabeszédekben. Bíztatta apostolait, hogy ha majd elindulnak téríteni, bátran beszéljenek arról, hogy Isten országa a Messiás országa, a Messiás pedig elérkezett, mi ismerjük Őt. Gyermekeim, mint ahogy 2000 évvel ezelőtt, ma is vannak apostolok, akiknek ugyanaz a dolguk, mint a régieknek: beszélni arról, hogy Isten országa közel van, ahová csak úgy lehet bejutni, ha a halandó ember befogadja magába Isten személyes és élő Lelkét, melynek egyedüli forrása, Jézus, aki nemcsak forrás, hanem kapu is, és csak ezen keresztül lehet elérni az örök boldogságot. A Mennybe jutás eszközei, feltételei a következők: a rendíthetetlen, szilárd hit Krisztus tanításában, a lemondások, az önmegtagadások, a lelki tisztaság és a teljes bűnbánat. Az az igehirdető, aki nem ezekről beszél, arra nem hallgassatok, az hamis próféta. Jézus tisztában van azzal, hogy tanítványai még gyengék, gyarlók és esendők. Fegyvert ad a kezükbe, hogy képesek legyenek az apostolkodásra: átruházza tanítványaira Isten Lelkét, aki benne lakozik, és így bocsátja útnak őket:

-Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, poklosokat tisztítsatok meg, ördögöket űzzetek ki!

Drága Gyermekeim! Az apostolok saját erejükből ezt nem tudták volna megtenni, csak az Én erőmből, melyet a Szentlélek ültetett beléjük. A mai kor választottjai is megkapják a Szentlélek különleges ajándékait: a tanítás és prófétálás, a gyógyítás, a szabadítás, a látás-hallás, a benső szó kegyelmét, a nyelveken beszélést. De akár a régi, akár a mai apostolok az erőt az emberek javára kapják. Csak így tudják enyhíteni mások testi-lelki fájdalmát, csak így képesek egyeseket megszabadítani a gonosz lélek támadásaitól és csak így tudják továbbadni maradéktalanul az igét, csak így tudják felébreszteni a hitetlen, közömbös és megátalkodott felebarátaiknak alvó lelkiismeretét. Mivel a 12 apostolnak nem saját érdemük volt az erő és a hatalom, hanem a bennük lakó Lélek ajándéka, így szól hozzájuk Jézus: -Ingyen kaptátok, ingyen adjátok! Ne legyen se aranyotok, se ezüstötök, se pénzetek övetekben, se táskátok az útra, se 2 köntösötök, se sarutok, se bototok; mert méltó a munkás az ő élelmére…

Ez azt jelenti, hogy az apostol azoknak az adományaiból fog élni, akiknek a hitet hirdeti, és azok hálájából, akiket meggyógyított. A Mester továbbá arra utasítja őket, hogy az útra kettesével menjenek, hogy támogathassák egymást. Nem a zsinagógákba és a tömeg közé küldi őket egyelőre, mert tudja, hogy még nem elég erősek, hanem házakhoz, családokhoz.

-Ha bementek valamely faluba vagy városba, tudakozódjatok, ki méltó abban és maradjatok ott, míg tovább nem mentek. Bemenvén pedig a házba, köszöntsétek azt mondván: „Békesség e háznak!” És ha méltó ez a ház, rászáll a ti békességtek; ha pedig nem méltó, békességtek visszatér hozzátok. És ha valaki nem fogad be titeket, sem beszédeiteket nem hallgatja, kimenvén abból a házból vagy városból, rázzátok le a port lábaitokról.

Figyeljétek, Kicsinyeim, hogy Fiamnak ezen szavai rátok is vonatkoznak. Eszetekbe ne jusson a templomokban kiállni az oltár elé és ismeretlen hittestvéreiteknek hirdetni igaz prófétáim üzeneteit! Az ilyennek a vége merev ellenállás és fenyegetőzés lesz, rosszabb esetben a szentségek megvonása és kitiltás onnan. Az utcasarkokról se prédikáljatok, mert kigúnyolnak, kinevetnek benneteket. Családtagjaitokon, szomszédaitokon, legjobb barátaitokon kezdjétek az evangelizálást. De náluk se ajánlatos ajtóstól a házba törni. Először családjuk munkájáról, egészségi állapotáról beszélgessetek velük. Azután tegyetek személyes tanúságot arról, hogy milyen pozitív változásokat hozott az életetekben, hogy egészen Felém fordultatok. Az ő problémái is egycsapásra megoldódhatnának a hit fényében. De ha látjátok, hogy keményen tiltakozik, ne erőltessétek a térítést. Ez esetben csak imádkozni lehet értük.

Jézus a hithirdetés veszedelmeit is feltárja a 12 előtt, és megnöveli bátorságukat. Így szól hozzájuk: -Íme, úgy küldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé… Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok. Óvakodjatok pedig az emberektől, mert átadnak titeket a törvényszékeknek és megostoroznak benneteket a zsinagógában, és a helytartókhoz és királyokhoz hurcolnak majd én érettem… Mikor pedig átadnak titeket, ne legyen rá gondotok, hogy miképpen és mit mondjatok, mert adatik nektek azon órában, hogy mit szóljatok. Hisz nem ti vagytok, akik beszélnek, hanem Atyátok Lelke az, amely szól belőletek… Mikor pedig üldöznek benneteket az egyik városban, fussatok a másikba… A mi sorsunk közös. Veletek is úgy bánnak tehát, mint Velem. Mert nem nagyobb a tanítvány a Mesterénél, sem a szolga az uránál. Azt is mondja apostolainak, hogy senkitől nem kell félniük, csak éppen attól, aki mind a testet, mind a lelket megölheti és gyehennára vetheti.

Végül Mesterük így fokozza bennük a bátorságot és reményt: -Mert mindenkit, aki megvall Engem az emberek előtt, Én is megvallom az Atyám előtt, ki a mennyekben vagyon. Aki pedig megtagad Engem az emberek előtt, Én is megtagadom az Atyám előtt, ki a mennyekben vagyon.

