ÉGI ÜZENETEK 2014.06.24
Szűzanya: Jézus élete XXXVI. A vakon született meggyógyítása és a kereszt értéke
Szűzanya: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ma Én tanítalak benneteket, Mennyei Édesanyátok, Éván keresztül szólok hozzátok. Anyai Szívem összes melegével köszöntelek titeket.
Folytatom Szent Fiam csodálatos tetteit. Ha ezekre gondolok, szívem mindig megtelik hódolattal, áhítattal és hálával Iránta. Képzeljétek csak el, hogy mikor köztetek élt, mekkora szeretet és együttérzés volt benne a szenvedők és nyomorultak felé. Segítségnyújtás nélkül nem tudott elmenni a bénák, a vakok, a süketek, a leprások és egyéb bajban küszködők mellett. Még a sátoros ünnep letelte után is ott volt Jeruzsálemben. A templomból kilépve a kapu előtt látott egy vakon született embert koldulni. Megesett rajta a szíve. Hallgassátok, Gyermekeim, hogy János evangélista mit ír erről nektek, az utókornak!
„…Látott egy vakon született embert. Tanítványai megkérdezték tőle: -Mester, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?
-Sem ez nem vétkezett – felelte Jézus – sem a szülei, hanem az Isten tetteinek kell rajta nyilvánvalóvá válniuk.
Míg ezeket mondta, a földre köpött, nyálával sarat csinált, s a sarat a vak szemére kente, majd meghagyta neki: -Menj, mosakodj meg a Siloe tavában.
Az elment, megmosdott, s amikor visszatért már látott. A szomszédok és akik azelőtt koldulni látták, megkérdezték: -Nem ez az, aki itt ült és koldult?
Némelyek azt állították, hogy igen, ez az, mások ellenben tagadták, hogy nem az, csak hasonlít hozzá. De ő kijelentette: -Én vagyok az.
Erre megkérdezték tőle: -Hogyan nyílt meg a szemed? Elmondta nekik: -Az az ember, akit Jézusnak hívnak sarat csinált, a szememre kente, s meghagyta: -Menj, mosakodj meg a Siloe tavában. Elmentem, megmosdottam és látok…Az imént még vak embert elvitték a farizeusokhoz… mert szombati nap volt. A farizeusok is megkérdezték, hogyan nyílt meg a szeme. Elmondta nekik… A farizeusok közül némelyek így vélekedtek: -Ez az ember nem Istentől való, hisz nem tartja meg a szombatot. Mások ellene vetettek: -Hogyan tehet bűnös ember ilyen csodát? Így szakadás támadt közöttük. Azért hát tovább faggatták a vakot: -Mit tartasz arról, aki visszaadta a szemed világát? –Azt, hogy próféta.- felelte.
Odahívták az imént még vak embernek a szüleit és őket faggatták: -A ti fiatok? Azt mondjátok róla, hogy vakon született! Hogy lehet, akkor hogy most lát?
Szülei ezt válaszolták: -Azt tudjuk, hogy a mi fiúnk, és hogy vakon született. De hogy most miképpen lát, azt nem tudjuk. S azt sem tudjuk, ki adta vissza a szeme világát. Kérdezzétek meg tőle, magától, hiszen megvan hozzá a kora, mondja el maga. A szülők azért beszéltek így, mert féltek a zsidóktól. A zsidók ugyanis elhatározták, hogy azt, aki Messiásnak vallja, kizárják a zsinagógából…”
Erre másodszor is hivatták a vakon született embert és figyelmeztették:
-Dicsőítsd meg az Istent! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.
-Azt, hogy bűnös-e, nem tudom. Csak azt tudom, hogy vak voltam, és most látok… Ha nem Istentől való volna, nem tehetett volna semmit.
Erre rászóltak:
-Te akarsz minket tanítani, aki mindenestül bűnben születtél? Ezzel kidobták.”
Eddig szól a szentírási idézet. Leszűrhetitek a tanulságot, Gyermekeim, hogy Szent Fiam küzdelmes apostolkodása megosztotta kortársait. Az emberek egyik része, főleg az egyszerűek és tudatlanok, hisznek Benne és csodálják, elismerik Messiásnak és Isten Fiának, viszont az írástudók, a mesterek, a farizeus papok bűnösnek és csalónak tartják, mert meg vannak róla győződve, hogy már mindent tudnak, már nincs mit tanulniuk Istentől,- aki eddig mindent elmondott nekik-, se pedig a küldöttétől.
