ÉGI ÜZENETEK 2015. június 16. Szűzanya: A harmadik parancs elleni bűnök 1.
Szűzanya: Drága Kincseim! Szemben állok veletek halványrózsaszín ruhában, melynek redőit csillagokkal díszített fehér öv fogja össze karcsú derekamon. Vállaimon világoskék köpeny van és fejemen aranyszegélyű fehér fátyol, mely alól itt-ott kilátszik hosszú, hullámos barna hajam. Szememből könnyek gördülnek végig az arcomon, mert szomorú vagyok. Vasárnap a világ összes templomát végiglátogattam és megdöbbenten tapasztaltam, hogy ezekben a végső időkben mennyire elnéptelenednek a szentmisék. Városokban úgy tűnik, többen látogatják – hiszen sokan laknak ott – de a falvakban még a kisebb templomok padjai sem telnek meg. Kb. 70 évvel ezelőtt még mindenfelé zsúfolásig volt Isten háza, még álló hely is alig akadt vasárnapokon és ünnepeken. Az Én feladatom, hogy ma a harmadik parancsolatról beszéljek nektek, mely így hangzik: Az Úr napját szenteld meg, és az ellene elkövetett bűnökről is szóljak.
A Teremtés Könyvében az áll, hogy Isten 6 nap alatt teremtette a világot és a hetedik napon befejezte művét, amit alkotott, megpihent munkája után, amit végzett. Megáldotta és megszentelte a hetedik napot. A vallásukat gyakorló zsidó gyermekeink –régen és ma egyaránt – a szombatot tekintik a megszentelt napnak. Az ószövetségi Szentírás Második Törvénykönyve erre utal, mikor mondja: „Gondolj arra, hogy magad is rabszolga voltál Egyiptom földjén, de az Úr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral kivezetett. Azért parancsolta meg az Úr, a te Istened a szombat megülését.” Ha Isten „föllélegzett” a hetedik napon, ahogy ezt a Kivonulás Könyve írja, az embernek is abba kell hagynia a munkát és engednie kell, hogy a többiek, főként a szegények felüdüljenek. A szombat szünetelteti a mindennapi munkát, és bizonyos lazítást enged. A munka rabszolgasága és a pénz kultusza elleni tiltakozás napja.
Ezt írja erről a Katolikus Egyház Katekizmusa az Újszövetségre hivatkozva, hogy Jézust a farizeusok többször a szombat megszegésével vádolják. Ő azonban soha nem sértette meg e nap szentségét. Ennek hatalommal adja hiteles magyarázatát: A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. Krisztus a részvéttel együtt megmutatta, hogy neki van hatalma szombaton jót tenni és nem rosszat, életet menteni és nem elveszejteni. A szombat az Úr irgalmasságának és Isten tiszteletének a napja. Az Emberfia ura a szombatnak is.
Gyermekeim! Felvetődhet bennetek a kérdés, ha ez áll a Szentírásban, akkor a keresztények miért nem a szombatot ünneplik? Miért a vasárnapot tartják az Úr Napjának? Ezt így magyarázza a Katekizmus: „Jézus vasárnap támadt föl a halottak közül. Mint első nap, Krisztus feltámadásának napja emlékeztet az első teremtésre. Mint nyolcadik nap, mely a szombatot követi, a Krisztus föltámadásával elindított új teremtést jelzi. A keresztények számára a legelső nap lett az első ünnep, az Úr napja, latin nyelven dominika, azaz vasárnap.” Tehát, Kedveseim, azért van vasárnap a kötelező szentmise, mert Isten ezen a napon kezdte meg a teremtést, és azért, mert ez az első nap Jézus Krisztus feltámadásának a napja. A Katekizmus így fejtegeti tovább: „A vasárnap Krisztus húsvétjában beteljesíti a zsidó szombat lelki igazságát és hirdeti az ember örök nyugalmát Istenben. A vasárnapi istentisztelet beteljesíti az Ószövetség erkölcsi parancsát, átvéve annak ritmusát és szellemét azáltal, hogy minden egyes héten megünnepli a Teremtőt és népének Megváltóját.”