Arról is beszél, hogy Ő nem békét hozni jött a világra, hanem kardot. Az Ő megjelenésével kétfelé oszlott az emberiség. Azokra, akik hisznek benne, és szereti Őt, és azokra, akik nem hisznek Isten-fiúságában, és gyűlölik Őt. E téren megoszlanak a családok, a vallásos közösségek és az egész emberiség. Ezzel az embernek ellenségévé válik a saját háza népe. Arra oktatja tanítványait, hogy szívükben Ő legyen az első, ne a családtagjaik. Bátorítja őket, hogy ne féljenek a haláltól. –Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen Engem. Ne féljetek kockára tenni életeteket énértem ebben a világban, amely öl. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszti azt, aki pedig elveszti életét énérettem, megmenti azt. Mit is jelent ez, Gyermekeim? Hogy aki e rövid földi életét föláldozza, örök életet nyer. Viszont ha valaki mindenáron meg akarja tartani azt, ami mulandó, méltatlan lesz arra, ami sosem múlik el, a Mennyországra.

Drága Engesztelőim! Azért nagyon fontos, hogy beszéljek nektek arról, hogyan tanította Jézus apostolait, mert szinte minden szava rátok is vonatkozik. Ugyanis mindannyiatokat apostolnak választottalak ki. Az Ő idejében, az első keresztények életében nagy keresztényüldözés volt. És ma? Már jó ideje halljátok a hírekben, a TV-ben, rádióban, olvashatjátok az újságokban és interneten, hogy egyes országokban milyen válogatott kínzásokkal írtják a hitüket bátran megvalló keresztényeket, Afrikában és Keleten van a legtöbb keresztényüldözés: Észak-Koreában, Szaud Arábiában, Irakban, Szomáliában, Iránban, Jemenben, Maliban és a Maldiv szigeteken. Európában még nem üldözik a keresztényeket, de a keresztény értékeket itt-ott megcsorbítják. Van egy keresztény segélyszervezet, Open Doors a neve melynek jelentésében benne van, hogy 2000 és 2010 között a Földön a keresztény áldozatok száma meghaladta az 1 milliót. Az utóbbi 10 évben szerintük a világon naponta 270 keresztény szenvedett vértanúságot. A keresztényüldözés egyre nagyobb méreteket ölt. Kicsinyeim, rátok is nagy megpróbáltatások várnak. Szent Fiam prófétái által előre jelzi nektek a veszélyhelyzetet, nem ijesztegetés céljából hanem, hogy ne érjen váratlanul a jövő. Hogy lelketeket kellőképpen készíthessétek fel sok imával, böjttel, áldozatokkal, rendszeres szentgyónással és szentáldozással, folytonos bűnbánattal. Ne féljetek semmitől, mert veletek van védelmem, az Élő Isten Pecsétje, Szent Fiam Vérével, Legszentebb Leányom pedig palástjával borít be benneteket. Szent Lelkem ezekben az utolsó időkben szokatlan nagy bátorsággal és elszántsággal, forró hittel és reménnyel tölti majd be kicsiny szíveteket.

Drága Engesztelő Gyermekeim! Hunyjátok be a szemeteket, mert egy képzeletbeli utazásra hívlak benneteket a jövőbe. Nem mondom meg, melyik évben járunk, mert dátumot sosem adok nektek. Egy biztos. Megtörtént a Nagyfigyelmeztetés. Sok milliárd ember lelke hiszi, hogy Én, Mennyei Atyátok létezem. Az átélt, megrázó élmények után gyermekeim lelke tele van bűnbánattal, tudásszomjjal. A templomok zsúfolásig megtelnek. A gyóntatószékek előtt kígyózó sorok állnak. A hívek oly sokan vannak, hogy a kevés pap képtelen a gyóntatásnak eleget tenni. Egy fiatalasszony rettenetesen zokog, próbál bejutni, már harmadik napja várakozik, de nem kerül rá a sor. Meséli a mellette állónak, hogy egész sorozat abortusza volt, és a Szentlélek kiáradásakor megmutatta neki azt a borzasztó helyet, ami a pokolban várna rá, ha őszinte bűnbánattal nem gyónik meg. A szomszédja, akit megszólított, szintén nagyon aggódik lelkéért. Ő a tisztítóhely legmélyének szenvedéseit élte át, mert az ítélkezés szokásává vált. Úgy érezte, hogy szájürege, az ajkai, a fogínye, torka és nyelve telis-tele volt fekélyekkel, és nagy fájdalmakat élt át. Egy hang közölte vele, hogy ezt történt volna, ha most meghal. Egy férfi is bekapcsolódott a beszélgetésbe. Hulló könnyek között előadta, hogy Jézus megjelent neki a keresztrefeszítés előtti pillanatokban, meztelenre vetkőztetve, megalázva, tetőtől-talpig vérben. Gondolati úton közölte vele, hogy az ő házasságtörései miatt kell elszenvednie ezt a nagy szégyent, és csak a szentgyónás mentheti meg, a kárhozattól. Hála felszentelt gyermekeim áldozatkészségének, pár hét múlva ritkulnak a gyónások. Az emberek megnyugszanak, megkönnyebbülnek. Egyre több a mosolygós, boldog arc. A szentmiséken tömegek vannak, be se férnek a templomba. A kinnrekedtek hangszórókon hallják a szentmise szövegét. A többség még se tudja, mikor kell állni, térdelni. Semmit nem tudnak, de szívük tele van hittel, Isten iránti szeretettel és szomjaznak az Igére.

Ti, engesztelő gyermekeim kívülről nézitek ezt a lelkes, kíváncsi, érdeklődő tömeget. Mindannyiatoknak van valami a kezében: Biblia, imakönyv, rózsafüzér, Engesztelő imafüzet, keresztes imahadjárat füzet, Igazság Könyve stb. Ahogy ott álltok körülöttem, hívom Szentlelkemet. Máris megérkezik galamb alakjában. Kicsi csőrében parazsat hoz és homlokotokhoz, szívetekhez és ajkatokhoz érinti. Bátorságot, tudást, szónoki képességet, tüzes szeretetet éreztek magatokban. A mise végén a templomból kiáradó tömeg körülvesz benneteket és ti boldogan és felkészülve, nyelveken imádkozva tanítani kezditek őket, és közbenjáró imákat mondotok értük. Beszédetek után a családok egymást átölelve, sugárzó örömmel hálálkodnak nektek, és elbúcsúznak tőletek, hogy átadhassák helyüket másoknak. Közületek, kis Apostolaim, többen meglátták a Mennyországot a Nagyfigyelmeztetés perceiben, ezért tudtok olyan lenyűgözően szólni a frissen megtért gyermekeimhez. Nyújtsátok kezeteket, Kicsinyeim, visszaviszlek benneteket az engesztelő terembe, visszatérünk a jelenbe. Megmutattam nektek, hogy terveim szerint mindnyájan apostolok lesztek, és hinteni fogjátok a sokaságnak a hit és Isten szeretet magvait. Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2014.04.08

Szentlélek: Jézus élete XXVII.  Hamis-Messiás várás

Szentlélek: Drága engesztelő Gyermekeim! Ma Én tanítalak benneteket, a Szentlélek Isten, eszközömön, Éván keresztül. Szívem tüzes szeretetlángját végighordozom közöttetek, hogy szíveteket lángragyújtsam Megváltótok, Jézus Krisztus iránt. Nagy szeretettel köszöntelek benneteket, és megköszönöm, hogy újra eljöttetek. Láthatatlanul itt vagyunk előttetek mind a hárman, mint a Szentháromság tagjai és mellettünk áll Mennyei Édesanyátok.