Gyermekeim! Nézzetek körül a mai világban! Hát nem így van most is? Mindenfelé történnek nyilvános jelenéseim megtérésekkel és csodás gyógyulásokkal kísérve, ahová gyermekeim tízezrei, százezrei zarándokolnak. Hazatérve boldogan, de óvatosan terjesztik üzeneteimet. Miért? Mert képzett teológusok, papok, püspökök nem fogadják el az égi szavakat, kételkednek azzal a hamis elgondolással, hogy a kinyilatkoztatás lezárult a Szentírás utolsó lapjaival. Megmondta Jézus nektek világosan:
„-Ítéletre jöttem a világra, hogy akik nem látnak lássanak, és vakok legyenek, akik látnak.”
Mit jelent ez mai vonatkoztatásban? Az egyszerűeknek, gyermeklelkűeknek, akik nem is akarnak tudósnak látszani, azoknak megnyitja a szemét és a szívét. A mély hitű, buzgó zarándokló gyermekeim elfogadják Isten igaz üzeneteit, csodáit, mert Krisztus világossága felgyullad a szívükben. Rájuk érti Jézus: „…hogy akik nem látnak, lássanak.” Viszont sok teológus professzornak, magas beosztású főpapnak a Szentlélek nem ad különleges ajándékokat, a látás-hallás, a benső szó, a gyógyítás kegyelmét, mert ők el vannak telve saját tudásukkal, látásukkal. Isten eltakarja szemük elől mindezt. Nekik szól Jézus: „…hogy vakok legyenek, akik látnak.” Ha lenne bennük kellő alázat, szerénység, akkor ők is látnának és hinnének a lelkes zarándokokkal együtt, és megérintené szívüket az isteni szó, mely rajtam, Édesanyátokon keresztül jelenéseimkor elhangzik. Ha nem vetnék el Isten mai igaz prófétáinak közvetítéseit, és nem akadályoznák az üzenetek terjesztését, komoly szolgálatot tennének az emberiségnek. Nagy tekintélyüknél fogva szentbeszédeikkel hirdetnék a népnek Jézus fenséges, szeretetteljes felkészítő szavait az Ő dicsőséges második eljövetelére. De mivel erre nem hajlandók, a Nagyfigyelmeztetéskor kemény felelősségre vonásban lesz részük. Gyermekeim! Bennetek van minden reményem! Imádkozzatok ezekért a kételkedő, megtévesztett teológusokért, papokért, püspökökért, bíborosokért, szerzetesekért, hogy a Szentlélek világosságával árassza el értelmüket, szívüket és lelkük megmeneküljön. Közülük azok vannak legnagyobb veszélyben, akik Szent Fiam prófétáin keresztül küldött Szavait a sátánnak tulajdonítják. Ezzel a Szentlelket káromolják, mely a Szentlélek elleni megbocsáthatatlan bűn. Akik viszont azért nem hiszik el az égből jövő üzenetet, mert azt gondolják, hogy azok a választott saját gondolatai, azok megbocsátást nyernek Isten irgalma által, amennyiben bűnbánatot gyakorolnak.
A Mennyei Atya végtelenül irgalmas és mindenkit üdvözíteni akar. Ugyanakkor igazságos is, nem egy tehetetlen báb. Aki világraszóló üdvözítő tervét készakarva akadályozza, és élete végégig nem is akar ezen változtatni, az eleve kárhozatra ítéli önmagát.
Drága Gyermekeim! Egy pillanatra gondoljatok vissza tanításom elejére, mikor a vakon születettről kérdezik a tanítványok, hogy ez vagy a szülei vétkeztek-e. Jézus úgy válaszolt, hogy egyik sem, hanem Isten terveinek kell nyilvánvalóvá válni rajta. A betegségek, a lelki fájdalmak és a szenvedések sosem hiábavalók, benne foglaltatnak Isten terveibe. A mai világban is születnek vakon gyermekek. Egy házaspárnak ikrei születtek, két egészen egyforma kislány. Hamar kiderült, hogy az egyik baba egyáltalán nem lát. A szülőknek hosszú időbe került, míg elfogadták ezt az állapotot. Csak polgári házasságban éltek, nem volt semmi hitük, ami fogódzkodót jelenthetett volna számukra. Zúgolódva, panaszkodva nevelték két kis gyermeküket. Szégyenkeztek mások előtt a fogyatékos kislány miatt, és irigykedve nézték, hogy másoknak milyen szép és egészséges gyermekei vannak. Az édesanya nem is tudott munkát vállalni, mert a vak kislányt nem lehetett felügyelet nélkül hagyni. Ebben a hitben közömbös, keserű környezetben nőttek fel a kislányok. Már 16 évesek voltak. Aki nem látott, vakok iskolájában sajátította el az írás-olvasást. A másik gimnáziumba jár, és belekerült egy rossz társaságba. Az alkohol, a szex és a kábítószer rabja lett. A szülők egyre jobban kétségbeestek. Ez a rossz útra tévedt kislány reggelenként esett haza a diszkóból, szinte holt részegen. Egyik éjszaka is aggódva várták haza, mikor erős kopogást hallottak a bejárati ajtón. 