Én, Édesanyátok szomorúan tapasztalom, hogy a Szentírás és a Katolikus Egyház Katekizmusa előírásait a kötelező vasárnapi és ünnepnapi szentmisére vonatkozólag nem eléggé szorgalmazzák felszentelt szolgáink. Alig akad olyan pap, aki szentbeszédében nyilvánosan kifejti, hogy aki ilyenkor nem vesz részt az istentiszteleten, halálos bűnt követ el, és legközelebb szentgyónás nélkül nem áldozhat. Azt is nyomatékosan ki kellene fejteni híveiknek, hogy az is súlyos bűnnek számít, ha vasár- vagy ünnepnapokon nehéz munkát végeznek. Gyermekeink tájékozatlanságára szeretnék nektek néhány példát felhozni.
Jucika idős, templomba járó asszony. Épp most érkezett haza a vasárnapi szentmiséről. Látja ám, hogy szomszédja egy nagy halom felhasogatott fa előtt áll, fejszével a kezében. Így szól hozzá:
-Pista! Hát nem tudja, hogy vasárnap van? Ez a jó Isten ünnepe, ilyenkor nem szabad nehéz munkát végezni. Tegnap nem ért volna rá?
-Juci néni! Már annyiszor mondtam, hogy ne térítgessen engem. Akkor vágom a fát, amikor ráérek és mikor jólesik. Nincs semmiféle jó Isten, és ha még lenne, akkor se törődne azzal, hogy ki, mikor, mit csinál.
-Kedves Szomszéd! Maga egyszerre két parancs ellen is vét. Az első ellen, hogy kételkedik Isten létében, és a harmadik ellen, hogy az Úr napját nem szenteli meg.
Pista harsányan felkacag és legyint egyet:
-A vallás öregasszonyoknak való. Törődjön a saját lelkével! Majd folytatja a hasogatást. Ez példa a hitetleneknek és közömbös szélsőségesek esetére. De nézzük, hogy állnak a harmadik parancsolat betartásával a vallásukat gyakorló gyermekeim! Két asszonyról Beáról és Krisztiről beszélek, akik mindig egymás mellett szoktak ülni a vasárnapi szentmisén. Bea múlt vasárnap nem volt ott. Kriszti arra gondolt, hogy talán beteg, vagy felutazott a fiához Pestre és ott mehetett szentmisére. Ezen a héten már ő is ott van. A szentmise előtt Kriszti odahajol hozzá és halkan kérdezi: -Talán beteg voltál, Beám? Hiányoztál.
-Á, dehogy! Krumpliszedés volt nálunk. A komámék és a sógorom, csak vasárnap érnek rá segíteni nekünk. –Tudod-e, hogy ez a mulasztás halálos bűn? Ha áldozol ebben az állapotban, szentségtörést követsz el. Minél hamarabb meg kell gyónni. –De csak vasárnapra kaptunk segítséget, mert a többi napon a rokonok dolgoznak. Tehát nem volt más választásunk. Hiszen minden héten itt vagyok.
-Bea, segítség nélkül is megoldhattátok volna ezt a munkát a férjeddel. Legfeljebb több napig tartott volna. Kétszeresen vétettél a 3. Parancs ellen: 1.) elmaradt a vasárnapi szentmiséd, 2.) az Úr napján nehéz munkát végeztél.