A múlt héten arról hallottatok, hogy Jézus Kafarnaumban hogyan készítette fel apostolait a rájuk váró feladatokra. Ma arról lesz szó, hogy az Őt követő nép mennyire félreértette messiási szerepét.

Kafarnaumban hajóra szállt tanítványaival, átkelt a tavon és a keleti parton kötöttek ki. Jézus a magányt kereste, hogy imádkozhasson Atyjához és elindult egy dombra. Észrevette, hogy a szomjas nép utánaeredt. Kedvesen, szelíden fogadta őket, és a domb tetején letelepedtek. Egész nap fáradhatatlanul beszélt nekik Isten országáról. Beesteledett és a sokaság megéhezett. Az apostolok kérték a Mestert, hogy bocsássa el a népet, hogy a faluban valami eleséget vegyenek maguknak. Jézus így felelt:

-Szánom a sereget, mert íme harmadnapja vannak már velem és nincs mit enniük. És ha étlen bocsátom őket haza, kimerülnek az úton, mert némelyek közülük messziről jöttek… Adjatok nekik enni!

-Hogyan? -álmélkodtak az apostolok, hiszen ennyi embernek hol és miből vegyenek kenyeret. Erre Jézus megkérdezte őket, hogy hány kenyerük van. András, Péter bátyja körülnézett, tudakozódott, kinél van valami étel és jelentette:

-Csak öt kenyerünk és 2 halunk van, de mi az ennyinek? Ötezren voltak férfiak, az asszonyokat és gyermekeket nem is számítva. Jézus így szólt tehetetlenkedő apostolaihoz:

-Hozzátok ide, amitek van, és telepítsétek le a népet ötvenes csoportokban.

Az apostolok így is tettek. A Mester pedig vette az 5 kenyeret és 2 halat, föltekintett az égre, hálát adott, megáldotta azokat, megszegte és szétosztotta tanítványainak, hogy a sereg elé vigyék, hasonlóképpen a halakból is, amennyit akarnak. A kenyerek és halak pedig, megszaporodtak kezeiben. És mindnyájan ettek és jól laktak, a megmaradt kenyér darabokból és halakból pedig 12 kosarat szedtek tele. A nép csodálkozva, rajongva tekintett Jézusra. Az emberek lelkesen mondogatták egymás között, hogy Ő a Messiás, az Isten fia, Ő az e világra jövendő. Kétségtelen, hogy csodái közül az Ő korában ez volt a legnépszerűbb, hiszen nem egy emberrel tette, hanem a sokasággal.

Gondoltatok-e már arra, Gyermekeim, hogy ez a csodálatos kenyér- és halszaporítás előképe a mai szentáldozásnak? Míg a kenyér és a hal a test eledele, földi táplálék, mely életben tartja a testet, addig az Oltáriszentség lelki eledel, mely a lelket táplálja és őrzi meg az örök életre. Mint ahogy Jézus a hegyen maga köré telepítette a népet és megszaporította számukra a földi kenyeret és halat, és ezzel lakatta jól őket, úgy most is maga köré gyűjti gyermekeit. A mennyei eledel, a Szentostya kezeiben megszaporodik, és apostolai utódaival, a papokkal a szentáldozás keretében táplálja őket.

A kenyérszaporítás volt az a csoda, mely az ókori zsidó népet meggyőzte arról, hogy Jézus nem egy egyszerű próféta, mint elődei, hanem maga a Messiás. A baj az volt,  hogy félreismerték Őt. Földi, nemzeti, politikai vezért láttak benne, aki, mint egy elszánt forradalmár, megszabadítja őket a rómaiak zsarnokságától. Királlyá akarták kiáltani. A hazafias szenvedély lobogott a tömegben és ez hajtotta őket Jézushoz. De az Ő országa nem e világból való volt. Mennyei, lelki Messiásként jött a világra, hogy az egész emberiség lelkét megmentse, megváltsa. Mivel a nép nem tágított e hamis Messiás-képtől, és a Mester féltette tanítványait, hogy őket is megfertőzik a zendülés elvével, ezért elhatározta, hogy nem marad a tömeg közt. Meghagyta az apostoloknak, hogy szálljanak hajóra és evezzenek a túlsó partra, Ő pedig, a sokaságot elbocsátva felment a hegyre imádkozni. Hirtelen nagy szél kerekedett és látta, hogy Péterék veszélybe kerültek, ezért eléjük sietett. A háborgó hullámok tetején járva közeledett hozzájuk. Azok megijedtek, mert azt gondolták, szellemet látnak. De Jézus így bátorította őket:

-Bízzatok….Én vagyok…Ne féljetek!

Péter így válaszolt: -Uram, ha valóban te vagy, parancsold nekem, hogy hozzád menjek a vízen!

-Jer! – mondta neki Jézus. Simon Péter azonnal kiszállt a hajóból és elkezdett lépegetni a víz tetején, de az erős széltől megijedt és elkezdett merülni és így kiáltozott: - Uram, ments meg engem!

És Jézus kinyújtotta a kezét, kiemelte és ezt mondta neki: -Kicsinyhitű, miért kételkedtél?

Mindketten beszálltak a hajóba, és a szél elcsendesedett. Az apostolok csak mondogatták csodálkozva: -Valóban Isten fia vagy.