2 rendőr volt, és közölték, hogy leányuk autóbaleset áldozata lett. Mekkora szerencsétlenség szakadt rájuk: az egyik gyermekük vak, a másik halott. A temetésre eljött az asszony egy régi barátnője. Valamikor osztálytársak voltak, együtt jártak hittanra és az elsőáldozáskor is egymás mellett álltak. Megbeszélték, hogy egy hét múlva eljön beszélgetni. Így is történt. Vali, ez a régi barátnő nem ment férjhez és mélyen vallásos életet élt. Belső késztetést érzett, hogy felkeresse ezt az elkeseredett kis családot. Néhány gyermekkori emlék után Istenről, hitről, a szenvedés értékéről kezdett beszélni. Hangsúlyozta, hogy Istennek a kislány vakságával és ikertestvére halálával magasabbrendű tervei vannak. Ő és a férje ugyanis a hitetlenséggel és közömbösséggel kiestek a kegyelem állapotából, a pokol felé haladnak. Életben maradt kislányuk fogyatékosságával az Ő lelkükért vezekel. A másik, aki meghalt az ő közömbösségük áldozata, mert nem kapott tőlük hitet, Istenszeretetet, erkölcsi példát. Nem tudta, hogy bűn, amiket tesz, hiszen nem világosították fel. Ő a tisztítótűzben vezekel saját bűneiért és szülei megtéréséért. A házaspár lehajtott fejjel, könnyek között hallgatta Valit. Kérdezték, mit tanácsol. A válasz: Menjenek el a legközelebbi plébániára és mondják el a papnak, hogy rendezni szeretnék házasságukat, és meg szeretnék kereszteltetni vak leányukat.
Látjátok, Gyermekeim! E kettős családi tragédia eszköz volt a Mennyei Atya kezében. Ha mindez nem így történik, mint a négyen elkárhoztak volna.
De az Ő szemében első és legfontosabb a lélek, ha kell szenvedés árán őrzi meg az örök élet számára. Tehát, hogy Szent Fiam szavaival éljek, Isten terveinek kellett nyilvánvalóvá válni a vakon született kislányon és az autóbalesetben meghalt ikertestvérén. Csak általuk menekültek meg szüleik és ők is a kárhozattól.
Drága Engesztelőim! Imádkozzatok azokért, akik zúgolódva, méltatlankodva, káromkodva fogadják a kereszteket, mert nem látják a legnagyobb jót, amit kihoz belőlük számukra Isten.
Megáldalak benneteket a szenvedés elfogadásának és felajánlásának kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
ÉGI ÜZENETEK
2014.07.01
Jézus: Jézus élete XXXVII. A jó pásztor
Jézus: Drága, szeretett Gyermekeim! Itt állok előttetek kezemben pásztorbottal és gyönyörködve nézek végig rajtatok, akik hűséges, mindig visszatérő juhaim vagytok, ismeretek és követtek Engem.
Életemnek most következő részletében magamról, mint Jó Pásztorról szeretnék beszélni nektek. Valamikor régen, mikor köztetek jártam, ámulva tapasztaltam, hogy tanításaim nyomán egyre jobban szaporodik nyájam, mindig többen követnek. A sátoros ünnepek után még néhány napot a fővárosban töltöttem. A jeruzsálemiek és az ide zarándoklók nem féltek, hogy Miattam szidják-hordják és megvetik őket, bátran követtek. Látjátok, Kicsinyeim? Ők is olyanok voltak, mint ti, akik rendületlenül idejártok tanításainkat hallgatni, nem törődve azzal, hogy lenéznek, elítélnek és fenyegetnek titeket. 2000 évvel ezelőtt is meghatódtam ettől a hűségtől és kitartástól, amit a nép körében tapasztaltam úgy, mint ma. Ezt az örömömet úgy fejeztem ki a sokaság előtt, hogy az akkori Kelet pásztoréletéből egy példabeszédet merítettem. János evangélista a jó pásztorról szóló fejezetében ezt így örökítette meg:
„Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, az tolvaj és rabló. Aki a kapun megy be, az a juhok pásztora… a juhok megismerik hangját. Nevükön szólítja juhait és kivezeti őket… elindul előttük, s a juhok követik. Idegen után nem mennek, hanem elfutnak tőle, mert az idegennek nem ismerik a hangját…”
Kortársaim csak hallgatják ezeket a szavaimat, de nem értették, mit akarok e példabeszéddel mondani. Nektek megmagyarázom, hogy a nyáj az én zsidó népem, az Isten által kiválasztott szent nép. A kapu az általuk várva várt Messiás, és csak rajta keresztül lehet belépni az akolba, az igaz, messiási hitűek közösségébe. A tolvajok és rablók, akik az ószövetségi hitet meghamisítják: az álmessiások, hamis próféták, külsőségektől félrevezetett mesterek, farizeus főpapok, akik a sok felesleges szertartásokkal megnehezítik a törvény betartását.