Drága Kincseim! Örülök, hogy ti engesztelő első helyre teszitek Istent a szívetekben. Úgy osztjátok be teendőiteket, hogy vasárnapi vagy ünnepnapi szentmise még véletlenül se maradjon ki. Milyen jó lenne, ha papfiaim felsorolnák híveiknek, hogy melyek azok a kifogások, melyek nem mentesítenek a vasárnapi és ünnepnapi miséken való részvétel alól. Pl. ne elfogadható, mikor valaki arra hivatkozik, hogy főzni kell a családra. Hiszen elő lehet készíteni az ebédnek valót már szombaton is, a szentmiséről hazajövet pedig be lehet fejezni. Más a vendégek miatt nem megy el a templomba. Ez sem kifogás. A vendégeket el lehet hívni a misére, akár vallásosak, akár nem. Legfeljebb egy órával később ebédelnek. Van, akinek családi kirándulás vagy utazás miatt marad el a vasárnapi szentmiséje. Ha egy mód van rá, a kirándulást szombatra kell szervezni, ha nem lehetséges, mindenfelé vasárnap egész délelőtt van szentmise, különösen városokban. Fel kell keresni egy útbaeső templomot. Ha valaki vasárnap éppen hosszú úton van, előtte szombaton egyházi engedéllyel érvényes neki az esti szentmise.
Vannak könnyű, enyhe betegségek, melyek nem mentesítenek senkit a vasárnapi templombajárás alól. Pl. nátha, köhögés, torokfájás, fogfájás, izületi fájdalmak, fejfájás. Ezek nem döntik ágyba az embert, otthon is tud tevékenykedni vele, el tud menni vásárolni is, a patikába, postára.
Van, aki otthonában ápolja a betegét, vagy a kórházba kell mennie látogatni. Ha nem súlyos a beteg állapota, ott lehet hagyni arra az egy órára, míg haza nem tér a templomból, vagy felügyeletét rá lehet bízni valakire. Ha vasárnap kell valakinek látogatni a kórházban fekvő betegét, találjon magának időt vagy szombat este vagy vasárnap a szentmisére.
Gyermekeim! Isten rendkívül megértő és irgalmas. Jól tudja, hogy vannak esetek, mikor képtelenség teljesíteni a vasár, - és ünnepnapi kötelezettséget. Ilyen pl., ha valaki ágyban fekvő lázas beteg, vagy egyéb betegség miatt feküdnie kell (csonttörés, trombózis, szívroham, epegörcs, vesegörcs, hasmenés, súlyos és fájdalmas ágyhoz-kötött betegség). Ha tehát betegek vagytok, nem bűn a mulasztás. Ha hosszú úton vagytok, vonaton, buszon ültök és se előtte, se utána nem találtok szentmise-lehetőséget, még szombat este sem, akkor nem bűn nektek, hogy nem voltatok templomban. Ha kisgyermeketek beteg és senkire nem tudjátok rábízni arra az órára, maradjatok mellette, ez nem számít bűnnek. Ha súlyos beteg családtagotokat ápoljátok, akit veszélyes még egy órára is magára hagyni, nem mehettek el mellőle. Ha lakóhelyeteken a pap hiánya miatt elmarad a vasárnapi szentmise, akkor a püspök által előírt igeliturgián kell résztvenni. Akkor nem követtek el bűnt a harmadik parancs ellen. Az sem számít vétségnek, ha valakinek munkahelyén vasárnapi beosztása van. Ez esetben, ha munkaköre engedi, ott van számára a szombat esti mise.
Drágáim! Végül leszögezem a Katekizmus szavaival: „Az Egyház parancsa meghatározza és pontosabbá teszi az Úr törvényét: Vasárnap és más kötelező ünnepeken a hívők kötelesek szentmisén részt venni. A szentmisén való részvétel kötelezettségének eleget tesz, aki bárhol, katolikus szertartás szerint végzett misén jelen van magán az ünnepnapon vagy az előző nap estéjén.” Ebből egyértelműen arra következtethettek, Gyermekeim, hogy ha valaki ezeken a napokon merő kényelemszeretetből, lustaságból, szórakozás vagy pihenés kedvéért elhanyagolja a szentmiséjét, halálos bűnnel vét a harmadik parancs ellen. Az általam felsorolt elfogadhatatlan kifogások sem mentesítik a súlyos bűn alól a híveket.