Jézus hiába kerülte a rajongó néppel való találkozást, mégis utána mentek. A múltkori kenyérszaporítás nem volt elég jel nekik. Abban a csodatételben ők csak a földi kenyeret látták, amelytől jóllakhattak. Nem értették, hogy Isten ennél sokkal nagyobb ajándékot küld nekik: az Élő Kenyeret. Szemrehányásként emlegették, hogy Mózes nemcsak 5000 embert laktatott jól, hanem 40 esztendőn át táplálta a zsidó népet a pusztában. Jézus megmagyarázta nekik, hogy a manna eredete mennyei, de lényegében mégiscsak anyagi volt és a test fenntartására szolgált. Azt mondta nekik, hogy most Isten az élet kenyerét, mennyei kenyeret ad nekik. Felfedte a tömegnek, hogy kicsoda Ő: - Én vagyok az Élet Kenyere, aki énhozzám jön nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik… A kenyér, amelyet majd én adok, az Én testem a világ életéért… Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én föltámasztom őt az utolsó napon. Mert az Én testem valóban étel és az Én vérem valóban ital… Aki eszi az Én testemet és issza az Én véremet Énbennem marad és Én őbenne.

Jézusnak ezek a mélyértelmű kinyilatkoztatásai nagy felháborodást keltettek a nép körében. Ilyeneket suttogtak: - Azt merte mondani, hogy ő az élet kenyere, mely a mennyből szállt alá. Ugyan kicsoda ez az ember? Nemde József és Mária fia? Gyermekeim! Képzeljétek magatokat a helyükbe! Hogy gondolkoznátok, ha ma odaállna elétek egy kortársatok, hogy ő az égből szállott kenyér és egyétek az ő testét és vérét? Mit képzelnétek felőle? Talán kannibál? Vagy egy pszichiátriai eset? Valahogy így érezhettek az akkori zsidók, akik a csodák, jelek ellenére se tudtak hinni abban, hogy Jézus Isten Fia, a Messiás. Mert ha hittek volna Benne, akkor tudták volna, hogy Istennél nincs lehetetlen, képes élő kenyérként táplálni őket, saját testével és vérével. Nektek, mai hívő keresztényeknek könnyebb elhinni, túl az utolsó vacsorán történt Oltáriszentség alapításon és az évezredes hagyományokon. Mégis hány és hány olyan katolikus keresztény van, aki kétségbe vonja Jézus Oltáriszentségi jelenlétét. Két asszony, Aranka és Juliska szomszédok, és minden vasárnap együtt járnak a szentmisére. Juliska gyakran gyónik, és minden vasárnap áldozik. Aranka sosem járul szentségekhez. Juliska már nem bír tovább hallgatni és kérdezi:

-Mondd, Arankám, te miért nem jössz áldozni velem? Talán valami akadályba ütközik? Esetleg nem szentségi házasságban élsz? Vagy nem voltál elsőáldozó?

-Ó, dehogy! Nincs semmi akadálya. Egyszerűen külsőségnek tartom. Miért egyek meg egy üres, íztelen ostyát? Én is tanultam valamikor, hogy abban Jézus teste és vére van, de ez csak a papok kitalációja.

-Gondolod, Aranka, hogy ez a sok ember, aki itt szentáldozásra sorakozik, tévedésben lenne? Számtalan Oltáriszentség csoda tanúsítja, hogy Jézus, sőt az egész Szentháromság ott van a Szentostyában, a kenyér és bor színe alatt.

Két hónap múlva a plébános zarándokutat szervezett Horvátországba, Ludbregbe. Juliska hívogatta Arankát, hogy iratkozzanak fel erre az útra. Ott megható élmény várt rájuk. Az ottani plébános elmesélte, hogy régen 1401-ben a pap misézése közben, az Úrfelmutatás alatt sóhajtozva gondolt arra, hogy bizony képtelen hinni a valóságos jelenlétben. És miközben ezen elmélkedett a magasra emelt Szentostyából elkezdett hullani a vér. Kehelybe felfogta, és a meghatottságtól remegve vitte megmutatni az elöljárójának. Azóta a friss állapotban való vért egy szép díszes ereklyetartóban őrzik, és minden zarándok láthatja. Ez a vér több vizsgálaton ment át és megállapították, hogy zsidó ember vére, és vérképe megegyezik a torinói lepel vérképével. Aranka az ereklye előtt térdelve könnyek között bánta meg kételkedését, és azóta buzgón minden vasárnap szentáldozáshoz járul.

Sajnos Aranka nem egyedül van. A vallásukat gyakorló gyermekeim közül sok az Oltáriszentségben kételkedő. Még felszentelt szolgáim között is akad. Ó, mekkora fájdalmat okoznak ezzel a visszautasítással! Nemcsak a kafarnaumi régi zsidók okoztak bánatot neki hitetlenkedésükkel, hanem a ma élő hívők is.

Mint ahogy ebben a tanításban megvilágosítottam előttetek, hogy Jézus nem forradalmárként, hadvezérként jött el, mint Messiás, a zsidó népet felszabadítani a római iga alól, úgy összefoglalom az Ő igazi, magasztos tervét, mint az emberiség Messiásának célkitűzését.

Az Ő fenséges messiási tervének gerince a megváltás. Nem az elnyomatás, a szenvedés megszüntetéséért jött el a földre, hanem az egész bűnös emberiség lelkének megmentéséért. Ehhez eszközül használta a három éves nyilvános működését, kínszenvedését, kínhalálát és az Oltáriszentség megalapítását. Végtelen nagy szeretetében üdvözítésetekre kínálja fel mindannyiatoknak szent Testét és Vérét, mely úti eledel számotokra az Örök Életre.

Eme égi tanítás méltó befejezéseképpen, Jézus Krisztus lelki áldozásban kíván részesíteni benneteket. Először gondolatban mélyen bánjátok meg bűneiteket, és együtt hangosan mondjátok: „Teljes szívemből bánom…”A Mennyei Atya 2 kelyhet tart a kezében. Az egyikben bor van, ezt a Szűzanya kezébe adja, a másikban annyi ostya, ahányan vagytok. Ezt Jézusnak nyújtja. Én, a Szentlélek, keresztet rajzolok a két kehely fölé, és mindkettőre rálehelek. Erre a bor vérré válik, az ostya pedig, Szentostyákká. A Lélek leheletétől misztikus láng veszi körül a két kelyhet és beborítja a tartalmát is. Térdeljetek le és nyissátok ki a kis szájatokat! Jézus és Szűzanyátok körbe jár. Jézus felemeli a lángoló Szentostyát, belemártja a tűzzel égő vérbe, és mondja: „Ez az Én Testem.” Majd a nyelvetekre helyezi. Nyeljétek le! Mennyei Édesanyátok megsimogatja arcotokat, és Jézus egy keresztet rajzol homlokotokra. Jézus így szól hozzátok: Drága Gyermekeim! Az egész Szentháromság költözött belétek Szeretetlángjával. Így szíveteket csordultig töltöttük a Mi tüzes szeretetünkkel. Ezután ezt sugározzátok mindenki felé. Az Élet Kenyerét és Italát ajándékoztuk nektek, mint üdvösségetek legszentebb eszközét. Megáldunk mind a négyen benneteket az Oltáriszentség iránti hódolat lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2014.04.15

Szűzanya: Jézus élete XXVIII.  Jézus további utazásai

Szűzanya: Drága engesztelő Gyermekeim! Nagy szeretettel köszöntelek benneteket, Én, Égi Édesanyátok, és örömmel folytatom Jézus életének ismertetését.