De, kedves Gyermekeim, ez az evangéliumi idézet nektek is szól, a mai idők embereinek. Az akol nem más, mint az Egyház, melynek Én vagyok a feje és főpásztora. Ez az Egyház csak úgy jöhetett létre, hogy tanítványaim és Én nemcsak saját népem körében apostolkodtam a keresztség terjesztésével, hanem a pogányok között is. A földkerekség minden tájáról össze akartam gyűjteni juhaimat. Most is, mint régen, vannak „tolvajok és rablók”, akik az ajtót, tehát Engem megkerülve behatolnak az akolba, és megtévesztik, félrevezetik a mit sem sejtő bárányokat: ezek a ma élő hamis próféták, káros szektavezérek, sátánisták, ezoterikus tanítók, reikis gyógyítók, az Egyház kebelében megtévedt felszentel papok, szerzetesek, jósok, mágusok. Gombamódra terjednek az okkult, beteges keleti tanok és gyógymódok és elfordítják tőlem még a vallásukat gyakorló keresztény gyermekeimet is. Ó, hány és hány gyermekem hisz a tarokkártyában, az asztrolód
giában, a reinkarnációban, a jógában, az agykontrollban, az akupunktúrában, az akupresszúrában és a vizereket vizsgáló varázsvesszőben és ingázásban. Ezek a sátáni gyakorlatok démonokat telepítenek rájuk, és súlyos testi-lelki bántalmkat okoznak. Ezek a veszélyes „rablók és tolvajok” ferde utakra vezetik juhaimat.
Hallgassátok, hogy folytatódik az evangélium! „…Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-bejár és legelőt talál. A tolvajok csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségesen legyen… A jó pásztor életét adja juhaiért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket… Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, mint ahogy az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát… De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, s egy nyáj lesz és egy pásztor…”
A Szentírásból elhangzottakat így kell értelmeznetek, Drága Engesztelőim: Csak az lehet Egyházam tagja, aki befogad Engem és hisz Bennem. Az ilyen gyermekemet bőséges legelőre vezetem, Szent Testemmel és Véremmel táplálom és az örök üdvösséget ajándékozom neki. Mindezt azért tudom vele megtenni, mert mint jó pásztor, életemet adtam érte. Szabad akaratomból haltam meg, nyájam farkasainak a kezére adtam magam. Mélyen elgondolkoztat engem egy meglepő hasonlóság. Régen saját szeretett zsidó népem ítélt el és feszített keresztre. És ma mi történik? A saját magam által alapított Egyházam tagjaiból kerülnek ki ellenségeim. Kételkednek üzeneteimben, elfojtják azokat, a Sátán szavának tulajdonítják. Azon fáradoznak, hogy a 2000 éves hagyományokat nem tisztelve megújítsák, megreformálják örökérvényű Szent Szavaimat. Emiatt szakadás történik a hagyománytisztelők és az újítók között. Vajon eljut-e üzenetem az Engem szerető összes felszentelt gyermekemhez? A végsőig ki kell tartaniuk e két alappillér, az Oltáriszentség és a Szűzanya-tisztelet mellett. Ha kell, az életük árán is.
Most pedig, drága megváltott Báránykáim, a múltba szeretnélek benneteket elvinni. Van-e kedvetek eljönni Velem? … Mutatom az utat, csak gyertek utánam. Gondolatunk szárnyán villámgyorsan száguldunk, és ott állunk a Mennyország háromszárnyú arany kapujában. Pásztorbotommal bezörgetek és 2 angyal nagyra tárja a kaput. A Szűzanya áll a bejáratnál és öleléssel fogad minket. Halkan a fülébe súgom, hová vezessen titeket és Én egy pillanat alatt láthatatlanná válok. Mennyei Édesanyátok így szól: Évám! Fogd meg a kezemet, és ti mindnyájan velünk összekapcsolódva, láncszerűen kapaszkodjatok egymás kezébe, és induljunk el ezen a hosszú, fénylő arany-úton. Az út két szélén gyönyörű áttetsző, ragyogó angyalok állnak és mosolyognak. Sehol egy szent, csak angyalokat látunk. A távolban egy erősen fénylő, kupolával fedett építmény emelkedik. Ez, Gyermekeim, a Szentháromság égi hajléka. A bejáratot 2 hatalmas angyal őrzi. Én, Édesanyátok meghúzom a kapura szerelt 12 kicsi harangból álló csengettyűt, és erre kitárul az ajtó. Belülről nagy fényesség árad.