Kicsinyeim! Szeretnélek meghívni benneteket egy misztikus útra, az egyik különítéletre, hogy láthassátok, milyen komoly következménnyel jár eme isteni parancs semmibe vevése. Eljöttök Velem? …Fogjátok meg felétek nyújtott kezemet és máris indulunk. Egy forgalmas országúton landolunk. Két személygépkocsi frontálisan ütközött. Ott van a rendőrség és a mentő. A földön fekszik egy eszméletlen házaspár. A nőt és a férfit egyaránt elsősegélyben részesítik. Lehajolok hozzájuk és megsimogatom az arcukat. Nézzétek, mi történik! Megjelenik Szent Fiam. Hirtelen a fejük tetején keresztül kiszáll a lelkük, mely tökéletesen megegyezik ott hagyott holttestük formájával. Ellenségem kárörvendően várakozik mellettük és diadalmasan vigyorog Jézusra. Megragadja mindkettőjük karját és így szól Hozzám: -Ugye tudod, hogy hiába jöttél? Ők már az enyémek. Az igaz, hogy 12 éve egyházi esküvőjük volt, békében, szeretetben nevelik 3 gyermeküket, becsületesen végzik munkájukat, de házasságkötésük óta be se tették lábukat a Te házadba, azóta se gyóntak, áldoztak. Kiestek a kegyelem állapotából. Tiszta ügy, méltók a kárhozatra.
Jézus könnyes szemmel nézi két szegény reszkető gyermekét, akik vallásos nevelésben részesültek, ministránsok is voltak, de valahogy a sok munka és a vallásilag közömbös baráti körük elszakították őket Tőlünk. Most térdreborulva, zokogva kérik Jézus bocsánatát a szentmisék elmulasztásáért. Felétek fordulok, drága engesztelőim! Segítsetek! A „Most segíts meg, Mária…” kezdetű imával. …Most segíts meg… Előveszem virágkoszorús, szeretetlángtól lobogó anyai szívemet és egészen közel viszem a sátán szeméhez. Elvakul, dühében nagyot ordít és köddé válik. Jézus rátok mosolyog és megköszöni közbenjárásotokat. Először a fiatalasszony lelkéhez hajol le, kezénél fogva felemeli. A szemébe nézve így szól:
-Nyugodj meg, Leányom, lelked megmenekült, mert bűnbánatot gyakoroltál és ez a sok engesztelő testvér imádkozott érted, szerető Szűzanyád pedig meghallgatta kérésüket. Megengedem neked, hogy lásd, kik jártak közben szabadulásodért. Ti nem hallhatjátok Engesztelőim – mondja Jézus felétek fordulva -, de hálás, köszönő szavakkal halmoz el benneteket és Édesanyámat is.
Nézzétek tovább az Üdvözítőt, mit tesz! Odalép a bűnbánattól összeroskadt, síró férj lelkéhez és ezt mondja neki:
-Bűnbánatod könyörületre indította Szent Szívemet. Gyere, állj fel! Neked is segítek. Ne reszkess már, mert Szűzanyád és a jelenlévő engesztelő testvéreid közbenjárására megbocsátottam neked rengeteg mulasztásodat. Ó, ha tudnád, mennyire hiányoztál Nekem a templomban! Évekig tárt karokkal vártalak a templom lépcsőjén és a gyóntatószékben, de te nem jöttél. Most mindkettőtöknek sokáig vezekelnetek kell a tisztítóhelyen.
Ezután Jézus mindkettőt Szívére emelte, homlokon csókolta és átadta őrangyaluknak, hogy kísérjék el őket a tisztítótűz legmélyére. Az ítéletet hálás szívvel fogadták.
Gyertek, Kicsinyeim! Visszamegyünk az engesztelő helyetekre. Ugye milyen megnyugtató, hogy ti hűségesek vagytok az Úr házához? Nemcsak vasárnap, de még hétköznap is eljártok a szentmisére. Használjátok is ki a lehetőséget, mert az idő rövid! Megáldalak benneteket a legszentebb áldozat, a Szentmise iránti vágyódással és szeretettel az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
ÉGI ÜZENETEK 2015. június 23. Jézus: A harmadik parancs elleni bűnök 2.