Ha nem is kísérhettem el Őt minden útjára, mégis lélekben vele voltam és tanítványai gyakran hozták nekem róla a hírt, hogy hol jár, mit csinál. Így tudtam meg, hogy egyre messzebbre jutott, átment Galileán, egészen Szidon és Tírusz határáig, és eljutott Dekapolisba, a 10 város területére, ahogy annakidején nevezték. A kafarnaumi beszéde után, mikor kifejtette, hogy Ő az égből alászállott kenyér, és aki eszi az Ő testét, és issza az Ő vérét, annak örök élete van, bizony sokan elhagyták, még tanítványai is kételkedtek benne. A farizeusok azon igyekeztek, hogy rontsák népszerűségét. Heródes is gyűlöli, és a lefejezett keresztelő szellemét látja benne. A forrongó tömeg még mindig hadvezérré és királlyá akarja tenni, pedig kifejtette előttük, hogy Ő az emberiség megmentéséért jött, az üdvözítéséért. Ezért apostolaival igyekszik távol tartani magát a néptől. A farizeusok, írástudók ott kötöttek bele, ahol csak lehetett. Éppen látták Jézus tanítványait ebédelni és megbotránkoztak, hogy a kenyértörés előtt nem mostak kezet, és ezt szóvá is tették neki. Tudnotok kell, Gyermekeim, hogy a zsidóknál a mosakodás elmulasztása súlyos bűn volt, kiközösítették a zsidó hitközösségből azt, aki ezt elmulasztotta. Meg kellett mosni a helyeket, az edényeket, az ágyakat. Különbséget tettek a meghintés, a mosás és a vízbemerülés között. Előírták, hogy a szükséges vízért 4000 lépésnyire kell fáradni, és inkább szomjan kell halni, mint megszegni ezt a régi hagyományt. Természetes, hogy az Én Fiam felháborodott ezeken a túlzásokon. Mikor megkérdezték tőle a farizeusok, hogy tanítványai miért nem mosakodnak evés előtt, így válaszolt nekik: - Képmutatók! Jól jövendölt rólatok Izaiás: „Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szíve pedig távol vagyon tőlem… Elhagyva az Isten parancsolatait, az emberek hagyományait tartjátok.” Itt többek között arra gondolt, hogy kijátszák a 4. parancsolatot, hogy atyádat és anyádat tiszteld. Úgy tanítják, hogy csak addig kell tisztelniük szüleiket, ameddig saját hasznukra válik, azon túl már nem tehet értük semmit. Ez egy képmutató, gőgös jámborság, merev előírás, amit Szent Fiam keményen elítélt. Apostolainak így magyarázta a nemtetszését: - Nem látjátok-e, hogy mindaz, ami kívülről megyen az emberbe, nem szennyezheti be őt, mert nem megyen be a szívébe, hanem a gyomrába jut és a csatornába kerül, ami megtisztít minden ételt? Hanem ami az emberből kijön, az szennyezi be az embert. Mert belülről, az emberek szívéből erednek rossz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok, lopások, kapzsiság, gonoszságok, csalárdság, kicsapongás, irigység, káromkodás, kevélység, bolondság. Mind ez a rossz belülről származik és bemocskolja az embert.

Egy példát mondok erre, Én, Édesanyátok. A városban van egy feltűnően csinos szép fiatalasszony. Mielőtt lemegy vásárolni, tetőtől talpig megfürdik, illatos dezodorokkal lepermetezi magát, sokáig fésülködik, begöndöríti hosszú szempilláit, körülfesti a szemeit, kirúzsozza a száját, és három ruhát is felpróbál, mielőtt elindul. Ez a készülődés egy órát vesz igénybe. Valóban szép, tiszta, illatos és kívánatos. A bolt előtt összetalálkozik egy barátnőjével és legalább fél órát beszélgetnek. Elmondja, hogy Julika, aki közös osztálytársuk volt, férjhez ment, és hűséges, becsületes férjét, már a harmadik emberrel csalja meg. Megjátssza az álszentet, mindig templomba jár, és közben házasságtörések sorozatát követi el. Ez az ápolt fiatalasszony, aki ilyen elítélően beszél, nem tudja, hogy Julika ártatlan az ügyben, mert édestestvéreivel szokott találkozni, jönnek hozzá és ő is időnként meglátogatja őket. Amint halljátok, ez az asszony kívülről tiszta és ápolt, de lelke mocskos a rágalmazás bűnétől. Ami a szájából kijön, az piszkolja be. Ez nem azt jelenti, hogy ne törődjetek testetek tisztaságával, mert hiszen azt mondja a közmondásotok, hogy a tisztaság félegészség. Természetesen továbbra is evés előtt kezet kell mosnotok egészségetek védelmében. De a testi tisztaságnál sokkal fontosabb a lelketek tisztántartása.

Tovább kísérem Szent Fiam útját. Fönícia határai felé tartott. Apostolaival belépett egy házba, ahol nagy vendégszeretettel fogadták őket. Figyelmeztette a házigazdát, hogy ne beszéljen érkezéséről. Mégis a szomszéd pogányok tudomást szereztek róla és egy föníciai asszony bekopogott hozzájuk. Márk evangélista ezt a bájos jelenetet így örökítette meg nektek:

„Mert mindjárt neszét vevé egy asszony, kinek leányában tisztátalan lélek volt, eljött és lábaihoz borult… és nagy buzgósággal kérte a Mestert: - Könyörülj rajtam, Uram, Dávidnak fia! Az én leányomat gonoszul gyötri az ördög.

Jézus nem felelt. Mire tanítványai kérték őt…: -Bocsásd el, mert utánunk kiált! –Én csak Izrael házának juhaihoz küldettem. -felelte Jézus. Az asszony, pedig lábai elé borulván imádta Őt, mondván: - Uram, segíts rajtam!