-Ide csak Én léphetek be, de nyitva hagyom nektek az ajtót, hogy lássátok, mi történik. Megállok a bejárat közelében, belülről. Három díszes trónon ül a Szentháromság: az Atya középen, Jézus jobbról, a Szentlélek balról. Alig különböznek egymástól, gyönyörű szépek és kortalanok. Hallom, hogy az Atya megszólal:
-Eljött a te időd, Fiam! Elkészítettük gyermekeink hajlékát itt a Mennyben, de még egy sem foglalhatta el. Az emberek többsége bálványokat imád, öl, lop, rabol, paráználkodik. Választott népünk is bűnben él. Az ősatyák lelkei a pokol tornácán várnak téged. Hiába küldöm prófétáimat, nincs változás. Menj Fiam! Itt a pásztorbotom, legeltesd nyájamat, rád bízom Őket.
Most, Engesztelőim újra Én szólok, a ti Jézusotok. Tekintsetek le a földre. Mint egy gyorsított felvételt láthatjátok megfogantatásomat, a betlehemi születést, gyermekkoromat, ifjúkoromat, kínszenvedésemet és kínhalálomat. E mennyei látogatás után Édesanyám levisz benneteket az engesztelő terembe. Ki vár rátok ott? Én, a jó pásztor. Botomat magasra emelem, és ti mindnyájan – egy perc töredéke alatt – juhokká változtok. Belenyúlok a zsebembe és kiveszek onnét annyi kis csengőt, ahányan vagytok. Így szólok hozzátok: Kicsi Báránykáim! Jöjjetek közelebb, hadd tegyem nyakatokba ezt a fontos ajándékot. Rajtatok kívül még sok juhom van, bűnben vergődő, megtévesztett, eltévedt bárányom. Mindegyiketekre szeretnék egy kis csoportot bízni. Van, akire családtagjait, van, akire szomszédait, van akire munkatársait, rokonait. Ez a csengő a ti apostolkodó szavaitokat, imádságaitokat, áldozataitokat, böjtjeiteket jelenti. Példamutatásotokkal felébresztitek lelkiismeretüket. Egyenként, Én a jó pásztor elkísérlek benneteket a rátok bízottakhoz. Közületek a legbátrabb már indul is, és Én követem. Egy kicsi akolba vezet Engem, egy többgyermekes báránycsalád lakik ott. A legkisebb barika elcsavargott. Sírnak a szülők, nagyszülők, az Én csengős választottam is búslakodik. Elindulunk a mezei úton, és egy mély veremben megtaláljuk. Leszállok érte, kiemelem, de nem tud megállni, ide-oda dől. Tele van fekete folttal, a kábítószer áldozata. Az Én segítségem próbálja simogatni, támogatni, de az csak összecsuklik. De, Én a jó Pásztor ölbe veszem, hazaviszem. Nagy az öröm a családban. Szívemből egy gyógyító kegyelemsugarat küldök rá, amely egészen beburkolja. Erre hirtelen megtisztul, talpra állítom és odabújik anyjához.
A másik engesztelőm bizakodva vár rám, és megrázza a csengőt a nyakában, hogy figyeljek rá. Így szól Hozzám: Jézusom, jó Pásztorom! Vagy egy felnőtt lányom, aki paráznaság és házasságtörés bűnében vergődik évek óta. Jöjj, segíts, mentsd meg őt! Elindulunk. Erdőben haladunk, sűrű az aljnövényzet, egyre nehezebb a járás. Kicsi báránykám rázza a csengőjét és bégetéssel hívogatja leányát. A távolból fájdalmas nyögdécselést hallunk. Odasietünk, és egy áthatolhatatlan, tüskés bozótban találunk rá a bűnös leányra. A bűn tövisei egészen belefúródtak, nem tudott menekülni. Engesztelőm nem törődve a fájdalommal próbálta kiszabadítani, de ő is csupa vér lett. Én a jó Pásztor egy keresztet rajzoltam a bokorra, melynek tüskés ágai szétnyíltak és a megsebzett báránykát kiszabadítottam. Ölbe vittem haza. Édesanyja sok selymes füvet készített neki fekvőhelyül és mosogatta sebeit. Mikor a leány egy kis erőre kapott, leborult elém, és sírva-bégetve bocsánatot kért.