Jézus: Forró szeretettel köszöntelek benneteket. Egyrészt azokat a gyermekeimet, akik a fáradozásukkal és anyagi kiadásokkal nem törődve vállalták a hosszú utat, másrészt azokat a rendszeresen járó, lelkes híveimet, akik mindig itt vannak. Szívükben él az állhatatosság erénye, melyet Szentlelkem ültetett beléjük.
Ma folytatom a harmadik parancsolatot, mely így szól: „Az Úr napját szenteld meg!” Édesanyám alaposan kifejtette a múlt héten, hogy milyen fontos a vasárnapi és ünnepnapi szentmisén való részvétel. Halálos bűn, ha valaki hanyagságból, kényelemszeretetből vagy elfogadhatatlan indokok miatt ezt elmulasztja. Én kiegészítem ezt azzal, hogy az Egyház által kiadott naptárak kicsi piros kereszttel jelzik azokat az ünnepeket, amikor kötelező templomba menni. Ezek a következők: Újév napja, Vízkereszt napja, Nagyboldogasszony ünnepe, Karácsony első napja. A többi egyházi ünnepet azért nem soroltam közéjük, mert mindig vasárnapra esnek és így egyébként is piros kereszt jelzi, hogy akkor szentmisén kell részt venni. Ilyen pl. Urunk megkeresztelkedése, Virágvasárnap, Húsvétvasárnap, Isten irgalmasságának vasárnapja, Urunk mennybemenetele, Pünkösdvasárnap, Szentháromság vasárnapja, Mindenszentek, Krisztus Király ünnepe, az Advent vasárnapjai és a Szent Család ünnepe. Gyermekeim! Az a keresztény, aki csak a kötelező szentmisékre jár el, nem követ el bűnt, de Atyám nagyra értékeli azokat a gyermekeit, akik nagylelkűen, válogatás nélkül – ha van piros kereszt, ha nincs – minden ünnepen ott vannak, Isten iránti odaadó szeretetből. Az ilyenek jelentősen növelik dicsőségük fokát a mennyei boldogságban. Ennek a harmadik parancsolatnak van egy másik oldala is: az Úr napjának megszentelése pihenéssel. Vasárnaponként és ünnepnapokon súlyos bűnnek számít, ha valaki nehéz munkát végez. Csak olyan feladatoknak szabad eleget tenni, melyek feltétlenül szükségesek magunk és családunk kiszolgálásához. Néhány példát emelek ki erre az életből. Sárika egyedül lakik a családi házában, egy nagyváros szélén. Szép virágos és veteményes kertje van. Egész héten ülőmunkát végez, mint titkárnő, hétvégén jólesik neki az otthoni mozgás. A vasárnap-reggeli szentmiséről hazajövet látja, hogy milyen sok a gaz a kertjében. Szombaton akart kapálni, de egész nap szemerkélt az eső. Gondolt egyet, átöltözött és nekiállt a kerti munkának. Rövid ebédszünetet tartott, majd folytatta a munkát egészen este 8 óráig. A végén elégedetten nézett végig veteményes és virágoskertjén, és gondolatban megállapította, hogy az övé szebb, mint a szomszédjáé. Ennek az asszonynak beleláttam a lelkébe. Csak egy volt a fontos számára, hogy meg nem szólják mások a gazokért. Nem gondolt arra, hogy ezzel a vasárnapi kemény hajtással halálos bűnt követ el. Hiszen az Úr napját pihenéssel és imádkozással kell tölteni. Mit kellett volna tennie, ha már szombaton esett az eső? Ráért volna hétköznap, munkából hazajövet, apránként rendbetenni a kertjét.