Jézus próbára akarta tenni az asszony hitét: - Nem helyes elvenni a gyermek kenyerét és az ebeknek vetni. Az asszony zúgolódás nélkül belenyugszik, és sóhajtva így szól: -Úgy van, Uram, csakhogy a kiskutyák is esznek a morzsákból, melyek lehullanak uraik asztaláról.

Ez a nagy alázatosság meghatja Jézust: - Ó, asszony, nagy a te hited! Legyen hát neked, ahogy kívánod!

És meggyógyult a lánya attól az órától fogva, mikor Jézus e szavakat mondta.”

Az igaz, hogy az Én drága Fiamat a Mennyei Atya először a választott népéhez küldte, de szava eljutott a világ összes népéhez, akik nem morzsát-szedegető kiskutyák, hanem mind Isten gyermekei. Ma is sok pogány van, ateisták sokasága. Jézus nem zárja ki őket Szívéből, mindannyiukat üdvözíteni akarja. Hány és hány friss megtérésről lehet hallani. Eszközömnél, Évámnál telefonon jelentkezett egy fiatal rendőr. Feleségével, gyermekeivel és szüleivel együtt élte a maga világias, Istentől, hittől távol eső életét. Az internetet nézegetve ráakadt Évánk lelki naplójára. A belőle áradó gyermeki hit és tisztaság, a szentmise lényegének kifejtése és a szentségek mélysége annyira megérintette lelkét, hogy személyesen felkereste eszközünket. Azóta Jézusnak nagy tervei vannak vele, buzgó gondolkodásra serkenti. Egyre több ilyen megtért báránykánk van a világban, és buzgó, áhítatos engesztelések következtében mindig egyre több lesz. Szent Fiam, mint ahogy segített a pogány, föníciai asszonynak, ma sem zárkózik el a hitetlen és közömbös felebarátaitok elől. Azt akarja, minden ember szívéhez eljusson az örömhír, az üdvösség ereje.

Drága Kicsinyeim! Az igaz, hogy Jézus próbálta kerülni a tömeget, mely még mindig királlyá akarta koronázni, de ennek ellenére nem tudta megtagadni segítségét a hozzáforduló nyomorultaktól. Vakok, némák, sánták kerültek útjába. Szent Márk így írja le a süketnéma meggyógyítását: „Félre vivén őt Jézus, külön a seregből, füleibe bocsájtá ujjait és köpvén, illeté nyelvét, és föltekintvén az égre, fohászkodék és mondá neki: -Effeta! –azaz: Nyílj meg! És azon nyomban megnyílának fülei és megoldódék nyelvének köteléke és helyesen szól vala.”

Néhány nappal később megtörtént a második csodálatos kenyérszaporítás. Most is étlen-szomjan már 3 napja hallgatta tanítását a tömeg és Ő megsajnálta őket. 7 kenyér és néhány hal megszaporításával bőségesen ellátta a 4000 férfit, nőket és gyermekeket élelemmel.

Kedveseim! Ne féljetek, most az utolsó időkben, mikor szűkölködni fogtok, Jézus nem felejtkezik el rólatok. Ő most is ugyanaz a bőkezű, irgalmas Isten, mint 2000 évvel ezelőtt. Fontos, hogy legyen valamennyi félretett, nem romlandó élelmiszeretek, és ha gyermeki bizalommal hiszitek, meg fogja szaporítani ételeteket. Hát nem ezt üzeni mai prófétáival? Higgyetek Benne! Különösen akkor lesz ez nyilvánvaló előttetek, mikor bátran visszautasítjátok a fenevad bélyegét. Ne aggódjatok! Hűségeteket látva, nem hagy nélkülözni és éhenhalni benneteket.

Drága Kicsinyeim! E mai tanításból lépten-nyomon kicsendül Megváltótok segítőkészsége, irgalma és szeretete. Akarjátok-e ebben követni Őt? … Amit ezután mondok nektek, azt csak Én láthatom, Édesanyátok, mer ti még nem kaptátok meg a látás kegyelmét. Itt áll előttetek Jézus Krisztus görnyedve, nehéz kereszttel a vállán. Jobb oldalán egy angyal annyi kereszttel ahányan vagytok. Ezek különböző méretűek. Az egyik nagy tűhegyes tövisekkel van tele, a másik kisebbekkel, van, amelyiken nincs is tövis. Jézus így szól hozzátok: - Köszönöm, hogy önként résztvesztek keresztutamban. Egy magas, sziklás hegy áll előttünk. Ott fönn a csúcson egy tündöklő kristálypalota, utunk célja, mely nem más, mint a boldog Örök Élet. A kereszteket tartó angyal látja, hogy minden keresztre aranybetűvel ráírtam a neveteket, ismerem erőtöket, kitartásotokat, gyengeségeteket. Az egyiketek kisebb, a másikotok nagyobb keresztet kap. A másik angyal a töviskoronákat illeszti fejetekre. Mutatom neki, melyik korona kire való. Én megyek elől, drága Követőim, gyertek utánam. Míg viszitek saját keresztjeiteket, feladatokat kell végrehajtanotok, olyan formában, hogy segíteni kell a rászorulóknak. Az egyiketek jó nagy keresztet cipel: meghalt legkedvesebb hozzátartozója és minden férfimunka ráhárul, pedig már nem fiatal. Bármilyen nehezére esik, súlyos terhe mellett segítenie kell beteg szomszédasszonyának, aki magányos és tehetetlen. Naponta 3-szor átmegy megetetni. Hálából odamegyek a háta mögé, és egy kicsit szabad kezemmel megemelem a keresztjét, hogy könnyebb legyen neki. A töviskoronáján 1 tövis piros virággá változott. A másik engesztelőm egy kisebb keresztet hordoz: sokat fáj a dereka. Ennek ellenére naponta viszi és hozza unokáját az óvodába. Odamegyek hozzá, ahogy lépeget a sziklákon, megsimogatom fájós derekát, és szeretettel megcsókolom. Az ő töviskoronája is megváltozott, az egyik tövisből egy fehér virág lett. A harmadik közületek közepes nagyságú keresztet visz, mely áldozatok sokaságából tevődik össze. Ő többgyermekes családapa. Nem szűnik meg gyermekei lelkéért imádkozni, a nagyobbakért, akik nem akarják követni a szülők buzgó hitéletét. Meg kell állnia a nehéz úton, mert a szűkölködőkön segíteni akar. Odasietek hozzá, adakozó szívét megcsókolom. Egy piros rózsa nyílik egyik tövise helyén. A következő az Én kicsi apostolkodó lányom, bátor harcosom, aki nagy keresztet hordoz: legközelebbi hozzátartozójától nem kap hűséges szeretetet. Utána sietek, megérintem töviskoronáját, és egyik tövis helyén egy lobogó láng gyullad. Van egy engesztelőm, aki kicsi keresztet cipel, mely rágalmakból és gúnyolódásokból, jelentéktelen fizikai fájdalmakból áll, ezért ő ide-oda cikázik a hegyen és segít másoknak vinni a terhét. Az egyik töviséből egy világoskék virág lesz. Nem is sorolom fel mindannyiótokat, mert hasonló a sorsotok. Csak annyit mondok, hogy közületek többen nem törődve terhükkel Nekem, Üdvözítőjüknek segítenek cipelni a keresztet. Mindegyiknek az egyik tövise színes virággá változik. Ahogy telik az idő, és fogy a meredek, sziklás út, hullik a veríték mindenkiről, mindig több virág lesz a töviskoronákon, és mire fölérünk a csúcsra, minden töviskorona virágba borul. Feltűnik a kristálypalota és nyitott kapujában a Mennyei Atya vár minket. Keresztjeinket letesszük a lábához, Ő pedig, hálásan szívére öleli minden gyermekét, aki Engem követett. Vége ennek a misztikus útnak, és Édesanyám visszavisz benneteket az engesztelő helyre. Mindketten itt állunk előttetek. Mennyei Édesanyátok így szól: -Ha hűségesen és kitartóan, másokat segítve végigviszitek kereszteteket az úton, a végén nagy boldogság vár rátok.