Harmadik engesztelőm csengővel a nyakában a farkasok közé vezetett Engem. Férje rossz társaságba került, egy gyilkos rablóbandába. Már régen szeretett volna kiszakadni onnan, de halállal fenyegették. Elvitt a banda gyülekező helyére. Nem törődve a dühödt farkasok közeledésével, odament férjéhez, és bátran hívogatta. A rablóbanda tagjai, a farkasok megkötözték és marcangolni kezdték mindkettőjüket. Ők a gonosz démonok hatása alatt cselekedtek így. Drága csengettyűs Engesztelőim! Akartok-e segíteni ezen a két bajba került báránykámon és a megátalkodott banda tagjain? Akkor most ajánljátok fel böjtjeiteket, egyéb áldozataitokat, szentmiséiteket, szentáldozásaitokat és közben szüntelenül rázzátok magatokon ezt a kis csengőt, mely a felajánlásotok jelképe. És hívjátok Szent Mihály arkangyalt az ismert imával… Megjelent Szent Mihály, kirántja kardját és az összes démon ijedtében a pokolba fut. Most pedig, Én a ti Pásztorotok botommal megérintem a bárányokat, és kötelékeik szétpattannak. Mindkettőt öl beveszem, és sebeiket begyógyítom. Ezután odamegyek a farkasokhoz, fejüket botommal megérintem, és báránnyá változnak. Hívom Szentlelkemet, aki fehér glóriás galamb alakjában föléjük száll, és bűnbánatot áraszt lelkükre. Letérdelnek elém. És megbánják bűnös életüket. Bocsánatot kérnek az én két báránykámtól, és csatlakoznak hozzánk.
Drágáim, visszajöttünk. Már itt is vagyunk az engesztelő teremben. Egyenként mindegyiketek fejére egy csókot adok, mint jó Pásztorotok, és visszaváltoztok emberré. megáldalak benneteket, mint hűséges követőimet az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
ÉGI ÜZENETEK
2014.07.15
Mennyei Atya: Jézus élete XXXVIII. Jézus véleménye a farizeusokról
Mennyei Atya: Drága, szeretett Gyermekeim! Én, Mennyei Atyátok tanítalak ma benneteket. Minden jelenlévőt, a távolból jövőket és a helybelieket is nagy szeretettel köszöntöm. Mindenek előtt végigmegyek köztetek, atyai karjaimmal átölellek titeket és egyenként, mindannyiatok homlokára egy fénylő háromszöget rajzolok. Ezzel azt kérem tőletek, legyetek egyek a Szentháromsággal, és legyetek egységben egymással. Ma arról beszélek nektek, hogy mi volt a véleménye Szent Fiamnak a farizeusokról és írástudókról.Jézus bármerre járt, akár Jeruzsálemben, akár Galileában, akár Júdea városaiban, akár Perea vidékén, mindenütt beleütközött a farizeusok és írástudók ellenszenvébe és gyűlöletébe. Ők minden szavát hazugságnak állították be, szerintük azért tud ördögöt űzni, az ördög azért fogad szót neki, mert cimborál vele, és a csodák, amit tesz, mind szemfényvesztések, hamisságok. Istenkáromlónak, hamisprófétának nevezik a nép előtt. Jézus e vádak miatt és egyéb álnokságaik, képmutatásuk miatt egyre keményebben emeli fel szavát ellenük. Máté evangéliumában így szól: „Az írástudók és a farizeusok Mózes székében ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert bár tanítják, de tetté nem váltják. Elviselhetetlenül nehéz terheket hordanak össze és raknak az ember vállára, de maguk ujjal se hajlandók mozdítani rajta. Minden tettükben az vezeti őket, hogy az emberek előtt feltűnjenek. Szélesre szabják imaszíjukat és megnagyobbítják köntösükön a bojtokat. Szívesen elfoglalják a lakomákon a főhelyeket és a zsinagógában az első székeket, szeretik, ha a tereken köszöntik s rabbinak szólítják őket az emberek. Ti ne hivassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok… Tanítónak se hivassátok magatokat, mert egy a ti tanítótok, Krisztus… Aki felmagasztalja magát, azt megalázzák, aki megalázza magát, azt felmagasztalják.”Milyen jó, hogy fennmaradtak számotokra a Szentírásnak eme örökérvényű szavai! Nemcsak kortársait tanította Szent Fiam az alázat fontosságára, hanem titeket is, ma élő gyermekeimet, benneteket is, Drága Engesztelőim! Ezek az intelmek egyrészt felszentelt szolgáimhoz szólnak, hogy példamutatóan az evangélium szerint éljenek, aszerint, amit prédikálnak, ne uralkodjanak híveiken, hanem szolgálják őket. Másrészt a templomba járó, vallásukat gyakorló Gyermekeimet próbálják helyes mederbe terelni. Nézzetek