A másik eset Ferié. Ő gáz- és vízvezetékszerelő egy vállalatnál. A szombatja mindig szabad, lakóhelyén ilyenkor gyakran hívják szerelő munkára. Két hosszantartó szerelés egészen lefoglalta a napját, de egy harmadik családhoz is hívták: elromlott a bojlerjük a fürdőszobában. Megígérte, hogy vasárnap reggel megnézi. A szokásos vasárnapi szentmise ezért elmaradt. A szétszerelés után látta, hogy a feladat nem egyszerű, szinte az egész napja ráment, de a munka eredményes volt, estére már fürödhetett a család. Ezen a két napon komoly bevétele lett, és büszkén számolta le a pénzt felesége elé, aki mélyen hívő lélek volt. Így szólt hozzá: -Szép, szép, hogy ennyit fáradtál értünk és ilyen sokat kerestél ezen a hétvégén, de Istent kétszeresen, súlyosan megbántottad. Reggel nem jöttél velem a templomba és vasárnap is kemény, nehéz munkát végeztél. Megszentségtelenítetted az Úr napját. Jobb lett volna, ha a szentmise után autóba ülünk és rendezünk egy családi kirándulást. Ilyenkor együtt szoktunk lenni, Ferikém! Annyira hiányoztál a gyerekeknek és nekem. Többet ért volna, mint ez a 15.000 Ft, amivel többet hoztál haza.
-Ne haragudj, Icukám, erre nem is gondoltam! Azt hittem, örömet szerzek neked. Belátom, hogy igazad van. Sürgősen meggyónom ezt a nyomasztó bűnt.
Gyermekeim! Eddig olyan eseteket mutattam be nektek, melyek sértik az Úr napjának szentségét. A Katolikus Egyház Katekizmusa meghatározza, hogy „vasárnap és a kötelező ünnepeken a hívek tartózkodjanak az olyan munkáktól és tevékenységektől, melyek az Istennek kijáró tiszteletet… a test és a lélek szükséges pihenését akadályoznák. Családi kötelezettség vagy fontos közösségi munka törvényesen fölment a vasárnapi munkaszünet alól.” Vannak olyan feladatok, melyeket szabad és el kell végezni a magatok és családtagjaitok kiszolgálása érdekében. Egy szülőnek, anyának és apának egyaránt vannak kötelezettségei a családdal szemben akkor is, ha vasárnap vagy ünnepnap van. Ilyekor is gondozni kell a csecsemőt, fürdetni és öltöztetni a kicsi gyermeket, főzni, sütni, teríteni, mosogatni, sepregetni, felmosni, a tűzifát előkészíteni, befűteni, a nagyobbaknak segíteni a tanulásban, közös családi programokat szervezni. Viszont a nagymosást, a vasalást, ablak-ajtómosást, kerti munkát, betakarításokat, disznóvágást és egyéb nehéz feladatokat hétköznapra kell tenni, mert ellenkező esetben a keresztény ember bűnt követ el. Az is bűn, ha valaki vasárnap mással dolgoztat valami kemény munkát: pl. felásatja a kertjét, lekaszáltatja a füvét, felvágatja a tűzifáját. Ezeket a tevékenységeket szombatra vagy más hétköznapokra kell kiosztani. Ugyanis felelősök vagytok azért, hogy minden felebarátotoknak legyen annyi ideje, hogy az Úr napját szentmisével, pihenéssel és a saját családjával tölthesse.
Drágáim! A különítéleten, halálotok után a 3. parancs ellen elkövetett bűnökért is felelnetek kell. A múlt héten hallottátok, hogy kárhozat vár arra, aki nem jár rendszeresen szentmisére, nem bánja meg és nem gyónja meg. Azok, akik vasár és ünnepnapon nem törődve az Úr napjával, tiszteletlenül nehéz munkát végeznek, szintén keményen felelősségre lesznek vonva.