Megáldunk benneteket az áldozatosság soha meg nem szűnő lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

1996. március 25. Gyümölcsoltó Boldogasszony

ENGESZTELJETEK, ENGESZTELJETEK, ENGESZTELJETEK!

Dicsértessék a Jézus Krisztus! Áldott vagy testvérem a mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelméből. Ámen. Ánnin vagyok, ne félj!

Köszöntelek testvérem az Atya, a mindenható örök Isten, ki teremtője és a mennybéli örök atyja az embemek (mert mindnyájan örökösei vagytok a mennyek országának), az Atya egyszülött szent Fia által, mert ő a ti bűneitek megváltója Jézus Krisztus, és

Isten szent Lelkének kegyelmi ereje által éritek el azt a forrást, hogy lelketeket meg­fürdethetitek a Bárány vérében. Köszöntelek testvérem a dicső szentháromságú egy igaz Isten végtelen kegyelméből. Ámen.

Imádkozzunk testvérem és testvéreim Krisztusban. Imádjátok és magasztaljátok az Atyát és a Fiút; Jézus Krisztust és Isten szent Lelkét, ki imára és jóra vezet benneteket, kik itt a földön Krisztuséinak valljátok magatokat. Hozzátok szólok: Engeszteljetek, engeszteljetek, engeszteljetek!

A ti imáitok által nyílnak ki azok a lelkek Krisztus felé, kik olyan távol állnak tőle. Esdjétek le a kegyelmet a tévelygő lelkekért. Imáitok által lesztek hősök a lelkek megmentésében. Igy váltok Krisztus katonáivá és bátran szembeszegillhettek a gonosszal. Ne ijedjetek meg tőle, mert igaz ügyért harcoltok, mert Krisztus veletek van életetek minden pillanatában és nincs mitől rettegnetek, mert az övéi vagytok. Az ő kezéből senki el nem ragadhat benneteket. Testvéreim! Most csakis hozzátok szólok, kik az akol bárányai vagytok, mert a jó Pásztor életét adta az ő juhaiért.

Ne féljetek és ne rettegjen a ti szívetek. Még egyszer mondom, hogy ne féljetek, mert a félelem megbénítja a szíveteket. Ti csak imádkozzatok, engeszteljetek! Tudatosítsátok magatokban, hogy Isten jelenlevésében éltek. Mert a félelem keltése is a sátán egyik hathatós fegyvere ellenetek. Imával áldozatvállalás sal megtöritek hatalmát. Gyűlöletre szeretne uszítani benneteket, egyik hathatós fegyvere ellenetek. Ti pedig szívetek szeretetével legyőzitek azt, mert Krisztus él szívetekben. Megcsillogtatja előttetek a hamis értékeket, a pénzt, ti pedig legyetek lelketekben szegények a földi javak iránt. Csalogat benneteket érzékeitek által. Ti pedig legyetek testben is és lélekben is tiszták és semmitől se féljetek, mert Krisztus bennetek és általatok működik. Ti pedig adjátok át lelketeket, hogy az formálhassa lelketeket – az aki meghalt értetek – aki eltörli bűneiteket. Kinél nincs nagyobb szeretete senkinek sem, mert ő Isten, mert úgy szeret benneteket külön-külön mint az egyetlen egyet. Ti is testvéreim úgy szeressétek viszont őt, mint senki mást. Bízzatok benne feltétel nélküli bizalommal és odaadással, ami nem feltételekhez kötött. Munkálkodjatok együtt uratokkal, Istenetekkel a lelkek megmentésében. Építsétek Isten országát itt lent a földön. Így váltok Krisztusokká, mert ő működik szívetekben. Hisz mondotta, ne félj te kicsiny nyáj, mert Atyátoknak úgy tetszett, hogy nektek adja az országot. Kérjétek szüntelenül azokat a kegyelmeket, hogy minél több lelket nyerjetek meg Krisztusnak. Apostolkodjatok!

Kérjétek nap mint nap a tisztánlátás kegyelmét, a bölcsesség kegyelmét, ezt nem győzöm eléggé hangsúlyozni. Ajánljátok fel szíveteket, életeteket, ne felejtkezzetek meg halálotok órájáról sem.

Kérjétek a szeplőtelenül fogantatott Szűz Máriát, Krisztus anyját, kérjétek a védelmét, rejtsen el benneteket szent palástja oltalma alá, mert ő a ti mennyei anyátok, szeret benneteket anyai szeretettel. Ámen.

Testvéreim! Fontoljátok meg a fentieket.mert nehéz idők jönnek a föld népeire. Nehéz munka vár rátok. Mit mondott Uratok Istenetek: “Mind elvesznétek, de meg lesznek rövidítve ezek a napok az igazak kedvéért. ” Meg lesztek ti emberek rostálva, mint ahogy a búzát megrostálják. Mind elvész, csak a tiszta búza marad és kerül a csűrbe, a többi pedig tűzre vettetik. Testvéreim, használjátok fel minden időtöket, a lelkeket meg kell menteni!