magatokba, Kicsinyeim, hogyan álltok az alázatosság területén! Vendégségben vajon nem a legnagyobb csirkecombot, süteményt, legpirosabb almát veszitek-e ki, mikor megkínálnak? Nem szoktátok-e lelki testvéretek előtt felsorolni, hogy hány rózsafüzért imádkoztatok ma? Nem dicsekedtetek-e el jótékonykodásaitokkal? Mert ha ezek közül bármelyik jellemző rátok, akkor még van javítani valótok az alázatosság területén. Kérjétek a Szentlelket, hogy irtson ki belőletek mindent, ami a farizeusi gondolkodás csírája! Ahhoz, hogy kellőképpen megalázzátok magatokat, rendkívül nagy felebaráti szeretet kell. El kell jutnotok odáig, hogy nem magatokat akarjátok előnyhöz juttatni, hanem másokat. Vigyázzatok, mert létezik hamis alázat is! Ne higgyetek azoknak, akik minduntalan hajtogatják, hogy Én csak egy porszem vagyok, egy senki, egy nulla. Én vagyok a legmegátalkodottabb bűnös, a leggonoszabb, a legostobább, a legcsúnyább. Ugyanakkor viselkedése nem ezt mutatja, mert előtérbe tolja magát, vágyik az elismerésre, minden jót csak azért tesz, hogy az emberek megdicsérjék. Ezek csak a szavaikkal alázatosak. A valóban alázatos ember nem szolgalelkű, aki hízelgésből vagy félelemből válogatás nélkül teljesíti, amit parancsolnak neki, és aki értéktelen senkinek tartja magát, hanem tisztában van azzal, hogy ő Isten szeretett gyermeke, fontos teremtménye. Érdemeit a Szentlélektől kapta, mint ajándékot, ezekkel nem dicsekszik, de tudatában van jó tulajdonságainak és telve van hálával Felém. Máté evangélista így folytatja Jézus bátor, bíráló szavait, melyekkel nem egyszer szembesítette az írástudókat és farizeusokat: „Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt. Magatok nem mentek be, s akik be szeretnétek jutni, azokat meg nem engeditek be. Jaj nektek írástudók és képmutató farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek és árvák vagyonát. Közben nagyokat imádkoztok, ezért nagyobb ítélet vár rátok… Jaj nektek írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Bejártok tengert és szárazföldet, hogy egyetlen áttérőt szerezzetek, s ha sikerül, a kárhozat fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál. Jaj nektek vak vezetők! Azt mondjátok, hogy ha valaki a templomra esküszik, nem érvényes, de ha a templom aranyára, akkor az kötelezi. Esztelenek és vakok! Hát mi több, az arany vagy a templom, ami megszenteli az aranyat? Ugyanígy: ha valaki az oltárra esküszik, az nem érvényes, de ha rajta levő áldozati ajándékra esküszik, az kötelezi. Ti vakok. Hát mi több, az ajándék vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot? Aki az oltárra esküszik, rá esküszik és mindenre, ami csak rajta van. Aki a templomra esküszik, rá esküszik és arra, aki benne lakik. Aki az égre esküszik, az Isten trónjára esküszik és arra, aki rajta ül… Jaj nektek farizeusok és írástudók, ti képmutatók! Tisztára mossátok a pohárnak és a tálnak a külsejét, belül azonban tele vannak rablott holmival és szennyel. Te vak farizeus! Előbb belül tisztítsd ki a poharat és a tálat, akkor majd kívül is tiszta lesz. jaj nektek farizeusok és írástudók, ti képmutatók! Fehérre meszelt sírokhoz hasonlíttok, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak a halottak csontjaival, s mindenféle undoksággal. Így ti is kívülről igaznak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és gonoszsággal… Kígyók és viperák fajzata! Hogy is kerülhetnétek el a kárhozat büntetését?”Azzal is vádolta a farizeusokat, hogy atyáikhoz hasonlóan ők is megölik az igaz prófétákat. Itt Jézus saját magára és apostolaira gondolt, üldöztetésükre és halálukra.Ezek után a farizeusok haragra gerjedtek és vitára keltek Jézussal, és elhatározták, hogy elveszejtik. A hangoskodásra nagy tömeg gyűlt körülöttük. Jézus tanítványai felér fordult és szelíd hangon így szólt hozzájuk:„-Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet és azután semmi egyebet se tudnak tenni. Megmondom én nektek, kitől féljetek: Féljetek attól, kinek miután megölt, hatalma van a gyehennába vetni, igenis mondom nektek, tőle féljetek!... Mindenkit, aki