Egy különös, misztikus útra szeretnélek vinni titeket, a pokol szélére. Őrangyalotok fogja a kezeteket, és már indulunk is. Lefelé haladunk a Föld belsejében. Egyre melegebb lesz. Többen előveszitek a papírzsebkendőt és törölgetitek a verítéket az arcotokról. Megérkezünk. Egy hatalmas sötétszürke sziklatömb előtt állunk és nagy sötétbarna kapu van rajta, ez is kőből. Ti meg se tudnátok mozdítani. Intésemre Éva őrangyala odalép és könnyedén kinyitja. Belülről forróság és fertelmes bűz árad. Ne féljetek, nem megyünk be, hanem figyeljük, mi történik az ide érkező lelkekkel. Látjuk, hogy messziről közeledik két sötét alak, egész kicsinek látszanak. Az egyik jóval nagyobb, mint a másik. Mire ideérnek a nyitott bejárathoz, lelki szemetekkel érzékelhetitek, hogy a nagyobbik maga a sátán, aki a nyakánál fogva vonszol egy reszkető fiatalembert. Azonnal felismerem. Én, az örök Bíró ítéltem el, mert nem tartotta tiszteletben a vasárnapokat és ünnepnapokat. A pénz volt az istene, sosem volt elég neki. Vezető pozícióban volt, magas fizetéssel, mégis vállalt egy másodállást, ahol vasárnaponként teherautóval szállított kész termékeket külföldre. Mindig csak késő este ért haza, feleségét és két kisfiát ilyenkor már alva találta. Egyik alkalommal a vasúti átjárónál nem vette észre a piros fényjelzést, és kocsiját a robogó gyorsvonat telibe találta. Azonnal meghalt. Mivel értékrendjében a mammon állt az első helyen, nem ismert fel Engem, hanem bocsánatkérés helyett azt sajnálgatta, hogy most odaveszett a sok áru, mekkora anyagi veszteség érte. Belül, a kapu mögött egy hosszú, fekete lépcsősor vezetett a mélységbe. Nézzétek! A lépcső végén lángoló tüzek égnek. Már-már a gonosz lependerítené a lépcsőn, hogy siessen a következő elítéltért, de Én Isteni erőmmel ráparancsolok: Állj! Könyörögve nézek rátok, drága Engesztelőim: Ezért a szerencsétlen lélekért forduljatok a Mennyei Atyához. Az Isteni Irgalmasság Rózsafüzéréből mondjatok el egy tizedet, csak úgy kiegészítés nélkül, de teljes szívből! Megteszitek? …Örök Atya, felajánlom Neked szeretett Fiadnak, Jézus Krisztusnak… Ó, milyen megható Atyám irgalma! A Mennyből a Föld felszínét áttörve két fényes sugarat küld ide le. Az egyikkel a Sátánt célozza meg, aki fejvesztetten, káromkodva menekül, a másik fényt a szegény remegő lélek szívébe irányítja, aki azonnal térdreborul Előttem, zokogva kér bocsánatot. Lehajolok hozzá, megsimogatom az arcát. Így szólok hozzá gyengéd, szerető hangomon: Fiam! Érted is meghaltam. Bűnbánatod, az én értékes vércseppjeim, Atyám irgalma és a mellettem álló engesztelő gyermekeim imája megmentett téged. Mulasztásaidat a tisztítótűz legmélyebb fokozatán kell levezekelned. Add a kezed, elkísérünk a helyedre. Egy kicsit felfelé kell haladnunk és már ott is vagyunk a tisztítóhely kapujában. Ott várja őt Édesanyám az Üdvösség Anyja, mosolyogva. Rátok néz, és csak ennyit mond boldogan: „Köszönöm, Kicsinyeim!” És már viszi is kézenfogva majdnem elveszett gyermekét a tisztulás és remény helyére.
Drága Követőim, Segítségeim! Hálásan köszönöm közbenjárásotokat. Ma egy lélekkel többet mentettetek.
Megáldalak titeket az együttérző felebaráti szeretet lelkületével: az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
">