Gyarapítsátok Isten országát, hogy ne maradjon becsapott, rászedett ember a sátán markában egy sem. Hogy elmondhassa Uratok, Istenetek, mikor bemutat benneteket az Atyának: “Megőriztem Atyám mindazt, kit nekem adtál, nem is veszett el csak a kárhozat fia. “

Testvérem! Testvéreidnek üzenem, készüljenek fel, tegyenek meg mindent hogy egy lélek bukása se múljék rajtuk. Munkálkodjatok Isten országáért, önzetlenül a lelkek megmentéséért, csupán szeretetből. Mert Atyátok a rejtekben is figyel benneteket, mindig és mindenkor. Mert rövid az idő, fogynak a napok! Váratlanul jönnek a nehéz idők és hirtelen. De ti bárányai a jó pásztornak készüljetek fel rá, hogy ne érjen benneteket váratlanul, nehogy pánikba essetek. Mert a lelkeket menteni és menteni kell. Kérjük a mennyei örök Atyát, szent Fia, Jézus Krisztus kiömlött szent vére által, védjen meg benneteket azokban a napokban, hisz a megváltás mindenkié. Sokszorozza meg kegyelmének erejét, hogy a bárányok meghallják a jó pásztor hangját, hogy a nyáj teljes legyen. Ámen.

Testvérem! Még egyszer, s már sokadszor mondom, imádkozzál és dolgozzál, lelkedet imával, testedet munkával foglald le. Semmitől se félj! Bízd magad teljesen Uradra és Istenedre. Soha ne kételkedj! Mert mit mondott Urad és Istened Péternek, mikor a vízen tudott Ura és Istene elé menni, – míg nem kételkedett – és süllyedni kezdett:

“Miért kételkedtél?” Bármi történik, az mind a te lelked üdvét szolgálja. Csak előre a göröngyös nehéz úton, töretlen hittel, reménnyel és szeretettel és meglátod Isten dicsőségét, mit Uratok, Jézus Krisztus azoknak készített, kik hűségesen kitartottak mindvégig. Ámen.

Testvéreim! Előre Krisztusért, Krisztussal a Golgota hegyére, oda ahol a ti üdvössé­getek ered és nő fel az égig. Atyátok trónjáig, mert megtartattok Krisztusban, ha kitartotok mindvégig. Ne feledjétek: “Aki az ösztökére tette a kezét, az ne nézzen vissza. ” Csak előre a krisztusi úton, mert utatok mellett kínálják a hamis gyöngyöket, az örömöket, a kábulatot, mert jaj, ha félrenéztek, nem tudjátok megtenni, hogy meg ne álljatok.

Erőtök megfeszítve törtetni előre, csak az útra figyelmi, hogy mi van mellette, azzal ne törődjetek. Ezért mondotta Uratok, ki utatokat kitaposta: “Az erőszakosaké a mennyek országa.” Majd lelketek nyugalomra, békére, szeretetre talál, mert mint Szent Pál mondotta miután felragadtatott a mennybe: “Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi elme fel nem foghatja, milyen gyönyörűséget készített Isten az ő gyermekeinek.” Ámen.

Most búcsúzom és azt mondom, áldjon meg benneteket a mennyei örök Atyátok, ki üdvösségre teremtett benneteket. Az ő szent Fia, Jézus Krisztus, ki helyet készített számotokra. Isten szent Lelke, a Szentlélek Úristen, ki az ő fényébe vezet benneteket a keskeny úton. Ki vigyázza lépteiteket. A szeplőtelenül fogantatott szent Szűz, Isten anyja Mária rejtsen el benneteket a gonosz elől, Szent Mihály főangyal védelmezzen benneteket, meghajszolt báránykái a jó pásztornak. Isten minden angyalai és szentjei imádkozzanak értetek. Ámen.

Én pedig Isten alázatos szolgája imádkozom érted, veled, értetek és veletek.

Áldj meg, Uram, kérlek, bölcsességgel az emlékezésnek és felejtésnek terén is, hogy mind a magam bűneit, mind a másoktól kapott sérelmeimet oda tudjam vinni a Golgota keresztjéhez, emlékeimet pedig átjárja a te gondviselésednek biztos tudata. Ámen


Istenem! Hála Neked felfoghatatlan gondviselő jóságodért! Köszönöm az életet, aminek részesévé tettél engem is. Kérlek, adj nekem Benned való töretlen hitet, hogy tükrözni tudjam szeretetedet minden embertársam felé! Ámen


Istenem, örvendezik teremtésed, mert a Bölcsesség ajtajában áll, és rámosolyog! Dicsérlek Uram, mert eljöttél, hogy a gyengédség és a szeretet emésztő tüzévé élessze a szíveinkben pislákoló lángot! Áldunk Jézus, mert bőséggel árasztod ránk szíved minden kincsét, hogy világosságot adj azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában élnek! Magasztaljuk Neved, mert eljöttél, hogy szilánkokra törd börtönünk ajtaját, és lángoddal olvaszd meg bűneink láncát, hogy megszabadítsál bennünket rabságunkból és bűnünktől, és véget vessél kicsapongásainknak! Ujjongjunk Szép, Szeretett Istenünknek! Ámen


Szívből könyörgök néked, Kegyes teremtő Istenem: E napot is engedd meg Békességgel véghez vinnem, Akaratodat tanulnom, Útaidban járnom, Oltalmad béfedezzen, Kedvem kedved szerint légyen. Ámen


URam! Adj erőt, hogy evangéliumodról ne csak elmélkedjem, hanem cselekedjem is azt, akaratod szerint! Ámen


Uram! Adj nekem erőt, hogy kitartóan tudjak menni a Te utadon, s bátoríts, amikor elbizonytalanodnék! Ámen


Uram! Ha bevallom, ha nem, életem rád van utalva. Rád szorulok, nélküled semmi vagyok, ha olykor mást gondolok is. Te gazdagíts meg önmagaddal, a Veled való kapcsolat áldásainak sokaságával. Ámen


Uram! Hányszor hiszem azt, hogy az élet rólam szól, pedig dehogyis. Az élet Rólad szól, ezért kellene, hogy a böjtöm, de az egész földi létem is Rólad szóljon, Téged dicsőítsen. Munkáld az erre való törekvést bennem! Ámen


URam! Te látod, hogy igyekszem, de olykor mégsem sikerül megvalósítanom azt, amit szeretnék. Add, hogy növekedhessem ismeretedben, épüljek kegyelmed által, s szeretni tudjak akaratod szerint úgy, ahogyan azt magam is vágyom! Ámen