vallomást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is megvallja azt az Isten angyalai előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, az megtagadtatik Isten angyalai előtt.”Azt is fejtegeti nekik, hogy ne aggódjanak azért, hogy mit fognak mondani a vallatáskor ellenségeik előtt, mert a Szentlélek akkor majd megsúgja, mit kell válaszolniuk.Kicsinyeim! Rohamosan közeledik Jézus második dicsőséges eljövetele. A hamis próféták rózsaszín ködbe burkolják a jövőt, egy diadalmas földi békéről beszélnek, tagadják a Nagyfigyelmeztetést és az azt követő büntetést. Az állítják, hogy minden évezredekre van tőletek. Ne higgyetek nekik! Már akkor megmondta Jézus, mikor köztetek járt, hogy tüzet jött bocsátani a földre, nem békét hozni, hanem kardot, szakadást. Tűzzel kell megtisztítania e 21. századi bűnnel terhelt nemzedéket. A Nagyfigyelmeztetés tüze a bűnös és hitetlen lelkek milliárdjait fogja megtisztítani, a keresztényüldözés, a háború, a járványok és a 3 napos sötétség szintén a tisztulás elkerülhetetlen és fontos eszközeit jelentik.Drága Engesztelő Gyermekeim! Most egy misztikus élményben lesz részetek. Megnyílt a mennyezet és az égből egy fényes felhőn Jézus Krisztus ereszkedik le közétek. Hatalmas alakja ragyog isteni dicsőségében, ahogy itt áll előttetek. Arca komoly és fenséges, mégis sugárzik róla a szeretet. Végigtekint rajtatok és így szól: Nézzétek, Gyermekeim, mit tartok magasra emelve jobb kezemben? Egy lobogó fáklyát. És mit láthattok a balkezemben? Két aranyszínű fénylő kardot. Bizony, bizony mondom nektek, nem békét hozni jöttem e világra: tüzet jöttem bocsátani a földre. 2000 éve kezdődött ez a tűz a kereszténység megindulásával, szenvedélyeket támasztó tüzes tanításaimmal, kínszenvedésemmel és kínhalálommal, apostolaim és utódai bátor közreműködésével. Ez a láng Egyházam története alatt hol magasan égett, hol alábbhagyott, hol majdnem kialudt. Mi hárman: Atyám, Szentlelkem és Én most ott fent az égben felszítottuk, ezért lobog ilyen magasan. E tűznek egyik részét kiosztom köztetek, harcostársaim és hű követőim között. Nyissátok ki szívetek ajtaját! Végigmegyek köztetek és e fáklyát hozzáérintem pislákoló szívetekhez, mely pillanatok alatt lángba borul. E tűzzel növelem bennetek a lángoló Istenszeretetet, a hitet szent Üzeneteimben és Igémben, a bátorságot az üldözések idejére, a buzgóságot imáitokban és áldozataitokban és az ellenségszeretetet. Ez a szívetekben lobogó láng megvilágítja előttetek a hamis próféta és az antikrisztus cselvetéseit, hazugságait, és fényénél tisztán fogtok látni. E forró szeretet, melyet ez a belső tűz támaszt bennetek, megakadályozza, hogy megtagadjatok Engem, a kritikus időkben. Tudnotok kell, hogy Édesanyám és Én nap, mint nap letérdelünk Atyám előtt és kérjük számotokra az állhatatosságot, kitartást, hűséget, hogy az örökérvényű Szentírást és prófétáimmal küldött üzeneteimet minden körülmények között bátran megvalljátok, akár életetek árán is. Már régóta a föld minden templomában tartott szentmisét e szándékra helyezem oda Atyám trónja elé.Másik kezemben a két aranykard is szimbólum. Bizony kardot hoztam a világra, nem békét. Megjelenésemmel megoszlott az emberiség: Velem vagy Ellenem. Ezért folyik az ellenségeskedés a családtagok, a közösségek és különböző vallások között. Megindult a szétválasztódás Egyházamon belül is. Az egyik aranykardot megsokszorozom, és annyit osztok ki nektek, ahányan vagytok. A szívetekbe teszem. Ez a ti fegyveretek, mely a valóságban nem más, mint a rózsafüzér, böjt, áldozat. Ezekkel kell harcolnotok a gonosz ellen. A másik aranykardot félreteszem a közelgő 3 napos sötétség idejére, fáklyám lángjának maradékával együtt. A tűzzel és karddal fogom felvenni a harcot angyalaimmal együtt az antikrisztus, a hamispróféta és a gonosz lelkek serege ellen. Így váltok segítségemmé, harcostársaimmá, katonáimmá, drága Gyermekeim, hiszen az Én fegyvereimmel harcoltok.Atyám és Én nagy szeretettel búcsúzunk tőletek és megáldalak benneteket a bátorság és állhatatosság kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
">
